Igazából akartam még hozzá írni de sajnos már nincs hozzá erőm ne haragudjatok pont ezért nem is ellenőriztem le. Felpakoltam mert láttam, hogy szeretnétek. Lehet, hogy majd a héten még teszek hozzá és ki is javítom addig is jó olvasást hozzá.
- Kris? -hebegtem.
- Szia Rob! Rég találkoztunk - mosolygott rám titokzatosan....
Nem akartam elhinni, hogy valóban az a személy áll a küszöbön akit látok. Tudtam, hogy mondanom kellett volna valamit neki vagy legalább beinvitálni esetleg meg kérdezni, hogy mégis mit keress itt! Úgy döntöttem az utóbbi mellett maradok.
- Mégis mit keresel itt? - hebegtem össze vissza.
- Vacsorázni jöttem! - olyan természetesen ejtette ezt ki mintha én egy vadbarom lennék amiért nem értem az össze függést. És tényleg nem! Mégis mit keres itt az a nő akit délután a játszótéren ismertem meg. esetleg örült vagy mi a fene?! Gondolat menetemből anyám hangja rázott fel.
- Ohhh, kicsi Kris azt hittem már sose érsz ide - sipítozta anyám és ha lehet még jobban meg lepődtem - És miért álltok itt az ajtóban? Fiam már a puszta jómodort sem ismered? - dorgált meg anyu miközben félre tolt és szó szerint be ráncigálta a lányt az ajtón. Most már azt gondoltam, hogy én örültem meg. Lassan mentem be a szobába és amikor beértem nem bírtam mosolygás nélkül megállni a látottakat. A lányom Kris nyakában csüngött és ahogy meg tudtam ítélni elég szorosan ölelte. Amikor felnéztem tőlük anyám mosolygós ugyan akkor értetlen arcával találtam szembe magam.
- Ti ismeritek egymást? - kérdezte és Kris és köztem járata a tekintetét. Meg akartam előzni de az én kis Becky-m megelőzőt.
- Tudod nagyi Krissel a játszótéren futottunk össze.
- Értem én milyen furcsa is a világ - ingatta a fejét és rám kacsintott, nem értettem épp meg akartam kérdezni mikor újra megszólalt - Mindjárt meg beszéljük, de most már ideje asztalhoz ülni. Gyertek! - intett felénk és elindult Kris követe Becky pedig nem engedte el a kezét így kézen fogva mentek előttünk. Éppen az ebédlő előtt jártunk amikor apa csatlakozott hozzánk és már meg se lepődtem ahogy Krist üdvözölte.
- Hogy megnőttél kislány és ami nem meglepő gyönyörű vagy bár 20 éve is látszott, hogy mellőled kergetni kelessz a férfiakat. - 20 éve?? A kérdőjelek már sorakoztak a fejembe de megvártam, hogy mindenki helyett foglaljon és elkezdjünk vacsorázni. Megsem lepődtem amikor Becky kijelentette, hogy csakis Kristen mellé hajlandó leülni.
- Szóval össze találkoztatok a játszótéren? - kérdezte anyu minden tudóan.
- Igen, Clare! Véletlenül össze találkoztunk és Robbal elbeszélgetünk.
- És nem jöttél rá, hogy már ismered? - Ismer engem? Nem értettem, hogy ismerhetne, de akkor egy gyöngyöző kacagás el terelte a figyelmem. Kris ahogy hátra vetett fejjel kacagott eszméletlenül helyes volt sőt szép volt.
-Hisz még én se sejthetem, hogy az a helyes férfi a padon az elragadó kislányával, ugyan az aki 20 évvel ezelőtt a homokozóban játszottam.
Ledöbbentem kezdett valami derengeni mintha tényleg lett volna egy kislány akivel kiskoromban nagyon jóban voltam. Mintha anyáék is emlegették volna egyszer kétszer.
- Még hogy csak játszottatok, amikor Rob 6 éves volt te Kristen folyton csókokkal bombáztad pedig igen fiatal voltál hozzá. - apa hangosan hahotázott. Gyorsan Krisre kaptam a fejem és láttam, hogy elpirosodik az arca és a szemét is lesütötte. Bárcsak most akarna meg csókolni. Mégis mi a fene ütött belém! Ilyenekre gondolnom sem szabad hisz most döntöttem el, hogy Beckyre fogok koncentrálni, egy ideig legalábbis,
- Jajj, Richard ne hozd zavarba a gyerekeket!
- Mijaz a cók??? - kérdezte édes lányom mindig a közepébe ezt az anyjától örökölte. Kathy is mindig rá érzet a dolgokra. Lehet nem akarta de sikerült neki elég sokszor ezáltal kínos kérdést feltenni e a lányunk ebben is ő rá hasonlít ez meg mosolyogtatott. Csak azt tudnám a lányomnak mit is feleljek, de kihúztak a csávából.
- Úgy mondjuk, hogy csók és ne, cók. Amikor papa lefektett téged mindig ad neked puszit, ugye? - kérdezte Kristen és nem értettem mit akar ebből kihozni.
- Igen! De nem cak akkoj hanem, mijelöt elmed dogozdába vagy boldba és nem tud magávaj vinni. Olankor is. De akkoj is mi az a cók. - ragaszkodott az eredeti témához és teljes testtel Kris felé fordult.
- A csók ugyan olyan, mint a puszi csak a felnőttek akkor adják egymásnak amikor szeretik a másikat és a szájukra így...- és azzal egy cuppanos puszit adott Beck szájára. Lányom elpirult majd hangos kacagásba kezdet. Mind csatlakoztunk hozzá és valami bizsergés járta át a testem, ahogy vissza gondoltam az előző jelentere. Becky rám kapta a tekintettét majd nagyon lassan vissza fordult Kris felé.
- Apának is! - jelentette kis mire nekem lefagyott az arcomról a mosoly, a többiek pedig elhallgattak.
- Kicsim ilyet nem szabad mondani, hogy nekem is! Nem ismerjük nagyon egymást Kristennel és így nem adhat nekem csókot. - segélykérően körülnéztem de senki sem mutatott affinitást arra, hogy közbe avatkozzon.
- Krijs én akajom hogy adj apunka is cókot mint nekem! - Kris lányomról rám kapta a tekintetét és most ő nézet rám segélykérően mire én csak a vállamat huzogattam. Most meg kapja az előbb ő sem siettet nekem segíteni. Mosolyogtam rá ördögien. Mire ő felhuzta az egyik szemöldökét és furcsa szikrák kezdtek pattogni a szemben. És furcsa mosoly jelent meg az arcán. majd oda fordult a lányomhoz.
- Jól van kicsim, akkor apukád is kap egy csókot - nem tetszett ez a helyzet, lefagytam nem tudtam mozdulni sem. Tehetetlenül néztem, ahogy Kris egyre közelebb ér, majd lassan lehajol hozzám és már vártam a végzetem egy csókot ettől a tüneményes lánytól. Még el sem érte a szám amikor az egész testemet egy nagyon furcsa érzés járta át ne bizsergés volt az biztos attól százszor erősebb. És akkor megtörtént csak sajnos nem az amit reméltem én is kaptam egy cuppanós gyors puszit a számra. Ki kellett nyitnom a szemem ahhoz hogy lássam a többiek mit vettek észre érzelmi tusámból, ezzel csak az volt a gond, hogy nem tudom mikor csuktam be. Kinyitottam és egy csoda szép szempárral találtam szembe magam ami üdítően huncutul csillant meg. Ekkor tudatosult bennem, hogy a szüleim és a lányom is kacag az előbb történteken. Kris pedig mosolyog. Nem bírtam nem őt bámulni ami egy idő után úgy látom neki is feltűnt mert az egyik szemöldökét kérdőn felhúzta. A legnagyobb baj, hogy már én sem értek semmit...Kathy kérlek segíts!
2011. február 28., hétfő
2011. február 27., vasárnap
10. fejezet
Sziasztok csajok! Hát meghoztam a fejit nem éppen a legjobb pedig annyira megvolt bennem, hogy kellene összehozni mégsem érzem, hogy sikerült volna. Remélem azért egy picit át tudtam adni a dolgot és ha minden igaz a következő is csak jövőhétvégén jön. Ha szeretnétek főnixből van egy újabb fejezet és azt felteszem hét közepén és akkor nem maradtok friss nélkül sokáig.
Puszi nektek. Jó olvasást!
Robert már megint az íróasztalánál ült, mint öt hónappal ezelőtt most is saját magát bámulta a tükörben.És gondolkodott. Sokak szerint a férfiak félnek a házasságtól ez egyáltalán nem így van nem a házasságtól félnek, hanem félünk magunkat elkötelezni! Én mégsem tehetek semmit ellene más szabad akaratából döntött, hogy feleségül veszi szíve választottját. Nekem még ez sem adatott meg, muszájból cselekedtem valami külső erő miatt. Amikor azt hittem van egy vetélytársam eszembe jutott, hogy valaki keresztül húzhatja a számításomat ugyan akkor azt éreztem, hogy nem akarom Krist elveszíteni. Nem értem magamat...tudom, hogy nem szabadna így éreznem, akkor miért nem tudom meg keményíteni a szívemet?! A csókjai, ahogy mellettem van, pár centire és érzem, hogy elepedek érte. Pedig ezt nem szabadna éreznem és mégis! Holnap elveszem Krist! Nem akartam tovább várni egy hetet adtam neki, hogy megrendezze az esküvőnket. Mindenbe szabad kezet kapott, felőlem aztán lehet kis vagy éppen nagy esküvő, lehetnek 100-an akár 1000-en is csak annyit akartam, hogy gyors legyen a szertatás maga. Semmi képen sem adhatok arra esélyt, hogy Kris meggondolhassa magát, nem szabad neki. A nagy nőcsábász Robert Pattinsonnak bekötik a fejét, ki hitte volna! Házasság és én, érdekes. Bárki bármit is mond, minden férfiban valahol ott van az a bizonyos vadász ösztön. Az újságok általában tele vannak a hódításimmal kevesen tudják, hogy ez nem igaz! Sose fektettem le egy nőt se csak úgy! Mindig volt valami ami meg fogott benne, de olyat, mint amit Kristen iránt érzek, soha nem éreztem és ez meg rémít. Össze vagyok zavarodva! A gondolataim össze vissza járnak. A családom nem lesz jelen az esküvőm Krisnek ezt úgy magyaráztam ki, hogy anyám nagyon beteg nem tudja meg tenni a hosszú utat. Megígértette velem, hogy nászút után elmegyünk hozzá, bár nem hinném, hogy ő azután még akarna majd bármit is csinálni velem. Terveim közt szerepel ugyanis, hogy a nászút után elmondom neki miért is vettem el. A tervezetnek amit elkészítettem anno, már a fő pontja meg van! Kölcsönöztem Johnnak, hogy tudjanak terjeszkedni, fedezetnek persze a céget adta. Repülni tudtam volna a boldogságtól amikor aláírtuk a szerződést. Hamarosan a bosszúm révbe ér és már senki sincs aki meg tudná akadályozni.
Legjobb barátja hétfőn megláttogadta és most elgondolkozott az akkori beszélgetésen. Eriket már a gimi óta ismerte, ha ő maga nagy nőcsábász Erik falja a nőket nem csak most már 16 éves korukban is csak a szexre hajtott és hát mit is várjon az ember egy fiatal tesztoszteronba túltermelt fiútól. De már felnőttek csak hogy Erik ebből azóta sem nőt ki.
- Szóval megnősülsz, haver!? - a hangsúlyból maga Rob sem tudta volna eldönteni, hogy barátja kijelentette ezt vagy esetleg kérdezte.
- Igen, a hétvégén már nős ember leszek - ahogy Eriket nézte felhúzta a szemöldökét Erik egy tollal játszott az ujjai között. Rob már ismerte annyira a férfit, hogy tudja jól csak megjátssza az érdektelenséget. 18 éves korukban megfogadták, hogy nagyon gazdag emberek lesznek és ezt mind a saját akaratukból fogják elérni! Soha nem fogják hagyni, hogy akárki ki használja őket főleg nem egy nő. Rob sejtette Erik most azt hiszi engedi magát kihasználni - ohhh ha tudná szegény.
- Gyors....á már értem - Rob igazán kételkedett benne, hogy értené a férfi főleg úgy hogy semmit sem tud a nővéréről sem a bosszúról.- Terhes - jelentette ki Erik magabiztosan. Rob először döbbenten nézet barátjára, majd hangos hahotába kezdett.
- Lehetetlen!
- Már miért lenne lehetetlen hisz te is tudod haver, hogy a gyógyszer meg a gumi nem véd százszázalékosan...ha csak nem meddő a csaj.
- Tudom, hogy nem százszázalékosak - szakította félbe őt Rob - nem terhes és nem is meddő és mielőtt meg kérdeznéd én is teljesen egészséges férfi vagyok! De akkor is lehetetlen.
- Már, hogy lenne lehetetlen amikor....- a férfi arcán először megrökönyödés majd megdöbbenés végül pedig megértés és hitetlenkedés látszott -....hacsak ....csak nem...ááá az lehetetlen....nem mondod, hogy a nagy Robert Pattinson még nem.....- de Rob most is félbeszakította.
- Nyugodj meg haver mielőtt szívinfarktust kapsz 29 évesen! Mit mondanék anyádnak, hogy a fia nem bírta elviselni a gondolatott, hogy várni akartam a testi kapcsolattal míg elveszem a barátnőmet!
Erik hangosan nevetni kezdett a gondolat, hogy Rob még nem tesztelte le az árút nagyon tetszett neki.
- Már értem azért akarod elvenni, hogy meg tudd dugni!- Robnak itt elpattant az a bizonyos cérna, gallérjánál fogva rántotta fel barátját és suttogni kezdett, halkan beszélt de mégis veszedelmes éllel a hangjában.
- Jól jegyezd meg ember! Először és utoljára mondom el, hogy nem azért veszem el, hogy meg tudjam dugni, hogy a te szavaiddal éljek. Kris észbontó nő. Okos, önfejű, makacs teremtés, de ezzel szemben imádni való, szerény és gyönyörű.
- Akkor szerelmes vagy! -huzta el a száját miközben lefeszegette Rob ujját a gallérjárol.
- Nem vagyok!
-Ha nem vagy szerelmes nem is tudod jó e egyáltalán vele a szex? Mi a fenének veszed el! Senki sem szeret manapság zsákba macskát venni, haver. Te megőrültél most már semmi kétségem efelől.
- Vele akarom leélni az életem! - mondta Rob. Istenem mekkora hazugságot mondtam most.
- Nem veheted úgy el, hogy nem tudod működni fog e a kémia.
- Tudod Erik sokszor csókoltam már az évek során, de igazán csak akkor mikor Krist csókoltam meg. Most már tudom ahhoz, hogy egy csók igazán jó legyen azzal kell megtörténnie aki jelent számodra valamit! Fogalmam sincs, hogy Kris mit is jelent számomra igazán csak azt tudom, hogy amikor őt csókolom a bizsergés eget rengető és ígéret egy szebb jövőre! Kémia vagy van vagy nincs de nálunk ez több mint Kémia ez lassan nem tűzijáték hanem atom robbanás...így azt gondolom, hogy a szexel semmi probléma nem lehet ezek után. - Rob tudta, hogy most nem hazudott a barátjának tényleg így érezte de mivel ezt nem szabad, így fogta jó mélyre bezárta magában és még a kulcsot is eldobta ennek nem szabad elő törnie soha!
Rob lenézet az íróasztalára. A papír és a toll már vagy két órája mag előtt hevert de még most se tudta mit írhatna. Sose volt még olyan, hogy nem tudta meg fogalmazni a gondolatait és most itt ül és fogalma sincs mit írjon pedig meg kell írnia az esküje szövegét.
Kezdetben Isten megteremté a mennyet és a földet, legalábbis ezt mondják...
Egy bölcs ember egyszer azt mondta, bármit megkaphatsz az életben, ha minden mást feláldozol érte. - Áá ez meg hülyeség mégsem irhatom, hogy feláldoztam valamit Kristen miatt mert ez így nem igaz. Maximum a szabadságom, de akkor is ez sem lehet az eleje törjed a fejed Rob törjed. Fogta és ezt is áthúzta.
Ki korán kell aranyat lel. Kétszer ad, ki gyorsan ad. Mind ismerjük a közmondásokat. És lám igazak, én is korán keltem és a legdrágább kincset találtam meg, Kristent. - Bolond vagy Rob egy értelmes mondatod nincs ami megállná a helyét egy esküvőn. Ezt is áthúzta. Arcát a kezébe temette és gondolkozott. Majd előkapta Kris naplóját hátha abból ihletett nyer.
Öt órával később elégedetten és boldogan kelt fel az íróasztala mögül és nyújtózkodott egyet. Eredményesen telt el végül is a délutánja Kris naplója valóban segített. Tudta, hogy mit szeretne a lány hallani...lehet, hogy nem éppen az esküvőjén, de ide is megfelel. Megint furcsa érzés kerítette hatalmában, mint máskor most is úgy érezte ez a lelkiismeret furdalás! Érdekes lenne hisz a lelkét már eladta! Ezekkel a sorokkal utoljára boldoggá akarja tenni Krist mert ami ezután következik az minden lesz csak nem éppen boldog....
Háborúban mindig vannak szerencsétlen áldozatok sajnos ez most Kristen lesz! Ezzel a gondolattal indult haza felé, hogy utoljára kiélvezze az egyedül létett. Miközben haza felé tartott az eskü szövegét memorizálta magában.
Puszi nektek. Jó olvasást!
Robert már megint az íróasztalánál ült, mint öt hónappal ezelőtt most is saját magát bámulta a tükörben.És gondolkodott. Sokak szerint a férfiak félnek a házasságtól ez egyáltalán nem így van nem a házasságtól félnek, hanem félünk magunkat elkötelezni! Én mégsem tehetek semmit ellene más szabad akaratából döntött, hogy feleségül veszi szíve választottját. Nekem még ez sem adatott meg, muszájból cselekedtem valami külső erő miatt. Amikor azt hittem van egy vetélytársam eszembe jutott, hogy valaki keresztül húzhatja a számításomat ugyan akkor azt éreztem, hogy nem akarom Krist elveszíteni. Nem értem magamat...tudom, hogy nem szabadna így éreznem, akkor miért nem tudom meg keményíteni a szívemet?! A csókjai, ahogy mellettem van, pár centire és érzem, hogy elepedek érte. Pedig ezt nem szabadna éreznem és mégis! Holnap elveszem Krist! Nem akartam tovább várni egy hetet adtam neki, hogy megrendezze az esküvőnket. Mindenbe szabad kezet kapott, felőlem aztán lehet kis vagy éppen nagy esküvő, lehetnek 100-an akár 1000-en is csak annyit akartam, hogy gyors legyen a szertatás maga. Semmi képen sem adhatok arra esélyt, hogy Kris meggondolhassa magát, nem szabad neki. A nagy nőcsábász Robert Pattinsonnak bekötik a fejét, ki hitte volna! Házasság és én, érdekes. Bárki bármit is mond, minden férfiban valahol ott van az a bizonyos vadász ösztön. Az újságok általában tele vannak a hódításimmal kevesen tudják, hogy ez nem igaz! Sose fektettem le egy nőt se csak úgy! Mindig volt valami ami meg fogott benne, de olyat, mint amit Kristen iránt érzek, soha nem éreztem és ez meg rémít. Össze vagyok zavarodva! A gondolataim össze vissza járnak. A családom nem lesz jelen az esküvőm Krisnek ezt úgy magyaráztam ki, hogy anyám nagyon beteg nem tudja meg tenni a hosszú utat. Megígértette velem, hogy nászút után elmegyünk hozzá, bár nem hinném, hogy ő azután még akarna majd bármit is csinálni velem. Terveim közt szerepel ugyanis, hogy a nászút után elmondom neki miért is vettem el. A tervezetnek amit elkészítettem anno, már a fő pontja meg van! Kölcsönöztem Johnnak, hogy tudjanak terjeszkedni, fedezetnek persze a céget adta. Repülni tudtam volna a boldogságtól amikor aláírtuk a szerződést. Hamarosan a bosszúm révbe ér és már senki sincs aki meg tudná akadályozni.
Legjobb barátja hétfőn megláttogadta és most elgondolkozott az akkori beszélgetésen. Eriket már a gimi óta ismerte, ha ő maga nagy nőcsábász Erik falja a nőket nem csak most már 16 éves korukban is csak a szexre hajtott és hát mit is várjon az ember egy fiatal tesztoszteronba túltermelt fiútól. De már felnőttek csak hogy Erik ebből azóta sem nőt ki.
- Szóval megnősülsz, haver!? - a hangsúlyból maga Rob sem tudta volna eldönteni, hogy barátja kijelentette ezt vagy esetleg kérdezte.
- Igen, a hétvégén már nős ember leszek - ahogy Eriket nézte felhúzta a szemöldökét Erik egy tollal játszott az ujjai között. Rob már ismerte annyira a férfit, hogy tudja jól csak megjátssza az érdektelenséget. 18 éves korukban megfogadták, hogy nagyon gazdag emberek lesznek és ezt mind a saját akaratukból fogják elérni! Soha nem fogják hagyni, hogy akárki ki használja őket főleg nem egy nő. Rob sejtette Erik most azt hiszi engedi magát kihasználni - ohhh ha tudná szegény.
- Gyors....á már értem - Rob igazán kételkedett benne, hogy értené a férfi főleg úgy hogy semmit sem tud a nővéréről sem a bosszúról.- Terhes - jelentette ki Erik magabiztosan. Rob először döbbenten nézet barátjára, majd hangos hahotába kezdett.
- Lehetetlen!
- Már miért lenne lehetetlen hisz te is tudod haver, hogy a gyógyszer meg a gumi nem véd százszázalékosan...ha csak nem meddő a csaj.
- Tudom, hogy nem százszázalékosak - szakította félbe őt Rob - nem terhes és nem is meddő és mielőtt meg kérdeznéd én is teljesen egészséges férfi vagyok! De akkor is lehetetlen.
- Már, hogy lenne lehetetlen amikor....- a férfi arcán először megrökönyödés majd megdöbbenés végül pedig megértés és hitetlenkedés látszott -....hacsak ....csak nem...ááá az lehetetlen....nem mondod, hogy a nagy Robert Pattinson még nem.....- de Rob most is félbeszakította.
- Nyugodj meg haver mielőtt szívinfarktust kapsz 29 évesen! Mit mondanék anyádnak, hogy a fia nem bírta elviselni a gondolatott, hogy várni akartam a testi kapcsolattal míg elveszem a barátnőmet!
Erik hangosan nevetni kezdett a gondolat, hogy Rob még nem tesztelte le az árút nagyon tetszett neki.
- Már értem azért akarod elvenni, hogy meg tudd dugni!- Robnak itt elpattant az a bizonyos cérna, gallérjánál fogva rántotta fel barátját és suttogni kezdett, halkan beszélt de mégis veszedelmes éllel a hangjában.
- Jól jegyezd meg ember! Először és utoljára mondom el, hogy nem azért veszem el, hogy meg tudjam dugni, hogy a te szavaiddal éljek. Kris észbontó nő. Okos, önfejű, makacs teremtés, de ezzel szemben imádni való, szerény és gyönyörű.
- Akkor szerelmes vagy! -huzta el a száját miközben lefeszegette Rob ujját a gallérjárol.
- Nem vagyok!
-Ha nem vagy szerelmes nem is tudod jó e egyáltalán vele a szex? Mi a fenének veszed el! Senki sem szeret manapság zsákba macskát venni, haver. Te megőrültél most már semmi kétségem efelől.
- Vele akarom leélni az életem! - mondta Rob. Istenem mekkora hazugságot mondtam most.
- Nem veheted úgy el, hogy nem tudod működni fog e a kémia.
- Tudod Erik sokszor csókoltam már az évek során, de igazán csak akkor mikor Krist csókoltam meg. Most már tudom ahhoz, hogy egy csók igazán jó legyen azzal kell megtörténnie aki jelent számodra valamit! Fogalmam sincs, hogy Kris mit is jelent számomra igazán csak azt tudom, hogy amikor őt csókolom a bizsergés eget rengető és ígéret egy szebb jövőre! Kémia vagy van vagy nincs de nálunk ez több mint Kémia ez lassan nem tűzijáték hanem atom robbanás...így azt gondolom, hogy a szexel semmi probléma nem lehet ezek után. - Rob tudta, hogy most nem hazudott a barátjának tényleg így érezte de mivel ezt nem szabad, így fogta jó mélyre bezárta magában és még a kulcsot is eldobta ennek nem szabad elő törnie soha!
Rob lenézet az íróasztalára. A papír és a toll már vagy két órája mag előtt hevert de még most se tudta mit írhatna. Sose volt még olyan, hogy nem tudta meg fogalmazni a gondolatait és most itt ül és fogalma sincs mit írjon pedig meg kell írnia az esküje szövegét.
Kezdetben Isten megteremté a mennyet és a földet, legalábbis ezt mondják...
Öt órával később elégedetten és boldogan kelt fel az íróasztala mögül és nyújtózkodott egyet. Eredményesen telt el végül is a délutánja Kris naplója valóban segített. Tudta, hogy mit szeretne a lány hallani...lehet, hogy nem éppen az esküvőjén, de ide is megfelel. Megint furcsa érzés kerítette hatalmában, mint máskor most is úgy érezte ez a lelkiismeret furdalás! Érdekes lenne hisz a lelkét már eladta! Ezekkel a sorokkal utoljára boldoggá akarja tenni Krist mert ami ezután következik az minden lesz csak nem éppen boldog....
Háborúban mindig vannak szerencsétlen áldozatok sajnos ez most Kristen lesz! Ezzel a gondolattal indult haza felé, hogy utoljára kiélvezze az egyedül létett. Miközben haza felé tartott az eskü szövegét memorizálta magában.
| " Nem tudhatod előre, hogy melyik lesz életed legfontosabb napja. Amiről azt hiszed, hogy fontos lesz, az úgysem olyan lesz, mint ahogyan azt elképzelted. Ez egy az átlagos napok közül. A legfontosabb nap is normálisan kezdődik. Azokat a napokat a végük teszi a legfontosabbá. Ígérhetném, hogy szeretni és tisztelni foglak, hogy veled leszek betegségben és egészségben, mondhatnám, míg a halál el nem választ, de nem fogom. Ilyeneket csak az optimista párok mondanak. Teli remény, de én nem optimistán állok itt az esküvőmön, sem reménnyel telve. Én nem vagyok optimista, és nem is reménykedem, én elszánt vagyok, szikla szilárd, és tudom, hogy boldogok leszünk mert csak elhatározás kérdése az egész és én elhatároztam, hogy életem végéig te leszel a társam. Egyet azonban most megígérhetek neked: valami felejthetetlen élményt nyújtok majd számodra a házasságunk alatt. " Rob elmosolyodott majd úgy gondolta üzen valamit a lánynak hátha a szél elviszi hozzá: Kristen Stewart a legjobbat reméld... de a legrosszabbra számíts ! Abban a pillanatban Kristen megborzongott, miközben az erkélyén a holdat nézte és valami baljós érzés fogta el. Megrémült és maga sem tudta pontosan mitől.Így inkább bement és lefeküdt aludni, hisz két nap múlva lesz az esküvője. | ||||||||
2011. február 19., szombat
Főnix
Tudom, hogy nem erre szavaztatok de én úgy gondoltam, hogy kiteszem ha már megírtam! Nem egy új fejezet de azért nagyon örülnék neki, hogy pont ezért kommentálnátok! Nem kértem még sose és nem is fogom csak ehhez most nagyon jól esne. Köszi szépen előre is:) És akkor most már olvashatjátok:
Főnix
Akad amit nem gyógyít meg az idő sem... Én Robert Pattinson tudom igazán, mit is jelent ez. Nézem őt, szőkésbarna haja loknikban hullik le egészen a válláig, amikor kacag ezek a loknik gyönyörűen hullámoznak baba arca körül. Kacagása zene füleimnek. Semmi sem mutatja mennyire szenved, mert nem is teszi. Nem fogja fel milyen bánat, tragédia ért minket. Annyira...annyira irigylem őt ezért! Nem érzi a veszteséget amit én mindennap. Folyton azt érzem, hogy széttép belűről meg akarok halni. De nem tehetem mert itt van ő, neki köszönhetem, hogy nem haltam bele a fájdalomban. Erőt ad nekem és valamennyire kitölti az űrt. És ő nem más mint a két éves lányom, Becky, aki most vidáman játszik a homokozóban. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ő nem érzi, hogy az anyja nincs többé... a feleségem nincs többé...
Azt mondják a párunkat elveszíteni nehéz; Mihez kezdesz, ha életed egy része hirtelen eltűnik? Nyilván az a dolgunk, hogy tovább lépjünk, de hogyan? Hogyan lépsz tovább, ha megjelenik egy űr, amit nem tudsz kitölteni? A világon mindennél jobban szerettem őt. Csak éppen nem fogtam fel milyen kincset kaptam az élettől, milyen drága kincset és milyen törékenyt is egyben. Egészen addig, még össze nem tört...és vele együtt az illúzió is, hogy mindez egy törhetetlen dolog. Hiányzik hiába van belőle nekem egy kicsinyített másolatom, hiányzik...nagyon szavakkal ki sem lehet fejezni. A mozgása, ahogy minden reggel hanyagul a konyha pulton issza a kávéját. A mosolya amivel megkorholni szokott. Ahogy esténként rajtam alszik, a fél teste mindig rajtam volt a lába a derekam köré tekeredve, a karja a mellemen....a feje pedig a vállam gödrébe. Úgy utáltam ezt, hogy engem tekint párnának és most akár az életemet is odaadnám azért, hogy akár az egész testével rajtam feküdjön, de ezeket a dolgokat már soha többé nem teszi. Nem hiszem, hogy valaha is könnyebb lesz. Csak hozzá szokok a veszteséghez, az ürességhez és megtanulok vele élni. A lényeg, hogy Becky itt van nekem. Milyen szép volt amikor közölte terhes majd kiugrottam a bőrömből. Lányt szerettem volna, ahogy ő is. Meg is kapta csak sajnos sosem tarthatta a karjai közt, nem láthatja felnőni a lányát.
9 hónapig szerette...
9 hónap jutott csak nekik...
És én is csak 4 évet kaphattam belőle. Hol van az igazság? Hogy történhet meg a mai világban, hogy egy nő bele hal a szülésbe. Kathy-vel ez történt a feleségem bele halt a szülésbe. És nekem igazán nem maradt semmi utána Becky-n kívül csak a düh, kétségbe esés, fájdalom, magány! Azzal, hogy itt hagyott elvitte a másik felem. Üvölteni támad kedvem, de itt a játszótéren elég nevetségesen nézne ki. Fel nézek és hirtelen egy gyönyörű szempárban találom magam. Lefagyok...képtelen vagyok megmozdulni pedig a lányom egy idegen nővel beszélgetett. Nagyon szépek voltak együtt a nő nem lehetett több 26 évesnél barna haja hullámokban omlott le a derekáig szép volt. Megrázom a fejem... egyszer... kétszer...háromszor mire sikerül vissza térnem a valóságba, de addigra a nő előttem áll mosolyog. Nem mondhatnám egy kifejezetten gyönyörű nőnek aranyos volt az egyszer biztos ahogy így ált előttem. Kathy eredeti szőke hajával, tengerkék szemével földöntúli szépség volt...de sajnos csak volt. Benne pedig van valami...a kisugárzásában...nem tudnám meg fogalmazni...de nem is akarom.Felém nyújtja a kezét:
- Kristen. - szólalt meg a végén.
- Rob - fogadtam végül el a kezét és egy erőteljes kéz szorításban volt részem. Látszott rajta, hogy magabiztos személyiség de nekem nem volt vele kedvem csevegni, mégis valami oknál fogva hagytam, hogy mellém telepedjen le a padra.
- Nagyon szép a kislányod. Elbűvölő, ha nekem is lesz remélem ugyan iylen cserfes lesz. Olyan édesen pöszít. A feleségeddel büszke lehetsz rá.
- A feleségem belehalt a szülésbe, de igazán büszke lenne rá -morogtam a választ felé. Senkivel nincs kedvem beszélgetni erről a témáról kb. 2 éve. Főleg nem egy idegennel!
- Oh! nagyon sajnálom nem akartam feltépni a sebeket Becky ezt kihagyta úgy beszélt a mamájáról, mintha még élne! Tényleg sajnálom - mentegetőzőt amiből kezdet egy kicsit elegem lenni.
- Mert én is úgy beszélek róla vele! - morogtam neki.
- Nem hiszem, hogy ez olyan jó ötlet lenne! Később, ha egy picit nagyobb lesz össze fogod ezzel zavarni...
- Nem tudom mi közöd van ehhez...már megbocsájts - vágtam közbe.
- Igazából semmi de tapasztalatból tudom, hogy egy idegennel könnyebb megbeszélni ezeket a dolgokat, mint a családdal akik folyton aggódnak miattad és csak segíteni akarnak! Én nem, csak meghallgatlak. Pontosan, hogy történt?
- Ha ennyire tudni akarod az orvosok meg én vagyok érte a felelős!
- Nem hinném, hogy az orvosok hibáztak és főleg nem hinném, hogy ő rájuk haragszol! Sokkal inkább magadra meg még valaki másra....- tette hozzá sejtelmesen és ahogy a szemébe néztem színtiszta eltökéltséget láttam. Ez a nő tényleg azt hiszi, hogy a lányomra haragszom?! Megőrült!
- Te azt képzeled, hogy a lányom hibáztatom, örült vagy! Nem tudom minek kellene egy idegenke magyarázkodnom? De ha tényleg tudni akarod imádom őt., miatta éltem túl ezt a két évet neki szüksége van rám. A szemeiben a feleségem szemeit látom, ahogy mosolyog Kathy mosolyog rám...szeretem őt!
- Nem hittem, hogy Beckyt hibáztatod!
- Jobb is! Kathy akarta őt pedig tudta, hogy belehalhat.
- Szóval te nem akartad?
- Dehogy nem! Csak nem Kathy halála árán. Ő volt a múltam, ő a jelenem, és ő lesz a jövőm örökre. Ő nem engem választott, arra a sorsra ítélt, hogy egyedül neveljem fel a lányunkat. Még most is a fülembe csengnek a szavai, ahogy arról győzköd, hogy tartsuk meg a babát.
Igen, még ha történne velem valami, te attól ugyanaz maradsz és fel tudod nevelni egyedül is ezt a gyereket! Talán neked és nekem és minden közös percünknek ez volt az értelme, hogy most itt legyünk. Hogy létre hozzuk ezt az új életet mert lehet, hogy ez az élet megváltoztatja a világot.! Nem baj, hogy szereted őt és nem baj ha szeretni fogod azok után is!Az még nem jelenti azt, hogy engem nem szeretsz!
- Olyan igaz volt, néha gyűlölöm magam, mert szeretem Beckyt pedig elvette tőlem Kathyt.
- Én sem engedtem volna, hogy ezt a tüneményt elvegyék tőlem, hisz test a testemből... vér a véremből és ami a legfontosabb a szerelmemből egy darab. Lehet, hogy a feleséged nem élte túl, de ahogy Te is mondod ott van Beckybe! Minden egyes mozdulatában, tettében és később a beszédében is! - ahogy néztem, ő a lányom nézte elmerengve könnyem szemmel nem értettem, hogy egy idegen, hogy érezheti át ennyire a helyzetemet!
- Te is olyan ostoba vagy akkor mint ő! Lehetett volna gyerekünk még vagy adoptálunk! De neki Becky kellett. Ne értsd félre most, hogy itt van nem adnám de akkor is... - Nagyon mérges voltam, ha megtehetem volna felpattanok és elfutok de nem tehetem! Nem hiszem el ő is Kathy-nek adott igazat. Hisz itt hagyott engem, Beckyt anya nélkül! Annyira...de annyira haragszom rá! És akkor ott rá jöttem.... Kristen felé néztem és láttam mosolyog, mintha tudná most mi játszódik le bennem. Biztos vagyok benne érezte mi játszódik le bennem. Igaza volt egy idegennek igaza volt. Két éven keresztül nem tudtam miért nem tudom elengedni őt... haragudtam rá nagyon mert nem engem választott. Nem haragudhatok rá tovább el kell őt engednem végleg, hisz nem hagyott egyedül a világ legcsodálatosabb ajándékát neki köszönhetem, mert ő merte vállalni a halált csak azért, hogy a lányunk... a közös lányunk élhessen. Eldöntöttem elengedem!
Már nem ő a jelenem, és nem ő a jövőm már Becky az, egy ideig biztosan csak ő de még csak 30 éves vagyok talán megtalálom azt a nőt akit Kathy küld nekünk kettőnknek. Idővel talán... Szeretlek Kathy!
Észre se vettem, hogy a nagy felismeréstől felpattantam a padról, Kristen is követett így le kellet rá néznem, ő csak mosolygott. Becky rohant hozzánk oda:
- Apu menünk, naji és papi várnak jánk! Tudod naji montya vacsoja vendégünk jesz!
- Akkor én megyek is szia Becky jót beszélgetünk - kacsintott rá majd egy puszit nyomot a homlokára ebben a lányban volt valami különleges.
- Szia Rob - köszönt el tőlem is, felém hajolt egy puszira és én közben egy halk köszönömöt súgtam neki.
Ez a lány segített túl lépnem a fájdalmon úgy hogy nem is ismert igazán. Ezt sose fogom neki elfelejteni az már egyszer biztos. Mire feleszméltem már otthon voltunk Anya elvitte a lányom meg fürödni még én megterítettem. Apu mint mindig meccset nézet ami mosolygásra késztetett. Óra mű pontossággal 8-kor megszólalt a csengőnk.
- Kisfiam nyisd ki mi is mindjárt megyünk! - kiabált le anya az emeltről. Elmentem kinyitni az ajtót és felvettem egy illedelmes mosolyt, de amikor megtettem ezt, az arcomra fagyott a mosoly. Egy félénk mosollyal találtam szembe magam, amit már ismertem.
- Kris? -hebegtem.
- Szia Rob! Rég találkoztunk - mosolygott rám titokzatosan....
Fin
Főnix
Akad amit nem gyógyít meg az idő sem... Én Robert Pattinson tudom igazán, mit is jelent ez. Nézem őt, szőkésbarna haja loknikban hullik le egészen a válláig, amikor kacag ezek a loknik gyönyörűen hullámoznak baba arca körül. Kacagása zene füleimnek. Semmi sem mutatja mennyire szenved, mert nem is teszi. Nem fogja fel milyen bánat, tragédia ért minket. Annyira...annyira irigylem őt ezért! Nem érzi a veszteséget amit én mindennap. Folyton azt érzem, hogy széttép belűről meg akarok halni. De nem tehetem mert itt van ő, neki köszönhetem, hogy nem haltam bele a fájdalomban. Erőt ad nekem és valamennyire kitölti az űrt. És ő nem más mint a két éves lányom, Becky, aki most vidáman játszik a homokozóban. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ő nem érzi, hogy az anyja nincs többé... a feleségem nincs többé...
Azt mondják a párunkat elveszíteni nehéz; Mihez kezdesz, ha életed egy része hirtelen eltűnik? Nyilván az a dolgunk, hogy tovább lépjünk, de hogyan? Hogyan lépsz tovább, ha megjelenik egy űr, amit nem tudsz kitölteni? A világon mindennél jobban szerettem őt. Csak éppen nem fogtam fel milyen kincset kaptam az élettől, milyen drága kincset és milyen törékenyt is egyben. Egészen addig, még össze nem tört...és vele együtt az illúzió is, hogy mindez egy törhetetlen dolog. Hiányzik hiába van belőle nekem egy kicsinyített másolatom, hiányzik...nagyon szavakkal ki sem lehet fejezni. A mozgása, ahogy minden reggel hanyagul a konyha pulton issza a kávéját. A mosolya amivel megkorholni szokott. Ahogy esténként rajtam alszik, a fél teste mindig rajtam volt a lába a derekam köré tekeredve, a karja a mellemen....a feje pedig a vállam gödrébe. Úgy utáltam ezt, hogy engem tekint párnának és most akár az életemet is odaadnám azért, hogy akár az egész testével rajtam feküdjön, de ezeket a dolgokat már soha többé nem teszi. Nem hiszem, hogy valaha is könnyebb lesz. Csak hozzá szokok a veszteséghez, az ürességhez és megtanulok vele élni. A lényeg, hogy Becky itt van nekem. Milyen szép volt amikor közölte terhes majd kiugrottam a bőrömből. Lányt szerettem volna, ahogy ő is. Meg is kapta csak sajnos sosem tarthatta a karjai közt, nem láthatja felnőni a lányát.
9 hónapig szerette...
9 hónap jutott csak nekik...
És én is csak 4 évet kaphattam belőle. Hol van az igazság? Hogy történhet meg a mai világban, hogy egy nő bele hal a szülésbe. Kathy-vel ez történt a feleségem bele halt a szülésbe. És nekem igazán nem maradt semmi utána Becky-n kívül csak a düh, kétségbe esés, fájdalom, magány! Azzal, hogy itt hagyott elvitte a másik felem. Üvölteni támad kedvem, de itt a játszótéren elég nevetségesen nézne ki. Fel nézek és hirtelen egy gyönyörű szempárban találom magam. Lefagyok...képtelen vagyok megmozdulni pedig a lányom egy idegen nővel beszélgetett. Nagyon szépek voltak együtt a nő nem lehetett több 26 évesnél barna haja hullámokban omlott le a derekáig szép volt. Megrázom a fejem... egyszer... kétszer...háromszor mire sikerül vissza térnem a valóságba, de addigra a nő előttem áll mosolyog. Nem mondhatnám egy kifejezetten gyönyörű nőnek aranyos volt az egyszer biztos ahogy így ált előttem. Kathy eredeti szőke hajával, tengerkék szemével földöntúli szépség volt...de sajnos csak volt. Benne pedig van valami...a kisugárzásában...nem tudnám meg fogalmazni...de nem is akarom.Felém nyújtja a kezét:
- Kristen. - szólalt meg a végén.
- Rob - fogadtam végül el a kezét és egy erőteljes kéz szorításban volt részem. Látszott rajta, hogy magabiztos személyiség de nekem nem volt vele kedvem csevegni, mégis valami oknál fogva hagytam, hogy mellém telepedjen le a padra.
- Nagyon szép a kislányod. Elbűvölő, ha nekem is lesz remélem ugyan iylen cserfes lesz. Olyan édesen pöszít. A feleségeddel büszke lehetsz rá.
- A feleségem belehalt a szülésbe, de igazán büszke lenne rá -morogtam a választ felé. Senkivel nincs kedvem beszélgetni erről a témáról kb. 2 éve. Főleg nem egy idegennel!
- Oh! nagyon sajnálom nem akartam feltépni a sebeket Becky ezt kihagyta úgy beszélt a mamájáról, mintha még élne! Tényleg sajnálom - mentegetőzőt amiből kezdet egy kicsit elegem lenni.
- Mert én is úgy beszélek róla vele! - morogtam neki.
- Nem hiszem, hogy ez olyan jó ötlet lenne! Később, ha egy picit nagyobb lesz össze fogod ezzel zavarni...
- Nem tudom mi közöd van ehhez...már megbocsájts - vágtam közbe.
- Igazából semmi de tapasztalatból tudom, hogy egy idegennel könnyebb megbeszélni ezeket a dolgokat, mint a családdal akik folyton aggódnak miattad és csak segíteni akarnak! Én nem, csak meghallgatlak. Pontosan, hogy történt?
- Ha ennyire tudni akarod az orvosok meg én vagyok érte a felelős!
- Nem hinném, hogy az orvosok hibáztak és főleg nem hinném, hogy ő rájuk haragszol! Sokkal inkább magadra meg még valaki másra....- tette hozzá sejtelmesen és ahogy a szemébe néztem színtiszta eltökéltséget láttam. Ez a nő tényleg azt hiszi, hogy a lányomra haragszom?! Megőrült!
- Te azt képzeled, hogy a lányom hibáztatom, örült vagy! Nem tudom minek kellene egy idegenke magyarázkodnom? De ha tényleg tudni akarod imádom őt., miatta éltem túl ezt a két évet neki szüksége van rám. A szemeiben a feleségem szemeit látom, ahogy mosolyog Kathy mosolyog rám...szeretem őt!
- Nem hittem, hogy Beckyt hibáztatod!
- Jobb is! Kathy akarta őt pedig tudta, hogy belehalhat.
- Szóval te nem akartad?
- Dehogy nem! Csak nem Kathy halála árán. Ő volt a múltam, ő a jelenem, és ő lesz a jövőm örökre. Ő nem engem választott, arra a sorsra ítélt, hogy egyedül neveljem fel a lányunkat. Még most is a fülembe csengnek a szavai, ahogy arról győzköd, hogy tartsuk meg a babát.
Igen, még ha történne velem valami, te attól ugyanaz maradsz és fel tudod nevelni egyedül is ezt a gyereket! Talán neked és nekem és minden közös percünknek ez volt az értelme, hogy most itt legyünk. Hogy létre hozzuk ezt az új életet mert lehet, hogy ez az élet megváltoztatja a világot.! Nem baj, hogy szereted őt és nem baj ha szeretni fogod azok után is!Az még nem jelenti azt, hogy engem nem szeretsz!
- Olyan igaz volt, néha gyűlölöm magam, mert szeretem Beckyt pedig elvette tőlem Kathyt.
- Én sem engedtem volna, hogy ezt a tüneményt elvegyék tőlem, hisz test a testemből... vér a véremből és ami a legfontosabb a szerelmemből egy darab. Lehet, hogy a feleséged nem élte túl, de ahogy Te is mondod ott van Beckybe! Minden egyes mozdulatában, tettében és később a beszédében is! - ahogy néztem, ő a lányom nézte elmerengve könnyem szemmel nem értettem, hogy egy idegen, hogy érezheti át ennyire a helyzetemet!
- Te is olyan ostoba vagy akkor mint ő! Lehetett volna gyerekünk még vagy adoptálunk! De neki Becky kellett. Ne értsd félre most, hogy itt van nem adnám de akkor is... - Nagyon mérges voltam, ha megtehetem volna felpattanok és elfutok de nem tehetem! Nem hiszem el ő is Kathy-nek adott igazat. Hisz itt hagyott engem, Beckyt anya nélkül! Annyira...de annyira haragszom rá! És akkor ott rá jöttem.... Kristen felé néztem és láttam mosolyog, mintha tudná most mi játszódik le bennem. Biztos vagyok benne érezte mi játszódik le bennem. Igaza volt egy idegennek igaza volt. Két éven keresztül nem tudtam miért nem tudom elengedni őt... haragudtam rá nagyon mert nem engem választott. Nem haragudhatok rá tovább el kell őt engednem végleg, hisz nem hagyott egyedül a világ legcsodálatosabb ajándékát neki köszönhetem, mert ő merte vállalni a halált csak azért, hogy a lányunk... a közös lányunk élhessen. Eldöntöttem elengedem!
Már nem ő a jelenem, és nem ő a jövőm már Becky az, egy ideig biztosan csak ő de még csak 30 éves vagyok talán megtalálom azt a nőt akit Kathy küld nekünk kettőnknek. Idővel talán... Szeretlek Kathy!
Észre se vettem, hogy a nagy felismeréstől felpattantam a padról, Kristen is követett így le kellet rá néznem, ő csak mosolygott. Becky rohant hozzánk oda:
- Apu menünk, naji és papi várnak jánk! Tudod naji montya vacsoja vendégünk jesz!
- Akkor én megyek is szia Becky jót beszélgetünk - kacsintott rá majd egy puszit nyomot a homlokára ebben a lányban volt valami különleges.
- Szia Rob - köszönt el tőlem is, felém hajolt egy puszira és én közben egy halk köszönömöt súgtam neki.
Ez a lány segített túl lépnem a fájdalmon úgy hogy nem is ismert igazán. Ezt sose fogom neki elfelejteni az már egyszer biztos. Mire feleszméltem már otthon voltunk Anya elvitte a lányom meg fürödni még én megterítettem. Apu mint mindig meccset nézet ami mosolygásra késztetett. Óra mű pontossággal 8-kor megszólalt a csengőnk.
- Kisfiam nyisd ki mi is mindjárt megyünk! - kiabált le anya az emeltről. Elmentem kinyitni az ajtót és felvettem egy illedelmes mosolyt, de amikor megtettem ezt, az arcomra fagyott a mosoly. Egy félénk mosollyal találtam szembe magam, amit már ismertem.
- Kris? -hebegtem.
- Szia Rob! Rég találkoztunk - mosolygott rám titokzatosan....
Fin
9. fejezet
Kris a régi szobájában semmi sem változott minden úgy volt ahogy 2 évvel ezelőtt hagyta.
Kris telt ajak körül titokzatos mosoly bujkált, ahogy a pipereasztalnál ült, és az arcát festette. Rob már több, mint egy hete távol volt, és ő nagyon várta a viszontlátást. Szabályosan majd elepedt utána. Már megint Rob! Mindig Robon gondolkodott és a kapcsolatukon. Most is az történ mint ilyenkor mindig elragadta a gondolatok árja:
Igazából nem tudom még mindig kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek. Szárnyalok a boldogságtól mégsem tudom neki kimondani, hogy szeretem. Soha ilyet nem tapasztaltam 4 hónap alatt teljesen elvarázsolt. Egy teljes egésznek érzem magam vele. Amikor elvitt, olyan helyekre ahová kis korom óta vágytam el se akartam hinni. Azt hittem én lettem a mesebeli hercegnő ő pedig a saját bejárású lovagom...pedig nem, nem mesében élünk én nem vagyok hercegnő és ő nem a lovagom. Mégis úgy viselkedik! Most, hogy nincs velem, olyan vagyok, mint egy örült. Hiányzik. Ki kellene mondanom, hogy : "Szeretlek" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó ahhoz képest amit érzek. Sehol! Méltatlan a valósághoz! Korábbi rajongásom Mike iránt semmi sem volt ahhoz képest, amit most érzek Rob iránt. Ez a kicsiny kis idő elég volt ahhoz, hogy tudjam ő az igazi! Mégis ki lenne, ha nem ő? Kitalálja a gondolataimat, egy a világ képünk, ugyan úgy gondolkodik ahogy én! És még azok iránt a dolgokért rajong amikért én? Ki, ha ő nem!
Volt azonban valami, ami zavarba ejtette Krist. Tulajdonképpen arra számított, hogy a kapcsolatuk már az első hónapban teljesen bizalmassá válik Meglepetésére azonban a kapcsolatok még 4 hónap után sem teljesedett be. Rob közeledése a továbbiakban egy-egy futó búcsúcsókban merült ki. Még az is megtörtént, hogy egy filmbemutató után Rob készségesen közölte az újságírókkal, hogy szoros kapcsolat fűzi őket egymáshoz. Kris számára ez egy bizonyíték volt, szereti őt a férfi. Robnak holnap haza kell érnie, Kris abban reménykedett majd akkor teljesül a vágya és végre egymáséi lesznek. Hiszen mégis csak 12 napig nem látták egymást.
Neki azonban először részt kell vennie a nagybátyja Clive Deveral tiszteletére rendezett születésnapi ünnepségen. Az édesanyja fivére agglegény volt, és a születésnapján először hagyományos széles családi körben vacsorázott, aztán a klubjában ment, ahol egykori tengerésztársakkal felelevenítették a régi emlékeket, és alaposan leitták magukat. Kris mindig különösen kicsípte magát a kedvéért, mivel tudta, hogy az öreg úr szívesen veszi magát körül ragyogóan szép hölgyekkel. Kris szerette a nagybátyját, és sok iskolai szünetet töltött nála a lincolnshire-i Deveral Hallban vagy meglehetősen düledező villájában, Korfu szigetén.
Amikor gyermekkori álma, hogy balerina legyen, meghiúsult, a nagybátyja tanította meg rá, hogy nem szabad elérhetetlen dolgokra pazarolni az időt, hanem előre kell nézni. Ő keltette fel az érdeklődést a vízi sportok és a régészet iránt, aminek következtében aztán megérett benne az elhatározás, hogy tengeri régész lesz.
Kris a fülébe tette a gyémánt fülbevalóját, és mosolyogva nézte a tükörképét. A pánt nélküli, néhány centiméterrel térd fölött végződő ezüstlamé ruha úgy állt rajta, mintha rá öntötték volna. Hozzá szédítően magas sarkú, fliterrel díszített cipőt viselt, amely érvényre juttatta a lába szépségét. Ez tetszeni fog a bácsikámnak, mosolygott magában, ahogy lement a lépcsőn, hogy csatlakozzon az összegyülekezett családi körhöz. Éppen leért a lépcső aljára, amikor megszólalt a csengő.
- Majd én ajtót nyitok, Mandy! - kiáltotta oda a házvezetőnőnek, aki izgatottan szaladt elő a konyhából.
Amikor aztán kinyitotta az ajtót, tágra kerekedett a szeme.
- Rob! Hogy kerülsz ide? Azt hittem, csak holnap este jössz vissza.
- Úgy látszik, így is az utolsó pillanatban érkeztem. - A férfi sötét szemében különös fény csillogott, ahogy szemügyre vette a lányt. - Káprázatosan festesz. Alig hiszem, hogy egy itthon töltött kedélyes este kedvéért csípted ki magadat. Ki a vetélytársam? - A férfi arcán harag tükröződött. Váratlanul karjaiba vonta Krist, és olyan vadul csókolta meg, hogy neki elakadt a lélegzete.
- Ez most miért történt? -kérdezte a lány, amikor a férfi végre felemelte a fejét.
- Azért, hogy emlékeztesselek rá, hozzám tartozol. Tehát ki az?
- Hiszen te féltékeny vagy! - Kris el volt ragadtatva a gondolattól. - Komolyan azt hiszed, hogy valaki mással találkozom? Nincs semmi okod a féltékenységre, nincs semmiféle másik férfi. A nagybátyám születésnapja tiszteletére rendeztünk összejövetelt. Gyere, ünnepelj velünk!
- nem is tudom, mit mondjak. Borzasztóan hiányoztál! - A férfi majd felfalta a tekintetével, aztán karon fogta és bevezette az előcsarnokba.
- Sürgősen beszélnem kell apáddal.
- Akkor ma szerencséd van, ma véletlenül tiszteletét tette itthon. Gondolom anya keze van a dologban! -mosolyodott el a lány gúnyosan - Mégis miért?
- Feleségül akarlak venni, és a beleegyezését akarom kérni.
- Tessék?
- Jól hallottad. -A férfi magához szorította a lányt. - Légy a feleségem Kris! Nem tudok tovább várni.
A lány szeme örömkönnyekkel telt meg. Attól félt, hogy ez a férfi, akit teljes szívéből szeret, már soha nem akar ágyba bújni vele. Most azonban hirtelen értelmet nyert minden. Rob a számtalan kalandjáról szóló híresztelések ellenére csodálatra méltó önmegtartóztatást tanúsított, mert ő mindenkinél többet jelent a számra. Feleségül akarja venni. Szereti.
- Igen! - kiáltotta boldogan, és a férfi nyaka köré fonta a karját. -Ó, igen!
Rob maga is meglepődött a váratlan lánykérésen. Eredetileg úgy tervezte, hogy megadja a módját, és egy meghitt vacsora keretében húzza Kris ujjára a gyűrűt. Ezen az estén azonban a lány olyan csábító és kívánatos volt, hogy azonnal cselekednie kellett. Azt semmiképpen sem akarta bevallani, hogy egy lehetséges vetélytárs miatt féltékenység volt a tette indítéka.
John kilépett a szalonból, és csodálkozva nézett rájuk.
Rob egyenesen a szemébe nézett, és kihúzta magát.
- Megkérte Krist, hogy legyen a feleségem, és ő igent mondott.
- Ez igaz? - nézett John beható tekintettel a lányára. - Csakugyan ő számodra az igazi?
- Ő bizony - felelte Kris, sugárzott a boldogságtól.
- Akkor áldásom rátok - Ezzel John újra Rob felé fordult: - Idősebb és jóval tapasztaltabb vagy, mint a kis lányom. Ha bármi módon fájdalmat okozol neki, velem találod magad szemben.
Kétség sem fért hozzá, hogy ez célzás volt Rob szoknyavadász hírére.
- Az életem árán is megvédelmezem.
- Tekintettel Kris vakmerő foglalkozására és könnyelműségére, nem irigyellek.
- De igazán, apa! Még elriasztod mielőtt az ujjamra húzza a gyűrűt.
- Semmi sem riaszt el. -biztosította a lányt komolyan Rob - és a férjedként minden elképzelhető módon támogatni foglak, a hivatásodba is.
- Hagyd már abba a széptevést! - Vigyorgott John - Inkább gyere és ismerkedj meg a család többi tagjával! Mindjárt megünnepeljük az eljegyzéseteket is, és egyben ízelítőt kapsz abból, mire számíthatsz a családunkban.
Rob pontosan tudta, mire számíthat, végül is alapos kutatásokat végzett az egész családra vonatkozóan. Ebből persze semmit sem árult el, amikor bemutatták neki a jelenlévőket. Rob számára egy kicsit kínos volt személyesen találkozni mindazokkal, akiket a magánnyomozó jelentéséből jól ismert. Meglepetésére valami olyan zavaró érzés motoszkált benne, amely gyanúsan hasonlított a lelkiismeret-furdaláshoz.
Az est folyamán egyre nehezebbnek találta, hogy ne szeresse ezeket az embereket, akik kivétel nélkül tárt karokkal fogadták be a családba, és szívből jövően gratuláltak az eljegyzéshez.
Kris telt ajak körül titokzatos mosoly bujkált, ahogy a pipereasztalnál ült, és az arcát festette. Rob már több, mint egy hete távol volt, és ő nagyon várta a viszontlátást. Szabályosan majd elepedt utána. Már megint Rob! Mindig Robon gondolkodott és a kapcsolatukon. Most is az történ mint ilyenkor mindig elragadta a gondolatok árja:
Igazából nem tudom még mindig kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek. Szárnyalok a boldogságtól mégsem tudom neki kimondani, hogy szeretem. Soha ilyet nem tapasztaltam 4 hónap alatt teljesen elvarázsolt. Egy teljes egésznek érzem magam vele. Amikor elvitt, olyan helyekre ahová kis korom óta vágytam el se akartam hinni. Azt hittem én lettem a mesebeli hercegnő ő pedig a saját bejárású lovagom...pedig nem, nem mesében élünk én nem vagyok hercegnő és ő nem a lovagom. Mégis úgy viselkedik! Most, hogy nincs velem, olyan vagyok, mint egy örült. Hiányzik. Ki kellene mondanom, hogy : "Szeretlek" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó ahhoz képest amit érzek. Sehol! Méltatlan a valósághoz! Korábbi rajongásom Mike iránt semmi sem volt ahhoz képest, amit most érzek Rob iránt. Ez a kicsiny kis idő elég volt ahhoz, hogy tudjam ő az igazi! Mégis ki lenne, ha nem ő? Kitalálja a gondolataimat, egy a világ képünk, ugyan úgy gondolkodik ahogy én! És még azok iránt a dolgokért rajong amikért én? Ki, ha ő nem!
Volt azonban valami, ami zavarba ejtette Krist. Tulajdonképpen arra számított, hogy a kapcsolatuk már az első hónapban teljesen bizalmassá válik Meglepetésére azonban a kapcsolatok még 4 hónap után sem teljesedett be. Rob közeledése a továbbiakban egy-egy futó búcsúcsókban merült ki. Még az is megtörtént, hogy egy filmbemutató után Rob készségesen közölte az újságírókkal, hogy szoros kapcsolat fűzi őket egymáshoz. Kris számára ez egy bizonyíték volt, szereti őt a férfi. Robnak holnap haza kell érnie, Kris abban reménykedett majd akkor teljesül a vágya és végre egymáséi lesznek. Hiszen mégis csak 12 napig nem látták egymást.
Neki azonban először részt kell vennie a nagybátyja Clive Deveral tiszteletére rendezett születésnapi ünnepségen. Az édesanyja fivére agglegény volt, és a születésnapján először hagyományos széles családi körben vacsorázott, aztán a klubjában ment, ahol egykori tengerésztársakkal felelevenítették a régi emlékeket, és alaposan leitták magukat. Kris mindig különösen kicsípte magát a kedvéért, mivel tudta, hogy az öreg úr szívesen veszi magát körül ragyogóan szép hölgyekkel. Kris szerette a nagybátyját, és sok iskolai szünetet töltött nála a lincolnshire-i Deveral Hallban vagy meglehetősen düledező villájában, Korfu szigetén.
Amikor gyermekkori álma, hogy balerina legyen, meghiúsult, a nagybátyja tanította meg rá, hogy nem szabad elérhetetlen dolgokra pazarolni az időt, hanem előre kell nézni. Ő keltette fel az érdeklődést a vízi sportok és a régészet iránt, aminek következtében aztán megérett benne az elhatározás, hogy tengeri régész lesz.
Kris a fülébe tette a gyémánt fülbevalóját, és mosolyogva nézte a tükörképét. A pánt nélküli, néhány centiméterrel térd fölött végződő ezüstlamé ruha úgy állt rajta, mintha rá öntötték volna. Hozzá szédítően magas sarkú, fliterrel díszített cipőt viselt, amely érvényre juttatta a lába szépségét. Ez tetszeni fog a bácsikámnak, mosolygott magában, ahogy lement a lépcsőn, hogy csatlakozzon az összegyülekezett családi körhöz. Éppen leért a lépcső aljára, amikor megszólalt a csengő.
- Majd én ajtót nyitok, Mandy! - kiáltotta oda a házvezetőnőnek, aki izgatottan szaladt elő a konyhából.
Amikor aztán kinyitotta az ajtót, tágra kerekedett a szeme.
- Rob! Hogy kerülsz ide? Azt hittem, csak holnap este jössz vissza.
- Úgy látszik, így is az utolsó pillanatban érkeztem. - A férfi sötét szemében különös fény csillogott, ahogy szemügyre vette a lányt. - Káprázatosan festesz. Alig hiszem, hogy egy itthon töltött kedélyes este kedvéért csípted ki magadat. Ki a vetélytársam? - A férfi arcán harag tükröződött. Váratlanul karjaiba vonta Krist, és olyan vadul csókolta meg, hogy neki elakadt a lélegzete.
- Ez most miért történt? -kérdezte a lány, amikor a férfi végre felemelte a fejét.
- Azért, hogy emlékeztesselek rá, hozzám tartozol. Tehát ki az?
- Hiszen te féltékeny vagy! - Kris el volt ragadtatva a gondolattól. - Komolyan azt hiszed, hogy valaki mással találkozom? Nincs semmi okod a féltékenységre, nincs semmiféle másik férfi. A nagybátyám születésnapja tiszteletére rendeztünk összejövetelt. Gyere, ünnepelj velünk!
- nem is tudom, mit mondjak. Borzasztóan hiányoztál! - A férfi majd felfalta a tekintetével, aztán karon fogta és bevezette az előcsarnokba.
- Sürgősen beszélnem kell apáddal.
- Akkor ma szerencséd van, ma véletlenül tiszteletét tette itthon. Gondolom anya keze van a dologban! -mosolyodott el a lány gúnyosan - Mégis miért?
- Feleségül akarlak venni, és a beleegyezését akarom kérni.
- Tessék?
- Jól hallottad. -A férfi magához szorította a lányt. - Légy a feleségem Kris! Nem tudok tovább várni.
A lány szeme örömkönnyekkel telt meg. Attól félt, hogy ez a férfi, akit teljes szívéből szeret, már soha nem akar ágyba bújni vele. Most azonban hirtelen értelmet nyert minden. Rob a számtalan kalandjáról szóló híresztelések ellenére csodálatra méltó önmegtartóztatást tanúsított, mert ő mindenkinél többet jelent a számra. Feleségül akarja venni. Szereti.
- Igen! - kiáltotta boldogan, és a férfi nyaka köré fonta a karját. -Ó, igen!
Rob maga is meglepődött a váratlan lánykérésen. Eredetileg úgy tervezte, hogy megadja a módját, és egy meghitt vacsora keretében húzza Kris ujjára a gyűrűt. Ezen az estén azonban a lány olyan csábító és kívánatos volt, hogy azonnal cselekednie kellett. Azt semmiképpen sem akarta bevallani, hogy egy lehetséges vetélytárs miatt féltékenység volt a tette indítéka.
John kilépett a szalonból, és csodálkozva nézett rájuk.
Rob egyenesen a szemébe nézett, és kihúzta magát.
- Megkérte Krist, hogy legyen a feleségem, és ő igent mondott.
- Ez igaz? - nézett John beható tekintettel a lányára. - Csakugyan ő számodra az igazi?
- Ő bizony - felelte Kris, sugárzott a boldogságtól.
- Akkor áldásom rátok - Ezzel John újra Rob felé fordult: - Idősebb és jóval tapasztaltabb vagy, mint a kis lányom. Ha bármi módon fájdalmat okozol neki, velem találod magad szemben.
Kétség sem fért hozzá, hogy ez célzás volt Rob szoknyavadász hírére.
- Az életem árán is megvédelmezem.
- Tekintettel Kris vakmerő foglalkozására és könnyelműségére, nem irigyellek.
- De igazán, apa! Még elriasztod mielőtt az ujjamra húzza a gyűrűt.
- Semmi sem riaszt el. -biztosította a lányt komolyan Rob - és a férjedként minden elképzelhető módon támogatni foglak, a hivatásodba is.
- Hagyd már abba a széptevést! - Vigyorgott John - Inkább gyere és ismerkedj meg a család többi tagjával! Mindjárt megünnepeljük az eljegyzéseteket is, és egyben ízelítőt kapsz abból, mire számíthatsz a családunkban.
Rob pontosan tudta, mire számíthat, végül is alapos kutatásokat végzett az egész családra vonatkozóan. Ebből persze semmit sem árult el, amikor bemutatták neki a jelenlévőket. Rob számára egy kicsit kínos volt személyesen találkozni mindazokkal, akiket a magánnyomozó jelentéséből jól ismert. Meglepetésére valami olyan zavaró érzés motoszkált benne, amely gyanúsan hasonlított a lelkiismeret-furdaláshoz.
Az est folyamán egyre nehezebbnek találta, hogy ne szeresse ezeket az embereket, akik kivétel nélkül tárt karokkal fogadták be a családba, és szívből jövően gratuláltak az eljegyzéshez.
2011. február 18., péntek
Friss
A nyolcadik fejezet teljes terjedelmével fent van! Amiit kérdezni szeretnék az az, hogy mi legyen a meglepi egy új fejezet vagy egy novella? Örülnék ha komiba bele írnátok minek örülnétek jobban. puszi nektek!
2011. február 16., szerda
2011. február 13., vasárnap
8. fejezet
Kristen
Lehet egyáltalán tudni, hogy mikor jön el az igazi? Lehet, hogy már eljött, de nem vettem észre? Ha lehet tudni mégis honnan? Esetleg vannak jelek? Egy tűzijáték, ami a fekete eget, több gyönyörű színre festi be? Fogalmam sincs! Milyen az igazi? Az az igazi, aki mellet nyugodt az ember és biztonságban érzi magát, vagy a nyugalom és a biztonság egyenlő azzal, hogy nincs tűzijáték? A tétovázás lehet azt jelzi, hogy nem az igazi jött el, vagy csak azt, hogy még nem állunk készen? És ha én most nem állok készen mikor fogok? 30; 40; 50; vagy netán 60 évesen leszek csak készen? És mi van akkor, ha soha? Egyedül fogok ülni a verandán őszen és azon gondolkodom , lehet meg kellett volna elégednem a langyos vizel, minthogy a tűzijátékot keresem? És akkor nem maradtam volna egyedül? De mi van akkor, ha meg van a tűzijáték most és kiderül, hogy ez a pasi nem az a pasi akire én vártam! Nem tudom le élni vele az életem? Akkor megint egyedül maradok tűzijáték ide vagy oda! Ez az egész "szerelem mind halálig" téma csak zsákbamacska lenne? De én utálom a zsákbamacskát pontosan 12 éves korom óta tudtam mit szeretnék! Először is régész akartam lenni ami sikerült is, másodszor is családanya! Két gyerek egy férj aki szeret minket! És most ott állok, hogy van egy férfi az életemben és semmit sem tudok!Sose voltam az a türelem rózsát terem típus...igazából szarok a rózsára! 4 hónapja Robert Pattinson elkényeztet, soha ilyen boldog nem voltam. De mégis néha úgy érzem egy-egy mondatánál, hogy valami nagyon nem stimmel! A szemében olykor olyan tűz lobog amely megijeszt és nem félek beismerni ezt. Aztán el is felejtem mindezt amikor a legnagyobb álmom váltja valóra: Párizsba vacsora az Eiffel torony legtetején! 10 éves korom óta erre vágytam és ő teljesítette. Nem ez volt az első alkalom, hogy úgy érzetem ismeri minden gondolatom és vágyam. Ilyenkor úgy érzem lehet beleszerettem.
Robert
" Az univerzum talán nem mindig játszik tisztességesen, de legalább pokoli jó a humora"
Rob már vagy századszorra tanulmányozta ezt az idézettet amely a napló legelső oldalán virított. A mondat betűi igen kuszák és gyerekesek voltak nem is csoda hisz egy 9 éves gyerektől mit várjon az ember gondolkodott Rob. A napló olvasása közben millió egy érzés kerítette hatalmába. Azt a felét mely gyűlölte Kristent boldogította, hogy ismeri a lány minden egyes gondolatát egészen 20 éves koráig, a másikat amely pedig titkon kedvelte az viszont pokolba küldte érte.Kristen sebezhetővé vált azzal, hogy Rob ismerte minden egyes gondolatát és el is döntötte, hogy ezt teljes mértékben ki is fogja használni.Rob még egyszer elolvasta az idézetet. Ő volt az egyedüli talán aki ezt teljes mértékben megértette.
- Pokoli jó humora van az egyszer biztos.Itt van ez a nő gyűlölnie kellene, mégsem képes rá! Ez így nem igaz Pattinson mi a francról beszélsz már megint - csapott az asztalára - Igazán megy neked Kris gyűlölése vagyis a terveiden ez látszik meg! - beszélt magához. Majd az íróasztal fiókjából elővett egy aktát és kinyitotta. Ebben szerepelt az a terv amely Kristen elcsábításának minden egyes pontjára kiterjedt. 4 hónapot vett át az a pár lap... a terv alap ötletét nem más mint Kristen adta. Pontosabban a naplója, amikor Rob először olvasta meg akadt a szeme a vágyainál meg álmainál s ő akkor ott eldöntötte teljesíti ezeket.
" Kedves naplóm! Úgy szeretnék egyszer az Eiffel torony tetején vacsorázni. Ott olyan lehet mintha a csillagok közt, nem gondolod? Szeretnék lenézni a városra Dadus azt mondja, hogy az egyszerűen gyönyörű lehet. "
Rob szája gonosz mosolyra húzódott ez volt az első amit teljesített egy kislány álmai közül. Emlékszik Kris arcára amikor levette a szeméről a kendőt s meglátta hol vannak. Látta az elérzékenyülést rajta és majd nem ő is elérzékenyült. De nem ő ezt nem teheti meg a bosszú az első és ahogy mondják a cél szentesíti az eszközt.
És most az eszköz sajnálatos módon Kristen lett. Rob megfogott egy tolat és pipát tett a bejegyzés mellé épp úgy mint amikor egy üzleti ügyet lerendezett. És a következő bejegyzésre ugrott:
" Egyszer ha barátom lesz nem akarom, hogy olyan legyen mint Bill! Ő folyton húzgálja a hajam és csiped. Nem szeretem őt hisz bánt, de Dadus azt mondja, hogy mindenkit szeretni kell mert Istenke ezt mondja. Szerintem Istenkét sosem csipkedték mert akkor biztos nem mondana ilyet, az fix! Dadus még azt is mondja azért tesz ilyet Bill mert szeret engem és csak így tudja kimutatni én nem akarom, hogy így mutassa ki. Ha egyszer igazi barátom lesz akkor ő nem fog csipkedni tudom jól elvisz majd a vidámparkba, hogy elfelejtsem a gondjaimat és vidám legyek... Dadus is mindig így tesz. Szeretem Dadust. "
Ahogy Rob ezt olvasta ki tudta volna nyuvasztani azt a Bill gyereket. Hiába lehetett a srác tizenkét éves és Kris is nem akarta, hogy piszkálja őt. Valami védelmi ösztön egyből bekapcsolt nála. Hogy elterelje erről gondolatait, inkább vissza emlékezet a párbeszédre ami a lány és közte zajlott amikor elmondta neki hova mennek:
- A vidámparkba? Minek megyünk mi a vidámparkba?- a lány döbbent arcától Rob elmosolyodott.
- Azért kincsem, hogy egy picit kikapcsolódjunk és szórakozunk! Most el akarom felejteni a gondjaimat újra gondtalan gyerek akarok lenni veled együtt. Vidám, boldog akarok lenni és azt akarom, hogy Te is az legyél!
- Én akor sem hiszem el, hogy a nagy Robert Pattinson újra gyerek akar lenni. - mosolyodott el a lány és Robra nézett.
- De, én egy kisfiú akarok lenni aki ma papás-mamást játszik majd .
- Te hülye vagy! .- volt a lány válasza miközben halkan kuncogott tovább már nem beszélgetek az út során.
Robnak el kellett ismernie, hogy olyan jól mint akkor sosem szórakozott és élete egyik legjobb napja volt. Ehhez a bejegyzéshez is tett egy pipát. Majd a következőre ugrott:
" Kedves naplóm! Ma a Niagara víz esésről tanultunk. Tanárnő hozott róla képeket is! Gyönyörű! De tényleg az .Te tudtad, hogy több mint 12 000 évvel ezelőtt keletkezett? És képzeld a Mennydörgő víz nevet az Indiánok adták neki. Egyszer én is el akarok oda jutni! Tanárnéni azt mondta, hogy van ott egy nagyon magas torony amelyről csodálatos a kilátás. Dadus azt mondta, ha valamit nagyon akarok teljesül és én ezt nagyon akarom. El akarok oda is jutni..."
Rob tudta, hogy nem sietheti el a dolgokat hisz az igen feltűnő lett volna. Így az ilyen kirándulások közt egy hónap mindig ki maradt nehogy Kris gyanút fogjon. Nagyon büszke volt magára mert a lány egyszer sem fogott gyanút. Amikor bevezette ezt a tervet épp vacsoráztak:
- Kristen, nem tudom Te, hogy vagy vele de el kellene mennünk kirándulni!
- Hmm... végül is mehetünk. Hova gondoltad?
- A Niagara vízeséshez - ahogy ezt kimondta a lány kezéből kiesett a villa és kiguvad szemekkel bámult rá - Mi a baj? Te már láttad? Mert nem muszáj oda mennünk, csak én még nem, és szerintem szép lehet.
- Ne...ne..em látttam- hebegte a lány - csak nem gondoltam volna. hogy téged is ezek érdekelnek az elmúlt hónapokban egyre inkább azt gondolom, hogy mi nagyon hasonlítunk egymásra.- mosolyodott el a lány és evett tovább.
Rob, ahogy vissza tért a jelenbe elborzadt egy másodpercre magától, hogy lehet ennyire hazug. Majd erőt vett magán és ki pipálta ezt a bejegyzést is majd hátra dőlt. És elgondolkodott ezeken kívül rengeteg helyen jártak még egy színház, egy piknik, egy mozi, egy kis esti sétáz is beiktatott és mindet úgy ahogy a lány szerette volna. Robnak magának is be kellett ismernie, hogy igazán jól eset amikor egy egy ilyen programnál a férfiak irigy pillantással méregették. Melyik férfi nem örült volna, ha egy olyan nő, mint Kris vonul végig mellette akárhol.
De végül is ez semmit sem jelent számára mert nem szabad, hogy jelentsen. Folyton folyvást ezek a gondolatok kavarogtak a fejében ha pedig nem akkor igazán sajnálta a kicsi Kristent. Ahogy végig olvasta a naplót észre vette, hogy soha egyetlen szót sem ejt igazán a családjáról. Maximum egy elejtet mondat itt ott. A Dadusról viszont annál többet:
" Kedves naplóm! Szomorú vagyok már megint Camnak letelt a szünete megy vissza a bentlakásos iskolába! Nagyon fog hiányozni mert csak ő foglalkozik velem...Dadus azt mondja, hogy nem sokára itt a téli szünet láthatom, de én most azt kérem karácsonyra, hogy legyünk igazi család és azt, hogy Camnak se kelljen vissza menni többet....mert tudom szegény utálja.."
"...anyu már megint nincs itthon és elfejtette, hogy ma balett vizsgám volt és apa se jött el pedig Dadus felhívta őket előtte mindig azt mondja sok a dolguk...szerintem pedig csak mert kicsi vagyok azért nem érdeklem őket majd ha nagy leszek..."
" Minő meglepetés anyám ma megjelent a diplomaosztómon ki hitte volna?! Na és mi történt még, na mi? Apa nem ő megint nem jelent meg! Az üzlet a legfontosabb semmi és senki! Tudok jót is írni Cam végre haza költözött, most már nem leszek egyedül..."
A sorok tartalma borzalmas volt Rob számára nem tudta elképzelni, hogy egyes szülök, hogy bánhatnak így gyerekeikkel! Min csodálkozik, hisz John számára fontosabb volt szertőt tartani, mint a lánya diplomaosztója! Nevetséges.... egyre dühösebb lett és tudta itt az idő...itt a bosszúra... az édes bosszú...elég jól csinálta a dolgait a terve szokatlanul hamar bevált. Tudta jól Kris nem fog majd nemet mondani...ha vacillál is majd nemet akkor sem fog mondani! Itt az idő...
Lehet egyáltalán tudni, hogy mikor jön el az igazi? Lehet, hogy már eljött, de nem vettem észre? Ha lehet tudni mégis honnan? Esetleg vannak jelek? Egy tűzijáték, ami a fekete eget, több gyönyörű színre festi be? Fogalmam sincs! Milyen az igazi? Az az igazi, aki mellet nyugodt az ember és biztonságban érzi magát, vagy a nyugalom és a biztonság egyenlő azzal, hogy nincs tűzijáték? A tétovázás lehet azt jelzi, hogy nem az igazi jött el, vagy csak azt, hogy még nem állunk készen? És ha én most nem állok készen mikor fogok? 30; 40; 50; vagy netán 60 évesen leszek csak készen? És mi van akkor, ha soha? Egyedül fogok ülni a verandán őszen és azon gondolkodom , lehet meg kellett volna elégednem a langyos vizel, minthogy a tűzijátékot keresem? És akkor nem maradtam volna egyedül? De mi van akkor, ha meg van a tűzijáték most és kiderül, hogy ez a pasi nem az a pasi akire én vártam! Nem tudom le élni vele az életem? Akkor megint egyedül maradok tűzijáték ide vagy oda! Ez az egész "szerelem mind halálig" téma csak zsákbamacska lenne? De én utálom a zsákbamacskát pontosan 12 éves korom óta tudtam mit szeretnék! Először is régész akartam lenni ami sikerült is, másodszor is családanya! Két gyerek egy férj aki szeret minket! És most ott állok, hogy van egy férfi az életemben és semmit sem tudok!Sose voltam az a türelem rózsát terem típus...igazából szarok a rózsára! 4 hónapja Robert Pattinson elkényeztet, soha ilyen boldog nem voltam. De mégis néha úgy érzem egy-egy mondatánál, hogy valami nagyon nem stimmel! A szemében olykor olyan tűz lobog amely megijeszt és nem félek beismerni ezt. Aztán el is felejtem mindezt amikor a legnagyobb álmom váltja valóra: Párizsba vacsora az Eiffel torony legtetején! 10 éves korom óta erre vágytam és ő teljesítette. Nem ez volt az első alkalom, hogy úgy érzetem ismeri minden gondolatom és vágyam. Ilyenkor úgy érzem lehet beleszerettem.
Robert
" Az univerzum talán nem mindig játszik tisztességesen, de legalább pokoli jó a humora"
Rob már vagy századszorra tanulmányozta ezt az idézettet amely a napló legelső oldalán virított. A mondat betűi igen kuszák és gyerekesek voltak nem is csoda hisz egy 9 éves gyerektől mit várjon az ember gondolkodott Rob. A napló olvasása közben millió egy érzés kerítette hatalmába. Azt a felét mely gyűlölte Kristent boldogította, hogy ismeri a lány minden egyes gondolatát egészen 20 éves koráig, a másikat amely pedig titkon kedvelte az viszont pokolba küldte érte.Kristen sebezhetővé vált azzal, hogy Rob ismerte minden egyes gondolatát és el is döntötte, hogy ezt teljes mértékben ki is fogja használni.Rob még egyszer elolvasta az idézetet. Ő volt az egyedüli talán aki ezt teljes mértékben megértette.
- Pokoli jó humora van az egyszer biztos.Itt van ez a nő gyűlölnie kellene, mégsem képes rá! Ez így nem igaz Pattinson mi a francról beszélsz már megint - csapott az asztalára - Igazán megy neked Kris gyűlölése vagyis a terveiden ez látszik meg! - beszélt magához. Majd az íróasztal fiókjából elővett egy aktát és kinyitotta. Ebben szerepelt az a terv amely Kristen elcsábításának minden egyes pontjára kiterjedt. 4 hónapot vett át az a pár lap... a terv alap ötletét nem más mint Kristen adta. Pontosabban a naplója, amikor Rob először olvasta meg akadt a szeme a vágyainál meg álmainál s ő akkor ott eldöntötte teljesíti ezeket.
" Kedves naplóm! Úgy szeretnék egyszer az Eiffel torony tetején vacsorázni. Ott olyan lehet mintha a csillagok közt, nem gondolod? Szeretnék lenézni a városra Dadus azt mondja, hogy az egyszerűen gyönyörű lehet. "
Rob szája gonosz mosolyra húzódott ez volt az első amit teljesített egy kislány álmai közül. Emlékszik Kris arcára amikor levette a szeméről a kendőt s meglátta hol vannak. Látta az elérzékenyülést rajta és majd nem ő is elérzékenyült. De nem ő ezt nem teheti meg a bosszú az első és ahogy mondják a cél szentesíti az eszközt.
És most az eszköz sajnálatos módon Kristen lett. Rob megfogott egy tolat és pipát tett a bejegyzés mellé épp úgy mint amikor egy üzleti ügyet lerendezett. És a következő bejegyzésre ugrott:
" Egyszer ha barátom lesz nem akarom, hogy olyan legyen mint Bill! Ő folyton húzgálja a hajam és csiped. Nem szeretem őt hisz bánt, de Dadus azt mondja, hogy mindenkit szeretni kell mert Istenke ezt mondja. Szerintem Istenkét sosem csipkedték mert akkor biztos nem mondana ilyet, az fix! Dadus még azt is mondja azért tesz ilyet Bill mert szeret engem és csak így tudja kimutatni én nem akarom, hogy így mutassa ki. Ha egyszer igazi barátom lesz akkor ő nem fog csipkedni tudom jól elvisz majd a vidámparkba, hogy elfelejtsem a gondjaimat és vidám legyek... Dadus is mindig így tesz. Szeretem Dadust. "
Ahogy Rob ezt olvasta ki tudta volna nyuvasztani azt a Bill gyereket. Hiába lehetett a srác tizenkét éves és Kris is nem akarta, hogy piszkálja őt. Valami védelmi ösztön egyből bekapcsolt nála. Hogy elterelje erről gondolatait, inkább vissza emlékezet a párbeszédre ami a lány és közte zajlott amikor elmondta neki hova mennek:
- A vidámparkba? Minek megyünk mi a vidámparkba?- a lány döbbent arcától Rob elmosolyodott.
- Azért kincsem, hogy egy picit kikapcsolódjunk és szórakozunk! Most el akarom felejteni a gondjaimat újra gondtalan gyerek akarok lenni veled együtt. Vidám, boldog akarok lenni és azt akarom, hogy Te is az legyél!
- Én akor sem hiszem el, hogy a nagy Robert Pattinson újra gyerek akar lenni. - mosolyodott el a lány és Robra nézett.
- De, én egy kisfiú akarok lenni aki ma papás-mamást játszik majd .
- Te hülye vagy! .- volt a lány válasza miközben halkan kuncogott tovább már nem beszélgetek az út során.
Robnak el kellett ismernie, hogy olyan jól mint akkor sosem szórakozott és élete egyik legjobb napja volt. Ehhez a bejegyzéshez is tett egy pipát. Majd a következőre ugrott:
" Kedves naplóm! Ma a Niagara víz esésről tanultunk. Tanárnő hozott róla képeket is! Gyönyörű! De tényleg az .Te tudtad, hogy több mint 12 000 évvel ezelőtt keletkezett? És képzeld a Mennydörgő víz nevet az Indiánok adták neki. Egyszer én is el akarok oda jutni! Tanárnéni azt mondta, hogy van ott egy nagyon magas torony amelyről csodálatos a kilátás. Dadus azt mondta, ha valamit nagyon akarok teljesül és én ezt nagyon akarom. El akarok oda is jutni..."
Rob tudta, hogy nem sietheti el a dolgokat hisz az igen feltűnő lett volna. Így az ilyen kirándulások közt egy hónap mindig ki maradt nehogy Kris gyanút fogjon. Nagyon büszke volt magára mert a lány egyszer sem fogott gyanút. Amikor bevezette ezt a tervet épp vacsoráztak:
- Kristen, nem tudom Te, hogy vagy vele de el kellene mennünk kirándulni!
- Hmm... végül is mehetünk. Hova gondoltad?
- A Niagara vízeséshez - ahogy ezt kimondta a lány kezéből kiesett a villa és kiguvad szemekkel bámult rá - Mi a baj? Te már láttad? Mert nem muszáj oda mennünk, csak én még nem, és szerintem szép lehet.
- Ne...ne..em látttam- hebegte a lány - csak nem gondoltam volna. hogy téged is ezek érdekelnek az elmúlt hónapokban egyre inkább azt gondolom, hogy mi nagyon hasonlítunk egymásra.- mosolyodott el a lány és evett tovább.
Rob, ahogy vissza tért a jelenbe elborzadt egy másodpercre magától, hogy lehet ennyire hazug. Majd erőt vett magán és ki pipálta ezt a bejegyzést is majd hátra dőlt. És elgondolkodott ezeken kívül rengeteg helyen jártak még egy színház, egy piknik, egy mozi, egy kis esti sétáz is beiktatott és mindet úgy ahogy a lány szerette volna. Robnak magának is be kellett ismernie, hogy igazán jól eset amikor egy egy ilyen programnál a férfiak irigy pillantással méregették. Melyik férfi nem örült volna, ha egy olyan nő, mint Kris vonul végig mellette akárhol.
De végül is ez semmit sem jelent számára mert nem szabad, hogy jelentsen. Folyton folyvást ezek a gondolatok kavarogtak a fejében ha pedig nem akkor igazán sajnálta a kicsi Kristent. Ahogy végig olvasta a naplót észre vette, hogy soha egyetlen szót sem ejt igazán a családjáról. Maximum egy elejtet mondat itt ott. A Dadusról viszont annál többet:
" Kedves naplóm! Szomorú vagyok már megint Camnak letelt a szünete megy vissza a bentlakásos iskolába! Nagyon fog hiányozni mert csak ő foglalkozik velem...Dadus azt mondja, hogy nem sokára itt a téli szünet láthatom, de én most azt kérem karácsonyra, hogy legyünk igazi család és azt, hogy Camnak se kelljen vissza menni többet....mert tudom szegény utálja.."
"...anyu már megint nincs itthon és elfejtette, hogy ma balett vizsgám volt és apa se jött el pedig Dadus felhívta őket előtte mindig azt mondja sok a dolguk...szerintem pedig csak mert kicsi vagyok azért nem érdeklem őket majd ha nagy leszek..."
" Minő meglepetés anyám ma megjelent a diplomaosztómon ki hitte volna?! Na és mi történt még, na mi? Apa nem ő megint nem jelent meg! Az üzlet a legfontosabb semmi és senki! Tudok jót is írni Cam végre haza költözött, most már nem leszek egyedül..."
A sorok tartalma borzalmas volt Rob számára nem tudta elképzelni, hogy egyes szülök, hogy bánhatnak így gyerekeikkel! Min csodálkozik, hisz John számára fontosabb volt szertőt tartani, mint a lánya diplomaosztója! Nevetséges.... egyre dühösebb lett és tudta itt az idő...itt a bosszúra... az édes bosszú...elég jól csinálta a dolgait a terve szokatlanul hamar bevált. Tudta jól Kris nem fog majd nemet mondani...ha vacillál is majd nemet akkor sem fog mondani! Itt az idő...
2011. február 11., péntek
7. fejezet
Kris rémülten kapkodott a levegő után. A férfi pedig gyorsan félig nyílt ajkára szorította a száját. Forró volt, gyengéd és mégis határozott. Kris beleremegett. Behunyta a szemét, a férfi nyaka köré fonta a karját, és ujjait selymes fekete hajába mélyesztette. A férfi egyre elmélyültebben csókolta, lángra lobbantva a szenvedély parazsát. Végül felemelte a fejét, és levette a lány kezét a nyakáról.
- Most már induljunk el inkább!
Kris kábán nézett rá. Csakugyan Rob nyaka köré fonta a karját, és hozzá simult? A szenvedély hevét szégyenpír váltotta fel.
- Ezt miért csináltad? - kérdezte zavartan.
- Jobb a csókon gyorsan túl esni az este elején, mint egész vacsora alatt áhítozni utána. Ne vágj ilyen durcás arcot Kris! Hisz mind a ketten tudjuk, hogy egymásnak vagyunk teremtve!
- Én most csak azt tudom, hogy fel kellett volna jól képelnem téged!
- Nem tetted meg és ennek csak egy oka lehet annyira elvarázsoltalak, hogy eszedbe nem jutott eddig.
-Borzasztóan beképzelt vagy!
- Bizony de azért kedvelsz!
Az előkelő étteremben a vacsora kitűnő volt. Rob pedig rendkívül szellemes társalgónak bizonyult. Igaz Kris azt nem tagadhatta, hogy beképzeltsége határtalan volt. Elmesélte, hogy az év nagy részében a vállalat New York-i székhelye és a londoni, sydneyi meg athéni leányvállalatok között ingázik. A téli hónapokban azonban, ha teheti a perui birtokán tölti. Lassanként Krisbe feloldódott minden feszültség, és mire az este véget ért, észrevétlenül szinte beleszeretett Robba. A lány néha úgy érezte a férfi mintha mindent tudna róla és a gondolataiban is képes lenne olvasni ez történt a vacsora elején mikor az életről beszéltek és a férfi monológja teljesen megindította, ő is ugyan így vélekedett az életről.
Kris vissza pörgette az időt a fejében még egyszer át akarta gondolni amit a férfi mondott neki a vacsora elején az életről és magáról:
- Most igazán normális vagy nem tudnál mindig ilyen lenni, Rob? Egy kis kedvesség másokkal és Te is boldogabb lennél!
- Szerintem Kris a boldogságot nem adják ingyen, harcolni kell érte, ne várd, hogy az öledbe pottyanjon.
Az életedet a gondolataid, alakítják. Ha folyton negatív vagy, mindig mindent negatívan fogsz látni. Sokkal jobb, ha pozitív vagy a világ megszépül. Ha valaki dagonyázni akar a rosszban- hát csak tessék, de akkor ne csodálkozzon, hogy nem történik vele semmi jó. Te nem így gondolod? Tudod piszok sokat gályáztam azon, hogy olyannak lássanak az emberek amilyenek én akarom...pszt..ne szólj bele..igen Kris szerintem legalábbis a mai világban kegyetlennek kell lenni. Hisz vagy Te taposol el másokat vagy téged taposnak el! Én mindig pozitívan álltam a dolgokhoz, de sosem felejtettem el, hogy hova kell jutnom, muszáj kegyetlennek lenni ebben a világban. Régebben sokat dolgoztam azon, hogy eltudjam magam ilyenek is fogadni. És most már tudom, hogy mások miként vélekednek rólam, de nem érdekel 28 éves koromra ki építettem egy olyan céget amit, másoknak egy élet alatt sem sikerül. Kris kérlek ne néz így rám ...Tudod mit Kris úgy érzem van még menthető vagyok, nem?
Ahogy vissza gondolt arra a beszélgetésre elmosolyodott igen szerinte menthető ez a férfi bármilyen beképzelt nagyképű még menthető és szerethető!
- Á csak nem elmosolyodott valaki? Ismerd el, hogy jól mulattál ma este! - mondta a férfi, amikor hazavitte, és megállt a ház előtt. -Mégsem vagyok az a szörnyeteg, akinek eleinte tartottál.
Kris, aki kissé becsípett az elfogyasztott néhány pohár pezsgőtől, átszellemülten mosolygott.
- Csakugyan jól mulattam. És nem is voltál annyira beképzelt és nagyképű, mint a múltkor!
-Az lehet, de azért ugye megengeded, hogy holnap is érted jöjjek? - A férfi szemében érzéki láng lobogott, és szenvedélyesen magához húzta a lányt.
- Igen- suttogta Kris, és várakozásteljesen figyelte, ahogy a férfi lehajol hozzá, és megcsókolja.
Ez a csók még izgatóbb volt, mint a vacsora előtti. Kris vágyakozóan simult Robhoz, és karját a nyaka köré fonta. Aztán megremegett a gyönyörtől, ahogy a férfi keze a keblére tévedt. Az ellen sem tiltakozott, amikor Rob félre húzta a válláról a ruhája pántját, hogy keze és ajka a meztelen keblét becézhesse. Azt se bánta volna, ha ez sosem ér véget. Inkább Rob sűrű hajába mélyesztette az ujjait, és jobban magához szorította a fejét. Közben a férfi keze egyre messzebb kalandozott a testén, már a szoknyája alatt járt. Végül egy olyan ponthoz ért, ahol hirtelen megrettent.
- Jaj, mit csinálok? -kiáltott fel Rob, és gyorsan elhúzódott. Kris rábámult. teljes odaadással dőlt hátra az ülésen, s szeme vadul csillogott, és sápadt bőre kigyúlt az izgalomtól. A férfi gyorsan megizgatta a lány összekuszált ruháját. Visszahúzta a helyére a pántot, sőt a körgallért is gondosan vállára terítette, hogy takarja keblét.
- Ez így jobb lesz - morogta komoran.
A lány teste még mindig lüktetett az izgalomtól. Lassanként azonban ráébredt, hogy Rob távolról sincs annyira felzaklatva mint ő.
- Sajnálom, Kristen. nem akartam ilyen messzire menni. Főként nem itt a kocsiban. -Rob elsimított egy fürtöt a lány homlokából - Megígértem a bátyádnak, hogy vigyázzok rád!
- Tessék? Cam képes volt arra az arcátlanságra... Megölöm! - Kris zavara hirtelen átcsapott a bátyja iránti haragba. - Elfelejti, hogy felnőtt vagyok, és tudok magamra vigyázni!
- Egészen biztosan - csillapította a férfi - De most menjünk inkább be, mielőtt teljesen elvesztem az önuralmamat. - Kiszállt, és kisegítette a lányt, aztán átkarolta a derekát, és a bejárati ajtóhoz vezette. - Jobb, ha nem megyek be veled. -Ezzel könnyű csókot nyomott Kris homlokára - Holnap felhívlak.
A lányban zűrzavaros gondolatok és érzések kavarogtak: zavar, harag, kielégítetlenség. Elő kotorta a kulcsot, kinyitotta az ajtót és szó nélkül bement.
Rob a kormány kerékre csapot, ahogy haladt haza. Ez az este tökéletes volt számára régebben egy ilyen randiért eladta volna a lelkét, de most már nem tudja ....a lelkét már rég eladta az ördögnek amit Krisnek mondott mind hazugság volt egy szépen felépített színjáték amihez nagyban hozzá járult a magánnyomozó, aki mindent kiderített a lányról. Sőt sokkal többet egy fénymásolatot szerzet a lány naplójáról. Szépen bemagolta Kris összes gondolatát, így amikor vacsora közben feltette a kérdést, tudta mit kell felelnie. Elmondta a lány gondolatait más szavakkal és amikor a szemébe nézett látta, hogy nyert ügye van! Kár, hogy így már nem is olyan édes a bosszú...vagyis de Kristen Stewart nem fogja megállítani. Ő is ugyan olyan lesz mint az apja, ha nem most akkor idővel! Hiába győzködte magát a kocsi úton. Soha ilyen szánalmasan nem érezte magát becsapja Krist és ettől nagyon rossz érzése támadt. Nem!- mondta magában - Vagyunk, akik vagyunk! Hazudunk másoknak, arrogánsak, kéjsóvárak és tele vagyunk hibákkal. De a legfőbb hiba, ha valaki olyannak hazudunk, mint Kristen Stewart. Nem baj, amit egyszer a fejembe veszek azt véghez is viszem tönkre teszem őket ezen semmi és senki nem változtathat....
... De végül a hibáink utolérnek minket...és abban semmi köszönet nem lesz....
- Most már induljunk el inkább!
Kris kábán nézett rá. Csakugyan Rob nyaka köré fonta a karját, és hozzá simult? A szenvedély hevét szégyenpír váltotta fel.
- Ezt miért csináltad? - kérdezte zavartan.
- Jobb a csókon gyorsan túl esni az este elején, mint egész vacsora alatt áhítozni utána. Ne vágj ilyen durcás arcot Kris! Hisz mind a ketten tudjuk, hogy egymásnak vagyunk teremtve!
- Én most csak azt tudom, hogy fel kellett volna jól képelnem téged!
- Nem tetted meg és ennek csak egy oka lehet annyira elvarázsoltalak, hogy eszedbe nem jutott eddig.
-Borzasztóan beképzelt vagy!
- Bizony de azért kedvelsz!
Az előkelő étteremben a vacsora kitűnő volt. Rob pedig rendkívül szellemes társalgónak bizonyult. Igaz Kris azt nem tagadhatta, hogy beképzeltsége határtalan volt. Elmesélte, hogy az év nagy részében a vállalat New York-i székhelye és a londoni, sydneyi meg athéni leányvállalatok között ingázik. A téli hónapokban azonban, ha teheti a perui birtokán tölti. Lassanként Krisbe feloldódott minden feszültség, és mire az este véget ért, észrevétlenül szinte beleszeretett Robba. A lány néha úgy érezte a férfi mintha mindent tudna róla és a gondolataiban is képes lenne olvasni ez történt a vacsora elején mikor az életről beszéltek és a férfi monológja teljesen megindította, ő is ugyan így vélekedett az életről.
Kris vissza pörgette az időt a fejében még egyszer át akarta gondolni amit a férfi mondott neki a vacsora elején az életről és magáról:
- Most igazán normális vagy nem tudnál mindig ilyen lenni, Rob? Egy kis kedvesség másokkal és Te is boldogabb lennél!
- Szerintem Kris a boldogságot nem adják ingyen, harcolni kell érte, ne várd, hogy az öledbe pottyanjon.
Az életedet a gondolataid, alakítják. Ha folyton negatív vagy, mindig mindent negatívan fogsz látni. Sokkal jobb, ha pozitív vagy a világ megszépül. Ha valaki dagonyázni akar a rosszban- hát csak tessék, de akkor ne csodálkozzon, hogy nem történik vele semmi jó. Te nem így gondolod? Tudod piszok sokat gályáztam azon, hogy olyannak lássanak az emberek amilyenek én akarom...pszt..ne szólj bele..igen Kris szerintem legalábbis a mai világban kegyetlennek kell lenni. Hisz vagy Te taposol el másokat vagy téged taposnak el! Én mindig pozitívan álltam a dolgokhoz, de sosem felejtettem el, hogy hova kell jutnom, muszáj kegyetlennek lenni ebben a világban. Régebben sokat dolgoztam azon, hogy eltudjam magam ilyenek is fogadni. És most már tudom, hogy mások miként vélekednek rólam, de nem érdekel 28 éves koromra ki építettem egy olyan céget amit, másoknak egy élet alatt sem sikerül. Kris kérlek ne néz így rám ...Tudod mit Kris úgy érzem van még menthető vagyok, nem?
Ahogy vissza gondolt arra a beszélgetésre elmosolyodott igen szerinte menthető ez a férfi bármilyen beképzelt nagyképű még menthető és szerethető!
- Á csak nem elmosolyodott valaki? Ismerd el, hogy jól mulattál ma este! - mondta a férfi, amikor hazavitte, és megállt a ház előtt. -Mégsem vagyok az a szörnyeteg, akinek eleinte tartottál.
Kris, aki kissé becsípett az elfogyasztott néhány pohár pezsgőtől, átszellemülten mosolygott.
- Csakugyan jól mulattam. És nem is voltál annyira beképzelt és nagyképű, mint a múltkor!
-Az lehet, de azért ugye megengeded, hogy holnap is érted jöjjek? - A férfi szemében érzéki láng lobogott, és szenvedélyesen magához húzta a lányt.
- Igen- suttogta Kris, és várakozásteljesen figyelte, ahogy a férfi lehajol hozzá, és megcsókolja.
Ez a csók még izgatóbb volt, mint a vacsora előtti. Kris vágyakozóan simult Robhoz, és karját a nyaka köré fonta. Aztán megremegett a gyönyörtől, ahogy a férfi keze a keblére tévedt. Az ellen sem tiltakozott, amikor Rob félre húzta a válláról a ruhája pántját, hogy keze és ajka a meztelen keblét becézhesse. Azt se bánta volna, ha ez sosem ér véget. Inkább Rob sűrű hajába mélyesztette az ujjait, és jobban magához szorította a fejét. Közben a férfi keze egyre messzebb kalandozott a testén, már a szoknyája alatt járt. Végül egy olyan ponthoz ért, ahol hirtelen megrettent.
- Jaj, mit csinálok? -kiáltott fel Rob, és gyorsan elhúzódott. Kris rábámult. teljes odaadással dőlt hátra az ülésen, s szeme vadul csillogott, és sápadt bőre kigyúlt az izgalomtól. A férfi gyorsan megizgatta a lány összekuszált ruháját. Visszahúzta a helyére a pántot, sőt a körgallért is gondosan vállára terítette, hogy takarja keblét.
- Ez így jobb lesz - morogta komoran.
A lány teste még mindig lüktetett az izgalomtól. Lassanként azonban ráébredt, hogy Rob távolról sincs annyira felzaklatva mint ő.
- Sajnálom, Kristen. nem akartam ilyen messzire menni. Főként nem itt a kocsiban. -Rob elsimított egy fürtöt a lány homlokából - Megígértem a bátyádnak, hogy vigyázzok rád!
- Tessék? Cam képes volt arra az arcátlanságra... Megölöm! - Kris zavara hirtelen átcsapott a bátyja iránti haragba. - Elfelejti, hogy felnőtt vagyok, és tudok magamra vigyázni!
- Egészen biztosan - csillapította a férfi - De most menjünk inkább be, mielőtt teljesen elvesztem az önuralmamat. - Kiszállt, és kisegítette a lányt, aztán átkarolta a derekát, és a bejárati ajtóhoz vezette. - Jobb, ha nem megyek be veled. -Ezzel könnyű csókot nyomott Kris homlokára - Holnap felhívlak.
A lányban zűrzavaros gondolatok és érzések kavarogtak: zavar, harag, kielégítetlenség. Elő kotorta a kulcsot, kinyitotta az ajtót és szó nélkül bement.
Rob a kormány kerékre csapot, ahogy haladt haza. Ez az este tökéletes volt számára régebben egy ilyen randiért eladta volna a lelkét, de most már nem tudja ....a lelkét már rég eladta az ördögnek amit Krisnek mondott mind hazugság volt egy szépen felépített színjáték amihez nagyban hozzá járult a magánnyomozó, aki mindent kiderített a lányról. Sőt sokkal többet egy fénymásolatot szerzet a lány naplójáról. Szépen bemagolta Kris összes gondolatát, így amikor vacsora közben feltette a kérdést, tudta mit kell felelnie. Elmondta a lány gondolatait más szavakkal és amikor a szemébe nézett látta, hogy nyert ügye van! Kár, hogy így már nem is olyan édes a bosszú...vagyis de Kristen Stewart nem fogja megállítani. Ő is ugyan olyan lesz mint az apja, ha nem most akkor idővel! Hiába győzködte magát a kocsi úton. Soha ilyen szánalmasan nem érezte magát becsapja Krist és ettől nagyon rossz érzése támadt. Nem!- mondta magában - Vagyunk, akik vagyunk! Hazudunk másoknak, arrogánsak, kéjsóvárak és tele vagyunk hibákkal. De a legfőbb hiba, ha valaki olyannak hazudunk, mint Kristen Stewart. Nem baj, amit egyszer a fejembe veszek azt véghez is viszem tönkre teszem őket ezen semmi és senki nem változtathat....
... De végül a hibáink utolérnek minket...és abban semmi köszönet nem lesz....
2011. február 7., hétfő
6.fejezet / kitérő - Rob/
Rob irodájában akkor sem lehetett volna fagyosabb a hangulat, ha a nyitott terasz ajtón át jeges szélvihar söpört volna végig. Rob dühösen nézte magát a szemben lévő tükörben amely a tölgyfa asztal felett volt.
- Szó sem lehet róla! - közölte ellentmondás nem tűrő hangon, és hogy nagyobb nyomatékot adjon a szavainak, az öklével hatalmasat csapot az asztalra. Nem jó ez így, gondolta már magában beszél, ez a nő elveszi az eszét. Az asztalon már megszokott módon a Stewart akta volt, mindenképpen tönkre akarta tenni Johnt és ez a cégen keresztül nem megy hát akkor a lányát szerzi meg . De volt egy kis bökkenő Kristen nem olyan nő volt ahogy elképzelte. Apuci pici lányának hitte, aki mindent meg kap amit akar és akkor amikor akarja. Ledér nőszemélynek képzelte, aki mindennap más férfival hempereg az ágyában és miért ne lehetett volna így hiszen gyönyörű.
-Miket beszélek már megint, az Istenért! - dühöngött miközben beletúrt a hajába, önkéntelen mozdulat volt. Gyerek kora óta, ha zavarban volt vagy, ha ideges volt folyton a hajához kapott. Ahogy most elnézte magát a tükörben kiábrándító képet mutatott. Három napja nem borotválkozott, sőt még zuhanyzás is kimaradt az öltönye gyűrött és büdös. A bál óta az irodájában volt és keresett valami fogást a Stewart cégen,de semmi az ég világon semmire sem jutott. A bál elején pedig minden olyan könnyűnek tűnt, szép kis terve volt. Elveszi feleségül Kristent szépen magába bolondítja és ráveszi őt és drága apósát, hogy a cég nagy mértékben terjeszkedjen amihez az anyagi fedezettet majd ő nyújtja és amikor már teljesen a hatalmában van a cég tönkre teszi...Szerencséje volt mert Johnnak fogalma sem lehet ki az a Robert Pattinson valójában. Az anyja elmesélte, hogy Viktóriával sosem beszéltek családról. Igaz egy kis félelme még így is volt mi van ha felismeri a nevét, de nem így történt amikor egy éve bemutatkozott a férfinek azon semmit sem lehetett észre venni. Nagyon szép terv volt, de nem számolt Kristennel. Nem úgy viselkedett ahogy elvárható lett volna.Nem omlott a lábai elé pedig már megszokta, hogy a nők imádják és Istenítik. Ha jobban belegondol nagyon ember számba se vette és goromba volt. Ez tetszett is neki végre valami új, ami nem unalmas a férfiaknak teszik ha harcolni kell a kihívás mindig boldogabbá teszi őket. Amikor azonban a szoba szerűségben megcsókolta rájött, hogy mégsem lesz ez olyan könnyű, valami hihetetlen érzés kerítette magával ami egyszerre vitte fel az egekbe és döngölte bele a földbe. Olyan érzése támadt ami csak a családja nő tagjainál fordult még elő...meg akarta őt védeni mindentől és szeretni akarta amíg a csak lehet.
- Már megint ostobaságokat gondolok, beszélek -ráncolta össze homlokát és nézett bele egyenesen a képmása szemébe, de mintha az a képmás egy másik embert ábrázolt volna vagy inkább a fiatal Robot aki boldog volt: hitt a csodákban a szerelemben. Rob kinyitotta a száját mondani akart valamit magának, de aztán becsukta majd ezt elismételte még néhányszor. Aztán egy darabig megint csak magát nézte de végül megszólalt.
- Hiányzik az, aki valaha voltam. Bízni akarok újra, érted? És igaz barátokat akarok, olyanokat akik voltak régen. Áááá kész hülye vagyok! Az önsajnálat bénít. A keserűség megöli a lelket. Csak egy valamivel kell most foglalkoznom a bosszúval. Az édes bosszúval.
És ezzel belevetette magát az aktába. Saját magának sem akarta bevallani azért bújja az aktát mert nem akarja elvenni Kristent és azért nem akrta elvenni a lányt mert félt, nagyon félt attól,hogy a saját csapdájába esik és beleszeret. Mert azt el kellett ismernie, hogy az a csók nem egy egyszerű csók volt abba benne volt minden amit valaha egy nőtől várt...
Három órával később az akta neki csapódott a tükörnek és Rob egy megvadult bikára emlékeztette saját magát. Rájött ugyanis, hogy a Stewart cégen tényleg semmi fogás nincs vagyis egy választása van még pedig a házasság. Meg keményíti magát és harcba szál a nő szívéért, hogy utána elvegye amit akar! Rob jól tudta most már nincs menekvés a cég az övé lesz, a lány szintén és ezáltal John megfizet azért amit tett a családjával. Nem szabad viszonzás nélkül hagyni mások tetteit. Erre való a hála és a bosszú...
És ő most marad inkább a bosszúnál! Tárcsázta is a magánnyomozót akit már egyszer alkalmazott, hogy derítsen ki mindent Kristen Stewartról. Kik a barátai? Kik az ellenségei? Mit szeret? Hol szeret vacsorázni? Milyen virágot szeret egyszóval mindent azt is megparancsolta, hogy a volt vőlegényétől is szerezzen információt de csak óvatosan.Mindent tudni akart a lányról. Most nem hibázhatott egy pici hiba ugyanis végzetes lehet az is elég gond, hogy nem tud elvonatkoztatni attól, hogy Kristen mennyire ellenállhatatlan. Pedig muszáj lesz neki ezzel ugyanis nem ronthatja el a tervét. A lánynak kell belé szeretnie és nem fordítva.
- Szó sem lehet róla! - közölte ellentmondás nem tűrő hangon, és hogy nagyobb nyomatékot adjon a szavainak, az öklével hatalmasat csapot az asztalra. Nem jó ez így, gondolta már magában beszél, ez a nő elveszi az eszét. Az asztalon már megszokott módon a Stewart akta volt, mindenképpen tönkre akarta tenni Johnt és ez a cégen keresztül nem megy hát akkor a lányát szerzi meg . De volt egy kis bökkenő Kristen nem olyan nő volt ahogy elképzelte. Apuci pici lányának hitte, aki mindent meg kap amit akar és akkor amikor akarja. Ledér nőszemélynek képzelte, aki mindennap más férfival hempereg az ágyában és miért ne lehetett volna így hiszen gyönyörű.
-Miket beszélek már megint, az Istenért! - dühöngött miközben beletúrt a hajába, önkéntelen mozdulat volt. Gyerek kora óta, ha zavarban volt vagy, ha ideges volt folyton a hajához kapott. Ahogy most elnézte magát a tükörben kiábrándító képet mutatott. Három napja nem borotválkozott, sőt még zuhanyzás is kimaradt az öltönye gyűrött és büdös. A bál óta az irodájában volt és keresett valami fogást a Stewart cégen,de semmi az ég világon semmire sem jutott. A bál elején pedig minden olyan könnyűnek tűnt, szép kis terve volt. Elveszi feleségül Kristent szépen magába bolondítja és ráveszi őt és drága apósát, hogy a cég nagy mértékben terjeszkedjen amihez az anyagi fedezettet majd ő nyújtja és amikor már teljesen a hatalmában van a cég tönkre teszi...Szerencséje volt mert Johnnak fogalma sem lehet ki az a Robert Pattinson valójában. Az anyja elmesélte, hogy Viktóriával sosem beszéltek családról. Igaz egy kis félelme még így is volt mi van ha felismeri a nevét, de nem így történt amikor egy éve bemutatkozott a férfinek azon semmit sem lehetett észre venni. Nagyon szép terv volt, de nem számolt Kristennel. Nem úgy viselkedett ahogy elvárható lett volna.Nem omlott a lábai elé pedig már megszokta, hogy a nők imádják és Istenítik. Ha jobban belegondol nagyon ember számba se vette és goromba volt. Ez tetszett is neki végre valami új, ami nem unalmas a férfiaknak teszik ha harcolni kell a kihívás mindig boldogabbá teszi őket. Amikor azonban a szoba szerűségben megcsókolta rájött, hogy mégsem lesz ez olyan könnyű, valami hihetetlen érzés kerítette magával ami egyszerre vitte fel az egekbe és döngölte bele a földbe. Olyan érzése támadt ami csak a családja nő tagjainál fordult még elő...meg akarta őt védeni mindentől és szeretni akarta amíg a csak lehet.
- Már megint ostobaságokat gondolok, beszélek -ráncolta össze homlokát és nézett bele egyenesen a képmása szemébe, de mintha az a képmás egy másik embert ábrázolt volna vagy inkább a fiatal Robot aki boldog volt: hitt a csodákban a szerelemben. Rob kinyitotta a száját mondani akart valamit magának, de aztán becsukta majd ezt elismételte még néhányszor. Aztán egy darabig megint csak magát nézte de végül megszólalt.
- Hiányzik az, aki valaha voltam. Bízni akarok újra, érted? És igaz barátokat akarok, olyanokat akik voltak régen. Áááá kész hülye vagyok! Az önsajnálat bénít. A keserűség megöli a lelket. Csak egy valamivel kell most foglalkoznom a bosszúval. Az édes bosszúval.
És ezzel belevetette magát az aktába. Saját magának sem akarta bevallani azért bújja az aktát mert nem akarja elvenni Kristent és azért nem akrta elvenni a lányt mert félt, nagyon félt attól,hogy a saját csapdájába esik és beleszeret. Mert azt el kellett ismernie, hogy az a csók nem egy egyszerű csók volt abba benne volt minden amit valaha egy nőtől várt...
Három órával később az akta neki csapódott a tükörnek és Rob egy megvadult bikára emlékeztette saját magát. Rájött ugyanis, hogy a Stewart cégen tényleg semmi fogás nincs vagyis egy választása van még pedig a házasság. Meg keményíti magát és harcba szál a nő szívéért, hogy utána elvegye amit akar! Rob jól tudta most már nincs menekvés a cég az övé lesz, a lány szintén és ezáltal John megfizet azért amit tett a családjával. Nem szabad viszonzás nélkül hagyni mások tetteit. Erre való a hála és a bosszú...
És ő most marad inkább a bosszúnál! Tárcsázta is a magánnyomozót akit már egyszer alkalmazott, hogy derítsen ki mindent Kristen Stewartról. Kik a barátai? Kik az ellenségei? Mit szeret? Hol szeret vacsorázni? Milyen virágot szeret egyszóval mindent azt is megparancsolta, hogy a volt vőlegényétől is szerezzen információt de csak óvatosan.Mindent tudni akart a lányról. Most nem hibázhatott egy pici hiba ugyanis végzetes lehet az is elég gond, hogy nem tud elvonatkoztatni attól, hogy Kristen mennyire ellenállhatatlan. Pedig muszáj lesz neki ezzel ugyanis nem ronthatja el a tervét. A lánynak kell belé szeretnie és nem fordítva.
2011. február 5., szombat
5. fejezet
24 óra és most már 24 óra 1 perc az anyja csacsogását már nem is érzékelte vissza tért a 24 órával ezelőtti eseményekhez amikor Rob ajkai az övéhez értek. El se hitte miközben a férfi ilyen érzékien csókolta a gondolatai szellek szárnyán szálldogáltak. Óriási hibát követett el hisz elárulta a férfinak azzal a tettével, hogy hozzá simult és szenvedélyesen viszonozta a csókot számára sem közömbös. De az a csók. A férfi megcsókolta az arcát, a szempilláját, nyelve a fülcimpája körül kalandozott.És amikor másodszor is megcsókolta a lábából kiszállt minden erő, elfelejtett lélegezni, gondolkodni. Mindez csupán néhány másodpercig tartott, Kris mégis teljesen összezavarodott. Igaz, hogy zavarba ejtően jóképű ez a Robert Pattinson, de javíthatatlan szoknyavadász hírében állt.Mindazok után, amit halott róla, hihetetlenek tűnt, hogy még mindig akadnak nők, akik hajlandók szóba állni vele. Még pedig nem is kevesen. A kalandjai mindig könnyekkel végződtek.Természetesen a hölgyek könnyeivel. És ő most a lakásában éppen ezzel a férfival csókolózik nem is akárhogyan, majd felfalják egymást. Ennek tudatában Kris akkorát taszított a férfin, hogy az a folyosó másik oldalához vágódott.
- Ne! Mégis mit képzelsz magadról?
- Kris akár mennyire is küzdesz ellenne Te is nagyon jól tudod, hogy nekem kellesz és amit én akarok az meg-is fogom kapni. - Azzal sarkon fordult és szép lassan kisétált a házból. Kris fel sem fogta hogy a férfi átváltott tegezésre mással foglalkozott ugyanis megrémítette a különös hangsúly de az adott pillanatban nem akart ezzel foglalkozni csak egy jó erős kávéra vágyott és arra, hogy most ne kelljen ezzel foglalkozni.
És ennek már 24 órája ...
24 órája Rob minden órában telefonál...
24 órája minden egyes órában kap egy csokor rózsát...
24 órája fogalma sincs mit csináljon...
-Jaj , Kris, szánd már meg végre azt a szegény embert, és menj el vele vacsorázni! -rántotta ki Jules unszolása a képzelet világából. - Unom már állandóan fogadni a telefonhívásait. Egész reggel óta minden órában csöng. Ha ez így volt este is csodálom, hogy nem alszol el állva, kicsim. - simogatta meg Jules a lánya fejét.
- Anya este amikor meguntam fogtam és némára állítottam, de ami igaz az igaz kitartó - gondolkodott hangosan Kris.
-Értem! Azonkívül az egész ház tele van a rózsáival, amelyeket minden órában küldözget. Még szénanáthát kapok tőle.
- Egyszerű a megoldás. Már sokszor mondtam, hogy nyugodtan dobd ki őket. Engem cseppet sem zavar. Vagy pedig menj anyu haza reggel óta itt vagy és már délután 5 óra van. Nem mintha zavarna csak tudod...ááá felejsd el de zavar.Főleg az, hogy rá akarsz beszélni Robertre.
- Olyan nő még nem született, akit Robert Pattinson hidegen hagyna. Az a bajod, hogy a Mikkal szerzett tapasztalatok után félsz bárkivel komolyabb kapcsolatba bonyolódni, édes lányom. Évek óta nem jársz egyetlen férfival sem néhány hétnél tovább ha az információim helyesek.
-Félek? - Kris a szívére tette a kezét. - Én senkitől sem félek, de felismerem, ha az ördög jön velem szembe. Robert nem az a fajta férfi, akivel egy józan nő kapcsolatot kezd.
- Hagyd a csudába a józan észt és élvezd kicsit az életet! Igaz mint anya ezt nem nekem kellene mondanom de egy kis kaland senkinek sem árt anno fénykoromban nekem sem ártott -kacsintott rá Jules Krisre.
- Nem is tudom! - ez veszélyes lehet gondolkodott el Kris de egyszer talán neki sem ártana egy kis izgalom.
- Én azt mondom lányom találkozzál vele!
- Ha még egyszer telefonál, és meghív, akkor talán elfogadom. meg vagy elégedve?
-Mit akarsz elfogadni? -toppant be Cam.
- Hát ezt nem hiszem el, nem hiába költöztem el otthonról azt hiszitek ide bármikor be toppanhatok???
Mi a francot keresel itt? A kulcsot nem azért adtam, hogy bármikor jöhess mehess a házamban! - akadt ki Kris.
- Nyugi hugi fontos ügyben jöttem! - válaszolta félszegen Cam.
- Na és mi ügyben???- dühöngött tovább a lány
- Uhhh azt még ki gondolom!
-Ááááá Cam! Andersen már meghalt úgyhogy ne költs nekem mesét!
- Gyerekek! Ezt most hagyjátok abba. -szólította fel őket Jules.- Kris találkozni fog Roberttel - magyarázta Jules.
- Okos dolog ez, húgocskám? - komolyodott el Cam. -Ne érts félre, kitűnő ember, akinek hatalmas a szaktudása. A közreműködése nagy segítséget jelentett a cégnek, de mint férfi veszedelmes. Mindenki igyekszik a feleségét és lányait elzárni előle.
- Hát ez hihetetlen! Meg kellene próbálnotok összehangolni a véleményeteket és tanácsaitokat- mosolygott Kris, és kiment a szobából. Alighogy eldöntötte ad egy esélyt Robnak megszólalt a telefon. Kris ezúttal felvette.
- Átkozottul nehéz magát elérni -kezdte a beszélgetést Rob. - Én azonban szerettem a kihívásokat. Eljön velem ma este vacsorázni?
Kris pedig azt tette, amit már órák óta szeretett volna, és amit Julesnak megígért : Igent mondott!
A telefonbeszélgetés után Kris haza küldte az anyját és bátyját. Majd lefeküdt aludni.
- Nagyon csinos, Kris.
- Köszönöm - motyogta a lány udvariasan, de némileg izgatottan. Rob a bálon is jól nézett ki, most világosszürke öltönyében, hófehér ingében és selyem nyakkendővel egyszerűen lenyűgöző volt.
- Korán jött - mondta Kris némileg szemrehányóan.
A férfi elengedte a megjegyzést a füle mellett, megállt előtte, és tetőtől talpig végigmérte. Aztán találkozott a tekintetük, és a lánynak elállt a lélegzete a szikrázó szempárban ülő kifejezés láttán.
Rob most sem tudott úrrá lenni azon a hatáson, amelyet ez a nő kiváltott belőle. Eddig egy fényképen látta, ahol zsákszerű ruhát viselt, aztán pedig testhez álló, csábító ruhában, kibontott hajjal.
Most maga volt a megtestesült báj és kifinomultság. A haját most laza kontyba fésülte. A visszafogottan alkalmazott, de tökéletes festék hatásosan kiemelte nagy, fénylő szemét, és telt ajkának rózsás fényt kölcsönzött. A ruha előkelő szalonból származott, ahogyan azt Rob szakértő szeme azonnal felismerte. fehér színe kiemelte a lány sötét haját és bőrét. A ruha elég hosszú volt ahhoz, hogy ne tűnjön közönségesnek, de elég rövid, hogy megmozgassa a férfiak képzeletét.
- Az, hogy csinos, nem kifejezés. Maga csodaszép! Minden férfi engem fog irigyelni a vendéglőben.- Rob kivette Kris kezéből a fehér kasmír körgallért, és a lány vállára terítette. - Mehetünk? - kérdezte.
Kris némán bólintott, és elfogadta a férfi karját. Rob egy ezüstszürke Bentlyhez vezette, udvariasan besegítette, majd maga is beült. Aztán kérdő tekintettel nézett a lányra. Kris látta, hogy a férfi úgy bámul rá, mint egy szerelmes kamasz. Zavarában kimondta azt, ami elsőnek a nyelvére jött:
- Hova akar tulajdonképpen vinni?
- Vacsorázni - nevetett Rob. Aztán megfogta a lány állát, és felemelte a fejét, hogy a szemébe nézzen. - Végső soron azonban az ágyamba.
(Kris vacsora ruhája)
- Ne! Mégis mit képzelsz magadról?
- Kris akár mennyire is küzdesz ellenne Te is nagyon jól tudod, hogy nekem kellesz és amit én akarok az meg-is fogom kapni. - Azzal sarkon fordult és szép lassan kisétált a házból. Kris fel sem fogta hogy a férfi átváltott tegezésre mással foglalkozott ugyanis megrémítette a különös hangsúly de az adott pillanatban nem akart ezzel foglalkozni csak egy jó erős kávéra vágyott és arra, hogy most ne kelljen ezzel foglalkozni.
És ennek már 24 órája ...
24 órája Rob minden órában telefonál...
24 órája minden egyes órában kap egy csokor rózsát...
24 órája fogalma sincs mit csináljon...
-Jaj , Kris, szánd már meg végre azt a szegény embert, és menj el vele vacsorázni! -rántotta ki Jules unszolása a képzelet világából. - Unom már állandóan fogadni a telefonhívásait. Egész reggel óta minden órában csöng. Ha ez így volt este is csodálom, hogy nem alszol el állva, kicsim. - simogatta meg Jules a lánya fejét.
- Anya este amikor meguntam fogtam és némára állítottam, de ami igaz az igaz kitartó - gondolkodott hangosan Kris.
-Értem! Azonkívül az egész ház tele van a rózsáival, amelyeket minden órában küldözget. Még szénanáthát kapok tőle.
- Egyszerű a megoldás. Már sokszor mondtam, hogy nyugodtan dobd ki őket. Engem cseppet sem zavar. Vagy pedig menj anyu haza reggel óta itt vagy és már délután 5 óra van. Nem mintha zavarna csak tudod...ááá felejsd el de zavar.Főleg az, hogy rá akarsz beszélni Robertre.
- Olyan nő még nem született, akit Robert Pattinson hidegen hagyna. Az a bajod, hogy a Mikkal szerzett tapasztalatok után félsz bárkivel komolyabb kapcsolatba bonyolódni, édes lányom. Évek óta nem jársz egyetlen férfival sem néhány hétnél tovább ha az információim helyesek.
-Félek? - Kris a szívére tette a kezét. - Én senkitől sem félek, de felismerem, ha az ördög jön velem szembe. Robert nem az a fajta férfi, akivel egy józan nő kapcsolatot kezd.
- Hagyd a csudába a józan észt és élvezd kicsit az életet! Igaz mint anya ezt nem nekem kellene mondanom de egy kis kaland senkinek sem árt anno fénykoromban nekem sem ártott -kacsintott rá Jules Krisre.
- Nem is tudom! - ez veszélyes lehet gondolkodott el Kris de egyszer talán neki sem ártana egy kis izgalom.
- Én azt mondom lányom találkozzál vele!
- Ha még egyszer telefonál, és meghív, akkor talán elfogadom. meg vagy elégedve?
-Mit akarsz elfogadni? -toppant be Cam.
- Hát ezt nem hiszem el, nem hiába költöztem el otthonról azt hiszitek ide bármikor be toppanhatok???
Mi a francot keresel itt? A kulcsot nem azért adtam, hogy bármikor jöhess mehess a házamban! - akadt ki Kris.
- Nyugi hugi fontos ügyben jöttem! - válaszolta félszegen Cam.
- Na és mi ügyben???- dühöngött tovább a lány
- Uhhh azt még ki gondolom!
-Ááááá Cam! Andersen már meghalt úgyhogy ne költs nekem mesét!
- Gyerekek! Ezt most hagyjátok abba. -szólította fel őket Jules.- Kris találkozni fog Roberttel - magyarázta Jules.
- Okos dolog ez, húgocskám? - komolyodott el Cam. -Ne érts félre, kitűnő ember, akinek hatalmas a szaktudása. A közreműködése nagy segítséget jelentett a cégnek, de mint férfi veszedelmes. Mindenki igyekszik a feleségét és lányait elzárni előle.
- Hát ez hihetetlen! Meg kellene próbálnotok összehangolni a véleményeteket és tanácsaitokat- mosolygott Kris, és kiment a szobából. Alighogy eldöntötte ad egy esélyt Robnak megszólalt a telefon. Kris ezúttal felvette.
- Átkozottul nehéz magát elérni -kezdte a beszélgetést Rob. - Én azonban szerettem a kihívásokat. Eljön velem ma este vacsorázni?
Kris pedig azt tette, amit már órák óta szeretett volna, és amit Julesnak megígért : Igent mondott!
A telefonbeszélgetés után Kris haza küldte az anyját és bátyját. Majd lefeküdt aludni.
- Nagyon csinos, Kris.
- Köszönöm - motyogta a lány udvariasan, de némileg izgatottan. Rob a bálon is jól nézett ki, most világosszürke öltönyében, hófehér ingében és selyem nyakkendővel egyszerűen lenyűgöző volt.
- Korán jött - mondta Kris némileg szemrehányóan.
A férfi elengedte a megjegyzést a füle mellett, megállt előtte, és tetőtől talpig végigmérte. Aztán találkozott a tekintetük, és a lánynak elállt a lélegzete a szikrázó szempárban ülő kifejezés láttán.
Rob most sem tudott úrrá lenni azon a hatáson, amelyet ez a nő kiváltott belőle. Eddig egy fényképen látta, ahol zsákszerű ruhát viselt, aztán pedig testhez álló, csábító ruhában, kibontott hajjal.
Most maga volt a megtestesült báj és kifinomultság. A haját most laza kontyba fésülte. A visszafogottan alkalmazott, de tökéletes festék hatásosan kiemelte nagy, fénylő szemét, és telt ajkának rózsás fényt kölcsönzött. A ruha előkelő szalonból származott, ahogyan azt Rob szakértő szeme azonnal felismerte. fehér színe kiemelte a lány sötét haját és bőrét. A ruha elég hosszú volt ahhoz, hogy ne tűnjön közönségesnek, de elég rövid, hogy megmozgassa a férfiak képzeletét.
- Az, hogy csinos, nem kifejezés. Maga csodaszép! Minden férfi engem fog irigyelni a vendéglőben.- Rob kivette Kris kezéből a fehér kasmír körgallért, és a lány vállára terítette. - Mehetünk? - kérdezte.
Kris némán bólintott, és elfogadta a férfi karját. Rob egy ezüstszürke Bentlyhez vezette, udvariasan besegítette, majd maga is beült. Aztán kérdő tekintettel nézett a lányra. Kris látta, hogy a férfi úgy bámul rá, mint egy szerelmes kamasz. Zavarában kimondta azt, ami elsőnek a nyelvére jött:
- Hova akar tulajdonképpen vinni?
- Vacsorázni - nevetett Rob. Aztán megfogta a lány állát, és felemelte a fejét, hogy a szemébe nézzen. - Végső soron azonban az ágyamba.
2011. február 1., kedd
Sziasztok
Ne haragudjatok, hogy eltűntem most jöttem rá, hogy vizsgaidőszakom van :D na jó ez így nem igaz! A lényeg hogy biztos vagyok benne vagy Február 4 v 5 jön a feji. Virág addigra mindent elintézek hogy jó legyen! Uhh el is szégyellem magam ennyit késni vele:S puszi neketek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)