25. fejezet

Sziasztok! Ha lehet kaphatnék egynél vagy kettőnél több komit csak, hogy tudjam mit gondoltok. Örülnék neki, de persze nem kötelező! :) Jó olvasást
becca20


Az, hogy alig mutatott érzelmeket, tulajdonképpen megkönnyítette Kris életét. Hiszen a férfi bosszúszomja is lecsengett idővel...


Nyilvánvalóan az édesanyja betegsége volt az egyetlen esemény, amelyet valamilyen formában a szívére vett.
- Kris... Gondolatban valahol máshol jársz - szólalt meg Rob, ahogy beléptek a kiállítóterembe.
Kris érdeklődve nézett körül a hatalmas teremben, ahol színpompás képek és szobrok sorakoztak. Úgy tűnt, hogy New York egész előkelő társaság ott tolong. Pincérek törtek utat a tömegben, s tálcákon pezsgőt és finom falatokat kínáltak.
Rob bemutatta  Krist a perui követnek és feleségének, valamint a gyönyörű  lányuknak. Lucita alacsony volt, gömbölyded, és áhítatosan bámulta Robot. Csak nem egy újabb szerető?
Lucita Rob nyakába csimpaszkodott, és megpróbálta szájon csókolni. Rob gyorsan elfordította a fejét, hogy a lány ajka csak az arcát érintse, aztán megfogta a vállát, és kartávolságra tolta magától.
Lucita mézédes mosollyal, de gyűlölettel teli tekintettel fordult Krishez.
- Tehát maga Rob felesége! Nagyon meglepődtünk, amikor az esküvőről értesültünk . Régen ismerik egymást?
- Elég régen ahhoz, hogy tudjam, ő számomra az egyetlen nő a világon - vágta rá gyorsan Rob.
A követ családja kifejezte a jókívánságait, de Kris világosan érezte az ellenségességét.
Rob gyorsan valami ürüggyel magukra hagyta őket, és a terem máik végébe vezette Krist.
- Azt hittem, hogy a követ a barátod - csodálkozott Kris.
- Nem igazán. Sok hivatalos ismerősöm van, de csak kevés barátom - Rob leplezetlen elégtétellel hozzátette: - Ami pedig a követett illeti kénytelen engem barátjának mondani, ha nem akarja elveszíteni az állását, és ez roppantul dühíti.
- Valóban ennyire befolyásos vagy?
- Igen - A férfi  levette az egyik pincér tálcájáról két pohár pezsgőt, és egyet át nyújtott a feleségének. - Azonkívül ezt a kiállítást és a művészeket én szponzoráltam. - A poharával egy absztrakt kép felé mutatott, amely vörös , fekete és zöld foltokból állt.  -Mit szólsz hozzá?
- El vagyok ragadtatva.
- Tetszik?
- A kép nem. Szörnyűnek találom. Attól vagyok elragadtatva, hogy kiállítást és művészeket szponzorálsz. Nem hittem volna, hogy ilyesmire  van időd.
A férfi mosolyogva karolta át a felesége derekát.
- Üdítő az őszinte véleményed, bár a művészeknek aligha tetszene. Ami a szponzorálást illeti, időbe nem kerül, csak rengeteg pénzbe.
- Akkor is elvagyok bűvölve.
Egy jó óra hosszat járták a kiállítótermet és tanulmányozták  a perui műalkotásokat. Robot rengetegen üdvözölték, és ő mindenkinek büszkén bemutatta feleségét. Kris mindenkivel mosolyogva kezet fogott, közben pezsgőt kortyolgatott., és szendvicset evett.
A kiállított művek közül kettő különösen tetszett neki. Az egyik egy misztikus hangulat kép volt, amely az Andokat ábrázolta ködben, a másik egy nevető indián kisfiú arcképe, aki egy hatalmas fekete kalapot viselt, amely bizonyára az apjáé volt.
Rob mindkét képet megvette, aztán kivezette feleségét az előcsarnokba. Ahogy távozni akartak, Lucita elállta Rob útját.
- Már menni akarsz? Akkor gyere velünk! A barátnőimmel egy éjszakai mulatóba megyünk.
Krisnek reagálni sem volt ideje mikor Rob megszólalt:
- Köszönöm, de jobb programom van - fellete gorombán, majd kivezette Krist az előcsarnokból.
- Úgy tűnik egész jól ismered a kicsikét - jegyezte meg Krist, ahogy kiértek. Rob besegítette Krist a hátsó ülésre, és beült mellé. Aztán felemelte a sofőrtől elválasztó üvegfala.
- Jól ismerem Lucitát, de nem úgy, ahogy te gondolod. A bátyját lényegesen jobban ismertem. - A férfi arca hirtelen megkeményedett. - Elmondjam az igazságot, vagy  Lucitát is elakarod könyvelni az állítólagos szeretőim egyikének? Tizenegy éves koromban apám új munka lehetőséget kapott ami kihagyhatatlan volt, ezért az egész család Peruba költözött. Először falusi iskolába jártam, de tizenkét éves koromban az ország legjobb bentlakásos intézetbe  küldtek. Ott ismertem meg Lucitát és a bátyját, Pedrót. A többiek utáltak mert nem tartottak méltónak, hogy velük együtt járjak. Az apjuk, amint tudomást szerzet arról, hogy én is oda járok, mindent elkövetett, hogy engem kiutasítsanak az iskolából.
- Rettenetes lehetett.
- Ne aggódj, ez nem sikerült neki, hiszen akkor még csak egészen kis hivatalnok volt. A fiát azonban más intézetbe dugta, amivel tönkretette az életét. Pedrót megfélemlítették a társai, és két év múlva öngyilkosságot követett el. A temetésén félrehúzódva álltam, mint az egyetlen barátja. Most már érted miért tölt el olyan, elégtétellel, hogy ez az ember kénytelen udvarias lenni hozzám? A lánya pedig csak a pénzemért vetett rám szemet.
- Nagyon sajnálom. Ezt igazán nem sejthettem.
- Mondtam már az első találkozásunkkor, hogy kár pazarolnod az együttérzésedet.
- De miért nem vetted el Lucitát, hogy bosszút állj az apján, mint ahogy velem tetted?
- Ezt sohasem jutott volna az eszembe - A férfi egy pillanatra elgondolkozott, aztán megcsóválta a fejét és nevetett. - Lehet, hogy bosszúálló természetem van. de nem vagyok önmagam ellensége. Te elragadó vagy, és gyönyörű, hozzád képest Lucita egy gonosz boszorkány.
Kris ámulva nézett rá. A férfi kihasználta zavarát, és szenvedélyesen megcsókolta. Abba sem hagyta, amíg a kocsi meg nem állt a ház előtt.
- Azt hittem, hogy vacsorázni megyünk - csodálkozott Kris - Azt mondtad éhes vagy.
Rob gyengéden rámosolygott és átkarolta a vállát.
- Éhes is vagyok, de az evés várhat...
Késő éjszakáig szenvedélyesen ölelkeztek, olyan gyengéden, hogy Krisnek könnyek szöktek a szemébe. Hiszen tudta, hogy Rob számára tovább sincs többről szó, mint érzéki gyönyörökről.

Főnix 9

Sziasztok!
Nem úgy alakultak a dolgok ahogy szerettem volna ezért most Virágnak kedvezek és Főnixet kaptok remélem tetszeni fog nektek és nem vettem zokon. :D Kedden jön az ördögölelés, ígérem nektek!
puszi becca20

De most van egy fontos dolgom ki kell engesztelnem Krist ezt nem hagyhatom annyiban.

- Sajnálom -kezdtem bele mondókámba...már vagy öt perce bejöttem a szobába, Kris azóta az ablakon keresztül néz valamit. Nem fordul felém semmi reakciót nem mutat a felé, hogy érdekelné, hogy bejöttem ezért inkább folytattam:
- Sajnálom, tényleg fogalmam sincs mi ütőt belém, én nem akartam olyan lenni...igazából... hülye voltam. Tudom. - Nagyon rossz érzésem volt. Meg fordult. Gyönyörű zöld szeme furcsán élettelennek tűnt, szép arcán a mosolynak még a leghalványabb nyomát sem lehetett felfedezni. Beleborzongtam a felfedezésbe, hogy ezt én tettem vele. Én vagyok az oka annak, hogy így megváltozott és mindez csak azért mert egy düh roham elkapott. Hihetetlen, egy perc alatt tönkre mehet minden.
- Rob, szerinted lehet többször ugyan úgy szeretni? - kérdezte. Nem értettem, hogy ezt most mégis miért kérdezi. Valami pszichológiai teszt lenne. Hát válaszoltam rá.
- Igazából ezen sose gondolkodtam még el. De szerintem lehet.
- Szerintem. Később egyik sem olyan őrjítő, mint az első volt. Annak van valami különös varázsa. - mondta de a szeme ködös volt, mintha valahol máshol járna nem értettem mit is akar ezzel mondani. Most a mi kapcsolatunkról beszél vagy a Kathy-vel valóról. Nagyon nem tetszett a beszélgetés menete.
- Nem értünk egyet!
- Szerintem a második szerelem a legrosszabb az olyanoknak, mint mi.
- Milyenek vagyunk?
- Romantikusak. Annyira szeretnénk túljutni az első árulás fájdalmán, hogy vakon sétálunk bele a következőbe.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy hibát követtünk el amikor bele mentünk ebbe a viszonyba?
Mielőtt a választ megkaphattam volna az ajtó kivágódott és az én drága kislányom rohant oda Krishez.
- Kris, nagyi azt mondta, hogy hojnap jesz az ejőadásod. Becky is ejmehet?
- Kicsi csillag most oda nem jöhetsz velem - mondta mosolyogva, hogy tompítsa szavainak értelmét.
- Mijért? - görbült sírásra Becky szája.
- Azért mert unalmas lenne neked és én a világért sem akarnám, hogy unatkozzál - kapta fel az ölébe.
- Apu, tényjeg unajmas jesz?
- Igen, az lesz. - És akkor hirtelen rá eszméltem, hogy ha holnap lesz az előadás akkor az azt jelenti, hogy Kris nem sokára elmegy és itt hagy minket. Ledöbbentem nem számítottam rá, hogy ha ki is engesztelem akkor már csak ilyen rövid időt tölt majd velünk. Beszélnem kell vele, hogy maradjon még egy keveset az előadás után.
- Kris, menjünk játszunk kutyussal jent, mejt unatkozik szegény. - a lehető legrosszabb volt az időzítése az én kicsi lányomnak.
- Jól van menjünk.
Egyedül maradtam a szobába, Kris egy pillantásra sem méltatott amikor elment mellettem. A legalkalmasabb pillanatban beszélni fogok vele döntöttem el. Csakhogy azzal nem számoltam, hogy Kris ezt nem egészen így képzelte el. Egész délután került, vagy pedig mindig volt mellette valaki és így nem tudtam vele beszélni. Már lassan feladtam a reményt. Amikor eszembe jutott, hogy ő fekteti le ma Beckyt, megvárom a szobájába onnan pedig nincs menekvés. Meg kell hallgatnia muszáj lesz neki.
Vártam rá és csak vártam nem tudom mi tartott ilyen sokáig de egyszer csak nyílt az ajtó és vele szembe találtam magam. Amikor meglátott megdermedt, lassan lépet be a szobába és zárta be az ajtót.
- Mit keresel itt Rob? - húzta fel az egyik szemöldökét, irtó szexi lett így. Hééé embereld meg magad Rob ez most fontos.
- Beszélnünk kell!
- Nekünk nincs miről beszélnünk - rázta meg a fejét.
Tudtam, hogy ha most nem kezdek bele akkor végem nem fog meghallgatni már pedig meg kell neki így nagy levegőt vettem és belekezdtem:
- Sajnálom de még mondanom kell valamit és csak pár perc az egész. Sajnálok mindent, amit lent tettem és amit nem adhatok meg neked.  De ezt te akartad így az elején le tisztáztad a dolgokat, hogy semmi érzelem mert neked a jövőd nem itt van. Én ezt elfogadtam De most mégis sajnálom, hogy nem vidíthatlak fel. Csak veled akartam eltölteni ezt a kevés időt ami jutott nekünk. Sok minden hiányzott amíg be nemléptél az életembe és nem is tudtam róla. A családom sokkal boldogabb amióta itt vagy és ezt köszönöm neked. Aki egyszer már veszített, úgy igazán, vérre menően, az nem könnyen kockáztat újra. Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol újra. Ha gyengülsz, magadra maradsz. Erőd még inkább elhagy... és nekem ott van Becky, miatta nem szabad elgyengülnöm. Tudod Kris azt hitted nem ismerlek ki. De tévedtél! Amíg ma nem beszéltél velem volt időm gondolkodni. És rájöttem.Te nem engedsz senkit közel magadhoz. Olyan közel, hogy megérinthessenek, észrevegyék a szemed színét, szomorúságodat. Olyan közel, hogy sóvárogjanak ott maradni. Ez egy szépen felépített pajzs. Bújhatsz álarc mögé, de vigyázz... más is megteheti. Nem csak neked lehetnek titkaid. Mindenkinek vannak. Nekem is voltak de te jöttél és megszabadítottál mindentől. Tudom jól, hogy nem akarsz engem vagyis szerelmet nem akarsz...és tudod mit?! Én sem akarok. Nekem már meg van a nagy szerelemem ő pedig nem más, mint Becky. De ez nem jelenti azt, hogy nem segíthetünk egymásnak jobban lenni. - Kris nem válaszolt csak nézett rám. Majd elmosolyodott se szó se beszéd elém állt magához húzta a fejem, és nem engedett tovább beszélni. A teste eleven volt, és forró, ajka pedig puha és édes. Szavak helyett most a test beszélt. Mikor Kris hozzám simult, éreztem, hogy elvesztem. Felnyögtem és leszaggattam róla a felsőjét. Kris melle kicsi volt, feszes és én imádtam.
- Gyönyörű vagy...- suttogtam neki.
- Simogass, kérlek!
Mikor megfogtam a mellét felnyögött ezt biztatásnak vettem és fölé hajoltam és szívni kezdtem először az egyik majd a másik mellbimbót. Kris a nevemet suttogta, és közben a felkínálkozás ősi mozdulatával nekiszorította a medencéjét a csípőmnek. Nem bírtam tovább vadul letéptem a szoknyáját is és az ágyra löktem.Kris ott feküdt előttem meztelenül, teljes szépségében. Már csak őt akartam köd borította be az agyam és más már nem érdekelt csakhogy a mai szeretkezésünk életünk egyik legjobbja legyen.  Egy perc múlva pedig el is merültem Kris testében. Először egészen lassan mozogtam, aztán egyre gyorsabban, egyre vadabbul. A hangos kiáltás amit Kris a csúcsponton hallatott, nekem is meghozta a várva várt beteljesülést. A világ egy percre teljesen megszűnt számomra forogni és ahogy Kris szemébe néztem láttam, hogy ő is így van vele. Egészen hajnalig áldoztunk a szerelem oltárán és nem csodálkoztam azon, hogy mindenki úgy tartja, a kibékülési szexnél nincs jobb. Krist néztem akit már elnyomott az álom ennél jobb még sosem volt valami ismeretlen érzés ölelte körbe az egészet ezzel a gondolattal jutottam el az álmok világába.
Reggel elég erős napfényre keltem, Kris már nem volt mellettem ránéztem az órára és meg döbbentem már 1 óra volt. Ki pattantam az ágyból Krisnek már vissza kellet érni az előadásról. Hisz 11kor fejezte be alig vártam, hogy újra a karomba tarthassam. Amikor leértem a  konyhába először kislányomat találtam ott aki a padlón szorította magához a kutyusát és szipogott. Anyára néztem akinek szintén könnyes volt a szeme.
Meg rémültem apával történhetett valami ez volt az első gondolatom.
- Mi a baj? - kérdeztem. Feltűnt még valami vagy inkább az, hogy valaki nincs itt. - Hol van Kris?
- Apuuuuuu - szaladt hozzám Becky miközben potyogtak a könnyei, leguggoltam és az ölebe vettem úgy próbáltam meg nyugtatni.
- Fiam, te nem tudod?
- Mit? Anya mond már?
- Kris a fél 1 és géppel elrepült - láttam a szemében a szomorúságot - annyira sajnálom!
- Apu Krist akajom!!!!!!!!!!!! - bőgte egyetlen lányom. És én most nem tudtam semmit tenni mivel nekem is ugyan akkorra fájdalmam volt.Tudtam, hogy elhagy minket egy napon. Hisz tegnap rá jöttem nem szeret kötődni, valami miatt fél és éppen ezért szerettem volna ha marad akkor én is segíthettem volna rajta, megtudtuk volna együtt oldani. Jól tudom, hogy fontos neki a klinika de reméltem, hogy nálunk nem fontosabb. De tévedtem.Végre megértettem. Kris nem azért szeretkezett velem mert kibékültünk, hanem azért mert így akart elbúcsúzni. Ez volt a búcsú...

Magyarázat !!!

Hát szóval köszi a véleményeteket csajok csak az a baj, hogy a kívánságotokat nem teljesíthetem, ennek két oka is van:
           1. Lassan vége van ennek a történetnek, a fejezeteket már megírtam csak nincsenek begépelve.
           2. Az utolsó részekben megtudjuk, hogy mit miért csinált Rob :D én ezt így gondoltam, hogy csakis a végén leplezem le őt. Pár fejezet múlva meg tudjátok :P

Virág, tudom, hogy a Főnixet imádod és ne félj nem hagyom csak így félbe már meg van, hogy szeretném csak előtte azördögölelését le akarom zárni. Ha a múzsa segít akkor lehet közbe is hozok egy két fejezettet de ezt nem ígérhetem. Meg mondom őszintén nincs kedvem rossz fejezettet kiadni a kezeim közül.:) Az biztos, hogy abból is csak vagy 3 fejezett lesz semmi több, hogy utána mi lesz a bloggal még nem tudom. Van pár történet ötletem de azt majd csak akkor ha ott járunk!

Puszi nektek vasárnap jön az ördögöleléséből a következő fejezet! :D

becca20

24. rész

Sziasztok pár kominak igazán örülnék:D mondjuk kb hatnak de nem kötelező :P
puszi becca 20


Ha Rob dühösen kiabált volna, ahogyan Kris várta, azt eltudta volna viselni. A megvető, szemrehányó hang azonban ráébresztette, hogy milyen könnyelmű volt...


- Nem akartam senkinek sem bajt okozni. Kérlek, ne rúgj ki senkit!
- Akkor nem bocsátom el őket, ha a szavadat adod, hogy azonnal felhagysz a lázadozással, é mostantól kezdve úgy viselkedsz, ahogy a feleségemhez illik.
- Úgy érted, hogy hajbókoljak?
- Pontosan tudod, hogy értem.- szorította magához Rob Kristent.
Kristen hallgatagon bólintott. Nem mert a férfi szemébe nézni, hisz jól tudta a hibát most ő követte el. Nem más csak is ő. Mindig el is ismerte, ha hibázott de most sajnos nagyon nehezére esett. Rob előtt nem akart gyengének mutatkozni.
- ha még egyszer ilyen ijedségnek teszel ki, rád zárom az ajtót, és elhajítom a kulcsot - ezzel a szájára tapasztotta az ajkát, é szenvedélyesen megcsókolta.
Kris tudta, hogy tiltakoznia kellene, de az utóbbi napokban már erősen megcsappant az ellenállása. Rob nyaka köré fonta a karját, és hozzásimult. Érezte, hogy Rob erős teste megremeg. Rádöbbent, hogy a férje őszintén félti.  Nehezen vallotta be magának, de hirtelen reménykedni kezdett a jövőben. Ujjait a férfi sűrű, hajába mélyesztette, és ahogy viszonozta a csókot, abban olyan forró vágy égett, amely semmivel sem maradt el a férfié mögött.
Később az ágyban aztán pótoltak mindent, amit az előző éjszakán elmulasztottak.

Másnap reggel, Kris kiment a konyhába, Tom már várta.
Kris leült vele szembe a reggeliző asztalhoz, és töltött neki egy csésze kávét.
- Gondolhattam volna, hogy Rob már értesítette magát.
- Arra nem volt szükség. A munkatársam azonnal felhívott, amikor maga felszállt a földalattira. Egyébként nem az ügyességén, csak a szerencséjén múlt, hogy sikerült lerázni a testőrét. De az igazi nagy zerencséje az volt, hogy nem támadták meg, és nem erőszakolták meg.
- Kérem, nem tegeződhetnénk inkább - kérdezte Kris mert nagyon zavarta a magázódás.
Tom bólintót, mire Kris elmosolyodott.
- Amúgy meg az emberrablást kifelejtetted.
- Nagyon mulatságosnak tartod az egészet, ugye? - mordult rá dühösen Tom.
Kris azonnal újra elkomolyodott. Hiszen Tom bizonyára nem tudja, hogy Rob alattomban, akarata ellenére hozta ide.
- Sajnálom.
- Sajnálhatod is! Miért csinálod ezt Robbal? Először azt hittem, hogy te leszel a legfőbb jó, amit az élettől kapott. De most már egyáltalán nem vagyok benne biztos. Hosszú évek óta ismerem Robot, de még sohasem láttam ennyire magánkívül. Egy gazdag  és nagy hatalmú embernek sok ellensége van, és neked tisztában kellene lenned a veszélyekkel. Amikor eltűntél, Rob kis híján szívrohamot kapott. Minden dolgáról egy csapásra megfeledkezett, csak téged keresett. Minden követ megmozgatott, telefonált fűnek-fának, a rendőrségnek, sőt még a sajtónak is. Imád téged, te pedig ilyen gyerekes csínyekkel  viszonozod. De ennek most vége. Nem sokára itt lesz Ashley, aki az őrző-védő szakma egyik legkitűnőbb gyöngyszeme. Szavadat kell adnod, hogy nem próbálod meg lerázni. Megértetted? Különben én magam fogom minden lépésedet követni. És elhiheted nekem, hogy az igazán nem fog tetszeni.
Kris megszeppent a fejmosástól . Attól pedig, hogy Rob állítólag imádja, elakadt a lélegzete.  Így aztán csak némán bólintott.
Rövidesen megérkezett Ashley is. Hamarosan kiderült, hogy alig idősebb, mint Kris, de rengeteg tapasztalata van New York utcáin leselkedő veszélyekkel kapcsolatban. Azonkívül kitűnő humorérzékkel rendelkezik.
 A két nő az első pillanattól rokonszenvesnek találta egymást, és ettől a naptól kezdve elválaszthatatlanok voltak.  Együtt járták a várost, múzeumokat és művészeti galériákat látogattak, felkeresték a legelőkelőbb üzleteket. Mindazonáltal Kris nem volt benne biztos, hogy csakugyan élvezi a New York-i tartózkodást.

Két héttel később, egy péntek este Kris elégedetten nézegette magát a tükörben. A haját művészien feltornyozta. Egy alakját kiemelő, pánt nélküli fekete ruhát viselt, amely Rob kedvence volt. Ehhez a férje határozott kívánságára most először feltette azt a gyémánt nyakláncot, amelyet Rob a nászútjukon ajándékozott neki.
A kapcsolatuk lassan tovább fejlődött. Kris nem ellenkezett többet, hanem elfogadta a férje elképzeléseit a házasságról. Hiszen úgy látszott, működik. A szorosabban vett házasélet tökéletes volt. Amikor Kris néha a megálmodott szerelme áhítozott, azzal vigasztalta magát, hogy mindent nem kaphat meg az ember.
Az időt főként azzal töltötte, hogy dolgozott a számítógépén vagy barangolt a városban Ashley-vel. Robot ugyanis csak keveset látta, eltekintve azoktól a társadalmi rendezvényektől, ahol a férje véleménye szerint együtt kellett megjelenniük.
Rob valóban szinte éjjel-nappal dolgozott. Reggel hat órakor már bement az irodájába, és ritkán tért haza este nyolc előtt. Aztán vac sora után mindjárt lefeküdtek, mert már égett bennük a szenvedély. Ilyen körülmények között Kris megértette, hogy Robnak sem ideje, sem energiája nem marad mélyebb érzelmekre.
Ezen az estén Rob kivételesen korábban jött haza, mert perui nagy követ meghívta őket a perui művészek kiállításának megnyitójára. Kris még egy pillantást vetett a tükörbe, aztán átment a nappaliba, odalépett a hatalmas ablakhoz , és eltűnődött azon, hogy mi lett az életéből.
- Jól áll a nyaklánc - hangzott fel a háta mögött.
Ahogy megfordult, Rob sötét estélyi öltönyben és fehér ingben állt előtte. Hihetetlenül vonzó volt, és ez nem csupán a parádés öltözeten múlott. Erő, hatalom és visszafogott érzékiség sugárzott belőle.
- Honnan tudod?
- Láttam a tükörképed az ablaküvegben.
- Azonnal indulnunk kell, különben elkésünk - mondta az asszony.
Rob némán bólintott.
Kris időközben hozzá szokott, hogy férje a hálószobán kívül távolságot tart tőle.  Valóban magának való és csupán a munkája érdekli. Minél hosszabb ideje voltak New Yorkban, Kris számára annál világosabbá vált, hogy ezek a tulajdonságok felelnek meg a férje igazi természetének. Valójában nem az az ötletgazdag, csábító és szellemes társ, aki a görög szigeten volt, hanem józan, céltudatos üzletember.  A munkája az élete, minden más mellékes. Az, hogy alig mutatott érzelmeket, tulajdonképpen megkönnyítette Kris életét. Hiszen a férfi bosszúszomja is lecsengett idővel...

23 rész

Ne haragudjatok, hogy késtem vele! Szörnyen sajnálom! Mostantól próbálom majd időben hozni. Főnix?? Hát meg van, hogy mi lesz csak még nem tudtam rendesen szavakba önteni de próbálkozom vele!
puszi nektek
becca20

A következő nap valóságos szerencsétlenség volt Kris számára.
Rob úgy vezényelte keresztül Manhattanen, mint valami tábornok. Vett neki egy mobilt, mivel a sajátját Kris nem hozta magával, és betáplálta mindazok számokat, amelyekre szinte a feleségének szüksége van. Aztán Kris minden tiltakozása ellenére vásárolt egy egész halom ruhát. Közölte, hogy az ő feleségének a helyzetéhez méltóan kell öltözködni, és Kris szerény ruhatára ennek a feltételének nem felel meg.
Amikor visszaértek a lakásba, Kris meglepve látta, hogy a vendégszobák egyikében már fel van állítva az új számítógép.  Egy vadonatúj íróasztallal, egy fekete bőr karosszékkel és fali polcokkal tökéletes kis dolgozószobát alakítottak ki.
Örömmel ült le a gép mellé, és megnézte a leveleit. Az egyiktől széles jókedve támadt. megerősítették, hogy a hónapok óta tervezett expedíció befejezett tényé vált. Minden szükséges engedélyt megkaptak a venezuelai kormánytól. A cél egy kalózhajó felkutatása volt, amely a Las Rocas szigetcsoportnál süllyedt el. Megbízható, régi dokumentumok szerint a rakomány  aranyat és különböző országokból származó ékszereket tartalmazott.
A tervek úgy szóltak, hogy Kris szeptember huszadikán Caracasban kell felszállni  a kutatóhajóra, hogy feltérképezzen minden nyomot a tengerfenéken . Az expedíció vezetője, Jake Hardington világszerte elismert, sikeres kincskereső volt, a felesége, Delia pedig Kris jó barátnője. 
Kris mosolygott magában, miközben gyorsan megírta az egyetértő választ.
- valami nagyon boldoggá tesz - hallatszott egy hang a háta mögött.
Az asszony meglepve emelete fel a fejét.
- Honnan kerülsz elő?
- Munka természetesen - felelte a férfi gorombán - Minden jel szerint nem én vagyok az örömöd oka.
Kris zavarba jött, mivel nem volt szándékában a férjével közölni az örömhírt. Azok a lekicsinylő megjegyzések. amelyeket Rob a munkájára tett, lepecsételték az ajkát. Az sem növelte a közlékenységét, hogy most itt van New Yorkban ahelyett, hogy Londonban dolgozna.
- El vagyok ragadtatva, hogy berendezted nekem ezt a dolgozó szobát. Nagyon köszönöm.
- Mindent megkaphatsz, amit csak akarsz. Ezt nagyon jól tudod. - Rob vágyakozva nézte , aztán tarkójára tette a kezét, lehajolt hozzá, és ajkával simogatta a száját.
krisben tüstént fellobbant a vágy, de erőt vett magán. Nem felejtheti el olyan könnyen, hogyan került ide.
- Eljött a természetbeni ellenszolgáltatás ideje? - gonoszkodott.
Rob hirtelen felegynesedett.
- Soha életemben nem fizettem nőnek és magadat se alázd meg azzal, hogy ribancnak adod ki magad. amikor éppen az ellenkezője vagy - Rob hidegen mérte végig Krist, és fejét csóválta -Miért hagyod, hogy a harag megmételyezze a gondolataidat.? És miért nem adod meg a testednek. amire nyilvánvalóan vágyik? Nagyon makacs vagy, de velem szemben nem számíthatsz győzelemre.
Ezzel a férfi sarkon fordult és kiment a szobából.

Kris egyedül ébredt a hatalmas ágyban. A párnán lévő bemélyedés emlékeztette arra, hogy Rob már második egymást követő éjszakán úgy aludt mellette, hogy meg sem érintette. Megpróbálta bebeszélni magának, hogy örül neki.
Amikor előző este Rob bebújt mellé az ágyba , ő tüntetően hátat fordított. A férje csupán egy gúnyos megjegyzést tett, és annyiban hagyta a dolgot.
Most azonban egy új nap kezdődik, próbálta felvidítani magát Kris. Egy szabad nap. Kiugrott az ágyból, gyorsan lezuhanyzott, belebújt egy kék vászonnadrágba, és felvett hozzá egy pánt nélküli, fehér topot. a nadrágzsebébe dugta a mobilt, hogy kéznél legyen, ha valamit gyorsan le akar fényképezni. a vállára akasztotta a táskáját, és elindult a városba.  Kék szeme huncutul csillogott. Rob nem fogja minden tekintetben keresztül vinni akaratát!
A sofőrt és a kocsit elküldte, mondván, hogy csak egy rövid sétát akar tenni. Vidáman sietett végig az utcán. Az első földalatti-megállónál lement a lépcsőn, és az utolsó pillanatban befurakodott egy zsúfolt kocsiba. Ahogy az ajtók bezáródtak, és a szerelvény elindult, Krisnek feltűnt egy fiatalember a peronon, aki kétségbeesett arccal tartotta a füléhez a mobilját. Minden valószószínűség szerint ő a testőre, és most éppen jelenti  a központnak, hogy elveszítette védencét.
Kris a következő megállónál kiszállt, és egy másik vonattal utazott még két megállót. Aztán felment az utcára. Fogalma sem volt, hogy hol van, de ez cseppet sem izgatta. A járdán hullámzott a tömeg. valaki meglökte, de ő csak nevetett. Csodálatos érzés volt elvegyülni  a járókelők közé.
Gondtalanul sétált az utcákon, időként utazott még néhány megállót a földalattival. Ebédelni betért egy vendéglőbe. Ott vette észre, hogy a reggeli lökdösődésben a mobiljának lába kelt. De ez  sem izgatta különösképpen. Az irattárcájában megvan, és pénz is van nála. Kora délután azonban kezdett már aggodalmasabban körülnézni. A felhőkarcolók, amelyek eleinte nagyon tetszettek, kezdtek fenyegetően hatni. Kris elhatározta, hogy taxival hazamegy. Ekkor jutott csak hirtelen eszébe, hogy sejteleme sincs a lakás címéről. Csupán annyit tudott, hogy valahol a Central parknál van.
Mindazonáltal fogott egy taxit. A sofőr azonban csak törte az angolt. Krist azt vette ki a szavaiból , hogy  Central Park nagy, így közelebbi hely maghatározásra van szüksége, hacsak a kedves utas nem vele akar ott szórakozni. Ahogy Kris meglátta a cseppet sem bizalomgerjesztő, torzonborz  szakállas férfi tolakodó vigyorát, amilyen gyorsan csak tudott, kereket oldott. Végre talált egy telefonfülkét, de azonnal kiderült, hogy az áldozatul esett a vandalizmusnak. Utolsó mentsvárként megkereste a legközelebbi rendőrőrszobát.
A pult mögül ülő rendőr gyanakvó ábrázattal hallgatta a történetet az ellopott mobilról, a gyanús taxi sofőrről meg arról, hogy valaki nem tudja a saját lakcímét. Kris kérte, hogy értesítse a férjét, de Rob telefonszámát sem tudta megadni, csak a nevét.
A rendőrnek azonban egy idő múlva mégiscsak sikerült Robbal beszélnie. Utána egyszeriben olyan volt, mintha kicserélték volna. Udvariasan hellyel kínálta Krist , és kávét is hozott neki. Kris hálás mosollyal vette át a csészét, és hátradőlt a kényelmes székben, amelyet a hivatalnok szerzett neki. A lelke mélyén azonban távolról sem érzete olyan jól magát. Rob bizonyára szörnyű dühös lesz. Valószínűleg Tomot küldi érte, akinek szintén minden oka megvan rá, hogy haragudjon.
A bejárati ajtó kinyílt. Kris nehezen szánta rá magát, hogy odanézzen. Rob volt az személyesen. Az ellenfényben Kris nem látta az  arckifejezését, de még így érezte, hogy süt belőle a harag. szóra sem méltatta a feleségét, egyszerűen elment mellett egyenesen a pulthoz.
- Köszönöm biztos úr - mondta - Ő valóban a feleségem. Bocsásson meg, hogy gondot okoztunk.
Kris felállt.
- Szervusz, Rob. Nem akartam...
Krisnek a torkán akadt a szó. A férfi olyan engesztelhetetlen tekintettel nézett rá, hogy a hideg futkosott a hátán. Rob szó nélkül a felesége karjára kulcsolta a kezét, és kivezette a helységből. Kint betuszkolta egy nagy, fekete Ferrariba, amely a tilosban várakozott, és beült a kormánykerék mögé. Komor arccal elindította a kocsit, és továbbra sem szólt egy szót sem.
Amikor beléptek a lakásba, Kris bátortalanul megszólalt:
- Sajnálom, hogy eltévedtem.
- Szerencséd van, hogy csupán eltévedtél. A rendőr elmondta a kalandod a taxi sofőrrel. Jó, hogy nem erőszakolt meg! Ideje lenne, hogy benőjön a fejed lágya, és felhagyj a gyerekes könnyelműséggel! Tíz méter magasról beugrani a tengerbe egy hajóról, és védelem nélkül kóborolni New Yorkban! Hagy lehet valaki ilyen felelőtlen? Miért teszed ki újabb és újabb veszélyeknek magad és a környezetedet? Amiatt, amit ma műveltél két ember elveszítette az állását. Én pedig minden valószínűség szerint elszalasztottam életem legnagyobb üzletét, mivel idő előtt be kellett rekesztenem egy tárgyalást, hogy téged keresselek. Igazán büszke lehetsz magadra!
Ha Rob dühösen kiabált volna, ahogyan Kris várta, azt eltudta volna viselni. A megvető, szemrehányó hang azonban ráébresztette, hogy milyen könnyelmű volt...

22. fejezet

Sziasztok! Megjöttem.... :D Jól vagyok és jó kislány révén folyamatosan hozom majd a fejezeteket nektek! Most nem húzom az időt olvasatok. Szerintem hosszú lett :P


Alighogy a magánrepülőgép elindult Athénból, Rob letelepedett egy asztalhoz, kinyitotta a laptopját, és semmi másra nem figyelt.
Jhon a légi kísérő kávéval kínálta Krist, és hozott neki néhány folyóiratot. Kris egy darabig  elcsevegett a rokonszenves fiúval, aztán átlapozta az újságot.Az egyikben talált egy érdekes cikket egy egyiptomi régészeti leletről. Ezt nagy figyelemmel áttanulmányozta, aztán behunyta a szemét, és szabad folyást engedett a gondolatainak.
Vajon helyes volt ragaszkodni ahhoz, hogy visszatérjen Londonba? Tulajdonképpen nincs felkészülve arra, hogy találkozzon a szüleivel. Mindketten túlságosan jól ismerik. Rögtön rájönnének, hogy valami nincs rendben a házassága körül. Célszerű lenn egyelőre nem kerülni a szemük elé. Jót is tenne néhány nap egyedül töltött nap, gondolta, aztán elszunnyadt.
Amikor egy idő múlva újra kinyitotta szemét, megjelent Jhon, és megkérdezte, hogy mit kíván ebédre.
- De hiszen már mindjárt leszállunk - felelte zavartan és az órájára pillantott. Általában négy óráig szokott tartani az út, és már majdnem ennyi ideje voltak a levegőben.
- Még csak a fele utat tettük meg.
- A fele utat hova? - döbbent meg Kris.
- New Yorkba. Ugyanis...
- Majd én elmagyarázom - szólt közbe Rob. Karon fogta Krist és felsegítette az ülésről. - Nézzünk egy kicsit körül a gépen!
- Micsoda szemtelenség! Hogy merészelted ezt tenni? Te arcátlan, hazug...
Kris nem jutott tovább, mert Rob a szájára szorított az ajkát, és olyan szenvedélyesen megcsókolta, hogy Kris alig kapott levegőt.
Végül Rob felemelte a fejét.
- Csak nem gondoltad komolyan, hogy előírhatod nekem mit tegyek? Ez még egyetlen egy nőnek sem sikerült. És ezután sem fog.
Időbe került mire Kris egyáltalán szóhoz jutott.
- Ezt nem teheted! Hiszem ez emberrablás!
- Már megtettem bele kell törődnöd. - Rob átkarolta a Kris derekát, és bevezette a gép hátuljában lévő helységbe, ahol egy francia ágy és egy zuhanyfülke helyezkedett el.
Ahogy az ajtó becsukódott mögöttük Krisből elemi erővel tört ki a harag:
- Te átkozott hazug gazember! Azt mondtad...
Rob  magához húzta, és nevetve lenyomta az ágyra. Ajkával izgatóan cirógatta az asszony száját, míg kezével a keblét simogatta. Kris elkeseredetten küzdött a fellángoló vágy ellen, amelyet a férfi minden mozdulata keltett.
- Bőven van időnk. Mit szólnál egy pásztorórácskához a felhők között? - nevetett Rob.
Krist végsőkig feldühítette, hogy a férjét láthatólag mulattatja a helyzet. Lefejtette a kezét a kebléről, hátat fordított, és megigazította a ruháját. Legszívesebben sikoltva kiszaladt volna a fülkéből, de tudta, hogy ezzel csak magára vonja a személyzet figyelmét., és nevetségesé teszi magát.
Hiszen egy épeszű asszony csak nem vész össze egy dúsgazdag, jóképű férfival, aki kitüntette őt azzal, hogy feleségül vette.
Felállt, és megsemmisítő tekintett vetett férjére. Rob a hátán feküdt, kezét a feje alá tette, és tökéletesen nyugodtnak látszott.
- A hosszú repülőút nagyon unalmas tud lenni. Ha esetleg meggondolod magad, ébressz föl! - vigyorgott, és behunyta a szemét.


A repülőtérről Tom bevitte Krist és Robot a Central Park közelébe, és megállt egy ház előtt. Kris még mindig alig tudta felfogni, hogy akarata ellenére New Yorkba vitték. Külön bosszantotta, hogy milyen kevés az akarat ereje, ha Robról van szó.
Mindketten hallgatásba burkolóztak, ahogy beléptek az épületbe és beszálltak a liftbe. A szűk helyen már kezdett elviselhetetlen válni a feszültség, amikor Kris megszólalt:
- Azt hittem, hogy Tom elkísér minket!
- Nem, neki saját lakása van itt. Holnap reggel azonban vissza jön.
- Nagyon sok időt tölt veled. Mi a munkája tulajdonképpen?
- Közeli barátom, akiben megbízhatom. Ő a biztonsági főnököm.
- Úgy érted a testőröd? De hiszen ez nevetséges!
- Egyáltalán nem. Néha terhes, de az én világomban szükséges. Sikeres üzletember vagyok. Elő szokott fordulni, hogy egy versenytárs meg akarja akadályozni egy szerződés aláírását, vagy egy csalónak sürgősen pénzre van szüksége. Tom nyitva tartja a szemét, és a fülét, s azonnal  értesít, ha valami veszély fenyeget. Egyébként az eljegyzésünk óta neked is van testőröd!
- Úgy érted, hogy valaki állandóan figyel? Ezt én nem akarom! Nem hagyom, hogy leselkedjenek utánam!
Rob megvonta a vállát.
- Tom munkatársai elsőrangúak, és nagyon tapintatosak. Biztosíthatlak, hogy észre sem veszed. Mivel nagyon gazdag vagyok, emberrablók céltáblája lehetsz.
- Az emberrablásban pedig te szakértő vagy.
- Hagy már ezt! Most már úgyis itt vagy. A biztonsági intézkedésekről pedig nem vitatkozunk. Megérteted?
- Tökéletesen - felelte Kris hűvösen, de közben az gondolta, semmiképpen sem fogja tűrni, hogy ennyire korlátozzák a szabadságát.
Ahogy kiszálltak a felvonóból, végig mentek egy folyosón, és megálltak egy kétszárnyú ajtó előtt.
- Ez az új otthonod - mondta Rob.
Mihelyt beléptek, Rob bemutatta feleségét a gondnokházaspárnak, Marianak és Phillipnek.
- Maria majd mindent megmutat neked. Nekem most dolgoznom kell- közölte.
- Várj egy pillanatra! Szeretném megnézni a leveleimet. Lehetne, hogy használjam a te géped?
- Arra nincs szükség holnap hozatok neked egyet.
- Addig is telefonon felhívnám Anyut.
- Ne feledkezz meg az időeltolódásról! Londonban már tizenegy óra van. Nem hiszem, hogy ilyenkor örülne a hívásodnak.
- Ó, erre tényleg nem gondoltam.
- Akkor később a vacsoránál találkozunk.
Maria megmutattat Krisnek a lakást. Volt benne egy óriási nappali egy kitűnően berendezett konyha, mellette egy ebédlő, egy nagy hálószoba és egy abból nyíló fényűző fürdőszoba, télikert, könyvtárszoba és három, zuhanyzóval ellátott vendégszoba. A nappaliból egy üvegfal lélegzetelállító kilátást nyújtott New Yorkra.
Miután mindent megnéztek, Maria kávét hozott.
Kris lezuhanyzott, aztán tetőtől talpig  fehérbe öltözött. Fehér csipke fehérneműt vett fel, bő, puha nadrágot és hozzá ezüstszállal  hímzett selyemblúzt. A nászútra hozott ruhatára eléggé korlátozott volt, és általában merészebb, mint a szokásos holmija. A hétköznapi életben kényelmesen szeretett öltözni, de a férje kedvéért a mézeshetekre igyekezett nőies és csábító darabokat összeválogatni.
Jaj, milyen ostoba is volt! És még most is az. Különben nem itt lenne hanem Londonban.
Eleinte a vacsoránál is feszült hallgatás uralkodott, míg végre Rob meg nem jegyezte:
- A holnap délelőttöt szabaddá tettem, hogy valamit meg tudjak neked mutatni a városból.
- nem szükséges. Tom bizonyára gondoskodik arról, hogy el ne tévedjek - felelte epésen Kris, aki még mindig dühös volt az "elrablás" és a testőr miatt.
- Hagyd ezt abba! - mondta a férfi némileg bosszúsan - Holnap délelőtt együtt megyünk várost nézni. Elég sokáig maradunk itt, így lesz még éppen elég időd az egyéni felfedezőutakra.
- Miért lenne ahhoz kedvem, amikor egyáltalán nem is akartam idejönni?
- Azért, mert mint a feleségem annyi időt fogsz itt tölteni, mint én. Most éppen egy jelentős vállalat átvételével foglalkozom. Rövidesen lezáródnak a tárgyalások. Nagyon bízom a munkatársaimban, de a legkisebb hiba egy vagyonba kerülhet nekem. Ezért kell mindennel személyesen foglalkoznom.
- Értem. Ez természetesen sokkal fontosabb, mint az én kutatásaim, amelyek neked semmi hasznot nem hoznak.
- Legyél már őszinte! A te munkád  érdekes ugyan, de nem az életed legfontosabb része. Tudom, hogy három expedícióban vettél részt a Földközi tengeren, de a legtöbb időt Londonban, a könyvtárakban és múzeumokban való kutatással töltöd.
Kris sértetten egyenesedett ki.
- Honnan tudod te mindezt?
- Ellenőriztettelek.
- Hát persze! Milyen ostoba is vagyok! Elfelejtettem, hogy nyomoztattál utánunk. És erre még most már meg is figyeltet.
- Veszélyes, ha nem veszed tudomásul a valóságot. New Yorkban vagy, akár tetszik, akár nem, egy veszélyes nagyvárosban, amely teljesen ismeretlen számodra.Ezért szorulsz védelemre.
- Nem tudnék tartósan itt élni.Itt túlságosan lázas a tempó.
- Nem is kell állandóan itt lenned. A fő irodám ugyan itt van, de az állandó lakhelyem a perui birtokom. Az biztosan tetszeni fog neked.
- Kétlem, amíg te is ott vagy- Kris hirtelen felállt - Már eleget ettem. Most lefekszem, mégpedig egyedül.
Éppen ki akart menni az ajtón, amikor Rob átkarolta a derekát, és megállította.
- Dühös vagy rám, mert az akaratod ellenére idehoztalak. Ez világos. Tudnod kell azonban, hogy az én türelmem sem végtelen. - Rob Kris szájára tapasztotta az ajkát, és vadul megcsókolta. - Ez csak egy kis előzetes volt - mormolta.
Kris a férfi sötéten parázsló szemébe nézett, és egészen elgyengült. Akarat nélküli báb vagy! - szidta magát.