Sziasztok! Na itt vagyok teljesen veletek. Gyógyszerekkel kezelnek és jobban érzem magam és hiányoztok ti is meg az írás is. Szóval most már vissza térünk a régi szokásokhoz, hogy hetente lesz egy-egy friss! Ez a rendszer május 9-től áll teljesen vissza mert jövőhéten van pár vizsgám ami fontos és nem tudom lesz e időm begépelni! Jah és jó olvasást!
becca20
A nászútnak ez az utolsó hete Kris minden várakozásának megfelelt, noha tudta, hogy a boldogságuk csupán színlelt,minden másodpercét kiélvezte. Meg volt győződve, hogy soha más férfit így nem tudna szeretni, mint Robot. Ebben a bizonyosságban száműzött minden kellemetlen gondolatot. Érzéki gyönyörökkel teli hetet remélt, és ez a vágya teljesült.
- Mit akarsz az utolsó napunkon csinálni? - kérdezte Rob.
Kris felállt, s a kávéscsészével a kezében kinézett a kertekre és a tengerre.
- Gondoltam, úszom egy kicsit a medencében, aztán összecsomagolok.
Rob gyönyörködve nézte a feleségét. Egészen kivirult, ragyog, mint a napsugár. Mindenkihez, akivel csak találkozott, rendkívül kedves volt,és a sziget minden lakosa a szívébe zárta. Ahogy Rob előre látta, összes vitájuk feledésbe merült. Tulajdonképpen ez volt élete legszebb hete. Tökéletesen összeilletek az ágyban és azon kívül is. Kris most barackszínű bikinit viselt, és hozzá egy áttetsző szárongot, amelyet keble között megcsomózott. Robnak elég volt ránéznie, hogy izgalomba jöjjön. Úgy találta, hogy a felesége tapasztalan létére meglepően csábítóan tud öltözködni. Persze , amíg csak ő látja, nagyon helyesen teszi.
-...azután az lesz a legjobb, ha megveszem a repülőjegyet.
Rob úgy elmerült gondolataiban és a gyönyörködésben, hogy alig hallotta a felesége szavait. Az utolsó mondatnál azonban felriadt.
- Nem szükséges, én már mindent elintéztem. A helikopter holnap reggel értünk jön, és elvisz Athénba, ahol a magánrepülőgépem vár.
Kris meglepetten fordult felé.
- Azt hittem, hogy üzleti ügyben New Yorkba kell utaznod.
- Úgy is van.
- Nekem viszont kedden Londonban kell lennem. Megegyeztem az oceanográfiai múzeummal, hogy a kutatásim céljára betekintés engednek fontos dokumentumokba. Hiszen azt mondtad, hogy folytathatom a munkámat.
Rob arca elkomorult.
- Igen, azt mondtam. De nem voltál még a londoni lakásomban, és első alkalommal be kell téged mutatnom a biztonsági embereknek meg a személyzetnek. Sokkal célszerűbb lenne, ha elhalasztanád a kutatásodat eddig, amíg együtt visszamegyünk Londonba. New York tetszeni fog neked. Amíg én dolgozom, te vásárolgathatsz.
Ez a válasz elkedvtelenítette Krist. Élvezte a napfényes nappalokat és az érzéki gyönyörökkel teli éjszakákat. Sokat nevettek együtt, és sokat beszélgette komolyan. Ennek kapcsán Kris megtudta, hogy Robban milyen érzések keringtek a családjával kapcsolatban és, hogy mennyire szereti nővérét és anyját. A nővére elvileg 20 évesen jött össze az ő apjával nem sokkal az után, hogy az apjuk Richard Pattinson meghalt és nem sokkal később teherbe is esett tőle sajnos a történet vetéléssel végződött. Mindennek már 15 éve.Nagyon régen volt de annyira ismeri az apját, hogy tudja nem tett ilyet. Rob azt is elmesélte neki, hogy a szanatóriumban azt is megállapították, hogy a lánynak Apa kompleszusa van. Kris nem akart el hinni ezt történetet. Bizonyos mértékig ez megmagyarázta, miért volt olyan fontos, hogy Kris a Pattinson nevet viselje. Noha Kris most már egy kicsit jobban értette a férje mozgatórugóit, azért nem tudta megbocsátani, azt hogy miért vette őt feleségül.
- Semmi kedvem sincs egész nap vásárolgatni - felelte végül - És nagyon jól ellakhatom a saját lakásomban nem értem miért kellene hozzád költöznöm most azonnal.
- Mert a feleségem vagy. Kész!
- Lehet, hogy a feleséged vagyok, de nem a tulajdonod! Kész! - vetette oda flegmán.
Rob szemei dühről árulkodtak.
- Nem lehetsz a tulajdonom mert nem vagy tárgy és kérlek ne alacsonyítsd le magad, hogy ezt állítod magadról - sziszegte Kris felé.
- Nem alacsonyítom le magam!
Rob megragadta Kris kezét és magához húzta.
- Drága kincsem nem lakhatsz sem a saját lakásodban sem anyádéknál és ennek egyetlen egy oka van! Neked melletted van a helyem és kész!
- Ne aggódj, nem fogom nekik elárulni, hogy valójában miért vettél feleségül. Semmi értelme, hogy felizgassam őket az apámról szóló hazugságaiddal. Most pedig először megvesszem a repülőjegyemet, aztán úszni megyek - rántotta ki magát Rob öleléséből.
- Nem! - Rob gyorsan elkapta a csuklóját. Zavarba ejtette és feldühítette, hogy felesége a legnagyobb egyetértésben eltöltött hét után újra ellenszegül - Nem hazudtam , és van a birtokomban egy levél ami ezt bizonyítja az állításomat.
- Csak akkor hiszem, ha látom.
- Hinni fogsz nekem - biztosította gorombán Rob.
Kris megvonta a vállát.
- Talán a nővéred hazudott - mondta szándékosan bántóan. Akármennyire fájt is neki, törésre akarta vinni a dolgot - Végül is aligha lehetett szent, 20 évesen házasságon kívüli gyereket várt.
A férfi szemében harag villant fel. Aztán magához húzta Krist, és vadul megcsókolta. Inkább büntetésből, mint szenvedélyből.
- Mi az ördög ütött beléd? Azt hittem...
- Mit hittél? Azt, hogy az ágyban felmutatott képességeid elfeledtetik, miért vettél feleségül? Sajnálom, de azt nem felejtettem el, és nem is fogom soha. Udvariasságot és házaséletet kívántál tőlem. Azt meg is kapod, de sem többet, sem kevesebbet. Kedden Londonban kell lennem, hogy folytathassam a munkámat.
Rob elengedte, hátrált egy lépést, és egy pillanatig némán nézte. Aztán elmosolyodott.
- Természetesen igazad van, de mindenképpen össze kell egyeztetnünk az időbeosztásunkat. Nem szeretnék önmegtartóztató férj lenni -Kris összerándult, ahogy a férfi kinyújtotta a karját, de az csak egy hajtincset simított el a homlokából. - Menj csak nyugodtan úszni! Egy alkalmazott becsomagolja a holmidat, és a jegyvásárlással sem kell törődnöd. Elhelyezlek a Londoni lakásomban, aztán holnap reggel onnan megyek tovább Amerikába. Ebéd után indulunk is.
- Komolyan mondod?
- Hát persze. A mézesheteknek már úgyis vége. Nincs semmi értelme, hogy még egy éjszakára maradjunk.
- Köszönöm.
- Később majd kellőképpen megköszönheted, most azonban fel kell hívnom a pilótát.
Az ebédet a verandán tálalták. Rob azonban csak megüzente, hogy még dolgoznia kell, és Kris legyen egy óra múlva indulásra kész.
Kris másodpercre pontosan a kitűzött időpontban jött le a lépcsőn. Azt a kék kosztümöt viselte, amelyben elindult a nászútra. Mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta.
Rob az előcsarnokban várta. Az egyik kezében laptop volt, a másikkal mobilt tartott a füléhez. Könnyű, testre szabott öltönyt viselt, és érezni lehetett a viselkedésében valami feszültséget.
Amint meghallotta felsége lépteit, a márványlépcső felé fordult. Lelki szemei előtt látta Krist, ahogyan az esküvőjük napján, ugyanebben az öltözetben lejön Deveral Hall ősrégi lépcsőin. Akkor fénylett a szeme a boldogságtól, és sugárzóan mosolygott rá.
Rob csak most döbbent rá, mekkora változáson ment keresztül a felesége. A szeretkezés továbbra is csodálatos volt vele, de a nászéjszakájuk óta már nem látta azt a felhőtlen boldogságot a szemében, és nem hallotta többé a túláradó szerelmi vallomásokat.
Nem mintha mindez különösképpen számítana, gondolta végül. Kris az ő nevét viseli, és ezzel elérte a célját. Odalépet a lépcső aljához.
- Nagyszerű, hogy ilyen pontos vagy. - Ebben a pillanatban őrült ötlete támadt, és alig tudta leplezni a mosolyát. - A helikopter már vár.
2011. április 30., szombat
2011. április 22., péntek
21. rész 1. fele
Egy pici fejezet nektek tőlem! becca20
Bizonyára ez az egyetlen ígéret, amelyet a nőkkel szemben sohasem szeg meg, gondolta Kris.
Kihajolt a korláton, és visszagondolt a templomban tett esküre. Mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta. Neki szent volt a házzasági eskü, Rob számára viszont csupán eszköz a célja eléréséhez. Amit a férje az egykori szeretőiről mondott, ha egyáltalán csakugyan egykorinak lehet őket nevezni, azt Kris egy pillanatig sem hitte. Robban nagyon erős az érzékiség, s ha ő elutasítaná, bizonyára habozás nélkül szeretkezne valaki mással. Ettől a gondolattól nagyon elszomorodott, de egy ötlete is támadt.
Rob hihetetlenül gazdag,mégis elmulasztotta, hogy házassági szerződést kössenek. Bizonyára azt hitte, hogy nem szükséges, hiszen fényűző életmódot biztosít a feleségének, és férfiúi képességeivel is magához tudja láncolni.
Annak viszont csekély a valószínűsége, hogy Rob hűséges marad. Mindkettőjük hivatása azzal jár, hogy világ legkülönbözőbb részeire kell utazniuk, így sokat lesznek egymástól távol. Neki elég a férje egyetlen félrelépéséről értesülnie, hogy elválhasson. És ebben az esetben legalább annyi végkielégítést követelhet, hogy hozzátartozói soha többé ne érezhessék fenyegetve maguk.
Ez a gondolkozás ugyan cseppet sem illet hozzá, de úgy látszik, ragadt már rá valami a férje észjárásából.
Talán példát kellene venni Robról, és a szigeten töltött idő alatt ki kellene élnie újonnan felfedezte érzékiségét. Rob fejtegetései szerint úgyis csupán az érzéki vágy köti össze őket, az pedig bármikor kialudhat. Ha egy hét leforgása után testileg tökéletesen kielégült, talán le tudja győzni a férje iránt érzett vágyat, vagy legalábbis jobban tud uralkodni rajta. Igen, a nászút utolsó hete legyen az érzékek ünnepe, ha a házassága teljes csőd is.
Kris rövidnadrágban és pólóban kilépett a verandára. A megterített asztal arról tanúskodott, hogy Rob már reggelizett. Már több mint egy órája felkelt, hogy fontos telefonjait elintézze. Kris nem tudta, hogy mos hol lehet. A mellvédhez lépett, és gyönyörködött a kilátásban. A villa egy domb tetején állt, s egy csodaszép öbölre nézett. Színpompásan virágzó kertek nyúltak le a part fehér homokjáig, amely mögött sötétzölden csillogott a tenger.
Kris tudta, hogy a hegyfok mögött egy kis halászfalu és egy hozzá tartozó kikötő bújik meg, hiszen előző délután ott horgonyoztak le. Innen föntről azonban úgy látszott, mintha rajtuk kívül nem is lenne ember a földön.
Egy kar kulcsolódott a derekára, és magához húzta.
- Nos? Tetszik a házam? - suttogta Rob felesége fülébe.
- Az nem kifejezés! Valóságos paradicsom! - Legalábbis az lenne más körülmények között, gondolta szomorúan.
A villa valóban csodaszép volt. A földszinten egy kör alakú előcsarnokból márványlépcső vezetett az emeletre. A két szinten összesen öt hálószoba, három szalon és egy könyvtárszoba volt. Mindezt az alagsorban testedzésre és szórakozásra szolgáló helységek egészítették ki. A négyfős személyzet gondoskodott róla, hogy minden olajozottan menjen. Egy egész csapat kertész dolgozott azon, hogy a teraszosan kialakított park és a hatalmas úszómedence kifogástalan állapotban legyen.
- Akkor jó. És mit akarsz ma csinálni?
- Szeretnék körül nézni a környéken, úszni a tengerben. Eddig még csak a kikötőt és a házat láttam.
- A kívánságod parancs.
Fél óra múlva nyitott terepjáróban hajtottak egy keskeny ösvényen. Rob csupán rövidnadrágot viselt, Kris pedig bekente magát napvédő krémmel, és ellenzős sapkát tett a fejére.
A kikötőben Rob váratlanul megállt, kiugrott a kocsiból és kiemelte Krist.
- Először is meghívlak a világ legjobb kávéjára, csak a házvezetőnőm meg ne hallja.
Letelepedtek egy kis utcai kávézóban egy rozoga asztalhoz. Azonnal kijött a tulajdonos, és szívélyes öleléssel üdvözölte Robot. Kris meglepve figyelte a jelenetet. Szívmelengető volt hallgatni, ahogy Rob görögül beszél, és látni, milyen jól érzi magát ebben a környezetben.
A kávét apró, édes süteményekkel tálalták, és ahogy ott ültek a járdán, rengetegen jártak arra. Rob mindenkinek büszkén bemutatta a feleségét. Olyan volt, mintha kicserélték volna. Nevetett, vidáman csevegett, és teljesen felszabadultnak látszott. Végül felállt, és felsegítette Krist is.
- Gyere akkor most felfedező útra indulunk.
Keresztül-kasul bejárták a szigetet, ami nem került sok időbe. Fenn a hegyekben sajtot és kenyeret ebédeltek egy kecskepásztor vendégeiként, akivel Rob láthatólag nagyon jó barátságban volt.
Délután egy magányos tengerparton töltötték. Rob anyaszült meztelenül ment be a tengerbe, és rábeszélte Krist, hogy kövesse példáját. Nagyokat úsztak, és vidáman nevetgéltek. Végül Kris azzal a tapasztalattal lett gazdagabb, hogy a tengerben is lehet szeretkezni.
Naplementekor visszatértek a villába. Kris kissé lesült, Rob pedig barnább és vidámabb volt, mint valaha. Együtt lezuhanyoztak, és verandán megvacsoráltak utána korán ágyba bújtak.
A nászútnak ez az utolsó hete Kris minden várakozásának megfelelt, noha tudta, hogy a boldogságuk csupán színlelt,minden másodpercét kiélvezte. Meg volt győződve, hogy soha más férfit így nem tudna szeretni, mint Robot. Ebben a bizonyosságban száműzött minden kellemetlen gondolatot. Érzéki gyönyörökkel teli hetet remélt, és ez a vágya teljesült.
Bizonyára ez az egyetlen ígéret, amelyet a nőkkel szemben sohasem szeg meg, gondolta Kris.
Kihajolt a korláton, és visszagondolt a templomban tett esküre. Mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta. Neki szent volt a házzasági eskü, Rob számára viszont csupán eszköz a célja eléréséhez. Amit a férje az egykori szeretőiről mondott, ha egyáltalán csakugyan egykorinak lehet őket nevezni, azt Kris egy pillanatig sem hitte. Robban nagyon erős az érzékiség, s ha ő elutasítaná, bizonyára habozás nélkül szeretkezne valaki mással. Ettől a gondolattól nagyon elszomorodott, de egy ötlete is támadt.
Rob hihetetlenül gazdag,mégis elmulasztotta, hogy házassági szerződést kössenek. Bizonyára azt hitte, hogy nem szükséges, hiszen fényűző életmódot biztosít a feleségének, és férfiúi képességeivel is magához tudja láncolni.
Annak viszont csekély a valószínűsége, hogy Rob hűséges marad. Mindkettőjük hivatása azzal jár, hogy világ legkülönbözőbb részeire kell utazniuk, így sokat lesznek egymástól távol. Neki elég a férje egyetlen félrelépéséről értesülnie, hogy elválhasson. És ebben az esetben legalább annyi végkielégítést követelhet, hogy hozzátartozói soha többé ne érezhessék fenyegetve maguk.
Ez a gondolkozás ugyan cseppet sem illet hozzá, de úgy látszik, ragadt már rá valami a férje észjárásából.
Talán példát kellene venni Robról, és a szigeten töltött idő alatt ki kellene élnie újonnan felfedezte érzékiségét. Rob fejtegetései szerint úgyis csupán az érzéki vágy köti össze őket, az pedig bármikor kialudhat. Ha egy hét leforgása után testileg tökéletesen kielégült, talán le tudja győzni a férje iránt érzett vágyat, vagy legalábbis jobban tud uralkodni rajta. Igen, a nászút utolsó hete legyen az érzékek ünnepe, ha a házassága teljes csőd is.
Kris rövidnadrágban és pólóban kilépett a verandára. A megterített asztal arról tanúskodott, hogy Rob már reggelizett. Már több mint egy órája felkelt, hogy fontos telefonjait elintézze. Kris nem tudta, hogy mos hol lehet. A mellvédhez lépett, és gyönyörködött a kilátásban. A villa egy domb tetején állt, s egy csodaszép öbölre nézett. Színpompásan virágzó kertek nyúltak le a part fehér homokjáig, amely mögött sötétzölden csillogott a tenger.
Kris tudta, hogy a hegyfok mögött egy kis halászfalu és egy hozzá tartozó kikötő bújik meg, hiszen előző délután ott horgonyoztak le. Innen föntről azonban úgy látszott, mintha rajtuk kívül nem is lenne ember a földön.
Egy kar kulcsolódott a derekára, és magához húzta.
- Nos? Tetszik a házam? - suttogta Rob felesége fülébe.
- Az nem kifejezés! Valóságos paradicsom! - Legalábbis az lenne más körülmények között, gondolta szomorúan.
A villa valóban csodaszép volt. A földszinten egy kör alakú előcsarnokból márványlépcső vezetett az emeletre. A két szinten összesen öt hálószoba, három szalon és egy könyvtárszoba volt. Mindezt az alagsorban testedzésre és szórakozásra szolgáló helységek egészítették ki. A négyfős személyzet gondoskodott róla, hogy minden olajozottan menjen. Egy egész csapat kertész dolgozott azon, hogy a teraszosan kialakított park és a hatalmas úszómedence kifogástalan állapotban legyen.
- Akkor jó. És mit akarsz ma csinálni?
- Szeretnék körül nézni a környéken, úszni a tengerben. Eddig még csak a kikötőt és a házat láttam.
- A kívánságod parancs.
Fél óra múlva nyitott terepjáróban hajtottak egy keskeny ösvényen. Rob csupán rövidnadrágot viselt, Kris pedig bekente magát napvédő krémmel, és ellenzős sapkát tett a fejére.
A kikötőben Rob váratlanul megállt, kiugrott a kocsiból és kiemelte Krist.
- Először is meghívlak a világ legjobb kávéjára, csak a házvezetőnőm meg ne hallja.
Letelepedtek egy kis utcai kávézóban egy rozoga asztalhoz. Azonnal kijött a tulajdonos, és szívélyes öleléssel üdvözölte Robot. Kris meglepve figyelte a jelenetet. Szívmelengető volt hallgatni, ahogy Rob görögül beszél, és látni, milyen jól érzi magát ebben a környezetben.
A kávét apró, édes süteményekkel tálalták, és ahogy ott ültek a járdán, rengetegen jártak arra. Rob mindenkinek büszkén bemutatta a feleségét. Olyan volt, mintha kicserélték volna. Nevetett, vidáman csevegett, és teljesen felszabadultnak látszott. Végül felállt, és felsegítette Krist is.
- Gyere akkor most felfedező útra indulunk.
Keresztül-kasul bejárták a szigetet, ami nem került sok időbe. Fenn a hegyekben sajtot és kenyeret ebédeltek egy kecskepásztor vendégeiként, akivel Rob láthatólag nagyon jó barátságban volt.
Délután egy magányos tengerparton töltötték. Rob anyaszült meztelenül ment be a tengerbe, és rábeszélte Krist, hogy kövesse példáját. Nagyokat úsztak, és vidáman nevetgéltek. Végül Kris azzal a tapasztalattal lett gazdagabb, hogy a tengerben is lehet szeretkezni.
Naplementekor visszatértek a villába. Kris kissé lesült, Rob pedig barnább és vidámabb volt, mint valaha. Együtt lezuhanyoztak, és verandán megvacsoráltak utána korán ágyba bújtak.
A nászútnak ez az utolsó hete Kris minden várakozásának megfelelt, noha tudta, hogy a boldogságuk csupán színlelt,minden másodpercét kiélvezte. Meg volt győződve, hogy soha más férfit így nem tudna szeretni, mint Robot. Ebben a bizonyosságban száműzött minden kellemetlen gondolatot. Érzéki gyönyörökkel teli hetet remélt, és ez a vágya teljesült.
2011. április 21., csütörtök
Főnix 8
Na szóval ne haragudjatok, hogy eddig nem írtam ez se egy jó feji de már nem akartam tovább húzni a dolgot. :S A füzetem még mindig nincs meg pedig ma nagytakarítást csináltam :( :( Na lényegtelen holnap kivizsgálásra megyek után haza megyek anyuékhoz a hétvégére szóval feji nem hiszem, hogy lesz. Ne haragudjatok!
Puszi becca20
Nem akarom vissza tartani. Nem tehetem meg. Így is rengeteget tett értünk megváltoztatott engem és így jobb apja lehetek Beckynek amit sose felejtek el neki. A lényeg, hogy most itt és addig kiélvezem a helyzetet amíg itt is marad...hogy utána mi lesz arról fogalmam sincs, de az biztos, hogy megleszünk!
Nem hittem volna, hogy az idő ilyen gyorsan telik, ha az ember boldog. A nap mindig gyorsan eltelt főleg, mert Kris mindig kitalált valamit, hol egy kirándulás a hegyekbe, hol vidámpark, vagy éppen cirkuszba terelte a családot. Imádtam ezeket a programokat, mert olyankor elfejtettem, hogy az a nő aki fényt hozott az életembe nem sokára elmegy. Tudom, hogy megígértem nem tartom vissza és miért is tenném? Hisz neki ott van az élete az álmai csak most fognak teljesülni, mg nekem itt van az életem és az álmaimnak itt kell, hogy teljesüljenek. Becky a szó legszorosabb értelmében ragaszkodik Krishez. Csak vele hajlandó reggelizni. Minden reggel pontba nyolckor felkelnek és megreggeliznek a konyhapult tetején. Emlékszem anya nagyon kiborult amikor egyik reggel ezt felfedezte, de azóta Hál' Istenek beletörődött, hogy ez egy "hagyomány" ahogy pici lányom fogalmazott azon a reggelen. meg mosolyodtam ezt az emléket. Kris feladatai közé tartozik még a fürdetés ami minden este hangos kacajjal karöltve ismétlődik. Hangos kacagásra lettem figyelmes így oda mentem a szoba ablakomhoz mivel Krisék a hátsó kertben játszottak.Legnagyobb meg döbbenésemre egy árva lélek sem volt ott. Ezért fülelni kezdtem honnan is hallom a kacagást. Kinéztem az előkertre néző ablakomon mert a kacaj onnan szűrődöttbe és meg pillantottam, ahogy kicsi lányom egy pici kutyussal játszik ha jól látom egy Husky. Becky felé hajolva gyömöszöli az ebet. Nagyon édesek. Kutya?.... Husky?.... De nekünk nincs is kutyánk! És mégis hol van Kris kié ez a kutya? Mielőtt lerohantam volna vettem pár levegőt és újra kinéztem. Szemeim Krist kereste és meg is találta. A járdán állt és Beckyt nézte miközben beszélgetett egy sráccal. Hirtelen megdermedtem. Ki az a srác? Mit keres itt? Ővé lenne a kutyus? És akkor észre vettem ahogy Kris fölé hajol és túl közelről mond neki valamit. Mérges lettem és nem azért mert beszélget mégis, hogy gondolja ezt! A lányom és az a véreb! Akár meg is haraphatja míg ő azzal a suhanccal beszélget és nem rá figyel! Le rohantam, hogy elhozzam onnan Beckyt és meg mondjam a magamét Krisnek. Már majdnem oda értem amikor a srác megint mondott valamit Krisnek aki hátravetett fejjel nevetett rajta. Ebből elég! Egy métere voltam tőlük amikor Kris rám kapta a tekintetét a szemei hirtelen csillogni kezdtek és egy csábos mosolyra húzta a száját. De ez most cseppet sem érdekel bármilyen őrjítően néz ki ebbe a ruhába. És akkor tudatosult bennem, hogy egy rövid nadrág és egy alig takaró top van rajta. Mégis, hogy képzeli, hogy félig meztelenül járkál és mutogatja magát.
- Rob! De jó, hogy lejöttél ezt neked is látnod kell! - mosolygott Kris.
- Mégis mit kéne látnom? - kérdeztem enyhén gorombán miközben negáltam a sráccal szemben. Nem akartam mégis végig mértem ahhoz képest, hogy kutyát sétáltat egy kicsit túl volt öltözve, farmer nadrágban és fekete ingben feszített előttem ami ki volt nyitva. Hát ilyen nincs mit hisz ez magáról. Ráncoltam össze szemöldököm.Férfi szemmel is az az igazi macsó volt tenger kék szem és szőke rövidre nyírt hajjal akár a szőke herceg is lehetne...csak, hogy ez az én mesém és itt nincs semmi keresni valója mérgelődtem magamban. Kris hangja rántotta ebből ki:
- Rob, ő itt Christian - mosolygott ás rá mutatott a szőke hercegre - Christian ő itt Rob - mutatott rám - Becky apukája.
- Ohh. Hello! - nyújtotta felém kezét amit elfogadta bunkó mégsem lehetek vele. - Nagyon szép a kislányod.
- Igen. - bólintottam és Beck felé nézettem.
- Apuciiiiii - rohant hozzám Becky - Boby ejadó megvesed nekem???? Lécccci - nézet rá könyörgő szemekkel.
- Ki az a Boby? - kérdeztem mert most csak arra a nyálgolyóra tudtam figyelni.
- Apuuuuu ne legyéj máj ilyen Boby a bajátom. - Mi??? A barátja??? Becky észre vehetette, hogy nem vagyok képben ezért megmagyarázta - Boby a bajátom, a k-u-ty-a -próbálta tagolni nekem amin nem tudtam nem elmosolyodni. Kris fel néztem aki egy néma "ne harugodj"-ot tátogott nekem.
- Kris mesélte, hogy szeretitek az állatokat szóval nektek szívesen eladom - mosolygott majd elkövetett egy hibát át karolta Krist és magához húzta és egy puszit nyomot az arcára vártam, hogy esetleg Kris elhúzódik de nem tette. Azt hittem, hogy ott rögtön beleverem a srácot a betonba.
- Mennyiért adod? - préseltem ki magamból a ezt a két szócskát.
- Hát Kris miatt tiétek 20-ér - válaszolta majd megint egy puszi következet túlságosan is közel Kris szájához. Na itt telt be a pohár. Beckhez fordultam.
- Kicsim menj be a nagyihoz és mutasd meg neki Bobyt és óvatosan közöld vele, hogy Boby mostantól velünk lakik, jó kicsim??
- Tényleg vejünk majad??? De jóóóóóóóóóóó - sipította és beszaladt nem tudom ennyire lesz ez kíméletes de most csak ezek ketten érdkeltek. Kris még minidg nem bontakozott ki a srác öléből ami egyre jobban dühített. És még mosolyog is rá! Jó vége ezt itt most befejezik. A farzsemeből előhúztam a pénztárcám és kivettem belőle egy húszast. Krist kirántottam Christian öleléséből és lehet ne úgy is foglamazni, hogy oda vágtam hozzá a pénzt.
- Tessék egy húszas. Köszönjük. Szia. Most menünk kell. - hadartam miközben magammal rángattam. A megdöbbenéstől se ő se a srác nem tudott meg mukkanni. Tudtam, hogy Krisnél ez nem sokáig lesz így ezért gyorsan betoltam az ajtón amikor vissza néztem nyálgolyó még mindig ott állt, mint aki gyökeret eresztett - Jah és örülök, hogy megismertelek - majd meg se várva, hogy reagálni tudjon becsaptam az ajtónkat. Kris elég dühös szemeket meresztett rám. Már vártam, hogy ordibálni kezdjen de ekkor ismét bebizonyította, hogy ő nem olyan, mint a többi.
Lassan felém sétált, farkas szemet néztünk. Kartávolságra megállva előttem kinyújtotta a kezét majd az egyik ujjával bökdösni kezdte a mellkasom.
- Nem tudom, hogy mi a franc bajod volt az előbb...vagyis de tudom! Féltékeny voltál!
- Nem voltam féltékeny - vágtam közbe.
- Szóval ha nem akkor biztos elborult a gyógyszered másra ezt igazán nem tudom kenni. Miért voltál ilyen bunkó? És mégis, hogy gondoltad? Chris szívességet tett nekünk.
- Mégis mivel azzal, hogy fogdosott?
- Te tiszta hülye vagy.
- Nem vagyok az a srác rád volt gerjedve!
- Az a srác az unokaöcsém te ostoba- sziszegte felém majd felrohant az emeletre. És akkor esett le, hogy azért nem húzódott el. És azért kaptuk olcsóbban a kutyát Kris miatt. Ostoba vagy Robert Pattinson az egyszer biztos. A lépcső aljára leültem és arcom a kezembe temetem. Nem tudom meddig lehettem így amikor valami nedveset érzetem a nyakamon. Hátra nyúltam és valami nyúlós hideg "izé" tapadt a kezeimre. Lassan hátra fordítottam a fejem és akkor ismét kaptam a nyálas "izéből" ami nem más volt mint Boby nyelve egyenesen a képembe landolt.
- Fújjj ezt nem szabad! Rossz kutya. - álltam fel gyorsan
- Apuuuu ne szid meg Bobyt hisz ő még kicsi.
- Tudod kicsim nem szidom csak tanítom- vettem ölembe egyetlenemet.
- De akoj is! Kjis is miattad olyan szomoju mivej csunyán beszéjtéj a tesojávaj. - jelentett ki Becky
Tudtam jól, hogy igaza van még ha egy picit el is tér a valóságtól a történet.
- Ő nem a tesója, hanem a az unokaöccse az más egy picit, de te ezt honnan tudod?
- A Nagyivaj pont kint vojtunk akkoj és hajotuk. Nagyi azt mondta jád, hogy ököj! Apu mi az az ököj.
- Hát kicsim, apud egy ökör! - Beckynek ez annyira tetszett, hogy hangosan kacagni kezdet amihez Boby ugatással csatlakozott. Az egész ház zenget tőlük és ez olyan jó érzés volt. De most van egy fontos dolgom ki kell engesztelnem Krist ezt nem hagyhatom annyiban.
Puszi becca20
Nem akarom vissza tartani. Nem tehetem meg. Így is rengeteget tett értünk megváltoztatott engem és így jobb apja lehetek Beckynek amit sose felejtek el neki. A lényeg, hogy most itt és addig kiélvezem a helyzetet amíg itt is marad...hogy utána mi lesz arról fogalmam sincs, de az biztos, hogy megleszünk!
Nem hittem volna, hogy az idő ilyen gyorsan telik, ha az ember boldog. A nap mindig gyorsan eltelt főleg, mert Kris mindig kitalált valamit, hol egy kirándulás a hegyekbe, hol vidámpark, vagy éppen cirkuszba terelte a családot. Imádtam ezeket a programokat, mert olyankor elfejtettem, hogy az a nő aki fényt hozott az életembe nem sokára elmegy. Tudom, hogy megígértem nem tartom vissza és miért is tenném? Hisz neki ott van az élete az álmai csak most fognak teljesülni, mg nekem itt van az életem és az álmaimnak itt kell, hogy teljesüljenek. Becky a szó legszorosabb értelmében ragaszkodik Krishez. Csak vele hajlandó reggelizni. Minden reggel pontba nyolckor felkelnek és megreggeliznek a konyhapult tetején. Emlékszem anya nagyon kiborult amikor egyik reggel ezt felfedezte, de azóta Hál' Istenek beletörődött, hogy ez egy "hagyomány" ahogy pici lányom fogalmazott azon a reggelen. meg mosolyodtam ezt az emléket. Kris feladatai közé tartozik még a fürdetés ami minden este hangos kacajjal karöltve ismétlődik. Hangos kacagásra lettem figyelmes így oda mentem a szoba ablakomhoz mivel Krisék a hátsó kertben játszottak.Legnagyobb meg döbbenésemre egy árva lélek sem volt ott. Ezért fülelni kezdtem honnan is hallom a kacagást. Kinéztem az előkertre néző ablakomon mert a kacaj onnan szűrődöttbe és meg pillantottam, ahogy kicsi lányom egy pici kutyussal játszik ha jól látom egy Husky. Becky felé hajolva gyömöszöli az ebet. Nagyon édesek. Kutya?.... Husky?.... De nekünk nincs is kutyánk! És mégis hol van Kris kié ez a kutya? Mielőtt lerohantam volna vettem pár levegőt és újra kinéztem. Szemeim Krist kereste és meg is találta. A járdán állt és Beckyt nézte miközben beszélgetett egy sráccal. Hirtelen megdermedtem. Ki az a srác? Mit keres itt? Ővé lenne a kutyus? És akkor észre vettem ahogy Kris fölé hajol és túl közelről mond neki valamit. Mérges lettem és nem azért mert beszélget mégis, hogy gondolja ezt! A lányom és az a véreb! Akár meg is haraphatja míg ő azzal a suhanccal beszélget és nem rá figyel! Le rohantam, hogy elhozzam onnan Beckyt és meg mondjam a magamét Krisnek. Már majdnem oda értem amikor a srác megint mondott valamit Krisnek aki hátravetett fejjel nevetett rajta. Ebből elég! Egy métere voltam tőlük amikor Kris rám kapta a tekintetét a szemei hirtelen csillogni kezdtek és egy csábos mosolyra húzta a száját. De ez most cseppet sem érdekel bármilyen őrjítően néz ki ebbe a ruhába. És akkor tudatosult bennem, hogy egy rövid nadrág és egy alig takaró top van rajta. Mégis, hogy képzeli, hogy félig meztelenül járkál és mutogatja magát.
- Rob! De jó, hogy lejöttél ezt neked is látnod kell! - mosolygott Kris.
- Mégis mit kéne látnom? - kérdeztem enyhén gorombán miközben negáltam a sráccal szemben. Nem akartam mégis végig mértem ahhoz képest, hogy kutyát sétáltat egy kicsit túl volt öltözve, farmer nadrágban és fekete ingben feszített előttem ami ki volt nyitva. Hát ilyen nincs mit hisz ez magáról. Ráncoltam össze szemöldököm.Férfi szemmel is az az igazi macsó volt tenger kék szem és szőke rövidre nyírt hajjal akár a szőke herceg is lehetne...csak, hogy ez az én mesém és itt nincs semmi keresni valója mérgelődtem magamban. Kris hangja rántotta ebből ki:
- Rob, ő itt Christian - mosolygott ás rá mutatott a szőke hercegre - Christian ő itt Rob - mutatott rám - Becky apukája.
- Ohh. Hello! - nyújtotta felém kezét amit elfogadta bunkó mégsem lehetek vele. - Nagyon szép a kislányod.
- Igen. - bólintottam és Beck felé nézettem.
- Apuciiiiii - rohant hozzám Becky - Boby ejadó megvesed nekem???? Lécccci - nézet rá könyörgő szemekkel.
- Ki az a Boby? - kérdeztem mert most csak arra a nyálgolyóra tudtam figyelni.
- Apuuuuu ne legyéj máj ilyen Boby a bajátom. - Mi??? A barátja??? Becky észre vehetette, hogy nem vagyok képben ezért megmagyarázta - Boby a bajátom, a k-u-ty-a -próbálta tagolni nekem amin nem tudtam nem elmosolyodni. Kris fel néztem aki egy néma "ne harugodj"-ot tátogott nekem.
- Kris mesélte, hogy szeretitek az állatokat szóval nektek szívesen eladom - mosolygott majd elkövetett egy hibát át karolta Krist és magához húzta és egy puszit nyomot az arcára vártam, hogy esetleg Kris elhúzódik de nem tette. Azt hittem, hogy ott rögtön beleverem a srácot a betonba.
- Mennyiért adod? - préseltem ki magamból a ezt a két szócskát.
- Hát Kris miatt tiétek 20-ér - válaszolta majd megint egy puszi következet túlságosan is közel Kris szájához. Na itt telt be a pohár. Beckhez fordultam.
- Kicsim menj be a nagyihoz és mutasd meg neki Bobyt és óvatosan közöld vele, hogy Boby mostantól velünk lakik, jó kicsim??
- Tényleg vejünk majad??? De jóóóóóóóóóóó - sipította és beszaladt nem tudom ennyire lesz ez kíméletes de most csak ezek ketten érdkeltek. Kris még minidg nem bontakozott ki a srác öléből ami egyre jobban dühített. És még mosolyog is rá! Jó vége ezt itt most befejezik. A farzsemeből előhúztam a pénztárcám és kivettem belőle egy húszast. Krist kirántottam Christian öleléséből és lehet ne úgy is foglamazni, hogy oda vágtam hozzá a pénzt.
- Tessék egy húszas. Köszönjük. Szia. Most menünk kell. - hadartam miközben magammal rángattam. A megdöbbenéstől se ő se a srác nem tudott meg mukkanni. Tudtam, hogy Krisnél ez nem sokáig lesz így ezért gyorsan betoltam az ajtón amikor vissza néztem nyálgolyó még mindig ott állt, mint aki gyökeret eresztett - Jah és örülök, hogy megismertelek - majd meg se várva, hogy reagálni tudjon becsaptam az ajtónkat. Kris elég dühös szemeket meresztett rám. Már vártam, hogy ordibálni kezdjen de ekkor ismét bebizonyította, hogy ő nem olyan, mint a többi.
Lassan felém sétált, farkas szemet néztünk. Kartávolságra megállva előttem kinyújtotta a kezét majd az egyik ujjával bökdösni kezdte a mellkasom.
- Nem tudom, hogy mi a franc bajod volt az előbb...vagyis de tudom! Féltékeny voltál!
- Nem voltam féltékeny - vágtam közbe.
- Szóval ha nem akkor biztos elborult a gyógyszered másra ezt igazán nem tudom kenni. Miért voltál ilyen bunkó? És mégis, hogy gondoltad? Chris szívességet tett nekünk.
- Mégis mivel azzal, hogy fogdosott?
- Te tiszta hülye vagy.
- Nem vagyok az a srác rád volt gerjedve!
- Az a srác az unokaöcsém te ostoba- sziszegte felém majd felrohant az emeletre. És akkor esett le, hogy azért nem húzódott el. És azért kaptuk olcsóbban a kutyát Kris miatt. Ostoba vagy Robert Pattinson az egyszer biztos. A lépcső aljára leültem és arcom a kezembe temetem. Nem tudom meddig lehettem így amikor valami nedveset érzetem a nyakamon. Hátra nyúltam és valami nyúlós hideg "izé" tapadt a kezeimre. Lassan hátra fordítottam a fejem és akkor ismét kaptam a nyálas "izéből" ami nem más volt mint Boby nyelve egyenesen a képembe landolt.
- Fújjj ezt nem szabad! Rossz kutya. - álltam fel gyorsan
- Apuuuu ne szid meg Bobyt hisz ő még kicsi.
- Tudod kicsim nem szidom csak tanítom- vettem ölembe egyetlenemet.
- De akoj is! Kjis is miattad olyan szomoju mivej csunyán beszéjtéj a tesojávaj. - jelentett ki Becky
Tudtam jól, hogy igaza van még ha egy picit el is tér a valóságtól a történet.
- Ő nem a tesója, hanem a az unokaöccse az más egy picit, de te ezt honnan tudod?
- A Nagyivaj pont kint vojtunk akkoj és hajotuk. Nagyi azt mondta jád, hogy ököj! Apu mi az az ököj.
- Hát kicsim, apud egy ökör! - Beckynek ez annyira tetszett, hogy hangosan kacagni kezdet amihez Boby ugatással csatlakozott. Az egész ház zenget tőlük és ez olyan jó érzés volt. De most van egy fontos dolgom ki kell engesztelnem Krist ezt nem hagyhatom annyiban.
2011. április 15., péntek
Sziasztok!
Utálok magyarázkodni, de szerintem ti mindannyian megérdemlitek, hogy elmondjam miért nincs most friss! Először is meg szeretnék nyugtatni mindenkit, hogy folytatás lesz nem hagyom félbe a történeteimet mert szeretem őket írni és szeretem olvasni a véleményeteket is. Már előző bejegyzésembe írtam, hogy beteg vagyok. Egy piti megfázás igazából. Csakhogy már vagy 3 hónapja gyenge vagyok és folyton aludtam és egy 21 éves lánytól, hogy napi 12 -14 órát aludjon az sok. Tényleg fáradékony vagyok és sok mindent elfelejtettem itt jön az a dolog ami miatt most nincs friss. Van egy füzetem amibe előre írom a fejezeteket, van úgy, hogy meg van van úgy, hogy nincs. A helyzet, hogy vagy 2 hete az ördög ölelésével végeztem. A kis füzetembe meg írtam az utolsó részt is. A helyzet nem emlékszem hova tettem:( Nincs meg :( a lényeg az, hogy keresni fogom. De sajnos most nem ez a legfontosabb mert, hogy ma elmentem az orvosomhoz a laboreredményekkel és pusztán annyit mondott a vérképemre, hogy nagyon nagy gond van. További vizsgálatokra van szükség. Ezen agyalok egész nap, hogy mi lehet az a nagyon nagy gond :S Megígérem, hogy rá fogok feküdni a keresésre, csak most nem tudok oda koncentrálni. Ne haragudjatok nem akartalak titeket terhelni. Csak elakartam mondani, hogy lesz friss és reményeim szerint minél hamarabb!!!!!
becca20
Utálok magyarázkodni, de szerintem ti mindannyian megérdemlitek, hogy elmondjam miért nincs most friss! Először is meg szeretnék nyugtatni mindenkit, hogy folytatás lesz nem hagyom félbe a történeteimet mert szeretem őket írni és szeretem olvasni a véleményeteket is. Már előző bejegyzésembe írtam, hogy beteg vagyok. Egy piti megfázás igazából. Csakhogy már vagy 3 hónapja gyenge vagyok és folyton aludtam és egy 21 éves lánytól, hogy napi 12 -14 órát aludjon az sok. Tényleg fáradékony vagyok és sok mindent elfelejtettem itt jön az a dolog ami miatt most nincs friss. Van egy füzetem amibe előre írom a fejezeteket, van úgy, hogy meg van van úgy, hogy nincs. A helyzet, hogy vagy 2 hete az ördög ölelésével végeztem. A kis füzetembe meg írtam az utolsó részt is. A helyzet nem emlékszem hova tettem:( Nincs meg :( a lényeg az, hogy keresni fogom. De sajnos most nem ez a legfontosabb mert, hogy ma elmentem az orvosomhoz a laboreredményekkel és pusztán annyit mondott a vérképemre, hogy nagyon nagy gond van. További vizsgálatokra van szükség. Ezen agyalok egész nap, hogy mi lehet az a nagyon nagy gond :S Megígérem, hogy rá fogok feküdni a keresésre, csak most nem tudok oda koncentrálni. Ne haragudjatok nem akartalak titeket terhelni. Csak elakartam mondani, hogy lesz friss és reményeim szerint minél hamarabb!!!!!
becca20
2011. április 9., szombat
2011. április 5., kedd
20.fejezet
- Igen sajnálom. - mondta, Kris és kibontakozott az ölelésből. - De te ne zavartasd magad! Megbízható forrásból, tudom, hogy legalább két olyan nő van a fedélzeten, aki a szeretőd volt. Valamelyikük biztosan szívesen a rendelkezésedre áll. Ha pedig mégsem, a parton tárt karokkal várnak a motorsport iránt rajongó hölgyekRob sóbálvánnyá meredt...
Egy darabig szóhoz sem jutott...
- Érdekes véleményed van rólam - mondta aztán - Lehet, hogy egyszer majd élek a nagylelkű ajánlatoddal. Először azonban azt szeretném tudni, hogy ki tálalta fel neked ezeket a képtelen hazugságokat.
- Nos, az Emily ügyről már régóta tudok - mondta Kris hűvös, tárgyilagos hangon - Ma reggel pedig véletlenül meghallottam, ahogy Sally Harding a te csodálatos képességeidről áradozott. Egyúttal nem győzött sajnálkozni rajtam. Azt mondta, rajtad kívül más nem lenne képes arra, hogy legalább két szeretőjét is meghívja a nászútjára.
- És te hiszel neki?
- A sajtó szerint rengeteg kalandod volt, és tudtommal nem is tagadtad.
- Arra nem volt szükség - Rob az üzleti életben minden eszközzel megvédelmezte volna a hírnevét, a sajtónak a magánéletére vonatkozó eltúlzott állításaival azonban sohasem szállt vitába.Ami pedig Sallyt illeti, éppen ő próbált közeledni hozzá, pedig férjes asszony. Egy visszautasított nő...
- Ha te mondod- Kris hitetlenkedő képet vágott, megvonta a vállát, és bement a fürdőszobába.
Rob utána akart menni, hogy meggyőzze az igazáról, de aztán felülkerekedett a férfiúi büszkesége. Eddig sohasem érezte szükségét, hogy egy nővel szemben igazolja magát, és nem akarta most elkezdeni. Egészen úgy festene, mintha könyörögne.
Elmormolt egy kacskaringós szitkozódást, és sietve kiment a fedélzetre. Attól félt, hogy felesége közelébe eltalálná veszíteni a fejét. arról pedig szó sem lehet.
Amikor megnyugodott, és visszament a kajütbe, Kris már mélyen aludt. Milyen ártatlan és milyen hiszékeny! Sally valószínűleg rájött, hogy Kris hallja, és szándékosan tálalta fel neki egy csomó hazugságot.
Rob már régen megtanulta, hogy minden tagadás értelmetlen. Csak olaj lenne a tűzre. Ha meglátják egy nővel, rögtön úgy könyvelik el, hogy ő a legújabb szeretője.
Voltak ugyan kapcsolatai, de mindig felelősen viselkedett. Sohasem élt együtt senkivel, nem keltett hamis reményeket, és sohasem hagyott könnyeket maga után. Emilyvel, akire Kris olyan féltékeny, csupán egyetlen éjszakát töltött. Kétséges persze, hogy felesége mindezt elhiszi-e.
Rob óvatosan bebújt Kris mellé az ágyba, és átkarolta a derekát. Hosszú ideig hallgatta egyenletes légzését, és szilárdan elhatározta, hogy mindjárt másnap reggel tisztázni fog.
Úgy festünk, mint a tökéletes házaspár mintaképe, gondolta keserűen Kris, ahogy a fedélzeten a korlátnál álltak, és búcsút intettek az utolsó vendégeknek. Aztán Rob megfogta a vállát, és maga felé fordította.
- Hova szeretnél most menni? Jövőhéten New Yorkban kell lennem, de addig van még egy teljes hetünk. Hajókázhatunk a Földközi- tengeren, vagy elmehetünk a villámba az egyik görög szigetre. Melyiket szeretnéd jobban?
Kris rá nézett a férjére, és nagyon jól tudta, hogy annak mi jár a fejében. Reggel Rob karjában ébredt, és még mindkettejükben parázslott a reggeli szerelmi játék emléke. Nem, nem szerelem, csupán érzéki gyönyör, javította ki magát Kris, miközben az ismerős fájdalom szorította össze a szívét.
A légyott után Rob újra biztosította afelől, hogy Sally közeledési kísérletét elutasította, mert a férje jó barátai közé tartozik.
- Természetesen volt néhány nő az életemben - ismerte el - de ha annyian lettek volna, mint ahogyan a sajtó állítja, nem maradt volna időm, hogy ekkor vagyont felhalmozzak. És már rég elpusztultam volna a kimerültségtől.
Kris úgy tett, mintha hinne neki, de csak a béke kedvéért. magában azon tűnődött, hogyan tudja Rob olyan szigorúan elválasztani a testi gyönyört az érzelmektől. Ő erre nem volt képes, de kelepcébe került. És nem csupán azért, mert aggódott a családjáért. A Rob iránti vágy is fogva tartotta. Ez olyan volt, mint a valami láz. Az előző napi felfedezése után azt hitte, kigyógyult, de ahogy reggel Rob ölelő karjában éberdt, rögtön tudta, mekkorát tévedett. Minden nappal amelyet Robbal töltött, jobban és jobban a bűvöletébe került. szinte megszállottan vágyott az érintésére, becézgetésére. s emiatt nagyon szégyellte magát.
Miután Tom az utolsó vendéget is kikísérte a partra, Kris, Rob és a legénység egyedül maradt a fedélzeten. Különös módon a vitorlás hirtelen sokkal kisebbnek tűnt. Kris hirtelen megijesztette a gondolat, hogy egy teljes hetet menekülési lehetőség nélkül a hajon töltsön. A szárazföldön legalább lehetősége van, hogy időről időre kiszabaduljon Rob bűvköréből.
- Gondolom a hazatérés nem jöhet szóba?
- Te ott vagy otthon, ahol én vagyok - fonta szorosabbra a karját a férfi Kris válla körül - Döntsd el, hogy mit akarsz, különben én döntök helyetted.
- Jól van. Azonnal kiadom az utasítást a kapitánynak. Aztán dolgoznom kell.Most szórakozz egy kicsit egyedül, később majd jövök.- Ezzel magához húzta Krist és megcsókolta. A szeme sokat ígérően csillogott. Bizonyára ez az egyetlen ígéret, amelyet a nőkkel szemben sohasem szeget meg, gondolta Kris.
2011. április 3., vasárnap
Főnix 7
A családom imádja a lányom egyenesen rajong érte és ehhez most már én is csatlakozom. csak tudnám, hogy miért ragaszkodik ahhoz, hogy elmenjen innen és, hogy ne ragaszkodjunk annyira hozzá. Valami itt nem stimmel, rossz előérzetem támadt... nagyon rossz...
Nem is hittem el, hogy tényleg Kris van mellettem az ágyban. Olyan édesen szuszogott! Nem bírtam megállni és cirógatni kezdtem meztelen hátát. Az érintésemre, mint egy kiscica nyújtózót egyet és felém fordult kicsit álmoskás mosollyal, meg tudtam volna enni. Szemeit az enyémbe fúrta és én ott abban a pillanatban jöttem rá ezt soha sem bánom meg, amit ma délután itt elkövetünk. Kócos haja szét terült a párnán most is meg kellett állapítanom, hogy nem egy kimondott szépség és mégis most azt érzem nála szebb nő nincs. Odahajoltam hozzá és megcsókoltam.
- Ezt miért kaptam? - kérdezte Kris huncut mosollyal.
- Hát... azért mert fel kell kelnünk. Becky nem sokára felébred és anyáék is haza érnek. - Még végig se mondtam de már fel is pattant és szó szerint magára kezdte rángatni a ruhát.
- Miért nem mondtad, hogy ennyi az idő! Már csak az hiányzik, hogy lebukjunk. - dühöngött, ahogy az ágyból néztem nekem még mindig egy kis cica jut eszembe róla. Vicces látvány volt... dühös kiscica. Már csak arra figyeltem fel, hogy valami az arcomba csapodik.
- Öltözz már Pattinson erre most nincs időnk. - viharzott ki a szobámból. Nem bírtam és felkacagtam....kacagtam...és csak kacagtam...amikor egyszer csak belém ötlőt a felismerés, hogy most volt az első felszabadult kacagásom mióta Kathy itt hagyott minket. Magamra kaptam egy bokszert és egy pólót és a szekrényemhez léptem. A képet levettem a szekrényemről és csak néztem Kathy és én voltunk rajta mielőtt teherbe esett volna. Szépek voltunk és boldogok. Tényleg Te voltál számomra az igazi Kathy? Ami idő jutott nekünk csodálatos volt mégis most úgy érzem, nem az volt az igazi! Az igazi szerelem, olyan, mint a filmeken? Fogalmam sincs, de hiányzol, most már nem annyira és ne kérdezd miért, talán csak túlléptem. Hisz meg kellett tennem a lányom miatt...a lányunk miatt. Annyira sajnálom ami történt, ha Te lettél volna az igazi akkor nem "Happy End-el" kellett volna végződnie a történetünknek? Vagy ilyen már tényleg csak a filmekben van? Oda mentem az ablakhoz és kinéztem Becky már felébredt és Krissel játszott kint az udvarunkon, fogócskáztak kacagásuk az egész teret betöltötte. Kathy szerintem te is szeretnéd Krist, ha másért nem hát azért ahogy Beckyvel bánik.Nem tudom miért érzem így de szerintem nagyon szereti Beckyt. Létezik mennyország és pokol is?! Én hiszek a mennyben és hiszek a pokolban is. Ennek több oka van először is neked a mennybe kellett kerülnöd, mert feláldoztad magad egy angyalért akit küldtek nekünk. Egyiket sem láttam még, de tudom, hogy léteznek. Létezniük kell mert menny és pokol nélkül mind elkárhoznánk, az meg mégsem történhet meg! Olyan jó lenne, ha válaszolhatnál nekem. Ekkor hallottam, hogy egy kocsi fékez. Anyáék is haza értek. Felkaptam egy farmer nadrágot és lecammogtam. Mindenki a konyhában volt és tett-vett. Apa a csapot szerelte Becky pedig a csavarhúzókat adogatta neki, anya a hűtőbe rakodott be amibe Kris segédkezet neki. Egy nagy boldog család. Tetszik ez a kép. Ebben a pillanatban Kris rám kapta a tekintettét és félénken elmosolyodott. Én még rá kacsintottam amibe belepirult...imádom ezt a nőt. Utána anyára néztem aki először furcsán nézett ránk majd egy hatalmas arc repesztő vigyor terült szét az arcán. Kész! Lebuktunk! Engem nem zavar, dehogy Krist sem abban már nem voltam olyan biztos.
- Mit csináltatok fiatalok amíg mi nem voltunk? - kérdezte meg apa, hát ez hihetetlen ő is mindig mindenbe bele trafál.
- Én az előadásomra készültem fel - jelentette Kris maga biztosan és töltött magának egy pohár vizet.
- Á, szóval az előadásod témája az emberi test lesz, kislányom? - kontrázott rá apa. Egy időben több dolog történt anya egy tockost adott apunak aki idő közben mellé került és Kris kiköpte a vizet amit éppen meg akarta inni. Kislányom ezt viccesnek találta és nevetni kezdet.
- Bocsánat. Ezt meg, hogy érteted, Richard? - kérdezte Kris zavartam miközben a követ törölte fel.
- Úgy, hogy kint játszottál az udvaron Beckyvel!
Mind a négyen tudtok, hogy nem így értette. Kris engem figyelt kétségbe esetten mire én egy vállrándítással elintéztem a dolgot. Anya pedig a fejét ingatta miközben apa még mindig a fejét simogatta ahol anya megütötte. Na ebből elég.
- Becky mit csináljunk most?
- Nézzük meg a Hófehéjkét!
- Ti nézzétek meg én addig megcsinálom a vacsorát. - mondta anya.
- Ne Claire most én szeretnék vacsorát főzni.
- Nyem Kris vejünk jön meséjt nézni! Ügye mami?
- Persze kincsem - simította meg anya Becky buksiját.
- Hát jó - egyezett bele Kris letörten.
- Apád elmegy sörözni vacsoráig úgyhogy senki sem fog titeket zavarni.
- Tökéletes - néztem csúnyán anyára, ne célozgasson már itt.
Bevonultunk a napaliba és betettem a Hófehérkét Beckynek. Mire megfordultam Kris az egyik fotelben ült. Nem tudtam mire vélni miért nem ült a kanapéra ezért próbáltam kérdő fejet vágni csak nem veszítettem el színészi képességeimet. Kris úgy tett, mintha észre sem venné. Helyett foglaltam Becky mellett aki amint el kezdődőt a mese már Kris előtt állt.
- Jehetek az öjedben?
- Persze picim - és már fel is kapta az ölébe. Két perc múlva Becky felvette a mese néző pózt a fejecskéjét Kris vállára hajtotta és nagy ujját a szájába vette és halkan elkezdet cuppogni. Nagyon édesek voltak mind ketten.Biztos vagyok benne, hogy a konyhába történtek miatt nem volt hajlandó mellém ülni. Lesz mit meg beszélnem apával az már egyszer biztos. A film közepe felé észre vettem, hogy Kris mocorog. Elmosolyodtam a fejemet tenném rá, hogy elzsibbadt de nem akarja letenni Beckyt és át ülni sem szándékszik.
- Gyere át, itt kényelmesebb - szóltam rá.
- Nem itt is jó
- Ha magadtól nem jössz áthozlak titeket én - fenyegettem meg. Láttam az arcán, hogy mérlegeli meg tenném e. És jól döntött meg fogta Beckyt és át ült hozzám. - Így már sokkal jobb - mondtam, és magamhoz húztam.
- Mit csinálsz? Hülye vagy?
- Hülye nem vagyok de szeretlek titeket közel tudni magamhoz.
- De meg láthatnak. - tilatakozot.
- Most ugye viccelsz! Te is tudod, ahogy én is, hogy mindent tudnak a szüleim - súgtam a fülébe.
Mire ő nagyon csúnyán nézett rám.
- Nem tudják! Csak sejtik az nem ugyan az - súgta vissza.
- De nálunk az pontosan ugyan az szóval légy szíves enged el magad, ne legyél olyan, mint egy fadarab az ölelésemben. - a szavaim meghozták a hatást Kris lassan felengedett és még jobban hozzám bújt.
- Remélem nem felejtetted el, hogy már csak két hetem van itt! - hívta fel halkan a figyelmem egy fontos tényre
- Igen, tudom csak azt nem értem mi van Los Angeles-be ami olyan fontos neked egy másik férfi?
Döbbenten kapta rám a tekintetét.
- Te azt hiszed egy másik férfi vár rám otthon és veled közben itt lefekszem?
Elfogott a bűntudat, hogy ilyet gondoltam róla ezért csak bólintottam.
- Hát csak, hogy tud nem férfi vár rám, hanem egy állás, egy olyan állás amiért eddig harcoltam. Egy Magán Intézet igazgatója leszek!
- Ilyen fiatalon, hogy-hogy? - lepődtem meg rajta.
- Sokat dolgoztam érte az utóbbi egy évben. És ennek meg lett az eredménye. Igaz a szerződésem nem végleges fél évre szól után ellenőrzi fognak és ha minden jó akkor kapom meg a rendes 10 éves mandátumot.
- Értem gratulálok - nem szívből jött és ezt ő is tudta, de ha ennyit gürcölt érte akkor megértem, hogy mennie kell. - És miért ez a legjobb munka a világon? - kérdeztem rá.
- Ez egy Gyermek Pszichológiai Intézet, csak kicsikkel foglalkozunk. Imádom őket, mint látod - lenézett Beckyre és megsimogatta a fejecskéjét itt ül Kris ölében mégsem hallotta a beszélgetésünket úgy lekötötte a mese. Milyen jó gyereknek lenni. - És segíteni akarok rajtuk, ezt máshol nem lehet csak egy ilyen intézetbe.
- Látom szíveden viseled a gyerekek sorsát!
- Igen mert a legtöbb gyereknek azért vannak gondjaik mert a szüleik nem foglalkoznak velük eleget. Ez fontos erre akarom majd felhívni a figyelmet.
Rá mosolyogtam majd a tévét kezdtem el én is bámulni. Nem akartam több szót erre vesztegetni megértettem mennyire fontos ez neki és, hogy mennyit tanult és dolgozott ezért. Nem akarom vissza tartani. Nem tehetem meg. Így is rengeteget tett értünk megváltoztatott engem és így jobb apja lehetek Beckynek amit sose felejtek el neki. A lényeg, hogy most itt és addig kiélvezem a helyzetet amíg itt is marad...hogy utána mi lesz arról fogalmam sincs, de az biztos, hogy megleszünk!
Nem is hittem el, hogy tényleg Kris van mellettem az ágyban. Olyan édesen szuszogott! Nem bírtam megállni és cirógatni kezdtem meztelen hátát. Az érintésemre, mint egy kiscica nyújtózót egyet és felém fordult kicsit álmoskás mosollyal, meg tudtam volna enni. Szemeit az enyémbe fúrta és én ott abban a pillanatban jöttem rá ezt soha sem bánom meg, amit ma délután itt elkövetünk. Kócos haja szét terült a párnán most is meg kellett állapítanom, hogy nem egy kimondott szépség és mégis most azt érzem nála szebb nő nincs. Odahajoltam hozzá és megcsókoltam.
- Ezt miért kaptam? - kérdezte Kris huncut mosollyal.
- Hát... azért mert fel kell kelnünk. Becky nem sokára felébred és anyáék is haza érnek. - Még végig se mondtam de már fel is pattant és szó szerint magára kezdte rángatni a ruhát.
- Miért nem mondtad, hogy ennyi az idő! Már csak az hiányzik, hogy lebukjunk. - dühöngött, ahogy az ágyból néztem nekem még mindig egy kis cica jut eszembe róla. Vicces látvány volt... dühös kiscica. Már csak arra figyeltem fel, hogy valami az arcomba csapodik.
- Öltözz már Pattinson erre most nincs időnk. - viharzott ki a szobámból. Nem bírtam és felkacagtam....kacagtam...és csak kacagtam...amikor egyszer csak belém ötlőt a felismerés, hogy most volt az első felszabadult kacagásom mióta Kathy itt hagyott minket. Magamra kaptam egy bokszert és egy pólót és a szekrényemhez léptem. A képet levettem a szekrényemről és csak néztem Kathy és én voltunk rajta mielőtt teherbe esett volna. Szépek voltunk és boldogok. Tényleg Te voltál számomra az igazi Kathy? Ami idő jutott nekünk csodálatos volt mégis most úgy érzem, nem az volt az igazi! Az igazi szerelem, olyan, mint a filmeken? Fogalmam sincs, de hiányzol, most már nem annyira és ne kérdezd miért, talán csak túlléptem. Hisz meg kellett tennem a lányom miatt...a lányunk miatt. Annyira sajnálom ami történt, ha Te lettél volna az igazi akkor nem "Happy End-el" kellett volna végződnie a történetünknek? Vagy ilyen már tényleg csak a filmekben van? Oda mentem az ablakhoz és kinéztem Becky már felébredt és Krissel játszott kint az udvarunkon, fogócskáztak kacagásuk az egész teret betöltötte. Kathy szerintem te is szeretnéd Krist, ha másért nem hát azért ahogy Beckyvel bánik.Nem tudom miért érzem így de szerintem nagyon szereti Beckyt. Létezik mennyország és pokol is?! Én hiszek a mennyben és hiszek a pokolban is. Ennek több oka van először is neked a mennybe kellett kerülnöd, mert feláldoztad magad egy angyalért akit küldtek nekünk. Egyiket sem láttam még, de tudom, hogy léteznek. Létezniük kell mert menny és pokol nélkül mind elkárhoznánk, az meg mégsem történhet meg! Olyan jó lenne, ha válaszolhatnál nekem. Ekkor hallottam, hogy egy kocsi fékez. Anyáék is haza értek. Felkaptam egy farmer nadrágot és lecammogtam. Mindenki a konyhában volt és tett-vett. Apa a csapot szerelte Becky pedig a csavarhúzókat adogatta neki, anya a hűtőbe rakodott be amibe Kris segédkezet neki. Egy nagy boldog család. Tetszik ez a kép. Ebben a pillanatban Kris rám kapta a tekintettét és félénken elmosolyodott. Én még rá kacsintottam amibe belepirult...imádom ezt a nőt. Utána anyára néztem aki először furcsán nézett ránk majd egy hatalmas arc repesztő vigyor terült szét az arcán. Kész! Lebuktunk! Engem nem zavar, dehogy Krist sem abban már nem voltam olyan biztos.
- Mit csináltatok fiatalok amíg mi nem voltunk? - kérdezte meg apa, hát ez hihetetlen ő is mindig mindenbe bele trafál.
- Én az előadásomra készültem fel - jelentette Kris maga biztosan és töltött magának egy pohár vizet.
- Á, szóval az előadásod témája az emberi test lesz, kislányom? - kontrázott rá apa. Egy időben több dolog történt anya egy tockost adott apunak aki idő közben mellé került és Kris kiköpte a vizet amit éppen meg akarta inni. Kislányom ezt viccesnek találta és nevetni kezdet.
- Bocsánat. Ezt meg, hogy érteted, Richard? - kérdezte Kris zavartam miközben a követ törölte fel.
- Úgy, hogy kint játszottál az udvaron Beckyvel!
Mind a négyen tudtok, hogy nem így értette. Kris engem figyelt kétségbe esetten mire én egy vállrándítással elintéztem a dolgot. Anya pedig a fejét ingatta miközben apa még mindig a fejét simogatta ahol anya megütötte. Na ebből elég.
- Becky mit csináljunk most?
- Nézzük meg a Hófehéjkét!
- Ti nézzétek meg én addig megcsinálom a vacsorát. - mondta anya.
- Ne Claire most én szeretnék vacsorát főzni.
- Nyem Kris vejünk jön meséjt nézni! Ügye mami?
- Persze kincsem - simította meg anya Becky buksiját.
- Hát jó - egyezett bele Kris letörten.
- Apád elmegy sörözni vacsoráig úgyhogy senki sem fog titeket zavarni.
- Tökéletes - néztem csúnyán anyára, ne célozgasson már itt.
Bevonultunk a napaliba és betettem a Hófehérkét Beckynek. Mire megfordultam Kris az egyik fotelben ült. Nem tudtam mire vélni miért nem ült a kanapéra ezért próbáltam kérdő fejet vágni csak nem veszítettem el színészi képességeimet. Kris úgy tett, mintha észre sem venné. Helyett foglaltam Becky mellett aki amint el kezdődőt a mese már Kris előtt állt.
- Jehetek az öjedben?
- Persze picim - és már fel is kapta az ölébe. Két perc múlva Becky felvette a mese néző pózt a fejecskéjét Kris vállára hajtotta és nagy ujját a szájába vette és halkan elkezdet cuppogni. Nagyon édesek voltak mind ketten.Biztos vagyok benne, hogy a konyhába történtek miatt nem volt hajlandó mellém ülni. Lesz mit meg beszélnem apával az már egyszer biztos. A film közepe felé észre vettem, hogy Kris mocorog. Elmosolyodtam a fejemet tenném rá, hogy elzsibbadt de nem akarja letenni Beckyt és át ülni sem szándékszik.
- Gyere át, itt kényelmesebb - szóltam rá.
- Nem itt is jó
- Ha magadtól nem jössz áthozlak titeket én - fenyegettem meg. Láttam az arcán, hogy mérlegeli meg tenném e. És jól döntött meg fogta Beckyt és át ült hozzám. - Így már sokkal jobb - mondtam, és magamhoz húztam.
- Mit csinálsz? Hülye vagy?
- Hülye nem vagyok de szeretlek titeket közel tudni magamhoz.
- De meg láthatnak. - tilatakozot.
- Most ugye viccelsz! Te is tudod, ahogy én is, hogy mindent tudnak a szüleim - súgtam a fülébe.
Mire ő nagyon csúnyán nézett rám.
- Nem tudják! Csak sejtik az nem ugyan az - súgta vissza.
- De nálunk az pontosan ugyan az szóval légy szíves enged el magad, ne legyél olyan, mint egy fadarab az ölelésemben. - a szavaim meghozták a hatást Kris lassan felengedett és még jobban hozzám bújt.
- Remélem nem felejtetted el, hogy már csak két hetem van itt! - hívta fel halkan a figyelmem egy fontos tényre
- Igen, tudom csak azt nem értem mi van Los Angeles-be ami olyan fontos neked egy másik férfi?
Döbbenten kapta rám a tekintetét.
- Te azt hiszed egy másik férfi vár rám otthon és veled közben itt lefekszem?
Elfogott a bűntudat, hogy ilyet gondoltam róla ezért csak bólintottam.
- Hát csak, hogy tud nem férfi vár rám, hanem egy állás, egy olyan állás amiért eddig harcoltam. Egy Magán Intézet igazgatója leszek!
- Ilyen fiatalon, hogy-hogy? - lepődtem meg rajta.
- Sokat dolgoztam érte az utóbbi egy évben. És ennek meg lett az eredménye. Igaz a szerződésem nem végleges fél évre szól után ellenőrzi fognak és ha minden jó akkor kapom meg a rendes 10 éves mandátumot.
- Értem gratulálok - nem szívből jött és ezt ő is tudta, de ha ennyit gürcölt érte akkor megértem, hogy mennie kell. - És miért ez a legjobb munka a világon? - kérdeztem rá.
- Ez egy Gyermek Pszichológiai Intézet, csak kicsikkel foglalkozunk. Imádom őket, mint látod - lenézett Beckyre és megsimogatta a fejecskéjét itt ül Kris ölében mégsem hallotta a beszélgetésünket úgy lekötötte a mese. Milyen jó gyereknek lenni. - És segíteni akarok rajtuk, ezt máshol nem lehet csak egy ilyen intézetbe.
- Látom szíveden viseled a gyerekek sorsát!
- Igen mert a legtöbb gyereknek azért vannak gondjaik mert a szüleik nem foglalkoznak velük eleget. Ez fontos erre akarom majd felhívni a figyelmet.
Rá mosolyogtam majd a tévét kezdtem el én is bámulni. Nem akartam több szót erre vesztegetni megértettem mennyire fontos ez neki és, hogy mennyit tanult és dolgozott ezért. Nem akarom vissza tartani. Nem tehetem meg. Így is rengeteget tett értünk megváltoztatott engem és így jobb apja lehetek Beckynek amit sose felejtek el neki. A lényeg, hogy most itt és addig kiélvezem a helyzetet amíg itt is marad...hogy utána mi lesz arról fogalmam sincs, de az biztos, hogy megleszünk!
2011. április 2., szombat
19. fejzet
Azóta Kris mélységesen megalázottnak érezte magát. Már az is kimeríti a rémálom fogalmát, ha valaki egy volt szeretőjét meghívja a nászútjára, de kettőt vagy talán többet is...
Krist az zökkentette ki komor gondolatiból, hogy Rob belépett a szobába, és lelkesen felkiáltott:
- Gyönyörű vagy!
A férfi még mindig khakiszínű nadrágot és pólót viselt, mint reggel, és féktelen jókedve volt. Az általa támogatott csapat ugyanis győzött, és most vezetett a csapatbajnokságban.
Rob mindenben győz, gondolta Kris komoran.
- Hoztam neked valamit. - Rob egy kis bársonytokot vett elő a faburkolatú falba beépített széfből. - Tulajdonképpen már a nászéjszakánkon oda akartam adni, de akkor máson járt az eszem. - Csillogó gyémánt nyakéket vett elő a tokból - Talán ma este viselhetnéd.
- Köszönöm. Ez csodaszép. - Ahogy azonban Rob a felesége nyakába akarta csatolni a nyakéket, az asszony visszatartotta. - Ehhez a ruhához azonban nem illik. Majd valamikor máskor.
Robbal most először fordult elő, hogy egy nő visszautasított egy drága ajándékot. Egykori szeretői kapva kaptak ilyesmin, és roppant hálásnak mutatkoztak. A feleségét azonban teljesen hidegen hagyják a vagyont érő gyémántok. Hallatlan!
Rob komoran fürkészte az arcát, és világossá vált előtte, hogy Kris egyáltalán nem osztja a csodálatos nap miatt érzett elragadtatását.
Krist az zökkentette ki komor gondolatiból, hogy Rob belépett a szobába, és lelkesen felkiáltott:
- Gyönyörű vagy!
A férfi még mindig khakiszínű nadrágot és pólót viselt, mint reggel, és féktelen jókedve volt. Az általa támogatott csapat ugyanis győzött, és most vezetett a csapatbajnokságban.
Rob mindenben győz, gondolta Kris komoran.
- Hoztam neked valamit. - Rob egy kis bársonytokot vett elő a faburkolatú falba beépített széfből. - Tulajdonképpen már a nászéjszakánkon oda akartam adni, de akkor máson járt az eszem. - Csillogó gyémánt nyakéket vett elő a tokból - Talán ma este viselhetnéd.
- Köszönöm. Ez csodaszép. - Ahogy azonban Rob a felesége nyakába akarta csatolni a nyakéket, az asszony visszatartotta. - Ehhez a ruhához azonban nem illik. Majd valamikor máskor.
Robbal most először fordult elő, hogy egy nő visszautasított egy drága ajándékot. Egykori szeretői kapva kaptak ilyesmin, és roppant hálásnak mutatkoztak. A feleségét azonban teljesen hidegen hagyják a vagyont érő gyémántok. Hallatlan!
Rob komoran fürkészte az arcát, és világossá vált előtte, hogy Kris egyáltalán nem osztja a csodálatos nap miatt érzett elragadtatását.
- Ahogy gondolod - Visszatette a nyakéket a tokba, és bezárta a széfbe. Amikor újra a felesége felé fordult, az éppen a nyakára csatolt valamit. A haja művészi kontyba volt tűzve, amely kiemelte hosszú nyakát és szabályos arcvonásait. A csillogó, testhez álló ruha sokat láttatott selymes bőréből. Lélegzetelállító látvány nyújtott, Rob figyelmét azonban elsősorban egy zafírokból és gyémántokból kirakott, szív alakú medalion ragadta meg, amely egy platinaláncon függött.
- Nagyon szép - jegyezte meg, miközben megtapogatta az ékszert. Közben azon törte a fejét, hogy vajon kitől kaphatta Kris. Persze kizárólag kíváncsiságból, semmi estere sem féltékenységből.
- Nekem is tetszik - mondta Kris, és elhúzódott - Hozzá illő karkötőm is van - emelte fel csuklóját, amelyen ugyanazon szív kicsinyített változata himbálódzott.
- Ezt még sohasem láttam rajtad. Kitől kaptad?
- A medaliont a tizennyolcadik szülinapomra kaptam a szüleimtől, a karkötőt a huszonegyedikre az apámtól. És csodálatosan illenek ahhoz a gyűrűhöz, amelyet tőled kaptam. Hát nem szerencsés véletlen?
- Kétségtelenül - Rob összeráncolta a homlokát Kris apjának említésére, de tulajdonképpen megkönnyebbült. Az apja még mindig jobb, mint a volt vőlegénye.
Kris megfordult, és menni akart, ő azonban elkapta a csuklóját.
- Várj!
- Van még valami?
- Tulajdonképpen nincs - EZ a határozatlanság merőben szokatlan volt. Valami azonban nem tetszett neki Krisen. Ugyanolyan szép volt, mint mindig, és ugyanolyan udvarias. A szeme azonban nem árulta el a gondolatait, hanem hidegen csillogott.Elengedte a kezét, Kris szó nélkül kiment.
Rob azon töprengett, hogy vajon ő felelős -e azért a változásért. Aztán megvonta a vállát. A nők kedélye nagyon igatag. Elég, ha a cipő nyomja a lábukat, máris kizökkenek az egyensúlyukból.
Kris kíváncsian nézett körül az előkelő éjszakai mulatóban. Szemügyre vette a fényes közönséget, elsősorban a nőket. Rob, aki birtoklóan átkarolta a derekát, otthon érezte magát ezekben a körökben. Bemutatta a feleségét a győztes versenyistálló tulajdonosának és még számtalan embernek, akiknek a nevére Kris oda sem figyelt. Őt sokkal inkább az a kérdés foglalkoztatta, hogy a társaságban lévő nők közül vajon hánnyal szeretkezett a férje.
Rob odahajolt hozzá, és halkan megkérdezte:
- Eleget láttál már?
Rob közelsége nagy csábítást jelentett az asszony számára, de ellen akart állni.
- Nem - felelte, és igyekezett semmibe venni az érzéki tekintet a férje szemében. - Szeretném megnézni a kaszinót. Carlo azt mesélte, hogy az itteni összejövetel után oda szoktatok menni. Úgy látszik, ez is hagyomány nálad.
Rob átkozta magában Carlo fecsegő természetét. Ő már alig várta, hogy végre ágyba bújjon a feleségével. De hát aligha utasíthatta el Kris kívánságát, hiszen a barátai a kaszinóban várták, és éppen eleget csipkelődtek amiatt, hogy összekapcsolta a nászutat a versennyel.
Kris visszafojtott lélegzettel figyelte, ahogy a rulettkerékben forgó golyó megállapodik a huszonnégyesen.
- Megint nyertem! - kiáltott fel izgatottan.
A krupié rámosolygott, és egy nagy halom zsetont tolt feléje.
Amikor Kris újra tenni akart, Rob lefogta a kezét.
- Már több mint három órája vagyunk itt. A barátaim rég lementek. Tízezer eurót nyertél. Ne hívd ki jobban a szerencsét! - Azt az örömöt, amelyet Rob a csapat győzelme miatt érzett, alaposan megtépázta, hogy felesége egyre halogatja a hajóra vissza térést. Lassanként kezdett elege lenni.
- Tényleg ilyen sokat nyertem? - mosolygott mesterkélten Kris - Ez megerősíti azt a régi mondást, hogy aki szerencsés a játékban, az szerencsétlen a szerelemben.
- Hagyd az ostoba tréfát, és szedd össze a zsetonjaidat! -Rob nem értette, mi ütőt hirtelen a feleségébe. Amióta a nagy veszekedés óta Kris beleegyezett, hogy a házasságot civilizált formában folytassák, semmi kivetni valót nem talált a vélekedésében . Mindig udvarias volt a vendégeihez egyesekhez túlságosan is - mérgelődött magában. Voltak ugyan kisebb vitáik de semmi komolyabb. Egy-egy keserűen gúnyos gúnyos megjegyzést persze nem lehet zokon venni tőle, tekintettel a népes társaságban töltött nászútra és az apjára vonatkozó sokkoló leleplezésre. Most azonban úgy látszott, hogy valahol máshol szorít a cipő.
Ez az érzés tovább erősödött benne, amikor végre a kajütbe értek, és ő átölelte a feleségét. Kris ki akart bontakozni az öleléséből, de Rob elszántan magához szorította.
- Erre vártam egész este - mondta, és lehajolt, hogy megcsókolja Krist.
Ő azonban elfordította a fejét, így a férfi az ajka helyett csak az arcát érte.
- Ne haragudj, hajnali négy óra van, és az utóbbi napok lázas forgataga után holtfáradt vagyok.- Kerülte Rob tekintetét, és megmerevedett ölelő karjában.- Azon kívül egy pár óra múlva már fel is kell kelnem, mert néhány vendég egészen korán elutazik.
- Csak egy csókot! - Rob Kris tarkójára tette a kezét, és addig csókolta, amíg az odaadóan a karjába nem simult. Akkor felemelte a fejét, és nézte az asszony kipirult arcát.
- Csakugyan fáradt vagy?
Az asszony hosszasan nézett rá, és a férfi látta, ahogy lassacskán magába zárkózik, és a vágy kialszik a szemében.- Nagyon szép - jegyezte meg, miközben megtapogatta az ékszert. Közben azon törte a fejét, hogy vajon kitől kaphatta Kris. Persze kizárólag kíváncsiságból, semmi estere sem féltékenységből.
- Nekem is tetszik - mondta Kris, és elhúzódott - Hozzá illő karkötőm is van - emelte fel csuklóját, amelyen ugyanazon szív kicsinyített változata himbálódzott.
- Ezt még sohasem láttam rajtad. Kitől kaptad?
- A medaliont a tizennyolcadik szülinapomra kaptam a szüleimtől, a karkötőt a huszonegyedikre az apámtól. És csodálatosan illenek ahhoz a gyűrűhöz, amelyet tőled kaptam. Hát nem szerencsés véletlen?
- Kétségtelenül - Rob összeráncolta a homlokát Kris apjának említésére, de tulajdonképpen megkönnyebbült. Az apja még mindig jobb, mint a volt vőlegénye.
Kris megfordult, és menni akart, ő azonban elkapta a csuklóját.
- Várj!
- Van még valami?
- Tulajdonképpen nincs - EZ a határozatlanság merőben szokatlan volt. Valami azonban nem tetszett neki Krisen. Ugyanolyan szép volt, mint mindig, és ugyanolyan udvarias. A szeme azonban nem árulta el a gondolatait, hanem hidegen csillogott.Elengedte a kezét, Kris szó nélkül kiment.
Rob azon töprengett, hogy vajon ő felelős -e azért a változásért. Aztán megvonta a vállát. A nők kedélye nagyon igatag. Elég, ha a cipő nyomja a lábukat, máris kizökkenek az egyensúlyukból.
Kris kíváncsian nézett körül az előkelő éjszakai mulatóban. Szemügyre vette a fényes közönséget, elsősorban a nőket. Rob, aki birtoklóan átkarolta a derekát, otthon érezte magát ezekben a körökben. Bemutatta a feleségét a győztes versenyistálló tulajdonosának és még számtalan embernek, akiknek a nevére Kris oda sem figyelt. Őt sokkal inkább az a kérdés foglalkoztatta, hogy a társaságban lévő nők közül vajon hánnyal szeretkezett a férje.
Rob odahajolt hozzá, és halkan megkérdezte:
- Eleget láttál már?
Rob közelsége nagy csábítást jelentett az asszony számára, de ellen akart állni.
- Nem - felelte, és igyekezett semmibe venni az érzéki tekintet a férje szemében. - Szeretném megnézni a kaszinót. Carlo azt mesélte, hogy az itteni összejövetel után oda szoktatok menni. Úgy látszik, ez is hagyomány nálad.
Rob átkozta magában Carlo fecsegő természetét. Ő már alig várta, hogy végre ágyba bújjon a feleségével. De hát aligha utasíthatta el Kris kívánságát, hiszen a barátai a kaszinóban várták, és éppen eleget csipkelődtek amiatt, hogy összekapcsolta a nászutat a versennyel.
Kris visszafojtott lélegzettel figyelte, ahogy a rulettkerékben forgó golyó megállapodik a huszonnégyesen.
- Megint nyertem! - kiáltott fel izgatottan.
A krupié rámosolygott, és egy nagy halom zsetont tolt feléje.
Amikor Kris újra tenni akart, Rob lefogta a kezét.
- Már több mint három órája vagyunk itt. A barátaim rég lementek. Tízezer eurót nyertél. Ne hívd ki jobban a szerencsét! - Azt az örömöt, amelyet Rob a csapat győzelme miatt érzett, alaposan megtépázta, hogy felesége egyre halogatja a hajóra vissza térést. Lassanként kezdett elege lenni.
- Tényleg ilyen sokat nyertem? - mosolygott mesterkélten Kris - Ez megerősíti azt a régi mondást, hogy aki szerencsés a játékban, az szerencsétlen a szerelemben.
- Hagyd az ostoba tréfát, és szedd össze a zsetonjaidat! -Rob nem értette, mi ütőt hirtelen a feleségébe. Amióta a nagy veszekedés óta Kris beleegyezett, hogy a házasságot civilizált formában folytassák, semmi kivetni valót nem talált a vélekedésében . Mindig udvarias volt a vendégeihez egyesekhez túlságosan is - mérgelődött magában. Voltak ugyan kisebb vitáik de semmi komolyabb. Egy-egy keserűen gúnyos gúnyos megjegyzést persze nem lehet zokon venni tőle, tekintettel a népes társaságban töltött nászútra és az apjára vonatkozó sokkoló leleplezésre. Most azonban úgy látszott, hogy valahol máshol szorít a cipő.
Ez az érzés tovább erősödött benne, amikor végre a kajütbe értek, és ő átölelte a feleségét. Kris ki akart bontakozni az öleléséből, de Rob elszántan magához szorította.
- Erre vártam egész este - mondta, és lehajolt, hogy megcsókolja Krist.
Ő azonban elfordította a fejét, így a férfi az ajka helyett csak az arcát érte.
- Ne haragudj, hajnali négy óra van, és az utóbbi napok lázas forgataga után holtfáradt vagyok.- Kerülte Rob tekintetét, és megmerevedett ölelő karjában.- Azon kívül egy pár óra múlva már fel is kell kelnem, mert néhány vendég egészen korán elutazik.
- Csak egy csókot! - Rob Kris tarkójára tette a kezét, és addig csókolta, amíg az odaadóan a karjába nem simult. Akkor felemelte a fejét, és nézte az asszony kipirult arcát.
- Csakugyan fáradt vagy?
- Igen sajnálom. - mondta, Kris és kibontakozott az ölelésből. - De te ne zavartasd magad! Megbízható forrásból, tudom, hogy legalább két olyan nő van a fedélzeten, aki a szeretőd volt. Valamelyikük biztosan szívesen a rendelkezésedre áll. Ha pedig mégsem, a parton tárt karokkal várnak a motorsport iránt rajongó hölgyek
Rob sóbálvánnyá meredt...
2011. április 1., péntek
18. fejezet
De abban biztos volt, hogy Kris soha többet nem maradhat Giannival kettesbe. Az ő felesége csak is az övé...
A hajó farától az orráig kifeszített színes lámpafüzérek világították meg a hatalmas vitorlást. A vacsorát hidegbüfé formájában tálalták, mivel további harminc vendég érkezett a fedélzetre. Minden jel szerint ez is hagyomány volt Robnál. Kris távolról figyelte a férjét. Körülvették a barátai, akik között a nők voltak többségben. Nyitott nyakú, hófehér ingben és sötét nadrágban hihetetlenül vonzó volt. Éppen rámosolygott egy nőre, aki a karjába kapaszkodott. Rob mindenütt az érdeklődés középpontjában állt, még ilyen helyen is, ahol nyüzsögtek a figyelemre méltó férfiak.
- Ciao bella! - lépett oda Krishez Giannia, és leplezetlen csodálattal bámulta - Csodaszép vagy. Meg sem érdemel téged ez a társaság. Nem kellene elszöknünk a barátom hajójára?
Mielőtt Kris valamit válaszolhatott volna, Gianni apja, Carlo csatlakozott hozzájuk. Dohogott, hogy a felesége mindig elkésik.
- Most is helikoptert kellett érte küldeni, mert nem ért vissza idejében a vásárlásból. És ki tudja meddig fog még öltözködni. - zsörtölődött Carlo.
Emily azonban ebben a pillanatban felbukkant. Fehér, pánt nélküli ruhát viselt, amely alig fedte a keblét. Bár tekintettel az anyag átlátszóságára, ennek szinte nem is volt jelentősége. A csípősén széles ezüstöv csillogott. A ruha alul is csak annyit takart, amennyit okvetlenül szükséges volt, de így is látszott, hogy alatta fehérneműként csak egy vékony pánt rejtőzik.
Krisnek tátva maradt a szája a döbbenettől. Gianni csinos, fiatal arcán zavar tükröződött.
- Ez új ruha? - kezdte Carlo, és kocsányán lógott a szeme.
- Nem, drágám - felelte Emily - Azt mondtad, siessek, így aztán a csak magamra kaptam ezt a régi rongyot.
Kris és Gianni alig tudta visszafojtani a kacagást. Ahogyan aztán a pár távozott, elemi erővel kirobbant belőlük.
Rob a mondta közepén félbeszakított egy svájci bankárral folytatott komoly beszélgetést, és rámeredt a feleségére. Az asszony hátravetette a fejét, ami érvényre juttatta karcsú nyakát és a keblét. Barna haja selyemfüggönyként szinte a derekáig ért. Pánt nélküli piros ruhát viselt, amely rásimult lágy domborulataira. A ruha kicsivel térd felett végződött, és combig fel volt vágva. Kris ragyogóan szép volt benne. És Gianni karja éppen a vállán nyugodott.
Rob néhány hosszú lépéssel ott termett mellettük.
- Nincs ellene semmi kifogásom, Gianni, hogy szórakozol, de ne a feleségemmel tedd!
Kris vidáman csillogó szemmel nézett a férjére, és elképedve látta, hogy halálosan komoly. Gianni döbbenten kapta le a karját Kris válláról, és egy lépést hátrált.
- Azt mondtam neked - magyarázta Rob gorombán a feleségének - hogy udvariasnak kell lenned. De azt nem mondtam, hogy kacérkodj a vendégeimmel, és feltűnést kelts! Egyébként mi volt olyan mulatságos?
- Itt kellett volna lenned, hogy te is mulatságosnak találd. De megértettelek, igyekezni fogok, hogy mindig csupán udvarias legyek a vendégeiddel, de a sajátjaimmal úgy bánok ahogy akarok! - Ígérte Kris egy gúnyos mosollyal.
Rob már vöröslött a méregtől. És megragadta Kris karját.
- Nem értettél meg egymást úgy látom - sziszegte a lány felé.
Gianni egy gyors rántással megszabadította Krist a nem kívánt érintéstől és a háta mögé taszította.
- Ha még egyszer hozzá érsz, nem fog érdekelni, hogy apám partnere vagy és jó barátunk - fenyegette meg Gianni Robot.
Kris ahogy a fiúkat nézte meg rémült, de muszáj volt valamit tennie. A két férfi közé állt:
- Rob, ne csinálj botrányt.
Majd Gianni felé fordult és elhúzta onnan.
- Kris, hogy mehettél hozzá?
- L'amore non č nato sulla base di una seria considerazione, non ha suscitato in noi, perché di questo, ha osato esaminare accuratamente, e si trovano fuori per uno degno qualcuno.
- Ne sei sicuro?
- Sí! Szeretem.
- Nem mondhatom azt, hogy örülök, de nincs mit tenni.
Kris mosolygott majd csatlakozott Robhoz, nem volt kedve maga ellen kihívni a sorsot.
Az este hátralevőrészén Rob egy pillanatra sem tágított Kris mellől. Később az ágyban minden tehetségét bevetette, hogy szenvedélyre lobbantsa a feleségét. Csak akkor nyugodott meg végre , amikor az asszony kimerülten és kielégülten feküdt a karjaiban.
Rob ábrándosan nézte. Kris minden porcikájával hozzá tartozik. Elérte hát, ami akart. Mi bántja mégis? Talán a lekiismeret?
Nem. egészen biztosan nem. Valami más okának kell lennie.
Másnap este Kris hosszasan nézegette magát a tükörben. Az egyetlen földig érő ruha volt rajta, amelyet magával hozott. Ezüstszálakkal átszőtt kék anyagból készült, a hátát egészen derekáig szabadon hagyta, és elől is elég merész kivágása volt. Szorosan testéhez simult, és oldalt fel volt hasítva, hogy mozogni lehessen benne.
Kris ezt a ruhát kifejezetten a mézeshetekre vásárolta, és kizárólag Rob szemének szánta. Akkor még tele volt gyönyörű ábrándképekkel. Azóta azonban keserűen kijózanodott. A múlt éjszaka óta tudta, hogy mit jelent a puszta érzékiség. A férje hihetetlen gyönyörökkel ismertette meg. Rob valóban csodálatos szerető!
Kénytelen volt azonban rádöbbenni, hogy ezzel a véleményével nem állt egyedül. Dél felé az egész társaság kihajózott a partra, hogy egy monacói barátjuk erkélyéről megnézzék a grand prix-t. Rob azonban hamarosan magukra hagyta őket, hogy a csapat főhadiszállásról kísérje figyelemmel az eseményeket. Kris igyekezett jó képet vágni a dologhoz.
Szörnyen unta a versenyautókat, amellyel elég hosszú időnként eldübörögtek az erkély alatt. Így aztán, miután megivott néhány pohár pezsgőt, bement a házba, hogy egy kicsit megjárassa a lábát. Éppen egy vastag oszlop mögött állt, és egy fülkében lévő szobrot tanulmányozott, amikor a tűsarkok kopogását hallotta a márványburkolaton. Aztán megszólalt egy tiszta angol kiejtéssel beszélő női hang. Kris felismerte, hogy Sally Hardingé.
- Őszintén sajnálom Krist. Rob ugyan dúsgazdag, bűbájos és nagyszerű az ágyban, amint saját tapasztalatomból tudom, de aligha termett házasságra. Micsoda ötlet, hogy idehozta nászútra a feleségét! Közben egy tucat embert csődített a fedélzetre. Az a szegény, jobb sorosa érdemes teremtés bizonyára nem is sejti, hogy legalább két olyan nő van a vendégek között, akivel a férjének viszonya volt.
Azóta Kris mélységesen megalázottnak érezte magát. Már az is kimeríti a rémálom fogalmát, ha valaki egy volt szeretőjét meghívja a nászútjára, de kettőt vagy talán többet is...
Magyar fordítás:
A hajó farától az orráig kifeszített színes lámpafüzérek világították meg a hatalmas vitorlást. A vacsorát hidegbüfé formájában tálalták, mivel további harminc vendég érkezett a fedélzetre. Minden jel szerint ez is hagyomány volt Robnál. Kris távolról figyelte a férjét. Körülvették a barátai, akik között a nők voltak többségben. Nyitott nyakú, hófehér ingben és sötét nadrágban hihetetlenül vonzó volt. Éppen rámosolygott egy nőre, aki a karjába kapaszkodott. Rob mindenütt az érdeklődés középpontjában állt, még ilyen helyen is, ahol nyüzsögtek a figyelemre méltó férfiak.
- Ciao bella! - lépett oda Krishez Giannia, és leplezetlen csodálattal bámulta - Csodaszép vagy. Meg sem érdemel téged ez a társaság. Nem kellene elszöknünk a barátom hajójára?
Mielőtt Kris valamit válaszolhatott volna, Gianni apja, Carlo csatlakozott hozzájuk. Dohogott, hogy a felesége mindig elkésik.
- Most is helikoptert kellett érte küldeni, mert nem ért vissza idejében a vásárlásból. És ki tudja meddig fog még öltözködni. - zsörtölődött Carlo.
Emily azonban ebben a pillanatban felbukkant. Fehér, pánt nélküli ruhát viselt, amely alig fedte a keblét. Bár tekintettel az anyag átlátszóságára, ennek szinte nem is volt jelentősége. A csípősén széles ezüstöv csillogott. A ruha alul is csak annyit takart, amennyit okvetlenül szükséges volt, de így is látszott, hogy alatta fehérneműként csak egy vékony pánt rejtőzik.
Krisnek tátva maradt a szája a döbbenettől. Gianni csinos, fiatal arcán zavar tükröződött.
- Ez új ruha? - kezdte Carlo, és kocsányán lógott a szeme.
- Nem, drágám - felelte Emily - Azt mondtad, siessek, így aztán a csak magamra kaptam ezt a régi rongyot.
Kris és Gianni alig tudta visszafojtani a kacagást. Ahogyan aztán a pár távozott, elemi erővel kirobbant belőlük.
Rob a mondta közepén félbeszakított egy svájci bankárral folytatott komoly beszélgetést, és rámeredt a feleségére. Az asszony hátravetette a fejét, ami érvényre juttatta karcsú nyakát és a keblét. Barna haja selyemfüggönyként szinte a derekáig ért. Pánt nélküli piros ruhát viselt, amely rásimult lágy domborulataira. A ruha kicsivel térd felett végződött, és combig fel volt vágva. Kris ragyogóan szép volt benne. És Gianni karja éppen a vállán nyugodott.
Rob néhány hosszú lépéssel ott termett mellettük.
- Nincs ellene semmi kifogásom, Gianni, hogy szórakozol, de ne a feleségemmel tedd!
Kris vidáman csillogó szemmel nézett a férjére, és elképedve látta, hogy halálosan komoly. Gianni döbbenten kapta le a karját Kris válláról, és egy lépést hátrált.
- Azt mondtam neked - magyarázta Rob gorombán a feleségének - hogy udvariasnak kell lenned. De azt nem mondtam, hogy kacérkodj a vendégeimmel, és feltűnést kelts! Egyébként mi volt olyan mulatságos?
- Itt kellett volna lenned, hogy te is mulatságosnak találd. De megértettelek, igyekezni fogok, hogy mindig csupán udvarias legyek a vendégeiddel, de a sajátjaimmal úgy bánok ahogy akarok! - Ígérte Kris egy gúnyos mosollyal.
Rob már vöröslött a méregtől. És megragadta Kris karját.
- Nem értettél meg egymást úgy látom - sziszegte a lány felé.
Gianni egy gyors rántással megszabadította Krist a nem kívánt érintéstől és a háta mögé taszította.
- Ha még egyszer hozzá érsz, nem fog érdekelni, hogy apám partnere vagy és jó barátunk - fenyegette meg Gianni Robot.
Kris ahogy a fiúkat nézte meg rémült, de muszáj volt valamit tennie. A két férfi közé állt:
- Rob, ne csinálj botrányt.
Majd Gianni felé fordult és elhúzta onnan.
- Kris, hogy mehettél hozzá?
- L'amore non č nato sulla base di una seria considerazione, non ha suscitato in noi, perché di questo, ha osato esaminare accuratamente, e si trovano fuori per uno degno qualcuno.
- Ne sei sicuro?
- Sí! Szeretem.
- Nem mondhatom azt, hogy örülök, de nincs mit tenni.
Kris mosolygott majd csatlakozott Robhoz, nem volt kedve maga ellen kihívni a sorsot.
Az este hátralevőrészén Rob egy pillanatra sem tágított Kris mellől. Később az ágyban minden tehetségét bevetette, hogy szenvedélyre lobbantsa a feleségét. Csak akkor nyugodott meg végre , amikor az asszony kimerülten és kielégülten feküdt a karjaiban.
Rob ábrándosan nézte. Kris minden porcikájával hozzá tartozik. Elérte hát, ami akart. Mi bántja mégis? Talán a lekiismeret?
Nem. egészen biztosan nem. Valami más okának kell lennie.
Másnap este Kris hosszasan nézegette magát a tükörben. Az egyetlen földig érő ruha volt rajta, amelyet magával hozott. Ezüstszálakkal átszőtt kék anyagból készült, a hátát egészen derekáig szabadon hagyta, és elől is elég merész kivágása volt. Szorosan testéhez simult, és oldalt fel volt hasítva, hogy mozogni lehessen benne.
Kris ezt a ruhát kifejezetten a mézeshetekre vásárolta, és kizárólag Rob szemének szánta. Akkor még tele volt gyönyörű ábrándképekkel. Azóta azonban keserűen kijózanodott. A múlt éjszaka óta tudta, hogy mit jelent a puszta érzékiség. A férje hihetetlen gyönyörökkel ismertette meg. Rob valóban csodálatos szerető!
Kénytelen volt azonban rádöbbenni, hogy ezzel a véleményével nem állt egyedül. Dél felé az egész társaság kihajózott a partra, hogy egy monacói barátjuk erkélyéről megnézzék a grand prix-t. Rob azonban hamarosan magukra hagyta őket, hogy a csapat főhadiszállásról kísérje figyelemmel az eseményeket. Kris igyekezett jó képet vágni a dologhoz.
Szörnyen unta a versenyautókat, amellyel elég hosszú időnként eldübörögtek az erkély alatt. Így aztán, miután megivott néhány pohár pezsgőt, bement a házba, hogy egy kicsit megjárassa a lábát. Éppen egy vastag oszlop mögött állt, és egy fülkében lévő szobrot tanulmányozott, amikor a tűsarkok kopogását hallotta a márványburkolaton. Aztán megszólalt egy tiszta angol kiejtéssel beszélő női hang. Kris felismerte, hogy Sally Hardingé.
- Őszintén sajnálom Krist. Rob ugyan dúsgazdag, bűbájos és nagyszerű az ágyban, amint saját tapasztalatomból tudom, de aligha termett házasságra. Micsoda ötlet, hogy idehozta nászútra a feleségét! Közben egy tucat embert csődített a fedélzetre. Az a szegény, jobb sorosa érdemes teremtés bizonyára nem is sejti, hogy legalább két olyan nő van a vendégek között, akivel a férjének viszonya volt.
Azóta Kris mélységesen megalázottnak érezte magát. Már az is kimeríti a rémálom fogalmát, ha valaki egy volt szeretőjét meghívja a nászútjára, de kettőt vagy talán többet is...
Magyar fordítás:
A szerelem nem józan megfontolás alapján születik, nem azért támad fel bennünk, mert alaposan megvizsgálunk, és méltónak találunk rá valakit.
Ne sei sicuro - biztos vagy benne?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)