29. fejezet

 Sziasztok!
Olyan hangulatom van, mintha már vagy csütörtök lenne...:) fogalmam sincs miért! Na jó olvasást és remélem tetszeni fog és....már csak 1 fejezet! Szomorú vagyok szerettem ezt a történetet. :( És még mindig nem döntöttem mi is legyen a folytatással...:)
pussz becca20


Rob megállította a csődört, mikor a helikopter zaja megtörte a reggeli csendet. Már megint Tom, gondolta.
Két héttel ezelőtt heves veszekedésre került sor kettejük között. Tom teljesen részegen találta Robot, és alaposan megmosta a fejét. Szemére hányta, hogy elüldözte a csodálatos feleségét, puszta gyávaságból nem hozza vissza, elhanyagolja az üzletet és nem éppen nagyszámú barátait.
Rob elzavarta Tomot, de abbahagyta az ivást, és néhány telefonnal megszervezte, hogy rendbe menjenek a dolgok a vállalatainál.Minden lényeges feladatot áthárított az üzletvezetőre. őt magát nem érdekelték többé a világrengető  tervei. Semmi sem érdekelte - Kristen kívül.
Most odalovagolt a helikopterhez, és leszállt a nyeregből.
Tom összeráncolt homlokkal nézett rá.
- Tegnap reggel óta próbálok kapcsolatot teremteni veled.
- Én is örülök, hogy látlak, Tom.
- Most legalább jobban nézel ki, mint a múltkor.
- Jót tesz a friss levegő, meg az, hogy nem ittam egy korty alkoholt sem - felelte Rob szárazon - Miért jöttél?
- Kris miatt.
- Mi van vele?
- Az utasításaid szerint követjük minden lépését. Tíz nappal előttig a londoni lakásodban tartózkodott. Akkor Caracasba repült.
- Venezuelába?
- Igen. Nem éppen  a világ legbiztonságosabb helye.
- Egedül repült oda?
Tom bólintott.
- Az ég szerelmére, miért? - Rob számára elviselhetetlennek tűnt a gondolat, hogy egy nő egyedül csatangoljon Venezuelában.
- Egy expedícióban vesz részt, amelyet Jake és Alice Hardington vezet. Tudod, a kincskeresők. Úgy látszik, Kris még diákkorában barátkozott velük össze. Egy kalózhajót szeretnének megtalálni, amelyet háromszáz évvel ezelőtt a francia haditengerészet elsüllyesztett. Kris mint tengeri régészt magukkal vitték.
- Komolyan mondod, hogy Kris egy csapat kincskeresővel egy kalózhajó után kutat?
Tom megint bólintott.
- Akármilyen különösen hangzik is, de igaz.
- Egyáltalán nem olyan különös. Tulajdonképpen teljesen rávall, hogy ilyen ostobaságot csináljon. Miért nem akadályoztátok meg?
- Azt mondtad kövessük nyomon, és ha szükségesnek tartom, értesítselek. Megpróbáltalak felhívni, amikor Londont elhagyta, de nem tudtalak elérni. Gondoltam, ez végül is a hivatásához tartozik, és nem jelent különösebb veszélyt. Ráállítottam a venezuelai embereimet. A hajó nyolc nappal ezelőtt vitorlát bontott. Jelenleg egy zátony előtt horgonyoz. Egyébként nem túl egyszerű kincskeresőket nyomon követni. Nagyon titokzatosak, és minden előzetes figyelmeztetés nélkül szokták felszedni a horgonyt.
- És most miért jöttél?
- Mert tegnap a meteorológusok viharjelzést adtak ki.Orkán vonul végig a Karibi tengeren, és a kincskeresők nincsenek messze az előrejelzett útvonaltól. Úgy gondoltam, ezt tudnod kell. Egy gyorsnaszádot...
Rob türelmetlenül félbeszakította:
- Öt perc múlva indulunk.




Kris a korlátnál állt, és aggodalmasan figyelte, ahogy a búvárok csónakja a hatalmas hullámokkal küszködik. Az időjárás percről percre romlott. Erős szél fújt, a felhőszakadás-szerű esőben bőrig ázott. A gyomra is felkavarodott, annyira himbálódzott a hajó. Ez már önmagában elég aggasztó volt, mivel sosem szokott tengeribeteg lenni. Az a veszély fenyegetett, hogy zátonyra futnak. Sietve elindították a motort, felszedték a horgonyt, és megfordították a hajót, hogy a nyílt tenger felé hajózzanak. Hirtelen a semmiből előbukkant a haditengerészet  két fregattja, és legnagyobb sebességgel közeledett feléjük. A hangosbeszélőn parancsot adtak a kutatóhajónak, hogy azonnal állítsák le a motort. A hajót lefoglalták, a legénységet letartóztatták. Jake magyarázatot követelt, de a hallgatás falába ütközött.
Már leszállt a sötétség, amikor a hajó horgonyt vetett. Nem kereskedelmi kikötőben, hanem a haditengerészet támaszpontján.
Kris egy pólóba és egy sortba öltözve teljesen bőrig ázva lassanként félni kezdett, amikor a személyzettel együtt őt is a fedélzetre vezették. A félhomályból egy magas alak bontakozott ki. A tengerészek hátraléptek, és Krisnek tátva maradt a szája a csodálkozástól. Rob volt az, aki egyenesen felé tartott.
A szeme beesett volt, és a tekintete izzott a szokottnál sokkal sápadtabb és keskenyebb arcában.
- Most már végérvényesen elegem van! - ragadta vállon Rob a feleségét - Az őrületbe akarsz kergetni?
Kris érezte testének melegét, és kellemesen megborzongott. Pedig sejtette, hogy Robot nem a szenvedély sokkal inkább a harag hevíti.
- Hogy jut eszedbe a tomboló szélvészben egy átkozott kalózhajó után kutatni? Elegem van a kalandjaidból! Egyszer s mindenkorra! Velem jössz! Veszélyt jelentesz önmagadra, ha egyedül kiengednek a házból. Én pedig nem akarok felelős lenni a halálodért. Még Tomnak sem sikerült  szemmel tartani téged.   
Jake Hardington odalépett hozzájuk.
- Ez az ember zaklat téged, Kris?
- Hogy merészelte a feleségemet magával hozni erre az ostoba expedícióra? - rivallt rá Rob - Nem csupán letartóztatni kellett volna magát, hanem agyonlövetni.
- Te Robert Pattinsonak vagy a felesége?
Az bólintott. Jake pedig megszeppenve visszahúzódott.
- tehát emlékszel még rá, hogy a feleségem vagy - morogta Rob - Akkor miért nem jutott eszedbe, amikor erre az őrült kalandra vállalkoztál? Az az életed célja, hogy megőrüljek az aggodalomtól.
Kris némán tűrte a szitokáradatot. Úgysem tudta volna lecsillapítani. Rob olyan volt, mint egy megszállott.
.- Miért nem tudsz, mint más nők, ékszerekkel, drága ruhákkal é fényűző élettel megelégedni? Van fogalmad róla, hogy mit teszel velem? Hogy milyen iszonyú félelmet okoznak a vakmerő csínyjeid? Az irántad érzett szerelem egyszer még sírba fog vinni.
Rob valóban szerelemről beszélt? Kris lelke mélyén feltámadt a remény. Nem ért rá azonban sokat gondolkodni rajta, mert Rob magához szorította, és a szájára tapasztotta az ajkát.
Az eső zuhogott rájuk, de Kris Robon kívül észre sem vett semmi mást. A férfi izzó szenvedéllyel csókolta, ő pedig Rob nyakár kulcsolta a kezét, és vadul viszonozta a csókot. A benne égő kétségbeesett vágyat nem tudta többé titkolni, de nem is akarta.
- Ez a vállalkozás az életedbe kerülhetett volna - A férfi lázasan simogatta minkét kezével a hátát - Csakugyan nem történt semmi bajod?
Krisnek csak egyetlen kérdést tett fel, amely számára mindennél fontosabb volt:
- Azt mondtad, hogy szeretsz?
- Hogy szeretlek-e ? - A férfi futólag körülnézett - Hát persze hogy szeretlek - mosolygott - Különben miért csinálnék magamból bolondot ennyi ember előtt?
Kris túl sokáig hitte, hogy nem szereti a férje, most nehéz volt hinni neki.
- Az égszerelmére, Kris! - lépett oda Jake - A vak is látja, hogy szeret téged! Mondd mér végre neki, hogy te is szereted. ha ugyanis elkerülte volna a figyelmed, valamennyiünket letartóztattak, és a férjed az egyetlen, aki
szabadon tud minket engedni.
- Ez igaz?
- Igaz, hogy szeretlek, és az is igaz, hogy mindenkit ki tudok szabadítani. Minden egyéb rajtad múlik.Téged, azonban nem engedlek el.
- Ó, Rob...nagyon szeretlek! - Ezzel Kris szenvedélyesen megcsókolta, körülöttük felzúgott a taps.
- Na végre! - kiáltott fel Jake - És ha már ilyen jó kedvre derítetted a férjedet, vedd rá, hogy támogassa a következő expedíciónkat! Ezt a mostanit ugyanis tönkre tette.
- Hardington, ne feszítse túl a húrt! - figyelmeztette Rob a kincskeresőt, de mosolygott. Aztán utasításokat adott a haditengerészetnek, majd a karjába kapta a feleségét és úgy vitte le a hajóról.