25. fejezet

Sziasztok! Ha lehet kaphatnék egynél vagy kettőnél több komit csak, hogy tudjam mit gondoltok. Örülnék neki, de persze nem kötelező! :) Jó olvasást
becca20


Az, hogy alig mutatott érzelmeket, tulajdonképpen megkönnyítette Kris életét. Hiszen a férfi bosszúszomja is lecsengett idővel...


Nyilvánvalóan az édesanyja betegsége volt az egyetlen esemény, amelyet valamilyen formában a szívére vett.
- Kris... Gondolatban valahol máshol jársz - szólalt meg Rob, ahogy beléptek a kiállítóterembe.
Kris érdeklődve nézett körül a hatalmas teremben, ahol színpompás képek és szobrok sorakoztak. Úgy tűnt, hogy New York egész előkelő társaság ott tolong. Pincérek törtek utat a tömegben, s tálcákon pezsgőt és finom falatokat kínáltak.
Rob bemutatta  Krist a perui követnek és feleségének, valamint a gyönyörű  lányuknak. Lucita alacsony volt, gömbölyded, és áhítatosan bámulta Robot. Csak nem egy újabb szerető?
Lucita Rob nyakába csimpaszkodott, és megpróbálta szájon csókolni. Rob gyorsan elfordította a fejét, hogy a lány ajka csak az arcát érintse, aztán megfogta a vállát, és kartávolságra tolta magától.
Lucita mézédes mosollyal, de gyűlölettel teli tekintettel fordult Krishez.
- Tehát maga Rob felesége! Nagyon meglepődtünk, amikor az esküvőről értesültünk . Régen ismerik egymást?
- Elég régen ahhoz, hogy tudjam, ő számomra az egyetlen nő a világon - vágta rá gyorsan Rob.
A követ családja kifejezte a jókívánságait, de Kris világosan érezte az ellenségességét.
Rob gyorsan valami ürüggyel magukra hagyta őket, és a terem máik végébe vezette Krist.
- Azt hittem, hogy a követ a barátod - csodálkozott Kris.
- Nem igazán. Sok hivatalos ismerősöm van, de csak kevés barátom - Rob leplezetlen elégtétellel hozzátette: - Ami pedig a követett illeti kénytelen engem barátjának mondani, ha nem akarja elveszíteni az állását, és ez roppantul dühíti.
- Valóban ennyire befolyásos vagy?
- Igen - A férfi  levette az egyik pincér tálcájáról két pohár pezsgőt, és egyet át nyújtott a feleségének. - Azonkívül ezt a kiállítást és a művészeket én szponzoráltam. - A poharával egy absztrakt kép felé mutatott, amely vörös , fekete és zöld foltokból állt.  -Mit szólsz hozzá?
- El vagyok ragadtatva.
- Tetszik?
- A kép nem. Szörnyűnek találom. Attól vagyok elragadtatva, hogy kiállítást és művészeket szponzorálsz. Nem hittem volna, hogy ilyesmire  van időd.
A férfi mosolyogva karolta át a felesége derekát.
- Üdítő az őszinte véleményed, bár a művészeknek aligha tetszene. Ami a szponzorálást illeti, időbe nem kerül, csak rengeteg pénzbe.
- Akkor is elvagyok bűvölve.
Egy jó óra hosszat járták a kiállítótermet és tanulmányozták  a perui műalkotásokat. Robot rengetegen üdvözölték, és ő mindenkinek büszkén bemutatta feleségét. Kris mindenkivel mosolyogva kezet fogott, közben pezsgőt kortyolgatott., és szendvicset evett.
A kiállított művek közül kettő különösen tetszett neki. Az egyik egy misztikus hangulat kép volt, amely az Andokat ábrázolta ködben, a másik egy nevető indián kisfiú arcképe, aki egy hatalmas fekete kalapot viselt, amely bizonyára az apjáé volt.
Rob mindkét képet megvette, aztán kivezette feleségét az előcsarnokba. Ahogy távozni akartak, Lucita elállta Rob útját.
- Már menni akarsz? Akkor gyere velünk! A barátnőimmel egy éjszakai mulatóba megyünk.
Krisnek reagálni sem volt ideje mikor Rob megszólalt:
- Köszönöm, de jobb programom van - fellete gorombán, majd kivezette Krist az előcsarnokból.
- Úgy tűnik egész jól ismered a kicsikét - jegyezte meg Krist, ahogy kiértek. Rob besegítette Krist a hátsó ülésre, és beült mellé. Aztán felemelte a sofőrtől elválasztó üvegfala.
- Jól ismerem Lucitát, de nem úgy, ahogy te gondolod. A bátyját lényegesen jobban ismertem. - A férfi arca hirtelen megkeményedett. - Elmondjam az igazságot, vagy  Lucitát is elakarod könyvelni az állítólagos szeretőim egyikének? Tizenegy éves koromban apám új munka lehetőséget kapott ami kihagyhatatlan volt, ezért az egész család Peruba költözött. Először falusi iskolába jártam, de tizenkét éves koromban az ország legjobb bentlakásos intézetbe  küldtek. Ott ismertem meg Lucitát és a bátyját, Pedrót. A többiek utáltak mert nem tartottak méltónak, hogy velük együtt járjak. Az apjuk, amint tudomást szerzet arról, hogy én is oda járok, mindent elkövetett, hogy engem kiutasítsanak az iskolából.
- Rettenetes lehetett.
- Ne aggódj, ez nem sikerült neki, hiszen akkor még csak egészen kis hivatalnok volt. A fiát azonban más intézetbe dugta, amivel tönkretette az életét. Pedrót megfélemlítették a társai, és két év múlva öngyilkosságot követett el. A temetésén félrehúzódva álltam, mint az egyetlen barátja. Most már érted miért tölt el olyan, elégtétellel, hogy ez az ember kénytelen udvarias lenni hozzám? A lánya pedig csak a pénzemért vetett rám szemet.
- Nagyon sajnálom. Ezt igazán nem sejthettem.
- Mondtam már az első találkozásunkkor, hogy kár pazarolnod az együttérzésedet.
- De miért nem vetted el Lucitát, hogy bosszút állj az apján, mint ahogy velem tetted?
- Ezt sohasem jutott volna az eszembe - A férfi egy pillanatra elgondolkozott, aztán megcsóválta a fejét és nevetett. - Lehet, hogy bosszúálló természetem van. de nem vagyok önmagam ellensége. Te elragadó vagy, és gyönyörű, hozzád képest Lucita egy gonosz boszorkány.
Kris ámulva nézett rá. A férfi kihasználta zavarát, és szenvedélyesen megcsókolta. Abba sem hagyta, amíg a kocsi meg nem állt a ház előtt.
- Azt hittem, hogy vacsorázni megyünk - csodálkozott Kris - Azt mondtad éhes vagy.
Rob gyengéden rámosolygott és átkarolta a vállát.
- Éhes is vagyok, de az evés várhat...
Késő éjszakáig szenvedélyesen ölelkeztek, olyan gyengéden, hogy Krisnek könnyek szöktek a szemébe. Hiszen tudta, hogy Rob számára tovább sincs többről szó, mint érzéki gyönyörökről.