Főnix 9

Sziasztok!
Nem úgy alakultak a dolgok ahogy szerettem volna ezért most Virágnak kedvezek és Főnixet kaptok remélem tetszeni fog nektek és nem vettem zokon. :D Kedden jön az ördögölelés, ígérem nektek!
puszi becca20

De most van egy fontos dolgom ki kell engesztelnem Krist ezt nem hagyhatom annyiban.

- Sajnálom -kezdtem bele mondókámba...már vagy öt perce bejöttem a szobába, Kris azóta az ablakon keresztül néz valamit. Nem fordul felém semmi reakciót nem mutat a felé, hogy érdekelné, hogy bejöttem ezért inkább folytattam:
- Sajnálom, tényleg fogalmam sincs mi ütőt belém, én nem akartam olyan lenni...igazából... hülye voltam. Tudom. - Nagyon rossz érzésem volt. Meg fordult. Gyönyörű zöld szeme furcsán élettelennek tűnt, szép arcán a mosolynak még a leghalványabb nyomát sem lehetett felfedezni. Beleborzongtam a felfedezésbe, hogy ezt én tettem vele. Én vagyok az oka annak, hogy így megváltozott és mindez csak azért mert egy düh roham elkapott. Hihetetlen, egy perc alatt tönkre mehet minden.
- Rob, szerinted lehet többször ugyan úgy szeretni? - kérdezte. Nem értettem, hogy ezt most mégis miért kérdezi. Valami pszichológiai teszt lenne. Hát válaszoltam rá.
- Igazából ezen sose gondolkodtam még el. De szerintem lehet.
- Szerintem. Később egyik sem olyan őrjítő, mint az első volt. Annak van valami különös varázsa. - mondta de a szeme ködös volt, mintha valahol máshol járna nem értettem mit is akar ezzel mondani. Most a mi kapcsolatunkról beszél vagy a Kathy-vel valóról. Nagyon nem tetszett a beszélgetés menete.
- Nem értünk egyet!
- Szerintem a második szerelem a legrosszabb az olyanoknak, mint mi.
- Milyenek vagyunk?
- Romantikusak. Annyira szeretnénk túljutni az első árulás fájdalmán, hogy vakon sétálunk bele a következőbe.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy hibát követtünk el amikor bele mentünk ebbe a viszonyba?
Mielőtt a választ megkaphattam volna az ajtó kivágódott és az én drága kislányom rohant oda Krishez.
- Kris, nagyi azt mondta, hogy hojnap jesz az ejőadásod. Becky is ejmehet?
- Kicsi csillag most oda nem jöhetsz velem - mondta mosolyogva, hogy tompítsa szavainak értelmét.
- Mijért? - görbült sírásra Becky szája.
- Azért mert unalmas lenne neked és én a világért sem akarnám, hogy unatkozzál - kapta fel az ölébe.
- Apu, tényjeg unajmas jesz?
- Igen, az lesz. - És akkor hirtelen rá eszméltem, hogy ha holnap lesz az előadás akkor az azt jelenti, hogy Kris nem sokára elmegy és itt hagy minket. Ledöbbentem nem számítottam rá, hogy ha ki is engesztelem akkor már csak ilyen rövid időt tölt majd velünk. Beszélnem kell vele, hogy maradjon még egy keveset az előadás után.
- Kris, menjünk játszunk kutyussal jent, mejt unatkozik szegény. - a lehető legrosszabb volt az időzítése az én kicsi lányomnak.
- Jól van menjünk.
Egyedül maradtam a szobába, Kris egy pillantásra sem méltatott amikor elment mellettem. A legalkalmasabb pillanatban beszélni fogok vele döntöttem el. Csakhogy azzal nem számoltam, hogy Kris ezt nem egészen így képzelte el. Egész délután került, vagy pedig mindig volt mellette valaki és így nem tudtam vele beszélni. Már lassan feladtam a reményt. Amikor eszembe jutott, hogy ő fekteti le ma Beckyt, megvárom a szobájába onnan pedig nincs menekvés. Meg kell hallgatnia muszáj lesz neki.
Vártam rá és csak vártam nem tudom mi tartott ilyen sokáig de egyszer csak nyílt az ajtó és vele szembe találtam magam. Amikor meglátott megdermedt, lassan lépet be a szobába és zárta be az ajtót.
- Mit keresel itt Rob? - húzta fel az egyik szemöldökét, irtó szexi lett így. Hééé embereld meg magad Rob ez most fontos.
- Beszélnünk kell!
- Nekünk nincs miről beszélnünk - rázta meg a fejét.
Tudtam, hogy ha most nem kezdek bele akkor végem nem fog meghallgatni már pedig meg kell neki így nagy levegőt vettem és belekezdtem:
- Sajnálom de még mondanom kell valamit és csak pár perc az egész. Sajnálok mindent, amit lent tettem és amit nem adhatok meg neked.  De ezt te akartad így az elején le tisztáztad a dolgokat, hogy semmi érzelem mert neked a jövőd nem itt van. Én ezt elfogadtam De most mégis sajnálom, hogy nem vidíthatlak fel. Csak veled akartam eltölteni ezt a kevés időt ami jutott nekünk. Sok minden hiányzott amíg be nemléptél az életembe és nem is tudtam róla. A családom sokkal boldogabb amióta itt vagy és ezt köszönöm neked. Aki egyszer már veszített, úgy igazán, vérre menően, az nem könnyen kockáztat újra. Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol újra. Ha gyengülsz, magadra maradsz. Erőd még inkább elhagy... és nekem ott van Becky, miatta nem szabad elgyengülnöm. Tudod Kris azt hitted nem ismerlek ki. De tévedtél! Amíg ma nem beszéltél velem volt időm gondolkodni. És rájöttem.Te nem engedsz senkit közel magadhoz. Olyan közel, hogy megérinthessenek, észrevegyék a szemed színét, szomorúságodat. Olyan közel, hogy sóvárogjanak ott maradni. Ez egy szépen felépített pajzs. Bújhatsz álarc mögé, de vigyázz... más is megteheti. Nem csak neked lehetnek titkaid. Mindenkinek vannak. Nekem is voltak de te jöttél és megszabadítottál mindentől. Tudom jól, hogy nem akarsz engem vagyis szerelmet nem akarsz...és tudod mit?! Én sem akarok. Nekem már meg van a nagy szerelemem ő pedig nem más, mint Becky. De ez nem jelenti azt, hogy nem segíthetünk egymásnak jobban lenni. - Kris nem válaszolt csak nézett rám. Majd elmosolyodott se szó se beszéd elém állt magához húzta a fejem, és nem engedett tovább beszélni. A teste eleven volt, és forró, ajka pedig puha és édes. Szavak helyett most a test beszélt. Mikor Kris hozzám simult, éreztem, hogy elvesztem. Felnyögtem és leszaggattam róla a felsőjét. Kris melle kicsi volt, feszes és én imádtam.
- Gyönyörű vagy...- suttogtam neki.
- Simogass, kérlek!
Mikor megfogtam a mellét felnyögött ezt biztatásnak vettem és fölé hajoltam és szívni kezdtem először az egyik majd a másik mellbimbót. Kris a nevemet suttogta, és közben a felkínálkozás ősi mozdulatával nekiszorította a medencéjét a csípőmnek. Nem bírtam tovább vadul letéptem a szoknyáját is és az ágyra löktem.Kris ott feküdt előttem meztelenül, teljes szépségében. Már csak őt akartam köd borította be az agyam és más már nem érdekelt csakhogy a mai szeretkezésünk életünk egyik legjobbja legyen.  Egy perc múlva pedig el is merültem Kris testében. Először egészen lassan mozogtam, aztán egyre gyorsabban, egyre vadabbul. A hangos kiáltás amit Kris a csúcsponton hallatott, nekem is meghozta a várva várt beteljesülést. A világ egy percre teljesen megszűnt számomra forogni és ahogy Kris szemébe néztem láttam, hogy ő is így van vele. Egészen hajnalig áldoztunk a szerelem oltárán és nem csodálkoztam azon, hogy mindenki úgy tartja, a kibékülési szexnél nincs jobb. Krist néztem akit már elnyomott az álom ennél jobb még sosem volt valami ismeretlen érzés ölelte körbe az egészet ezzel a gondolattal jutottam el az álmok világába.
Reggel elég erős napfényre keltem, Kris már nem volt mellettem ránéztem az órára és meg döbbentem már 1 óra volt. Ki pattantam az ágyból Krisnek már vissza kellet érni az előadásról. Hisz 11kor fejezte be alig vártam, hogy újra a karomba tarthassam. Amikor leértem a  konyhába először kislányomat találtam ott aki a padlón szorította magához a kutyusát és szipogott. Anyára néztem akinek szintén könnyes volt a szeme.
Meg rémültem apával történhetett valami ez volt az első gondolatom.
- Mi a baj? - kérdeztem. Feltűnt még valami vagy inkább az, hogy valaki nincs itt. - Hol van Kris?
- Apuuuuuu - szaladt hozzám Becky miközben potyogtak a könnyei, leguggoltam és az ölebe vettem úgy próbáltam meg nyugtatni.
- Fiam, te nem tudod?
- Mit? Anya mond már?
- Kris a fél 1 és géppel elrepült - láttam a szemében a szomorúságot - annyira sajnálom!
- Apu Krist akajom!!!!!!!!!!!! - bőgte egyetlen lányom. És én most nem tudtam semmit tenni mivel nekem is ugyan akkorra fájdalmam volt.Tudtam, hogy elhagy minket egy napon. Hisz tegnap rá jöttem nem szeret kötődni, valami miatt fél és éppen ezért szerettem volna ha marad akkor én is segíthettem volna rajta, megtudtuk volna együtt oldani. Jól tudom, hogy fontos neki a klinika de reméltem, hogy nálunk nem fontosabb. De tévedtem.Végre megértettem. Kris nem azért szeretkezett velem mert kibékültünk, hanem azért mert így akart elbúcsúzni. Ez volt a búcsú...