1. fejezet

Sziasztok feltettem nektek az első fejezettet, nem a legjobb történetem, de ez volt az első amit írtam szóval így nézzétek, ha kérhetném!
puszi becca20


A pompás, az elegáns, a szemérmetlen, a csábító Párizs volt a bűnös!
A szerelem, a romantika fővárosa, a metropolisz, amely felpezsdíti az ember vérét, amely könnyeddé, őt könnyelművé tesz, és amely varázsának senki nem képes ellenállni. Lakóinak általános jókedve a nemzeti ünnepen, a Bastille ostromának évfordulóján vált különösen szembeötlővé, és ez a féktelen életöröm átragadt a turistákra is.
A forradalom szelleme lengte be az utcákat, százezrek ünnepeltek a júliusi verőfényben, az utcákon hömpölygött az önfeledt vigadó tömeg.
Igen, kizárólag Párizs a bűnös! Hogyan is állhatna ellen egy magányos ifjú hölgy a világ legcsábítobb és ez alkalommal legforróbb hangulatú városnak. Persze én hölgy sem vagyok így aztán még nehezebb. Nem is csoda, hogy nem is sikerült. Idióta vagy Kristen!  Igen, hát persze ki más is lenne erre képes.
Kristen Stewart óvatosan kinyitotta a hálószoba ajtaját, és szandálját szorongatva, lábujjhegyen osont végig a fényesre suvickolt tölgyfa padlón, lenge nyári ruhájában. Egy pillanatra megtorpant, amikor rájött, hogy a kézitáskája nincs ott, ahová emlékezete szerint este letette. Vagy lehetséges, hogy rosszul emlékszik? Azon sincs mit csodálkozni, hiszen az éjszaka átélt, minden képzeletet felülmúló érzéki örömök kitörölték az emlékezetéből az előzményeket.
Kisimította homlokából összeborzolódott haját, és elszántan küzdött kétségei ellen, amelyek akkor rohanták meg, amikor ráébredt, milyen felelőtlenül viselkedett, és mekkora kockázatnak tette ki magát, amikor idejött. Igyekezett kitalálni, hogyan is léphetne le a lehető legészrevétlenebbül.
Hajnalodott már, úgyhogy szerencsére nem kellett villanyt gyújtania. Az ablakon beszűrődő derengő fényben egyszer csak észrevett valami csillogó tárgyat a vastag, bolyhos szőnyegen, az egyik karosszék lába mögé bújva, és amint lehajolt, azonnal felismerte flitteres estélyi táskáját. Szívdobogva vette szemügyre a tartalmát, aztán megkönnyebbülve nyugtázta, hogy az útlevele és a pénze hiánytalanul megvan. Pedig egy pillanatig elképzelte, mihez kezdene, ha bármi is eltűnt a személyes holmijából. Most rohanhatna a rendőrségre feljelentét tenni, aztán iratai pótlására, hogy előbb az unott hekusoknak, majd a közönyös tisztviselőknek kénytelen kelletlen beszámoljon, milyen körülmények között veszítette el a pénzét és az úti okmányait.
Felállt, és megpróbálta nesztelenül megtenni az utolsó métereket a lakásajtóig, de nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy vissza ne nézzen a hálószobában még az igazak álmát alvó férfira. A napbarnított, széles vállú, csupa izom, kisportolt test láttán, amely légkondicionáló berendezés híján úszott a verejtékben, a lány felidézte az éjszaka eseményeit, melyek nem a nyári időjárás bizonyultak meglehetősen forrónak...
Rob sokkal inkább szálkásan volt izmos ami Kristen nagyon izgatta. Ez a pasi így meztelenül jobban fest, mint felöltözve, állapította meg kissé nyugtalanul. Pedig tegnap a farmernadrágban meg márkás pólójában sem volt utolsó látvány...
E pillanatban teljességgel hihetetlennek, sőt kifejezetten valószínűtlenek tűnt, hogy alig néhány órája még szenvedélyesen szeretkezett ezzel a vadidegen férfival. Sikerült belekeverednie egy hihetetlenül romantikus kalandba a szerelem fővárosában! És ez a kaland felülmúlta a legmerészebb álmait.
Kris képtelen volt elszakadni a csábító és még történtek után is vérforraló látványtól. ha most felébredne, mit mondanék neki? - fontolgatta. Vajon képes lenne-e olyan felszabadultan, gátlástalanul viccelődni vele, mint tegnap este? Mindenesetre kétségei támadtak, mert úgy érezte, az előző napi lazaságának, merészségének mostanra nyoma sem maradt.
Robert azonban szerencsére nem ébredt fel, csak a másik oldalára fordult, úgyhogy Kris zavartalanul gyönyörködhetett fényes hajában amely hosszabb volt, mint az általa ismert férfiaké, de még nem lehetett hosszúnak mondani. De szex közben annyira jó volt a hajába kapaszkodni....eszméletlen. Érdekes név választás egy franciának a Robert...inkább Lucien vagy valami más. Bár manapság már ez nem fontos. Kattogott Kris agya folyamatosan.
Úgy alszik, mint egy jóllakott oroszlán, állapította meg a lány, és azonnal bele is pirult, amiért egy vadállat jutott az eszébe különleges kalandjának hőséről, akire pedig, valami azt súgta, évtizedek múlva, amikor már a hamut is mamunak mondja, is emlékezni fog.
Összeszedte magát, és a lehető legcsendesebben a kijárathoz surrant. Még egy utolsó pillantást vetett a férfi formás hátsójára, amely kilátszott a takarónak használt gyűrött lepedő alól, aztán óvatosan behúzta maga mögött az ajtót.
A biztonsági zár kattanása még akkor is visszhangzott a fülében, amikor már a kihalt lépcsőházban rohant lefelé az első emeletre. Annyira remegett a keze, hogy miután végre sikerült előhasználnia a kulcsát, alig talált bele a zárba. Közben persze fülelt, nem hall-e föntről lépéseket.
Amint belépett a saját lakosztályába, és magára csukta az ajtót, eszébe jutott, mennyire elcsodálkozott, amikor újdonsült ismerőse előző este épp a Rue de Birague -ba, épp abba az öreg házba hívta meg magához, ahol ő is lakott. Szerencsére azonban volt annyi esze, hogy ezt nem kötötte alkalmi lovagja orrára.
Mint egy üldözött, akinek sikerült biztonságos menedékre lelnie, megkönnyebbülten támaszkodott a falnak, és lelki szemei előtt lepergett az éjszaka minden varázslatos pillanata. Szórakozottan simított végig a dekoltázsán, de a kedvenc maori féldrágakő nyakéke nem volt sehol. Nem tudott másra  gondolni, mint hogy a szeretkezés hevében valószínűleg kikapcsolódott, és most ott hever valahol Robert ágyában.
- Márpedig akkor keresztet vethetek rá - legyintett lemondóan - Nincs az a pénz, amiért visszamennék érte!
Megpróbálta beletörődni a veszteségbe, s hogy elterelje a figyelmét, inkább számba vette az elmúlt napok történéseit.
- Csak semmi megbánás! - figyelmeztette magát, és elhessentette a nyugtalanító gondolatokat.
Egyébként sem érezte teljesen idegennek a hálótársát, hiszen nyelvi nehézségek ellenére egészen jól elboldogultak...