2. fejezet

Sziasztok!
Itt a következő fejezet, lasan beindul a történet és köszönöm az előzőhöz a véleményeket!
puszi becca20



A lány ránézett a konyhapulton álló  vekkerre, hozzáigazította a karóráját, aztán sietve összeszedte a holmiját, és bedobálta a bőröndjébe. Gyorsan lezuhanyozott, és az este viselt szoknyája, topja helyett felvette a sötétkék rövidnadrágját és sárga blúzát. Megnézte magát a fürdőszobatükörben, vörösesbarna haja kócosan omlott le a vállára, szája még mindig duzzadt volt egy kicsit, zöldeskék szeme nagyobbak voltak, mint általában.  De hogy miért arról fogalma sem volt. Nem volt kedve kifestenie magát, minek? Hisz úgyse akar senkinek sem tetszeni, ennyi kaland elég volt egy ideig. Gyorsan meg fésülködött, feltűzte a haját, majd, mint akit kergetnek a csomagjaival együtt elhagyta a lakást.
Alig egy órával később a Gare de Lyon pályaudvaron felszállt az aznapi első, Avignonba tartó gyors vonatra.
Nagy nehezen átverekedte magát a tömegen, aztán mire megtalálta a fülkét, ahová helyjegye szólt, és amely az utolsó, legtávolabbi vagonban volt, annyira elfáradt, mintha egész nap bányában dolgozott volna. Utolsó erejével feltornázta bőröndjét az egyetlen üresen maradt csomagtartó rekeszbe, aztán leroskadt a megfelelő számú ülésre, és fejét a hűvös ablakhoz támasztotta.
Elcsigázottan figyelte a peronon tolongó embereket, és arra gondolt, érthető, hogy ebben a hőségben, aki csak teheti, menekül a városból. A szeme megakadt egy férfin, aki csak egy laptopot szorongatott, és csomagjait egy hordár gurította utána. Nyilván az első osztályra tartanak, gondolta a lány, és ahogy követte tekintetével a feltűnően magas idegent, büszke testtartása és kócos haja láttán elállt a lélegzete.
- Ez nem lehet igaz! - sóhajtott, és érezte, hogy felgyorsul a szívverése - Lehetetlenség! Ilyen véletlenek nincsenek - dünnyögte maga elé - Párizsban milliónyi, kócos hajú férfi szaladgál.
Akármennyire igyekezett, már csak a fickó tarkóját láthatta, meg fekete , fenekére feszülő farmerét. Úgy látszik, már képzelődöm, gondolta.
Orrát az ablakhoz nyomta, hogy minél tovább figyelhesse az idegent. Még látta őt felszállni a vonatra, s ha csak villanásnyi ideig is, a széles karimájú kalap alól homályosan felvillant borotválatlan arca és jellegzetes orra.
Kris - bár nagyon határozatlanul, de még mindig meg volt győződve arról, hogy nem az éjszakai ismerőse bukkant fel a színen - a biztonság kedvéért összehúzta magát, é hátradőlt, mert úgy érezte, ha ő lát valakit, akkor ez fordítva is igaz lehet.
Valószínűleg csak ritka hasonlóságról volt szó, nyugtatta magát még akkor is, amikor a vonat elindult, és lassan maguk mögött, hagyták a pályaudvart.
Mégsem gubbaszthatok így egész úton, gondolta egy idő után,  és felegyenesedett. Nézte az elsuhanó, legendás szép francia tájat. Egy idő után unatkozni kezdett.
Ha Niki itt lenne, ahogy megbeszéltük, mennyivel szórakoztatóbb lenne ez az utazás! Ez járt Kris fejében, miközben dél felé robogtak.
Egy hete, amikor elindult Londonból, azt hitte Niki vele tart, de unokatestvére, mint mindig most is másképp gondolta. Egy sms-t kapott, amelyben ez állt: Sajnálom, ülj taxiba, magyarázat később.
Nagyon komoly oka lehet Niki távolmaradásának, bosszankodott holtfáradtan a lány.
Majd hirtelen a nem is olyan távoli múltba repítette a képzelete.

Megint ott ül! - nyugtázta Kristen elégedetten, amikor kinézett a párizsi lakás ablakán, és megpillantotta a vonzó, kócos hajú fiatalembert a szemközti bár teraszán. Mindennap ugyan annál az asztalnál ül, háttal a járdának, s általában sört ivott meg újságot olvasott. Kris megállapította, hogy harminc év körüli és irtózatosan jóképű. Mind a huszonnégy éve alatt aligha találkozott ilyen pasival. Már több. mint 4 napja bámulta folyamatosan és tegnap eldöntötte, hogy ha megint felbukkan lemegy hozzá. A szemrevaló ismerős-ismeretlen férfi, mindennap egyszer délelőtt egyszer kora este ült ott. Mivel délelőtt volt, Kris eldöntötte, vesz valami szemre való kis ruhát és este szerencsét próbál.
Amikor este felé haza ért kinézett az ablakon és megpillantotta őt. Több se kellet lezuhanyozott, felvette legújabb szerzeményeit egy lehelet vékony selyemszoknyát és a tenyérnyi, fekete mellénykét, csupán eg vállpánt nélküli melltartóval. Aztán felkapott egy flitteres estélyi táskát. Kifelé menet a vállára terítette áttetsző, hosszú sálját, és elindult a "bevetésre".
Átvágott az úttesten, belépett a bárba, hanyag Bon soir-ral üdvözölte a pult mögött serénykedő csapos lányt, majd gondolkodás nélkül letelepedett a férfihoz legközelebb eső üres asztalhoz.
Fél szemmel az "áldozatát" leste, így aztán nem kerülte el figyelmét, hogy a férfi futó, de elismerő pillantást vet rá, majd tovább tanulmányozza az újságját.
Amikor a pincér megjelent, ellenállt a kísértésnek, és nem sört rendelt, amivel pedig rendes körülmények között szívesen oltotta a szomját. Igy egy Kir nevű koktélt rendelt.
Amikor egyik alkalommal hevesebben tette le a poharat, a csörrenésre  az idegen felkapta a fejét.
Nehogy mosolyogj! Még félre érti! - figyelmezettet magát és igyekezett a lehető legnyugodtabban állni a férfi tekintetét, aki közben hunyorogva szorította össze az ajkát.
Talán sikerült felkeltenem a figyelmét, ébredt fel a remény Kristen-ben. Talán észre vette, hogy nem közömbös nekem.
- Parlez- vous anglais? - kérdezte.
- No! - vágta rá mosolyogva a férfi.
- Én meg franciául nem beszélek - közölte, és lehuppant az egyik székre. - Italiano? - kérdezte, mintha nem tudná a választ.
- No- ingatta közönyösen a fejét.
Kris felfogta, hogy álmai férfija makacsul ragaszkodik a francia nyelvhez. A férfi szeme gyanúsan csillogott miközben végig mérte Krist, így elérkezettnek látta az időt, hogy levegye hosszú stóláját, és kivillantsa csupasz vállát, keblére feszülő, szűk kis mellénykéjét. A férfi tekintette persze azonnal elkalandozott hófehér izgató bőrén, mire a lány teste enyhén bizseregni kezdett.
- Netalán orosz vagy esetleg izlandi? - folytatta a játékot elfúlva Kris.
- Spreek je nederlands? - kérdezte most az "áldozata" és háta mögé rejtette az újságát.
- Nem!
A férfi arcán ekkor egy érzéki mosoly jelent meg
- Je suis désolé - tette kezét a szívére.
Mivel Krisnek fogalma sem volt róla mit jelentenek ezek a szavak, csak ennyit mondott.
- Et je suis Kristen.
A férfi nevetve bólintott.
- Robert - mutatott magára.
- Örvendek!
- Enchanté - mormolta a férfi, miközben kezet csókolt.