3. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam az új fejezetet remélem tetszeni fog. Ez a fejezet különösen a szív ügyem, de ezt nem itt akarom elmondani ha valakit érdekel elmesélem neki ha ír nekem levelet a címemre. Szóval, ha lehet úgy véleményezzétek. Jó olvasást.

puszi mindenkinek becca20




Kristen beleborzongott az érintésbe. Hogy leplezze a zavarát, nagyot húzott a Kirből, amelyet időközben Robert mindkettőjüknek megrendelt. Anyagi gondjai biztosan nincsenek, ha könnyedén meghív egy ilyen nem éppen olcsó italra, állapította meg a lány, miközben érezte, hogy fejbe száll a harmadik Kir.
Egyből előjött az a néhány francia szó és kifejezés, amelyet annak idején az iskolában tanult, és ezeket most már gátlások nélkül használta is, de komolyabb beszélgetésre még így, becsípve sem lett volna képes.
Még szerencse, hogy a helyzet nem is alkalmas elmélyültebb társalgásra, gondolta.
Az este folyamán a kommunikációnak valami egészen sajátos módját fejlesztettek ki. Csak a legszükségesebbeket közölték egymással, kiderült, hogy mindketten egyedülállóak, és magányosan tartózkodnak Párizsban. Kris bevallotta, hogy szüksége lenne egy helyismerettel rendelkező kísérőre aki még aznap este megmutatja neki a világ, de legalábbis Európa kivilágított, ünnepi fényben öltöztettetett fővárosát.
Nem kellett túl sokat erőlködnie, Robert, amint megtudta, hogy a lány még nem vacsorázott, kiegyenlítette az italszámlát, és elvitte újdonsült ismerősét a közeli, híres étterembe, a Brasserie Bofingerbe.
Tarka üvegmozaik boltívek alatt, plüssfotelokban ültek, és osztrigát ettek, amelyet aztán pezsgővel öblítettek le. A vacsora végeztével kézzel.lábbal azon vitáztak, hogy ki állja a számlát. Látva, hogy a lány ragaszkodik hozzá, hogy ő fizessen, végül Rob, látszolag bosszúsan, megadta magát.
Kris gyanította, hogy a férfi csak megjátszott, valójában Rob  nagyon élvezi a helyzetet, másrészt azt is sejteni vélte, hogy lovagja sokkal többet ért angolul, mint amennyit mutat.
Későre járt már, amikor a férfi javaslatára elmentek egy luxusszálloda éjszakai klubjába.
Hajnalban azonban amikor megpróbálták átverekedni magukat egy csoport aktivistán.
 -Rob! - sikította Kris amikor majdnem ellökték.
 - Itt vagyok! - Rob megragadta a derekát, és kirángatta a lányt a kézitusa kellős közepéből.
Végigszaladtak a Rue de la Bastille-on, és a férfi csak akkor engedte el Kris kezét, amikor már biztonságos távolságra értek a forrongó ifjúságtól. Ekkor kézen fogta Krist, aki vakon követte.
Kris elfúlva botladozott magas sarkú szandáljában a parkoló autók között, az állandóan dudáló jármű folyam közepén. A váratlan és veszélyes történések elbizonytalanították. olyan gyámoltalanak érezte magát, mint talán még soha. Nem tudta feldolgozni a képtelen helyzetet, hogy ő, Kristen Stewart, a jövendőbeli üzletasszony, aki az utóbbi időben a megfontoltság mintaképe volt. Bezzeg régen 18 évesen volt olyan, hogy a rendőrség elől kellett menekülniük a haverjaival. Sose volt sok barátnője a lányok különböző okok miatt nem rajongtak érte. Végül is ő sem értük. A fiúkkal sokkal jobban megértette magát, mindenbe benne volt. De hát egyszer fel kell nőni és vele ez megtörtént nem volt más választása. Pedig milyen jók voltak az iskola évek. Este a kocsmába a haverokkal.

Otthon feküdt az ágyban amikor megszólalt a telefonja fél 10 fele járhatott már, sötétedet és tudta, ez egy ember lehet csak, Koby. Meg se kellett igazából néznie milyen sms-t kapott már tudta.

 Ha ember vagy lejössz! - állt az üzentben, mint mindig. Lázadt, hisz mit tehetett volna amikor egy tizenhat éves tini volt akit a szülei gyerekként kezeltek. Lassan kinézet a szobájából az anyja aludt, az apja dolgozott a dolgozó szobájába ezért óvatosnak kellett lennie. Nem először csinálta de mindig ez volt a legnehezebb, lassan felöltözött majd visszafojtott lélegzettel kinyitotta az erkélyajtóját. Kilépett az erkélyre és átmászott a korláton. Mindezt egy pisszenés nélkül, hisz ha az apja meghallja neki annyi.Lendületet vett majd ugrott és érkezett. Hányszor eljátszotta már és mindig ez volt a legnehezebb. Majd már futott is. Nem volt közel a hely ahova tartott. De nem ez számított hanem az a valami ami ott várta. Lassan közeledett és egyre fesztelenebb lett a szája mosolyra húzódott. Itt van- gondolta! Nagy levegő és belépett. Nem csalódott. Az érzés megjelent az a valami amit nem tudott beazonosítani, a boldogság, a megnyugvás a szeretet, és a biztonság amit mindig akkor érzet, ha ezek az emberek körül vették. Nem voltak nagy emberek. Igazából tökéletesen átlagosak voltak, problémákkal amik neki is voltak. Mosolygott és belépett Koby már be is volt csípve:
- Na szerelmem itt vagy! Kérsz egy kávét. - Kris szétnézett.
Ott volt mindenki aki fontos volt, Alex. Kicsit néha sok volt, nagyképű, beképzelt de Krist ez nem zavarta valahogy tudta, hogy nélküle nem lett volna olyan a társaság ő is kellett oda.  Maxim rá tényleg nem lehetett semmit sem mondani tökéletesen átlagos volt. Maxim, Kris imádott vele beszélgetni jól megértették egymást. Koby, hát.... Koby volt. Mind közül a legjobb haverja Krisnek. Fura egy pasi volt Koby. Fura szókinccsel, fura elméletekkel, de mégis ő tartotta össze a csapatott. És a legvégén de nem utoljára, Krisnek Antira, a pultosra tévedett a tekintette. Imádta a csapatott, de mégis mindig Anti miatt jött és ezt mindenki tudta is. Vagy így vagy úgy, de tudták. Senki sem firtatta és ez így volt jó. Kris oda biccentet és kikérte a kávet, ami persze minden volt csak éppen kávé nem. Náluk ez a boros kólát jelentett. Leült és bekapcsolódott a beszélgetésbe. És kezdődött a napi rutin zene gépbe dobálás, ajtó zárás és zárt körű rendezvény. Majd hajnalba Antival egy kis románc és haza osonás. Utána a suliban alvás, délután pedig jó kislányt játszani. Nagyon utálta elege volt az egészből, de nem mert ellent mondani ahhoz gyáva volt. Inkább maradt az éjszakai lopakodás. 

Kris megint a jelenbe volt és elmosolyodott ahogy vissza idézte a múltat, azt a szabadságot ami akkor jellemezte éjszakáit...
Anti! Tinédzser szerelem volt, lehet nem is az, csak lázadás nem tudta megmondani, csak azt, hogy az életéhez tartozott. Ahogy az egész akkori élete, az a kettősség ami jellemezte, a kocsma, a haverok akikkel azóta sajnos már nem tartotta a kapcsolatott. Mégis nekik köszönhette élete legszebb két évét és ezt soha nem felejti el nekik. Nekik köszönete, hogy túl élete. Anti őrzi egyik legnagyobb titkát. És Koby volt aki, mindig felvidította és önbizalmat adott neki. Kris behunyta a szemét é döntött a mai éjszakán megint szabad akar lenni úgy ahogy azokba az évekbe. Nem érdekelte semmi csak Robot akarta. ma éjszakára. Csak egyszer és utána vissza tér a megfontoltan viselkedő Krishez.
- Észre sem vetted, hogy angolul beszéltél! - lihegte Kris. Rob valamit franciául mormolt, majd hirtelen odafordult Krishez, és szájon csókolta.
A lány érezte az ereiben lüktető vért, és az egész testében szét áramló adrenalint. Mindenről megfeledkezve viszonozta a csókot. Rob gyengéden harapdálta az ajkát, nyelvével a nyelvét becézgette.
- Gyere! -suttogta Rob, és a lán kábán követte.
Mint kiderült, csupán egyetlen sarokra voltak a mennyországtól... Szinte repültek a férfi szállása felé, és Kris minden porcikájával érezte, hogy Rob ugyanolyan nehezen türtőzteti magát, mint ő maga.Hirtelen ellenállhatatlanul izgalmas, kívánatos nőnek képzelte magát.
Amint becsukták maguk mögött a Rue de Birague-on található lakás ajtaját. Rob követelőzve, vadul nekiesett, szinte letépte róla vadonatúj ruháját, de a lány egyáltalán nem bánta. Átadta magát a mindent elsőrő gyönyörnek, amelyre oly régen vágyott.

Kristen arcát langyos szellő cirógatta, amint jellegzetes provence-i falu főterén, egy cukrászda teraszán, évszázados platánfák alatt kávéját szürcsölte. Nem figyelt semmire, ismét a régmúlton jártak a gondolati.
- Nahát! Micsoda véletlen!
Kris rémülten kapta fel a fejét, remegő kézzel tette le a kávéscsészéjét, amelynek tartalma kilöttyent a ruhájára.
- Hogy kerülsz ide? csak nem követsz?
A férfi csodálkozva rá meredt...
Nem valószínű, hogy utánam jött, gondolta a lány. Látszik rajta, hogy őt is váratlanul érte a találkozás. Nem tudná ennyire élethűen játszani a meglepetett...Ennyire nem lehet jó színész.
- Mit szeretnél hallani? - kérdezte óvatosan Rob, miközben odahúzott egy széket, és letelepedett mellé. - El állt a szavad? Miért nem válaszolsz? - vigyorgott tegnap este beszédesebb voltál...
Kris hirtelen észbe kapott.
- Te meg mióta beszélsz úhy angolul, mint a vízfolyás? A kiejtésed is tökéletes! - vette oda ingerülten.
- Köztudottan zseniális vagyok, és nagyon gyorsan tanulok!
- Veszem észre! Úgy hadarsz, mintha angol lenne az anyanyelved! Nem vagy francia, ahogy én sem!
- Soha nem állítottam, hogy francia vagyok - mentegetőzött a férfi.
- De azt sem, hogy nem vagy az!
- Azt hittem, hogy nem érdekelnek a részletek, nem próbáltál kifaggatni. De most, utólag, az az érzésem, már akkor is tisztában voltál vele, amikor belépte abba a párizsi bárba. Mert ugye nem volt véletlen a találkozásunk? - kérdezte dühösen.
Kris lesütötte a szemét, kezdte nagyon kínosan érezni magát. Arra gondolt, hogyan figyelte napokig a függöny mögül ezt a szemrevaló férfit.
- Igenis véletlen volt- mondta nem túl meggyőzően.
- Valóban?
- Semmi nem indokolta, hogy úgy tegyél, mintha nem értenél angolul
- Semmit sem vethetsz a szememre - mosolygott Robert - Te meg eljátszottad, hogy nem tudsz franciául.
- Mert valóban nem tudok.
- Akkor mivel magyarázod az olvasmányodat? - Rob lehajolt és kiemelte Kris táskájából a francia lapot.- Ne mond, hogy csak a képeket akartad megnézni.
- nem olvastam... nem is az enyém! A vonton találtam - A lány maga sem tudta, valójában miért tette el a napilapot.
- Mindent begyűjtesz, amit utadba sodor a szél? Miért nem dobod ki? Bár ezt én is megtehetem - közölte, és már indult is, hogy megszabaduljon  az újságtól. - Miről is beszéltünk az előbb? Á, tudom már a tegnap estéről. Azon gondolkodtam, miért húztad el a csíkot, amíg aludtam. Felmerült bennem, hogy esetleg át kutattad a lakásomat...

2. fejezet

Sziasztok!
Itt a következő fejezet, lasan beindul a történet és köszönöm az előzőhöz a véleményeket!
puszi becca20



A lány ránézett a konyhapulton álló  vekkerre, hozzáigazította a karóráját, aztán sietve összeszedte a holmiját, és bedobálta a bőröndjébe. Gyorsan lezuhanyozott, és az este viselt szoknyája, topja helyett felvette a sötétkék rövidnadrágját és sárga blúzát. Megnézte magát a fürdőszobatükörben, vörösesbarna haja kócosan omlott le a vállára, szája még mindig duzzadt volt egy kicsit, zöldeskék szeme nagyobbak voltak, mint általában.  De hogy miért arról fogalma sem volt. Nem volt kedve kifestenie magát, minek? Hisz úgyse akar senkinek sem tetszeni, ennyi kaland elég volt egy ideig. Gyorsan meg fésülködött, feltűzte a haját, majd, mint akit kergetnek a csomagjaival együtt elhagyta a lakást.
Alig egy órával később a Gare de Lyon pályaudvaron felszállt az aznapi első, Avignonba tartó gyors vonatra.
Nagy nehezen átverekedte magát a tömegen, aztán mire megtalálta a fülkét, ahová helyjegye szólt, és amely az utolsó, legtávolabbi vagonban volt, annyira elfáradt, mintha egész nap bányában dolgozott volna. Utolsó erejével feltornázta bőröndjét az egyetlen üresen maradt csomagtartó rekeszbe, aztán leroskadt a megfelelő számú ülésre, és fejét a hűvös ablakhoz támasztotta.
Elcsigázottan figyelte a peronon tolongó embereket, és arra gondolt, érthető, hogy ebben a hőségben, aki csak teheti, menekül a városból. A szeme megakadt egy férfin, aki csak egy laptopot szorongatott, és csomagjait egy hordár gurította utána. Nyilván az első osztályra tartanak, gondolta a lány, és ahogy követte tekintetével a feltűnően magas idegent, büszke testtartása és kócos haja láttán elállt a lélegzete.
- Ez nem lehet igaz! - sóhajtott, és érezte, hogy felgyorsul a szívverése - Lehetetlenség! Ilyen véletlenek nincsenek - dünnyögte maga elé - Párizsban milliónyi, kócos hajú férfi szaladgál.
Akármennyire igyekezett, már csak a fickó tarkóját láthatta, meg fekete , fenekére feszülő farmerét. Úgy látszik, már képzelődöm, gondolta.
Orrát az ablakhoz nyomta, hogy minél tovább figyelhesse az idegent. Még látta őt felszállni a vonatra, s ha csak villanásnyi ideig is, a széles karimájú kalap alól homályosan felvillant borotválatlan arca és jellegzetes orra.
Kris - bár nagyon határozatlanul, de még mindig meg volt győződve arról, hogy nem az éjszakai ismerőse bukkant fel a színen - a biztonság kedvéért összehúzta magát, é hátradőlt, mert úgy érezte, ha ő lát valakit, akkor ez fordítva is igaz lehet.
Valószínűleg csak ritka hasonlóságról volt szó, nyugtatta magát még akkor is, amikor a vonat elindult, és lassan maguk mögött, hagyták a pályaudvart.
Mégsem gubbaszthatok így egész úton, gondolta egy idő után,  és felegyenesedett. Nézte az elsuhanó, legendás szép francia tájat. Egy idő után unatkozni kezdett.
Ha Niki itt lenne, ahogy megbeszéltük, mennyivel szórakoztatóbb lenne ez az utazás! Ez járt Kris fejében, miközben dél felé robogtak.
Egy hete, amikor elindult Londonból, azt hitte Niki vele tart, de unokatestvére, mint mindig most is másképp gondolta. Egy sms-t kapott, amelyben ez állt: Sajnálom, ülj taxiba, magyarázat később.
Nagyon komoly oka lehet Niki távolmaradásának, bosszankodott holtfáradtan a lány.
Majd hirtelen a nem is olyan távoli múltba repítette a képzelete.

Megint ott ül! - nyugtázta Kristen elégedetten, amikor kinézett a párizsi lakás ablakán, és megpillantotta a vonzó, kócos hajú fiatalembert a szemközti bár teraszán. Mindennap ugyan annál az asztalnál ül, háttal a járdának, s általában sört ivott meg újságot olvasott. Kris megállapította, hogy harminc év körüli és irtózatosan jóképű. Mind a huszonnégy éve alatt aligha találkozott ilyen pasival. Már több. mint 4 napja bámulta folyamatosan és tegnap eldöntötte, hogy ha megint felbukkan lemegy hozzá. A szemrevaló ismerős-ismeretlen férfi, mindennap egyszer délelőtt egyszer kora este ült ott. Mivel délelőtt volt, Kris eldöntötte, vesz valami szemre való kis ruhát és este szerencsét próbál.
Amikor este felé haza ért kinézett az ablakon és megpillantotta őt. Több se kellet lezuhanyozott, felvette legújabb szerzeményeit egy lehelet vékony selyemszoknyát és a tenyérnyi, fekete mellénykét, csupán eg vállpánt nélküli melltartóval. Aztán felkapott egy flitteres estélyi táskát. Kifelé menet a vállára terítette áttetsző, hosszú sálját, és elindult a "bevetésre".
Átvágott az úttesten, belépett a bárba, hanyag Bon soir-ral üdvözölte a pult mögött serénykedő csapos lányt, majd gondolkodás nélkül letelepedett a férfihoz legközelebb eső üres asztalhoz.
Fél szemmel az "áldozatát" leste, így aztán nem kerülte el figyelmét, hogy a férfi futó, de elismerő pillantást vet rá, majd tovább tanulmányozza az újságját.
Amikor a pincér megjelent, ellenállt a kísértésnek, és nem sört rendelt, amivel pedig rendes körülmények között szívesen oltotta a szomját. Igy egy Kir nevű koktélt rendelt.
Amikor egyik alkalommal hevesebben tette le a poharat, a csörrenésre  az idegen felkapta a fejét.
Nehogy mosolyogj! Még félre érti! - figyelmezettet magát és igyekezett a lehető legnyugodtabban állni a férfi tekintetét, aki közben hunyorogva szorította össze az ajkát.
Talán sikerült felkeltenem a figyelmét, ébredt fel a remény Kristen-ben. Talán észre vette, hogy nem közömbös nekem.
- Parlez- vous anglais? - kérdezte.
- No! - vágta rá mosolyogva a férfi.
- Én meg franciául nem beszélek - közölte, és lehuppant az egyik székre. - Italiano? - kérdezte, mintha nem tudná a választ.
- No- ingatta közönyösen a fejét.
Kris felfogta, hogy álmai férfija makacsul ragaszkodik a francia nyelvhez. A férfi szeme gyanúsan csillogott miközben végig mérte Krist, így elérkezettnek látta az időt, hogy levegye hosszú stóláját, és kivillantsa csupasz vállát, keblére feszülő, szűk kis mellénykéjét. A férfi tekintette persze azonnal elkalandozott hófehér izgató bőrén, mire a lány teste enyhén bizseregni kezdett.
- Netalán orosz vagy esetleg izlandi? - folytatta a játékot elfúlva Kris.
- Spreek je nederlands? - kérdezte most az "áldozata" és háta mögé rejtette az újságát.
- Nem!
A férfi arcán ekkor egy érzéki mosoly jelent meg
- Je suis désolé - tette kezét a szívére.
Mivel Krisnek fogalma sem volt róla mit jelentenek ezek a szavak, csak ennyit mondott.
- Et je suis Kristen.
A férfi nevetve bólintott.
- Robert - mutatott magára.
- Örvendek!
- Enchanté - mormolta a férfi, miközben kezet csókolt.

1. fejezet

Sziasztok feltettem nektek az első fejezettet, nem a legjobb történetem, de ez volt az első amit írtam szóval így nézzétek, ha kérhetném!
puszi becca20


A pompás, az elegáns, a szemérmetlen, a csábító Párizs volt a bűnös!
A szerelem, a romantika fővárosa, a metropolisz, amely felpezsdíti az ember vérét, amely könnyeddé, őt könnyelművé tesz, és amely varázsának senki nem képes ellenállni. Lakóinak általános jókedve a nemzeti ünnepen, a Bastille ostromának évfordulóján vált különösen szembeötlővé, és ez a féktelen életöröm átragadt a turistákra is.
A forradalom szelleme lengte be az utcákat, százezrek ünnepeltek a júliusi verőfényben, az utcákon hömpölygött az önfeledt vigadó tömeg.
Igen, kizárólag Párizs a bűnös! Hogyan is állhatna ellen egy magányos ifjú hölgy a világ legcsábítobb és ez alkalommal legforróbb hangulatú városnak. Persze én hölgy sem vagyok így aztán még nehezebb. Nem is csoda, hogy nem is sikerült. Idióta vagy Kristen!  Igen, hát persze ki más is lenne erre képes.
Kristen Stewart óvatosan kinyitotta a hálószoba ajtaját, és szandálját szorongatva, lábujjhegyen osont végig a fényesre suvickolt tölgyfa padlón, lenge nyári ruhájában. Egy pillanatra megtorpant, amikor rájött, hogy a kézitáskája nincs ott, ahová emlékezete szerint este letette. Vagy lehetséges, hogy rosszul emlékszik? Azon sincs mit csodálkozni, hiszen az éjszaka átélt, minden képzeletet felülmúló érzéki örömök kitörölték az emlékezetéből az előzményeket.
Kisimította homlokából összeborzolódott haját, és elszántan küzdött kétségei ellen, amelyek akkor rohanták meg, amikor ráébredt, milyen felelőtlenül viselkedett, és mekkora kockázatnak tette ki magát, amikor idejött. Igyekezett kitalálni, hogyan is léphetne le a lehető legészrevétlenebbül.
Hajnalodott már, úgyhogy szerencsére nem kellett villanyt gyújtania. Az ablakon beszűrődő derengő fényben egyszer csak észrevett valami csillogó tárgyat a vastag, bolyhos szőnyegen, az egyik karosszék lába mögé bújva, és amint lehajolt, azonnal felismerte flitteres estélyi táskáját. Szívdobogva vette szemügyre a tartalmát, aztán megkönnyebbülve nyugtázta, hogy az útlevele és a pénze hiánytalanul megvan. Pedig egy pillanatig elképzelte, mihez kezdene, ha bármi is eltűnt a személyes holmijából. Most rohanhatna a rendőrségre feljelentét tenni, aztán iratai pótlására, hogy előbb az unott hekusoknak, majd a közönyös tisztviselőknek kénytelen kelletlen beszámoljon, milyen körülmények között veszítette el a pénzét és az úti okmányait.
Felállt, és megpróbálta nesztelenül megtenni az utolsó métereket a lakásajtóig, de nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy vissza ne nézzen a hálószobában még az igazak álmát alvó férfira. A napbarnított, széles vállú, csupa izom, kisportolt test láttán, amely légkondicionáló berendezés híján úszott a verejtékben, a lány felidézte az éjszaka eseményeit, melyek nem a nyári időjárás bizonyultak meglehetősen forrónak...
Rob sokkal inkább szálkásan volt izmos ami Kristen nagyon izgatta. Ez a pasi így meztelenül jobban fest, mint felöltözve, állapította meg kissé nyugtalanul. Pedig tegnap a farmernadrágban meg márkás pólójában sem volt utolsó látvány...
E pillanatban teljességgel hihetetlennek, sőt kifejezetten valószínűtlenek tűnt, hogy alig néhány órája még szenvedélyesen szeretkezett ezzel a vadidegen férfival. Sikerült belekeverednie egy hihetetlenül romantikus kalandba a szerelem fővárosában! És ez a kaland felülmúlta a legmerészebb álmait.
Kris képtelen volt elszakadni a csábító és még történtek után is vérforraló látványtól. ha most felébredne, mit mondanék neki? - fontolgatta. Vajon képes lenne-e olyan felszabadultan, gátlástalanul viccelődni vele, mint tegnap este? Mindenesetre kétségei támadtak, mert úgy érezte, az előző napi lazaságának, merészségének mostanra nyoma sem maradt.
Robert azonban szerencsére nem ébredt fel, csak a másik oldalára fordult, úgyhogy Kris zavartalanul gyönyörködhetett fényes hajában amely hosszabb volt, mint az általa ismert férfiaké, de még nem lehetett hosszúnak mondani. De szex közben annyira jó volt a hajába kapaszkodni....eszméletlen. Érdekes név választás egy franciának a Robert...inkább Lucien vagy valami más. Bár manapság már ez nem fontos. Kattogott Kris agya folyamatosan.
Úgy alszik, mint egy jóllakott oroszlán, állapította meg a lány, és azonnal bele is pirult, amiért egy vadállat jutott az eszébe különleges kalandjának hőséről, akire pedig, valami azt súgta, évtizedek múlva, amikor már a hamut is mamunak mondja, is emlékezni fog.
Összeszedte magát, és a lehető legcsendesebben a kijárathoz surrant. Még egy utolsó pillantást vetett a férfi formás hátsójára, amely kilátszott a takarónak használt gyűrött lepedő alól, aztán óvatosan behúzta maga mögött az ajtót.
A biztonsági zár kattanása még akkor is visszhangzott a fülében, amikor már a kihalt lépcsőházban rohant lefelé az első emeletre. Annyira remegett a keze, hogy miután végre sikerült előhasználnia a kulcsát, alig talált bele a zárba. Közben persze fülelt, nem hall-e föntről lépéseket.
Amint belépett a saját lakosztályába, és magára csukta az ajtót, eszébe jutott, mennyire elcsodálkozott, amikor újdonsült ismerőse előző este épp a Rue de Birague -ba, épp abba az öreg házba hívta meg magához, ahol ő is lakott. Szerencsére azonban volt annyi esze, hogy ezt nem kötötte alkalmi lovagja orrára.
Mint egy üldözött, akinek sikerült biztonságos menedékre lelnie, megkönnyebbülten támaszkodott a falnak, és lelki szemei előtt lepergett az éjszaka minden varázslatos pillanata. Szórakozottan simított végig a dekoltázsán, de a kedvenc maori féldrágakő nyakéke nem volt sehol. Nem tudott másra  gondolni, mint hogy a szeretkezés hevében valószínűleg kikapcsolódott, és most ott hever valahol Robert ágyában.
- Márpedig akkor keresztet vethetek rá - legyintett lemondóan - Nincs az a pénz, amiért visszamennék érte!
Megpróbálta beletörődni a veszteségbe, s hogy elterelje a figyelmét, inkább számba vette az elmúlt napok történéseit.
- Csak semmi megbánás! - figyelmeztette magát, és elhessentette a nyugtalanító gondolatokat.
Egyébként sem érezte teljesen idegennek a hálótársát, hiszen nyelvi nehézségek ellenére egészen jól elboldogultak...

Varázslatos Provence

Tévedtem gyorsan feldobtam hogy legyen egy kis csemege a számotokra:D pusszancs


Párizsban Kristen megismerkedik egy jóképű, francia férfival, és még aznap szenvedélyes éjszakát tölt el vele. Reggel titokban elhagyja a lakást, és Provence- ba utazik nyaralni. Ám legnagyobb rémületére kiderül, hogy a vendéglátó család egyik tagja azonos a titokzatos idegennel, és egyáltalán nem francia, hanem angol akárcsak, Kristen. Ráadásul hirtelen felbukkan a férfi volt szeretője, és közli, hogy gyereket vár.... Hogyan tud Kristen megbirkózni a helyzettel? Ott hagy mindent és elfelejti a férfit vagy sikerül túljutniuk a megpróbáltatásokon???

Hmmm...

Sziasztok!

Úgy gondoltam, hogy ide kiírom az email címem! Ha valakinek bármi gondja baja van lehet rá írni persze a nélkül is! Nyugodtan írhatok nekem! 

rebecca.toth@freemail.hu

puszi becca20

Főnix 10

Sziasztok itt vagyok! Hát tévedtem hamarabb megkaptátok, megjött az ihlet és jött...nem tudom, hogy jó lett e mert tudtam, mit akarok csak azt nem, hogy fogalmazzam meg. Hát ez sült ki belőle remélem azért tetszeni fog és szépen lezárja a történetet. De ha van valami kérdésetek tegyétek fel komiba válaszolok rájuk szívesen. Jó olvasást és szép hétvégét mindenkinek.
puszi becca20


5 évvel később...

Kristen

- És boldogan éltek, míg meg nem haltak...Itt a vége, fuss el végre!
- Neeeee mami, kéjlek ne csak még egyet lécci - nézett rám gyönyörű szürkéskék szemeivel. Ilyenkor annyira nem tudtam neki ellenállni. De most muszáj lesz este 7 fele jár az idő ami azt jelenti alvás.
- Nem, pici Eva alvás van! Elmúlt hét óra alukálnod kell! - felálltam az ágya mellől betakartam és egy puszit nyomtam a homlokára.  Ezt minden este eljátsszuk. Már az ajtónál jártam és éppen leoltottam a lámpát amikor megszólalt:
- Mami, neked papi volt a herceged? -  kérdezte felnőttes komolysággal ami meg mosolyogtatott. 
- Igen picim, ő volt a hercegem - nevetem fel.
- Mami, téged is meg kellet menteni a sárkánytól?
- Igen, a saját sárkányomtól - komorodtam el ahogy eszembe jutott mennyire nehéz volt sok évvel ezelőtt nem elég, hogy meghalt az a férfi akit a legjobban véltem szeretni, ezzel együtt az egész életem is felfordult. 
Elmélkedésemből Eva hangja rántott ki.
- Mami, szeretnék egy kis testvért - jelentette ki...imádtam őt ahogy egyik témából a másikba bírt ugrálni, mindig megnevetett. Életem legjobb döntése volt, hogy megtartottam. Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok megijedtem, nem számítottam rá. Sőt nem is a legjobbkor jött. Hisz nem volt mellettem ő, a férfi, aki biztonságot nyújthatott volna nekem.  Megkaptam életem legjobb állását és biztos voltam benne, hogy a kettő együtt nem fog menni nekem. Ehhez kevés vagyok. Három hétig sírtam mielőtt vissza mentem volna az orvoshoz a döntésemmel. Az biztos, hogy nem döntöttem rosszul és ami a legjobb, hogy tévedtem a munka és Eva össze egyeztethető volt.
- Mami?
- Igen kicsim?
- Azt szeretném, ha egyszer lenne egy kistestvérem és látnám, hogy nő a pocakodban. Azt mesélték az jó muji!
- Ki mesélte ezt neked? - kérdeztem pedig tudtam a választ.
- Nem mondom meg - nyújtotta rám a nyelvét.
- Na jól van drágám, most már alvás - szóltam rá szigorúan, hisz mégis csak én diktálok Megmosolyogtam a saját elméletemet, hisz igazából nem én, hanem ő diktál.
- Igenis, kapitány - nevetve rám kacsintott majd fogta a nagy maciját és befordult a fal felé. A maci nagyobb volt, mint ő és mégis minden hova magunkkal kellet cipelni. Nélküle nem tud aludni. Egy picit álmos voltam de még nem aludhatok, hisz mindjárt megérkeznek. Ezért takarítani kezdtem és a vacsorát közbe beraktam a sütőbe melegedni. Gyorsan eltelt az a másfél óra.
A lépcső alján jártam amikor az ajtó kinyitódott és szaladva közelített az én angyalom.
- Anyu... úgy hiányoztál. Képzeld megcsókolt egy fiú fujj nagyon und volt. És a tábori vezető azt mondta, hogy nagyon szép a hangom képezni kéne. És képzeld rájöttem, hogy színésznő akarok lenni vagy pedig balerina, de az se baj ha majd űrhajós leszek és...
- Kicsim vegyél levegőt mielőtt megfulladsz - öleltem magamhoz. - Jaj, te is nagyon hiányoztál ez a két hét sok  volt így eldöntöttem soha nem engedlek táborba többet az én nagy lányom velem marad! - A szeme kétszeresére tágult majd elkezdte kapkodni a levegőt mire én hangos nevetésbe törtem ki.
- Anyuuuu, már azt hittem komolyan gondolod, hogy nem engedsz sehova - mosolygott rám.
- Nem gondoltam komolyan, na és mesélj milyen volt az a csók, helyes fiú volt? - kérdeztem. Mire ő elpirult.
- Hát fura...nekem a csók nem tetszik nem tudom, hogy a felnőttek mit esznek rajta. Hát Peter a legmenőbb srác volt és tényleg aranyos - vörösödött el teljesen.
- Eva alszik? Annyira hiányzott szerintem ma vele alszok. - jelentette ki.
- Már biztos, hogy alszik de majd vacsora után bebújsz hozzá. Reggel boldog lesz ha felébred és meglát. Tudod holnap korán keltek mert jönnek nagyiék értetek.
- Uhh elfelejtettem náluk leszünk egy hétig. Most nem örülök túlzottan. Tudod a pszichikai fejlődésemhez muszáj lenne, hogy minél többet töltsek veled. És már megint nem leszünk együtt.
A szememet könny lepte el ezt a sok maszlagot azért hordta össze, mert jelezni akarta felém, hogy szeret és hiányoztam neki nagyon.
- Hmm lehet, hogy inkább pszichológusnak kellene menned. Tudod, te is jól, hogy én sem örülök, hogy így alakult nagyon szeretlek, nagyon hiányoztál, de végül is te akartál elmenni ebbe a táborba. - mondtam neki és magamhoz öleltem. Na nyomás enni. Már kikészítettem. Apád, hol van?
- Áááá már vártam mikor kérdezed meg - kacsintott rám, ezek a gyerekek túl hamar felnőnek - amúgy kint a kerteben játszik kutyussal. - Majd bevonult a konyhába. Utána mentem és beszélgetünk amíg evett. Majd felvonult a lépcsőn mielőtt bement volna a szobába utána szóltam:
- Becky! Te és Eva vagytok a legjobb dolog az életembe!
- Na és apa?
- Ő a második legjobb - kacsintottam rá majd intettem, hogy menjen be.
Amikor kiértem a kertbe Lucky már a házában aludt, amikor bezártam a hátsó ajtót felkapta a fejét de nem mozdult meg. Amikor konstatálta, hogy csak én vagyok vakkantott majd a buksiját vissza hajtotta. Ebből is látszik, hogy szerelmem már teljesen kifárasztotta, amíg én bent voltam Beckyvel.
A hintában ült és a csillagokat bámulta csak vettem észre amikor leültem mellé, hogy a szeme csukva van. Nem nyitotta ki a szemét csak magához vont.
- A lányok már alszanak?
- Eva igen, Becky csak most feküdt be mellé.

Robert

Nem nyitottam ki a szemem olyan nyugtató volt, hogy Kris itt van mellettem. De most nem volt kedvem beszélgetni. A gondolataim 5 évvel ezelőtt jártak amikor mindez az idill csak a fantáziám szüleményeként volt jelen. Sose felejtem el, amikor Kris elment egy szó nélkül. És azt sem ami miatt tette.
Hat hete lehetett, hogy Kris elment és csak tőlem nem köszönt el. Becky mindennap azt kérte, hogy hozzam vissza. De én nem akartam, ha ő döntött és a munkát választotta nem akartam az útjába állni. Azon a reggelen szintén magamba roskadva ültem a konyhapultnál amikor anya lejött.
- Elegem van most már belőled, ha ennyire hiányzik akkor hozd őt vissza.
- Nem és kérlek ebbe nem szólj bele neki a munka fontosabb volt, és tudom, hogy volt valami trauma az életében ami nem engedi, hogy szeressen de együtt képesek lettünk volna megoldani. De ő elszaladt és én ezt elfogadom - mondtam anyámnak.
- Te tényleg nem tudod, hogy mi történt?
- Nem, miért te tudod anya? - kérdeztem és izgatottan felálltam. Hat hét alatt most először éreztem, hogy érdekel valami.
- Igen, bár nem biztos, hogy nekem kéne elmondani, de ha így boldogok lesztek. Krisnek meghalt a vőlegénye.
- Tessék?
- Igen jól hallottad.
- De...hogy ...és miért ...miért nem mondta el...nem értem nekem is maghallt Kathy ő segített tovább lépnem magának miért nem segít.
- Fiam az nem olyan könnyű neked volt időd beletörődni. Neki nem!
- Miért? Miben halt meg?
- Autó balesetben.
- Ez tényleg szörnyű...na de ekkor traumát nem okoz főleg, ha nem most történt. Tényleg mikor...? -kérdeztem meg.
- Négy éve és nem ez okozta a traumát hanem az, hogy az esküvő előtt egy órával történt a baleset a vőlegénye és annak a tanúja szörnyet halt. A templomba nem a vőlegény érkezett meg, hanem a rendőrség. És ami a legrosszabb, hogy ezt egy jósnő megjósolta Krisnek, hogy aznap valami szörnyűség fog történni Krissel.El is akarta halasztani az esküvőt, csak Nick hülyeségnek tartotta.
- El se hiszem, Istenem szegény...- leroskadtam a székre.
És akkor döbbentem rá, hogy szeretem és bármit megtennék érte. Több se kellett fogtam Beckyt és elrepültem hozzá, hogy meggyőzem, hogy ha mi összejövünk nem csak együtt leszünk, hanem egyek is.
- Kris?
- Igen szívem?
- Emlékszel amikor megjelentünk Beckyvel? - kérdeztem és rá néztem mire egy gyönyörű mosolyra húzta a száját.
- Hát, hogyne! Csöngettek és kimentem kinyitni az ajtót és Beckyvel találtam szembe magam. Aki kijelentette, hogy már pedig ő nem hajlandó nélkülem élni... és akkor te is kiléptél a fal mögül és te is megismételted, hogy nem vagy hajlandó nélkülem élni.Nagyon elszántak voltatok. - mosolygott rám. - Nem tudtam, mit csinálni ezért behívtalak titeket. Elmondtad, hogy tudod mi történt Nickel és azt is tudod, hogy ez szörnyű, mert neked legalább volt időd elbúcsúzni nekem viszont nem. Nagyon meghatódtam, hogy te tudod, hogy mi is a bajom igazából a családom meg nem volt hajlandó megérteni, csak azt sulykolták, hogy lépjek túl. Aztán lefektettük Beckyt, mire azt mondtad...
- Mire azt mondtam, hogy szeretsz engem ezért velem kell, hogy maradj! Velünk. - idéztem akkori mondatom, úgy mesélte el a történetet, mintha csak tegnap lett volna.
- Marhára magabiztos voltál és ez győzött meg arról, hogy talán tényleg működhet a dolog. - nevetett fel az emlék hatására.
- Igazából akkor bizonyosodtam meg arról, hogy mit is jelentünk neked amikor azt mondtad, vissza jössz és itt hagyod munkád...
- De te ezt nem engedted és így mindannyian itt maradtunk. - csókolt meg szerelmetesen.
- Sőt még anyáék postázták Luckyt is - nevettem fel. Hisz megjelent a kép ahogy a csomagküldő szolgálat embere két nap múlva kopogott az ajtón Luckyval a kezében. 
- Miatta kellet családi házba költöznünk, amit azóta sem bántam meg!
- De a legszebb pillanatom, édesem. Mégis az volt amikor közölted, hogy Eva érkezik.
Az ebédlő asztalnál ültünk már egy hete, hogy össze költöztünk éppen reggeliztünk, amikor közölte a hírt.
- Rob, tudom, hogy megkellet volna beszélnünk, de nem sokára érkezik Eva.
Az újság papír felett rá néztem felhúzott szemöldökkel.
- Nem baj kicsim, tudod, hogy örülök, ha megismerhetem a barátnőidet. És mikor érkezik pontosan?
- Hát olyan hét és fél hónap múlva, pontosat sajnos nem tudok, majd ha úgy dönt jön - mosolygott rám.
- Mit mondjak szeszélyes egy barátnő lehet, én jobban örülnék ha pontos dátumot mondana mert előkel készíteni a szobát.
- Látod ebben igazad van majd úgy két hónap múlva elkezdjük megvenni a bútorokat.
- Mi a fenének kell új bútor elégedjen meg ezzel, kicsim ha kell majd neki valami majd szól! - mondtam kissé idegesen már.
- Ő nem tud szólni, mivel még beszélni sem tud.
- Miaz, hogy nem tud beszélni milyen barátnő az amelyik...- és  akkor hirtelen meg vílágosodtam.
- Te...te...te???
- Kjis akkor máj apu is tudja, hogy kistestvéjem jesz?
- Hát pici Becky szerintem lassan leesett neki - pöckölte meg az orrát.
Én meg, mint egy hülye ember ültem ott még egy órán keresztül és csak néztem a kávém. Az agyam nem pörgött fel se fogtam, hogy megint apa leszek.
Elmosolyodtam az emlékek hatására a gyors esküvő a félelem, hogy Krist is elvesztem úgy ahogy Kathyt. A furcsa álom amelyben Kathy megjelent és közölte, hogy nem lesz semmi gond Krisnek igaza lesz, lány lesz és simán megy majd menni és ne aggódjak ő boldog, hogy boldognak lát minket. Amikor Krisnek elmeséltem nem szólt semmit csak elmosolyodott majd egy köszönömöt moromolt az orra alatt, hogy azt kinek legyen az ő titka.
- Mr. Pattinson jó lenne lefeküdni, hisz holnap megyünk második nászútra és anyukáék hamar jönnek a lányokért.
- Igenis, Mrs. Pattinson veled a világ végére is elmernék. Tudod mit akar Eva születésnapjára?
- Sejtem - mosolygott rám.
- Pontosan egy kistestvért, mert ahogy ő fogalmazott Becky szerint jó móka nézni ahogy növekszik a pocidba. És már el is döntötték, hogy énekelnek majd neki.
- Hát akkor neki kéne kezdeni, hisz alig 10 hónap van Eva szülinapjára.
- Pont elég! - mondtam majd felkaptam és meg sem álltam a hálószobáig.

 Vége

Megérkeztem....

Sziasztok!
Végre haza értem:D
És ami számotokra a legfontosabb megálmodtam a Főnix végét ezt már csak szavakba kell öntenem:D Életemben nem volt még ilyen rossz nyaralásom...de ezt nem itt...így volt időm agyalni ezen:D Tehát a jó hír, hogy megvan....a Rossz hír, hogy csak hétfőn vagy kedden kapjátok meg...és ami a legrosszabb ez lesz az uccsó fejezet. Így jött össze erőltetni nem akarom...valamiért ennél a történetnél a múzsám nem igen akar segíteni.:(:( lehet azért mert egy fejezetesnek szántam...de inkább hagyjuk:D
A lényeg remélem jövőhéten elkezdem az új törimet is már csak azt kellene eldönteni, hogy ezen a blogon vagy másikon???? Szerintetek???

Ja és hiányoztatok ti is meg a blogom is....soksoksok pusszancs nektek
becca20