27. fejezet

 Sziasztok!

Itt a fejezet...és hát szomorún közlöm, hogy már csak 3 fejezet és vége a történetnek. El se hiszem... És ezért most a véleményeteket kérném a Főnixnek összesen 2 fejezete van hátra! Ami azt jelenti, hogy vége....de persze vannak még ötleteim. A kérdés pedig az, hogy a következő történetnél is Kristen és Robert legyen a főszereplő???? Ha ezt eldöntöttétek meg adok 3 történet alapot. És ki választhatjátok melyiket írjam meg.
Jó olvasást és ne haragudjatok... nem lehet mindig Happy End...
puszi becca20


Beburkolózott egy nagy törülközőbe, és a dobozka után nyúlt, amelyet Rob  távollétében gondatlanul a fürdőszobaszekrényben tartott. Gyorsan kivette belőle az utolsó két tablettát. Az egyiket leeresztette a mosdó lefolyójába, a másikat egy pohár vízzel bevette.
- Fáj a fejed? - Az asszony rémülten fordult meg. Rob ott állt az ajtóban meztelenül.
Kris dadogott valamit.
Rob közelebb lépett, és felvette a dobozkát a mosdókagylóról.
- Milyen ügyes! Egy fogamzásgátló, amely egyben fájdalmat is csillapít - Rob maga köré tekert egy törülközőt - Nos?
Kris nem szólt egy szót sem, csak tágra meredt szemmel nézett a férfira.
- Semmi válasz? Semmi magyarázkodás, te alattomos kis boszorkány?
-Te beszélsz alattomosságról? Nincs szükségem magyarázkodásra. Igen, fogamzásgátlót szedek. A testem az enyém. Te csak használod, hogy érzéki gyönyöröket szerezz magadnak. A te ötleted volt, hogy a szerelmet hagyjuk ki a játékból. Komolyan azt hiszed, hogy én valaha is szerelem nélkül gyereket hozok a világra, hogy az örökös utáni vágyadat kielégítsem? - Kris három hónapja küzdött magával, hogy az érzelmein úrrá legyen, de most elveszítette az önuralmát - Nem tudsz erre semmit mondani? Mindig olyan biztos voltál magadban a határtalan gazdagságod miatt. Bizonyára most először tapasztalod meg, hogy nem vehetsz meg mindent. Például egy gyereket sem.
Kris kétségbeesetten töprengett azon, hogy képes-e az ember valakit egyidejűleg szeretni és gyűlölni. Ebben a pillanatban az eszével gyűlölte Robot, az ostoba szív azonban még mindig elepedt utána.
- Téged megvásároltalak - állapította meg Rob - És senki sem kényszeríthet rá, hogy lemondjak arról, amit megszereztem. Te egészen biztos nem, csökönyös kis feleségem - Rob hátra hajtotta Kris fejét, hogy a szemébe nézhessen - Mióta szeded a tablettákat?
- Egy héttel az első találkozásunk után kezdetem szedni. Annak idején azt hittem ugyanis, hogy csak egy kaland lesz belőle, amiről híres voltál. Képzelheted mennyire meglepődtem, amikor megkérted a kezem. Amilyen ostoba vagyok, azt hittem szerelmes vagy belém. De aztán felnyitottad a szemem. Szerencse, hogy addigra már szedtem a tablettát.
- Ezt elárultad volna nekem valaha, vagy örökre hagytál volna sötétben tapogatózni?
- Nem hiszem, hogy a kapcsolatunk örökké tartott volna. Te magad mondtad, hogy az újdonság varázsa hamar szertefoszlik. Biztosan hamarosan hűtlen leszel hozzám. Akkor elválok, te semmit sem tehetsz ellene, és fizetned kell. Ne aggódj, nem vagyok kapzsi. Csak annyit akarok, hogy a Stewart Holding biztonságban legyen tőled. Hibát követtél el, hogy nem kötöttél házassági szerződést. Aláírtam volna. Mindent megtettem volna, amit csak kívánsz, mielőtt megtudtam a házasság valódi okát. Büszke lehetsz magadra. Azóta nagyon sok mindenre megtanítottál.
- Úgy tűnik, túl sok mindenre - A férfi távolságtartó arckifejezéssel végig mérte az asszonyt tetőtől talpig. - Nagyon szép vagy, de éppen most bizonyítottad be, hogy ízig-vérig Stewart. Most már tudom, hogy akkor sem akarnálak a gyermekem  anyjának, ha fizetnél érte.
Kris döbbenten nézte, ahogy a férfi  csüggedten elfordul, és kimegy a fürdőszobából. Habozva utánament a hálószobába. A férfi keserűen felnevetett, ahogy látta az asszony aggodalmas arckifejezését.
- Ne félj! Nem fogok rád rontani. A hálószoba egészen a tiéd. Válásról azonban szó sem lehet, amíg úgy nem döntök.
- Azt hittem...
- Mit? Azt, hogy hagylak elmenni? Még nem. Előbb velem jössz Peruba. Megígértem, hogy bebizonyítom, milyen gazember az apád. Aztán tőlem mehetsz, ahová akarsz.
Kris döbbenten meredt rá. Tehát még indig ragaszkodik ehhez a nevetséges történethez, pedig az állította, el akarja felejteni a múltat.
Kris visszagondolt az elmúlt hónapokra, a veszekedésekre és a szenvedélyes kibékülésekre, a mélységekre és magasságokra, nem utolsósorban pedig arra, amit a perui kiállításon tudott meg Rob gyerekkoráról. Attól az estétől fogva jobban megértette férje viselkedését, és alapjában véve jól kijöttek egymással.
Most azonban vége a házasságuknak. Felgördült a függöny az utolsó felvonáshoz, amelyben már csak a válás formaságai vannak hátra.



Kris elbűvölve nézett ki a helikopter ablakán, amely a limai repülőtérről Rob birtokára vitte. A tengerparti termékeny síkságok lassan dombos vidékbe ment át. amelyet fenséges hegyek zártak le, közöttük a széles völgyekben buja őserdei növényzet virított.
E hatalmas völgyek egyikében szállt le végül a helikopter. Kris ámulva nézte a birtokot, amely olan volt, mint egy kis falu. A házat és a melléképületeket aszfaltozott út vette körül. Üde zöld legelők és megművelt földek nyúltak egészen távolban magasodó hegységig.
- Ez mind a tied? - kérdezte Kris.
- Ameddig a szem ellát - bólintott a férfi. Kiugrott a helikopterből, és kisegítette a feleségét.
A leszállóhely közelében egy terepjáró várakozott. A vezető széles karimájú sombrerót viselt, és az arcán még szélesebb mosoly terült szét.
- Isten hozta főnök! Kérem szálljanak be. - A férfi levette a kalapját, és mélyen meghajolva kinyitotta a kocsi ajtaját. Aztán berakodta a csomagokat, és már indultak is a ház felé.
Az egész személyzet összegyűlt a fogadásukra az előcsarnokba. Rob mindenkinek bemutatta Krist.
Leültek kávézni de a beszélgetés nem indult be. Rob arcvonási megkeményedtek. Előhúzott egy borítékot és tűnődve nézte.Végül át nyújtotta Krisnek.
- Olvasd el ezt! - csillant fel a szeme diadalmasan - Aztán nevezz hazugnak, ha még mersz!
Kris vonakodva átvette. A postabélyegző angol volt, a feladó címe az ő kensingtoni nagyszülői ház.Reszketek ujjal vette ki a levelet a borítékból, és elkezdte olvasni. Két perc múlva gondosan összehajtogatta, visszatette a borítékba, és felállt.
- Nagyon érdekes - mondta mosolyogva - Szeretném azonban a szobámba közelebbről megnézni, ha nincs ellene kifogásod. Fáradt vagyok a hosszú utazástól. Majd a vacsoránál megbeszéljük a dolgokat.
- tehát még mindig nem vagy hajlandó elfogadni a tényeket? Újra és újra elcsodálkozom azon, ahogy a nők mindent elkövetnek, hogy a kellemetlen igazságokat ne vegyék tudomásul.  De hát legyen ahogy akarod. Korán vacsorázunk, hét órakor, tekintettel a kimerültségedre.
Kris mosolyogva hallgatta végig a szóáradatot. Majd ugyan azzal a mosollyal az ajkán felment a szobájába. Muszáj át tanulmányoznia még egyszer a levelet, mert ha ez igaz amit észrevett akkor véget tud vetni ennek az egész cirkusznak....Örökre!