30. fejezet

Rob fürdőköpenybe burkolódzva nyugtalanul járkált fel-alá a szállodai lakosztályban. Valamitől borzasztóan ideges volt. A tenyere izzadt, a szíve dobogott,  gyomra is ugrált. Végre Kris előkerült a fürdőszobából. Ő is szállodai fürdőköpenyt viselt, és boldogan mosolygott.
A férfi komoly arccal lépett oda hozzá.
- Meg tudsz nekem valaha bocsájtani? Ha csak rágondolok, hogy mi mindent mondtam neked, és mit tettem... - Rob sóhajtott, és magához húzta a feleségét - Az egyetlen mentségem, hogy azt sem tudtam, hol áll a fejem.
- Ez most már nem fontos - felelte Kris - A múlt mögöttünk van. Azt mondják, a házasság első hat hónapja a legnehezebb. Ebből már csak kettő van hátra.
- Két napig sem bírnám ki, ha rosszban lennénk - Rob gyengéden lenyomta feleségét az ágyra, és mellé feküdt. Aztán a könyökére támaszkodva nézte - Valamit be kell vallanom.
- Nem várhat?
- Nem - a férfi szorosan fogta a kezét, és forgatta az aranygyűrűt az ujján - Az utóbbi hetekben sokat elmélkedtem, és szeretném, ha meghallgatnál, hogy megértsd a viselkedésemet.
- Ragaszkodsz hozzá? - mosolygott az asszony -  Nekem sokkal jobb ötletem van.
- Okvetlenül meg kell hallgatnod. Az anyám állapota rosszabbodott és az még csak súlyosbította a helyzetet amikor megtudtam, hogy pontosan mi történt a nővéremmel. Nem tudtam jól kezelni az érzelmeket, így bánatom átcsapott az egész Stewart család iránti haragba. De aztán az első találkozásunk alkalmával beléd szerettem. Most már tudom, de akkor önmagamnak sem akartam bevallani - Egy pillanatra elhallgatott, és könyörögve nézett az asszonyra - Nem hittem a szerelembe, mert láttam, hogyan járt a nővérem. Utólag látom, hogy gyenge volt. A házassági ajánlatot, őszintén bevallva, féltékenységből tettem, mert azt hittem, hogy valaki más kedvéért csípted ki magadat. A nászéjszakánk volt életem legszebb éjszakája.  Minden várakozásomon túltett. Hamar beláttam, mekkora ostobaság volt, hogy a monacói utazást összekapcsoltam a nászúttal. Már azon a ponton voltam, hogy fütyülök a vendégekre, és vitorlát bontok. Akkor azonban megtaláltad a papírokat és nem hittél nekem, olyan dühös lettem, hogy mindent  elmondtam neked az apádról. Utána aztán minden egyre rosszabb lett. Aggódtam érted, amikor leugrottál a fedélzetről, és féltékeny voltam Giannira. Ráadásul Sally Harding még néhány hazugsággal bolhát ültetett a füledbe.
Kris szeretettel megsimogatta a férfi arcát.
- Ez most már mind nem számít..
- Számomra azonban igen. Görögországban azzal áltattam magamat, hogy minden rendben van köztünk. Csak amikor elutazásunkkor felvetted azt a ruhát, amelyiket az esküvőnk napján viseltél, akkor döbbentem rá, hogy mennyire megváltoztál azóta. Soha többé nem látszottál olyan boldognak, és nem beszéltél többet szerelemről. Ezért elhatároztam, hogy magammal viszlek New Yorkba. Nem akartalak Londonba engedni, mielőtt meg nem próbálok mindent helyrehozni.
- Eredetileg Londonba akartál vinni, és csak hirtelen ötlettől vezérelve raboltál el? És mindezt egy kék kosztüm miatt? - mosolygott.
- Igen. És akkor eltévedtél New Yorkban, én pedig rémületemben elrohantam egy fontos tárgyalásról. Akkor már tudtam, hogy mennyire beléd bolondultam, de még mindig nem akartam bevallni az érzéseimet.
- Olyan dühösnek látszottál, akkor ott felmerült bennem, hátha mégis jelentek neked valamit.
- Nagyon is sokat jelentettél. Igazán azonban akkor gondolkodtam el, amikor megkérdezted, miért nem Lucindát vettem feleségül, hogy bosszút álljak az apján. Ez az életemben nem jutott volna eszembe. El kellett, hát gondolkodnom, hogy a te esetedben akkor miért volt minden másképp.
Kris ne szól semmit így Rob folytatta:
- Amikor rá jöttem, hogy titokban fogamzásgátlót szedsz, becsapottnak éreztem magam. Kétségbe ejtett, hogy csak az ágyban vagyok jó, de mint a gyermekeid apja nem kellek.
- Ó, Rob - Kris mellé bújt - Azt egy pillanatig sem gondoltam. Mindig is szerettelek, még akkor is, amikor egyáltalán nem akartam. te csak szexet akartál.
Rob sután rázta a fejét.
- Most már tudom, hogy nem...Tudod akkor azt hittem, hogy nem maradsz hozzám hű. Legalább úgy szenvedtem a féltékenységtől, mint te.
- Borzasztóan sajnálom. Nem akartalak megbántani. És ha nem akarsz gyerekeket, akkor belenyugszom. Rólad azonban nem akarok lemondani. Annyira szeretlek, hogy az már fáj.
- Mi lenne ha végre kimondanád, hogy szeretsz....annyira jó hallani!
- A végtelenségig mondani fogom neked! Csak, hogy el ne felejtsd. De akkor azt akarod ezzel mondani, hogy mindennek ellenére még mindig szeretsz?
- Igen természetesen szeretlek.
Rob megcsókolta Kristent.
- És akkor megfontolod azt, hogy gyerekünk legyen?
- Nem -mondta Kris határozottan Rob teljesen elsápadt, de pont az előbb  mondta, hogy így is vele marad mert csak Kris kell neki.
- Hát akkor...
- Várj....- Kris félbe szakította - Nem fontolom meg az ajánlatodat...
Most Rob vágott közbe nem akarta, hogy feleség kimondja.
- Semmi gond, ha nem akarsz gyereket. Elfogadom, mint már mondtam...
- Rob - sóhajtott egyet Kris - Befejezhetném???
- Persze!
Csak ne mondja ki - gondolta magában a férfi.
- Rob nem fontolhatom meg a dolgot mivel négy hetes terhes vagyok!
- Tessék? Hogy? Mikor? - ráncolta homlokát Rob.
- Azt, hogy hogyan tulajdonképen neked kéne tudnod - nevetett az asszony. Ami pedig, a mikort illeti, az utolsó Londoni tartózkodásunkkor. Azon a héten amikor Nikinél voltam elfelejtettem bevenni a gyógyszer adagom...és na ne ragozzuk...Van valami kifogásod ellene?
- Jaj, dehogy! Borzasztóan örülök! - Majd magához rántotta az asszonyt és csak csókolta csókolta és csókolta........



10 hónappal később Kris a kislányát fürdette, és szerető hangon beszélt hozzá.
- Nagyon szerencsés emberke vagy. Nagyszerű apukád van. A te apukád annyira szeret bennünket, hogy a nagy cégétől is megválna értünk.
A kis Michelle boldogan csapkodta maga körül a vizet. Kris kivette a kádból. Felsóhajtott és bebugyolálta a picit egy puha fürdőlepedőbe, aztán magához szorította.
- Ha majd nagy leszel, remélem, te is találsz egy olyan férfit, aki annyira szeret téged, mint a papád engem. De jaj lesz annak aki téged megbánt. Ugyanis a papád kicsinálja súgta oda kislányának.
- Úgy lesz! - hallotta meg maga mögül  Rob hangját - Úgy lesz aki megbántja őt annak annyi. De erre jó sokáig nem lesz gondom kb. 40 éves koráig, mert ha a mamájára üt, ami elég bizonyos akkor adig nem engedem ki a szobájából.
Kris felkacagott.
- Te teljesen idióta vagy! - nevettet tovább.
Rob gyorsan lánya fülére tette a kezét.
- Csitt, ne beszélj csúnyán még eltanulja! - rótta meg az asszonyt.
- Te meg mit keresel ilyenkor itthon?
Rob megcsókolta, és elvette tőle a kicsit.
- Két új ügyvezetőt neveztem ki így most már több időm lesz. - Lenézett a kislányára é, aki éppen nagyot ásított. - Mindig elálmosodik  a fürdetéstől. Lefektettem.
Vissza érve magához húzta a feleségét és megcsókolta.
- Jó ötlet volt a két  ügyvezető - mosolygott - De a legjobb öletem az volt amikor elvettelek! Szeretlek.
Még kettő...
- Mi kettő? - kérdezte Kris.
- Még két gyereket szeretnék és ha nem baj most el is kezdem a próbálkozást.
Felkapta Krist és a hálószobáig meg sem állt vele...



The End



Sziasztok!


El sem hiszem, vége! Nagyon szeretném megköszönni, hogy itt voltatok velem, nagyon jól esett. Imádtam ezt a történetet, mert ez teljesen az enyém volt. Az elején beakartam csukni mert 3 fejezeten keresztül nem kaptam vissza jelzést. És akkor kaptam 3 véleményt ebből kettő ugyan attól az embertől jött, aki nagyon várta már a folytatást. Ennek hatására úgy döntöttem folytatom ha másért nem, mert ő írt. Ezután folyamatosan véleményezte a történetemet, volt egy olyan időszak amikor nem jött az ihlet és ő akkor is ott volt, kérte, hogy ne hagyjam félbe. Ő nem más volt, mint Virág és azóta is folyamatosan mellettem volt a történet folytán. Most megmondom őszintén imádtam a véleményedet olvasni, mindig kifejtetted mit gondolsz és nem csak egy mondatban. Köszönöm. Persze ez mindenkinek ugyan úgy szól aki velem volt és kommentálta a dolgokat remélem nem okoztam csalódást nektek a történet végén. Köszönöm, hogy vagytok nekem! Ha jól láttam az első történet nyert a Ezt jól kisütötted! ezért azt írom meg... de itt a nyár egy picivel több időm van így egy másik blogon megírom a Ti amo-t...mert nekem az áll a szívemhez közelebb:D Ha a főnixet befejezem...pihizek egy kicsit és elkezdem mindkét történetemet, egy héten egy fejit hozok majd mindkettőből. Remélem tetszik ez a változat...
Tényleg köszönök mindent nektek!

pussz becca20

29. fejezet

 Sziasztok!
Olyan hangulatom van, mintha már vagy csütörtök lenne...:) fogalmam sincs miért! Na jó olvasást és remélem tetszeni fog és....már csak 1 fejezet! Szomorú vagyok szerettem ezt a történetet. :( És még mindig nem döntöttem mi is legyen a folytatással...:)
pussz becca20


Rob megállította a csődört, mikor a helikopter zaja megtörte a reggeli csendet. Már megint Tom, gondolta.
Két héttel ezelőtt heves veszekedésre került sor kettejük között. Tom teljesen részegen találta Robot, és alaposan megmosta a fejét. Szemére hányta, hogy elüldözte a csodálatos feleségét, puszta gyávaságból nem hozza vissza, elhanyagolja az üzletet és nem éppen nagyszámú barátait.
Rob elzavarta Tomot, de abbahagyta az ivást, és néhány telefonnal megszervezte, hogy rendbe menjenek a dolgok a vállalatainál.Minden lényeges feladatot áthárított az üzletvezetőre. őt magát nem érdekelték többé a világrengető  tervei. Semmi sem érdekelte - Kristen kívül.
Most odalovagolt a helikopterhez, és leszállt a nyeregből.
Tom összeráncolt homlokkal nézett rá.
- Tegnap reggel óta próbálok kapcsolatot teremteni veled.
- Én is örülök, hogy látlak, Tom.
- Most legalább jobban nézel ki, mint a múltkor.
- Jót tesz a friss levegő, meg az, hogy nem ittam egy korty alkoholt sem - felelte Rob szárazon - Miért jöttél?
- Kris miatt.
- Mi van vele?
- Az utasításaid szerint követjük minden lépését. Tíz nappal előttig a londoni lakásodban tartózkodott. Akkor Caracasba repült.
- Venezuelába?
- Igen. Nem éppen  a világ legbiztonságosabb helye.
- Egedül repült oda?
Tom bólintott.
- Az ég szerelmére, miért? - Rob számára elviselhetetlennek tűnt a gondolat, hogy egy nő egyedül csatangoljon Venezuelában.
- Egy expedícióban vesz részt, amelyet Jake és Alice Hardington vezet. Tudod, a kincskeresők. Úgy látszik, Kris még diákkorában barátkozott velük össze. Egy kalózhajót szeretnének megtalálni, amelyet háromszáz évvel ezelőtt a francia haditengerészet elsüllyesztett. Kris mint tengeri régészt magukkal vitték.
- Komolyan mondod, hogy Kris egy csapat kincskeresővel egy kalózhajó után kutat?
Tom megint bólintott.
- Akármilyen különösen hangzik is, de igaz.
- Egyáltalán nem olyan különös. Tulajdonképpen teljesen rávall, hogy ilyen ostobaságot csináljon. Miért nem akadályoztátok meg?
- Azt mondtad kövessük nyomon, és ha szükségesnek tartom, értesítselek. Megpróbáltalak felhívni, amikor Londont elhagyta, de nem tudtalak elérni. Gondoltam, ez végül is a hivatásához tartozik, és nem jelent különösebb veszélyt. Ráállítottam a venezuelai embereimet. A hajó nyolc nappal ezelőtt vitorlát bontott. Jelenleg egy zátony előtt horgonyoz. Egyébként nem túl egyszerű kincskeresőket nyomon követni. Nagyon titokzatosak, és minden előzetes figyelmeztetés nélkül szokták felszedni a horgonyt.
- És most miért jöttél?
- Mert tegnap a meteorológusok viharjelzést adtak ki.Orkán vonul végig a Karibi tengeren, és a kincskeresők nincsenek messze az előrejelzett útvonaltól. Úgy gondoltam, ezt tudnod kell. Egy gyorsnaszádot...
Rob türelmetlenül félbeszakította:
- Öt perc múlva indulunk.




Kris a korlátnál állt, és aggodalmasan figyelte, ahogy a búvárok csónakja a hatalmas hullámokkal küszködik. Az időjárás percről percre romlott. Erős szél fújt, a felhőszakadás-szerű esőben bőrig ázott. A gyomra is felkavarodott, annyira himbálódzott a hajó. Ez már önmagában elég aggasztó volt, mivel sosem szokott tengeribeteg lenni. Az a veszély fenyegetett, hogy zátonyra futnak. Sietve elindították a motort, felszedték a horgonyt, és megfordították a hajót, hogy a nyílt tenger felé hajózzanak. Hirtelen a semmiből előbukkant a haditengerészet  két fregattja, és legnagyobb sebességgel közeledett feléjük. A hangosbeszélőn parancsot adtak a kutatóhajónak, hogy azonnal állítsák le a motort. A hajót lefoglalták, a legénységet letartóztatták. Jake magyarázatot követelt, de a hallgatás falába ütközött.
Már leszállt a sötétség, amikor a hajó horgonyt vetett. Nem kereskedelmi kikötőben, hanem a haditengerészet támaszpontján.
Kris egy pólóba és egy sortba öltözve teljesen bőrig ázva lassanként félni kezdett, amikor a személyzettel együtt őt is a fedélzetre vezették. A félhomályból egy magas alak bontakozott ki. A tengerészek hátraléptek, és Krisnek tátva maradt a szája a csodálkozástól. Rob volt az, aki egyenesen felé tartott.
A szeme beesett volt, és a tekintete izzott a szokottnál sokkal sápadtabb és keskenyebb arcában.
- Most már végérvényesen elegem van! - ragadta vállon Rob a feleségét - Az őrületbe akarsz kergetni?
Kris érezte testének melegét, és kellemesen megborzongott. Pedig sejtette, hogy Robot nem a szenvedély sokkal inkább a harag hevíti.
- Hogy jut eszedbe a tomboló szélvészben egy átkozott kalózhajó után kutatni? Elegem van a kalandjaidból! Egyszer s mindenkorra! Velem jössz! Veszélyt jelentesz önmagadra, ha egyedül kiengednek a házból. Én pedig nem akarok felelős lenni a halálodért. Még Tomnak sem sikerült  szemmel tartani téged.   
Jake Hardington odalépett hozzájuk.
- Ez az ember zaklat téged, Kris?
- Hogy merészelte a feleségemet magával hozni erre az ostoba expedícióra? - rivallt rá Rob - Nem csupán letartóztatni kellett volna magát, hanem agyonlövetni.
- Te Robert Pattinsonak vagy a felesége?
Az bólintott. Jake pedig megszeppenve visszahúzódott.
- tehát emlékszel még rá, hogy a feleségem vagy - morogta Rob - Akkor miért nem jutott eszedbe, amikor erre az őrült kalandra vállalkoztál? Az az életed célja, hogy megőrüljek az aggodalomtól.
Kris némán tűrte a szitokáradatot. Úgysem tudta volna lecsillapítani. Rob olyan volt, mint egy megszállott.
.- Miért nem tudsz, mint más nők, ékszerekkel, drága ruhákkal é fényűző élettel megelégedni? Van fogalmad róla, hogy mit teszel velem? Hogy milyen iszonyú félelmet okoznak a vakmerő csínyjeid? Az irántad érzett szerelem egyszer még sírba fog vinni.
Rob valóban szerelemről beszélt? Kris lelke mélyén feltámadt a remény. Nem ért rá azonban sokat gondolkodni rajta, mert Rob magához szorította, és a szájára tapasztotta az ajkát.
Az eső zuhogott rájuk, de Kris Robon kívül észre sem vett semmi mást. A férfi izzó szenvedéllyel csókolta, ő pedig Rob nyakár kulcsolta a kezét, és vadul viszonozta a csókot. A benne égő kétségbeesett vágyat nem tudta többé titkolni, de nem is akarta.
- Ez a vállalkozás az életedbe kerülhetett volna - A férfi lázasan simogatta minkét kezével a hátát - Csakugyan nem történt semmi bajod?
Krisnek csak egyetlen kérdést tett fel, amely számára mindennél fontosabb volt:
- Azt mondtad, hogy szeretsz?
- Hogy szeretlek-e ? - A férfi futólag körülnézett - Hát persze hogy szeretlek - mosolygott - Különben miért csinálnék magamból bolondot ennyi ember előtt?
Kris túl sokáig hitte, hogy nem szereti a férje, most nehéz volt hinni neki.
- Az égszerelmére, Kris! - lépett oda Jake - A vak is látja, hogy szeret téged! Mondd mér végre neki, hogy te is szereted. ha ugyanis elkerülte volna a figyelmed, valamennyiünket letartóztattak, és a férjed az egyetlen, aki
szabadon tud minket engedni.
- Ez igaz?
- Igaz, hogy szeretlek, és az is igaz, hogy mindenkit ki tudok szabadítani. Minden egyéb rajtad múlik.Téged, azonban nem engedlek el.
- Ó, Rob...nagyon szeretlek! - Ezzel Kris szenvedélyesen megcsókolta, körülöttük felzúgott a taps.
- Na végre! - kiáltott fel Jake - És ha már ilyen jó kedvre derítetted a férjedet, vedd rá, hogy támogassa a következő expedíciónkat! Ezt a mostanit ugyanis tönkre tette.
- Hardington, ne feszítse túl a húrt! - figyelmeztette Rob a kincskeresőt, de mosolygott. Aztán utasításokat adott a haditengerészetnek, majd a karjába kapta a feleségét és úgy vitte le a hajóról.

28. fejezet

Sziasztok!

 Meghoztam a fejezettet. Szerintem megkapjátok a válaszokat amiket szeretetek volna de ha nem akkor kéredzetek és én szívesen válaszolok majd nektek. A végért pedig ne haragudjatok de már mondtam nem lehet minden Happy End...
pussz becca20



Robert csodálkozva nézett utána. Azt várta, hogy Kris összeroppan, vagy legalábbis megdöbben a terhelő bizonyíték láttán. Ehelyett az asszony megőrizte lelki nyugalmát, és jéghidegen viselkedett.
De hát miért csodálkozik? Valamikor sajnálta, hogy elmondta Krisnek az apja viselt dolgait. Valamikor azt hitte, hogy ez a szomorú történet az egyetlen akadály, amely egy hosszú, sikeres házasság útjában állhat. De hát ez már régen volt. Azóta tudja, hogy Kris nem akar valójában jó felesége lenni egy gyereket szülni neki. Viszont  készségesen lett volna a szeretője. Alapjában véve ugyan olyan gőgös, mint az apja.

A szoba, ahová Krist vezették, csodaszép volt, de nyilvánvalóan nem Rob-é. A berendezés fehér és rózsaszín színösszeállítása lányszoba benyomását keltette. Különösen érvényes volt ez a mennyezetes ágyra, amelynek fehér muszlinbaldachinját rózsaszín bársonyszalagok díszítették.
Kris letette a levelet a fésülködőasztalra, és bőröndjét kereste, hogy vacsorához átöltözzön. Egy pillantás a szekrényre elárulta, hogy már minden holmiját kicsomagolták. Egy rövid ujjú, világoskék ruhát választott ki, amelynek szögletes kivágása és térdig érő szegélye volt. Felvette hozzá az ezüst színű szandálját meg a zafírokkal és és gyémántokkal díszített ékszert. A jegygyűrűtől azonban eltekintett. Gondoljon Rob azt, amit akar. Öt perccel hét előtt lement a lépcsőn, és zavartan körül nézett az előcsarnokban, mivel nem tudta, merre van az ebédlő.
- Erre tessék, senora - igazította útba a házvezetőnő, aki éppen akkor került elő.
Kris megállt az ajtó előtt, é nagy lélegzettet vett, mielőtt belépett. Az asztal végénél állt Rob.
Úgy nézték egymást, mint az idegenek. Rob sötét estélyi öltönyt viselt.  Távolságtartó volt, és lenyűgözően vonzó. Ahogy meglátta Kris ékszereit, mintha valami megvillant volna a szemében, aztán félig leeresztette a pilláit, és közömbös arcot öltött.
- Csinos vagy, mint mindig. Foglalj helyett! - mondta, és kihúzta a széket.
Kris leült és lopva megtörülte nedves kezét a ruhájában. Aztán gondosan az ölébe terítette az asztalkendőt, és elkerülte a férfi tekintetét, amíg a lélegzete meg nem nyugodott.
A házvezetőnő az egyik fogást a másik után tálalta. Rob mindent jó étvággyal megevett.Az asztali beszélgetés  a fogásokra, azok elkészítésére és a hozzájuk illő borokra korlátozódott.
Krisnek viszont nehezére esett, hogy egyáltalán egy falatott legyűrjön, a beszélgetéshez pedig csak egy-egy igennel vagy nemmel járult hozzá.
- Kitűnő vacsora volt - dicsérte Rob a házvezetőnőt, amikor az a kávét tálalta.
Az asszony elégedett mosollyal távozott.
- Nem valami sokat ettél, Kris - nézte Rob átható tekintettel a feleségét - Nem felel meg az ízlésednek az itteni konyha? Vagy talán  valami megfeküdte a gyomrodat? - Rob választ sem várva folytatta: - Nem valami kellemes érzés, ha a szeretett személyben csalódnia kell, ugye? Legalább most tudod, mit éltem át tegnap.
- Éppen ellenkezőleg - felelte végül - nagyon megnyugodtam, amikor elolvastam a levelet, noha a tartalma rendkívül visszataszító. Hidd el, mélységesen sajnálom azt, ami a nővéreddel történt - mondta hangsúlyozottan udvariasan. - Szegény lánynak minden oka megvolt rá, hogy halálosan szerencsétlen legyen.
- Ez minden amit mondani tudsz?
- Nem. Alaposan utánagondoltam mindennek. Ezt a levelet nem az apám írta. Tévedtél.
Rob arca bíborvörös volt a haragtól, és az erek veszedelmesen kidagadtak a homlokán.
- Abban azonban igazad van, hogy a levelet valóban Charles J. Stewart írta. Csakhogy nem az apám, hanem a nagyapám. Ő annak idején hatvan felé járhatott, ami bizonyos szempontból még súlyosbítja a helyzetét.
- A nagyapád? - döbbent meg Rob.
- Igen a családban minden első szülött fiút Charlesnek kereszteltek, apám még megkapta nagyapa második nevét is a Jhont. Ez mindig így volt kivéve a bátyámnál, aki a Cameron nevet kapta. Az apám hadilábon állt az apjával, ezért szakított a hagyománnyal és ő is inkább a John nevet használja.  A nagyapám ugyanis nagy szoknyapecér és mihaszna fráter volt, a család fekete báránya. Ő és a nagyanyám éveken át külön éltek, a válás azonban sosem került szóba.
Rob teljesen döbbentnek látszott.
- Nem tudom elhinni, hogy Vikcy...
- Pedig úgy van. Ismerem nagyapám kézírását. - Kris fáradtan felállt - Nem vagyok pszichológus és nem is kell annak lennem, mivel magad mondtad, hogy az orvosok szerint apakomplexusban szenved.
- Honnan jöttél rá? - kérdezte Rob lesújtva.
- A kézírás volt az első jel. A második az aláírás a Charles J. Stewart, apám sosem írt így alá. Mióta az eszemet tudom csak is a Johnt használja, mint már mondtam. Az évszám sem stimmelt akkor ugyanis egy évig külföldön tartózkodott. És ami a legfontosabb a cím ahonnan a levél jött nem más, mint a nagyszüleim címe. Márpedig ha apa külföldön volt, semmiképp sem adhatta fel onnan a levelet.
- Kris...Rob komoly arccal felállt és Kris felé nyúlt. Kris gyorsan elhúzódott. Nem akarta, hogy Rob megérintse. Azt akarta, hogy ez az egész fájdalmas történet a lehető leggyorsabban véget érjen.
- Persze nyilván semmi különbséget nem jelent, hogy az apám vagy a nagyapám követte el ezt a hitványságot. De csodálkozom rajtad, hiszen máskor olyan alapos szoktál lenni. Hogy lehet, hogy ezek a dolgok amiket az előbb felsoroltam észre sem vetted?
- Nem is tudom, mit mondjak - Rob újra megakarta érinteni Krist, de ő lerázta magáról a kezét.
- Nincs mit mondani. Tévedtél, de azért mégiscsak igazad van, mint általában. Végső soron te vagy a győztes.
- Nem, Kris - fogta meg Rob a felesége kezét - El sem tudom mondani, mennyire sajnálom, hogy összetévesztettem apádat, nagyapáddal. Enged meg, hogy jóvátegyem! Mondd meg, mit kívánsz, és én teljesítem.Kris csak egy dolgot kívánt a férje szerelmét. De ezt nem vallhatta be. Szomorúan rázta a fejét.
- Úgy látszik, nem értettél meg. Teljesen mindegy, hogy az apám volt, vagy a nagyapám. Semmi sem változtat, azon, hogy azért vettél el, hogy egy Stewarton bosszút állj. Visszaéltél a bizalmammal. Vissza tudod adni az elvesztett hitemet? Azt hiszem, nem. Most pedig, ha nincs ellene kifogásod, lefekszem, és holnap reggel szeretnék elutazni.

Másnap reggel, ahogy Kris lejött a lépcsőn, Rob már várta, és kertelés nélkül azzal fogadta:
- A helikopter már itt van, és Limában készen áll a magánrepülőgépem. Oda visz, ahova akarod. A Londoni lakás a tiéd. Nem fogom használni többet. Ami a Stewart Holdingot illeti , nincs többé mitől félned. A kölcsönt visszafizetnek tekintem.
- Ez rendkívül nagyvonalú tőled.
A férfi tekintete hűvös volt és kemény.
- Valamikor biztosan viszont kell még látnunk egymást, de nem reménykedem gyors válásban. Most mennem kell...el kell látnom a lovakat...gondolom mire vissza jössz már nem talállak itt.
- Ebben egészen biztos lehetsz. Ami a válást illeti, egyáltalán semmit sem akarok tőled, csupán egy írásos biztosítékot, hogy semmi olyan lépést nem teszel, ami árthat a cégnek.
- Azt megkapod - felelte a férfi durván, aztán sarkon fordult és kiment.
Krisnek előbb-utóbb szembe kell néznie azzal, hogy a házassága végérvényesen zátonyra futott...

Szerintetek????

1.

Ezt jól kisütötted!

A jól menő péküzlet tulajdonosnője nagy gondban van. Szülei szeretnék végre megismerni a vőlegényét, akit Kristen csak a megnyugtatásukra talált ki. Szorult helyzetében a lány az egyik vevőjét kéri meg, hogy kísérje el egy családi eseményre, és vállalja el két napra az udvarló szerepét. Robert meglepő lelkesedéssel fogadja az ajánlatot, és a lány nemsokára bosszúsan tapasztalja, hogy kissé talán el is túlozza az "alakítást..."

2.

Ti amo: szeretlek!

A fiatal amerikai írónő új könyvének főhőse Caterina Albizzi, aki hajdan Lorenzo Medici menyasszonyaként a kitűzött esküvő előtt eltűnt.  Kristen lelki rokonságot érez a szerencsétlen sorsú Caterinával, s Firenzébe utazik, hogy megoldja a több évszázados rejtélyt. Itt találkozik a Medici család egyik sarjával Robert Pattinson-Medicivel. Rob szinte ellenségesen viselkedik vele, s Kris fölöttébb gyanúsnak találja a dolgot. Annyi bizonyos: valaki nagyon nem akarja, hogy a lány közelebb jusson Caterina titkához...


3.

Férfiak kíméljenek!

Kristen egy magántévénél csinál riportokat következő műsorához, amely nők szexuális zaklatásával foglalkozik. A téma iránt a lány még akkor vált fogékonnyá, amikor egyetemi évei alatt  egy köztiszteletben álló, családos tanár megpróbálta megkörnyékezni. Keserű tapasztalatai miatt Kristen azóta is bizalmatlan a férfiakkal szemben. Roberttel egy társaságban ismerkednek meg, s hamarosan minden titkát megosztja vele. Lehet, hogy újra csalódnia kell?

27. fejezet

 Sziasztok!

Itt a fejezet...és hát szomorún közlöm, hogy már csak 3 fejezet és vége a történetnek. El se hiszem... És ezért most a véleményeteket kérném a Főnixnek összesen 2 fejezete van hátra! Ami azt jelenti, hogy vége....de persze vannak még ötleteim. A kérdés pedig az, hogy a következő történetnél is Kristen és Robert legyen a főszereplő???? Ha ezt eldöntöttétek meg adok 3 történet alapot. És ki választhatjátok melyiket írjam meg.
Jó olvasást és ne haragudjatok... nem lehet mindig Happy End...
puszi becca20


Beburkolózott egy nagy törülközőbe, és a dobozka után nyúlt, amelyet Rob  távollétében gondatlanul a fürdőszobaszekrényben tartott. Gyorsan kivette belőle az utolsó két tablettát. Az egyiket leeresztette a mosdó lefolyójába, a másikat egy pohár vízzel bevette.
- Fáj a fejed? - Az asszony rémülten fordult meg. Rob ott állt az ajtóban meztelenül.
Kris dadogott valamit.
Rob közelebb lépett, és felvette a dobozkát a mosdókagylóról.
- Milyen ügyes! Egy fogamzásgátló, amely egyben fájdalmat is csillapít - Rob maga köré tekert egy törülközőt - Nos?
Kris nem szólt egy szót sem, csak tágra meredt szemmel nézett a férfira.
- Semmi válasz? Semmi magyarázkodás, te alattomos kis boszorkány?
-Te beszélsz alattomosságról? Nincs szükségem magyarázkodásra. Igen, fogamzásgátlót szedek. A testem az enyém. Te csak használod, hogy érzéki gyönyöröket szerezz magadnak. A te ötleted volt, hogy a szerelmet hagyjuk ki a játékból. Komolyan azt hiszed, hogy én valaha is szerelem nélkül gyereket hozok a világra, hogy az örökös utáni vágyadat kielégítsem? - Kris három hónapja küzdött magával, hogy az érzelmein úrrá legyen, de most elveszítette az önuralmát - Nem tudsz erre semmit mondani? Mindig olyan biztos voltál magadban a határtalan gazdagságod miatt. Bizonyára most először tapasztalod meg, hogy nem vehetsz meg mindent. Például egy gyereket sem.
Kris kétségbeesetten töprengett azon, hogy képes-e az ember valakit egyidejűleg szeretni és gyűlölni. Ebben a pillanatban az eszével gyűlölte Robot, az ostoba szív azonban még mindig elepedt utána.
- Téged megvásároltalak - állapította meg Rob - És senki sem kényszeríthet rá, hogy lemondjak arról, amit megszereztem. Te egészen biztos nem, csökönyös kis feleségem - Rob hátra hajtotta Kris fejét, hogy a szemébe nézhessen - Mióta szeded a tablettákat?
- Egy héttel az első találkozásunk után kezdetem szedni. Annak idején azt hittem ugyanis, hogy csak egy kaland lesz belőle, amiről híres voltál. Képzelheted mennyire meglepődtem, amikor megkérted a kezem. Amilyen ostoba vagyok, azt hittem szerelmes vagy belém. De aztán felnyitottad a szemem. Szerencse, hogy addigra már szedtem a tablettát.
- Ezt elárultad volna nekem valaha, vagy örökre hagytál volna sötétben tapogatózni?
- Nem hiszem, hogy a kapcsolatunk örökké tartott volna. Te magad mondtad, hogy az újdonság varázsa hamar szertefoszlik. Biztosan hamarosan hűtlen leszel hozzám. Akkor elválok, te semmit sem tehetsz ellene, és fizetned kell. Ne aggódj, nem vagyok kapzsi. Csak annyit akarok, hogy a Stewart Holding biztonságban legyen tőled. Hibát követtél el, hogy nem kötöttél házassági szerződést. Aláírtam volna. Mindent megtettem volna, amit csak kívánsz, mielőtt megtudtam a házasság valódi okát. Büszke lehetsz magadra. Azóta nagyon sok mindenre megtanítottál.
- Úgy tűnik, túl sok mindenre - A férfi távolságtartó arckifejezéssel végig mérte az asszonyt tetőtől talpig. - Nagyon szép vagy, de éppen most bizonyítottad be, hogy ízig-vérig Stewart. Most már tudom, hogy akkor sem akarnálak a gyermekem  anyjának, ha fizetnél érte.
Kris döbbenten nézte, ahogy a férfi  csüggedten elfordul, és kimegy a fürdőszobából. Habozva utánament a hálószobába. A férfi keserűen felnevetett, ahogy látta az asszony aggodalmas arckifejezését.
- Ne félj! Nem fogok rád rontani. A hálószoba egészen a tiéd. Válásról azonban szó sem lehet, amíg úgy nem döntök.
- Azt hittem...
- Mit? Azt, hogy hagylak elmenni? Még nem. Előbb velem jössz Peruba. Megígértem, hogy bebizonyítom, milyen gazember az apád. Aztán tőlem mehetsz, ahová akarsz.
Kris döbbenten meredt rá. Tehát még indig ragaszkodik ehhez a nevetséges történethez, pedig az állította, el akarja felejteni a múltat.
Kris visszagondolt az elmúlt hónapokra, a veszekedésekre és a szenvedélyes kibékülésekre, a mélységekre és magasságokra, nem utolsósorban pedig arra, amit a perui kiállításon tudott meg Rob gyerekkoráról. Attól az estétől fogva jobban megértette férje viselkedését, és alapjában véve jól kijöttek egymással.
Most azonban vége a házasságuknak. Felgördült a függöny az utolsó felvonáshoz, amelyben már csak a válás formaságai vannak hátra.



Kris elbűvölve nézett ki a helikopter ablakán, amely a limai repülőtérről Rob birtokára vitte. A tengerparti termékeny síkságok lassan dombos vidékbe ment át. amelyet fenséges hegyek zártak le, közöttük a széles völgyekben buja őserdei növényzet virított.
E hatalmas völgyek egyikében szállt le végül a helikopter. Kris ámulva nézte a birtokot, amely olan volt, mint egy kis falu. A házat és a melléképületeket aszfaltozott út vette körül. Üde zöld legelők és megművelt földek nyúltak egészen távolban magasodó hegységig.
- Ez mind a tied? - kérdezte Kris.
- Ameddig a szem ellát - bólintott a férfi. Kiugrott a helikopterből, és kisegítette a feleségét.
A leszállóhely közelében egy terepjáró várakozott. A vezető széles karimájú sombrerót viselt, és az arcán még szélesebb mosoly terült szét.
- Isten hozta főnök! Kérem szálljanak be. - A férfi levette a kalapját, és mélyen meghajolva kinyitotta a kocsi ajtaját. Aztán berakodta a csomagokat, és már indultak is a ház felé.
Az egész személyzet összegyűlt a fogadásukra az előcsarnokba. Rob mindenkinek bemutatta Krist.
Leültek kávézni de a beszélgetés nem indult be. Rob arcvonási megkeményedtek. Előhúzott egy borítékot és tűnődve nézte.Végül át nyújtotta Krisnek.
- Olvasd el ezt! - csillant fel a szeme diadalmasan - Aztán nevezz hazugnak, ha még mersz!
Kris vonakodva átvette. A postabélyegző angol volt, a feladó címe az ő kensingtoni nagyszülői ház.Reszketek ujjal vette ki a levelet a borítékból, és elkezdte olvasni. Két perc múlva gondosan összehajtogatta, visszatette a borítékba, és felállt.
- Nagyon érdekes - mondta mosolyogva - Szeretném azonban a szobámba közelebbről megnézni, ha nincs ellene kifogásod. Fáradt vagyok a hosszú utazástól. Majd a vacsoránál megbeszéljük a dolgokat.
- tehát még mindig nem vagy hajlandó elfogadni a tényeket? Újra és újra elcsodálkozom azon, ahogy a nők mindent elkövetnek, hogy a kellemetlen igazságokat ne vegyék tudomásul.  De hát legyen ahogy akarod. Korán vacsorázunk, hét órakor, tekintettel a kimerültségedre.
Kris mosolyogva hallgatta végig a szóáradatot. Majd ugyan azzal a mosollyal az ajkán felment a szobájába. Muszáj át tanulmányoznia még egyszer a levelet, mert ha ez igaz amit észrevett akkor véget tud vetni ennek az egész cirkusznak....Örökre!

Alku????

Sziasztok!
Mit szólnátok egy olyan lehetőséghez, hogy ha megkapok holnap délig 7 komit akkor hozom csütörtök este a fejit. Ha ez nem jön össze akkor csak vasárnap!
puszi becca20

26. fejezet

Sziasztok!
Na meghoztam a fejit nem hosszú, de szerintem tömör fejezett lett. És a végére egy kis kedvcsinálót! Hétvége felé jön a friss a főnixből! Pár komi jól esne. És örömmel láttam, hogy a múltkori fejezethez 5 vélemény érkezett aminek nagyon örülök! Köszi nektek!
puszi becca20


Rob becsukta a laptopját, és becsatolta a biztonsági övet a leszálláshoz. Alig várta, hogy többhetes távollét után végre viszontláthassa Krist. Három hónapja voltak házasok, csodálatos házaséletet éltek, de az együtt töltött idő nagyon korlátozott volt. Rob alapvetően változtatni akart ezen a helyzeten.
A New Yorkban töltött három hét után visszatértek Londonba, ahol Kris folytatta kutatásait. Robnak közben a Közel-Keletre kellet utaznia. Aztán egy kis időt együtt töltöttek Görögországban, majd júliusban Ro többször Athénba és Madridba repült üzleti ügyben.
Eredetileg úgy tervezték, hogy augusztusban Kristen elkíséri a férjét Ausztráliába, ő azonban visszatért Londonba, hogy segítsen Nikinek a legjobb barátnőjének, aki kisfiút hozott a világra.
Rob a hosszú, magányos hetek után másnap reggel azonnal Peruba akart repülni Krissel. Közben futólag megnézheti az újszülöttet is. Lassanként ideje lenne, hogy saját gyerekük legyen. Talán Kris már áldott állapotban is van.
Egy órával később, miután csalódására nem talált Kris a saját lakásában, elindult Kensingtonba, a Lutz család házába. Ha jól tudja Kristen már középiskolás kora óta ismeri Kellan Lutz-ot, míg Nikivel a főiskolában lettek legjobb barátnők. Mintha Kris valami olyasmit mesélt volna, hogy ő hozta össze a párocskát 4 évvel ezelőtt és azóta is töretlen a szerelmük, amit most egy kisfiúval koronáztak meg. Rob is nagyon vágyott egy gyermekre vagyis igazából kettőre. Egy kisfiú és egy kislány!
A házvezetőnő  bevezette a nappaliba. Kris egy alacsony széken ült, és karjában tartotta a babát. A délutáni nap besütött az ablakon, és az asszony haja vöröses-barnás szint öltött. Kris figyelmét a parányi jövevény kötötte le. Átszellemülten mosolyogva megcsókolta az arcát.
- Gyönyörű kisfiú vagy, és nagyon szeretlek!
Különös, ismeretlen érzés járta át Robot.
- Kris!
Az asszony felemelte a fejét.
- Ó! Nem is hallottam, hogy bejöttél - felállt, és odament a férjéhez - Nézd csak! Hát nem csodálatos? - Puha, fehér pulóvert viselt, és csípője simuló nadrágot.
A férfi elnézte az asszony keblére bújó csecsemőt, és egy kicsit irigyelte.
- Igen csodálatos.
- Niki és Kellan úgy határoztak, hog Charlesnek keresztelik apa után. Hát nem aranyosak?
Rob leplezetlen dacot látott a felesége arcán, és összeszorította az ajkát.  Csodálatos, de roppant csökönyös ez a nő! Még mindig nem hajlandó elfogadni az igazságot az apját illetően. Rob számára azonban időközben teljesen közömbösé vált a múlt.
- Szép, hagyományos név. Tetszik nekem.
- Pontosabban Charles Petersnek hívják - lépett be Niki a szobába, és kivette Kris karjából a gyereket - Örülök, hogy látlak, Rob! Gondoskodj róla, kérlek, hogy saját gyereketek legyen, mielőtt Kris kisajátítja az enyémet!
Mindenki nevetett, de Robnak feltűnt, hogy Kris kerüli a tekintetét.
- Pontosan ez a szándékom - ölelte magához Krist - Sajnos, ez csak villámlátogatás, Niki. Holnap reggel Peruba utazunk - Ezután egy hosszú szenvedélyes csók következett.
- Most tűnjetek el gyorsan - nevetett Niki - mielőtt elrontjátok a fiamat!


Rob vágyakozva átkarolta Krist, és magához húzta.
- Erre vártam már két hete.
- Miért? Nem volt elég készséges nő Ausztráliába? - A kérdés csak félig volt tréfa. A lelke mélyén Kris ugyan úgy szerette a férjét, mint kezdetben, de nem tudott benne bízni. Valahányszor Rob távol volt, gyötörte a féltékenység.
- Akadt bőven, de egyik sem volt olyan, mint te - A férfi csillogó szemmel lehajtotta a fejét, és megcsókolta Krist. Tehát tényleg körülnézett, gondolta Kris, mielőtt behunyta a szemét, és hozzá simult a férjéhez.
Rob szenvedélyesen csókolta, majd karjába kapta, és a hálószobába vitte.
- Hiányoztam? - kérdezte, mikor már minden fölösleges ruhadarabtól megszabadulva egymás karjában feküdtek.
- Igen - felelte az asszon. Hogyan is hazudhatna, amikor Rob így néz a szemébe? A lelke mélyén azonban kétségek gyötörték. A világ legboldogabb asszonya lehetett volna, a szép álom azonban szertefoszlott. A legszomorúbb az egészben az, hogy Rob észre sem vette a változást. Ő tökéletesen elégedett, amíg az ágyban minden rendben megy.
Efeletti bánatában és bosszúságban az asszony elhatározta, hogy ezúttal ő fogja addig ingerelni a férjét, amíg az majd az eszét veszti. Robnak hiába mondta, hogy várjon még egy kicsit. Amikor aztán egymáséi lettek, Kris is elfelejtette minden keserűségét.
Egy idő múlva, miután már némileg kipihenték a lélegzetelállító élményt, Rob magához szorította a feleségét.
- Ez volt aztán a fogadtatás!
Hát persze, neki csak ezen járt az esze, józanodott ki az asszony.
- Senkinek sem tesz jót hétszámra nélkülözni a szeretkezést - ingerkedett.
- Nikinek nehéz lehet olyan sokáig lemondani róla - jegyezte meg a férfi.
- Nem hiszem, hogy nagyon hiányolná, hiszen ott van a csodálatos kisbabája.
- És neked hiányozna? Hiszen lehet, hogy már várandós vagy!
Kris leszegte a tekintetét. Amióta Nikinek kisbabája megszületett, azóta döbbent rá igazán mennyire szeretne Robtól gyereket, ha a férje képes lenne őt szeretni. Rob azonban képtelen rá. Ezt már éppen eléggé világosan elmagyarázta. Így aztán sohasem szabad megtudnia az ő szerelmének valódi mélységeit.
. Még nem gondolkodtam rajta - felelte kitérően.
Rob felemelte az állát, hogy a szemébe nézhessen.
 - Amikor a kisbabával láttalak, akkor ébredtem rá, hogy milyen csodálatos anya lesz majd belőled. 
Az elismerés növelte Kris bűntudatát, ha nem is találta helyénvalónak. Ahhoz az alattomossághoz képest, amellyel Rob rávette erre a házasságra, az ő kis csalása igazán ártalmatlan. Hirtelen eszébe jutott, hogy az utóbbi két napban nem vette be a fogamzásgázló tablettát, mivel a hétvégén nem számított rá, hogy Nikinél marad. Kiugrott az ágyból.
- Még csak néhány hónapja vagyunk férj és feleség, és a házasságunk nem éppen az égben köttetett. Nem ártana egy kis idő, hogy összeszedjük magunkat, mielőtt egy gyerekre vállalkozunk - Ezzel a fürdőszobába sietett.


Következő részből:

" - Téged megvásároltalak - állapította meg a férfi - És senki sem kényszeríthet arra, hogy lemondjak arról, amit megszereztem. Te egészen biztos nem csökönyös kis feleségem - Rob hátra hajtotta Kris fejét, hogy a szemébe nézhessen. - Mióta szeded a tablettákat? "

" Most már tudom, hogy akkor sem akarnálak a gyermeket anyjának, ha fizetnél érte."