3. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam az új fejezetet remélem tetszeni fog. Ez a fejezet különösen a szív ügyem, de ezt nem itt akarom elmondani ha valakit érdekel elmesélem neki ha ír nekem levelet a címemre. Szóval, ha lehet úgy véleményezzétek. Jó olvasást.

puszi mindenkinek becca20




Kristen beleborzongott az érintésbe. Hogy leplezze a zavarát, nagyot húzott a Kirből, amelyet időközben Robert mindkettőjüknek megrendelt. Anyagi gondjai biztosan nincsenek, ha könnyedén meghív egy ilyen nem éppen olcsó italra, állapította meg a lány, miközben érezte, hogy fejbe száll a harmadik Kir.
Egyből előjött az a néhány francia szó és kifejezés, amelyet annak idején az iskolában tanult, és ezeket most már gátlások nélkül használta is, de komolyabb beszélgetésre még így, becsípve sem lett volna képes.
Még szerencse, hogy a helyzet nem is alkalmas elmélyültebb társalgásra, gondolta.
Az este folyamán a kommunikációnak valami egészen sajátos módját fejlesztettek ki. Csak a legszükségesebbeket közölték egymással, kiderült, hogy mindketten egyedülállóak, és magányosan tartózkodnak Párizsban. Kris bevallotta, hogy szüksége lenne egy helyismerettel rendelkező kísérőre aki még aznap este megmutatja neki a világ, de legalábbis Európa kivilágított, ünnepi fényben öltöztettetett fővárosát.
Nem kellett túl sokat erőlködnie, Robert, amint megtudta, hogy a lány még nem vacsorázott, kiegyenlítette az italszámlát, és elvitte újdonsült ismerősét a közeli, híres étterembe, a Brasserie Bofingerbe.
Tarka üvegmozaik boltívek alatt, plüssfotelokban ültek, és osztrigát ettek, amelyet aztán pezsgővel öblítettek le. A vacsora végeztével kézzel.lábbal azon vitáztak, hogy ki állja a számlát. Látva, hogy a lány ragaszkodik hozzá, hogy ő fizessen, végül Rob, látszolag bosszúsan, megadta magát.
Kris gyanította, hogy a férfi csak megjátszott, valójában Rob  nagyon élvezi a helyzetet, másrészt azt is sejteni vélte, hogy lovagja sokkal többet ért angolul, mint amennyit mutat.
Későre járt már, amikor a férfi javaslatára elmentek egy luxusszálloda éjszakai klubjába.
Hajnalban azonban amikor megpróbálták átverekedni magukat egy csoport aktivistán.
 -Rob! - sikította Kris amikor majdnem ellökték.
 - Itt vagyok! - Rob megragadta a derekát, és kirángatta a lányt a kézitusa kellős közepéből.
Végigszaladtak a Rue de la Bastille-on, és a férfi csak akkor engedte el Kris kezét, amikor már biztonságos távolságra értek a forrongó ifjúságtól. Ekkor kézen fogta Krist, aki vakon követte.
Kris elfúlva botladozott magas sarkú szandáljában a parkoló autók között, az állandóan dudáló jármű folyam közepén. A váratlan és veszélyes történések elbizonytalanították. olyan gyámoltalanak érezte magát, mint talán még soha. Nem tudta feldolgozni a képtelen helyzetet, hogy ő, Kristen Stewart, a jövendőbeli üzletasszony, aki az utóbbi időben a megfontoltság mintaképe volt. Bezzeg régen 18 évesen volt olyan, hogy a rendőrség elől kellett menekülniük a haverjaival. Sose volt sok barátnője a lányok különböző okok miatt nem rajongtak érte. Végül is ő sem értük. A fiúkkal sokkal jobban megértette magát, mindenbe benne volt. De hát egyszer fel kell nőni és vele ez megtörtént nem volt más választása. Pedig milyen jók voltak az iskola évek. Este a kocsmába a haverokkal.

Otthon feküdt az ágyban amikor megszólalt a telefonja fél 10 fele járhatott már, sötétedet és tudta, ez egy ember lehet csak, Koby. Meg se kellett igazából néznie milyen sms-t kapott már tudta.

 Ha ember vagy lejössz! - állt az üzentben, mint mindig. Lázadt, hisz mit tehetett volna amikor egy tizenhat éves tini volt akit a szülei gyerekként kezeltek. Lassan kinézet a szobájából az anyja aludt, az apja dolgozott a dolgozó szobájába ezért óvatosnak kellett lennie. Nem először csinálta de mindig ez volt a legnehezebb, lassan felöltözött majd visszafojtott lélegzettel kinyitotta az erkélyajtóját. Kilépett az erkélyre és átmászott a korláton. Mindezt egy pisszenés nélkül, hisz ha az apja meghallja neki annyi.Lendületet vett majd ugrott és érkezett. Hányszor eljátszotta már és mindig ez volt a legnehezebb. Majd már futott is. Nem volt közel a hely ahova tartott. De nem ez számított hanem az a valami ami ott várta. Lassan közeledett és egyre fesztelenebb lett a szája mosolyra húzódott. Itt van- gondolta! Nagy levegő és belépett. Nem csalódott. Az érzés megjelent az a valami amit nem tudott beazonosítani, a boldogság, a megnyugvás a szeretet, és a biztonság amit mindig akkor érzet, ha ezek az emberek körül vették. Nem voltak nagy emberek. Igazából tökéletesen átlagosak voltak, problémákkal amik neki is voltak. Mosolygott és belépett Koby már be is volt csípve:
- Na szerelmem itt vagy! Kérsz egy kávét. - Kris szétnézett.
Ott volt mindenki aki fontos volt, Alex. Kicsit néha sok volt, nagyképű, beképzelt de Krist ez nem zavarta valahogy tudta, hogy nélküle nem lett volna olyan a társaság ő is kellett oda.  Maxim rá tényleg nem lehetett semmit sem mondani tökéletesen átlagos volt. Maxim, Kris imádott vele beszélgetni jól megértették egymást. Koby, hát.... Koby volt. Mind közül a legjobb haverja Krisnek. Fura egy pasi volt Koby. Fura szókinccsel, fura elméletekkel, de mégis ő tartotta össze a csapatott. És a legvégén de nem utoljára, Krisnek Antira, a pultosra tévedett a tekintette. Imádta a csapatott, de mégis mindig Anti miatt jött és ezt mindenki tudta is. Vagy így vagy úgy, de tudták. Senki sem firtatta és ez így volt jó. Kris oda biccentet és kikérte a kávet, ami persze minden volt csak éppen kávé nem. Náluk ez a boros kólát jelentett. Leült és bekapcsolódott a beszélgetésbe. És kezdődött a napi rutin zene gépbe dobálás, ajtó zárás és zárt körű rendezvény. Majd hajnalba Antival egy kis románc és haza osonás. Utána a suliban alvás, délután pedig jó kislányt játszani. Nagyon utálta elege volt az egészből, de nem mert ellent mondani ahhoz gyáva volt. Inkább maradt az éjszakai lopakodás. 

Kris megint a jelenbe volt és elmosolyodott ahogy vissza idézte a múltat, azt a szabadságot ami akkor jellemezte éjszakáit...
Anti! Tinédzser szerelem volt, lehet nem is az, csak lázadás nem tudta megmondani, csak azt, hogy az életéhez tartozott. Ahogy az egész akkori élete, az a kettősség ami jellemezte, a kocsma, a haverok akikkel azóta sajnos már nem tartotta a kapcsolatott. Mégis nekik köszönhette élete legszebb két évét és ezt soha nem felejti el nekik. Nekik köszönete, hogy túl élete. Anti őrzi egyik legnagyobb titkát. És Koby volt aki, mindig felvidította és önbizalmat adott neki. Kris behunyta a szemét é döntött a mai éjszakán megint szabad akar lenni úgy ahogy azokba az évekbe. Nem érdekelte semmi csak Robot akarta. ma éjszakára. Csak egyszer és utána vissza tér a megfontoltan viselkedő Krishez.
- Észre sem vetted, hogy angolul beszéltél! - lihegte Kris. Rob valamit franciául mormolt, majd hirtelen odafordult Krishez, és szájon csókolta.
A lány érezte az ereiben lüktető vért, és az egész testében szét áramló adrenalint. Mindenről megfeledkezve viszonozta a csókot. Rob gyengéden harapdálta az ajkát, nyelvével a nyelvét becézgette.
- Gyere! -suttogta Rob, és a lán kábán követte.
Mint kiderült, csupán egyetlen sarokra voltak a mennyországtól... Szinte repültek a férfi szállása felé, és Kris minden porcikájával érezte, hogy Rob ugyanolyan nehezen türtőzteti magát, mint ő maga.Hirtelen ellenállhatatlanul izgalmas, kívánatos nőnek képzelte magát.
Amint becsukták maguk mögött a Rue de Birague-on található lakás ajtaját. Rob követelőzve, vadul nekiesett, szinte letépte róla vadonatúj ruháját, de a lány egyáltalán nem bánta. Átadta magát a mindent elsőrő gyönyörnek, amelyre oly régen vágyott.

Kristen arcát langyos szellő cirógatta, amint jellegzetes provence-i falu főterén, egy cukrászda teraszán, évszázados platánfák alatt kávéját szürcsölte. Nem figyelt semmire, ismét a régmúlton jártak a gondolati.
- Nahát! Micsoda véletlen!
Kris rémülten kapta fel a fejét, remegő kézzel tette le a kávéscsészéjét, amelynek tartalma kilöttyent a ruhájára.
- Hogy kerülsz ide? csak nem követsz?
A férfi csodálkozva rá meredt...
Nem valószínű, hogy utánam jött, gondolta a lány. Látszik rajta, hogy őt is váratlanul érte a találkozás. Nem tudná ennyire élethűen játszani a meglepetett...Ennyire nem lehet jó színész.
- Mit szeretnél hallani? - kérdezte óvatosan Rob, miközben odahúzott egy széket, és letelepedett mellé. - El állt a szavad? Miért nem válaszolsz? - vigyorgott tegnap este beszédesebb voltál...
Kris hirtelen észbe kapott.
- Te meg mióta beszélsz úhy angolul, mint a vízfolyás? A kiejtésed is tökéletes! - vette oda ingerülten.
- Köztudottan zseniális vagyok, és nagyon gyorsan tanulok!
- Veszem észre! Úgy hadarsz, mintha angol lenne az anyanyelved! Nem vagy francia, ahogy én sem!
- Soha nem állítottam, hogy francia vagyok - mentegetőzött a férfi.
- De azt sem, hogy nem vagy az!
- Azt hittem, hogy nem érdekelnek a részletek, nem próbáltál kifaggatni. De most, utólag, az az érzésem, már akkor is tisztában voltál vele, amikor belépte abba a párizsi bárba. Mert ugye nem volt véletlen a találkozásunk? - kérdezte dühösen.
Kris lesütötte a szemét, kezdte nagyon kínosan érezni magát. Arra gondolt, hogyan figyelte napokig a függöny mögül ezt a szemrevaló férfit.
- Igenis véletlen volt- mondta nem túl meggyőzően.
- Valóban?
- Semmi nem indokolta, hogy úgy tegyél, mintha nem értenél angolul
- Semmit sem vethetsz a szememre - mosolygott Robert - Te meg eljátszottad, hogy nem tudsz franciául.
- Mert valóban nem tudok.
- Akkor mivel magyarázod az olvasmányodat? - Rob lehajolt és kiemelte Kris táskájából a francia lapot.- Ne mond, hogy csak a képeket akartad megnézni.
- nem olvastam... nem is az enyém! A vonton találtam - A lány maga sem tudta, valójában miért tette el a napilapot.
- Mindent begyűjtesz, amit utadba sodor a szél? Miért nem dobod ki? Bár ezt én is megtehetem - közölte, és már indult is, hogy megszabaduljon  az újságtól. - Miről is beszéltünk az előbb? Á, tudom már a tegnap estéről. Azon gondolkodtam, miért húztad el a csíkot, amíg aludtam. Felmerült bennem, hogy esetleg át kutattad a lakásomat...