Főnix 10

Sziasztok itt vagyok! Hát tévedtem hamarabb megkaptátok, megjött az ihlet és jött...nem tudom, hogy jó lett e mert tudtam, mit akarok csak azt nem, hogy fogalmazzam meg. Hát ez sült ki belőle remélem azért tetszeni fog és szépen lezárja a történetet. De ha van valami kérdésetek tegyétek fel komiba válaszolok rájuk szívesen. Jó olvasást és szép hétvégét mindenkinek.
puszi becca20


5 évvel később...

Kristen

- És boldogan éltek, míg meg nem haltak...Itt a vége, fuss el végre!
- Neeeee mami, kéjlek ne csak még egyet lécci - nézett rám gyönyörű szürkéskék szemeivel. Ilyenkor annyira nem tudtam neki ellenállni. De most muszáj lesz este 7 fele jár az idő ami azt jelenti alvás.
- Nem, pici Eva alvás van! Elmúlt hét óra alukálnod kell! - felálltam az ágya mellől betakartam és egy puszit nyomtam a homlokára.  Ezt minden este eljátsszuk. Már az ajtónál jártam és éppen leoltottam a lámpát amikor megszólalt:
- Mami, neked papi volt a herceged? -  kérdezte felnőttes komolysággal ami meg mosolyogtatott. 
- Igen picim, ő volt a hercegem - nevetem fel.
- Mami, téged is meg kellet menteni a sárkánytól?
- Igen, a saját sárkányomtól - komorodtam el ahogy eszembe jutott mennyire nehéz volt sok évvel ezelőtt nem elég, hogy meghalt az a férfi akit a legjobban véltem szeretni, ezzel együtt az egész életem is felfordult. 
Elmélkedésemből Eva hangja rántott ki.
- Mami, szeretnék egy kis testvért - jelentette ki...imádtam őt ahogy egyik témából a másikba bírt ugrálni, mindig megnevetett. Életem legjobb döntése volt, hogy megtartottam. Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok megijedtem, nem számítottam rá. Sőt nem is a legjobbkor jött. Hisz nem volt mellettem ő, a férfi, aki biztonságot nyújthatott volna nekem.  Megkaptam életem legjobb állását és biztos voltam benne, hogy a kettő együtt nem fog menni nekem. Ehhez kevés vagyok. Három hétig sírtam mielőtt vissza mentem volna az orvoshoz a döntésemmel. Az biztos, hogy nem döntöttem rosszul és ami a legjobb, hogy tévedtem a munka és Eva össze egyeztethető volt.
- Mami?
- Igen kicsim?
- Azt szeretném, ha egyszer lenne egy kistestvérem és látnám, hogy nő a pocakodban. Azt mesélték az jó muji!
- Ki mesélte ezt neked? - kérdeztem pedig tudtam a választ.
- Nem mondom meg - nyújtotta rám a nyelvét.
- Na jól van drágám, most már alvás - szóltam rá szigorúan, hisz mégis csak én diktálok Megmosolyogtam a saját elméletemet, hisz igazából nem én, hanem ő diktál.
- Igenis, kapitány - nevetve rám kacsintott majd fogta a nagy maciját és befordult a fal felé. A maci nagyobb volt, mint ő és mégis minden hova magunkkal kellet cipelni. Nélküle nem tud aludni. Egy picit álmos voltam de még nem aludhatok, hisz mindjárt megérkeznek. Ezért takarítani kezdtem és a vacsorát közbe beraktam a sütőbe melegedni. Gyorsan eltelt az a másfél óra.
A lépcső alján jártam amikor az ajtó kinyitódott és szaladva közelített az én angyalom.
- Anyu... úgy hiányoztál. Képzeld megcsókolt egy fiú fujj nagyon und volt. És a tábori vezető azt mondta, hogy nagyon szép a hangom képezni kéne. És képzeld rájöttem, hogy színésznő akarok lenni vagy pedig balerina, de az se baj ha majd űrhajós leszek és...
- Kicsim vegyél levegőt mielőtt megfulladsz - öleltem magamhoz. - Jaj, te is nagyon hiányoztál ez a két hét sok  volt így eldöntöttem soha nem engedlek táborba többet az én nagy lányom velem marad! - A szeme kétszeresére tágult majd elkezdte kapkodni a levegőt mire én hangos nevetésbe törtem ki.
- Anyuuuu, már azt hittem komolyan gondolod, hogy nem engedsz sehova - mosolygott rám.
- Nem gondoltam komolyan, na és mesélj milyen volt az a csók, helyes fiú volt? - kérdeztem. Mire ő elpirult.
- Hát fura...nekem a csók nem tetszik nem tudom, hogy a felnőttek mit esznek rajta. Hát Peter a legmenőbb srác volt és tényleg aranyos - vörösödött el teljesen.
- Eva alszik? Annyira hiányzott szerintem ma vele alszok. - jelentette ki.
- Már biztos, hogy alszik de majd vacsora után bebújsz hozzá. Reggel boldog lesz ha felébred és meglát. Tudod holnap korán keltek mert jönnek nagyiék értetek.
- Uhh elfelejtettem náluk leszünk egy hétig. Most nem örülök túlzottan. Tudod a pszichikai fejlődésemhez muszáj lenne, hogy minél többet töltsek veled. És már megint nem leszünk együtt.
A szememet könny lepte el ezt a sok maszlagot azért hordta össze, mert jelezni akarta felém, hogy szeret és hiányoztam neki nagyon.
- Hmm lehet, hogy inkább pszichológusnak kellene menned. Tudod, te is jól, hogy én sem örülök, hogy így alakult nagyon szeretlek, nagyon hiányoztál, de végül is te akartál elmenni ebbe a táborba. - mondtam neki és magamhoz öleltem. Na nyomás enni. Már kikészítettem. Apád, hol van?
- Áááá már vártam mikor kérdezed meg - kacsintott rám, ezek a gyerekek túl hamar felnőnek - amúgy kint a kerteben játszik kutyussal. - Majd bevonult a konyhába. Utána mentem és beszélgetünk amíg evett. Majd felvonult a lépcsőn mielőtt bement volna a szobába utána szóltam:
- Becky! Te és Eva vagytok a legjobb dolog az életembe!
- Na és apa?
- Ő a második legjobb - kacsintottam rá majd intettem, hogy menjen be.
Amikor kiértem a kertbe Lucky már a házában aludt, amikor bezártam a hátsó ajtót felkapta a fejét de nem mozdult meg. Amikor konstatálta, hogy csak én vagyok vakkantott majd a buksiját vissza hajtotta. Ebből is látszik, hogy szerelmem már teljesen kifárasztotta, amíg én bent voltam Beckyvel.
A hintában ült és a csillagokat bámulta csak vettem észre amikor leültem mellé, hogy a szeme csukva van. Nem nyitotta ki a szemét csak magához vont.
- A lányok már alszanak?
- Eva igen, Becky csak most feküdt be mellé.

Robert

Nem nyitottam ki a szemem olyan nyugtató volt, hogy Kris itt van mellettem. De most nem volt kedvem beszélgetni. A gondolataim 5 évvel ezelőtt jártak amikor mindez az idill csak a fantáziám szüleményeként volt jelen. Sose felejtem el, amikor Kris elment egy szó nélkül. És azt sem ami miatt tette.
Hat hete lehetett, hogy Kris elment és csak tőlem nem köszönt el. Becky mindennap azt kérte, hogy hozzam vissza. De én nem akartam, ha ő döntött és a munkát választotta nem akartam az útjába állni. Azon a reggelen szintén magamba roskadva ültem a konyhapultnál amikor anya lejött.
- Elegem van most már belőled, ha ennyire hiányzik akkor hozd őt vissza.
- Nem és kérlek ebbe nem szólj bele neki a munka fontosabb volt, és tudom, hogy volt valami trauma az életében ami nem engedi, hogy szeressen de együtt képesek lettünk volna megoldani. De ő elszaladt és én ezt elfogadom - mondtam anyámnak.
- Te tényleg nem tudod, hogy mi történt?
- Nem, miért te tudod anya? - kérdeztem és izgatottan felálltam. Hat hét alatt most először éreztem, hogy érdekel valami.
- Igen, bár nem biztos, hogy nekem kéne elmondani, de ha így boldogok lesztek. Krisnek meghalt a vőlegénye.
- Tessék?
- Igen jól hallottad.
- De...hogy ...és miért ...miért nem mondta el...nem értem nekem is maghallt Kathy ő segített tovább lépnem magának miért nem segít.
- Fiam az nem olyan könnyű neked volt időd beletörődni. Neki nem!
- Miért? Miben halt meg?
- Autó balesetben.
- Ez tényleg szörnyű...na de ekkor traumát nem okoz főleg, ha nem most történt. Tényleg mikor...? -kérdeztem meg.
- Négy éve és nem ez okozta a traumát hanem az, hogy az esküvő előtt egy órával történt a baleset a vőlegénye és annak a tanúja szörnyet halt. A templomba nem a vőlegény érkezett meg, hanem a rendőrség. És ami a legrosszabb, hogy ezt egy jósnő megjósolta Krisnek, hogy aznap valami szörnyűség fog történni Krissel.El is akarta halasztani az esküvőt, csak Nick hülyeségnek tartotta.
- El se hiszem, Istenem szegény...- leroskadtam a székre.
És akkor döbbentem rá, hogy szeretem és bármit megtennék érte. Több se kellett fogtam Beckyt és elrepültem hozzá, hogy meggyőzem, hogy ha mi összejövünk nem csak együtt leszünk, hanem egyek is.
- Kris?
- Igen szívem?
- Emlékszel amikor megjelentünk Beckyvel? - kérdeztem és rá néztem mire egy gyönyörű mosolyra húzta a száját.
- Hát, hogyne! Csöngettek és kimentem kinyitni az ajtót és Beckyvel találtam szembe magam. Aki kijelentette, hogy már pedig ő nem hajlandó nélkülem élni... és akkor te is kiléptél a fal mögül és te is megismételted, hogy nem vagy hajlandó nélkülem élni.Nagyon elszántak voltatok. - mosolygott rám. - Nem tudtam, mit csinálni ezért behívtalak titeket. Elmondtad, hogy tudod mi történt Nickel és azt is tudod, hogy ez szörnyű, mert neked legalább volt időd elbúcsúzni nekem viszont nem. Nagyon meghatódtam, hogy te tudod, hogy mi is a bajom igazából a családom meg nem volt hajlandó megérteni, csak azt sulykolták, hogy lépjek túl. Aztán lefektettük Beckyt, mire azt mondtad...
- Mire azt mondtam, hogy szeretsz engem ezért velem kell, hogy maradj! Velünk. - idéztem akkori mondatom, úgy mesélte el a történetet, mintha csak tegnap lett volna.
- Marhára magabiztos voltál és ez győzött meg arról, hogy talán tényleg működhet a dolog. - nevetett fel az emlék hatására.
- Igazából akkor bizonyosodtam meg arról, hogy mit is jelentünk neked amikor azt mondtad, vissza jössz és itt hagyod munkád...
- De te ezt nem engedted és így mindannyian itt maradtunk. - csókolt meg szerelmetesen.
- Sőt még anyáék postázták Luckyt is - nevettem fel. Hisz megjelent a kép ahogy a csomagküldő szolgálat embere két nap múlva kopogott az ajtón Luckyval a kezében. 
- Miatta kellet családi házba költöznünk, amit azóta sem bántam meg!
- De a legszebb pillanatom, édesem. Mégis az volt amikor közölted, hogy Eva érkezik.
Az ebédlő asztalnál ültünk már egy hete, hogy össze költöztünk éppen reggeliztünk, amikor közölte a hírt.
- Rob, tudom, hogy megkellet volna beszélnünk, de nem sokára érkezik Eva.
Az újság papír felett rá néztem felhúzott szemöldökkel.
- Nem baj kicsim, tudod, hogy örülök, ha megismerhetem a barátnőidet. És mikor érkezik pontosan?
- Hát olyan hét és fél hónap múlva, pontosat sajnos nem tudok, majd ha úgy dönt jön - mosolygott rám.
- Mit mondjak szeszélyes egy barátnő lehet, én jobban örülnék ha pontos dátumot mondana mert előkel készíteni a szobát.
- Látod ebben igazad van majd úgy két hónap múlva elkezdjük megvenni a bútorokat.
- Mi a fenének kell új bútor elégedjen meg ezzel, kicsim ha kell majd neki valami majd szól! - mondtam kissé idegesen már.
- Ő nem tud szólni, mivel még beszélni sem tud.
- Miaz, hogy nem tud beszélni milyen barátnő az amelyik...- és  akkor hirtelen meg vílágosodtam.
- Te...te...te???
- Kjis akkor máj apu is tudja, hogy kistestvéjem jesz?
- Hát pici Becky szerintem lassan leesett neki - pöckölte meg az orrát.
Én meg, mint egy hülye ember ültem ott még egy órán keresztül és csak néztem a kávém. Az agyam nem pörgött fel se fogtam, hogy megint apa leszek.
Elmosolyodtam az emlékek hatására a gyors esküvő a félelem, hogy Krist is elvesztem úgy ahogy Kathyt. A furcsa álom amelyben Kathy megjelent és közölte, hogy nem lesz semmi gond Krisnek igaza lesz, lány lesz és simán megy majd menni és ne aggódjak ő boldog, hogy boldognak lát minket. Amikor Krisnek elmeséltem nem szólt semmit csak elmosolyodott majd egy köszönömöt moromolt az orra alatt, hogy azt kinek legyen az ő titka.
- Mr. Pattinson jó lenne lefeküdni, hisz holnap megyünk második nászútra és anyukáék hamar jönnek a lányokért.
- Igenis, Mrs. Pattinson veled a világ végére is elmernék. Tudod mit akar Eva születésnapjára?
- Sejtem - mosolygott rám.
- Pontosan egy kistestvért, mert ahogy ő fogalmazott Becky szerint jó móka nézni ahogy növekszik a pocidba. És már el is döntötték, hogy énekelnek majd neki.
- Hát akkor neki kéne kezdeni, hisz alig 10 hónap van Eva szülinapjára.
- Pont elég! - mondtam majd felkaptam és meg sem álltam a hálószobáig.

 Vége