2011. augusztus 1., hétfő

4. fejezet

Sziasztok! Bocsi, hogy késtem de nagyon nem volt időm.
puszi becca 20



- Mit képzelsz rólam?
-Semmit! De hidd el, te is gyanakodnál, ha szó nélkül felszívódna a pasi, akivel az éjszakát töltötted.
- Én...el kellett intéznem valamit.
Krisnek eszébe sem jutott bevallani, hogy zavarába nem tudta, hogy kell ilyenkor viselkedni.
-Talán fel akartál hívni valakit? - próbált segíteni Robert.
- Igen- hagyta rá megkönnyebbülten a lány, és eszébe jutott, hogy ez nem is olyan nagy hazugság, hiszen reggel valóban beszélt a szüleivel, és Nikinek is küldött egy üzenetet.
- Talán a Londoni főnöködet? - ütötte tovább a vasat a férfi.
A lány a homlokát ráncolta.
- Önálló vagyok ahogy már említettem...
- Tehát szabadúszó vagy - nézett rá megvetően Rob.
Inkább önálló üzletasszonynak nevezném magam.
- Jól hangzik, ennek ellenére azt javaslom, hogy ne zaklass engem! A francia törvények védik a magánélet szentségét. Ne akard, hogy kiutasítsanak.
- Miért hiszed, hogy utánad jöttem? És miért fenyegetőzöl? - csattant fel Kris, aztán, látva Rob komor arckifejezését, hirtelen elhallgatott, majd némi habozás után folytatta:
- Nem tűnt fel, hogy én voltam itt hamarabb?
- Már elindulta Avignonból, de vissza kellet fordulnom, mert, mert valamit elfelejtettem, ezért értem ide később. - felelte Rob - De ha azt hiszed nem láttalak, amikor az autókölcsönzőnél sorban álltál, akkor tévedsz! Mennyit fizettél a pénztáros kisasszonynak, hogy elárulja az úti célomat?
Kristen levegő után kapkodott.
- Eszembe se jutott, hogy te is éppen azon a vonaton utazol, amelyiken én, az meg végképp nem, hogy épp ott szállsz le ahol én, és te is bérelsz egy kocsit. Honnan tudtam volna, hogy ott vagy és figyelsz?
- Nem figyeltelek, de egy ilyen érdekes vörös hajú nőt nehéz nem észrevenni.
- Nem is vörös a hajam, hanem barna!
- Én vörösnek látom...De lehet, hogy csak a különleges provence-i fény teszi. Ez a környék többek között arról híres, hogy élénkebbek a színek. ezért is járnak ide szívesen a festőművészek...Szeretnek itt alkotni. A provence-i napfény, az itteni világítás egyedülálló a világon.
- Te is azért vagy itt? talán festészettel foglalkozol? - Bohém művészlélek, gondolta a lány. Már érti, miért olyan kiszámíthatatlan.
- Utoljára figyelmeztetlek - felelte kitérően a férfi - tartsd magad távol tőlem, vagy elátkozod a napot, amelyen francia földre léptél! - Kirúgta maga alól a széket, felállt, majd átölelte Kris vállát, és szájon csókolta - Egyébként köszönöm a kellemes élményeket. Csodálatos voltál az éjszaka, nem is emlékszem, mikor volt részem ilyen szenvedélyes szeretkezésben. Sokáig fogok emlékezni rá. - Ezzel Robert bepattant a sportkocsiba, és sűrű porfelhőt kavarva elszáguldott, még mielőtt a lány hozzávághatta volna a kávéscsészéjét.

Kris-ben még akkor is forrt a harag amikor már sokadszor autózta körbe St. Romain de Vaucluse-t, Reedék villáját keresve.
" Köszönöm a kellemes élményt! Csodás volt az éjszaka."
Ezeke a cinikus mondatok visszhangoztak a fejében, miközben lehúzódott az út szélére, hogy megnézze a Niki által rajzolt térképet. Megállapította, hogy egészen közel jár már a keresett Villa Mas de Bonnard-hoz.
Kiszállt a kocsiból és körülnézett. Amerre a szem ellátott, mindenféle gondosan  metszett szőlőtőkék sorakoztak szabályos, párhuzamos csíkokban. Leállította a motort, elővette az ásványvizet, amelyet az útra vásárolt, és mohon belekortyolt, aztán alaposan szemügyre vette a falut.
Éppen indulni akart, amikor a háta mögül fémes csikorgást hallott. Megfordult, és egy férfit látott az utca túloldalán, aki éppen kinyitott egy hatalmas, kétszárnyas kaput.
- Csak úgy gyönyörködsz a tájban, vagy komolyabb szándékaid vannak? Ha szeretnél megvenni egy szőlőhegyet...
A férfi elhallgatott, és lecövekelt Kris autója mellett.
- Szép is lenne - nevetett a lány - Szia Miles! Épp Nikit térképen próbáltam eligazodni, mert fogalmam sem volt, hol járok. Ezek szerint meg is érkeztem.
Miles Reed naptól cserzett arcán barátságos mosoly jelent meg.
- Örülök, hogy végre itt vagy! Már nagyon vártunk. Melanie meglátott téged az ablakból... Egyébként nem Niki tehet róla, hogy eltévedtél, ebben a faluban nem könnyű eligazodnia annak, aki először jár itt - A férfiról lerítt, hogy őszintén örül Kris érkezésének - Miközben megfordulsz, kitárom a kaput.
Amikor leparkoltak a ház elé Melanie termett előttük. 
- Menj pihenj le aztán vacsoránál találkozunk.