Sziasztok!
Bocsánat, bocsánat nem gondoltam, hogy ennyit kellesz kihagynom, de sajnos így alakult! Nem vesztegetem az időtöket szóval heti rendszerességgel lesz friss, mindig előre fogom jelezni melyik nap. Sajnos pontos időt nem tudok adni mert suli mellett dolgozom is és nem tudom mikor lesz időm meg írni. De megpróbálkozom a szombat esti frissekkel!
puszi becca20
Kristen egész délután pihent, nem volt kedve vacsorázni de nem akart bunkó lenni szóval sok választása nem volt. Nem gondolta, hogy erre felé még ilyenkor is ilyen perzselő hőség van, ezért egy egyszerű bő zöld zsák ruhát vett fel ami vörösesbarna hajszínéhez különösen ment. Harangszóra vágott át az autók között, aztán egy kisebb olajfaligeten, egészen a konyhakert teraszáig, ahol a népes család már várt rá. Nem szeretett a középpontban lenni, kislányos zavarában észre sem vette, hogy a parkolóban ott áll egy piros bőrüléses, ezüstszínű sportkocsi.
- Ashley és Jackson négy hónapja jegyesek - világosította fel Melanie Kristent, és letett az asztalra egy fekete, zöld olívabogyókkal, paradicsommal, grillezett zöldpaprikával megrakott tálat meg egy borospoharakkal teli tálcát - Jackson egy nagy bankban dolgozik, de nemsokára New Yorkba vagy Londonba helyezik. Ashely nem tart vele...
- Hogy-hogy - mormolta szórakozottan Kristen. Képtelen volt levenni a szemét arról a magas férfiról, aki épp akkor lépett ki a házból, karján a nagymamával, Zoe Mainnel.
A férfi a szabad kezében egy üveg vörösbort szorongatott.
Negédes mosollyal üdvözölte a vendéget, és a mennyaszonya szeme láttára, a kelleténél jóval hosszabb ideig szorongatta a kezét.
- Optikai csalódás, vagy tényleg összementél, amióta nem láttalak, de régen is elég pici voltál! - mondta Ashley az asztal túlsó végéről, felemelve jobb kezét, hogy Kris megcsodálhassa vadonatúj briliánsgyűrűjét.
- Szeretem a pici, törékeny nőket! - vigyorgott Jackson - Minél törékenyebb, annál jobb.
Krisnek most már feltűnt, hogy Ashley vőlegénye leplezetlenül udvarol neki, és ez megrémisztette. Amikor azonban a férfi kezét a karjára téve, nedves cuppanós puszit nyomott az arcára, úgy érezte, nyomban megnyílik alatta a föld.
De jó lenne most azonnal elájulni! - gondolta zavartan. Akkor nem kellene tűrnie ennek a gátlástalan pasasnak az érintését. Ha Jackson nem száll le rólam, kénytelen leszek valami radikális módszerhez folyamodni, ha nem akarom, hogy Ashleyt magamra haragítani, futott át az agyán épp akkor, amikor észrevette, hogy Robert - mert természetesen ő volt a magas férfi - gondterhelt arckifejezéssel bámulja őt.
- Épp most akartam szólni, hogy gyere már le - üdvözölte Robot Melanie. KIvette mostohafia kezéből a borosüveget, és megkérte a férjét, hogy töltse tele a poharakat. - A hölgy Kristen Stewart, Niki húga - közölte, és a mellette álló lányra mutatott.
Kris belenézett Zoe szemébe, és igyekezett megőrizni hidegvérét. Sejtette, hogy ami most következik, az nem lesz élete legfelemelőbb pillanata.
- Jó estét! - dadogta alig hallhatóan - Niki mondta, hogy most ünnepled a születésnapodat. Csak a leglényegesebbet felejtette el említeni, azt, hogy nem is akárhányadikat...
- Ne is mond! - legyintett nevetve Zoe - Egyébként csak jövő héten leszek...
- Úgysem hiszi el senki, hogy hetvenöt éves vagy! - udvariaskodott a lány, de kerülte az idős hölgy átható tekintetét.
- Úgy érted, hogy letagadhatnák egy égész évet? Ez kedves csibész is mindig ezzel a kegyes hazugsággal hízeleg- nézett szeretettel az asszony Robra.
- Kristen, ő a nevelt fiam, Robert Pattinson - mutatta be Melanie édesanyja tetőtől talpig fehérbe öltözött kísérőjét - Néhány évig velünk élt Új -Zélandon, egészen addig, amíg tizennyolc évesen ösztöndíjat nem kapott az oxfordi egyetemre. Tanulmányai végeztével Európában maradt, és itt vált sikeres üzletemberré.
Jaj, istenem, miért éppen Melanie fiába kellett belebotlanom? Nem lehetek ennyire szerencsétlen! - sopánkodott magában Kris. E pillanatban valóban a földkerekség legpechesebb emberének érezte magát. Pedig lázadókorában is akadt néhány érdekes pillanata. Ebben a percben már nem is ebben az időben járt hanem jó pár évvel ezelőtt.
Megint szökni akart, mint általában 2 vagy 3 naponta. Ez már rutin volt a számára! Feküdt az ágyban és várakozott, hogy az apja belemerüljön a munkába és, hogy az anyja elaludjon. Az ilyen izgalmak életék, semmi más nem érdekelte csak, hogy este 10 óra legyen ás ugorhasson.
Alig várta, hogy Koby-val beszélhessen nem stimmelt valami vele már régóta és az mind Anti hibája volt nem akart bele szeretni, csak egy románcot akart egy kis csók, egy kis más, de semmi kötelezettség, fiatal volt és elég volt neki az, hogy a szülei döntenek helyette ebbe egy fiú nem fért bele főleg nem Anti. Mégis ez már több volt, mint egy szimpla barátság testi kapcsolattal. Meg akarta ezt beszélni Kobyval. Mert benne bízott a legjobban ő ismerte! Koby egész nap hívogatta, hogy menjen le hamar, Kris tudta jól, hogy csak 10 fele fog leérni de semmiképpen nem közölte vele. Megvárják... mindig megvárták. Kinézett a szobából az anyja már aludt az apja pedig dolgozott. Ideális pillanat felvett egy fehér inget egy mini szoknyát, hogy tetsszen Antinak, kilépett az erkélyre, átlépet a korláton...rugaszkodott és ugrott! Sikeresen földet ért de mint mindig most is ez volt a legnehezebb pillanat. A végén fél 11-re ért le amikor belépett 4 idegen fiúval találat szemben magát, rendesen megbámulták ,ami Kris-nek tetszett és így rá tett még egy lapáttal. Belépett a helységbe Koby, Maxim, egyből rá kapták a tekintetüket, Anti fel se nézett a pultból. Na jó, ha ő így akkor én is gondolta. A két srácnak adott két puszit Antinak meg csak oda köszönt. Egész este nem beszéltek és Kris maradt annál a változatnál, hogy ha Antinak nem fontos vele kommunikálni, neki sem az!
Egy mondatott hangoz el egész este Anti szájából és az annyi volt " Söprés a zenegéptől!" Kris ezen felhúzta az orrát. Neki senki sem mondja meg mit csináljon főleg Anti nem.
Krist hívta a természet így kiment a vécére amikor vissza fele tartott akkor szembe találta magát az egyik idegen sráccal. Aki közölte vele, hogy tetszik neki és, hogy van e barátja és ha igen akkor itt van-e? Kris nem igen tudott mit reagálni csak annyit, hogy igen itt van! Mint valami megmentő ekkor megjelent Anti kihúzta a srác mellett és megcsókolta mindenki szeme láttára. Ez volt az első csók amit Antival "nagy közönség" előtt váltottak. Az első öröm forrás és ez volt néhány perccel később a boldogtalanságának oka. Hisz amikor a srácok rá 2 percre leléptek Anti közölte, hogy ez csak egy műsor volt, már az lején eldöntötte, hogy ha az egyik srác lép akkor majd ő lép egy nagyobbat. Kris-ben ekkor tudatosult, hogy csak egy műsor, egy játék, egy kis szórakozás, Antinak ő nem jelent többet, mint egy barát. És valószínűleg soha nem is fog ez a kapcsolat marad barátság egy kis extrával!
Mikor vissza tért a jelenbe teljesen elképedt micsoda kegyetlen játéka a sorsnak, hogy éppen rajta akadt meg a szeme, ráadásul a világ másik felén...
Robert ahelyett, hogy elfogadta volna a lány ösztönösen kinyújtott kezét, magához ölelte és arcon csókolta Kristent.Egyszer, kétszer, aztán harmadszorra is, majd a füle mögé lehelt futó puszit, ami arról tanúskodott, hogy megjegyezte mennyire ingerlően hat ez a lányra. Kris zavartan körbe pillantott, és bár úgy tűnt, senki nem ütközött meg a rendhagyó üdvözlésen, a talpától a feje búbjáig elvörösödött.
Melanie, mintha mi sem történt volna, folytatta:
- Anya, te már jól ismered Niki nővérét... Amikor tudomást szerzett a balesetemről, felajánlotta a segítséget, hogy legyen időm anyagot gyűjteni az új regényemhez.
- Valóban felajánlottam volna? - szaladt ki a lány száján, és észre vette, hogy Zoe elfojt egy gúnyos mosolyt.
- Robot tulajdonképpen későbbre vártuk, ehhez képest nem sokkal előtted érkezett - csacsogta Melanie - Azonnal lefeküdt aludni, nem is csoda...Rengeteget dolgozik, és évek óta nem volt szabadságon. - A ház asszonya szemében őszinte aggodalommal méregette mostohafiát.
- Ne félt engem, Melanie! Hidd el, hatásos módszert dolgoztam ki a fáradság ellen. - közölte Rob, miközben egyfolytában Krist mustrálgatta, aki persze megint elpirult. - Arról a módszerről beszélek amellyel a férfiak oly eredményesen küzdenek a stressz ellen - tette hozzá talányosan.
- Csak nem fogadtad meg a tanácsomat, és kezdtél el jógázni?
- Ne légy már ilyen naiv! Rob életerős fiatalember. A szexről beszél - világosította fel a lányát Zoe.
- Igazad lehet - nézett rá elgondolkodva az asszony - Különösen ha tekintetbe veszem , hogy Párizsból a szerelem fővárosából érkezett... - Melanie most Krishez fordult - Csoda, hogy nem találkoztatok! Robnak ugyanis abban a házban van lakása, ahol nekünk, vagyis ahol te is megszálltál...
2011. november 19., szombat
2011. augusztus 1., hétfő
4. fejezet
Sziasztok! Bocsi, hogy késtem de nagyon nem volt időm.
puszi becca 20
- Mit képzelsz rólam?
-Semmit! De hidd el, te is gyanakodnál, ha szó nélkül felszívódna a pasi, akivel az éjszakát töltötted.
- Én...el kellett intéznem valamit.
Krisnek eszébe sem jutott bevallani, hogy zavarába nem tudta, hogy kell ilyenkor viselkedni.
-Talán fel akartál hívni valakit? - próbált segíteni Robert.
- Igen- hagyta rá megkönnyebbülten a lány, és eszébe jutott, hogy ez nem is olyan nagy hazugság, hiszen reggel valóban beszélt a szüleivel, és Nikinek is küldött egy üzenetet.
- Talán a Londoni főnöködet? - ütötte tovább a vasat a férfi.
A lány a homlokát ráncolta.
- Önálló vagyok ahogy már említettem...
- Tehát szabadúszó vagy - nézett rá megvetően Rob.
Inkább önálló üzletasszonynak nevezném magam.
- Jól hangzik, ennek ellenére azt javaslom, hogy ne zaklass engem! A francia törvények védik a magánélet szentségét. Ne akard, hogy kiutasítsanak.
- Miért hiszed, hogy utánad jöttem? És miért fenyegetőzöl? - csattant fel Kris, aztán, látva Rob komor arckifejezését, hirtelen elhallgatott, majd némi habozás után folytatta:
- Nem tűnt fel, hogy én voltam itt hamarabb?
- Már elindulta Avignonból, de vissza kellet fordulnom, mert, mert valamit elfelejtettem, ezért értem ide később. - felelte Rob - De ha azt hiszed nem láttalak, amikor az autókölcsönzőnél sorban álltál, akkor tévedsz! Mennyit fizettél a pénztáros kisasszonynak, hogy elárulja az úti célomat?
Kristen levegő után kapkodott.
- Eszembe se jutott, hogy te is éppen azon a vonaton utazol, amelyiken én, az meg végképp nem, hogy épp ott szállsz le ahol én, és te is bérelsz egy kocsit. Honnan tudtam volna, hogy ott vagy és figyelsz?
- Nem figyeltelek, de egy ilyen érdekes vörös hajú nőt nehéz nem észrevenni.
- Nem is vörös a hajam, hanem barna!
- Én vörösnek látom...De lehet, hogy csak a különleges provence-i fény teszi. Ez a környék többek között arról híres, hogy élénkebbek a színek. ezért is járnak ide szívesen a festőművészek...Szeretnek itt alkotni. A provence-i napfény, az itteni világítás egyedülálló a világon.
- Te is azért vagy itt? talán festészettel foglalkozol? - Bohém művészlélek, gondolta a lány. Már érti, miért olyan kiszámíthatatlan.
- Utoljára figyelmeztetlek - felelte kitérően a férfi - tartsd magad távol tőlem, vagy elátkozod a napot, amelyen francia földre léptél! - Kirúgta maga alól a széket, felállt, majd átölelte Kris vállát, és szájon csókolta - Egyébként köszönöm a kellemes élményeket. Csodálatos voltál az éjszaka, nem is emlékszem, mikor volt részem ilyen szenvedélyes szeretkezésben. Sokáig fogok emlékezni rá. - Ezzel Robert bepattant a sportkocsiba, és sűrű porfelhőt kavarva elszáguldott, még mielőtt a lány hozzávághatta volna a kávéscsészéjét.
Kris-ben még akkor is forrt a harag amikor már sokadszor autózta körbe St. Romain de Vaucluse-t, Reedék villáját keresve.
" Köszönöm a kellemes élményt! Csodás volt az éjszaka."
Ezeke a cinikus mondatok visszhangoztak a fejében, miközben lehúzódott az út szélére, hogy megnézze a Niki által rajzolt térképet. Megállapította, hogy egészen közel jár már a keresett Villa Mas de Bonnard-hoz.
Kiszállt a kocsiból és körülnézett. Amerre a szem ellátott, mindenféle gondosan metszett szőlőtőkék sorakoztak szabályos, párhuzamos csíkokban. Leállította a motort, elővette az ásványvizet, amelyet az útra vásárolt, és mohon belekortyolt, aztán alaposan szemügyre vette a falut.
Éppen indulni akart, amikor a háta mögül fémes csikorgást hallott. Megfordult, és egy férfit látott az utca túloldalán, aki éppen kinyitott egy hatalmas, kétszárnyas kaput.
- Csak úgy gyönyörködsz a tájban, vagy komolyabb szándékaid vannak? Ha szeretnél megvenni egy szőlőhegyet...
A férfi elhallgatott, és lecövekelt Kris autója mellett.
- Szép is lenne - nevetett a lány - Szia Miles! Épp Nikit térképen próbáltam eligazodni, mert fogalmam sem volt, hol járok. Ezek szerint meg is érkeztem.
Miles Reed naptól cserzett arcán barátságos mosoly jelent meg.
- Örülök, hogy végre itt vagy! Már nagyon vártunk. Melanie meglátott téged az ablakból... Egyébként nem Niki tehet róla, hogy eltévedtél, ebben a faluban nem könnyű eligazodnia annak, aki először jár itt - A férfiról lerítt, hogy őszintén örül Kris érkezésének - Miközben megfordulsz, kitárom a kaput.
Amikor leparkoltak a ház elé Melanie termett előttük.
- Menj pihenj le aztán vacsoránál találkozunk.
puszi becca 20
- Mit képzelsz rólam?
-Semmit! De hidd el, te is gyanakodnál, ha szó nélkül felszívódna a pasi, akivel az éjszakát töltötted.
- Én...el kellett intéznem valamit.
Krisnek eszébe sem jutott bevallani, hogy zavarába nem tudta, hogy kell ilyenkor viselkedni.
-Talán fel akartál hívni valakit? - próbált segíteni Robert.
- Igen- hagyta rá megkönnyebbülten a lány, és eszébe jutott, hogy ez nem is olyan nagy hazugság, hiszen reggel valóban beszélt a szüleivel, és Nikinek is küldött egy üzenetet.
- Talán a Londoni főnöködet? - ütötte tovább a vasat a férfi.
A lány a homlokát ráncolta.
- Önálló vagyok ahogy már említettem...
- Tehát szabadúszó vagy - nézett rá megvetően Rob.
Inkább önálló üzletasszonynak nevezném magam.
- Jól hangzik, ennek ellenére azt javaslom, hogy ne zaklass engem! A francia törvények védik a magánélet szentségét. Ne akard, hogy kiutasítsanak.
- Miért hiszed, hogy utánad jöttem? És miért fenyegetőzöl? - csattant fel Kris, aztán, látva Rob komor arckifejezését, hirtelen elhallgatott, majd némi habozás után folytatta:
- Nem tűnt fel, hogy én voltam itt hamarabb?
- Már elindulta Avignonból, de vissza kellet fordulnom, mert, mert valamit elfelejtettem, ezért értem ide később. - felelte Rob - De ha azt hiszed nem láttalak, amikor az autókölcsönzőnél sorban álltál, akkor tévedsz! Mennyit fizettél a pénztáros kisasszonynak, hogy elárulja az úti célomat?
Kristen levegő után kapkodott.
- Eszembe se jutott, hogy te is éppen azon a vonaton utazol, amelyiken én, az meg végképp nem, hogy épp ott szállsz le ahol én, és te is bérelsz egy kocsit. Honnan tudtam volna, hogy ott vagy és figyelsz?
- Nem figyeltelek, de egy ilyen érdekes vörös hajú nőt nehéz nem észrevenni.
- Nem is vörös a hajam, hanem barna!
- Én vörösnek látom...De lehet, hogy csak a különleges provence-i fény teszi. Ez a környék többek között arról híres, hogy élénkebbek a színek. ezért is járnak ide szívesen a festőművészek...Szeretnek itt alkotni. A provence-i napfény, az itteni világítás egyedülálló a világon.
- Te is azért vagy itt? talán festészettel foglalkozol? - Bohém művészlélek, gondolta a lány. Már érti, miért olyan kiszámíthatatlan.
- Utoljára figyelmeztetlek - felelte kitérően a férfi - tartsd magad távol tőlem, vagy elátkozod a napot, amelyen francia földre léptél! - Kirúgta maga alól a széket, felállt, majd átölelte Kris vállát, és szájon csókolta - Egyébként köszönöm a kellemes élményeket. Csodálatos voltál az éjszaka, nem is emlékszem, mikor volt részem ilyen szenvedélyes szeretkezésben. Sokáig fogok emlékezni rá. - Ezzel Robert bepattant a sportkocsiba, és sűrű porfelhőt kavarva elszáguldott, még mielőtt a lány hozzávághatta volna a kávéscsészéjét.
Kris-ben még akkor is forrt a harag amikor már sokadszor autózta körbe St. Romain de Vaucluse-t, Reedék villáját keresve.
" Köszönöm a kellemes élményt! Csodás volt az éjszaka."
Ezeke a cinikus mondatok visszhangoztak a fejében, miközben lehúzódott az út szélére, hogy megnézze a Niki által rajzolt térképet. Megállapította, hogy egészen közel jár már a keresett Villa Mas de Bonnard-hoz.
Kiszállt a kocsiból és körülnézett. Amerre a szem ellátott, mindenféle gondosan metszett szőlőtőkék sorakoztak szabályos, párhuzamos csíkokban. Leállította a motort, elővette az ásványvizet, amelyet az útra vásárolt, és mohon belekortyolt, aztán alaposan szemügyre vette a falut.
Éppen indulni akart, amikor a háta mögül fémes csikorgást hallott. Megfordult, és egy férfit látott az utca túloldalán, aki éppen kinyitott egy hatalmas, kétszárnyas kaput.
- Csak úgy gyönyörködsz a tájban, vagy komolyabb szándékaid vannak? Ha szeretnél megvenni egy szőlőhegyet...
A férfi elhallgatott, és lecövekelt Kris autója mellett.
- Szép is lenne - nevetett a lány - Szia Miles! Épp Nikit térképen próbáltam eligazodni, mert fogalmam sem volt, hol járok. Ezek szerint meg is érkeztem.
Miles Reed naptól cserzett arcán barátságos mosoly jelent meg.
- Örülök, hogy végre itt vagy! Már nagyon vártunk. Melanie meglátott téged az ablakból... Egyébként nem Niki tehet róla, hogy eltévedtél, ebben a faluban nem könnyű eligazodnia annak, aki először jár itt - A férfiról lerítt, hogy őszintén örül Kris érkezésének - Miközben megfordulsz, kitárom a kaput.
Amikor leparkoltak a ház elé Melanie termett előttük.
- Menj pihenj le aztán vacsoránál találkozunk.
2011. július 23., szombat
3. fejezet
Sziasztok!
Meghoztam az új fejezetet remélem tetszeni fog. Ez a fejezet különösen a szív ügyem, de ezt nem itt akarom elmondani ha valakit érdekel elmesélem neki ha ír nekem levelet a címemre. Szóval, ha lehet úgy véleményezzétek. Jó olvasást.
puszi mindenkinek becca20
Kristen beleborzongott az érintésbe. Hogy leplezze a zavarát, nagyot húzott a Kirből, amelyet időközben Robert mindkettőjüknek megrendelt. Anyagi gondjai biztosan nincsenek, ha könnyedén meghív egy ilyen nem éppen olcsó italra, állapította meg a lány, miközben érezte, hogy fejbe száll a harmadik Kir.
Egyből előjött az a néhány francia szó és kifejezés, amelyet annak idején az iskolában tanult, és ezeket most már gátlások nélkül használta is, de komolyabb beszélgetésre még így, becsípve sem lett volna képes.
Még szerencse, hogy a helyzet nem is alkalmas elmélyültebb társalgásra, gondolta.
Az este folyamán a kommunikációnak valami egészen sajátos módját fejlesztettek ki. Csak a legszükségesebbeket közölték egymással, kiderült, hogy mindketten egyedülállóak, és magányosan tartózkodnak Párizsban. Kris bevallotta, hogy szüksége lenne egy helyismerettel rendelkező kísérőre aki még aznap este megmutatja neki a világ, de legalábbis Európa kivilágított, ünnepi fényben öltöztettetett fővárosát.
Nem kellett túl sokat erőlködnie, Robert, amint megtudta, hogy a lány még nem vacsorázott, kiegyenlítette az italszámlát, és elvitte újdonsült ismerősét a közeli, híres étterembe, a Brasserie Bofingerbe.
Tarka üvegmozaik boltívek alatt, plüssfotelokban ültek, és osztrigát ettek, amelyet aztán pezsgővel öblítettek le. A vacsora végeztével kézzel.lábbal azon vitáztak, hogy ki állja a számlát. Látva, hogy a lány ragaszkodik hozzá, hogy ő fizessen, végül Rob, látszolag bosszúsan, megadta magát.
Kris gyanította, hogy a férfi csak megjátszott, valójában Rob nagyon élvezi a helyzetet, másrészt azt is sejteni vélte, hogy lovagja sokkal többet ért angolul, mint amennyit mutat.
Későre járt már, amikor a férfi javaslatára elmentek egy luxusszálloda éjszakai klubjába.
Hajnalban azonban amikor megpróbálták átverekedni magukat egy csoport aktivistán.
-Rob! - sikította Kris amikor majdnem ellökték.
- Itt vagyok! - Rob megragadta a derekát, és kirángatta a lányt a kézitusa kellős közepéből.
Végigszaladtak a Rue de la Bastille-on, és a férfi csak akkor engedte el Kris kezét, amikor már biztonságos távolságra értek a forrongó ifjúságtól. Ekkor kézen fogta Krist, aki vakon követte.
Kris elfúlva botladozott magas sarkú szandáljában a parkoló autók között, az állandóan dudáló jármű folyam közepén. A váratlan és veszélyes történések elbizonytalanították. olyan gyámoltalanak érezte magát, mint talán még soha. Nem tudta feldolgozni a képtelen helyzetet, hogy ő, Kristen Stewart, a jövendőbeli üzletasszony, aki az utóbbi időben a megfontoltság mintaképe volt. Bezzeg régen 18 évesen volt olyan, hogy a rendőrség elől kellett menekülniük a haverjaival. Sose volt sok barátnője a lányok különböző okok miatt nem rajongtak érte. Végül is ő sem értük. A fiúkkal sokkal jobban megértette magát, mindenbe benne volt. De hát egyszer fel kell nőni és vele ez megtörtént nem volt más választása. Pedig milyen jók voltak az iskola évek. Este a kocsmába a haverokkal.
Otthon feküdt az ágyban amikor megszólalt a telefonja fél 10 fele járhatott már, sötétedet és tudta, ez egy ember lehet csak, Koby. Meg se kellett igazából néznie milyen sms-t kapott már tudta.
Ha ember vagy lejössz! - állt az üzentben, mint mindig. Lázadt, hisz mit tehetett volna amikor egy tizenhat éves tini volt akit a szülei gyerekként kezeltek. Lassan kinézet a szobájából az anyja aludt, az apja dolgozott a dolgozó szobájába ezért óvatosnak kellett lennie. Nem először csinálta de mindig ez volt a legnehezebb, lassan felöltözött majd visszafojtott lélegzettel kinyitotta az erkélyajtóját. Kilépett az erkélyre és átmászott a korláton. Mindezt egy pisszenés nélkül, hisz ha az apja meghallja neki annyi.Lendületet vett majd ugrott és érkezett. Hányszor eljátszotta már és mindig ez volt a legnehezebb. Majd már futott is. Nem volt közel a hely ahova tartott. De nem ez számított hanem az a valami ami ott várta. Lassan közeledett és egyre fesztelenebb lett a szája mosolyra húzódott. Itt van- gondolta! Nagy levegő és belépett. Nem csalódott. Az érzés megjelent az a valami amit nem tudott beazonosítani, a boldogság, a megnyugvás a szeretet, és a biztonság amit mindig akkor érzet, ha ezek az emberek körül vették. Nem voltak nagy emberek. Igazából tökéletesen átlagosak voltak, problémákkal amik neki is voltak. Mosolygott és belépett Koby már be is volt csípve:
- Na szerelmem itt vagy! Kérsz egy kávét. - Kris szétnézett.
Ott volt mindenki aki fontos volt, Alex. Kicsit néha sok volt, nagyképű, beképzelt de Krist ez nem zavarta valahogy tudta, hogy nélküle nem lett volna olyan a társaság ő is kellett oda. Maxim rá tényleg nem lehetett semmit sem mondani tökéletesen átlagos volt. Maxim, Kris imádott vele beszélgetni jól megértették egymást. Koby, hát.... Koby volt. Mind közül a legjobb haverja Krisnek. Fura egy pasi volt Koby. Fura szókinccsel, fura elméletekkel, de mégis ő tartotta össze a csapatott. És a legvégén de nem utoljára, Krisnek Antira, a pultosra tévedett a tekintette. Imádta a csapatott, de mégis mindig Anti miatt jött és ezt mindenki tudta is. Vagy így vagy úgy, de tudták. Senki sem firtatta és ez így volt jó. Kris oda biccentet és kikérte a kávet, ami persze minden volt csak éppen kávé nem. Náluk ez a boros kólát jelentett. Leült és bekapcsolódott a beszélgetésbe. És kezdődött a napi rutin zene gépbe dobálás, ajtó zárás és zárt körű rendezvény. Majd hajnalba Antival egy kis románc és haza osonás. Utána a suliban alvás, délután pedig jó kislányt játszani. Nagyon utálta elege volt az egészből, de nem mert ellent mondani ahhoz gyáva volt. Inkább maradt az éjszakai lopakodás.
Kris megint a jelenbe volt és elmosolyodott ahogy vissza idézte a múltat, azt a szabadságot ami akkor jellemezte éjszakáit...
Anti! Tinédzser szerelem volt, lehet nem is az, csak lázadás nem tudta megmondani, csak azt, hogy az életéhez tartozott. Ahogy az egész akkori élete, az a kettősség ami jellemezte, a kocsma, a haverok akikkel azóta sajnos már nem tartotta a kapcsolatott. Mégis nekik köszönhette élete legszebb két évét és ezt soha nem felejti el nekik. Nekik köszönete, hogy túl élete. Anti őrzi egyik legnagyobb titkát. És Koby volt aki, mindig felvidította és önbizalmat adott neki. Kris behunyta a szemét é döntött a mai éjszakán megint szabad akar lenni úgy ahogy azokba az évekbe. Nem érdekelte semmi csak Robot akarta. ma éjszakára. Csak egyszer és utána vissza tér a megfontoltan viselkedő Krishez.
- Észre sem vetted, hogy angolul beszéltél! - lihegte Kris. Rob valamit franciául mormolt, majd hirtelen odafordult Krishez, és szájon csókolta.
A lány érezte az ereiben lüktető vért, és az egész testében szét áramló adrenalint. Mindenről megfeledkezve viszonozta a csókot. Rob gyengéden harapdálta az ajkát, nyelvével a nyelvét becézgette.
- Gyere! -suttogta Rob, és a lán kábán követte.
Mint kiderült, csupán egyetlen sarokra voltak a mennyországtól... Szinte repültek a férfi szállása felé, és Kris minden porcikájával érezte, hogy Rob ugyanolyan nehezen türtőzteti magát, mint ő maga.Hirtelen ellenállhatatlanul izgalmas, kívánatos nőnek képzelte magát.
Amint becsukták maguk mögött a Rue de Birague-on található lakás ajtaját. Rob követelőzve, vadul nekiesett, szinte letépte róla vadonatúj ruháját, de a lány egyáltalán nem bánta. Átadta magát a mindent elsőrő gyönyörnek, amelyre oly régen vágyott.
Kristen arcát langyos szellő cirógatta, amint jellegzetes provence-i falu főterén, egy cukrászda teraszán, évszázados platánfák alatt kávéját szürcsölte. Nem figyelt semmire, ismét a régmúlton jártak a gondolati.
- Nahát! Micsoda véletlen!
Kris rémülten kapta fel a fejét, remegő kézzel tette le a kávéscsészéjét, amelynek tartalma kilöttyent a ruhájára.
- Hogy kerülsz ide? csak nem követsz?
A férfi csodálkozva rá meredt...
Nem valószínű, hogy utánam jött, gondolta a lány. Látszik rajta, hogy őt is váratlanul érte a találkozás. Nem tudná ennyire élethűen játszani a meglepetett...Ennyire nem lehet jó színész.
- Mit szeretnél hallani? - kérdezte óvatosan Rob, miközben odahúzott egy széket, és letelepedett mellé. - El állt a szavad? Miért nem válaszolsz? - vigyorgott tegnap este beszédesebb voltál...
Kris hirtelen észbe kapott.
- Te meg mióta beszélsz úhy angolul, mint a vízfolyás? A kiejtésed is tökéletes! - vette oda ingerülten.
- Köztudottan zseniális vagyok, és nagyon gyorsan tanulok!
- Veszem észre! Úgy hadarsz, mintha angol lenne az anyanyelved! Nem vagy francia, ahogy én sem!
- Soha nem állítottam, hogy francia vagyok - mentegetőzött a férfi.
- De azt sem, hogy nem vagy az!
- Azt hittem, hogy nem érdekelnek a részletek, nem próbáltál kifaggatni. De most, utólag, az az érzésem, már akkor is tisztában voltál vele, amikor belépte abba a párizsi bárba. Mert ugye nem volt véletlen a találkozásunk? - kérdezte dühösen.
Kris lesütötte a szemét, kezdte nagyon kínosan érezni magát. Arra gondolt, hogyan figyelte napokig a függöny mögül ezt a szemrevaló férfit.
- Igenis véletlen volt- mondta nem túl meggyőzően.
- Valóban?
- Semmi nem indokolta, hogy úgy tegyél, mintha nem értenél angolul
- Semmit sem vethetsz a szememre - mosolygott Robert - Te meg eljátszottad, hogy nem tudsz franciául.
- Mert valóban nem tudok.
- Akkor mivel magyarázod az olvasmányodat? - Rob lehajolt és kiemelte Kris táskájából a francia lapot.- Ne mond, hogy csak a képeket akartad megnézni.
- nem olvastam... nem is az enyém! A vonton találtam - A lány maga sem tudta, valójában miért tette el a napilapot.
- Mindent begyűjtesz, amit utadba sodor a szél? Miért nem dobod ki? Bár ezt én is megtehetem - közölte, és már indult is, hogy megszabaduljon az újságtól. - Miről is beszéltünk az előbb? Á, tudom már a tegnap estéről. Azon gondolkodtam, miért húztad el a csíkot, amíg aludtam. Felmerült bennem, hogy esetleg át kutattad a lakásomat...
Meghoztam az új fejezetet remélem tetszeni fog. Ez a fejezet különösen a szív ügyem, de ezt nem itt akarom elmondani ha valakit érdekel elmesélem neki ha ír nekem levelet a címemre. Szóval, ha lehet úgy véleményezzétek. Jó olvasást.
puszi mindenkinek becca20
Kristen beleborzongott az érintésbe. Hogy leplezze a zavarát, nagyot húzott a Kirből, amelyet időközben Robert mindkettőjüknek megrendelt. Anyagi gondjai biztosan nincsenek, ha könnyedén meghív egy ilyen nem éppen olcsó italra, állapította meg a lány, miközben érezte, hogy fejbe száll a harmadik Kir.
Egyből előjött az a néhány francia szó és kifejezés, amelyet annak idején az iskolában tanult, és ezeket most már gátlások nélkül használta is, de komolyabb beszélgetésre még így, becsípve sem lett volna képes.
Még szerencse, hogy a helyzet nem is alkalmas elmélyültebb társalgásra, gondolta.
Az este folyamán a kommunikációnak valami egészen sajátos módját fejlesztettek ki. Csak a legszükségesebbeket közölték egymással, kiderült, hogy mindketten egyedülállóak, és magányosan tartózkodnak Párizsban. Kris bevallotta, hogy szüksége lenne egy helyismerettel rendelkező kísérőre aki még aznap este megmutatja neki a világ, de legalábbis Európa kivilágított, ünnepi fényben öltöztettetett fővárosát.
Nem kellett túl sokat erőlködnie, Robert, amint megtudta, hogy a lány még nem vacsorázott, kiegyenlítette az italszámlát, és elvitte újdonsült ismerősét a közeli, híres étterembe, a Brasserie Bofingerbe.
Tarka üvegmozaik boltívek alatt, plüssfotelokban ültek, és osztrigát ettek, amelyet aztán pezsgővel öblítettek le. A vacsora végeztével kézzel.lábbal azon vitáztak, hogy ki állja a számlát. Látva, hogy a lány ragaszkodik hozzá, hogy ő fizessen, végül Rob, látszolag bosszúsan, megadta magát.
Kris gyanította, hogy a férfi csak megjátszott, valójában Rob nagyon élvezi a helyzetet, másrészt azt is sejteni vélte, hogy lovagja sokkal többet ért angolul, mint amennyit mutat.
Későre járt már, amikor a férfi javaslatára elmentek egy luxusszálloda éjszakai klubjába.
Hajnalban azonban amikor megpróbálták átverekedni magukat egy csoport aktivistán.
-Rob! - sikította Kris amikor majdnem ellökték.
- Itt vagyok! - Rob megragadta a derekát, és kirángatta a lányt a kézitusa kellős közepéből.
Végigszaladtak a Rue de la Bastille-on, és a férfi csak akkor engedte el Kris kezét, amikor már biztonságos távolságra értek a forrongó ifjúságtól. Ekkor kézen fogta Krist, aki vakon követte.
Kris elfúlva botladozott magas sarkú szandáljában a parkoló autók között, az állandóan dudáló jármű folyam közepén. A váratlan és veszélyes történések elbizonytalanították. olyan gyámoltalanak érezte magát, mint talán még soha. Nem tudta feldolgozni a képtelen helyzetet, hogy ő, Kristen Stewart, a jövendőbeli üzletasszony, aki az utóbbi időben a megfontoltság mintaképe volt. Bezzeg régen 18 évesen volt olyan, hogy a rendőrség elől kellett menekülniük a haverjaival. Sose volt sok barátnője a lányok különböző okok miatt nem rajongtak érte. Végül is ő sem értük. A fiúkkal sokkal jobban megértette magát, mindenbe benne volt. De hát egyszer fel kell nőni és vele ez megtörtént nem volt más választása. Pedig milyen jók voltak az iskola évek. Este a kocsmába a haverokkal.
Otthon feküdt az ágyban amikor megszólalt a telefonja fél 10 fele járhatott már, sötétedet és tudta, ez egy ember lehet csak, Koby. Meg se kellett igazából néznie milyen sms-t kapott már tudta.
Ha ember vagy lejössz! - állt az üzentben, mint mindig. Lázadt, hisz mit tehetett volna amikor egy tizenhat éves tini volt akit a szülei gyerekként kezeltek. Lassan kinézet a szobájából az anyja aludt, az apja dolgozott a dolgozó szobájába ezért óvatosnak kellett lennie. Nem először csinálta de mindig ez volt a legnehezebb, lassan felöltözött majd visszafojtott lélegzettel kinyitotta az erkélyajtóját. Kilépett az erkélyre és átmászott a korláton. Mindezt egy pisszenés nélkül, hisz ha az apja meghallja neki annyi.Lendületet vett majd ugrott és érkezett. Hányszor eljátszotta már és mindig ez volt a legnehezebb. Majd már futott is. Nem volt közel a hely ahova tartott. De nem ez számított hanem az a valami ami ott várta. Lassan közeledett és egyre fesztelenebb lett a szája mosolyra húzódott. Itt van- gondolta! Nagy levegő és belépett. Nem csalódott. Az érzés megjelent az a valami amit nem tudott beazonosítani, a boldogság, a megnyugvás a szeretet, és a biztonság amit mindig akkor érzet, ha ezek az emberek körül vették. Nem voltak nagy emberek. Igazából tökéletesen átlagosak voltak, problémákkal amik neki is voltak. Mosolygott és belépett Koby már be is volt csípve:
- Na szerelmem itt vagy! Kérsz egy kávét. - Kris szétnézett.
Ott volt mindenki aki fontos volt, Alex. Kicsit néha sok volt, nagyképű, beképzelt de Krist ez nem zavarta valahogy tudta, hogy nélküle nem lett volna olyan a társaság ő is kellett oda. Maxim rá tényleg nem lehetett semmit sem mondani tökéletesen átlagos volt. Maxim, Kris imádott vele beszélgetni jól megértették egymást. Koby, hát.... Koby volt. Mind közül a legjobb haverja Krisnek. Fura egy pasi volt Koby. Fura szókinccsel, fura elméletekkel, de mégis ő tartotta össze a csapatott. És a legvégén de nem utoljára, Krisnek Antira, a pultosra tévedett a tekintette. Imádta a csapatott, de mégis mindig Anti miatt jött és ezt mindenki tudta is. Vagy így vagy úgy, de tudták. Senki sem firtatta és ez így volt jó. Kris oda biccentet és kikérte a kávet, ami persze minden volt csak éppen kávé nem. Náluk ez a boros kólát jelentett. Leült és bekapcsolódott a beszélgetésbe. És kezdődött a napi rutin zene gépbe dobálás, ajtó zárás és zárt körű rendezvény. Majd hajnalba Antival egy kis románc és haza osonás. Utána a suliban alvás, délután pedig jó kislányt játszani. Nagyon utálta elege volt az egészből, de nem mert ellent mondani ahhoz gyáva volt. Inkább maradt az éjszakai lopakodás.
Kris megint a jelenbe volt és elmosolyodott ahogy vissza idézte a múltat, azt a szabadságot ami akkor jellemezte éjszakáit...
Anti! Tinédzser szerelem volt, lehet nem is az, csak lázadás nem tudta megmondani, csak azt, hogy az életéhez tartozott. Ahogy az egész akkori élete, az a kettősség ami jellemezte, a kocsma, a haverok akikkel azóta sajnos már nem tartotta a kapcsolatott. Mégis nekik köszönhette élete legszebb két évét és ezt soha nem felejti el nekik. Nekik köszönete, hogy túl élete. Anti őrzi egyik legnagyobb titkát. És Koby volt aki, mindig felvidította és önbizalmat adott neki. Kris behunyta a szemét é döntött a mai éjszakán megint szabad akar lenni úgy ahogy azokba az évekbe. Nem érdekelte semmi csak Robot akarta. ma éjszakára. Csak egyszer és utána vissza tér a megfontoltan viselkedő Krishez.
- Észre sem vetted, hogy angolul beszéltél! - lihegte Kris. Rob valamit franciául mormolt, majd hirtelen odafordult Krishez, és szájon csókolta.
A lány érezte az ereiben lüktető vért, és az egész testében szét áramló adrenalint. Mindenről megfeledkezve viszonozta a csókot. Rob gyengéden harapdálta az ajkát, nyelvével a nyelvét becézgette.
- Gyere! -suttogta Rob, és a lán kábán követte.
Mint kiderült, csupán egyetlen sarokra voltak a mennyországtól... Szinte repültek a férfi szállása felé, és Kris minden porcikájával érezte, hogy Rob ugyanolyan nehezen türtőzteti magát, mint ő maga.Hirtelen ellenállhatatlanul izgalmas, kívánatos nőnek képzelte magát.
Amint becsukták maguk mögött a Rue de Birague-on található lakás ajtaját. Rob követelőzve, vadul nekiesett, szinte letépte róla vadonatúj ruháját, de a lány egyáltalán nem bánta. Átadta magát a mindent elsőrő gyönyörnek, amelyre oly régen vágyott.
Kristen arcát langyos szellő cirógatta, amint jellegzetes provence-i falu főterén, egy cukrászda teraszán, évszázados platánfák alatt kávéját szürcsölte. Nem figyelt semmire, ismét a régmúlton jártak a gondolati.
- Nahát! Micsoda véletlen!
Kris rémülten kapta fel a fejét, remegő kézzel tette le a kávéscsészéjét, amelynek tartalma kilöttyent a ruhájára.
- Hogy kerülsz ide? csak nem követsz?
A férfi csodálkozva rá meredt...
Nem valószínű, hogy utánam jött, gondolta a lány. Látszik rajta, hogy őt is váratlanul érte a találkozás. Nem tudná ennyire élethűen játszani a meglepetett...Ennyire nem lehet jó színész.
- Mit szeretnél hallani? - kérdezte óvatosan Rob, miközben odahúzott egy széket, és letelepedett mellé. - El állt a szavad? Miért nem válaszolsz? - vigyorgott tegnap este beszédesebb voltál...
Kris hirtelen észbe kapott.
- Te meg mióta beszélsz úhy angolul, mint a vízfolyás? A kiejtésed is tökéletes! - vette oda ingerülten.
- Köztudottan zseniális vagyok, és nagyon gyorsan tanulok!
- Veszem észre! Úgy hadarsz, mintha angol lenne az anyanyelved! Nem vagy francia, ahogy én sem!
- Soha nem állítottam, hogy francia vagyok - mentegetőzött a férfi.
- De azt sem, hogy nem vagy az!
- Azt hittem, hogy nem érdekelnek a részletek, nem próbáltál kifaggatni. De most, utólag, az az érzésem, már akkor is tisztában voltál vele, amikor belépte abba a párizsi bárba. Mert ugye nem volt véletlen a találkozásunk? - kérdezte dühösen.
Kris lesütötte a szemét, kezdte nagyon kínosan érezni magát. Arra gondolt, hogyan figyelte napokig a függöny mögül ezt a szemrevaló férfit.
- Igenis véletlen volt- mondta nem túl meggyőzően.
- Valóban?
- Semmi nem indokolta, hogy úgy tegyél, mintha nem értenél angolul
- Semmit sem vethetsz a szememre - mosolygott Robert - Te meg eljátszottad, hogy nem tudsz franciául.
- Mert valóban nem tudok.
- Akkor mivel magyarázod az olvasmányodat? - Rob lehajolt és kiemelte Kris táskájából a francia lapot.- Ne mond, hogy csak a képeket akartad megnézni.
- nem olvastam... nem is az enyém! A vonton találtam - A lány maga sem tudta, valójában miért tette el a napilapot.
- Mindent begyűjtesz, amit utadba sodor a szél? Miért nem dobod ki? Bár ezt én is megtehetem - közölte, és már indult is, hogy megszabaduljon az újságtól. - Miről is beszéltünk az előbb? Á, tudom már a tegnap estéről. Azon gondolkodtam, miért húztad el a csíkot, amíg aludtam. Felmerült bennem, hogy esetleg át kutattad a lakásomat...
2011. július 19., kedd
2. fejezet
Sziasztok!
Itt a következő fejezet, lasan beindul a történet és köszönöm az előzőhöz a véleményeket!
puszi becca20
A lány ránézett a konyhapulton álló vekkerre, hozzáigazította a karóráját, aztán sietve összeszedte a holmiját, és bedobálta a bőröndjébe. Gyorsan lezuhanyozott, és az este viselt szoknyája, topja helyett felvette a sötétkék rövidnadrágját és sárga blúzát. Megnézte magát a fürdőszobatükörben, vörösesbarna haja kócosan omlott le a vállára, szája még mindig duzzadt volt egy kicsit, zöldeskék szeme nagyobbak voltak, mint általában. De hogy miért arról fogalma sem volt. Nem volt kedve kifestenie magát, minek? Hisz úgyse akar senkinek sem tetszeni, ennyi kaland elég volt egy ideig. Gyorsan meg fésülködött, feltűzte a haját, majd, mint akit kergetnek a csomagjaival együtt elhagyta a lakást.
Alig egy órával később a Gare de Lyon pályaudvaron felszállt az aznapi első, Avignonba tartó gyors vonatra.
Nagy nehezen átverekedte magát a tömegen, aztán mire megtalálta a fülkét, ahová helyjegye szólt, és amely az utolsó, legtávolabbi vagonban volt, annyira elfáradt, mintha egész nap bányában dolgozott volna. Utolsó erejével feltornázta bőröndjét az egyetlen üresen maradt csomagtartó rekeszbe, aztán leroskadt a megfelelő számú ülésre, és fejét a hűvös ablakhoz támasztotta.
Elcsigázottan figyelte a peronon tolongó embereket, és arra gondolt, érthető, hogy ebben a hőségben, aki csak teheti, menekül a városból. A szeme megakadt egy férfin, aki csak egy laptopot szorongatott, és csomagjait egy hordár gurította utána. Nyilván az első osztályra tartanak, gondolta a lány, és ahogy követte tekintetével a feltűnően magas idegent, büszke testtartása és kócos haja láttán elállt a lélegzete.
- Ez nem lehet igaz! - sóhajtott, és érezte, hogy felgyorsul a szívverése - Lehetetlenség! Ilyen véletlenek nincsenek - dünnyögte maga elé - Párizsban milliónyi, kócos hajú férfi szaladgál.
Akármennyire igyekezett, már csak a fickó tarkóját láthatta, meg fekete , fenekére feszülő farmerét. Úgy látszik, már képzelődöm, gondolta.
Orrát az ablakhoz nyomta, hogy minél tovább figyelhesse az idegent. Még látta őt felszállni a vonatra, s ha csak villanásnyi ideig is, a széles karimájú kalap alól homályosan felvillant borotválatlan arca és jellegzetes orra.
Kris - bár nagyon határozatlanul, de még mindig meg volt győződve arról, hogy nem az éjszakai ismerőse bukkant fel a színen - a biztonság kedvéért összehúzta magát, é hátradőlt, mert úgy érezte, ha ő lát valakit, akkor ez fordítva is igaz lehet.
Valószínűleg csak ritka hasonlóságról volt szó, nyugtatta magát még akkor is, amikor a vonat elindult, és lassan maguk mögött, hagyták a pályaudvart.
Mégsem gubbaszthatok így egész úton, gondolta egy idő után, és felegyenesedett. Nézte az elsuhanó, legendás szép francia tájat. Egy idő után unatkozni kezdett.
Ha Niki itt lenne, ahogy megbeszéltük, mennyivel szórakoztatóbb lenne ez az utazás! Ez járt Kris fejében, miközben dél felé robogtak.
Egy hete, amikor elindult Londonból, azt hitte Niki vele tart, de unokatestvére, mint mindig most is másképp gondolta. Egy sms-t kapott, amelyben ez állt: Sajnálom, ülj taxiba, magyarázat később.
Nagyon komoly oka lehet Niki távolmaradásának, bosszankodott holtfáradtan a lány.
Majd hirtelen a nem is olyan távoli múltba repítette a képzelete.
Megint ott ül! - nyugtázta Kristen elégedetten, amikor kinézett a párizsi lakás ablakán, és megpillantotta a vonzó, kócos hajú fiatalembert a szemközti bár teraszán. Mindennap ugyan annál az asztalnál ül, háttal a járdának, s általában sört ivott meg újságot olvasott. Kris megállapította, hogy harminc év körüli és irtózatosan jóképű. Mind a huszonnégy éve alatt aligha találkozott ilyen pasival. Már több. mint 4 napja bámulta folyamatosan és tegnap eldöntötte, hogy ha megint felbukkan lemegy hozzá. A szemrevaló ismerős-ismeretlen férfi, mindennap egyszer délelőtt egyszer kora este ült ott. Mivel délelőtt volt, Kris eldöntötte, vesz valami szemre való kis ruhát és este szerencsét próbál.
Amikor este felé haza ért kinézett az ablakon és megpillantotta őt. Több se kellet lezuhanyozott, felvette legújabb szerzeményeit egy lehelet vékony selyemszoknyát és a tenyérnyi, fekete mellénykét, csupán eg vállpánt nélküli melltartóval. Aztán felkapott egy flitteres estélyi táskát. Kifelé menet a vállára terítette áttetsző, hosszú sálját, és elindult a "bevetésre".
Átvágott az úttesten, belépett a bárba, hanyag Bon soir-ral üdvözölte a pult mögött serénykedő csapos lányt, majd gondolkodás nélkül letelepedett a férfihoz legközelebb eső üres asztalhoz.
Fél szemmel az "áldozatát" leste, így aztán nem kerülte el figyelmét, hogy a férfi futó, de elismerő pillantást vet rá, majd tovább tanulmányozza az újságját.
Amikor a pincér megjelent, ellenállt a kísértésnek, és nem sört rendelt, amivel pedig rendes körülmények között szívesen oltotta a szomját. Igy egy Kir nevű koktélt rendelt.
Amikor egyik alkalommal hevesebben tette le a poharat, a csörrenésre az idegen felkapta a fejét.
Nehogy mosolyogj! Még félre érti! - figyelmezettet magát és igyekezett a lehető legnyugodtabban állni a férfi tekintetét, aki közben hunyorogva szorította össze az ajkát.
Talán sikerült felkeltenem a figyelmét, ébredt fel a remény Kristen-ben. Talán észre vette, hogy nem közömbös nekem.
- Parlez- vous anglais? - kérdezte.
- No! - vágta rá mosolyogva a férfi.
- Én meg franciául nem beszélek - közölte, és lehuppant az egyik székre. - Italiano? - kérdezte, mintha nem tudná a választ.
- No- ingatta közönyösen a fejét.
Kris felfogta, hogy álmai férfija makacsul ragaszkodik a francia nyelvhez. A férfi szeme gyanúsan csillogott miközben végig mérte Krist, így elérkezettnek látta az időt, hogy levegye hosszú stóláját, és kivillantsa csupasz vállát, keblére feszülő, szűk kis mellénykéjét. A férfi tekintette persze azonnal elkalandozott hófehér izgató bőrén, mire a lány teste enyhén bizseregni kezdett.
- Netalán orosz vagy esetleg izlandi? - folytatta a játékot elfúlva Kris.
- Spreek je nederlands? - kérdezte most az "áldozata" és háta mögé rejtette az újságát.
- Nem!
A férfi arcán ekkor egy érzéki mosoly jelent meg
- Je suis désolé - tette kezét a szívére.
Mivel Krisnek fogalma sem volt róla mit jelentenek ezek a szavak, csak ennyit mondott.
- Et je suis Kristen.
A férfi nevetve bólintott.
- Robert - mutatott magára.
- Örvendek!
- Enchanté - mormolta a férfi, miközben kezet csókolt.
Itt a következő fejezet, lasan beindul a történet és köszönöm az előzőhöz a véleményeket!
puszi becca20
A lány ránézett a konyhapulton álló vekkerre, hozzáigazította a karóráját, aztán sietve összeszedte a holmiját, és bedobálta a bőröndjébe. Gyorsan lezuhanyozott, és az este viselt szoknyája, topja helyett felvette a sötétkék rövidnadrágját és sárga blúzát. Megnézte magát a fürdőszobatükörben, vörösesbarna haja kócosan omlott le a vállára, szája még mindig duzzadt volt egy kicsit, zöldeskék szeme nagyobbak voltak, mint általában. De hogy miért arról fogalma sem volt. Nem volt kedve kifestenie magát, minek? Hisz úgyse akar senkinek sem tetszeni, ennyi kaland elég volt egy ideig. Gyorsan meg fésülködött, feltűzte a haját, majd, mint akit kergetnek a csomagjaival együtt elhagyta a lakást.
Alig egy órával később a Gare de Lyon pályaudvaron felszállt az aznapi első, Avignonba tartó gyors vonatra.
Nagy nehezen átverekedte magát a tömegen, aztán mire megtalálta a fülkét, ahová helyjegye szólt, és amely az utolsó, legtávolabbi vagonban volt, annyira elfáradt, mintha egész nap bányában dolgozott volna. Utolsó erejével feltornázta bőröndjét az egyetlen üresen maradt csomagtartó rekeszbe, aztán leroskadt a megfelelő számú ülésre, és fejét a hűvös ablakhoz támasztotta.
Elcsigázottan figyelte a peronon tolongó embereket, és arra gondolt, érthető, hogy ebben a hőségben, aki csak teheti, menekül a városból. A szeme megakadt egy férfin, aki csak egy laptopot szorongatott, és csomagjait egy hordár gurította utána. Nyilván az első osztályra tartanak, gondolta a lány, és ahogy követte tekintetével a feltűnően magas idegent, büszke testtartása és kócos haja láttán elállt a lélegzete.
- Ez nem lehet igaz! - sóhajtott, és érezte, hogy felgyorsul a szívverése - Lehetetlenség! Ilyen véletlenek nincsenek - dünnyögte maga elé - Párizsban milliónyi, kócos hajú férfi szaladgál.
Akármennyire igyekezett, már csak a fickó tarkóját láthatta, meg fekete , fenekére feszülő farmerét. Úgy látszik, már képzelődöm, gondolta.
Orrát az ablakhoz nyomta, hogy minél tovább figyelhesse az idegent. Még látta őt felszállni a vonatra, s ha csak villanásnyi ideig is, a széles karimájú kalap alól homályosan felvillant borotválatlan arca és jellegzetes orra.
Kris - bár nagyon határozatlanul, de még mindig meg volt győződve arról, hogy nem az éjszakai ismerőse bukkant fel a színen - a biztonság kedvéért összehúzta magát, é hátradőlt, mert úgy érezte, ha ő lát valakit, akkor ez fordítva is igaz lehet.
Valószínűleg csak ritka hasonlóságról volt szó, nyugtatta magát még akkor is, amikor a vonat elindult, és lassan maguk mögött, hagyták a pályaudvart.
Mégsem gubbaszthatok így egész úton, gondolta egy idő után, és felegyenesedett. Nézte az elsuhanó, legendás szép francia tájat. Egy idő után unatkozni kezdett.
Ha Niki itt lenne, ahogy megbeszéltük, mennyivel szórakoztatóbb lenne ez az utazás! Ez járt Kris fejében, miközben dél felé robogtak.
Egy hete, amikor elindult Londonból, azt hitte Niki vele tart, de unokatestvére, mint mindig most is másképp gondolta. Egy sms-t kapott, amelyben ez állt: Sajnálom, ülj taxiba, magyarázat később.
Nagyon komoly oka lehet Niki távolmaradásának, bosszankodott holtfáradtan a lány.
Majd hirtelen a nem is olyan távoli múltba repítette a képzelete.
Megint ott ül! - nyugtázta Kristen elégedetten, amikor kinézett a párizsi lakás ablakán, és megpillantotta a vonzó, kócos hajú fiatalembert a szemközti bár teraszán. Mindennap ugyan annál az asztalnál ül, háttal a járdának, s általában sört ivott meg újságot olvasott. Kris megállapította, hogy harminc év körüli és irtózatosan jóképű. Mind a huszonnégy éve alatt aligha találkozott ilyen pasival. Már több. mint 4 napja bámulta folyamatosan és tegnap eldöntötte, hogy ha megint felbukkan lemegy hozzá. A szemrevaló ismerős-ismeretlen férfi, mindennap egyszer délelőtt egyszer kora este ült ott. Mivel délelőtt volt, Kris eldöntötte, vesz valami szemre való kis ruhát és este szerencsét próbál.
Amikor este felé haza ért kinézett az ablakon és megpillantotta őt. Több se kellet lezuhanyozott, felvette legújabb szerzeményeit egy lehelet vékony selyemszoknyát és a tenyérnyi, fekete mellénykét, csupán eg vállpánt nélküli melltartóval. Aztán felkapott egy flitteres estélyi táskát. Kifelé menet a vállára terítette áttetsző, hosszú sálját, és elindult a "bevetésre".
Átvágott az úttesten, belépett a bárba, hanyag Bon soir-ral üdvözölte a pult mögött serénykedő csapos lányt, majd gondolkodás nélkül letelepedett a férfihoz legközelebb eső üres asztalhoz.
Fél szemmel az "áldozatát" leste, így aztán nem kerülte el figyelmét, hogy a férfi futó, de elismerő pillantást vet rá, majd tovább tanulmányozza az újságját.
Amikor a pincér megjelent, ellenállt a kísértésnek, és nem sört rendelt, amivel pedig rendes körülmények között szívesen oltotta a szomját. Igy egy Kir nevű koktélt rendelt.
Amikor egyik alkalommal hevesebben tette le a poharat, a csörrenésre az idegen felkapta a fejét.
Nehogy mosolyogj! Még félre érti! - figyelmezettet magát és igyekezett a lehető legnyugodtabban állni a férfi tekintetét, aki közben hunyorogva szorította össze az ajkát.
Talán sikerült felkeltenem a figyelmét, ébredt fel a remény Kristen-ben. Talán észre vette, hogy nem közömbös nekem.
- Parlez- vous anglais? - kérdezte.
- No! - vágta rá mosolyogva a férfi.
- Én meg franciául nem beszélek - közölte, és lehuppant az egyik székre. - Italiano? - kérdezte, mintha nem tudná a választ.
- No- ingatta közönyösen a fejét.
Kris felfogta, hogy álmai férfija makacsul ragaszkodik a francia nyelvhez. A férfi szeme gyanúsan csillogott miközben végig mérte Krist, így elérkezettnek látta az időt, hogy levegye hosszú stóláját, és kivillantsa csupasz vállát, keblére feszülő, szűk kis mellénykéjét. A férfi tekintette persze azonnal elkalandozott hófehér izgató bőrén, mire a lány teste enyhén bizseregni kezdett.
- Netalán orosz vagy esetleg izlandi? - folytatta a játékot elfúlva Kris.
- Spreek je nederlands? - kérdezte most az "áldozata" és háta mögé rejtette az újságát.
- Nem!
A férfi arcán ekkor egy érzéki mosoly jelent meg
- Je suis désolé - tette kezét a szívére.
Mivel Krisnek fogalma sem volt róla mit jelentenek ezek a szavak, csak ennyit mondott.
- Et je suis Kristen.
A férfi nevetve bólintott.
- Robert - mutatott magára.
- Örvendek!
- Enchanté - mormolta a férfi, miközben kezet csókolt.
2011. július 15., péntek
1. fejezet
Sziasztok feltettem nektek az első fejezettet, nem a legjobb történetem, de ez volt az első amit írtam szóval így nézzétek, ha kérhetném!
puszi becca20
A pompás, az elegáns, a szemérmetlen, a csábító Párizs volt a bűnös!
A szerelem, a romantika fővárosa, a metropolisz, amely felpezsdíti az ember vérét, amely könnyeddé, őt könnyelművé tesz, és amely varázsának senki nem képes ellenállni. Lakóinak általános jókedve a nemzeti ünnepen, a Bastille ostromának évfordulóján vált különösen szembeötlővé, és ez a féktelen életöröm átragadt a turistákra is.
A forradalom szelleme lengte be az utcákat, százezrek ünnepeltek a júliusi verőfényben, az utcákon hömpölygött az önfeledt vigadó tömeg.
Igen, kizárólag Párizs a bűnös! Hogyan is állhatna ellen egy magányos ifjú hölgy a világ legcsábítobb és ez alkalommal legforróbb hangulatú városnak. Persze én hölgy sem vagyok így aztán még nehezebb. Nem is csoda, hogy nem is sikerült. Idióta vagy Kristen! Igen, hát persze ki más is lenne erre képes.
Kristen Stewart óvatosan kinyitotta a hálószoba ajtaját, és szandálját szorongatva, lábujjhegyen osont végig a fényesre suvickolt tölgyfa padlón, lenge nyári ruhájában. Egy pillanatra megtorpant, amikor rájött, hogy a kézitáskája nincs ott, ahová emlékezete szerint este letette. Vagy lehetséges, hogy rosszul emlékszik? Azon sincs mit csodálkozni, hiszen az éjszaka átélt, minden képzeletet felülmúló érzéki örömök kitörölték az emlékezetéből az előzményeket.
Kisimította homlokából összeborzolódott haját, és elszántan küzdött kétségei ellen, amelyek akkor rohanták meg, amikor ráébredt, milyen felelőtlenül viselkedett, és mekkora kockázatnak tette ki magát, amikor idejött. Igyekezett kitalálni, hogyan is léphetne le a lehető legészrevétlenebbül.
Hajnalodott már, úgyhogy szerencsére nem kellett villanyt gyújtania. Az ablakon beszűrődő derengő fényben egyszer csak észrevett valami csillogó tárgyat a vastag, bolyhos szőnyegen, az egyik karosszék lába mögé bújva, és amint lehajolt, azonnal felismerte flitteres estélyi táskáját. Szívdobogva vette szemügyre a tartalmát, aztán megkönnyebbülve nyugtázta, hogy az útlevele és a pénze hiánytalanul megvan. Pedig egy pillanatig elképzelte, mihez kezdene, ha bármi is eltűnt a személyes holmijából. Most rohanhatna a rendőrségre feljelentét tenni, aztán iratai pótlására, hogy előbb az unott hekusoknak, majd a közönyös tisztviselőknek kénytelen kelletlen beszámoljon, milyen körülmények között veszítette el a pénzét és az úti okmányait.
Felállt, és megpróbálta nesztelenül megtenni az utolsó métereket a lakásajtóig, de nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy vissza ne nézzen a hálószobában még az igazak álmát alvó férfira. A napbarnított, széles vállú, csupa izom, kisportolt test láttán, amely légkondicionáló berendezés híján úszott a verejtékben, a lány felidézte az éjszaka eseményeit, melyek nem a nyári időjárás bizonyultak meglehetősen forrónak...
Rob sokkal inkább szálkásan volt izmos ami Kristen nagyon izgatta. Ez a pasi így meztelenül jobban fest, mint felöltözve, állapította meg kissé nyugtalanul. Pedig tegnap a farmernadrágban meg márkás pólójában sem volt utolsó látvány...
E pillanatban teljességgel hihetetlennek, sőt kifejezetten valószínűtlenek tűnt, hogy alig néhány órája még szenvedélyesen szeretkezett ezzel a vadidegen férfival. Sikerült belekeverednie egy hihetetlenül romantikus kalandba a szerelem fővárosában! És ez a kaland felülmúlta a legmerészebb álmait.
Kris képtelen volt elszakadni a csábító és még történtek után is vérforraló látványtól. ha most felébredne, mit mondanék neki? - fontolgatta. Vajon képes lenne-e olyan felszabadultan, gátlástalanul viccelődni vele, mint tegnap este? Mindenesetre kétségei támadtak, mert úgy érezte, az előző napi lazaságának, merészségének mostanra nyoma sem maradt.
Robert azonban szerencsére nem ébredt fel, csak a másik oldalára fordult, úgyhogy Kris zavartalanul gyönyörködhetett fényes hajában amely hosszabb volt, mint az általa ismert férfiaké, de még nem lehetett hosszúnak mondani. De szex közben annyira jó volt a hajába kapaszkodni....eszméletlen. Érdekes név választás egy franciának a Robert...inkább Lucien vagy valami más. Bár manapság már ez nem fontos. Kattogott Kris agya folyamatosan.
Úgy alszik, mint egy jóllakott oroszlán, állapította meg a lány, és azonnal bele is pirult, amiért egy vadállat jutott az eszébe különleges kalandjának hőséről, akire pedig, valami azt súgta, évtizedek múlva, amikor már a hamut is mamunak mondja, is emlékezni fog.
Összeszedte magát, és a lehető legcsendesebben a kijárathoz surrant. Még egy utolsó pillantást vetett a férfi formás hátsójára, amely kilátszott a takarónak használt gyűrött lepedő alól, aztán óvatosan behúzta maga mögött az ajtót.
A biztonsági zár kattanása még akkor is visszhangzott a fülében, amikor már a kihalt lépcsőházban rohant lefelé az első emeletre. Annyira remegett a keze, hogy miután végre sikerült előhasználnia a kulcsát, alig talált bele a zárba. Közben persze fülelt, nem hall-e föntről lépéseket.
Amint belépett a saját lakosztályába, és magára csukta az ajtót, eszébe jutott, mennyire elcsodálkozott, amikor újdonsült ismerőse előző este épp a Rue de Birague -ba, épp abba az öreg házba hívta meg magához, ahol ő is lakott. Szerencsére azonban volt annyi esze, hogy ezt nem kötötte alkalmi lovagja orrára.
Mint egy üldözött, akinek sikerült biztonságos menedékre lelnie, megkönnyebbülten támaszkodott a falnak, és lelki szemei előtt lepergett az éjszaka minden varázslatos pillanata. Szórakozottan simított végig a dekoltázsán, de a kedvenc maori féldrágakő nyakéke nem volt sehol. Nem tudott másra gondolni, mint hogy a szeretkezés hevében valószínűleg kikapcsolódott, és most ott hever valahol Robert ágyában.
- Márpedig akkor keresztet vethetek rá - legyintett lemondóan - Nincs az a pénz, amiért visszamennék érte!
Megpróbálta beletörődni a veszteségbe, s hogy elterelje a figyelmét, inkább számba vette az elmúlt napok történéseit.
- Csak semmi megbánás! - figyelmeztette magát, és elhessentette a nyugtalanító gondolatokat.
Egyébként sem érezte teljesen idegennek a hálótársát, hiszen nyelvi nehézségek ellenére egészen jól elboldogultak...
puszi becca20
A pompás, az elegáns, a szemérmetlen, a csábító Párizs volt a bűnös!
A szerelem, a romantika fővárosa, a metropolisz, amely felpezsdíti az ember vérét, amely könnyeddé, őt könnyelművé tesz, és amely varázsának senki nem képes ellenállni. Lakóinak általános jókedve a nemzeti ünnepen, a Bastille ostromának évfordulóján vált különösen szembeötlővé, és ez a féktelen életöröm átragadt a turistákra is.
A forradalom szelleme lengte be az utcákat, százezrek ünnepeltek a júliusi verőfényben, az utcákon hömpölygött az önfeledt vigadó tömeg.
Igen, kizárólag Párizs a bűnös! Hogyan is állhatna ellen egy magányos ifjú hölgy a világ legcsábítobb és ez alkalommal legforróbb hangulatú városnak. Persze én hölgy sem vagyok így aztán még nehezebb. Nem is csoda, hogy nem is sikerült. Idióta vagy Kristen! Igen, hát persze ki más is lenne erre képes.
Kristen Stewart óvatosan kinyitotta a hálószoba ajtaját, és szandálját szorongatva, lábujjhegyen osont végig a fényesre suvickolt tölgyfa padlón, lenge nyári ruhájában. Egy pillanatra megtorpant, amikor rájött, hogy a kézitáskája nincs ott, ahová emlékezete szerint este letette. Vagy lehetséges, hogy rosszul emlékszik? Azon sincs mit csodálkozni, hiszen az éjszaka átélt, minden képzeletet felülmúló érzéki örömök kitörölték az emlékezetéből az előzményeket.
Kisimította homlokából összeborzolódott haját, és elszántan küzdött kétségei ellen, amelyek akkor rohanták meg, amikor ráébredt, milyen felelőtlenül viselkedett, és mekkora kockázatnak tette ki magát, amikor idejött. Igyekezett kitalálni, hogyan is léphetne le a lehető legészrevétlenebbül.
Hajnalodott már, úgyhogy szerencsére nem kellett villanyt gyújtania. Az ablakon beszűrődő derengő fényben egyszer csak észrevett valami csillogó tárgyat a vastag, bolyhos szőnyegen, az egyik karosszék lába mögé bújva, és amint lehajolt, azonnal felismerte flitteres estélyi táskáját. Szívdobogva vette szemügyre a tartalmát, aztán megkönnyebbülve nyugtázta, hogy az útlevele és a pénze hiánytalanul megvan. Pedig egy pillanatig elképzelte, mihez kezdene, ha bármi is eltűnt a személyes holmijából. Most rohanhatna a rendőrségre feljelentét tenni, aztán iratai pótlására, hogy előbb az unott hekusoknak, majd a közönyös tisztviselőknek kénytelen kelletlen beszámoljon, milyen körülmények között veszítette el a pénzét és az úti okmányait.
Felállt, és megpróbálta nesztelenül megtenni az utolsó métereket a lakásajtóig, de nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy vissza ne nézzen a hálószobában még az igazak álmát alvó férfira. A napbarnított, széles vállú, csupa izom, kisportolt test láttán, amely légkondicionáló berendezés híján úszott a verejtékben, a lány felidézte az éjszaka eseményeit, melyek nem a nyári időjárás bizonyultak meglehetősen forrónak...
Rob sokkal inkább szálkásan volt izmos ami Kristen nagyon izgatta. Ez a pasi így meztelenül jobban fest, mint felöltözve, állapította meg kissé nyugtalanul. Pedig tegnap a farmernadrágban meg márkás pólójában sem volt utolsó látvány...
E pillanatban teljességgel hihetetlennek, sőt kifejezetten valószínűtlenek tűnt, hogy alig néhány órája még szenvedélyesen szeretkezett ezzel a vadidegen férfival. Sikerült belekeverednie egy hihetetlenül romantikus kalandba a szerelem fővárosában! És ez a kaland felülmúlta a legmerészebb álmait.
Kris képtelen volt elszakadni a csábító és még történtek után is vérforraló látványtól. ha most felébredne, mit mondanék neki? - fontolgatta. Vajon képes lenne-e olyan felszabadultan, gátlástalanul viccelődni vele, mint tegnap este? Mindenesetre kétségei támadtak, mert úgy érezte, az előző napi lazaságának, merészségének mostanra nyoma sem maradt.
Robert azonban szerencsére nem ébredt fel, csak a másik oldalára fordult, úgyhogy Kris zavartalanul gyönyörködhetett fényes hajában amely hosszabb volt, mint az általa ismert férfiaké, de még nem lehetett hosszúnak mondani. De szex közben annyira jó volt a hajába kapaszkodni....eszméletlen. Érdekes név választás egy franciának a Robert...inkább Lucien vagy valami más. Bár manapság már ez nem fontos. Kattogott Kris agya folyamatosan.
Úgy alszik, mint egy jóllakott oroszlán, állapította meg a lány, és azonnal bele is pirult, amiért egy vadállat jutott az eszébe különleges kalandjának hőséről, akire pedig, valami azt súgta, évtizedek múlva, amikor már a hamut is mamunak mondja, is emlékezni fog.
Összeszedte magát, és a lehető legcsendesebben a kijárathoz surrant. Még egy utolsó pillantást vetett a férfi formás hátsójára, amely kilátszott a takarónak használt gyűrött lepedő alól, aztán óvatosan behúzta maga mögött az ajtót.
A biztonsági zár kattanása még akkor is visszhangzott a fülében, amikor már a kihalt lépcsőházban rohant lefelé az első emeletre. Annyira remegett a keze, hogy miután végre sikerült előhasználnia a kulcsát, alig talált bele a zárba. Közben persze fülelt, nem hall-e föntről lépéseket.
Amint belépett a saját lakosztályába, és magára csukta az ajtót, eszébe jutott, mennyire elcsodálkozott, amikor újdonsült ismerőse előző este épp a Rue de Birague -ba, épp abba az öreg házba hívta meg magához, ahol ő is lakott. Szerencsére azonban volt annyi esze, hogy ezt nem kötötte alkalmi lovagja orrára.
Mint egy üldözött, akinek sikerült biztonságos menedékre lelnie, megkönnyebbülten támaszkodott a falnak, és lelki szemei előtt lepergett az éjszaka minden varázslatos pillanata. Szórakozottan simított végig a dekoltázsán, de a kedvenc maori féldrágakő nyakéke nem volt sehol. Nem tudott másra gondolni, mint hogy a szeretkezés hevében valószínűleg kikapcsolódott, és most ott hever valahol Robert ágyában.
- Márpedig akkor keresztet vethetek rá - legyintett lemondóan - Nincs az a pénz, amiért visszamennék érte!
Megpróbálta beletörődni a veszteségbe, s hogy elterelje a figyelmét, inkább számba vette az elmúlt napok történéseit.
- Csak semmi megbánás! - figyelmeztette magát, és elhessentette a nyugtalanító gondolatokat.
Egyébként sem érezte teljesen idegennek a hálótársát, hiszen nyelvi nehézségek ellenére egészen jól elboldogultak...
2011. július 14., csütörtök
Varázslatos Provence
Tévedtem gyorsan feldobtam hogy legyen egy kis csemege a számotokra:D pusszancs
Párizsban Kristen megismerkedik egy jóképű, francia férfival, és még aznap szenvedélyes éjszakát tölt el vele. Reggel titokban elhagyja a lakást, és Provence- ba utazik nyaralni. Ám legnagyobb rémületére kiderül, hogy a vendéglátó család egyik tagja azonos a titokzatos idegennel, és egyáltalán nem francia, hanem angol akárcsak, Kristen. Ráadásul hirtelen felbukkan a férfi volt szeretője, és közli, hogy gyereket vár.... Hogyan tud Kristen megbirkózni a helyzettel? Ott hagy mindent és elfelejti a férfit vagy sikerül túljutniuk a megpróbáltatásokon???
Párizsban Kristen megismerkedik egy jóképű, francia férfival, és még aznap szenvedélyes éjszakát tölt el vele. Reggel titokban elhagyja a lakást, és Provence- ba utazik nyaralni. Ám legnagyobb rémületére kiderül, hogy a vendéglátó család egyik tagja azonos a titokzatos idegennel, és egyáltalán nem francia, hanem angol akárcsak, Kristen. Ráadásul hirtelen felbukkan a férfi volt szeretője, és közli, hogy gyereket vár.... Hogyan tud Kristen megbirkózni a helyzettel? Ott hagy mindent és elfelejti a férfit vagy sikerül túljutniuk a megpróbáltatásokon???
2011. július 3., vasárnap
Hmmm...
Sziasztok!
Úgy gondoltam, hogy ide kiírom az email címem! Ha valakinek bármi gondja baja van lehet rá írni persze a nélkül is! Nyugodtan írhatok nekem!
rebecca.toth@freemail.hu
puszi becca20
Úgy gondoltam, hogy ide kiírom az email címem! Ha valakinek bármi gondja baja van lehet rá írni persze a nélkül is! Nyugodtan írhatok nekem!
rebecca.toth@freemail.hu
puszi becca20
2011. július 1., péntek
Főnix 10
Sziasztok itt vagyok! Hát tévedtem hamarabb megkaptátok, megjött az ihlet és jött...nem tudom, hogy jó lett e mert tudtam, mit akarok csak azt nem, hogy fogalmazzam meg. Hát ez sült ki belőle remélem azért tetszeni fog és szépen lezárja a történetet. De ha van valami kérdésetek tegyétek fel komiba válaszolok rájuk szívesen. Jó olvasást és szép hétvégét mindenkinek.
puszi becca20
5 évvel később...
Kristen
- És boldogan éltek, míg meg nem haltak...Itt a vége, fuss el végre!
- Neeeee mami, kéjlek ne csak még egyet lécci - nézett rám gyönyörű szürkéskék szemeivel. Ilyenkor annyira nem tudtam neki ellenállni. De most muszáj lesz este 7 fele jár az idő ami azt jelenti alvás.
- Nem, pici Eva alvás van! Elmúlt hét óra alukálnod kell! - felálltam az ágya mellől betakartam és egy puszit nyomtam a homlokára. Ezt minden este eljátsszuk. Már az ajtónál jártam és éppen leoltottam a lámpát amikor megszólalt:
- Mami, neked papi volt a herceged? - kérdezte felnőttes komolysággal ami meg mosolyogtatott.
- Igen picim, ő volt a hercegem - nevetem fel.
- Mami, téged is meg kellet menteni a sárkánytól?
- Igen, a saját sárkányomtól - komorodtam el ahogy eszembe jutott mennyire nehéz volt sok évvel ezelőtt nem elég, hogy meghalt az a férfi akit a legjobban véltem szeretni, ezzel együtt az egész életem is felfordult.
Elmélkedésemből Eva hangja rántott ki.
- Mami, szeretnék egy kis testvért - jelentette ki...imádtam őt ahogy egyik témából a másikba bírt ugrálni, mindig megnevetett. Életem legjobb döntése volt, hogy megtartottam. Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok megijedtem, nem számítottam rá. Sőt nem is a legjobbkor jött. Hisz nem volt mellettem ő, a férfi, aki biztonságot nyújthatott volna nekem. Megkaptam életem legjobb állását és biztos voltam benne, hogy a kettő együtt nem fog menni nekem. Ehhez kevés vagyok. Három hétig sírtam mielőtt vissza mentem volna az orvoshoz a döntésemmel. Az biztos, hogy nem döntöttem rosszul és ami a legjobb, hogy tévedtem a munka és Eva össze egyeztethető volt.
- Mami?
- Igen kicsim?
- Azt szeretném, ha egyszer lenne egy kistestvérem és látnám, hogy nő a pocakodban. Azt mesélték az jó muji!
- Ki mesélte ezt neked? - kérdeztem pedig tudtam a választ.
- Nem mondom meg - nyújtotta rám a nyelvét.
- Na jól van drágám, most már alvás - szóltam rá szigorúan, hisz mégis csak én diktálok Megmosolyogtam a saját elméletemet, hisz igazából nem én, hanem ő diktál.
- Igenis, kapitány - nevetve rám kacsintott majd fogta a nagy maciját és befordult a fal felé. A maci nagyobb volt, mint ő és mégis minden hova magunkkal kellet cipelni. Nélküle nem tud aludni. Egy picit álmos voltam de még nem aludhatok, hisz mindjárt megérkeznek. Ezért takarítani kezdtem és a vacsorát közbe beraktam a sütőbe melegedni. Gyorsan eltelt az a másfél óra.
A lépcső alján jártam amikor az ajtó kinyitódott és szaladva közelített az én angyalom.
- Anyu... úgy hiányoztál. Képzeld megcsókolt egy fiú fujj nagyon und volt. És a tábori vezető azt mondta, hogy nagyon szép a hangom képezni kéne. És képzeld rájöttem, hogy színésznő akarok lenni vagy pedig balerina, de az se baj ha majd űrhajós leszek és...
- Kicsim vegyél levegőt mielőtt megfulladsz - öleltem magamhoz. - Jaj, te is nagyon hiányoztál ez a két hét sok volt így eldöntöttem soha nem engedlek táborba többet az én nagy lányom velem marad! - A szeme kétszeresére tágult majd elkezdte kapkodni a levegőt mire én hangos nevetésbe törtem ki.
- Anyuuuu, már azt hittem komolyan gondolod, hogy nem engedsz sehova - mosolygott rám.
- Nem gondoltam komolyan, na és mesélj milyen volt az a csók, helyes fiú volt? - kérdeztem. Mire ő elpirult.
- Hát fura...nekem a csók nem tetszik nem tudom, hogy a felnőttek mit esznek rajta. Hát Peter a legmenőbb srác volt és tényleg aranyos - vörösödött el teljesen.
- Eva alszik? Annyira hiányzott szerintem ma vele alszok. - jelentette ki.
- Már biztos, hogy alszik de majd vacsora után bebújsz hozzá. Reggel boldog lesz ha felébred és meglát. Tudod holnap korán keltek mert jönnek nagyiék értetek.
- Uhh elfelejtettem náluk leszünk egy hétig. Most nem örülök túlzottan. Tudod a pszichikai fejlődésemhez muszáj lenne, hogy minél többet töltsek veled. És már megint nem leszünk együtt.
A szememet könny lepte el ezt a sok maszlagot azért hordta össze, mert jelezni akarta felém, hogy szeret és hiányoztam neki nagyon.
- Hmm lehet, hogy inkább pszichológusnak kellene menned. Tudod, te is jól, hogy én sem örülök, hogy így alakult nagyon szeretlek, nagyon hiányoztál, de végül is te akartál elmenni ebbe a táborba. - mondtam neki és magamhoz öleltem. Na nyomás enni. Már kikészítettem. Apád, hol van?
- Áááá már vártam mikor kérdezed meg - kacsintott rám, ezek a gyerekek túl hamar felnőnek - amúgy kint a kerteben játszik kutyussal. - Majd bevonult a konyhába. Utána mentem és beszélgetünk amíg evett. Majd felvonult a lépcsőn mielőtt bement volna a szobába utána szóltam:
- Becky! Te és Eva vagytok a legjobb dolog az életembe!
- Na és apa?
- Ő a második legjobb - kacsintottam rá majd intettem, hogy menjen be.
Amikor kiértem a kertbe Lucky már a házában aludt, amikor bezártam a hátsó ajtót felkapta a fejét de nem mozdult meg. Amikor konstatálta, hogy csak én vagyok vakkantott majd a buksiját vissza hajtotta. Ebből is látszik, hogy szerelmem már teljesen kifárasztotta, amíg én bent voltam Beckyvel.
A hintában ült és a csillagokat bámulta csak vettem észre amikor leültem mellé, hogy a szeme csukva van. Nem nyitotta ki a szemét csak magához vont.
- A lányok már alszanak?
- Eva igen, Becky csak most feküdt be mellé.
Robert
Nem nyitottam ki a szemem olyan nyugtató volt, hogy Kris itt van mellettem. De most nem volt kedvem beszélgetni. A gondolataim 5 évvel ezelőtt jártak amikor mindez az idill csak a fantáziám szüleményeként volt jelen. Sose felejtem el, amikor Kris elment egy szó nélkül. És azt sem ami miatt tette.
Hat hete lehetett, hogy Kris elment és csak tőlem nem köszönt el. Becky mindennap azt kérte, hogy hozzam vissza. De én nem akartam, ha ő döntött és a munkát választotta nem akartam az útjába állni. Azon a reggelen szintén magamba roskadva ültem a konyhapultnál amikor anya lejött.
- Elegem van most már belőled, ha ennyire hiányzik akkor hozd őt vissza.
- Nem és kérlek ebbe nem szólj bele neki a munka fontosabb volt, és tudom, hogy volt valami trauma az életében ami nem engedi, hogy szeressen de együtt képesek lettünk volna megoldani. De ő elszaladt és én ezt elfogadom - mondtam anyámnak.
- Te tényleg nem tudod, hogy mi történt?
- Nem, miért te tudod anya? - kérdeztem és izgatottan felálltam. Hat hét alatt most először éreztem, hogy érdekel valami.
- Igen, bár nem biztos, hogy nekem kéne elmondani, de ha így boldogok lesztek. Krisnek meghalt a vőlegénye.
- Tessék?
- Igen jól hallottad.
- De...hogy ...és miért ...miért nem mondta el...nem értem nekem is maghallt Kathy ő segített tovább lépnem magának miért nem segít.
- Fiam az nem olyan könnyű neked volt időd beletörődni. Neki nem!
- Miért? Miben halt meg?
- Autó balesetben.
- Ez tényleg szörnyű...na de ekkor traumát nem okoz főleg, ha nem most történt. Tényleg mikor...? -kérdeztem meg.
- Négy éve és nem ez okozta a traumát hanem az, hogy az esküvő előtt egy órával történt a baleset a vőlegénye és annak a tanúja szörnyet halt. A templomba nem a vőlegény érkezett meg, hanem a rendőrség. És ami a legrosszabb, hogy ezt egy jósnő megjósolta Krisnek, hogy aznap valami szörnyűség fog történni Krissel.El is akarta halasztani az esküvőt, csak Nick hülyeségnek tartotta.
- El se hiszem, Istenem szegény...- leroskadtam a székre.
És akkor döbbentem rá, hogy szeretem és bármit megtennék érte. Több se kellett fogtam Beckyt és elrepültem hozzá, hogy meggyőzem, hogy ha mi összejövünk nem csak együtt leszünk, hanem egyek is.
- Kris?
- Igen szívem?
- Emlékszel amikor megjelentünk Beckyvel? - kérdeztem és rá néztem mire egy gyönyörű mosolyra húzta a száját.
- Hát, hogyne! Csöngettek és kimentem kinyitni az ajtót és Beckyvel találtam szembe magam. Aki kijelentette, hogy már pedig ő nem hajlandó nélkülem élni... és akkor te is kiléptél a fal mögül és te is megismételted, hogy nem vagy hajlandó nélkülem élni.Nagyon elszántak voltatok. - mosolygott rám. - Nem tudtam, mit csinálni ezért behívtalak titeket. Elmondtad, hogy tudod mi történt Nickel és azt is tudod, hogy ez szörnyű, mert neked legalább volt időd elbúcsúzni nekem viszont nem. Nagyon meghatódtam, hogy te tudod, hogy mi is a bajom igazából a családom meg nem volt hajlandó megérteni, csak azt sulykolták, hogy lépjek túl. Aztán lefektettük Beckyt, mire azt mondtad...
- Mire azt mondtam, hogy szeretsz engem ezért velem kell, hogy maradj! Velünk. - idéztem akkori mondatom, úgy mesélte el a történetet, mintha csak tegnap lett volna.
- Marhára magabiztos voltál és ez győzött meg arról, hogy talán tényleg működhet a dolog. - nevetett fel az emlék hatására.
- Igazából akkor bizonyosodtam meg arról, hogy mit is jelentünk neked amikor azt mondtad, vissza jössz és itt hagyod munkád...
- De te ezt nem engedted és így mindannyian itt maradtunk. - csókolt meg szerelmetesen.
- Sőt még anyáék postázták Luckyt is - nevettem fel. Hisz megjelent a kép ahogy a csomagküldő szolgálat embere két nap múlva kopogott az ajtón Luckyval a kezében.
- Miatta kellet családi házba költöznünk, amit azóta sem bántam meg!
- De a legszebb pillanatom, édesem. Mégis az volt amikor közölted, hogy Eva érkezik.
Az ebédlő asztalnál ültünk már egy hete, hogy össze költöztünk éppen reggeliztünk, amikor közölte a hírt.
- Rob, tudom, hogy megkellet volna beszélnünk, de nem sokára érkezik Eva.
Az újság papír felett rá néztem felhúzott szemöldökkel.
- Nem baj kicsim, tudod, hogy örülök, ha megismerhetem a barátnőidet. És mikor érkezik pontosan?
- Hát olyan hét és fél hónap múlva, pontosat sajnos nem tudok, majd ha úgy dönt jön - mosolygott rám.
- Mit mondjak szeszélyes egy barátnő lehet, én jobban örülnék ha pontos dátumot mondana mert előkel készíteni a szobát.
- Látod ebben igazad van majd úgy két hónap múlva elkezdjük megvenni a bútorokat.
- Mi a fenének kell új bútor elégedjen meg ezzel, kicsim ha kell majd neki valami majd szól! - mondtam kissé idegesen már.
- Ő nem tud szólni, mivel még beszélni sem tud.
- Miaz, hogy nem tud beszélni milyen barátnő az amelyik...- és akkor hirtelen meg vílágosodtam.
- Te...te...te???
- Kjis akkor máj apu is tudja, hogy kistestvéjem jesz?
- Hát pici Becky szerintem lassan leesett neki - pöckölte meg az orrát.
Én meg, mint egy hülye ember ültem ott még egy órán keresztül és csak néztem a kávém. Az agyam nem pörgött fel se fogtam, hogy megint apa leszek.
Elmosolyodtam az emlékek hatására a gyors esküvő a félelem, hogy Krist is elvesztem úgy ahogy Kathyt. A furcsa álom amelyben Kathy megjelent és közölte, hogy nem lesz semmi gond Krisnek igaza lesz, lány lesz és simán megy majd menni és ne aggódjak ő boldog, hogy boldognak lát minket. Amikor Krisnek elmeséltem nem szólt semmit csak elmosolyodott majd egy köszönömöt moromolt az orra alatt, hogy azt kinek legyen az ő titka.
- Mr. Pattinson jó lenne lefeküdni, hisz holnap megyünk második nászútra és anyukáék hamar jönnek a lányokért.
- Igenis, Mrs. Pattinson veled a világ végére is elmernék. Tudod mit akar Eva születésnapjára?
- Sejtem - mosolygott rám.
- Pontosan egy kistestvért, mert ahogy ő fogalmazott Becky szerint jó móka nézni ahogy növekszik a pocidba. És már el is döntötték, hogy énekelnek majd neki.
- Hát akkor neki kéne kezdeni, hisz alig 10 hónap van Eva szülinapjára.
- Pont elég! - mondtam majd felkaptam és meg sem álltam a hálószobáig.
Vége
puszi becca20
5 évvel később...
Kristen
- És boldogan éltek, míg meg nem haltak...Itt a vége, fuss el végre!
- Neeeee mami, kéjlek ne csak még egyet lécci - nézett rám gyönyörű szürkéskék szemeivel. Ilyenkor annyira nem tudtam neki ellenállni. De most muszáj lesz este 7 fele jár az idő ami azt jelenti alvás.
- Nem, pici Eva alvás van! Elmúlt hét óra alukálnod kell! - felálltam az ágya mellől betakartam és egy puszit nyomtam a homlokára. Ezt minden este eljátsszuk. Már az ajtónál jártam és éppen leoltottam a lámpát amikor megszólalt:
- Mami, neked papi volt a herceged? - kérdezte felnőttes komolysággal ami meg mosolyogtatott.
- Igen picim, ő volt a hercegem - nevetem fel.
- Mami, téged is meg kellet menteni a sárkánytól?
- Igen, a saját sárkányomtól - komorodtam el ahogy eszembe jutott mennyire nehéz volt sok évvel ezelőtt nem elég, hogy meghalt az a férfi akit a legjobban véltem szeretni, ezzel együtt az egész életem is felfordult.
Elmélkedésemből Eva hangja rántott ki.
- Mami, szeretnék egy kis testvért - jelentette ki...imádtam őt ahogy egyik témából a másikba bírt ugrálni, mindig megnevetett. Életem legjobb döntése volt, hogy megtartottam. Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok megijedtem, nem számítottam rá. Sőt nem is a legjobbkor jött. Hisz nem volt mellettem ő, a férfi, aki biztonságot nyújthatott volna nekem. Megkaptam életem legjobb állását és biztos voltam benne, hogy a kettő együtt nem fog menni nekem. Ehhez kevés vagyok. Három hétig sírtam mielőtt vissza mentem volna az orvoshoz a döntésemmel. Az biztos, hogy nem döntöttem rosszul és ami a legjobb, hogy tévedtem a munka és Eva össze egyeztethető volt.
- Mami?
- Igen kicsim?
- Azt szeretném, ha egyszer lenne egy kistestvérem és látnám, hogy nő a pocakodban. Azt mesélték az jó muji!
- Ki mesélte ezt neked? - kérdeztem pedig tudtam a választ.
- Nem mondom meg - nyújtotta rám a nyelvét.
- Na jól van drágám, most már alvás - szóltam rá szigorúan, hisz mégis csak én diktálok Megmosolyogtam a saját elméletemet, hisz igazából nem én, hanem ő diktál.
- Igenis, kapitány - nevetve rám kacsintott majd fogta a nagy maciját és befordult a fal felé. A maci nagyobb volt, mint ő és mégis minden hova magunkkal kellet cipelni. Nélküle nem tud aludni. Egy picit álmos voltam de még nem aludhatok, hisz mindjárt megérkeznek. Ezért takarítani kezdtem és a vacsorát közbe beraktam a sütőbe melegedni. Gyorsan eltelt az a másfél óra.
A lépcső alján jártam amikor az ajtó kinyitódott és szaladva közelített az én angyalom.
- Anyu... úgy hiányoztál. Képzeld megcsókolt egy fiú fujj nagyon und volt. És a tábori vezető azt mondta, hogy nagyon szép a hangom képezni kéne. És képzeld rájöttem, hogy színésznő akarok lenni vagy pedig balerina, de az se baj ha majd űrhajós leszek és...
- Kicsim vegyél levegőt mielőtt megfulladsz - öleltem magamhoz. - Jaj, te is nagyon hiányoztál ez a két hét sok volt így eldöntöttem soha nem engedlek táborba többet az én nagy lányom velem marad! - A szeme kétszeresére tágult majd elkezdte kapkodni a levegőt mire én hangos nevetésbe törtem ki.
- Anyuuuu, már azt hittem komolyan gondolod, hogy nem engedsz sehova - mosolygott rám.
- Nem gondoltam komolyan, na és mesélj milyen volt az a csók, helyes fiú volt? - kérdeztem. Mire ő elpirult.
- Hát fura...nekem a csók nem tetszik nem tudom, hogy a felnőttek mit esznek rajta. Hát Peter a legmenőbb srác volt és tényleg aranyos - vörösödött el teljesen.
- Eva alszik? Annyira hiányzott szerintem ma vele alszok. - jelentette ki.
- Már biztos, hogy alszik de majd vacsora után bebújsz hozzá. Reggel boldog lesz ha felébred és meglát. Tudod holnap korán keltek mert jönnek nagyiék értetek.
- Uhh elfelejtettem náluk leszünk egy hétig. Most nem örülök túlzottan. Tudod a pszichikai fejlődésemhez muszáj lenne, hogy minél többet töltsek veled. És már megint nem leszünk együtt.
A szememet könny lepte el ezt a sok maszlagot azért hordta össze, mert jelezni akarta felém, hogy szeret és hiányoztam neki nagyon.
- Hmm lehet, hogy inkább pszichológusnak kellene menned. Tudod, te is jól, hogy én sem örülök, hogy így alakult nagyon szeretlek, nagyon hiányoztál, de végül is te akartál elmenni ebbe a táborba. - mondtam neki és magamhoz öleltem. Na nyomás enni. Már kikészítettem. Apád, hol van?
- Áááá már vártam mikor kérdezed meg - kacsintott rám, ezek a gyerekek túl hamar felnőnek - amúgy kint a kerteben játszik kutyussal. - Majd bevonult a konyhába. Utána mentem és beszélgetünk amíg evett. Majd felvonult a lépcsőn mielőtt bement volna a szobába utána szóltam:
- Becky! Te és Eva vagytok a legjobb dolog az életembe!
- Na és apa?
- Ő a második legjobb - kacsintottam rá majd intettem, hogy menjen be.
Amikor kiértem a kertbe Lucky már a házában aludt, amikor bezártam a hátsó ajtót felkapta a fejét de nem mozdult meg. Amikor konstatálta, hogy csak én vagyok vakkantott majd a buksiját vissza hajtotta. Ebből is látszik, hogy szerelmem már teljesen kifárasztotta, amíg én bent voltam Beckyvel.
A hintában ült és a csillagokat bámulta csak vettem észre amikor leültem mellé, hogy a szeme csukva van. Nem nyitotta ki a szemét csak magához vont.
- A lányok már alszanak?
- Eva igen, Becky csak most feküdt be mellé.
Robert
Nem nyitottam ki a szemem olyan nyugtató volt, hogy Kris itt van mellettem. De most nem volt kedvem beszélgetni. A gondolataim 5 évvel ezelőtt jártak amikor mindez az idill csak a fantáziám szüleményeként volt jelen. Sose felejtem el, amikor Kris elment egy szó nélkül. És azt sem ami miatt tette.
Hat hete lehetett, hogy Kris elment és csak tőlem nem köszönt el. Becky mindennap azt kérte, hogy hozzam vissza. De én nem akartam, ha ő döntött és a munkát választotta nem akartam az útjába állni. Azon a reggelen szintén magamba roskadva ültem a konyhapultnál amikor anya lejött.
- Elegem van most már belőled, ha ennyire hiányzik akkor hozd őt vissza.
- Nem és kérlek ebbe nem szólj bele neki a munka fontosabb volt, és tudom, hogy volt valami trauma az életében ami nem engedi, hogy szeressen de együtt képesek lettünk volna megoldani. De ő elszaladt és én ezt elfogadom - mondtam anyámnak.
- Te tényleg nem tudod, hogy mi történt?
- Nem, miért te tudod anya? - kérdeztem és izgatottan felálltam. Hat hét alatt most először éreztem, hogy érdekel valami.
- Igen, bár nem biztos, hogy nekem kéne elmondani, de ha így boldogok lesztek. Krisnek meghalt a vőlegénye.
- Tessék?
- Igen jól hallottad.
- De...hogy ...és miért ...miért nem mondta el...nem értem nekem is maghallt Kathy ő segített tovább lépnem magának miért nem segít.
- Fiam az nem olyan könnyű neked volt időd beletörődni. Neki nem!
- Miért? Miben halt meg?
- Autó balesetben.
- Ez tényleg szörnyű...na de ekkor traumát nem okoz főleg, ha nem most történt. Tényleg mikor...? -kérdeztem meg.
- Négy éve és nem ez okozta a traumát hanem az, hogy az esküvő előtt egy órával történt a baleset a vőlegénye és annak a tanúja szörnyet halt. A templomba nem a vőlegény érkezett meg, hanem a rendőrség. És ami a legrosszabb, hogy ezt egy jósnő megjósolta Krisnek, hogy aznap valami szörnyűség fog történni Krissel.El is akarta halasztani az esküvőt, csak Nick hülyeségnek tartotta.
- El se hiszem, Istenem szegény...- leroskadtam a székre.
És akkor döbbentem rá, hogy szeretem és bármit megtennék érte. Több se kellett fogtam Beckyt és elrepültem hozzá, hogy meggyőzem, hogy ha mi összejövünk nem csak együtt leszünk, hanem egyek is.
- Kris?
- Igen szívem?
- Emlékszel amikor megjelentünk Beckyvel? - kérdeztem és rá néztem mire egy gyönyörű mosolyra húzta a száját.
- Hát, hogyne! Csöngettek és kimentem kinyitni az ajtót és Beckyvel találtam szembe magam. Aki kijelentette, hogy már pedig ő nem hajlandó nélkülem élni... és akkor te is kiléptél a fal mögül és te is megismételted, hogy nem vagy hajlandó nélkülem élni.Nagyon elszántak voltatok. - mosolygott rám. - Nem tudtam, mit csinálni ezért behívtalak titeket. Elmondtad, hogy tudod mi történt Nickel és azt is tudod, hogy ez szörnyű, mert neked legalább volt időd elbúcsúzni nekem viszont nem. Nagyon meghatódtam, hogy te tudod, hogy mi is a bajom igazából a családom meg nem volt hajlandó megérteni, csak azt sulykolták, hogy lépjek túl. Aztán lefektettük Beckyt, mire azt mondtad...
- Mire azt mondtam, hogy szeretsz engem ezért velem kell, hogy maradj! Velünk. - idéztem akkori mondatom, úgy mesélte el a történetet, mintha csak tegnap lett volna.
- Marhára magabiztos voltál és ez győzött meg arról, hogy talán tényleg működhet a dolog. - nevetett fel az emlék hatására.
- Igazából akkor bizonyosodtam meg arról, hogy mit is jelentünk neked amikor azt mondtad, vissza jössz és itt hagyod munkád...
- De te ezt nem engedted és így mindannyian itt maradtunk. - csókolt meg szerelmetesen.
- Sőt még anyáék postázták Luckyt is - nevettem fel. Hisz megjelent a kép ahogy a csomagküldő szolgálat embere két nap múlva kopogott az ajtón Luckyval a kezében.
- Miatta kellet családi házba költöznünk, amit azóta sem bántam meg!
- De a legszebb pillanatom, édesem. Mégis az volt amikor közölted, hogy Eva érkezik.
Az ebédlő asztalnál ültünk már egy hete, hogy össze költöztünk éppen reggeliztünk, amikor közölte a hírt.
- Rob, tudom, hogy megkellet volna beszélnünk, de nem sokára érkezik Eva.
Az újság papír felett rá néztem felhúzott szemöldökkel.
- Nem baj kicsim, tudod, hogy örülök, ha megismerhetem a barátnőidet. És mikor érkezik pontosan?
- Hát olyan hét és fél hónap múlva, pontosat sajnos nem tudok, majd ha úgy dönt jön - mosolygott rám.
- Mit mondjak szeszélyes egy barátnő lehet, én jobban örülnék ha pontos dátumot mondana mert előkel készíteni a szobát.
- Látod ebben igazad van majd úgy két hónap múlva elkezdjük megvenni a bútorokat.
- Mi a fenének kell új bútor elégedjen meg ezzel, kicsim ha kell majd neki valami majd szól! - mondtam kissé idegesen már.
- Ő nem tud szólni, mivel még beszélni sem tud.
- Miaz, hogy nem tud beszélni milyen barátnő az amelyik...- és akkor hirtelen meg vílágosodtam.
- Te...te...te???
- Kjis akkor máj apu is tudja, hogy kistestvéjem jesz?
- Hát pici Becky szerintem lassan leesett neki - pöckölte meg az orrát.
Én meg, mint egy hülye ember ültem ott még egy órán keresztül és csak néztem a kávém. Az agyam nem pörgött fel se fogtam, hogy megint apa leszek.
Elmosolyodtam az emlékek hatására a gyors esküvő a félelem, hogy Krist is elvesztem úgy ahogy Kathyt. A furcsa álom amelyben Kathy megjelent és közölte, hogy nem lesz semmi gond Krisnek igaza lesz, lány lesz és simán megy majd menni és ne aggódjak ő boldog, hogy boldognak lát minket. Amikor Krisnek elmeséltem nem szólt semmit csak elmosolyodott majd egy köszönömöt moromolt az orra alatt, hogy azt kinek legyen az ő titka.
- Mr. Pattinson jó lenne lefeküdni, hisz holnap megyünk második nászútra és anyukáék hamar jönnek a lányokért.
- Igenis, Mrs. Pattinson veled a világ végére is elmernék. Tudod mit akar Eva születésnapjára?
- Sejtem - mosolygott rám.
- Pontosan egy kistestvért, mert ahogy ő fogalmazott Becky szerint jó móka nézni ahogy növekszik a pocidba. És már el is döntötték, hogy énekelnek majd neki.
- Hát akkor neki kéne kezdeni, hisz alig 10 hónap van Eva szülinapjára.
- Pont elég! - mondtam majd felkaptam és meg sem álltam a hálószobáig.
Vége
Megérkeztem....
Sziasztok!
Végre haza értem:D
És ami számotokra a legfontosabb megálmodtam a Főnix végét ezt már csak szavakba kell öntenem:D Életemben nem volt még ilyen rossz nyaralásom...de ezt nem itt...így volt időm agyalni ezen:D Tehát a jó hír, hogy megvan....a Rossz hír, hogy csak hétfőn vagy kedden kapjátok meg...és ami a legrosszabb ez lesz az uccsó fejezet. Így jött össze erőltetni nem akarom...valamiért ennél a történetnél a múzsám nem igen akar segíteni.:(:( lehet azért mert egy fejezetesnek szántam...de inkább hagyjuk:D
A lényeg remélem jövőhéten elkezdem az új törimet is már csak azt kellene eldönteni, hogy ezen a blogon vagy másikon???? Szerintetek???
Ja és hiányoztatok ti is meg a blogom is....soksoksok pusszancs nektek
becca20
Végre haza értem:D
És ami számotokra a legfontosabb megálmodtam a Főnix végét ezt már csak szavakba kell öntenem:D Életemben nem volt még ilyen rossz nyaralásom...de ezt nem itt...így volt időm agyalni ezen:D Tehát a jó hír, hogy megvan....a Rossz hír, hogy csak hétfőn vagy kedden kapjátok meg...és ami a legrosszabb ez lesz az uccsó fejezet. Így jött össze erőltetni nem akarom...valamiért ennél a történetnél a múzsám nem igen akar segíteni.:(:( lehet azért mert egy fejezetesnek szántam...de inkább hagyjuk:D
A lényeg remélem jövőhéten elkezdem az új törimet is már csak azt kellene eldönteni, hogy ezen a blogon vagy másikon???? Szerintetek???
Ja és hiányoztatok ti is meg a blogom is....soksoksok pusszancs nektek
becca20
2011. június 16., csütörtök
30. fejezet
Rob fürdőköpenybe burkolódzva nyugtalanul járkált fel-alá a szállodai lakosztályban. Valamitől borzasztóan ideges volt. A tenyere izzadt, a szíve dobogott, gyomra is ugrált. Végre Kris előkerült a fürdőszobából. Ő is szállodai fürdőköpenyt viselt, és boldogan mosolygott.
A férfi komoly arccal lépett oda hozzá.
- Meg tudsz nekem valaha bocsájtani? Ha csak rágondolok, hogy mi mindent mondtam neked, és mit tettem... - Rob sóhajtott, és magához húzta a feleségét - Az egyetlen mentségem, hogy azt sem tudtam, hol áll a fejem.
- Ez most már nem fontos - felelte Kris - A múlt mögöttünk van. Azt mondják, a házasság első hat hónapja a legnehezebb. Ebből már csak kettő van hátra.
- Két napig sem bírnám ki, ha rosszban lennénk - Rob gyengéden lenyomta feleségét az ágyra, és mellé feküdt. Aztán a könyökére támaszkodva nézte - Valamit be kell vallanom.
- Nem várhat?
- Nem - a férfi szorosan fogta a kezét, és forgatta az aranygyűrűt az ujján - Az utóbbi hetekben sokat elmélkedtem, és szeretném, ha meghallgatnál, hogy megértsd a viselkedésemet.
- Ragaszkodsz hozzá? - mosolygott az asszony - Nekem sokkal jobb ötletem van.
- Okvetlenül meg kell hallgatnod. Az anyám állapota rosszabbodott és az még csak súlyosbította a helyzetet amikor megtudtam, hogy pontosan mi történt a nővéremmel. Nem tudtam jól kezelni az érzelmeket, így bánatom átcsapott az egész Stewart család iránti haragba. De aztán az első találkozásunk alkalmával beléd szerettem. Most már tudom, de akkor önmagamnak sem akartam bevallani - Egy pillanatra elhallgatott, és könyörögve nézett az asszonyra - Nem hittem a szerelembe, mert láttam, hogyan járt a nővérem. Utólag látom, hogy gyenge volt. A házassági ajánlatot, őszintén bevallva, féltékenységből tettem, mert azt hittem, hogy valaki más kedvéért csípted ki magadat. A nászéjszakánk volt életem legszebb éjszakája. Minden várakozásomon túltett. Hamar beláttam, mekkora ostobaság volt, hogy a monacói utazást összekapcsoltam a nászúttal. Már azon a ponton voltam, hogy fütyülök a vendégekre, és vitorlát bontok. Akkor azonban megtaláltad a papírokat és nem hittél nekem, olyan dühös lettem, hogy mindent elmondtam neked az apádról. Utána aztán minden egyre rosszabb lett. Aggódtam érted, amikor leugrottál a fedélzetről, és féltékeny voltam Giannira. Ráadásul Sally Harding még néhány hazugsággal bolhát ültetett a füledbe.
Kris szeretettel megsimogatta a férfi arcát.
- Ez most már mind nem számít..
- Számomra azonban igen. Görögországban azzal áltattam magamat, hogy minden rendben van köztünk. Csak amikor elutazásunkkor felvetted azt a ruhát, amelyiket az esküvőnk napján viseltél, akkor döbbentem rá, hogy mennyire megváltoztál azóta. Soha többé nem látszottál olyan boldognak, és nem beszéltél többet szerelemről. Ezért elhatároztam, hogy magammal viszlek New Yorkba. Nem akartalak Londonba engedni, mielőtt meg nem próbálok mindent helyrehozni.
- Eredetileg Londonba akartál vinni, és csak hirtelen ötlettől vezérelve raboltál el? És mindezt egy kék kosztüm miatt? - mosolygott.
- Igen. És akkor eltévedtél New Yorkban, én pedig rémületemben elrohantam egy fontos tárgyalásról. Akkor már tudtam, hogy mennyire beléd bolondultam, de még mindig nem akartam bevallni az érzéseimet.
- Olyan dühösnek látszottál, akkor ott felmerült bennem, hátha mégis jelentek neked valamit.
- Nagyon is sokat jelentettél. Igazán azonban akkor gondolkodtam el, amikor megkérdezted, miért nem Lucindát vettem feleségül, hogy bosszút álljak az apján. Ez az életemben nem jutott volna eszembe. El kellett, hát gondolkodnom, hogy a te esetedben akkor miért volt minden másképp.
Kris ne szól semmit így Rob folytatta:
- Amikor rá jöttem, hogy titokban fogamzásgátlót szedsz, becsapottnak éreztem magam. Kétségbe ejtett, hogy csak az ágyban vagyok jó, de mint a gyermekeid apja nem kellek.
- Ó, Rob - Kris mellé bújt - Azt egy pillanatig sem gondoltam. Mindig is szerettelek, még akkor is, amikor egyáltalán nem akartam. te csak szexet akartál.
Rob sután rázta a fejét.
- Most már tudom, hogy nem...Tudod akkor azt hittem, hogy nem maradsz hozzám hű. Legalább úgy szenvedtem a féltékenységtől, mint te.
- Borzasztóan sajnálom. Nem akartalak megbántani. És ha nem akarsz gyerekeket, akkor belenyugszom. Rólad azonban nem akarok lemondani. Annyira szeretlek, hogy az már fáj.
- Mi lenne ha végre kimondanád, hogy szeretsz....annyira jó hallani!
- A végtelenségig mondani fogom neked! Csak, hogy el ne felejtsd. De akkor azt akarod ezzel mondani, hogy mindennek ellenére még mindig szeretsz?
- Igen természetesen szeretlek.
Rob megcsókolta Kristent.
- És akkor megfontolod azt, hogy gyerekünk legyen?
- Nem -mondta Kris határozottan Rob teljesen elsápadt, de pont az előbb mondta, hogy így is vele marad mert csak Kris kell neki.
- Hát akkor...
- Várj....- Kris félbe szakította - Nem fontolom meg az ajánlatodat...
Most Rob vágott közbe nem akarta, hogy feleség kimondja.
- Semmi gond, ha nem akarsz gyereket. Elfogadom, mint már mondtam...
- Rob - sóhajtott egyet Kris - Befejezhetném???
- Persze!
Csak ne mondja ki - gondolta magában a férfi.
- Rob nem fontolhatom meg a dolgot mivel négy hetes terhes vagyok!
- Tessék? Hogy? Mikor? - ráncolta homlokát Rob.
- Azt, hogy hogyan tulajdonképen neked kéne tudnod - nevetett az asszony. Ami pedig, a mikort illeti, az utolsó Londoni tartózkodásunkkor. Azon a héten amikor Nikinél voltam elfelejtettem bevenni a gyógyszer adagom...és na ne ragozzuk...Van valami kifogásod ellene?
- Jaj, dehogy! Borzasztóan örülök! - Majd magához rántotta az asszonyt és csak csókolta csókolta és csókolta........
10 hónappal később Kris a kislányát fürdette, és szerető hangon beszélt hozzá.
- Nagyon szerencsés emberke vagy. Nagyszerű apukád van. A te apukád annyira szeret bennünket, hogy a nagy cégétől is megválna értünk.
A kis Michelle boldogan csapkodta maga körül a vizet. Kris kivette a kádból. Felsóhajtott és bebugyolálta a picit egy puha fürdőlepedőbe, aztán magához szorította.
- Ha majd nagy leszel, remélem, te is találsz egy olyan férfit, aki annyira szeret téged, mint a papád engem. De jaj lesz annak aki téged megbánt. Ugyanis a papád kicsinálja súgta oda kislányának.
- Úgy lesz! - hallotta meg maga mögül Rob hangját - Úgy lesz aki megbántja őt annak annyi. De erre jó sokáig nem lesz gondom kb. 40 éves koráig, mert ha a mamájára üt, ami elég bizonyos akkor adig nem engedem ki a szobájából.
Kris felkacagott.
- Te teljesen idióta vagy! - nevettet tovább.
Rob gyorsan lánya fülére tette a kezét.
- Csitt, ne beszélj csúnyán még eltanulja! - rótta meg az asszonyt.
- Te meg mit keresel ilyenkor itthon?
Rob megcsókolta, és elvette tőle a kicsit.
- Két új ügyvezetőt neveztem ki így most már több időm lesz. - Lenézett a kislányára é, aki éppen nagyot ásított. - Mindig elálmosodik a fürdetéstől. Lefektettem.
Vissza érve magához húzta a feleségét és megcsókolta.
- Jó ötlet volt a két ügyvezető - mosolygott - De a legjobb öletem az volt amikor elvettelek! Szeretlek.
Még kettő...
- Mi kettő? - kérdezte Kris.
- Még két gyereket szeretnék és ha nem baj most el is kezdem a próbálkozást.
Felkapta Krist és a hálószobáig meg sem állt vele...
The End
Sziasztok!
El sem hiszem, vége! Nagyon szeretném megköszönni, hogy itt voltatok velem, nagyon jól esett. Imádtam ezt a történetet, mert ez teljesen az enyém volt. Az elején beakartam csukni mert 3 fejezeten keresztül nem kaptam vissza jelzést. És akkor kaptam 3 véleményt ebből kettő ugyan attól az embertől jött, aki nagyon várta már a folytatást. Ennek hatására úgy döntöttem folytatom ha másért nem, mert ő írt. Ezután folyamatosan véleményezte a történetemet, volt egy olyan időszak amikor nem jött az ihlet és ő akkor is ott volt, kérte, hogy ne hagyjam félbe. Ő nem más volt, mint Virág és azóta is folyamatosan mellettem volt a történet folytán. Most megmondom őszintén imádtam a véleményedet olvasni, mindig kifejtetted mit gondolsz és nem csak egy mondatban. Köszönöm. Persze ez mindenkinek ugyan úgy szól aki velem volt és kommentálta a dolgokat remélem nem okoztam csalódást nektek a történet végén. Köszönöm, hogy vagytok nekem! Ha jól láttam az első történet nyert a Ezt jól kisütötted! ezért azt írom meg... de itt a nyár egy picivel több időm van így egy másik blogon megírom a Ti amo-t...mert nekem az áll a szívemhez közelebb:D Ha a főnixet befejezem...pihizek egy kicsit és elkezdem mindkét történetemet, egy héten egy fejit hozok majd mindkettőből. Remélem tetszik ez a változat...
Tényleg köszönök mindent nektek!
pussz becca20
A férfi komoly arccal lépett oda hozzá.
- Meg tudsz nekem valaha bocsájtani? Ha csak rágondolok, hogy mi mindent mondtam neked, és mit tettem... - Rob sóhajtott, és magához húzta a feleségét - Az egyetlen mentségem, hogy azt sem tudtam, hol áll a fejem.
- Ez most már nem fontos - felelte Kris - A múlt mögöttünk van. Azt mondják, a házasság első hat hónapja a legnehezebb. Ebből már csak kettő van hátra.
- Két napig sem bírnám ki, ha rosszban lennénk - Rob gyengéden lenyomta feleségét az ágyra, és mellé feküdt. Aztán a könyökére támaszkodva nézte - Valamit be kell vallanom.
- Nem várhat?
- Nem - a férfi szorosan fogta a kezét, és forgatta az aranygyűrűt az ujján - Az utóbbi hetekben sokat elmélkedtem, és szeretném, ha meghallgatnál, hogy megértsd a viselkedésemet.
- Ragaszkodsz hozzá? - mosolygott az asszony - Nekem sokkal jobb ötletem van.
- Okvetlenül meg kell hallgatnod. Az anyám állapota rosszabbodott és az még csak súlyosbította a helyzetet amikor megtudtam, hogy pontosan mi történt a nővéremmel. Nem tudtam jól kezelni az érzelmeket, így bánatom átcsapott az egész Stewart család iránti haragba. De aztán az első találkozásunk alkalmával beléd szerettem. Most már tudom, de akkor önmagamnak sem akartam bevallani - Egy pillanatra elhallgatott, és könyörögve nézett az asszonyra - Nem hittem a szerelembe, mert láttam, hogyan járt a nővérem. Utólag látom, hogy gyenge volt. A házassági ajánlatot, őszintén bevallva, féltékenységből tettem, mert azt hittem, hogy valaki más kedvéért csípted ki magadat. A nászéjszakánk volt életem legszebb éjszakája. Minden várakozásomon túltett. Hamar beláttam, mekkora ostobaság volt, hogy a monacói utazást összekapcsoltam a nászúttal. Már azon a ponton voltam, hogy fütyülök a vendégekre, és vitorlát bontok. Akkor azonban megtaláltad a papírokat és nem hittél nekem, olyan dühös lettem, hogy mindent elmondtam neked az apádról. Utána aztán minden egyre rosszabb lett. Aggódtam érted, amikor leugrottál a fedélzetről, és féltékeny voltam Giannira. Ráadásul Sally Harding még néhány hazugsággal bolhát ültetett a füledbe.
Kris szeretettel megsimogatta a férfi arcát.
- Ez most már mind nem számít..
- Számomra azonban igen. Görögországban azzal áltattam magamat, hogy minden rendben van köztünk. Csak amikor elutazásunkkor felvetted azt a ruhát, amelyiket az esküvőnk napján viseltél, akkor döbbentem rá, hogy mennyire megváltoztál azóta. Soha többé nem látszottál olyan boldognak, és nem beszéltél többet szerelemről. Ezért elhatároztam, hogy magammal viszlek New Yorkba. Nem akartalak Londonba engedni, mielőtt meg nem próbálok mindent helyrehozni.
- Eredetileg Londonba akartál vinni, és csak hirtelen ötlettől vezérelve raboltál el? És mindezt egy kék kosztüm miatt? - mosolygott.
- Igen. És akkor eltévedtél New Yorkban, én pedig rémületemben elrohantam egy fontos tárgyalásról. Akkor már tudtam, hogy mennyire beléd bolondultam, de még mindig nem akartam bevallni az érzéseimet.
- Olyan dühösnek látszottál, akkor ott felmerült bennem, hátha mégis jelentek neked valamit.
- Nagyon is sokat jelentettél. Igazán azonban akkor gondolkodtam el, amikor megkérdezted, miért nem Lucindát vettem feleségül, hogy bosszút álljak az apján. Ez az életemben nem jutott volna eszembe. El kellett, hát gondolkodnom, hogy a te esetedben akkor miért volt minden másképp.
Kris ne szól semmit így Rob folytatta:
- Amikor rá jöttem, hogy titokban fogamzásgátlót szedsz, becsapottnak éreztem magam. Kétségbe ejtett, hogy csak az ágyban vagyok jó, de mint a gyermekeid apja nem kellek.
- Ó, Rob - Kris mellé bújt - Azt egy pillanatig sem gondoltam. Mindig is szerettelek, még akkor is, amikor egyáltalán nem akartam. te csak szexet akartál.
Rob sután rázta a fejét.
- Most már tudom, hogy nem...Tudod akkor azt hittem, hogy nem maradsz hozzám hű. Legalább úgy szenvedtem a féltékenységtől, mint te.
- Borzasztóan sajnálom. Nem akartalak megbántani. És ha nem akarsz gyerekeket, akkor belenyugszom. Rólad azonban nem akarok lemondani. Annyira szeretlek, hogy az már fáj.
- Mi lenne ha végre kimondanád, hogy szeretsz....annyira jó hallani!
- A végtelenségig mondani fogom neked! Csak, hogy el ne felejtsd. De akkor azt akarod ezzel mondani, hogy mindennek ellenére még mindig szeretsz?
- Igen természetesen szeretlek.
Rob megcsókolta Kristent.
- És akkor megfontolod azt, hogy gyerekünk legyen?
- Nem -mondta Kris határozottan Rob teljesen elsápadt, de pont az előbb mondta, hogy így is vele marad mert csak Kris kell neki.
- Hát akkor...
- Várj....- Kris félbe szakította - Nem fontolom meg az ajánlatodat...
Most Rob vágott közbe nem akarta, hogy feleség kimondja.
- Semmi gond, ha nem akarsz gyereket. Elfogadom, mint már mondtam...
- Rob - sóhajtott egyet Kris - Befejezhetném???
- Persze!
Csak ne mondja ki - gondolta magában a férfi.
- Rob nem fontolhatom meg a dolgot mivel négy hetes terhes vagyok!
- Tessék? Hogy? Mikor? - ráncolta homlokát Rob.
- Azt, hogy hogyan tulajdonképen neked kéne tudnod - nevetett az asszony. Ami pedig, a mikort illeti, az utolsó Londoni tartózkodásunkkor. Azon a héten amikor Nikinél voltam elfelejtettem bevenni a gyógyszer adagom...és na ne ragozzuk...Van valami kifogásod ellene?
- Jaj, dehogy! Borzasztóan örülök! - Majd magához rántotta az asszonyt és csak csókolta csókolta és csókolta........
10 hónappal később Kris a kislányát fürdette, és szerető hangon beszélt hozzá.
- Nagyon szerencsés emberke vagy. Nagyszerű apukád van. A te apukád annyira szeret bennünket, hogy a nagy cégétől is megválna értünk.
A kis Michelle boldogan csapkodta maga körül a vizet. Kris kivette a kádból. Felsóhajtott és bebugyolálta a picit egy puha fürdőlepedőbe, aztán magához szorította.
- Ha majd nagy leszel, remélem, te is találsz egy olyan férfit, aki annyira szeret téged, mint a papád engem. De jaj lesz annak aki téged megbánt. Ugyanis a papád kicsinálja súgta oda kislányának.
- Úgy lesz! - hallotta meg maga mögül Rob hangját - Úgy lesz aki megbántja őt annak annyi. De erre jó sokáig nem lesz gondom kb. 40 éves koráig, mert ha a mamájára üt, ami elég bizonyos akkor adig nem engedem ki a szobájából.
Kris felkacagott.
- Te teljesen idióta vagy! - nevettet tovább.
Rob gyorsan lánya fülére tette a kezét.
- Csitt, ne beszélj csúnyán még eltanulja! - rótta meg az asszonyt.
- Te meg mit keresel ilyenkor itthon?
Rob megcsókolta, és elvette tőle a kicsit.
- Két új ügyvezetőt neveztem ki így most már több időm lesz. - Lenézett a kislányára é, aki éppen nagyot ásított. - Mindig elálmosodik a fürdetéstől. Lefektettem.
Vissza érve magához húzta a feleségét és megcsókolta.
- Jó ötlet volt a két ügyvezető - mosolygott - De a legjobb öletem az volt amikor elvettelek! Szeretlek.
Még kettő...
- Mi kettő? - kérdezte Kris.
- Még két gyereket szeretnék és ha nem baj most el is kezdem a próbálkozást.
Felkapta Krist és a hálószobáig meg sem állt vele...
The End
Sziasztok!
El sem hiszem, vége! Nagyon szeretném megköszönni, hogy itt voltatok velem, nagyon jól esett. Imádtam ezt a történetet, mert ez teljesen az enyém volt. Az elején beakartam csukni mert 3 fejezeten keresztül nem kaptam vissza jelzést. És akkor kaptam 3 véleményt ebből kettő ugyan attól az embertől jött, aki nagyon várta már a folytatást. Ennek hatására úgy döntöttem folytatom ha másért nem, mert ő írt. Ezután folyamatosan véleményezte a történetemet, volt egy olyan időszak amikor nem jött az ihlet és ő akkor is ott volt, kérte, hogy ne hagyjam félbe. Ő nem más volt, mint Virág és azóta is folyamatosan mellettem volt a történet folytán. Most megmondom őszintén imádtam a véleményedet olvasni, mindig kifejtetted mit gondolsz és nem csak egy mondatban. Köszönöm. Persze ez mindenkinek ugyan úgy szól aki velem volt és kommentálta a dolgokat remélem nem okoztam csalódást nektek a történet végén. Köszönöm, hogy vagytok nekem! Ha jól láttam az első történet nyert a Ezt jól kisütötted! ezért azt írom meg... de itt a nyár egy picivel több időm van így egy másik blogon megírom a Ti amo-t...mert nekem az áll a szívemhez közelebb:D Ha a főnixet befejezem...pihizek egy kicsit és elkezdem mindkét történetemet, egy héten egy fejit hozok majd mindkettőből. Remélem tetszik ez a változat...
Tényleg köszönök mindent nektek!
pussz becca20
2011. június 14., kedd
29. fejezet
Sziasztok!
Olyan hangulatom van, mintha már vagy csütörtök lenne...:) fogalmam sincs miért! Na jó olvasást és remélem tetszeni fog és....már csak 1 fejezet! Szomorú vagyok szerettem ezt a történetet. :( És még mindig nem döntöttem mi is legyen a folytatással...:)
pussz becca20
Rob megállította a csődört, mikor a helikopter zaja megtörte a reggeli csendet. Már megint Tom, gondolta.
Két héttel ezelőtt heves veszekedésre került sor kettejük között. Tom teljesen részegen találta Robot, és alaposan megmosta a fejét. Szemére hányta, hogy elüldözte a csodálatos feleségét, puszta gyávaságból nem hozza vissza, elhanyagolja az üzletet és nem éppen nagyszámú barátait.
Rob elzavarta Tomot, de abbahagyta az ivást, és néhány telefonnal megszervezte, hogy rendbe menjenek a dolgok a vállalatainál.Minden lényeges feladatot áthárított az üzletvezetőre. őt magát nem érdekelték többé a világrengető tervei. Semmi sem érdekelte - Kristen kívül.
Most odalovagolt a helikopterhez, és leszállt a nyeregből.
Tom összeráncolt homlokkal nézett rá.
- Tegnap reggel óta próbálok kapcsolatot teremteni veled.
- Én is örülök, hogy látlak, Tom.
- Most legalább jobban nézel ki, mint a múltkor.
- Jót tesz a friss levegő, meg az, hogy nem ittam egy korty alkoholt sem - felelte Rob szárazon - Miért jöttél?
- Kris miatt.
- Mi van vele?
- Az utasításaid szerint követjük minden lépését. Tíz nappal előttig a londoni lakásodban tartózkodott. Akkor Caracasba repült.
- Venezuelába?
- Igen. Nem éppen a világ legbiztonságosabb helye.
- Egedül repült oda?
Tom bólintott.
- Az ég szerelmére, miért? - Rob számára elviselhetetlennek tűnt a gondolat, hogy egy nő egyedül csatangoljon Venezuelában.
- Egy expedícióban vesz részt, amelyet Jake és Alice Hardington vezet. Tudod, a kincskeresők. Úgy látszik, Kris még diákkorában barátkozott velük össze. Egy kalózhajót szeretnének megtalálni, amelyet háromszáz évvel ezelőtt a francia haditengerészet elsüllyesztett. Kris mint tengeri régészt magukkal vitték.
- Komolyan mondod, hogy Kris egy csapat kincskeresővel egy kalózhajó után kutat?
Tom megint bólintott.
- Akármilyen különösen hangzik is, de igaz.
- Egyáltalán nem olyan különös. Tulajdonképpen teljesen rávall, hogy ilyen ostobaságot csináljon. Miért nem akadályoztátok meg?
- Azt mondtad kövessük nyomon, és ha szükségesnek tartom, értesítselek. Megpróbáltalak felhívni, amikor Londont elhagyta, de nem tudtalak elérni. Gondoltam, ez végül is a hivatásához tartozik, és nem jelent különösebb veszélyt. Ráállítottam a venezuelai embereimet. A hajó nyolc nappal ezelőtt vitorlát bontott. Jelenleg egy zátony előtt horgonyoz. Egyébként nem túl egyszerű kincskeresőket nyomon követni. Nagyon titokzatosak, és minden előzetes figyelmeztetés nélkül szokták felszedni a horgonyt.
- És most miért jöttél?
- Mert tegnap a meteorológusok viharjelzést adtak ki.Orkán vonul végig a Karibi tengeren, és a kincskeresők nincsenek messze az előrejelzett útvonaltól. Úgy gondoltam, ezt tudnod kell. Egy gyorsnaszádot...
Rob türelmetlenül félbeszakította:
- Öt perc múlva indulunk.
Kris a korlátnál állt, és aggodalmasan figyelte, ahogy a búvárok csónakja a hatalmas hullámokkal küszködik. Az időjárás percről percre romlott. Erős szél fújt, a felhőszakadás-szerű esőben bőrig ázott. A gyomra is felkavarodott, annyira himbálódzott a hajó. Ez már önmagában elég aggasztó volt, mivel sosem szokott tengeribeteg lenni. Az a veszély fenyegetett, hogy zátonyra futnak. Sietve elindították a motort, felszedték a horgonyt, és megfordították a hajót, hogy a nyílt tenger felé hajózzanak. Hirtelen a semmiből előbukkant a haditengerészet két fregattja, és legnagyobb sebességgel közeledett feléjük. A hangosbeszélőn parancsot adtak a kutatóhajónak, hogy azonnal állítsák le a motort. A hajót lefoglalták, a legénységet letartóztatták. Jake magyarázatot követelt, de a hallgatás falába ütközött.
Már leszállt a sötétség, amikor a hajó horgonyt vetett. Nem kereskedelmi kikötőben, hanem a haditengerészet támaszpontján.
Kris egy pólóba és egy sortba öltözve teljesen bőrig ázva lassanként félni kezdett, amikor a személyzettel együtt őt is a fedélzetre vezették. A félhomályból egy magas alak bontakozott ki. A tengerészek hátraléptek, és Krisnek tátva maradt a szája a csodálkozástól. Rob volt az, aki egyenesen felé tartott.
A szeme beesett volt, és a tekintete izzott a szokottnál sokkal sápadtabb és keskenyebb arcában.
- Most már végérvényesen elegem van! - ragadta vállon Rob a feleségét - Az őrületbe akarsz kergetni?
Kris érezte testének melegét, és kellemesen megborzongott. Pedig sejtette, hogy Robot nem a szenvedély sokkal inkább a harag hevíti.
- Hogy jut eszedbe a tomboló szélvészben egy átkozott kalózhajó után kutatni? Elegem van a kalandjaidból! Egyszer s mindenkorra! Velem jössz! Veszélyt jelentesz önmagadra, ha egyedül kiengednek a házból. Én pedig nem akarok felelős lenni a halálodért. Még Tomnak sem sikerült szemmel tartani téged.
Jake Hardington odalépett hozzájuk.
- Ez az ember zaklat téged, Kris?
- Hogy merészelte a feleségemet magával hozni erre az ostoba expedícióra? - rivallt rá Rob - Nem csupán letartóztatni kellett volna magát, hanem agyonlövetni.
- Te Robert Pattinsonak vagy a felesége?
Az bólintott. Jake pedig megszeppenve visszahúzódott.
- tehát emlékszel még rá, hogy a feleségem vagy - morogta Rob - Akkor miért nem jutott eszedbe, amikor erre az őrült kalandra vállalkoztál? Az az életed célja, hogy megőrüljek az aggodalomtól.
Kris némán tűrte a szitokáradatot. Úgysem tudta volna lecsillapítani. Rob olyan volt, mint egy megszállott.
.- Miért nem tudsz, mint más nők, ékszerekkel, drága ruhákkal é fényűző élettel megelégedni? Van fogalmad róla, hogy mit teszel velem? Hogy milyen iszonyú félelmet okoznak a vakmerő csínyjeid? Az irántad érzett szerelem egyszer még sírba fog vinni.
Rob valóban szerelemről beszélt? Kris lelke mélyén feltámadt a remény. Nem ért rá azonban sokat gondolkodni rajta, mert Rob magához szorította, és a szájára tapasztotta az ajkát.
Az eső zuhogott rájuk, de Kris Robon kívül észre sem vett semmi mást. A férfi izzó szenvedéllyel csókolta, ő pedig Rob nyakár kulcsolta a kezét, és vadul viszonozta a csókot. A benne égő kétségbeesett vágyat nem tudta többé titkolni, de nem is akarta.
- Ez a vállalkozás az életedbe kerülhetett volna - A férfi lázasan simogatta minkét kezével a hátát - Csakugyan nem történt semmi bajod?
Krisnek csak egyetlen kérdést tett fel, amely számára mindennél fontosabb volt:
- Azt mondtad, hogy szeretsz?
- Hogy szeretlek-e ? - A férfi futólag körülnézett - Hát persze hogy szeretlek - mosolygott - Különben miért csinálnék magamból bolondot ennyi ember előtt?
Kris túl sokáig hitte, hogy nem szereti a férje, most nehéz volt hinni neki.
- Az égszerelmére, Kris! - lépett oda Jake - A vak is látja, hogy szeret téged! Mondd mér végre neki, hogy te is szereted. ha ugyanis elkerülte volna a figyelmed, valamennyiünket letartóztattak, és a férjed az egyetlen, aki
szabadon tud minket engedni.
- Ez igaz?
- Igaz, hogy szeretlek, és az is igaz, hogy mindenkit ki tudok szabadítani. Minden egyéb rajtad múlik.Téged, azonban nem engedlek el.
- Ó, Rob...nagyon szeretlek! - Ezzel Kris szenvedélyesen megcsókolta, körülöttük felzúgott a taps.
- Na végre! - kiáltott fel Jake - És ha már ilyen jó kedvre derítetted a férjedet, vedd rá, hogy támogassa a következő expedíciónkat! Ezt a mostanit ugyanis tönkre tette.
- Hardington, ne feszítse túl a húrt! - figyelmeztette Rob a kincskeresőt, de mosolygott. Aztán utasításokat adott a haditengerészetnek, majd a karjába kapta a feleségét és úgy vitte le a hajóról.
Olyan hangulatom van, mintha már vagy csütörtök lenne...:) fogalmam sincs miért! Na jó olvasást és remélem tetszeni fog és....már csak 1 fejezet! Szomorú vagyok szerettem ezt a történetet. :( És még mindig nem döntöttem mi is legyen a folytatással...:)
pussz becca20
Rob megállította a csődört, mikor a helikopter zaja megtörte a reggeli csendet. Már megint Tom, gondolta.
Két héttel ezelőtt heves veszekedésre került sor kettejük között. Tom teljesen részegen találta Robot, és alaposan megmosta a fejét. Szemére hányta, hogy elüldözte a csodálatos feleségét, puszta gyávaságból nem hozza vissza, elhanyagolja az üzletet és nem éppen nagyszámú barátait.
Rob elzavarta Tomot, de abbahagyta az ivást, és néhány telefonnal megszervezte, hogy rendbe menjenek a dolgok a vállalatainál.Minden lényeges feladatot áthárított az üzletvezetőre. őt magát nem érdekelték többé a világrengető tervei. Semmi sem érdekelte - Kristen kívül.
Most odalovagolt a helikopterhez, és leszállt a nyeregből.
Tom összeráncolt homlokkal nézett rá.
- Tegnap reggel óta próbálok kapcsolatot teremteni veled.
- Én is örülök, hogy látlak, Tom.
- Most legalább jobban nézel ki, mint a múltkor.
- Jót tesz a friss levegő, meg az, hogy nem ittam egy korty alkoholt sem - felelte Rob szárazon - Miért jöttél?
- Kris miatt.
- Mi van vele?
- Az utasításaid szerint követjük minden lépését. Tíz nappal előttig a londoni lakásodban tartózkodott. Akkor Caracasba repült.
- Venezuelába?
- Igen. Nem éppen a világ legbiztonságosabb helye.
- Egedül repült oda?
Tom bólintott.
- Az ég szerelmére, miért? - Rob számára elviselhetetlennek tűnt a gondolat, hogy egy nő egyedül csatangoljon Venezuelában.
- Egy expedícióban vesz részt, amelyet Jake és Alice Hardington vezet. Tudod, a kincskeresők. Úgy látszik, Kris még diákkorában barátkozott velük össze. Egy kalózhajót szeretnének megtalálni, amelyet háromszáz évvel ezelőtt a francia haditengerészet elsüllyesztett. Kris mint tengeri régészt magukkal vitték.
- Komolyan mondod, hogy Kris egy csapat kincskeresővel egy kalózhajó után kutat?
Tom megint bólintott.
- Akármilyen különösen hangzik is, de igaz.
- Egyáltalán nem olyan különös. Tulajdonképpen teljesen rávall, hogy ilyen ostobaságot csináljon. Miért nem akadályoztátok meg?
- Azt mondtad kövessük nyomon, és ha szükségesnek tartom, értesítselek. Megpróbáltalak felhívni, amikor Londont elhagyta, de nem tudtalak elérni. Gondoltam, ez végül is a hivatásához tartozik, és nem jelent különösebb veszélyt. Ráállítottam a venezuelai embereimet. A hajó nyolc nappal ezelőtt vitorlát bontott. Jelenleg egy zátony előtt horgonyoz. Egyébként nem túl egyszerű kincskeresőket nyomon követni. Nagyon titokzatosak, és minden előzetes figyelmeztetés nélkül szokták felszedni a horgonyt.
- És most miért jöttél?
- Mert tegnap a meteorológusok viharjelzést adtak ki.Orkán vonul végig a Karibi tengeren, és a kincskeresők nincsenek messze az előrejelzett útvonaltól. Úgy gondoltam, ezt tudnod kell. Egy gyorsnaszádot...
Rob türelmetlenül félbeszakította:
- Öt perc múlva indulunk.
Kris a korlátnál állt, és aggodalmasan figyelte, ahogy a búvárok csónakja a hatalmas hullámokkal küszködik. Az időjárás percről percre romlott. Erős szél fújt, a felhőszakadás-szerű esőben bőrig ázott. A gyomra is felkavarodott, annyira himbálódzott a hajó. Ez már önmagában elég aggasztó volt, mivel sosem szokott tengeribeteg lenni. Az a veszély fenyegetett, hogy zátonyra futnak. Sietve elindították a motort, felszedték a horgonyt, és megfordították a hajót, hogy a nyílt tenger felé hajózzanak. Hirtelen a semmiből előbukkant a haditengerészet két fregattja, és legnagyobb sebességgel közeledett feléjük. A hangosbeszélőn parancsot adtak a kutatóhajónak, hogy azonnal állítsák le a motort. A hajót lefoglalták, a legénységet letartóztatták. Jake magyarázatot követelt, de a hallgatás falába ütközött.
Már leszállt a sötétség, amikor a hajó horgonyt vetett. Nem kereskedelmi kikötőben, hanem a haditengerészet támaszpontján.
Kris egy pólóba és egy sortba öltözve teljesen bőrig ázva lassanként félni kezdett, amikor a személyzettel együtt őt is a fedélzetre vezették. A félhomályból egy magas alak bontakozott ki. A tengerészek hátraléptek, és Krisnek tátva maradt a szája a csodálkozástól. Rob volt az, aki egyenesen felé tartott.
A szeme beesett volt, és a tekintete izzott a szokottnál sokkal sápadtabb és keskenyebb arcában.
- Most már végérvényesen elegem van! - ragadta vállon Rob a feleségét - Az őrületbe akarsz kergetni?
Kris érezte testének melegét, és kellemesen megborzongott. Pedig sejtette, hogy Robot nem a szenvedély sokkal inkább a harag hevíti.
- Hogy jut eszedbe a tomboló szélvészben egy átkozott kalózhajó után kutatni? Elegem van a kalandjaidból! Egyszer s mindenkorra! Velem jössz! Veszélyt jelentesz önmagadra, ha egyedül kiengednek a házból. Én pedig nem akarok felelős lenni a halálodért. Még Tomnak sem sikerült szemmel tartani téged.
Jake Hardington odalépett hozzájuk.
- Ez az ember zaklat téged, Kris?
- Hogy merészelte a feleségemet magával hozni erre az ostoba expedícióra? - rivallt rá Rob - Nem csupán letartóztatni kellett volna magát, hanem agyonlövetni.
- Te Robert Pattinsonak vagy a felesége?
Az bólintott. Jake pedig megszeppenve visszahúzódott.
- tehát emlékszel még rá, hogy a feleségem vagy - morogta Rob - Akkor miért nem jutott eszedbe, amikor erre az őrült kalandra vállalkoztál? Az az életed célja, hogy megőrüljek az aggodalomtól.
Kris némán tűrte a szitokáradatot. Úgysem tudta volna lecsillapítani. Rob olyan volt, mint egy megszállott.
.- Miért nem tudsz, mint más nők, ékszerekkel, drága ruhákkal é fényűző élettel megelégedni? Van fogalmad róla, hogy mit teszel velem? Hogy milyen iszonyú félelmet okoznak a vakmerő csínyjeid? Az irántad érzett szerelem egyszer még sírba fog vinni.
Rob valóban szerelemről beszélt? Kris lelke mélyén feltámadt a remény. Nem ért rá azonban sokat gondolkodni rajta, mert Rob magához szorította, és a szájára tapasztotta az ajkát.
Az eső zuhogott rájuk, de Kris Robon kívül észre sem vett semmi mást. A férfi izzó szenvedéllyel csókolta, ő pedig Rob nyakár kulcsolta a kezét, és vadul viszonozta a csókot. A benne égő kétségbeesett vágyat nem tudta többé titkolni, de nem is akarta.
- Ez a vállalkozás az életedbe kerülhetett volna - A férfi lázasan simogatta minkét kezével a hátát - Csakugyan nem történt semmi bajod?
Krisnek csak egyetlen kérdést tett fel, amely számára mindennél fontosabb volt:
- Azt mondtad, hogy szeretsz?
- Hogy szeretlek-e ? - A férfi futólag körülnézett - Hát persze hogy szeretlek - mosolygott - Különben miért csinálnék magamból bolondot ennyi ember előtt?
Kris túl sokáig hitte, hogy nem szereti a férje, most nehéz volt hinni neki.
- Az égszerelmére, Kris! - lépett oda Jake - A vak is látja, hogy szeret téged! Mondd mér végre neki, hogy te is szereted. ha ugyanis elkerülte volna a figyelmed, valamennyiünket letartóztattak, és a férjed az egyetlen, aki
szabadon tud minket engedni.
- Ez igaz?
- Igaz, hogy szeretlek, és az is igaz, hogy mindenkit ki tudok szabadítani. Minden egyéb rajtad múlik.Téged, azonban nem engedlek el.
- Ó, Rob...nagyon szeretlek! - Ezzel Kris szenvedélyesen megcsókolta, körülöttük felzúgott a taps.
- Na végre! - kiáltott fel Jake - És ha már ilyen jó kedvre derítetted a férjedet, vedd rá, hogy támogassa a következő expedíciónkat! Ezt a mostanit ugyanis tönkre tette.
- Hardington, ne feszítse túl a húrt! - figyelmeztette Rob a kincskeresőt, de mosolygott. Aztán utasításokat adott a haditengerészetnek, majd a karjába kapta a feleségét és úgy vitte le a hajóról.
2011. június 13., hétfő
28. fejezet
Sziasztok!
Meghoztam a fejezettet. Szerintem megkapjátok a válaszokat amiket szeretetek volna de ha nem akkor kéredzetek és én szívesen válaszolok majd nektek. A végért pedig ne haragudjatok de már mondtam nem lehet minden Happy End...
pussz becca20
Robert csodálkozva nézett utána. Azt várta, hogy Kris összeroppan, vagy legalábbis megdöbben a terhelő bizonyíték láttán. Ehelyett az asszony megőrizte lelki nyugalmát, és jéghidegen viselkedett.
De hát miért csodálkozik? Valamikor sajnálta, hogy elmondta Krisnek az apja viselt dolgait. Valamikor azt hitte, hogy ez a szomorú történet az egyetlen akadály, amely egy hosszú, sikeres házasság útjában állhat. De hát ez már régen volt. Azóta tudja, hogy Kris nem akar valójában jó felesége lenni egy gyereket szülni neki. Viszont készségesen lett volna a szeretője. Alapjában véve ugyan olyan gőgös, mint az apja.
A szoba, ahová Krist vezették, csodaszép volt, de nyilvánvalóan nem Rob-é. A berendezés fehér és rózsaszín színösszeállítása lányszoba benyomását keltette. Különösen érvényes volt ez a mennyezetes ágyra, amelynek fehér muszlinbaldachinját rózsaszín bársonyszalagok díszítették.
Kris letette a levelet a fésülködőasztalra, és bőröndjét kereste, hogy vacsorához átöltözzön. Egy pillantás a szekrényre elárulta, hogy már minden holmiját kicsomagolták. Egy rövid ujjú, világoskék ruhát választott ki, amelynek szögletes kivágása és térdig érő szegélye volt. Felvette hozzá az ezüst színű szandálját meg a zafírokkal és és gyémántokkal díszített ékszert. A jegygyűrűtől azonban eltekintett. Gondoljon Rob azt, amit akar. Öt perccel hét előtt lement a lépcsőn, és zavartan körül nézett az előcsarnokban, mivel nem tudta, merre van az ebédlő.
- Erre tessék, senora - igazította útba a házvezetőnő, aki éppen akkor került elő.
Kris megállt az ajtó előtt, é nagy lélegzettet vett, mielőtt belépett. Az asztal végénél állt Rob.
Úgy nézték egymást, mint az idegenek. Rob sötét estélyi öltönyt viselt. Távolságtartó volt, és lenyűgözően vonzó. Ahogy meglátta Kris ékszereit, mintha valami megvillant volna a szemében, aztán félig leeresztette a pilláit, és közömbös arcot öltött.
- Csinos vagy, mint mindig. Foglalj helyett! - mondta, és kihúzta a széket.
Kris leült és lopva megtörülte nedves kezét a ruhájában. Aztán gondosan az ölébe terítette az asztalkendőt, és elkerülte a férfi tekintetét, amíg a lélegzete meg nem nyugodott.
A házvezetőnő az egyik fogást a másik után tálalta. Rob mindent jó étvággyal megevett.Az asztali beszélgetés a fogásokra, azok elkészítésére és a hozzájuk illő borokra korlátozódott.
Krisnek viszont nehezére esett, hogy egyáltalán egy falatott legyűrjön, a beszélgetéshez pedig csak egy-egy igennel vagy nemmel járult hozzá.
- Kitűnő vacsora volt - dicsérte Rob a házvezetőnőt, amikor az a kávét tálalta.
Az asszony elégedett mosollyal távozott.
- Nem valami sokat ettél, Kris - nézte Rob átható tekintettel a feleségét - Nem felel meg az ízlésednek az itteni konyha? Vagy talán valami megfeküdte a gyomrodat? - Rob választ sem várva folytatta: - Nem valami kellemes érzés, ha a szeretett személyben csalódnia kell, ugye? Legalább most tudod, mit éltem át tegnap.
- Éppen ellenkezőleg - felelte végül - nagyon megnyugodtam, amikor elolvastam a levelet, noha a tartalma rendkívül visszataszító. Hidd el, mélységesen sajnálom azt, ami a nővéreddel történt - mondta hangsúlyozottan udvariasan. - Szegény lánynak minden oka megvolt rá, hogy halálosan szerencsétlen legyen.
- Ez minden amit mondani tudsz?
- Nem. Alaposan utánagondoltam mindennek. Ezt a levelet nem az apám írta. Tévedtél.
Rob arca bíborvörös volt a haragtól, és az erek veszedelmesen kidagadtak a homlokán.
- Abban azonban igazad van, hogy a levelet valóban Charles J. Stewart írta. Csakhogy nem az apám, hanem a nagyapám. Ő annak idején hatvan felé járhatott, ami bizonyos szempontból még súlyosbítja a helyzetét.
- A nagyapád? - döbbent meg Rob.
- Igen a családban minden első szülött fiút Charlesnek kereszteltek, apám még megkapta nagyapa második nevét is a Jhont. Ez mindig így volt kivéve a bátyámnál, aki a Cameron nevet kapta. Az apám hadilábon állt az apjával, ezért szakított a hagyománnyal és ő is inkább a John nevet használja. A nagyapám ugyanis nagy szoknyapecér és mihaszna fráter volt, a család fekete báránya. Ő és a nagyanyám éveken át külön éltek, a válás azonban sosem került szóba.
Rob teljesen döbbentnek látszott.
- Nem tudom elhinni, hogy Vikcy...
- Pedig úgy van. Ismerem nagyapám kézírását. - Kris fáradtan felállt - Nem vagyok pszichológus és nem is kell annak lennem, mivel magad mondtad, hogy az orvosok szerint apakomplexusban szenved.
- Honnan jöttél rá? - kérdezte Rob lesújtva.
- A kézírás volt az első jel. A második az aláírás a Charles J. Stewart, apám sosem írt így alá. Mióta az eszemet tudom csak is a Johnt használja, mint már mondtam. Az évszám sem stimmelt akkor ugyanis egy évig külföldön tartózkodott. És ami a legfontosabb a cím ahonnan a levél jött nem más, mint a nagyszüleim címe. Márpedig ha apa külföldön volt, semmiképp sem adhatta fel onnan a levelet.
- Kris...Rob komoly arccal felállt és Kris felé nyúlt. Kris gyorsan elhúzódott. Nem akarta, hogy Rob megérintse. Azt akarta, hogy ez az egész fájdalmas történet a lehető leggyorsabban véget érjen.
- Persze nyilván semmi különbséget nem jelent, hogy az apám vagy a nagyapám követte el ezt a hitványságot. De csodálkozom rajtad, hiszen máskor olyan alapos szoktál lenni. Hogy lehet, hogy ezek a dolgok amiket az előbb felsoroltam észre sem vetted?
- Nem is tudom, mit mondjak - Rob újra megakarta érinteni Krist, de ő lerázta magáról a kezét.
- Nincs mit mondani. Tévedtél, de azért mégiscsak igazad van, mint általában. Végső soron te vagy a győztes.
- Nem, Kris - fogta meg Rob a felesége kezét - El sem tudom mondani, mennyire sajnálom, hogy összetévesztettem apádat, nagyapáddal. Enged meg, hogy jóvátegyem! Mondd meg, mit kívánsz, és én teljesítem.Kris csak egy dolgot kívánt a férje szerelmét. De ezt nem vallhatta be. Szomorúan rázta a fejét.
- Úgy látszik, nem értettél meg. Teljesen mindegy, hogy az apám volt, vagy a nagyapám. Semmi sem változtat, azon, hogy azért vettél el, hogy egy Stewarton bosszút állj. Visszaéltél a bizalmammal. Vissza tudod adni az elvesztett hitemet? Azt hiszem, nem. Most pedig, ha nincs ellene kifogásod, lefekszem, és holnap reggel szeretnék elutazni.
Másnap reggel, ahogy Kris lejött a lépcsőn, Rob már várta, és kertelés nélkül azzal fogadta:
- A helikopter már itt van, és Limában készen áll a magánrepülőgépem. Oda visz, ahova akarod. A Londoni lakás a tiéd. Nem fogom használni többet. Ami a Stewart Holdingot illeti , nincs többé mitől félned. A kölcsönt visszafizetnek tekintem.
- Ez rendkívül nagyvonalú tőled.
A férfi tekintete hűvös volt és kemény.
- Valamikor biztosan viszont kell még látnunk egymást, de nem reménykedem gyors válásban. Most mennem kell...el kell látnom a lovakat...gondolom mire vissza jössz már nem talállak itt.
- Ebben egészen biztos lehetsz. Ami a válást illeti, egyáltalán semmit sem akarok tőled, csupán egy írásos biztosítékot, hogy semmi olyan lépést nem teszel, ami árthat a cégnek.
- Azt megkapod - felelte a férfi durván, aztán sarkon fordult és kiment.
Krisnek előbb-utóbb szembe kell néznie azzal, hogy a házassága végérvényesen zátonyra futott...
Meghoztam a fejezettet. Szerintem megkapjátok a válaszokat amiket szeretetek volna de ha nem akkor kéredzetek és én szívesen válaszolok majd nektek. A végért pedig ne haragudjatok de már mondtam nem lehet minden Happy End...
pussz becca20
Robert csodálkozva nézett utána. Azt várta, hogy Kris összeroppan, vagy legalábbis megdöbben a terhelő bizonyíték láttán. Ehelyett az asszony megőrizte lelki nyugalmát, és jéghidegen viselkedett.
De hát miért csodálkozik? Valamikor sajnálta, hogy elmondta Krisnek az apja viselt dolgait. Valamikor azt hitte, hogy ez a szomorú történet az egyetlen akadály, amely egy hosszú, sikeres házasság útjában állhat. De hát ez már régen volt. Azóta tudja, hogy Kris nem akar valójában jó felesége lenni egy gyereket szülni neki. Viszont készségesen lett volna a szeretője. Alapjában véve ugyan olyan gőgös, mint az apja.
A szoba, ahová Krist vezették, csodaszép volt, de nyilvánvalóan nem Rob-é. A berendezés fehér és rózsaszín színösszeállítása lányszoba benyomását keltette. Különösen érvényes volt ez a mennyezetes ágyra, amelynek fehér muszlinbaldachinját rózsaszín bársonyszalagok díszítették.
Kris letette a levelet a fésülködőasztalra, és bőröndjét kereste, hogy vacsorához átöltözzön. Egy pillantás a szekrényre elárulta, hogy már minden holmiját kicsomagolták. Egy rövid ujjú, világoskék ruhát választott ki, amelynek szögletes kivágása és térdig érő szegélye volt. Felvette hozzá az ezüst színű szandálját meg a zafírokkal és és gyémántokkal díszített ékszert. A jegygyűrűtől azonban eltekintett. Gondoljon Rob azt, amit akar. Öt perccel hét előtt lement a lépcsőn, és zavartan körül nézett az előcsarnokban, mivel nem tudta, merre van az ebédlő.
- Erre tessék, senora - igazította útba a házvezetőnő, aki éppen akkor került elő.
Kris megállt az ajtó előtt, é nagy lélegzettet vett, mielőtt belépett. Az asztal végénél állt Rob.
Úgy nézték egymást, mint az idegenek. Rob sötét estélyi öltönyt viselt. Távolságtartó volt, és lenyűgözően vonzó. Ahogy meglátta Kris ékszereit, mintha valami megvillant volna a szemében, aztán félig leeresztette a pilláit, és közömbös arcot öltött.
- Csinos vagy, mint mindig. Foglalj helyett! - mondta, és kihúzta a széket.
Kris leült és lopva megtörülte nedves kezét a ruhájában. Aztán gondosan az ölébe terítette az asztalkendőt, és elkerülte a férfi tekintetét, amíg a lélegzete meg nem nyugodott.
A házvezetőnő az egyik fogást a másik után tálalta. Rob mindent jó étvággyal megevett.Az asztali beszélgetés a fogásokra, azok elkészítésére és a hozzájuk illő borokra korlátozódott.
Krisnek viszont nehezére esett, hogy egyáltalán egy falatott legyűrjön, a beszélgetéshez pedig csak egy-egy igennel vagy nemmel járult hozzá.
- Kitűnő vacsora volt - dicsérte Rob a házvezetőnőt, amikor az a kávét tálalta.
Az asszony elégedett mosollyal távozott.
- Nem valami sokat ettél, Kris - nézte Rob átható tekintettel a feleségét - Nem felel meg az ízlésednek az itteni konyha? Vagy talán valami megfeküdte a gyomrodat? - Rob választ sem várva folytatta: - Nem valami kellemes érzés, ha a szeretett személyben csalódnia kell, ugye? Legalább most tudod, mit éltem át tegnap.
- Éppen ellenkezőleg - felelte végül - nagyon megnyugodtam, amikor elolvastam a levelet, noha a tartalma rendkívül visszataszító. Hidd el, mélységesen sajnálom azt, ami a nővéreddel történt - mondta hangsúlyozottan udvariasan. - Szegény lánynak minden oka megvolt rá, hogy halálosan szerencsétlen legyen.
- Ez minden amit mondani tudsz?
- Nem. Alaposan utánagondoltam mindennek. Ezt a levelet nem az apám írta. Tévedtél.
Rob arca bíborvörös volt a haragtól, és az erek veszedelmesen kidagadtak a homlokán.
- Abban azonban igazad van, hogy a levelet valóban Charles J. Stewart írta. Csakhogy nem az apám, hanem a nagyapám. Ő annak idején hatvan felé járhatott, ami bizonyos szempontból még súlyosbítja a helyzetét.
- A nagyapád? - döbbent meg Rob.
- Igen a családban minden első szülött fiút Charlesnek kereszteltek, apám még megkapta nagyapa második nevét is a Jhont. Ez mindig így volt kivéve a bátyámnál, aki a Cameron nevet kapta. Az apám hadilábon állt az apjával, ezért szakított a hagyománnyal és ő is inkább a John nevet használja. A nagyapám ugyanis nagy szoknyapecér és mihaszna fráter volt, a család fekete báránya. Ő és a nagyanyám éveken át külön éltek, a válás azonban sosem került szóba.
Rob teljesen döbbentnek látszott.
- Nem tudom elhinni, hogy Vikcy...
- Pedig úgy van. Ismerem nagyapám kézírását. - Kris fáradtan felállt - Nem vagyok pszichológus és nem is kell annak lennem, mivel magad mondtad, hogy az orvosok szerint apakomplexusban szenved.
- Honnan jöttél rá? - kérdezte Rob lesújtva.
- A kézírás volt az első jel. A második az aláírás a Charles J. Stewart, apám sosem írt így alá. Mióta az eszemet tudom csak is a Johnt használja, mint már mondtam. Az évszám sem stimmelt akkor ugyanis egy évig külföldön tartózkodott. És ami a legfontosabb a cím ahonnan a levél jött nem más, mint a nagyszüleim címe. Márpedig ha apa külföldön volt, semmiképp sem adhatta fel onnan a levelet.
- Kris...Rob komoly arccal felállt és Kris felé nyúlt. Kris gyorsan elhúzódott. Nem akarta, hogy Rob megérintse. Azt akarta, hogy ez az egész fájdalmas történet a lehető leggyorsabban véget érjen.
- Persze nyilván semmi különbséget nem jelent, hogy az apám vagy a nagyapám követte el ezt a hitványságot. De csodálkozom rajtad, hiszen máskor olyan alapos szoktál lenni. Hogy lehet, hogy ezek a dolgok amiket az előbb felsoroltam észre sem vetted?
- Nem is tudom, mit mondjak - Rob újra megakarta érinteni Krist, de ő lerázta magáról a kezét.
- Nincs mit mondani. Tévedtél, de azért mégiscsak igazad van, mint általában. Végső soron te vagy a győztes.
- Nem, Kris - fogta meg Rob a felesége kezét - El sem tudom mondani, mennyire sajnálom, hogy összetévesztettem apádat, nagyapáddal. Enged meg, hogy jóvátegyem! Mondd meg, mit kívánsz, és én teljesítem.Kris csak egy dolgot kívánt a férje szerelmét. De ezt nem vallhatta be. Szomorúan rázta a fejét.
- Úgy látszik, nem értettél meg. Teljesen mindegy, hogy az apám volt, vagy a nagyapám. Semmi sem változtat, azon, hogy azért vettél el, hogy egy Stewarton bosszút állj. Visszaéltél a bizalmammal. Vissza tudod adni az elvesztett hitemet? Azt hiszem, nem. Most pedig, ha nincs ellene kifogásod, lefekszem, és holnap reggel szeretnék elutazni.
Másnap reggel, ahogy Kris lejött a lépcsőn, Rob már várta, és kertelés nélkül azzal fogadta:
- A helikopter már itt van, és Limában készen áll a magánrepülőgépem. Oda visz, ahova akarod. A Londoni lakás a tiéd. Nem fogom használni többet. Ami a Stewart Holdingot illeti , nincs többé mitől félned. A kölcsönt visszafizetnek tekintem.
- Ez rendkívül nagyvonalú tőled.
A férfi tekintete hűvös volt és kemény.
- Valamikor biztosan viszont kell még látnunk egymást, de nem reménykedem gyors válásban. Most mennem kell...el kell látnom a lovakat...gondolom mire vissza jössz már nem talállak itt.
- Ebben egészen biztos lehetsz. Ami a válást illeti, egyáltalán semmit sem akarok tőled, csupán egy írásos biztosítékot, hogy semmi olyan lépést nem teszel, ami árthat a cégnek.
- Azt megkapod - felelte a férfi durván, aztán sarkon fordult és kiment.
Krisnek előbb-utóbb szembe kell néznie azzal, hogy a házassága végérvényesen zátonyra futott...
2011. június 10., péntek
Szerintetek????
1.
Ezt jól kisütötted!
A jól menő péküzlet tulajdonosnője nagy gondban van. Szülei szeretnék végre megismerni a vőlegényét, akit Kristen csak a megnyugtatásukra talált ki. Szorult helyzetében a lány az egyik vevőjét kéri meg, hogy kísérje el egy családi eseményre, és vállalja el két napra az udvarló szerepét. Robert meglepő lelkesedéssel fogadja az ajánlatot, és a lány nemsokára bosszúsan tapasztalja, hogy kissé talán el is túlozza az "alakítást..."
2.
Ti amo: szeretlek!
A fiatal amerikai írónő új könyvének főhőse Caterina Albizzi, aki hajdan Lorenzo Medici menyasszonyaként a kitűzött esküvő előtt eltűnt. Kristen lelki rokonságot érez a szerencsétlen sorsú Caterinával, s Firenzébe utazik, hogy megoldja a több évszázados rejtélyt. Itt találkozik a Medici család egyik sarjával Robert Pattinson-Medicivel. Rob szinte ellenségesen viselkedik vele, s Kris fölöttébb gyanúsnak találja a dolgot. Annyi bizonyos: valaki nagyon nem akarja, hogy a lány közelebb jusson Caterina titkához...
3.
Férfiak kíméljenek!
Kristen egy magántévénél csinál riportokat következő műsorához, amely nők szexuális zaklatásával foglalkozik. A téma iránt a lány még akkor vált fogékonnyá, amikor egyetemi évei alatt egy köztiszteletben álló, családos tanár megpróbálta megkörnyékezni. Keserű tapasztalatai miatt Kristen azóta is bizalmatlan a férfiakkal szemben. Roberttel egy társaságban ismerkednek meg, s hamarosan minden titkát megosztja vele. Lehet, hogy újra csalódnia kell?
Ezt jól kisütötted!
A jól menő péküzlet tulajdonosnője nagy gondban van. Szülei szeretnék végre megismerni a vőlegényét, akit Kristen csak a megnyugtatásukra talált ki. Szorult helyzetében a lány az egyik vevőjét kéri meg, hogy kísérje el egy családi eseményre, és vállalja el két napra az udvarló szerepét. Robert meglepő lelkesedéssel fogadja az ajánlatot, és a lány nemsokára bosszúsan tapasztalja, hogy kissé talán el is túlozza az "alakítást..."
2.
Ti amo: szeretlek!
A fiatal amerikai írónő új könyvének főhőse Caterina Albizzi, aki hajdan Lorenzo Medici menyasszonyaként a kitűzött esküvő előtt eltűnt. Kristen lelki rokonságot érez a szerencsétlen sorsú Caterinával, s Firenzébe utazik, hogy megoldja a több évszázados rejtélyt. Itt találkozik a Medici család egyik sarjával Robert Pattinson-Medicivel. Rob szinte ellenségesen viselkedik vele, s Kris fölöttébb gyanúsnak találja a dolgot. Annyi bizonyos: valaki nagyon nem akarja, hogy a lány közelebb jusson Caterina titkához...
3.
Férfiak kíméljenek!
Kristen egy magántévénél csinál riportokat következő műsorához, amely nők szexuális zaklatásával foglalkozik. A téma iránt a lány még akkor vált fogékonnyá, amikor egyetemi évei alatt egy köztiszteletben álló, családos tanár megpróbálta megkörnyékezni. Keserű tapasztalatai miatt Kristen azóta is bizalmatlan a férfiakkal szemben. Roberttel egy társaságban ismerkednek meg, s hamarosan minden titkát megosztja vele. Lehet, hogy újra csalódnia kell?
2011. június 9., csütörtök
27. fejezet
Sziasztok!
Itt a fejezet...és hát szomorún közlöm, hogy már csak 3 fejezet és vége a történetnek. El se hiszem... És ezért most a véleményeteket kérném a Főnixnek összesen 2 fejezete van hátra! Ami azt jelenti, hogy vége....de persze vannak még ötleteim. A kérdés pedig az, hogy a következő történetnél is Kristen és Robert legyen a főszereplő???? Ha ezt eldöntöttétek meg adok 3 történet alapot. És ki választhatjátok melyiket írjam meg.
Jó olvasást és ne haragudjatok... nem lehet mindig Happy End...
puszi becca20
Beburkolózott egy nagy törülközőbe, és a dobozka után nyúlt, amelyet Rob távollétében gondatlanul a fürdőszobaszekrényben tartott. Gyorsan kivette belőle az utolsó két tablettát. Az egyiket leeresztette a mosdó lefolyójába, a másikat egy pohár vízzel bevette.
- Fáj a fejed? - Az asszony rémülten fordult meg. Rob ott állt az ajtóban meztelenül.
Kris dadogott valamit.
Rob közelebb lépett, és felvette a dobozkát a mosdókagylóról.
- Milyen ügyes! Egy fogamzásgátló, amely egyben fájdalmat is csillapít - Rob maga köré tekert egy törülközőt - Nos?
Kris nem szólt egy szót sem, csak tágra meredt szemmel nézett a férfira.
- Semmi válasz? Semmi magyarázkodás, te alattomos kis boszorkány?
-Te beszélsz alattomosságról? Nincs szükségem magyarázkodásra. Igen, fogamzásgátlót szedek. A testem az enyém. Te csak használod, hogy érzéki gyönyöröket szerezz magadnak. A te ötleted volt, hogy a szerelmet hagyjuk ki a játékból. Komolyan azt hiszed, hogy én valaha is szerelem nélkül gyereket hozok a világra, hogy az örökös utáni vágyadat kielégítsem? - Kris három hónapja küzdött magával, hogy az érzelmein úrrá legyen, de most elveszítette az önuralmát - Nem tudsz erre semmit mondani? Mindig olyan biztos voltál magadban a határtalan gazdagságod miatt. Bizonyára most először tapasztalod meg, hogy nem vehetsz meg mindent. Például egy gyereket sem.
Kris kétségbeesetten töprengett azon, hogy képes-e az ember valakit egyidejűleg szeretni és gyűlölni. Ebben a pillanatban az eszével gyűlölte Robot, az ostoba szív azonban még mindig elepedt utána.
- Téged megvásároltalak - állapította meg Rob - És senki sem kényszeríthet rá, hogy lemondjak arról, amit megszereztem. Te egészen biztos nem, csökönyös kis feleségem - Rob hátra hajtotta Kris fejét, hogy a szemébe nézhessen - Mióta szeded a tablettákat?
- Egy héttel az első találkozásunk után kezdetem szedni. Annak idején azt hittem ugyanis, hogy csak egy kaland lesz belőle, amiről híres voltál. Képzelheted mennyire meglepődtem, amikor megkérted a kezem. Amilyen ostoba vagyok, azt hittem szerelmes vagy belém. De aztán felnyitottad a szemem. Szerencse, hogy addigra már szedtem a tablettát.
- Ezt elárultad volna nekem valaha, vagy örökre hagytál volna sötétben tapogatózni?
- Nem hiszem, hogy a kapcsolatunk örökké tartott volna. Te magad mondtad, hogy az újdonság varázsa hamar szertefoszlik. Biztosan hamarosan hűtlen leszel hozzám. Akkor elválok, te semmit sem tehetsz ellene, és fizetned kell. Ne aggódj, nem vagyok kapzsi. Csak annyit akarok, hogy a Stewart Holding biztonságban legyen tőled. Hibát követtél el, hogy nem kötöttél házassági szerződést. Aláírtam volna. Mindent megtettem volna, amit csak kívánsz, mielőtt megtudtam a házasság valódi okát. Büszke lehetsz magadra. Azóta nagyon sok mindenre megtanítottál.
- Úgy tűnik, túl sok mindenre - A férfi távolságtartó arckifejezéssel végig mérte az asszonyt tetőtől talpig. - Nagyon szép vagy, de éppen most bizonyítottad be, hogy ízig-vérig Stewart. Most már tudom, hogy akkor sem akarnálak a gyermekem anyjának, ha fizetnél érte.
Kris döbbenten nézte, ahogy a férfi csüggedten elfordul, és kimegy a fürdőszobából. Habozva utánament a hálószobába. A férfi keserűen felnevetett, ahogy látta az asszony aggodalmas arckifejezését.
- Ne félj! Nem fogok rád rontani. A hálószoba egészen a tiéd. Válásról azonban szó sem lehet, amíg úgy nem döntök.
- Azt hittem...
- Mit? Azt, hogy hagylak elmenni? Még nem. Előbb velem jössz Peruba. Megígértem, hogy bebizonyítom, milyen gazember az apád. Aztán tőlem mehetsz, ahová akarsz.
Kris döbbenten meredt rá. Tehát még indig ragaszkodik ehhez a nevetséges történethez, pedig az állította, el akarja felejteni a múltat.
Kris visszagondolt az elmúlt hónapokra, a veszekedésekre és a szenvedélyes kibékülésekre, a mélységekre és magasságokra, nem utolsósorban pedig arra, amit a perui kiállításon tudott meg Rob gyerekkoráról. Attól az estétől fogva jobban megértette férje viselkedését, és alapjában véve jól kijöttek egymással.
Most azonban vége a házasságuknak. Felgördült a függöny az utolsó felvonáshoz, amelyben már csak a válás formaságai vannak hátra.
Kris elbűvölve nézett ki a helikopter ablakán, amely a limai repülőtérről Rob birtokára vitte. A tengerparti termékeny síkságok lassan dombos vidékbe ment át. amelyet fenséges hegyek zártak le, közöttük a széles völgyekben buja őserdei növényzet virított.
E hatalmas völgyek egyikében szállt le végül a helikopter. Kris ámulva nézte a birtokot, amely olan volt, mint egy kis falu. A házat és a melléképületeket aszfaltozott út vette körül. Üde zöld legelők és megművelt földek nyúltak egészen távolban magasodó hegységig.
- Ez mind a tied? - kérdezte Kris.
- Ameddig a szem ellát - bólintott a férfi. Kiugrott a helikopterből, és kisegítette a feleségét.
A leszállóhely közelében egy terepjáró várakozott. A vezető széles karimájú sombrerót viselt, és az arcán még szélesebb mosoly terült szét.
- Isten hozta főnök! Kérem szálljanak be. - A férfi levette a kalapját, és mélyen meghajolva kinyitotta a kocsi ajtaját. Aztán berakodta a csomagokat, és már indultak is a ház felé.
Az egész személyzet összegyűlt a fogadásukra az előcsarnokba. Rob mindenkinek bemutatta Krist.
Leültek kávézni de a beszélgetés nem indult be. Rob arcvonási megkeményedtek. Előhúzott egy borítékot és tűnődve nézte.Végül át nyújtotta Krisnek.
- Olvasd el ezt! - csillant fel a szeme diadalmasan - Aztán nevezz hazugnak, ha még mersz!
Kris vonakodva átvette. A postabélyegző angol volt, a feladó címe az ő kensingtoni nagyszülői ház.Reszketek ujjal vette ki a levelet a borítékból, és elkezdte olvasni. Két perc múlva gondosan összehajtogatta, visszatette a borítékba, és felállt.
- Nagyon érdekes - mondta mosolyogva - Szeretném azonban a szobámba közelebbről megnézni, ha nincs ellene kifogásod. Fáradt vagyok a hosszú utazástól. Majd a vacsoránál megbeszéljük a dolgokat.
- tehát még mindig nem vagy hajlandó elfogadni a tényeket? Újra és újra elcsodálkozom azon, ahogy a nők mindent elkövetnek, hogy a kellemetlen igazságokat ne vegyék tudomásul. De hát legyen ahogy akarod. Korán vacsorázunk, hét órakor, tekintettel a kimerültségedre.
Kris mosolyogva hallgatta végig a szóáradatot. Majd ugyan azzal a mosollyal az ajkán felment a szobájába. Muszáj át tanulmányoznia még egyszer a levelet, mert ha ez igaz amit észrevett akkor véget tud vetni ennek az egész cirkusznak....Örökre!
Itt a fejezet...és hát szomorún közlöm, hogy már csak 3 fejezet és vége a történetnek. El se hiszem... És ezért most a véleményeteket kérném a Főnixnek összesen 2 fejezete van hátra! Ami azt jelenti, hogy vége....de persze vannak még ötleteim. A kérdés pedig az, hogy a következő történetnél is Kristen és Robert legyen a főszereplő???? Ha ezt eldöntöttétek meg adok 3 történet alapot. És ki választhatjátok melyiket írjam meg.
Jó olvasást és ne haragudjatok... nem lehet mindig Happy End...
puszi becca20
Beburkolózott egy nagy törülközőbe, és a dobozka után nyúlt, amelyet Rob távollétében gondatlanul a fürdőszobaszekrényben tartott. Gyorsan kivette belőle az utolsó két tablettát. Az egyiket leeresztette a mosdó lefolyójába, a másikat egy pohár vízzel bevette.
- Fáj a fejed? - Az asszony rémülten fordult meg. Rob ott állt az ajtóban meztelenül.
Kris dadogott valamit.
Rob közelebb lépett, és felvette a dobozkát a mosdókagylóról.
- Milyen ügyes! Egy fogamzásgátló, amely egyben fájdalmat is csillapít - Rob maga köré tekert egy törülközőt - Nos?
Kris nem szólt egy szót sem, csak tágra meredt szemmel nézett a férfira.
- Semmi válasz? Semmi magyarázkodás, te alattomos kis boszorkány?
-Te beszélsz alattomosságról? Nincs szükségem magyarázkodásra. Igen, fogamzásgátlót szedek. A testem az enyém. Te csak használod, hogy érzéki gyönyöröket szerezz magadnak. A te ötleted volt, hogy a szerelmet hagyjuk ki a játékból. Komolyan azt hiszed, hogy én valaha is szerelem nélkül gyereket hozok a világra, hogy az örökös utáni vágyadat kielégítsem? - Kris három hónapja küzdött magával, hogy az érzelmein úrrá legyen, de most elveszítette az önuralmát - Nem tudsz erre semmit mondani? Mindig olyan biztos voltál magadban a határtalan gazdagságod miatt. Bizonyára most először tapasztalod meg, hogy nem vehetsz meg mindent. Például egy gyereket sem.
Kris kétségbeesetten töprengett azon, hogy képes-e az ember valakit egyidejűleg szeretni és gyűlölni. Ebben a pillanatban az eszével gyűlölte Robot, az ostoba szív azonban még mindig elepedt utána.
- Téged megvásároltalak - állapította meg Rob - És senki sem kényszeríthet rá, hogy lemondjak arról, amit megszereztem. Te egészen biztos nem, csökönyös kis feleségem - Rob hátra hajtotta Kris fejét, hogy a szemébe nézhessen - Mióta szeded a tablettákat?
- Egy héttel az első találkozásunk után kezdetem szedni. Annak idején azt hittem ugyanis, hogy csak egy kaland lesz belőle, amiről híres voltál. Képzelheted mennyire meglepődtem, amikor megkérted a kezem. Amilyen ostoba vagyok, azt hittem szerelmes vagy belém. De aztán felnyitottad a szemem. Szerencse, hogy addigra már szedtem a tablettát.
- Ezt elárultad volna nekem valaha, vagy örökre hagytál volna sötétben tapogatózni?
- Nem hiszem, hogy a kapcsolatunk örökké tartott volna. Te magad mondtad, hogy az újdonság varázsa hamar szertefoszlik. Biztosan hamarosan hűtlen leszel hozzám. Akkor elválok, te semmit sem tehetsz ellene, és fizetned kell. Ne aggódj, nem vagyok kapzsi. Csak annyit akarok, hogy a Stewart Holding biztonságban legyen tőled. Hibát követtél el, hogy nem kötöttél házassági szerződést. Aláírtam volna. Mindent megtettem volna, amit csak kívánsz, mielőtt megtudtam a házasság valódi okát. Büszke lehetsz magadra. Azóta nagyon sok mindenre megtanítottál.
- Úgy tűnik, túl sok mindenre - A férfi távolságtartó arckifejezéssel végig mérte az asszonyt tetőtől talpig. - Nagyon szép vagy, de éppen most bizonyítottad be, hogy ízig-vérig Stewart. Most már tudom, hogy akkor sem akarnálak a gyermekem anyjának, ha fizetnél érte.
Kris döbbenten nézte, ahogy a férfi csüggedten elfordul, és kimegy a fürdőszobából. Habozva utánament a hálószobába. A férfi keserűen felnevetett, ahogy látta az asszony aggodalmas arckifejezését.
- Ne félj! Nem fogok rád rontani. A hálószoba egészen a tiéd. Válásról azonban szó sem lehet, amíg úgy nem döntök.
- Azt hittem...
- Mit? Azt, hogy hagylak elmenni? Még nem. Előbb velem jössz Peruba. Megígértem, hogy bebizonyítom, milyen gazember az apád. Aztán tőlem mehetsz, ahová akarsz.
Kris döbbenten meredt rá. Tehát még indig ragaszkodik ehhez a nevetséges történethez, pedig az állította, el akarja felejteni a múltat.
Kris visszagondolt az elmúlt hónapokra, a veszekedésekre és a szenvedélyes kibékülésekre, a mélységekre és magasságokra, nem utolsósorban pedig arra, amit a perui kiállításon tudott meg Rob gyerekkoráról. Attól az estétől fogva jobban megértette férje viselkedését, és alapjában véve jól kijöttek egymással.
Most azonban vége a házasságuknak. Felgördült a függöny az utolsó felvonáshoz, amelyben már csak a válás formaságai vannak hátra.
Kris elbűvölve nézett ki a helikopter ablakán, amely a limai repülőtérről Rob birtokára vitte. A tengerparti termékeny síkságok lassan dombos vidékbe ment át. amelyet fenséges hegyek zártak le, közöttük a széles völgyekben buja őserdei növényzet virított.
E hatalmas völgyek egyikében szállt le végül a helikopter. Kris ámulva nézte a birtokot, amely olan volt, mint egy kis falu. A házat és a melléképületeket aszfaltozott út vette körül. Üde zöld legelők és megművelt földek nyúltak egészen távolban magasodó hegységig.
- Ez mind a tied? - kérdezte Kris.
- Ameddig a szem ellát - bólintott a férfi. Kiugrott a helikopterből, és kisegítette a feleségét.
A leszállóhely közelében egy terepjáró várakozott. A vezető széles karimájú sombrerót viselt, és az arcán még szélesebb mosoly terült szét.
- Isten hozta főnök! Kérem szálljanak be. - A férfi levette a kalapját, és mélyen meghajolva kinyitotta a kocsi ajtaját. Aztán berakodta a csomagokat, és már indultak is a ház felé.
Az egész személyzet összegyűlt a fogadásukra az előcsarnokba. Rob mindenkinek bemutatta Krist.
Leültek kávézni de a beszélgetés nem indult be. Rob arcvonási megkeményedtek. Előhúzott egy borítékot és tűnődve nézte.Végül át nyújtotta Krisnek.
- Olvasd el ezt! - csillant fel a szeme diadalmasan - Aztán nevezz hazugnak, ha még mersz!
Kris vonakodva átvette. A postabélyegző angol volt, a feladó címe az ő kensingtoni nagyszülői ház.Reszketek ujjal vette ki a levelet a borítékból, és elkezdte olvasni. Két perc múlva gondosan összehajtogatta, visszatette a borítékba, és felállt.
- Nagyon érdekes - mondta mosolyogva - Szeretném azonban a szobámba közelebbről megnézni, ha nincs ellene kifogásod. Fáradt vagyok a hosszú utazástól. Majd a vacsoránál megbeszéljük a dolgokat.
- tehát még mindig nem vagy hajlandó elfogadni a tényeket? Újra és újra elcsodálkozom azon, ahogy a nők mindent elkövetnek, hogy a kellemetlen igazságokat ne vegyék tudomásul. De hát legyen ahogy akarod. Korán vacsorázunk, hét órakor, tekintettel a kimerültségedre.
Kris mosolyogva hallgatta végig a szóáradatot. Majd ugyan azzal a mosollyal az ajkán felment a szobájába. Muszáj át tanulmányoznia még egyszer a levelet, mert ha ez igaz amit észrevett akkor véget tud vetni ennek az egész cirkusznak....Örökre!
2011. június 8., szerda
Alku????
Sziasztok!
Mit szólnátok egy olyan lehetőséghez, hogy ha megkapok holnap délig 7 komit akkor hozom csütörtök este a fejit. Ha ez nem jön össze akkor csak vasárnap!
puszi becca20
Mit szólnátok egy olyan lehetőséghez, hogy ha megkapok holnap délig 7 komit akkor hozom csütörtök este a fejit. Ha ez nem jön össze akkor csak vasárnap!
puszi becca20
2011. június 7., kedd
26. fejezet
Sziasztok!
Na meghoztam a fejit nem hosszú, de szerintem tömör fejezett lett. És a végére egy kis kedvcsinálót! Hétvége felé jön a friss a főnixből! Pár komi jól esne. És örömmel láttam, hogy a múltkori fejezethez 5 vélemény érkezett aminek nagyon örülök! Köszi nektek!
puszi becca20
Rob becsukta a laptopját, és becsatolta a biztonsági övet a leszálláshoz. Alig várta, hogy többhetes távollét után végre viszontláthassa Krist. Három hónapja voltak házasok, csodálatos házaséletet éltek, de az együtt töltött idő nagyon korlátozott volt. Rob alapvetően változtatni akart ezen a helyzeten.
A New Yorkban töltött három hét után visszatértek Londonba, ahol Kris folytatta kutatásait. Robnak közben a Közel-Keletre kellet utaznia. Aztán egy kis időt együtt töltöttek Görögországban, majd júliusban Ro többször Athénba és Madridba repült üzleti ügyben.
Eredetileg úgy tervezték, hogy augusztusban Kristen elkíséri a férjét Ausztráliába, ő azonban visszatért Londonba, hogy segítsen Nikinek a legjobb barátnőjének, aki kisfiút hozott a világra.
Rob a hosszú, magányos hetek után másnap reggel azonnal Peruba akart repülni Krissel. Közben futólag megnézheti az újszülöttet is. Lassanként ideje lenne, hogy saját gyerekük legyen. Talán Kris már áldott állapotban is van.
Egy órával később, miután csalódására nem talált Kris a saját lakásában, elindult Kensingtonba, a Lutz család házába. Ha jól tudja Kristen már középiskolás kora óta ismeri Kellan Lutz-ot, míg Nikivel a főiskolában lettek legjobb barátnők. Mintha Kris valami olyasmit mesélt volna, hogy ő hozta össze a párocskát 4 évvel ezelőtt és azóta is töretlen a szerelmük, amit most egy kisfiúval koronáztak meg. Rob is nagyon vágyott egy gyermekre vagyis igazából kettőre. Egy kisfiú és egy kislány!
A házvezetőnő bevezette a nappaliba. Kris egy alacsony széken ült, és karjában tartotta a babát. A délutáni nap besütött az ablakon, és az asszony haja vöröses-barnás szint öltött. Kris figyelmét a parányi jövevény kötötte le. Átszellemülten mosolyogva megcsókolta az arcát.
- Gyönyörű kisfiú vagy, és nagyon szeretlek!
Különös, ismeretlen érzés járta át Robot.
- Kris!
Az asszony felemelte a fejét.
- Ó! Nem is hallottam, hogy bejöttél - felállt, és odament a férjéhez - Nézd csak! Hát nem csodálatos? - Puha, fehér pulóvert viselt, és csípője simuló nadrágot.
A férfi elnézte az asszony keblére bújó csecsemőt, és egy kicsit irigyelte.
- Igen csodálatos.
- Niki és Kellan úgy határoztak, hog Charlesnek keresztelik apa után. Hát nem aranyosak?
Rob leplezetlen dacot látott a felesége arcán, és összeszorította az ajkát. Csodálatos, de roppant csökönyös ez a nő! Még mindig nem hajlandó elfogadni az igazságot az apját illetően. Rob számára azonban időközben teljesen közömbösé vált a múlt.
- Szép, hagyományos név. Tetszik nekem.
- Pontosabban Charles Petersnek hívják - lépett be Niki a szobába, és kivette Kris karjából a gyereket - Örülök, hogy látlak, Rob! Gondoskodj róla, kérlek, hogy saját gyereketek legyen, mielőtt Kris kisajátítja az enyémet!
Mindenki nevetett, de Robnak feltűnt, hogy Kris kerüli a tekintetét.
- Pontosan ez a szándékom - ölelte magához Krist - Sajnos, ez csak villámlátogatás, Niki. Holnap reggel Peruba utazunk - Ezután egy hosszú szenvedélyes csók következett.
- Most tűnjetek el gyorsan - nevetett Niki - mielőtt elrontjátok a fiamat!
Rob vágyakozva átkarolta Krist, és magához húzta.
- Erre vártam már két hete.
- Miért? Nem volt elég készséges nő Ausztráliába? - A kérdés csak félig volt tréfa. A lelke mélyén Kris ugyan úgy szerette a férjét, mint kezdetben, de nem tudott benne bízni. Valahányszor Rob távol volt, gyötörte a féltékenység.
- Akadt bőven, de egyik sem volt olyan, mint te - A férfi csillogó szemmel lehajtotta a fejét, és megcsókolta Krist. Tehát tényleg körülnézett, gondolta Kris, mielőtt behunyta a szemét, és hozzá simult a férjéhez.
Rob szenvedélyesen csókolta, majd karjába kapta, és a hálószobába vitte.
- Hiányoztam? - kérdezte, mikor már minden fölösleges ruhadarabtól megszabadulva egymás karjában feküdtek.
- Igen - felelte az asszon. Hogyan is hazudhatna, amikor Rob így néz a szemébe? A lelke mélyén azonban kétségek gyötörték. A világ legboldogabb asszonya lehetett volna, a szép álom azonban szertefoszlott. A legszomorúbb az egészben az, hogy Rob észre sem vette a változást. Ő tökéletesen elégedett, amíg az ágyban minden rendben megy.
Efeletti bánatában és bosszúságban az asszony elhatározta, hogy ezúttal ő fogja addig ingerelni a férjét, amíg az majd az eszét veszti. Robnak hiába mondta, hogy várjon még egy kicsit. Amikor aztán egymáséi lettek, Kris is elfelejtette minden keserűségét.
Egy idő múlva, miután már némileg kipihenték a lélegzetelállító élményt, Rob magához szorította a feleségét.
- Ez volt aztán a fogadtatás!
Hát persze, neki csak ezen járt az esze, józanodott ki az asszony.
- Senkinek sem tesz jót hétszámra nélkülözni a szeretkezést - ingerkedett.
- Nikinek nehéz lehet olyan sokáig lemondani róla - jegyezte meg a férfi.
- Nem hiszem, hogy nagyon hiányolná, hiszen ott van a csodálatos kisbabája.
- És neked hiányozna? Hiszen lehet, hogy már várandós vagy!
Kris leszegte a tekintetét. Amióta Nikinek kisbabája megszületett, azóta döbbent rá igazán mennyire szeretne Robtól gyereket, ha a férje képes lenne őt szeretni. Rob azonban képtelen rá. Ezt már éppen eléggé világosan elmagyarázta. Így aztán sohasem szabad megtudnia az ő szerelmének valódi mélységeit.
. Még nem gondolkodtam rajta - felelte kitérően.
Rob felemelte az állát, hogy a szemébe nézhessen.
- Amikor a kisbabával láttalak, akkor ébredtem rá, hogy milyen csodálatos anya lesz majd belőled.
Az elismerés növelte Kris bűntudatát, ha nem is találta helyénvalónak. Ahhoz az alattomossághoz képest, amellyel Rob rávette erre a házasságra, az ő kis csalása igazán ártalmatlan. Hirtelen eszébe jutott, hogy az utóbbi két napban nem vette be a fogamzásgázló tablettát, mivel a hétvégén nem számított rá, hogy Nikinél marad. Kiugrott az ágyból.
- Még csak néhány hónapja vagyunk férj és feleség, és a házasságunk nem éppen az égben köttetett. Nem ártana egy kis idő, hogy összeszedjük magunkat, mielőtt egy gyerekre vállalkozunk - Ezzel a fürdőszobába sietett.
Következő részből:
" - Téged megvásároltalak - állapította meg a férfi - És senki sem kényszeríthet arra, hogy lemondjak arról, amit megszereztem. Te egészen biztos nem csökönyös kis feleségem - Rob hátra hajtotta Kris fejét, hogy a szemébe nézhessen. - Mióta szeded a tablettákat? "
" Most már tudom, hogy akkor sem akarnálak a gyermeket anyjának, ha fizetnél érte."
Na meghoztam a fejit nem hosszú, de szerintem tömör fejezett lett. És a végére egy kis kedvcsinálót! Hétvége felé jön a friss a főnixből! Pár komi jól esne. És örömmel láttam, hogy a múltkori fejezethez 5 vélemény érkezett aminek nagyon örülök! Köszi nektek!
puszi becca20
Rob becsukta a laptopját, és becsatolta a biztonsági övet a leszálláshoz. Alig várta, hogy többhetes távollét után végre viszontláthassa Krist. Három hónapja voltak házasok, csodálatos házaséletet éltek, de az együtt töltött idő nagyon korlátozott volt. Rob alapvetően változtatni akart ezen a helyzeten.
A New Yorkban töltött három hét után visszatértek Londonba, ahol Kris folytatta kutatásait. Robnak közben a Közel-Keletre kellet utaznia. Aztán egy kis időt együtt töltöttek Görögországban, majd júliusban Ro többször Athénba és Madridba repült üzleti ügyben.
Eredetileg úgy tervezték, hogy augusztusban Kristen elkíséri a férjét Ausztráliába, ő azonban visszatért Londonba, hogy segítsen Nikinek a legjobb barátnőjének, aki kisfiút hozott a világra.
Rob a hosszú, magányos hetek után másnap reggel azonnal Peruba akart repülni Krissel. Közben futólag megnézheti az újszülöttet is. Lassanként ideje lenne, hogy saját gyerekük legyen. Talán Kris már áldott állapotban is van.
Egy órával később, miután csalódására nem talált Kris a saját lakásában, elindult Kensingtonba, a Lutz család házába. Ha jól tudja Kristen már középiskolás kora óta ismeri Kellan Lutz-ot, míg Nikivel a főiskolában lettek legjobb barátnők. Mintha Kris valami olyasmit mesélt volna, hogy ő hozta össze a párocskát 4 évvel ezelőtt és azóta is töretlen a szerelmük, amit most egy kisfiúval koronáztak meg. Rob is nagyon vágyott egy gyermekre vagyis igazából kettőre. Egy kisfiú és egy kislány!
A házvezetőnő bevezette a nappaliba. Kris egy alacsony széken ült, és karjában tartotta a babát. A délutáni nap besütött az ablakon, és az asszony haja vöröses-barnás szint öltött. Kris figyelmét a parányi jövevény kötötte le. Átszellemülten mosolyogva megcsókolta az arcát.
- Gyönyörű kisfiú vagy, és nagyon szeretlek!
Különös, ismeretlen érzés járta át Robot.
- Kris!
Az asszony felemelte a fejét.
- Ó! Nem is hallottam, hogy bejöttél - felállt, és odament a férjéhez - Nézd csak! Hát nem csodálatos? - Puha, fehér pulóvert viselt, és csípője simuló nadrágot.
A férfi elnézte az asszony keblére bújó csecsemőt, és egy kicsit irigyelte.
- Igen csodálatos.
- Niki és Kellan úgy határoztak, hog Charlesnek keresztelik apa után. Hát nem aranyosak?
Rob leplezetlen dacot látott a felesége arcán, és összeszorította az ajkát. Csodálatos, de roppant csökönyös ez a nő! Még mindig nem hajlandó elfogadni az igazságot az apját illetően. Rob számára azonban időközben teljesen közömbösé vált a múlt.
- Szép, hagyományos név. Tetszik nekem.
- Pontosabban Charles Petersnek hívják - lépett be Niki a szobába, és kivette Kris karjából a gyereket - Örülök, hogy látlak, Rob! Gondoskodj róla, kérlek, hogy saját gyereketek legyen, mielőtt Kris kisajátítja az enyémet!
Mindenki nevetett, de Robnak feltűnt, hogy Kris kerüli a tekintetét.
- Pontosan ez a szándékom - ölelte magához Krist - Sajnos, ez csak villámlátogatás, Niki. Holnap reggel Peruba utazunk - Ezután egy hosszú szenvedélyes csók következett.
- Most tűnjetek el gyorsan - nevetett Niki - mielőtt elrontjátok a fiamat!
Rob vágyakozva átkarolta Krist, és magához húzta.
- Erre vártam már két hete.
- Miért? Nem volt elég készséges nő Ausztráliába? - A kérdés csak félig volt tréfa. A lelke mélyén Kris ugyan úgy szerette a férjét, mint kezdetben, de nem tudott benne bízni. Valahányszor Rob távol volt, gyötörte a féltékenység.
- Akadt bőven, de egyik sem volt olyan, mint te - A férfi csillogó szemmel lehajtotta a fejét, és megcsókolta Krist. Tehát tényleg körülnézett, gondolta Kris, mielőtt behunyta a szemét, és hozzá simult a férjéhez.
Rob szenvedélyesen csókolta, majd karjába kapta, és a hálószobába vitte.
- Hiányoztam? - kérdezte, mikor már minden fölösleges ruhadarabtól megszabadulva egymás karjában feküdtek.
- Igen - felelte az asszon. Hogyan is hazudhatna, amikor Rob így néz a szemébe? A lelke mélyén azonban kétségek gyötörték. A világ legboldogabb asszonya lehetett volna, a szép álom azonban szertefoszlott. A legszomorúbb az egészben az, hogy Rob észre sem vette a változást. Ő tökéletesen elégedett, amíg az ágyban minden rendben megy.
Efeletti bánatában és bosszúságban az asszony elhatározta, hogy ezúttal ő fogja addig ingerelni a férjét, amíg az majd az eszét veszti. Robnak hiába mondta, hogy várjon még egy kicsit. Amikor aztán egymáséi lettek, Kris is elfelejtette minden keserűségét.
Egy idő múlva, miután már némileg kipihenték a lélegzetelállító élményt, Rob magához szorította a feleségét.
- Ez volt aztán a fogadtatás!
Hát persze, neki csak ezen járt az esze, józanodott ki az asszony.
- Senkinek sem tesz jót hétszámra nélkülözni a szeretkezést - ingerkedett.
- Nikinek nehéz lehet olyan sokáig lemondani róla - jegyezte meg a férfi.
- Nem hiszem, hogy nagyon hiányolná, hiszen ott van a csodálatos kisbabája.
- És neked hiányozna? Hiszen lehet, hogy már várandós vagy!
Kris leszegte a tekintetét. Amióta Nikinek kisbabája megszületett, azóta döbbent rá igazán mennyire szeretne Robtól gyereket, ha a férje képes lenne őt szeretni. Rob azonban képtelen rá. Ezt már éppen eléggé világosan elmagyarázta. Így aztán sohasem szabad megtudnia az ő szerelmének valódi mélységeit.
. Még nem gondolkodtam rajta - felelte kitérően.
Rob felemelte az állát, hogy a szemébe nézhessen.
- Amikor a kisbabával láttalak, akkor ébredtem rá, hogy milyen csodálatos anya lesz majd belőled.
Az elismerés növelte Kris bűntudatát, ha nem is találta helyénvalónak. Ahhoz az alattomossághoz képest, amellyel Rob rávette erre a házasságra, az ő kis csalása igazán ártalmatlan. Hirtelen eszébe jutott, hogy az utóbbi két napban nem vette be a fogamzásgázló tablettát, mivel a hétvégén nem számított rá, hogy Nikinél marad. Kiugrott az ágyból.
- Még csak néhány hónapja vagyunk férj és feleség, és a házasságunk nem éppen az égben köttetett. Nem ártana egy kis idő, hogy összeszedjük magunkat, mielőtt egy gyerekre vállalkozunk - Ezzel a fürdőszobába sietett.
Következő részből:
" - Téged megvásároltalak - állapította meg a férfi - És senki sem kényszeríthet arra, hogy lemondjak arról, amit megszereztem. Te egészen biztos nem csökönyös kis feleségem - Rob hátra hajtotta Kris fejét, hogy a szemébe nézhessen. - Mióta szeded a tablettákat? "
" Most már tudom, hogy akkor sem akarnálak a gyermeket anyjának, ha fizetnél érte."
2011. május 31., kedd
25. fejezet
Sziasztok! Ha lehet kaphatnék egynél vagy kettőnél több komit csak, hogy tudjam mit gondoltok. Örülnék neki, de persze nem kötelező! :) Jó olvasást
becca20
Az, hogy alig mutatott érzelmeket, tulajdonképpen megkönnyítette Kris életét. Hiszen a férfi bosszúszomja is lecsengett idővel...
Nyilvánvalóan az édesanyja betegsége volt az egyetlen esemény, amelyet valamilyen formában a szívére vett.
- Kris... Gondolatban valahol máshol jársz - szólalt meg Rob, ahogy beléptek a kiállítóterembe.
Kris érdeklődve nézett körül a hatalmas teremben, ahol színpompás képek és szobrok sorakoztak. Úgy tűnt, hogy New York egész előkelő társaság ott tolong. Pincérek törtek utat a tömegben, s tálcákon pezsgőt és finom falatokat kínáltak.
Rob bemutatta Krist a perui követnek és feleségének, valamint a gyönyörű lányuknak. Lucita alacsony volt, gömbölyded, és áhítatosan bámulta Robot. Csak nem egy újabb szerető?
Lucita Rob nyakába csimpaszkodott, és megpróbálta szájon csókolni. Rob gyorsan elfordította a fejét, hogy a lány ajka csak az arcát érintse, aztán megfogta a vállát, és kartávolságra tolta magától.
Lucita mézédes mosollyal, de gyűlölettel teli tekintettel fordult Krishez.
- Tehát maga Rob felesége! Nagyon meglepődtünk, amikor az esküvőről értesültünk . Régen ismerik egymást?
- Elég régen ahhoz, hogy tudjam, ő számomra az egyetlen nő a világon - vágta rá gyorsan Rob.
A követ családja kifejezte a jókívánságait, de Kris világosan érezte az ellenségességét.
Rob gyorsan valami ürüggyel magukra hagyta őket, és a terem máik végébe vezette Krist.
- Azt hittem, hogy a követ a barátod - csodálkozott Kris.
- Nem igazán. Sok hivatalos ismerősöm van, de csak kevés barátom - Rob leplezetlen elégtétellel hozzátette: - Ami pedig a követett illeti kénytelen engem barátjának mondani, ha nem akarja elveszíteni az állását, és ez roppantul dühíti.
- Valóban ennyire befolyásos vagy?
- Igen - A férfi levette az egyik pincér tálcájáról két pohár pezsgőt, és egyet át nyújtott a feleségének. - Azonkívül ezt a kiállítást és a művészeket én szponzoráltam. - A poharával egy absztrakt kép felé mutatott, amely vörös , fekete és zöld foltokból állt. -Mit szólsz hozzá?
- El vagyok ragadtatva.
- Tetszik?
- A kép nem. Szörnyűnek találom. Attól vagyok elragadtatva, hogy kiállítást és művészeket szponzorálsz. Nem hittem volna, hogy ilyesmire van időd.
A férfi mosolyogva karolta át a felesége derekát.
- Üdítő az őszinte véleményed, bár a művészeknek aligha tetszene. Ami a szponzorálást illeti, időbe nem kerül, csak rengeteg pénzbe.
- Akkor is elvagyok bűvölve.
Egy jó óra hosszat járták a kiállítótermet és tanulmányozták a perui műalkotásokat. Robot rengetegen üdvözölték, és ő mindenkinek büszkén bemutatta feleségét. Kris mindenkivel mosolyogva kezet fogott, közben pezsgőt kortyolgatott., és szendvicset evett.
A kiállított művek közül kettő különösen tetszett neki. Az egyik egy misztikus hangulat kép volt, amely az Andokat ábrázolta ködben, a másik egy nevető indián kisfiú arcképe, aki egy hatalmas fekete kalapot viselt, amely bizonyára az apjáé volt.
Rob mindkét képet megvette, aztán kivezette feleségét az előcsarnokba. Ahogy távozni akartak, Lucita elállta Rob útját.
- Már menni akarsz? Akkor gyere velünk! A barátnőimmel egy éjszakai mulatóba megyünk.
Krisnek reagálni sem volt ideje mikor Rob megszólalt:
- Köszönöm, de jobb programom van - fellete gorombán, majd kivezette Krist az előcsarnokból.
- Úgy tűnik egész jól ismered a kicsikét - jegyezte meg Krist, ahogy kiértek. Rob besegítette Krist a hátsó ülésre, és beült mellé. Aztán felemelte a sofőrtől elválasztó üvegfala.
- Jól ismerem Lucitát, de nem úgy, ahogy te gondolod. A bátyját lényegesen jobban ismertem. - A férfi arca hirtelen megkeményedett. - Elmondjam az igazságot, vagy Lucitát is elakarod könyvelni az állítólagos szeretőim egyikének? Tizenegy éves koromban apám új munka lehetőséget kapott ami kihagyhatatlan volt, ezért az egész család Peruba költözött. Először falusi iskolába jártam, de tizenkét éves koromban az ország legjobb bentlakásos intézetbe küldtek. Ott ismertem meg Lucitát és a bátyját, Pedrót. A többiek utáltak mert nem tartottak méltónak, hogy velük együtt járjak. Az apjuk, amint tudomást szerzet arról, hogy én is oda járok, mindent elkövetett, hogy engem kiutasítsanak az iskolából.
- Rettenetes lehetett.
- Ne aggódj, ez nem sikerült neki, hiszen akkor még csak egészen kis hivatalnok volt. A fiát azonban más intézetbe dugta, amivel tönkretette az életét. Pedrót megfélemlítették a társai, és két év múlva öngyilkosságot követett el. A temetésén félrehúzódva álltam, mint az egyetlen barátja. Most már érted miért tölt el olyan, elégtétellel, hogy ez az ember kénytelen udvarias lenni hozzám? A lánya pedig csak a pénzemért vetett rám szemet.
- Nagyon sajnálom. Ezt igazán nem sejthettem.
- Mondtam már az első találkozásunkkor, hogy kár pazarolnod az együttérzésedet.
- De miért nem vetted el Lucitát, hogy bosszút állj az apján, mint ahogy velem tetted?
- Ezt sohasem jutott volna az eszembe - A férfi egy pillanatra elgondolkozott, aztán megcsóválta a fejét és nevetett. - Lehet, hogy bosszúálló természetem van. de nem vagyok önmagam ellensége. Te elragadó vagy, és gyönyörű, hozzád képest Lucita egy gonosz boszorkány.
Kris ámulva nézett rá. A férfi kihasználta zavarát, és szenvedélyesen megcsókolta. Abba sem hagyta, amíg a kocsi meg nem állt a ház előtt.
- Azt hittem, hogy vacsorázni megyünk - csodálkozott Kris - Azt mondtad éhes vagy.
Rob gyengéden rámosolygott és átkarolta a vállát.
- Éhes is vagyok, de az evés várhat...
Késő éjszakáig szenvedélyesen ölelkeztek, olyan gyengéden, hogy Krisnek könnyek szöktek a szemébe. Hiszen tudta, hogy Rob számára tovább sincs többről szó, mint érzéki gyönyörökről.
becca20
Az, hogy alig mutatott érzelmeket, tulajdonképpen megkönnyítette Kris életét. Hiszen a férfi bosszúszomja is lecsengett idővel...
Nyilvánvalóan az édesanyja betegsége volt az egyetlen esemény, amelyet valamilyen formában a szívére vett.
- Kris... Gondolatban valahol máshol jársz - szólalt meg Rob, ahogy beléptek a kiállítóterembe.
Kris érdeklődve nézett körül a hatalmas teremben, ahol színpompás képek és szobrok sorakoztak. Úgy tűnt, hogy New York egész előkelő társaság ott tolong. Pincérek törtek utat a tömegben, s tálcákon pezsgőt és finom falatokat kínáltak.
Rob bemutatta Krist a perui követnek és feleségének, valamint a gyönyörű lányuknak. Lucita alacsony volt, gömbölyded, és áhítatosan bámulta Robot. Csak nem egy újabb szerető?
Lucita Rob nyakába csimpaszkodott, és megpróbálta szájon csókolni. Rob gyorsan elfordította a fejét, hogy a lány ajka csak az arcát érintse, aztán megfogta a vállát, és kartávolságra tolta magától.
Lucita mézédes mosollyal, de gyűlölettel teli tekintettel fordult Krishez.
- Tehát maga Rob felesége! Nagyon meglepődtünk, amikor az esküvőről értesültünk . Régen ismerik egymást?
- Elég régen ahhoz, hogy tudjam, ő számomra az egyetlen nő a világon - vágta rá gyorsan Rob.
A követ családja kifejezte a jókívánságait, de Kris világosan érezte az ellenségességét.
Rob gyorsan valami ürüggyel magukra hagyta őket, és a terem máik végébe vezette Krist.
- Azt hittem, hogy a követ a barátod - csodálkozott Kris.
- Nem igazán. Sok hivatalos ismerősöm van, de csak kevés barátom - Rob leplezetlen elégtétellel hozzátette: - Ami pedig a követett illeti kénytelen engem barátjának mondani, ha nem akarja elveszíteni az állását, és ez roppantul dühíti.
- Valóban ennyire befolyásos vagy?
- Igen - A férfi levette az egyik pincér tálcájáról két pohár pezsgőt, és egyet át nyújtott a feleségének. - Azonkívül ezt a kiállítást és a művészeket én szponzoráltam. - A poharával egy absztrakt kép felé mutatott, amely vörös , fekete és zöld foltokból állt. -Mit szólsz hozzá?
- El vagyok ragadtatva.
- Tetszik?
- A kép nem. Szörnyűnek találom. Attól vagyok elragadtatva, hogy kiállítást és művészeket szponzorálsz. Nem hittem volna, hogy ilyesmire van időd.
A férfi mosolyogva karolta át a felesége derekát.
- Üdítő az őszinte véleményed, bár a művészeknek aligha tetszene. Ami a szponzorálást illeti, időbe nem kerül, csak rengeteg pénzbe.
- Akkor is elvagyok bűvölve.
Egy jó óra hosszat járták a kiállítótermet és tanulmányozták a perui műalkotásokat. Robot rengetegen üdvözölték, és ő mindenkinek büszkén bemutatta feleségét. Kris mindenkivel mosolyogva kezet fogott, közben pezsgőt kortyolgatott., és szendvicset evett.
A kiállított művek közül kettő különösen tetszett neki. Az egyik egy misztikus hangulat kép volt, amely az Andokat ábrázolta ködben, a másik egy nevető indián kisfiú arcképe, aki egy hatalmas fekete kalapot viselt, amely bizonyára az apjáé volt.
Rob mindkét képet megvette, aztán kivezette feleségét az előcsarnokba. Ahogy távozni akartak, Lucita elállta Rob útját.
- Már menni akarsz? Akkor gyere velünk! A barátnőimmel egy éjszakai mulatóba megyünk.
Krisnek reagálni sem volt ideje mikor Rob megszólalt:
- Köszönöm, de jobb programom van - fellete gorombán, majd kivezette Krist az előcsarnokból.
- Úgy tűnik egész jól ismered a kicsikét - jegyezte meg Krist, ahogy kiértek. Rob besegítette Krist a hátsó ülésre, és beült mellé. Aztán felemelte a sofőrtől elválasztó üvegfala.
- Jól ismerem Lucitát, de nem úgy, ahogy te gondolod. A bátyját lényegesen jobban ismertem. - A férfi arca hirtelen megkeményedett. - Elmondjam az igazságot, vagy Lucitát is elakarod könyvelni az állítólagos szeretőim egyikének? Tizenegy éves koromban apám új munka lehetőséget kapott ami kihagyhatatlan volt, ezért az egész család Peruba költözött. Először falusi iskolába jártam, de tizenkét éves koromban az ország legjobb bentlakásos intézetbe küldtek. Ott ismertem meg Lucitát és a bátyját, Pedrót. A többiek utáltak mert nem tartottak méltónak, hogy velük együtt járjak. Az apjuk, amint tudomást szerzet arról, hogy én is oda járok, mindent elkövetett, hogy engem kiutasítsanak az iskolából.
- Rettenetes lehetett.
- Ne aggódj, ez nem sikerült neki, hiszen akkor még csak egészen kis hivatalnok volt. A fiát azonban más intézetbe dugta, amivel tönkretette az életét. Pedrót megfélemlítették a társai, és két év múlva öngyilkosságot követett el. A temetésén félrehúzódva álltam, mint az egyetlen barátja. Most már érted miért tölt el olyan, elégtétellel, hogy ez az ember kénytelen udvarias lenni hozzám? A lánya pedig csak a pénzemért vetett rám szemet.
- Nagyon sajnálom. Ezt igazán nem sejthettem.
- Mondtam már az első találkozásunkkor, hogy kár pazarolnod az együttérzésedet.
- De miért nem vetted el Lucitát, hogy bosszút állj az apján, mint ahogy velem tetted?
- Ezt sohasem jutott volna az eszembe - A férfi egy pillanatra elgondolkozott, aztán megcsóválta a fejét és nevetett. - Lehet, hogy bosszúálló természetem van. de nem vagyok önmagam ellensége. Te elragadó vagy, és gyönyörű, hozzád képest Lucita egy gonosz boszorkány.
Kris ámulva nézett rá. A férfi kihasználta zavarát, és szenvedélyesen megcsókolta. Abba sem hagyta, amíg a kocsi meg nem állt a ház előtt.
- Azt hittem, hogy vacsorázni megyünk - csodálkozott Kris - Azt mondtad éhes vagy.
Rob gyengéden rámosolygott és átkarolta a vállát.
- Éhes is vagyok, de az evés várhat...
Késő éjszakáig szenvedélyesen ölelkeztek, olyan gyengéden, hogy Krisnek könnyek szöktek a szemébe. Hiszen tudta, hogy Rob számára tovább sincs többről szó, mint érzéki gyönyörökről.
2011. május 29., vasárnap
Főnix 9
Sziasztok!
Nem úgy alakultak a dolgok ahogy szerettem volna ezért most Virágnak kedvezek és Főnixet kaptok remélem tetszeni fog nektek és nem vettem zokon. :D Kedden jön az ördögölelés, ígérem nektek!
puszi becca20
De most van egy fontos dolgom ki kell engesztelnem Krist ezt nem hagyhatom annyiban.
- Sajnálom -kezdtem bele mondókámba...már vagy öt perce bejöttem a szobába, Kris azóta az ablakon keresztül néz valamit. Nem fordul felém semmi reakciót nem mutat a felé, hogy érdekelné, hogy bejöttem ezért inkább folytattam:
- Sajnálom, tényleg fogalmam sincs mi ütőt belém, én nem akartam olyan lenni...igazából... hülye voltam. Tudom. - Nagyon rossz érzésem volt. Meg fordult. Gyönyörű zöld szeme furcsán élettelennek tűnt, szép arcán a mosolynak még a leghalványabb nyomát sem lehetett felfedezni. Beleborzongtam a felfedezésbe, hogy ezt én tettem vele. Én vagyok az oka annak, hogy így megváltozott és mindez csak azért mert egy düh roham elkapott. Hihetetlen, egy perc alatt tönkre mehet minden.
- Rob, szerinted lehet többször ugyan úgy szeretni? - kérdezte. Nem értettem, hogy ezt most mégis miért kérdezi. Valami pszichológiai teszt lenne. Hát válaszoltam rá.
- Igazából ezen sose gondolkodtam még el. De szerintem lehet.
- Szerintem. Később egyik sem olyan őrjítő, mint az első volt. Annak van valami különös varázsa. - mondta de a szeme ködös volt, mintha valahol máshol járna nem értettem mit is akar ezzel mondani. Most a mi kapcsolatunkról beszél vagy a Kathy-vel valóról. Nagyon nem tetszett a beszélgetés menete.
- Nem értünk egyet!
- Szerintem a második szerelem a legrosszabb az olyanoknak, mint mi.
- Milyenek vagyunk?
- Romantikusak. Annyira szeretnénk túljutni az első árulás fájdalmán, hogy vakon sétálunk bele a következőbe.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy hibát követtünk el amikor bele mentünk ebbe a viszonyba?
Mielőtt a választ megkaphattam volna az ajtó kivágódott és az én drága kislányom rohant oda Krishez.
- Kris, nagyi azt mondta, hogy hojnap jesz az ejőadásod. Becky is ejmehet?
- Kicsi csillag most oda nem jöhetsz velem - mondta mosolyogva, hogy tompítsa szavainak értelmét.
- Mijért? - görbült sírásra Becky szája.
- Azért mert unalmas lenne neked és én a világért sem akarnám, hogy unatkozzál - kapta fel az ölébe.
- Apu, tényjeg unajmas jesz?
- Igen, az lesz. - És akkor hirtelen rá eszméltem, hogy ha holnap lesz az előadás akkor az azt jelenti, hogy Kris nem sokára elmegy és itt hagy minket. Ledöbbentem nem számítottam rá, hogy ha ki is engesztelem akkor már csak ilyen rövid időt tölt majd velünk. Beszélnem kell vele, hogy maradjon még egy keveset az előadás után.
- Kris, menjünk játszunk kutyussal jent, mejt unatkozik szegény. - a lehető legrosszabb volt az időzítése az én kicsi lányomnak.
- Jól van menjünk.
Egyedül maradtam a szobába, Kris egy pillantásra sem méltatott amikor elment mellettem. A legalkalmasabb pillanatban beszélni fogok vele döntöttem el. Csakhogy azzal nem számoltam, hogy Kris ezt nem egészen így képzelte el. Egész délután került, vagy pedig mindig volt mellette valaki és így nem tudtam vele beszélni. Már lassan feladtam a reményt. Amikor eszembe jutott, hogy ő fekteti le ma Beckyt, megvárom a szobájába onnan pedig nincs menekvés. Meg kell hallgatnia muszáj lesz neki.
Vártam rá és csak vártam nem tudom mi tartott ilyen sokáig de egyszer csak nyílt az ajtó és vele szembe találtam magam. Amikor meglátott megdermedt, lassan lépet be a szobába és zárta be az ajtót.
- Mit keresel itt Rob? - húzta fel az egyik szemöldökét, irtó szexi lett így. Hééé embereld meg magad Rob ez most fontos.
- Beszélnünk kell!
- Nekünk nincs miről beszélnünk - rázta meg a fejét.
Tudtam, hogy ha most nem kezdek bele akkor végem nem fog meghallgatni már pedig meg kell neki így nagy levegőt vettem és belekezdtem:
- Sajnálom de még mondanom kell valamit és csak pár perc az egész. Sajnálok mindent, amit lent tettem és amit nem adhatok meg neked. De ezt te akartad így az elején le tisztáztad a dolgokat, hogy semmi érzelem mert neked a jövőd nem itt van. Én ezt elfogadtam De most mégis sajnálom, hogy nem vidíthatlak fel. Csak veled akartam eltölteni ezt a kevés időt ami jutott nekünk. Sok minden hiányzott amíg be nemléptél az életembe és nem is tudtam róla. A családom sokkal boldogabb amióta itt vagy és ezt köszönöm neked. Aki egyszer már veszített, úgy igazán, vérre menően, az nem könnyen kockáztat újra. Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol újra. Ha gyengülsz, magadra maradsz. Erőd még inkább elhagy... és nekem ott van Becky, miatta nem szabad elgyengülnöm. Tudod Kris azt hitted nem ismerlek ki. De tévedtél! Amíg ma nem beszéltél velem volt időm gondolkodni. És rájöttem.Te nem engedsz senkit közel magadhoz. Olyan közel, hogy megérinthessenek, észrevegyék a szemed színét, szomorúságodat. Olyan közel, hogy sóvárogjanak ott maradni. Ez egy szépen felépített pajzs. Bújhatsz álarc mögé, de vigyázz... más is megteheti. Nem csak neked lehetnek titkaid. Mindenkinek vannak. Nekem is voltak de te jöttél és megszabadítottál mindentől. Tudom jól, hogy nem akarsz engem vagyis szerelmet nem akarsz...és tudod mit?! Én sem akarok. Nekem már meg van a nagy szerelemem ő pedig nem más, mint Becky. De ez nem jelenti azt, hogy nem segíthetünk egymásnak jobban lenni. - Kris nem válaszolt csak nézett rám. Majd elmosolyodott se szó se beszéd elém állt magához húzta a fejem, és nem engedett tovább beszélni. A teste eleven volt, és forró, ajka pedig puha és édes. Szavak helyett most a test beszélt. Mikor Kris hozzám simult, éreztem, hogy elvesztem. Felnyögtem és leszaggattam róla a felsőjét. Kris melle kicsi volt, feszes és én imádtam.
- Gyönyörű vagy...- suttogtam neki.
- Simogass, kérlek!
Mikor megfogtam a mellét felnyögött ezt biztatásnak vettem és fölé hajoltam és szívni kezdtem először az egyik majd a másik mellbimbót. Kris a nevemet suttogta, és közben a felkínálkozás ősi mozdulatával nekiszorította a medencéjét a csípőmnek. Nem bírtam tovább vadul letéptem a szoknyáját is és az ágyra löktem.Kris ott feküdt előttem meztelenül, teljes szépségében. Már csak őt akartam köd borította be az agyam és más már nem érdekelt csakhogy a mai szeretkezésünk életünk egyik legjobbja legyen. Egy perc múlva pedig el is merültem Kris testében. Először egészen lassan mozogtam, aztán egyre gyorsabban, egyre vadabbul. A hangos kiáltás amit Kris a csúcsponton hallatott, nekem is meghozta a várva várt beteljesülést. A világ egy percre teljesen megszűnt számomra forogni és ahogy Kris szemébe néztem láttam, hogy ő is így van vele. Egészen hajnalig áldoztunk a szerelem oltárán és nem csodálkoztam azon, hogy mindenki úgy tartja, a kibékülési szexnél nincs jobb. Krist néztem akit már elnyomott az álom ennél jobb még sosem volt valami ismeretlen érzés ölelte körbe az egészet ezzel a gondolattal jutottam el az álmok világába.
Reggel elég erős napfényre keltem, Kris már nem volt mellettem ránéztem az órára és meg döbbentem már 1 óra volt. Ki pattantam az ágyból Krisnek már vissza kellet érni az előadásról. Hisz 11kor fejezte be alig vártam, hogy újra a karomba tarthassam. Amikor leértem a konyhába először kislányomat találtam ott aki a padlón szorította magához a kutyusát és szipogott. Anyára néztem akinek szintén könnyes volt a szeme.
Meg rémültem apával történhetett valami ez volt az első gondolatom.
- Mi a baj? - kérdeztem. Feltűnt még valami vagy inkább az, hogy valaki nincs itt. - Hol van Kris?
- Apuuuuuu - szaladt hozzám Becky miközben potyogtak a könnyei, leguggoltam és az ölebe vettem úgy próbáltam meg nyugtatni.
- Fiam, te nem tudod?
- Mit? Anya mond már?
- Kris a fél 1 és géppel elrepült - láttam a szemében a szomorúságot - annyira sajnálom!
- Apu Krist akajom!!!!!!!!!!!! - bőgte egyetlen lányom. És én most nem tudtam semmit tenni mivel nekem is ugyan akkorra fájdalmam volt.Tudtam, hogy elhagy minket egy napon. Hisz tegnap rá jöttem nem szeret kötődni, valami miatt fél és éppen ezért szerettem volna ha marad akkor én is segíthettem volna rajta, megtudtuk volna együtt oldani. Jól tudom, hogy fontos neki a klinika de reméltem, hogy nálunk nem fontosabb. De tévedtem.Végre megértettem. Kris nem azért szeretkezett velem mert kibékültünk, hanem azért mert így akart elbúcsúzni. Ez volt a búcsú...
Nem úgy alakultak a dolgok ahogy szerettem volna ezért most Virágnak kedvezek és Főnixet kaptok remélem tetszeni fog nektek és nem vettem zokon. :D Kedden jön az ördögölelés, ígérem nektek!
puszi becca20
De most van egy fontos dolgom ki kell engesztelnem Krist ezt nem hagyhatom annyiban.
- Sajnálom -kezdtem bele mondókámba...már vagy öt perce bejöttem a szobába, Kris azóta az ablakon keresztül néz valamit. Nem fordul felém semmi reakciót nem mutat a felé, hogy érdekelné, hogy bejöttem ezért inkább folytattam:
- Sajnálom, tényleg fogalmam sincs mi ütőt belém, én nem akartam olyan lenni...igazából... hülye voltam. Tudom. - Nagyon rossz érzésem volt. Meg fordult. Gyönyörű zöld szeme furcsán élettelennek tűnt, szép arcán a mosolynak még a leghalványabb nyomát sem lehetett felfedezni. Beleborzongtam a felfedezésbe, hogy ezt én tettem vele. Én vagyok az oka annak, hogy így megváltozott és mindez csak azért mert egy düh roham elkapott. Hihetetlen, egy perc alatt tönkre mehet minden.
- Rob, szerinted lehet többször ugyan úgy szeretni? - kérdezte. Nem értettem, hogy ezt most mégis miért kérdezi. Valami pszichológiai teszt lenne. Hát válaszoltam rá.
- Igazából ezen sose gondolkodtam még el. De szerintem lehet.
- Szerintem. Később egyik sem olyan őrjítő, mint az első volt. Annak van valami különös varázsa. - mondta de a szeme ködös volt, mintha valahol máshol járna nem értettem mit is akar ezzel mondani. Most a mi kapcsolatunkról beszél vagy a Kathy-vel valóról. Nagyon nem tetszett a beszélgetés menete.
- Nem értünk egyet!
- Szerintem a második szerelem a legrosszabb az olyanoknak, mint mi.
- Milyenek vagyunk?
- Romantikusak. Annyira szeretnénk túljutni az első árulás fájdalmán, hogy vakon sétálunk bele a következőbe.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy hibát követtünk el amikor bele mentünk ebbe a viszonyba?
Mielőtt a választ megkaphattam volna az ajtó kivágódott és az én drága kislányom rohant oda Krishez.
- Kris, nagyi azt mondta, hogy hojnap jesz az ejőadásod. Becky is ejmehet?
- Kicsi csillag most oda nem jöhetsz velem - mondta mosolyogva, hogy tompítsa szavainak értelmét.
- Mijért? - görbült sírásra Becky szája.
- Azért mert unalmas lenne neked és én a világért sem akarnám, hogy unatkozzál - kapta fel az ölébe.
- Apu, tényjeg unajmas jesz?
- Igen, az lesz. - És akkor hirtelen rá eszméltem, hogy ha holnap lesz az előadás akkor az azt jelenti, hogy Kris nem sokára elmegy és itt hagy minket. Ledöbbentem nem számítottam rá, hogy ha ki is engesztelem akkor már csak ilyen rövid időt tölt majd velünk. Beszélnem kell vele, hogy maradjon még egy keveset az előadás után.
- Kris, menjünk játszunk kutyussal jent, mejt unatkozik szegény. - a lehető legrosszabb volt az időzítése az én kicsi lányomnak.
- Jól van menjünk.
Egyedül maradtam a szobába, Kris egy pillantásra sem méltatott amikor elment mellettem. A legalkalmasabb pillanatban beszélni fogok vele döntöttem el. Csakhogy azzal nem számoltam, hogy Kris ezt nem egészen így képzelte el. Egész délután került, vagy pedig mindig volt mellette valaki és így nem tudtam vele beszélni. Már lassan feladtam a reményt. Amikor eszembe jutott, hogy ő fekteti le ma Beckyt, megvárom a szobájába onnan pedig nincs menekvés. Meg kell hallgatnia muszáj lesz neki.
Vártam rá és csak vártam nem tudom mi tartott ilyen sokáig de egyszer csak nyílt az ajtó és vele szembe találtam magam. Amikor meglátott megdermedt, lassan lépet be a szobába és zárta be az ajtót.
- Mit keresel itt Rob? - húzta fel az egyik szemöldökét, irtó szexi lett így. Hééé embereld meg magad Rob ez most fontos.
- Beszélnünk kell!
- Nekünk nincs miről beszélnünk - rázta meg a fejét.
Tudtam, hogy ha most nem kezdek bele akkor végem nem fog meghallgatni már pedig meg kell neki így nagy levegőt vettem és belekezdtem:
- Sajnálom de még mondanom kell valamit és csak pár perc az egész. Sajnálok mindent, amit lent tettem és amit nem adhatok meg neked. De ezt te akartad így az elején le tisztáztad a dolgokat, hogy semmi érzelem mert neked a jövőd nem itt van. Én ezt elfogadtam De most mégis sajnálom, hogy nem vidíthatlak fel. Csak veled akartam eltölteni ezt a kevés időt ami jutott nekünk. Sok minden hiányzott amíg be nemléptél az életembe és nem is tudtam róla. A családom sokkal boldogabb amióta itt vagy és ezt köszönöm neked. Aki egyszer már veszített, úgy igazán, vérre menően, az nem könnyen kockáztat újra. Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol újra. Ha gyengülsz, magadra maradsz. Erőd még inkább elhagy... és nekem ott van Becky, miatta nem szabad elgyengülnöm. Tudod Kris azt hitted nem ismerlek ki. De tévedtél! Amíg ma nem beszéltél velem volt időm gondolkodni. És rájöttem.Te nem engedsz senkit közel magadhoz. Olyan közel, hogy megérinthessenek, észrevegyék a szemed színét, szomorúságodat. Olyan közel, hogy sóvárogjanak ott maradni. Ez egy szépen felépített pajzs. Bújhatsz álarc mögé, de vigyázz... más is megteheti. Nem csak neked lehetnek titkaid. Mindenkinek vannak. Nekem is voltak de te jöttél és megszabadítottál mindentől. Tudom jól, hogy nem akarsz engem vagyis szerelmet nem akarsz...és tudod mit?! Én sem akarok. Nekem már meg van a nagy szerelemem ő pedig nem más, mint Becky. De ez nem jelenti azt, hogy nem segíthetünk egymásnak jobban lenni. - Kris nem válaszolt csak nézett rám. Majd elmosolyodott se szó se beszéd elém állt magához húzta a fejem, és nem engedett tovább beszélni. A teste eleven volt, és forró, ajka pedig puha és édes. Szavak helyett most a test beszélt. Mikor Kris hozzám simult, éreztem, hogy elvesztem. Felnyögtem és leszaggattam róla a felsőjét. Kris melle kicsi volt, feszes és én imádtam.
- Gyönyörű vagy...- suttogtam neki.
- Simogass, kérlek!
Mikor megfogtam a mellét felnyögött ezt biztatásnak vettem és fölé hajoltam és szívni kezdtem először az egyik majd a másik mellbimbót. Kris a nevemet suttogta, és közben a felkínálkozás ősi mozdulatával nekiszorította a medencéjét a csípőmnek. Nem bírtam tovább vadul letéptem a szoknyáját is és az ágyra löktem.Kris ott feküdt előttem meztelenül, teljes szépségében. Már csak őt akartam köd borította be az agyam és más már nem érdekelt csakhogy a mai szeretkezésünk életünk egyik legjobbja legyen. Egy perc múlva pedig el is merültem Kris testében. Először egészen lassan mozogtam, aztán egyre gyorsabban, egyre vadabbul. A hangos kiáltás amit Kris a csúcsponton hallatott, nekem is meghozta a várva várt beteljesülést. A világ egy percre teljesen megszűnt számomra forogni és ahogy Kris szemébe néztem láttam, hogy ő is így van vele. Egészen hajnalig áldoztunk a szerelem oltárán és nem csodálkoztam azon, hogy mindenki úgy tartja, a kibékülési szexnél nincs jobb. Krist néztem akit már elnyomott az álom ennél jobb még sosem volt valami ismeretlen érzés ölelte körbe az egészet ezzel a gondolattal jutottam el az álmok világába.
Reggel elég erős napfényre keltem, Kris már nem volt mellettem ránéztem az órára és meg döbbentem már 1 óra volt. Ki pattantam az ágyból Krisnek már vissza kellet érni az előadásról. Hisz 11kor fejezte be alig vártam, hogy újra a karomba tarthassam. Amikor leértem a konyhába először kislányomat találtam ott aki a padlón szorította magához a kutyusát és szipogott. Anyára néztem akinek szintén könnyes volt a szeme.
Meg rémültem apával történhetett valami ez volt az első gondolatom.
- Mi a baj? - kérdeztem. Feltűnt még valami vagy inkább az, hogy valaki nincs itt. - Hol van Kris?
- Apuuuuuu - szaladt hozzám Becky miközben potyogtak a könnyei, leguggoltam és az ölebe vettem úgy próbáltam meg nyugtatni.
- Fiam, te nem tudod?
- Mit? Anya mond már?
- Kris a fél 1 és géppel elrepült - láttam a szemében a szomorúságot - annyira sajnálom!
- Apu Krist akajom!!!!!!!!!!!! - bőgte egyetlen lányom. És én most nem tudtam semmit tenni mivel nekem is ugyan akkorra fájdalmam volt.Tudtam, hogy elhagy minket egy napon. Hisz tegnap rá jöttem nem szeret kötődni, valami miatt fél és éppen ezért szerettem volna ha marad akkor én is segíthettem volna rajta, megtudtuk volna együtt oldani. Jól tudom, hogy fontos neki a klinika de reméltem, hogy nálunk nem fontosabb. De tévedtem.Végre megértettem. Kris nem azért szeretkezett velem mert kibékültünk, hanem azért mert így akart elbúcsúzni. Ez volt a búcsú...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)