2011. augusztus 1., hétfő

4. fejezet

Sziasztok! Bocsi, hogy késtem de nagyon nem volt időm.
puszi becca 20



- Mit képzelsz rólam?
-Semmit! De hidd el, te is gyanakodnál, ha szó nélkül felszívódna a pasi, akivel az éjszakát töltötted.
- Én...el kellett intéznem valamit.
Krisnek eszébe sem jutott bevallani, hogy zavarába nem tudta, hogy kell ilyenkor viselkedni.
-Talán fel akartál hívni valakit? - próbált segíteni Robert.
- Igen- hagyta rá megkönnyebbülten a lány, és eszébe jutott, hogy ez nem is olyan nagy hazugság, hiszen reggel valóban beszélt a szüleivel, és Nikinek is küldött egy üzenetet.
- Talán a Londoni főnöködet? - ütötte tovább a vasat a férfi.
A lány a homlokát ráncolta.
- Önálló vagyok ahogy már említettem...
- Tehát szabadúszó vagy - nézett rá megvetően Rob.
Inkább önálló üzletasszonynak nevezném magam.
- Jól hangzik, ennek ellenére azt javaslom, hogy ne zaklass engem! A francia törvények védik a magánélet szentségét. Ne akard, hogy kiutasítsanak.
- Miért hiszed, hogy utánad jöttem? És miért fenyegetőzöl? - csattant fel Kris, aztán, látva Rob komor arckifejezését, hirtelen elhallgatott, majd némi habozás után folytatta:
- Nem tűnt fel, hogy én voltam itt hamarabb?
- Már elindulta Avignonból, de vissza kellet fordulnom, mert, mert valamit elfelejtettem, ezért értem ide később. - felelte Rob - De ha azt hiszed nem láttalak, amikor az autókölcsönzőnél sorban álltál, akkor tévedsz! Mennyit fizettél a pénztáros kisasszonynak, hogy elárulja az úti célomat?
Kristen levegő után kapkodott.
- Eszembe se jutott, hogy te is éppen azon a vonaton utazol, amelyiken én, az meg végképp nem, hogy épp ott szállsz le ahol én, és te is bérelsz egy kocsit. Honnan tudtam volna, hogy ott vagy és figyelsz?
- Nem figyeltelek, de egy ilyen érdekes vörös hajú nőt nehéz nem észrevenni.
- Nem is vörös a hajam, hanem barna!
- Én vörösnek látom...De lehet, hogy csak a különleges provence-i fény teszi. Ez a környék többek között arról híres, hogy élénkebbek a színek. ezért is járnak ide szívesen a festőművészek...Szeretnek itt alkotni. A provence-i napfény, az itteni világítás egyedülálló a világon.
- Te is azért vagy itt? talán festészettel foglalkozol? - Bohém művészlélek, gondolta a lány. Már érti, miért olyan kiszámíthatatlan.
- Utoljára figyelmeztetlek - felelte kitérően a férfi - tartsd magad távol tőlem, vagy elátkozod a napot, amelyen francia földre léptél! - Kirúgta maga alól a széket, felállt, majd átölelte Kris vállát, és szájon csókolta - Egyébként köszönöm a kellemes élményeket. Csodálatos voltál az éjszaka, nem is emlékszem, mikor volt részem ilyen szenvedélyes szeretkezésben. Sokáig fogok emlékezni rá. - Ezzel Robert bepattant a sportkocsiba, és sűrű porfelhőt kavarva elszáguldott, még mielőtt a lány hozzávághatta volna a kávéscsészéjét.

Kris-ben még akkor is forrt a harag amikor már sokadszor autózta körbe St. Romain de Vaucluse-t, Reedék villáját keresve.
" Köszönöm a kellemes élményt! Csodás volt az éjszaka."
Ezeke a cinikus mondatok visszhangoztak a fejében, miközben lehúzódott az út szélére, hogy megnézze a Niki által rajzolt térképet. Megállapította, hogy egészen közel jár már a keresett Villa Mas de Bonnard-hoz.
Kiszállt a kocsiból és körülnézett. Amerre a szem ellátott, mindenféle gondosan  metszett szőlőtőkék sorakoztak szabályos, párhuzamos csíkokban. Leállította a motort, elővette az ásványvizet, amelyet az útra vásárolt, és mohon belekortyolt, aztán alaposan szemügyre vette a falut.
Éppen indulni akart, amikor a háta mögül fémes csikorgást hallott. Megfordult, és egy férfit látott az utca túloldalán, aki éppen kinyitott egy hatalmas, kétszárnyas kaput.
- Csak úgy gyönyörködsz a tájban, vagy komolyabb szándékaid vannak? Ha szeretnél megvenni egy szőlőhegyet...
A férfi elhallgatott, és lecövekelt Kris autója mellett.
- Szép is lenne - nevetett a lány - Szia Miles! Épp Nikit térképen próbáltam eligazodni, mert fogalmam sem volt, hol járok. Ezek szerint meg is érkeztem.
Miles Reed naptól cserzett arcán barátságos mosoly jelent meg.
- Örülök, hogy végre itt vagy! Már nagyon vártunk. Melanie meglátott téged az ablakból... Egyébként nem Niki tehet róla, hogy eltévedtél, ebben a faluban nem könnyű eligazodnia annak, aki először jár itt - A férfiról lerítt, hogy őszintén örül Kris érkezésének - Miközben megfordulsz, kitárom a kaput.
Amikor leparkoltak a ház elé Melanie termett előttük. 
- Menj pihenj le aztán vacsoránál találkozunk.

4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon jó lett a feji! Rob elég bunkó volt Krissel, kíváncsi vagyok mi lesz ha újra taliznak.
    Várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Végre! Már annyira vártam a következőt! Nagyon szuper volt, imádtam. Rob viszont tényleg nagyon bunkó volt, kissé nagyon elvan magától! De gondolom ennek is meg van a maga oka! Kíváncsi vagyok mi lesz még ebből! Valami azt súgja nincs is olyan messze az, az újra találkozás! Remélem hamar jön a folytatás, mert tülkön ülve várom!

    Csók!
    Alice

    VálaszTörlés
  3. Oooh, hát nem semmi ez a titokzatos Rob. Mármint... Mi járhat a fejében? Miér kell Krsinek távol maradnia? Egyáltalán Kristen miért követné? :)
    Engem is nagyon érdekel, hogy mi lesz még itt és hogy milyen lesz valamint milyen körülmények közt lesz az újra találkozás. :)
    Nagyon vároma következő részt! :)

    C.

    VálaszTörlés
  4. Szia !!!!!!!!

    Ezt nem hiszem Rob egy barom, bár abban igaza van, amiért Kris lelépett. Fordítva szerintem neki sem tetszett volna. Nem lesz semmi ha újra taliznak.

    Kris is a sarkára állhatna végre, hogy kiossza istenesen Robeot. Igazán rá fére.

    Alig várom a folytatást.

    VálaszTörlés