17. fejezet

Ne haragudjatok tudom hétvégére ígértem csak sajnos volt egy kis balesetem. Dobi ledobott a hátáról és a bal csuklóm megrepedt. Nagyon fájt így nem voltam fent. Most is fáj és egy kézzel pötyögök de megéri mivel szeretem olvasni a véleményeteket. Úgy gondoltam felderítem a Ti napotokat meg a sajátomat is ezáltal. nem lesz egy hosszú fejezet majd meg látom mennyit bírok...de mivel ezen a héten itthon gyógyulgatok gondoltam meg próbálok fejit hozni majd még. Puszi nektek és jó olvasást.
becca20


- Jegezd meg Kristen Pattinson, nem tűröm, hogy megcsalj te az enyém vagy! Ahogy a családod a kezemben van te is.
Krisnek amint eszébe jutott Robnak milyen hatalma van a vállalatuk fölött, minden ellenállása megtört.
- Rendben - bólintott.
Gondolataiba mélyedve nézett a távozó férje után. Nem szabad elfelejtenie, hogy Rob milyen gátlástalan tud lenni. Ha azonban azt hiszi, hogy ő megalázkodó, megszeppent asszonykává változik, akkor nagyon meg fog lepődni.



Kris nem győzőt csodálkozni, hogy a bennfentesek számára fenntartott helyen mennyi ragyogó szépség nyüzsög.
- Sohasem hittem volna, hogy ennyi nő érdeklődik az autóversenyzés iránt - jegyezte meg Tomnak.
A férfi vigyorgott.
- Ezeket a nőket nem a versenyautók érdeklik, hanem a vezetőik.
- Vagy úgy - Nem csoda, hogy Rob olyan lelkes Forma-1 rajongó. Nem csak autókban gyönyörködhet, hanem szép nőkben i válogathat kedvére.
Krisnek bezzeg cseppet sem tetszett a terep. Fülsiketítő lárma volt, az olaj- és benzinbűztől alig kapott levegőt. Bosszús tekintettel nézte Robot, aki éppen egy áramvonalas versenyautó mellett állt, és élénken beszélgetésbe merült a szerelők főnökével a motorról. Lelkesedésében egészen kisfiúsnak látszott. Ebben a pillanatban vette észre, hogy a felesége figyeli, és odament hozzá.
- Na? Mit szólsz? Hát nem csodálatos itt?
Kris azonban gyorsan lehűtötte, mivel egyáltalán nem rejtette véka alá a véleményét. Miután ékesszólóan ecsetelte távolról sem kedvező benyomásait, hozzátette:
- Ha nincs ellene kifogásod, inkább visszamegyek a hajóra.
Rob elhúzta a száját.
- Igazad van. Ez nem hölgynek való hely. Tom visszavisz, aztán majd később találkozunk.


Rob kiszállt a helikopterből, és lement az alsó fedélzetre. Kitűnően érezte magát. Az egész napot a motorsport iránti szenvedélyének szentelte. Az általa támogatott csapat az első rajthelyen állt.
Most pedig Kris egy egészen másfajta szenvedélyét fogja kielégíteni. Kris először mindig hidegnek mutatkozik, de rövid idő alatt lobban fel benne a láng.
Igen, az élet majdnem tökéletes. Rob remélte, hogy a feleségét a kajütben találja. Az asszony azonban nem volt ott. Tíz perccel később frissen zuhanyozva, rövidnadrágban és ingben felment a fedélzetre. Ott megtalálta Timet, Carlót és Tomot, akik egymás mellett álltak, és kihajoltak a korláton.
- Hé, fiúk! Nem láttátok valahol Krist?
Tom egy körülbelül kétszáz méterre horgonyzó, kis hajó felé mutatott.
- Ott van Giannival. Az a hajó valószínűleg Gianni barátaié. Versenyt úsztak. Húsz perce érkeztek meg.
Rob úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna. Féktelen haragjában rárivallt Tomra:
- Te hagyod, hogy a feleségem a kikötőben úszkáljon, ahol állandó hajó forgalom van? Teljesen megőrültél? Elfelejtetted, hogy a testőre vagy?
- Ne haragudj, főnök! Nem tudtam visszatartani. Amikor a fedélzetre értem, éppen leugrott  a korlátról.
- Micsoda? Csak úgy leugrott majd tíz méter mélységbe? - Rob mély lélegzetet vett. Hirtelen rádöbbent, miért olyan iszonyúan dühös: félti a feleségét. Olyan védelmező ösztön ébredt benne, amilyet eddig  csak az édesanyja és a nővére iránt érzett.
- Nem kell aggódnod. Kris úgy úszik, mint a hal. Nem is tudtunk megegyezni, hogy melyikük győzött.
- Azért várunk itt, hogy figyeljük, amikor visszaúsznak - vetette közbe Carlo - Ugyanis fogadtunk.
Rob nem hitt a fülének.
- Hát ezt felejtsétek el! Nem fognak visszaúszni. Értük megyünk a motorcsónakkal.
- Már késő.
Ebben a pillanatban a távoli hajóról két alak ugrott a vízbe. Rob lelki szemei előtt rémképek kavarogtak, mi minden történhet Krissel.  Görcs állhat a lábába, elgázolhatja egy hajó.... Visszafojtott lélegzettel figyelte, ahogy a két alak közeledik. El kellett ismernie, hogy Kris Kitűnően úszik. Erőteljes és tökéletes karcsapásokkal szelte a vizet.  Elsőként érte el a hajó farát. A létra után nyúlt, és boldogan kiáltotta:
- Győztem!
Gianni az egyik karjával megkapaszkodott Kris derekában.
- Akkor egy- egy.
Kicsit kifulladva, de nevetve másztak fel a fedélzetre. Kris parányi fekete bikinit viselt, ragyogott az életörömtől, és túlságosan  is közel állt Giannihoz.
- Holnap majd döntőt úszunk - javasolta Gianni.
- Rendben - bólogatott buzgón Kris.
Robot úgy elfogta a féltékenység, hogy oda akart rohanni az asszonyhoz, de Carlo elkapta a karját.
- Most legalább már tudod, mit érez a feleséged.
- Ezt hogy érted?
- Tudod, hogy Kris és Gianni csak barátok, mint te és Emily. De ha az ember szeret egy nőt, akkor nem mindig fogadja el könnyen a férfi barátokat. Azért fogadd csak meg a tanácsomat, és ne csinálj ügyet az ártatlan szórakozásból!
Rob elgondolkodott a hallottakon. Ő természetesen nem szerelmes Krisbe, de azért nem olyan elnéző, mint Carlo. Az ő felesége rajta kívül ne szórakozzon senkivel!
- Nem fogsz holnap versenyt úszni. Te pedig, Gianni, ne bátorítsd a feleségemet, hogy ilyen ostoba módon kockára tegye íz életét!
- Ugyan, ne legyél már ilyen morcos vén medve! Hiszen neked ott van az autóversenyzés. Én miért ne lelhetném kedvemet egy természetesebb sportban?
A " vén medve" szíven találta Robot. Hirtelen ólomsúllyal nehezedett rá  a huszonnyolc éve. Főleg ha belegondolt h Gianni alig több 22 évesnél. Dühös pillantást vetett a feleségére. 
- Elfelejtetted, hogy holnap valamennyien megnézzük a grand prix-t. Hétfőn pedig Gianni elutazik. Így ebből az úszóversenyből semmi sem lesz.
- Aha - morogta az asszony, aztán elfordult - Bocsássatok meg, fel kell öltöznöm vacsorához.
Robnak egyáltalán nem tetszett, hogy a hajón Kris találkozott egy ismerősével és főleg az nem tetszett neki, hogy ez nem más mint, Gianni. Igazi olasz pasi volt nőies vonásai sötét barna szemek és fekete haj. És Rob nagyon jól tudta, hogy a nők az ilyen típusú férfiakért bomlanak. Az meg rá tette még egy lapáttal, hogy biztos volt benne nem csak barátok voltak. Lement az irodának kialakított kajütbe mert egy fontos e-mailt várt. Amikor rá jött, hogy volt valami Gianni és a felesége között szólt a magánnyomozónak, hogy derítsen ki mindent. Meg is érkezett amit várt. Kris 20 éves volt amikor találkozott Giannival aki akkor 18 éves volt.A nyomozó azt is kiderítette, hogy nem voltak túl szorosak a szálak, de a jelentés szerint kétszer is egy hotelben szálltak meg. A nyomozó szerint ekkor még tartott Mike és Kristen kapcsolata. Rob a méregtől ketté törte a ceruzát amit a kezében tartott. Semmit sem tudott meg igazából és ez dühítette. De abban biztos volt, hogy Kris soha többet nem maradhat Giannival kettesbe. Az ő felesége csak is az övé...

Főnix 6

Épp ki fordultam amikor egy halk hang megszólalt:
- Tudod azt a csókot még megbánod nem szabad a gyereket felhasználni...- lassan vissza fordultam és Kris gonosz mosolyával találtam szembe magam.


- Úgy gondolod, hogy felhasználtam Beckyt? - tettem fel a kérdést amire én magam is ismertem a választ.
- De még hogy! - mosolygott rám.
- És mégis mire gondol a hölgy? - láttam megvillanni Kris szemét és tudtam benne van a játékban.
- Az úr felhasználta a kislányát arra, hogy egy nap alatt két csókot is lophasson egy tisztességes hölgytől! - válaszolta. Nem hittem el, hogy tényleg kimondta.
- Tisztességes? - kuncogtam fel halkan nehogy felkeltsem Beckyt. Kris össze húzta szemöldökét  ezáltal apró ráncok keletkeztek homlokán. Nagyon édes volt annyira, hogy...
- Igen, uram az vagyok! - szakította félbe elmélkedésem - Csak maga ezt egyáltalán nem tudja értékelni!
- Már megbocsájtson, de szerintem egyáltalán nem tisztességes hölgy az aki egy kislány előtt letámad egy férfit.
- Letámadtam.... ezt mégis, hogy gondolja! - hebegte indulatosan - Maga támadót le engem és, hogy szabadulni tudjak engedtem. Ezt tanultam az önvédelmi órán. - szegte fel dacosan az álát.
- Szóval ezt gondolja? - kérdeztem és lassan elindultam felé eddig halkan beszéltünk nehogy felkeltsük Beckyt, láttam ahogy Kris szeme tágra nyílik. Gonosz ötletem támadt. Lehajoltam és Beckyt arrébb tettem óvatosan, hogy ne kelljen fel. Kris nem tudott el surranni mellettem mert az egész testemmel takartam a menekülési útvonalat. Így egy apró mozdulattal az ölembe kaptam Krist, halkan felsikkantott... erre nem gondoltam én barom egyből lenéztem Beckyre aki békésen szuszogott. Hál Istenek!
- Mit csinálsz te bolond? - váltott tegezésre, suttogott de még így is halottam a hangján, hogy remeg.
Elindultam vele a szobámba, amikor beértem éreztem, hogy Kris megdermed de nem érdekelt ő is benne volt a játékban és most végig játsszuk. Lábammal becsuktam az ajtóm, majd miközben még mindig Krist fogtam szorosan bekulcsoltam az ajtót. És szépen lassan, hogy minden centiméteren át érezhessem Kris testét engedtem le a földre és ahogy leért neki nyomtam az ajtónak. Egy nyögés hagyta el az ajkait, innen tudtam, hogy végre itt van velem teljesen, testileg és lelkileg is!
- Szóval letámadtam, de közben a lányom mögé bújtam - a jobb lábam befészkeltem az ő kecses lábai közé és megemeltem egy kicsit... újabb nyögés szóval jól csinálom dagadt a mellem. - Még mindig így gondolja, hölgyem? - kérdeztem de ahogy  a szemeibe néztem tudtam jól, hogy nyertem szemei ködösek voltak, ajkai elnyíltak, éreztem ahogy mellkasa gyorsabban emelkedik így még közelebb húzódtam hozzá... a mellkasunk össze ért még egyszer megkérdeztem - Biztos ön benne, hogy a lányom mögé bújok - elvesztettem az írányítást az elmém felett úgy gondoltam majd ha kicsikarom belőle a választ azt a kis "nem" szócskát leállok. Csak megijesztem egy picit de már jól tudtam itt már nincs megállás. Kris ködös tekintette a számra tapadt a mosolyom már inkább vigyorrá fejlődött. Közelebb hajoltam és próbáltam levakarni képemről a vigyort már alig egy milliméter távolság volt ajkaink között de ő felém mozdult ezzel egy időben én viszont vissza húztam fejem. Újabb nyögés. És már a ködös szem mellé, homlok ráncolás is betársult. A feje hangosan koppant az ajtón amikor vissza hanyatlott. Én is vissza húzódtam az ajkaihoz. - Hölgyem még mindig azt hiszi, hogy a lányom mögé bújok? - kérdeztem tőle és belenéztem gyönyörű szemeibe. - Hol marad most az a tudás amit önvédelem órán oktattak magának?? - A vágy mellett elszántságot is láttam benn szóval nem akarja elismerni. Lábamat még  erősebben nyomtam legérzékenyebb pontjához majd lassan mozgatni kezdtem. Végig a szemébe néztem a vágy fellángolt benne...és amit vártam meg kaptam még ha nem is úgy ahogy gondoltam. El tátogott nekem egy "nemet" és nekem elég is volt. Szégyen vagy nem letámadtam. Mégis ez a csók egyszerre volt kemény, féktelen és gyöngéd. Amikor Kris keze befurakodott a pólóm alá soha nem várt izgalom lett úrrá a testemen. Nem szakítottam meg a csókot lassan levezettem a kezem Kris combjáig majd megemeltem. Kris egyből tudta mit akarok, lábai már a derekam körül tekergett. Még jobban neki nyomtam az ajtónak, hogy ne kelljen a kezemmel is tartanom. Egy kis levegőre volt szükségem ezért elszakadtam ajkaitól. Ez őt nem zavarta és nyakamra vette magát miközben én az inge gombjaival vesződtem. Egy gomb egy csók  így haladta, lefelé.  Amikor már csak egy melltartóban volt nem bírtam meg állni meg kellett kérdeznem:
- Biztos, hogy akarod?
- Igen, akarom! - mondta majd rá vetette magát a nyakamra. De én nem így akartam.
- Akkor sem így szeretném.
- Tessék? - nézett rám éretetlenül.
- Nem így akarom - válaszoltam és elindultam Krissel az ágy felé. Mikor óvatosan letettem az ágyra és fölé helyezkedtem gyengéden csókoltam meg. - Így szeretném. Nem akarok semmit elkapkodni, azt akarom, hogy ez legyen életünk legszebb estéje. - Bármilyen meglepő volt tényleg így gondoltam.
- Kathy?
- Kicsim nekem kellett volna más nő nevét mondani nem neked! - tudtam jól mire gondol de nem akartam most ezzel foglalkozni.
- Kahy? - ez a nő egy agyrém de attól...
- Amit az előbb mondtam az komolyan gondoltam, hogy a legszebb...
És egy csókkal zártam le ajkait mielőtt megszólhatott volna. Semmire nem emlékszem, hogy mi történt ezek után csak arra a pillanatra mikor a szenvedély hullámai végérvényesen magával ragadott minket.
Szorosan öletem magamhoz Krist és hiába az előbb elégültünk ki mind ketten nem tudtam nem abba hagyni a simogatását. Kris halványan mosolygott miközben az egyik hajtincsével játszottam.
- Köszönöm - súgta felém.
- Én is! - válaszoltam - Remélem még sok ilyenben lesz részem - somolyogtam rá. Az ő mosolya lehervadt az arcáról és nem értettem miért, de nem kellet sokáig várom.
- Kevesebb, mint két hétig leszek itt. Utána haza kell mennem.
- Tudom -sóhajtottam - Muszáj most erről beszélnünk?
- Azt akarom, hogy boldog légy Rob, de velem nem lehet. Azt akartam amikor ott ültünk a padon, hogy elfogad a sorsod és túl is lépj a tragédián - mondta nekem és még jobban nem volt kedvem vele beszélgetni.
- Nem akarok a feleségemről beszélni  veled! - jelentettem ki
- Muszáj lesz.
- Miért lenne?! Nem vagy senkim! - és ahogy kimondtam már rá is jöttem hiba volt. Kris csak mosolygott rám és most először gondoltam rá, hogy igaz a mondás a pszichológusok mind bolondok.
- Igaz nem vagyok senkid és jobb is ha így marad nekem vissza kell mennem. Nem miattam kell túl lépned a múlton. Hanem a lányod miatt! Neki szüksége van egy apára aki szívét lelkét neki adja. És persze egy anyára is.
- Én is tudom ezt. El is döntöttem, hogy majd egy két év múlva lesz anya neki - sziszegtem felé. Mire ő ki kelt az ágyból és elém állt.
- Nem csak itt kell ezt eldönteni - mutatott a fejemre - Hanem itt is - és a szívemre helyezte a kezét a bizsergés a kezétől indult és az egész testemen átjárta.
- Jó de ha most lehet, hagyjuk ezt! Két hétig még itt vagy addig élvezni akarom a saját bejárású dili dokimat aki nem csak a lelkemet de a testemet is kezeli - kacsintottam rá. Mire ő felkacagott.
- Oké, de tud, hogy két hét múlva mennem kell. Nem maradhatok! - jelentette ki határozottan.
Sajnos tudtam, hogy el kell majd mennie, de erre se akartam gondolni. Most nem élvezni akartam, hogy egy csodás nő van mellettem aki segít kiverni a fejemből és a szívemből Kathy-t. Úgy érzem, hogy az utóbbiból már lassan sikerül is. Kris az a nő aki el tudja érni, hogy felejtsek és talán ő az a nő akibe bele is tudnék szeretni. A családom imádja a lányom egyenesen rajong érte és ehhez most már én is csatlakozom. csak tudnám, hogy miért ragaszkodik ahhoz, hogy elmenjen innen és, hogy ne ragaszkodjunk annyira hozzá. Valami itt nem stimmel, rossz előérzetem támadt... nagyon rossz...

16. fejezet

Sziasztok! Gondoltam örülni fogtok egy kis fejezetnek hétköznap is. Így megkaptátok bár lehet, hogy az eleje nem fog tetszeni...de sajnos nem lehet mindig úgy, ahogy nektek jó! Jó olvasást majd és puszi nektek.

- Te most viccelsz, ugye? A magánnyomozód nem volt elég alapos? Nem tudott meg mindent az életemről, hát ez csodálatos remélem nem fizettél neki túl sokat - nevette fel gúnyosan az asszony. Majd dühösen folytatta:
- Még te beszélsz meglepetésekről? Te, aki meghívtad a szeretődet a nászutunkra?
- Emily nem...
- Ugyan kérlek! Azt, hogy lefeküdtetek, a bestia minden pillantása el árulja. Fölösleges tagadnod.



- Egyetlenegyszer, több mint tíz évvel ezelőtt - ismerte be a férfi durván. - Carlo nagyon régi és nagyra becsült barátom, és én mutattam be őket egymásnak. Én voltam az esküvői tanújuk is négy évvel ezelőtt. Emily csak egy régi jó barát, semmi több.
- Nem kell magyarázkodnod. Nekem aztán igazán mindegy. Csak csodálom, hogy a férje tűri. Nagyon rendes embernek látszik. Míg te a legalattomosabb és legönteltebb férfi vagy, akivel valaha a balsorsom összehozott. És azt hiszed, hogy egy szemernyit is változni fog a véleményem rólad azért, mert arra kényszerítesz, hogy veled maradjak, akkor alaposan tévedsz. Most pedig foglalkozz a vendégeiddel! Nekem fáj a fejem, és lefekszem. Még pedig egyedül.
Rob ellenállt az erős kísértésnek, hogy csókkal forrassza ajkára a szót.
- Nem egyedül - mormolta gyengéden, és karon fogta az asszonyt.
Krisnek sehogy sem sikerült kiszabadítania magát a szorításból.
- A feleségem vagy, és meg kell osztanod velem az ágyadat. Erről nem alkuszunk. - Rob elkapta az asszony tekintetét, és abban nemcsak haragot és fájdalmat, hanem félelmet is látott. Döbbenten eresztette el a karját. - Kimerültnek tűnsz. Hozok fájdalomcsillapítót, aztán hagylak aludni.
Gondolataiba merülve ment a fürdőszobába a gyógyszeres szekrényhez. Eddig mindenben sikeres volt, amit csinált. A nők csodálatot és vágyat éreztek, ha találkoztak vele, sohasem félelmet. Hogy a csodába sikerült a feleségét így megfélemlítenie?

Kris jólesően sóhajtott fel álmában. Azt álmodta, hogy egy erős kéz gyengéden simogatja, aztán forró ajkak becézgetik a nyakát, finom ujjak lobbantják lángra az érzékeit. Szíve egyre gyorsabb kezdett dobogni, és majd elolvadt a gyönyörűségtől. Aztán úgy érezte, mintha izmos  test ereszkedne az övére.
Hirtelen kinyitotta   szemét. Nem álmodtam! Rob valóban ott feküdt rajta. Izzó tekintette a paradicsom gyönyöreit ígérte. Már késő volt ellenállni. És Kris nem is akart. Égett benne a vágy, és hozzá simult Robhoz.
- Akarsz engem? - kérdezte Rob.
- Igen - sóhajtotta az asszony.
Forró és szenvedélyes ölelkezés következett. Ahogy azonban a gyönyör hullámai lassanként elcsitultak, Kris nagyon elszégyellte magát, amiért ismét ilyen könnyen beadta a derekát. Megpróbálta ellökni magától a férfit, de az szorosan tartotta.
- Jól vagy? - simította el Rob egy fürtöt a homlokából.
- Amennyire lehet, amíg itt lógsz  a nyakamban.
- Az ördögbe is! Felejtsük már el a tegnapi vitát! Az élet megy tovább.
- Nekem viszont az egyetlen vágyam az, hogy innen szabaduljak - vágta oda Kris elkeseredetten, mert Rob elbizakodott hangja mértéktelenül dühítette.
- Egyszerűen nem akarod elismerni, hogy akarsz egy ilyen férfit, mint én. Ugye így van? - Rob szenvedélyesen megcsókolta, aztán elhúzódott, és fürkészően a szemébe nézett. - Az a te bajod, hogy nem akarsz szembenézni a valósággal. Olyan gyengéd és regényes szerelmet akarsz, mint a mesében. Márpedig minden józan ember tudja, hogy ilyen szerelem a valóságban nem létezik.
Felült és beletúrt kócos hajába. Aztán egész higgadtan magyarázni kezdete:
- Az érzéki vágy összehoz két embert, és arra ösztönzi őket, hogy házasodjanak össze. Néhány év múlva a tűz kialszik, de addigra általában már megszületett a gyerek, aki összetartja a kapcsolatot. A férfiban él az ösztön, hogy védelmezze az anyát és a gyereket, és a legtöbb esetben a kötelesség tudat is elősegíti a házasság fennmaradását.
Kris növekvő döbbenettel hallgatta.
- Ezt te valóban így hiszed?
- Igen, bár nem tudom elképzelni, hogy valaha ne áhítozzam a csábító tested után - vigyorgott. Aztán felkelt, Kris pedig gyorsan magára húzta a takarót.
- Lehetetlen vagy!
- Semmi sem lehetetlen, ha igyekszik az ember - Aztán Rob arca elkomolyodott - Ennek ellenére valós elvárásokkal kell egy házasságba elébe nézni.
Hihetetlen, hogy milyen biztos a dolgában! Krisnek elég volt ránézni a férje erőteljes testére, hogy teljesen elgyengüljön. Ebben a pillanatban rádöbbent, hogy mindenek ellenére szereti, mégpedig menthetetlenül. Ettől elszomorodott, de dühös is lett. Még megjárja ez a férfi, hogy becsapta és folyamatosan megalázza.
- És te szakértőnek képzeled magadat ezen a területen? Nevetnem kell!
- Csak te húzhatod a rövidebbet, ha ragaszkodsz ehhez az ostoba veszekedéshez. Viselkedhetünk egymással udvariasan, és csodálatos szeretkezésekben lehet részünk, vagy csatatérré változtathatod a házas életünket. Teljesen rajtad áll. De azt most felejtsd el, hogy Giannihoz bármi közöd is lehet, mert megtiltom! Most lezuhanyzok. Amíg vissza jövök döntsd el!
Kris rá döbbent, hogy csak egy válasz létezhet más lehetőséget Rob nem enged meg neki. Észre vette, hog férje féltékeny Giannira már pedig, ha ez igaz adig üsd a vasat....Ha Rob a saját kijelentése szerint bármire képe, hogy őt megtartsa és féltékeny is, akkor van még remény. Talán mégis csak többet jelent számára, és talán vannak még csodák... De azt sose felejtheti el, hogy Rob csak azért vette el mert az apján bosszút akart állni. Rob vissza jött a fürdőszobából. Egy törölköző volt a csípője köré tekerve.
- Tehát? - fordult a feleségéhez, miután elővett egy ruhadarabot a szekrényéből. Amíg felhúzta a fürdőnadrágot, Kris elragadtatva nézte tökéletes testét.
- Kérdeztem valamit.
- Tessék? - riadt fel az asszony az önfeledt bámulásból. - Ja persze, ahogy csak óhajtod uram és parancsolom - hajtotta meg a fejét színpadiasan - Elásom a csatabárdot.
- Akkor jó. Vegyél fel valamit! Beküldöm az inast, hogy hozza be a reggelidet. Vele megbeszélheted a hétvégi programot. Ő ismeri az előzetes terveket, ha valamin változtatni akarsz, csak szólj neki! Ha kész vagy találkozunk, az úszómedencénél. Pénteken mindenki délig lustálkodik. Ebéd után kimegyünk a partra. A férfiak megnézik az autókat, a nők meg vásárolnak. Aztán itt találkozunk a vacsoránál, utána pedig át hajózunk Saint-Tropez-ba, és meglátogatunk egy éjszakai mulatót. Tessék erre majd szükséged lesz! - nyújtott át egy hitelkártyát.
Kris meglepve látta, hogy Kristen Pattinson névre van kiállítva.
- Hogy tudta ilyen gyorsan elintézni? - kérdezte. És újra dühbe gurult arra a gondolatra, hogy Robert mindent megkap az életben, amit csak akar beleértve őt magát is.
Rob ajka körül önelégült mosoly játszott.
- Idejében megszerveztem mindent, Tom segített vonta meg a vállát.  
- Roppant alapos vagy. Köszönöm, de egyáltalán nincs szükségem a pénzedre. Nekem is van elég... de hisz tudod, nem vettél zsákbamacskát velem.
- Nem sokáig, ha továbbra is a szembenállásra törekszel. hagyj fel ezzel Kris! A feleségem vagy, viselkedj is eszerint! Egy óra múlva várlak a fedélzeten, hogy foglalkozz a vendégeinkkel.
- Ők a te vendégeid! Majd foglalkozom azzal akit ismerek! - jelentette ki Kris
Rob tekintette egy pillanata alatt elsötétedett.
- Jegezd meg Kristen Pattinson, nem tűröm, hogy megcsalj te az enyém vagy! Ahogy a családod a kezemben van te is.
Krisnek amint eszébe jutott Robnak milyen hatalma van a vállalatuk fölött, minden ellenállása megtört.
- Rendben - bólintott.
Gondolataiba mélyedve nézett a távozó férje után. Nem szabad elfelejtenie, hogy Rob milyen gátlástalan tud lenni. Ha azonban azt hiszi, hogy ő megalázkodó, megszeppent asszonykává változik, akkor nagyon meg fog lepődni.

Főnix 5

- Kicsim esetleg kérd meg Kristent, hogy vegyen fel, de inkább majd én hozlak!
- Nem! Kris kejj! Őt szejetném vegyéj fejj jétsziii!  - nyújtotta ragacsos tappancsát Kris felé.
- Na gyere te nagy lány menjünk lassan haza felé - mondta és mosolyogva felemelte az ölébe.


Végig néztem ahogy Kristen gondosan behelyezi Beckyt a gyerekülésbe és ezt a kislányom minden ellenkezés nélkül hagyja. Ránézettem az órámra egy óra fele járt az idő, azaz lassan szundi idő lesz a kicsi számára. Kris még egy puszit nyomot Becky sebére lányom ezt hangos kacajjal jutalmazta majd beült az anyós ülésére. Én is követtem és indítottam lefekvés előtt még meg kell etetnem Beckyt és lassan Kris is egyedül szeretne már lenni. Vagy még sem? Ahogy a lányommal bánt az olyan volt, mintha valami kötelék lenne köztük, de ennek nem szabad túl szorosnak lennie. Most Becky sem volt annyira cserfes elfáradt az állatkertben de ezt egyből megcáfolta amikor megszólalt:
- Becky éhes! - jelentette ki. Felhúztam a szemöldököm régen beszélt már így amikor először megszólalt akkor is E/3 -ban beszélt magáról és azt hittem erről leszokott. Rá néztem Krisre és láttam ő is ráncolja a szemöldökét.
- Mit szeretnél enni kicsim? - kérdeztem meg és a visszapillantó tükörből néztem rá.
- Hambujgejt!
- Akkor hát a Mc'donalds marad - mosolyogtam rá és vártam a hatást az üdvrivalgás nem is maradat el. Majd Kristen felé fordultam:
- Nem baj?
- Nem-nem - rázta meg a fejét.
Az út további részében mindhárman csendbe maradtunk. Lányom az utat nézte ahogy Kris is én meg felváltva őket. El se hiszem, hogy ez a nő aki itt ül mellettem egy nap alatt, boldogabbá varázsolta az életem és mégis így volt. Amire megérkeztünk Becky már el is felejtette a kis balesetet az állatkertben. Kiszedtem Beckyt a gyerekülésből és a lábára állítottam.
- Nagy lány vagy, úgyhogy nem kell téged cipelni, jól gondolom?
- Igen apu! - bólogatott majd felém nyújtotta az egyik kezét a másikat meg Kris felé. És elindultunk befelé. Nagyon tetszett, hogy Kris zokszó nélkül elviselte a gyorsétteremben lévő cirkuszolást, a visongó, kiabáló gyerekeket és az ideges szüleiket. És ami a legfurcsább volt Becky egy kis angyal volt, minden szóra hallgatott igaz azt el kell ismernem, hogy nem az én szavaimra hanem inkább Kristen szavaira és ismét megijedtem, hogy ebből nagy baj lesz, ha Kris elmegy már pedig ez a mai nap elkerülhetetlen.
- Kris ma este is te füjdetsz?
-  Nem kicsim, ma nem - mondta majd rám nézett és a szemiben láttam a felvillanó szomorúságot amit hamar eltüntet, lehet, hogy nem is volt ott? Már semmiben nem voltam biztos.
- Káj akkoj majd te ojvasoj nekem mesét jó? - tudtam, hogy ebből nagy baj lesz mégsem tudtam a beszélgetés menetét megállítani valahogy le fagytam.
- Nem hiszem mivel én ma már alszok veletek vissza kell mennem a szállodába! Tudod én csak vendég voltam nálatok mert nagyid meghívott.
- De én nem akajom, hogy ejmenj - szipogta - apu szoj máj já, hogy majadjon! - kérte kislányom esdekelve és már az első könny cseppek is kibuggyantak szomorú szemiből. Nem láttam még ilyen keservesen sírni mégsem tudtam megvigasztalni csődöt mondtam. Ezzel szemben Kristen egyből felkapta az ölébe Beckyt és ott ringatta.
- Ne sírj Becky, hisz tudod nagy lány vagy és amúgy is ott lesz neked apukád meg a nagyi mag nagypapi.
- Én téged akajak - kiabálta lányom és kiakart szakítani magát Kris öleléséből, körbe néztem senki sem figyelt ránk hisz a hiszti egy Mc'donalds-ba megszokott volt csak az a baj, hogy kislányom nem hisztizett szomorú volt nagyon - Apu! Kris nem szejet engem! Beckyt senki nem szejeti! - kezdet szívszaggató sírásba és akkor rá jöttem , hogy az én lányom és nekem kell megvigasztalni és egy őrült gondolat kúszott bele elmémbe.
- Ne aggódj szívem Kristen hozzánk költözik - kijelentésemet néma csend követte lassított felvételként láttam, ahogy Becky felém fordul arcán egy hatalmas mosoly jelenik meg, míg ezzel egy időben Kristen szeme elkerekedett. És szólásra nyitotta a száját jobbnak láttam megelőzni ezt - Mármint úgy értettem, hogy addig amíg itt időzik nálunk Londonban.
- Rob... nem hiszem... - de itt félbeszakítottam.
- Kris... - mondtam és egyből lányom felé néztem ő is értette a célzást és Beckyre nézett, a kis szeméből megint előtörtek a könnyek. Kristen maga felé fordította.
- Szeretnéd ha veletek maradnék?
- Igen - szipogta.
- Jól van kicsim ha apud megengedi és nem zavarok akkor veletek maradok, de csak 2 hétig ezt tudnod kell, hogy tovább nem maradhatok mert a munkám vissza vár Los Angelesbe és akkor nem szabad szomorúnak lenned. Megígéred nekem, hogy akkor nem fogsz sírni?
Becky hevesen bólogatni kezdett mire Kristen elnevette magát. Amikor rám nézet én egy néma köszönöm-öt formáltam ajkaimmal mire egy "nem tesz semmit" fejrázást kaptam cserébe tőle.
Evés közben folyton őket bámultam előre féltem, hogy mi lesz ha Kris el megy majd és nem csak Becky miatt. Egy furcsa érzés járta át a testemet meg kívántam Kristent, ha tehetem itt és most magamévá teszem, de sajnos se a hely sem az idő nem tette ezt lehetővé. Mégsem tudtam a helyemen ülni eggyel arrébb ültem így most pontosan Kristen és Becky mellé kerültem. Már nem tudtam a cselekedeteimet megmagyarázni oda hajoltam Beckyhez és egy csókot nyomtam a szájára. Nem számítottam el magam mert kicsi lányom nem hagyta annyiban:
- Kris is akaj csójkot - kacagott fel az én arcomon egy hatalmas mosoly terült el ami Kristen figyelmét sem kerülte el.
- Nem kicsim...most nem szeretnék csókot - vágta rá durcásan mire vigyorognom kellett még jobban.
- Apu adsz Krisnek csójkot? - kérdezte
- Igen, adok - mondtam neki mosolyogva Kris nagyon mogorva arcot vágott és amikor közel hajoltam hozzá, a szánk alig pár centire volt egymástól amikor halkan oda súgta:
- Ezt még megbosszulom!
De már nem tudtam magamat kontrollálni és megcsókoltam. Persze most sem voltak a körülmények megfelelőek ezért egy gyengéd és szenvedélyes csóknál tovább nem akartam menni mégis amikor vissza csókolt majd elvesztettem a fejemet, de muszáj volt elengednem. Amikor kinyitottam a szemem egy gyönyörű ám zavart tekintettel találtam szembe magam, a szempárban ugyanazt olvastam ki mit amit az én szememből sugárzott színtiszta vágyat! 
- Akkoj vejünk majadsz?
- Igen Becky de csak 2 hétre - nézett az én szembe. Tudtam, hogy tudatni akarja, hogy el kell fogadnunk neki mennie kell és most úgy éreztem el tudom majd engednem és el is kell engednem.
- Hát akkor menjük el a cuccodért a szállodába, hogy ne kelljen kétszer kocsikázni, jó?
- Nem kellene előtte megkérdezni Claret, hogy nem zavarok esetleg?
- Nagyi szejetet téged ahogy én!
- Tudom kicsim de nem illik kész tények elé állítani az embereket!
- Mijért nyem?
- Igazából nem tudom a felnőtteknél ez a szabály.
- A felnyöteknek hülye szabáyi vanyak.- húzta fel pici orrát
- Rebecca Yvonne Pattinson nem szabad káromkodni - szóltam.rá szigorúan nem is tudom hol tanulja ezeket.
- Menjünk mert a kisasszonynak még szundiznia is kell!
- Csak is akoj ajszok ha Kris is vejem ajszik!
- Nem! - jelentettem ki mert tudtam, hogy most kell leállítanom ezt a túlzott ragaszkodást.
- De!
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
- De!
- Nyem! - elmosolyodtam éreztem, hogy beleseik a csapdájába
- Jól van meg egyeztünk te mondtad akkor NEM - hangsúlyoztam azt az aprócska kis szót. Kristen hangos kacaja töltötte be az egész teret és én vagy századszorra is megállapíthattam, hogy gyönyörű ilyenkor
- Apuuuuu jétsziiiiiiiiiiii
- Beck NEM! - kezdtem egy kicsit ideges lenni és  mintha ezt Kris is észre vette volna megsimogatta jobb kezem nyugtatatás képen hát mit mondjak....most már más miatt remegtem...
- Menjünk...és Becky veled alszom, ha rendes kislány leszel hazáig!
- De akkoj vejem ajszoj -kényeskedett még jobban.
- Veled- jött a végszó és már Kris a kocsiba tette bele. Egy óra alatt meg jártuk Krisnek nem volt sok bőröndje csak kettő a nővéreim  két hétre minimum öt bőrönddel indultak volna el. Tetszett, hogy nem ruha mániás. Amikor haza értünk anya kitörő lelkesedéssel fogadta a tényt, hogy Kristen nálunk fog lakni. Sőt hozzá tette, hogy ezt már ő is javasolni akarta azon kívül, hogy szereti Kristent mit szólna Jules a lánya egy szállodába lakik miközben legjobb barátnője itt lakik.  Mindannyian meg mosolyogtuk anya szóáradatát. Kristen elvitte Beckyt pancsolni, mert kislányom ezt is kiharcolta alvás előtt. Eszembe jutott, hogy igazából még jóformán semmit nem tudok erről a nőről csak annyit, hogy az érzékeim igen ki vannak rá hegyezve.
Úgy döntöttem, hogy anyától fogok érdeklődni. A konyhába sütött így a pult mellé ültem kávézni, de anyát nem lehet átverni.
- Mit akarsz Rob?
- Á, semmit.
- Lehet, hogy öreg vagyok de nem hülye Kristenről a  akarsz kérdezni valamit?
- Igen - felesleges lenne vetítenem erre rá jöttem az utóbbi 28 évben - Nem tetszik ez a túlzott ragaszkodás amit Becky produkál feléje. Félek, hogy össze fog törni ha elmegy...
- Ha elmegy... - mondta.
- Ezt miért mondod anyu?
- Nem vagyok vak fiam azért...
- Nem értem mit akarsz ezzel mondani - túrtam bele hajamba...rossz szokás.
- Olyan vagy mint apád -sóhajtotta.
- Nem értem anyu, a munkája miatt van itt és két hét múlva megy vissza...tényleg azt sem tudom mit dolgozik te igen?
- Persze, fiam!
- El is mondanád anya? - kezdtem megint ideges lenni hisz direkt húzza az agyam.
- Gyermek pszichológus egy  Los Angeles-i magán klinikán.
- Gyermek pszichológus? Nem véletlenül bánik így a gyerekekkel! - gondolkodtam el rajta, hogy viszonyul Beckyhez.
- Az biztos, hogy jó anya lesz belőle - somolygott anya.
- Igen! Felmegyek megnézem Beckyt, hogy elaludt-e.
- Na meg persze Kristent, ugye fiam?
- Mivel együtt alszanak muszáj lesz.
Ilyen gyorsan még sose értem fel amikor beléptem elmosolyodtam a látványon az én kis drágám Kris  vállán aludt át ölelve. Nem akartam bemenni mert láttam, hogy Kris is alszik. Épp ki fordultam amikor egy halk hang megszólalt:
- Tudod azt a csókot még megbánod nem szabad a gyereket felhasználni...- lassan vissza fordultam és Kris gonosz mosolyával találtam szembe magam.

15. fejezet

- Semmi. Nem érdekes. -A hangulat feszült volt, és nyomasztó. Kris úgy érezte, sürgősen ki kell mennie a friss levegőre. Vagy inkább bele kellene ugrania a tengerbe, és kiúszni a partra. - Megvan! - kiáltott fel hirtelen, és akkorát csapott az asztalra, hogy csörömpöltek a poharak és az evőeszközök. Ezen az estén először őszinte mosoly jelent meg az arcán, ahogy Giannihoz fordult:
- Rögtön tudtam, hogy ismerlek...


- Rögtön tudtam, hogy ismerlek. A római egyetemi ifjúsági úszócsapatának voltál tagja, és részt vettél négy évvel ezelőtt a hollandiai Európa-bajnokságon.
- Igen, asszonyom. Én azonnal megismertem magát, de gondoltam, hogy maga már nem emlékszik rám.
- Jaj, ne viccelj már Gianni téged nem lehet elfelejteni. Kérlek, hívj csak Krisnek, mint annak idején! Végig néztem az ezerötszáz méteren aratott lélegzetelállító győzelmedet, és az utána következő fogadáson megismerkedtünk.
- Úgy van. Én pedig láttam, ahogy te két másodperc előnnyel győztél kétszáz méteren. Ragyogó volt!
- Köszönöm és ne felejtsük el, hogy utána milyen jót szórakoztunk együtt. - kacsintott rá a fiú, ugyan ezt nem szerette volna a férje tudomására hozni de ha már így eset nem érdekelte, hogy megtudta. Azon az egyhéten át nagyon jól mulatott Giannival semmi rosszra nem kell gondolni. A fiú két évvel fiatalabb volt nála és szóba se jöhetett szoros kapcsolat már csak Mike miatt is, de azon az egy héten egy két csók elcsattant köztük. Tudta, hogy bűntudatának kéne lennie, de olyat sose érzett a fiú mellett. Valami furcsa érzés töltötte el amikor Giannival volt és most amikor rá nézett megint érezte. Nem hasonlítható össze azzal amit Robert iránt érzet közel se...de az hazugságra épülő érzelem volt. Ránézett Robra és észre vette, hogy a szemödökét erősen ráncolja és az orrlyukai is kitágultak, mint egy felbőszült bikának. Ez a hasonlat mosolygásra késztette a férje lehet, hogy féltékeny?! Nagyon jó! Nem akart semmit a mellette ülő olasz fiútól, de látta Robon, hogy cseppet sem tetszik a felfedezés, hogy közelről ismerik egymást. Egy gonosz gondolat fogalmazódott meg benne. Nem szerelemből vette el a férfi, sőt becsapta nem érdemel könyörületet. Nem engedi el? Akkor most majd bele esik a saját csapdájába! Carlo hangja rántotta ki az elmélkedésből:
- Tehát ismerik egymást - örvendezett - Milyen szerencsés véletlen!
- Nagyon büszke lehet a fiára. Nagy teljesítmény volt ilyen hosszú távon győzni. Maga is ott volt? - kérdezte Kristen túlzott lelkesedéssel.
- Sajnos nem. Éppen Dél - Amerikában tartózkodtam.
- Most már elég! - szólt közbe bosszúsan Emily - A fiú másról sem tud beszélni, mint az úszásról meg a bankról. Akárcsak Carlo. Szörnyen unalmas!
- Én inkább tanulságosnak találom. Nem is tudtam, hogy ilyen sport ember  vagy, Kris.
Az asszony nem vette észre vagy nem akarta észre venni a gúnyos hangnemet és a hirtelen felvillanó haragot a férje szemében.
- Miért is kellene tudnod. Hiszen csak fél éve ismerjük egymást, és már nem sportolok aktívan. De persze Emilynek igaza volt udvariatlanság volt múltat idézni maguk közt hisz nem tudnak hozzá szólni, bocsássanak meg nekünk - mosolyodott el - Ezért arra gondoltam, hogy mi Giannival visszavonulunk a hajóorr korlátjához és ott folytatjuk tovább. - mosolyodott rá hites férjére - Gianni jössz? - a fiú kihúzta a székét és felsegítette a lányt. Régen is mindig ilyen gavallér volt a fiatal korra ellenére. Felemelték boros poharukat és elindultak a hajóorr felé még utoljára hátra lesett férjére. A férfi szeme megtorlást ígért, de aztán a vendégeihez fordult.
- Gyönyörű vagy, cara. - Kris elmosolyodott anno Gianni sokszor becézte "cara-nak" vagyis édesemnek.
- Come stai, Gianni? - A fiú ahogy meghallotta a kérdést fel villantotta kisfiús mosolyát. Azon az egy héten keresztül sok Olasz mondatra tanította a lányt és a hogy vagy volt az első amit megtanult Kris.
- Molto benne, garzie! Bár ahogy láttam, ha a férjeden múlt volna a kérdés már halott lennék - somolygott a fiú.
- Nem hiszem, tudod, hogy Rob nem olyan.
- Ismerem apám legjobb barátja, de amilyen szemeket most eresztett rám...- hagyta félbe a mondatott - na de ha az én feleségem is ilyen bella donna lenne, meg enne a féltékenység, cara!
- Bella donna? Szép én akkor a mostoha anyádat, hogy írnád le? - kacagott fel Kris.
- Szőke, pénzsóvár, szilikon
- Aj, te soha nem változol! Nincs is benne szilikon! - mondta a lány megróvoan.
- Még nincs - felelte Gianni komolyan. - Életem legszebb hete volt veled és ne néz rám így, nem úgy ahogy gondolod, te voltál az első aki megtanított rá, hogy nem a pénz számít hanem az emberek! Ti amo!
- Ti amo? - jött a visszhang egy zord férfi hangtól Kris össze rezzent és hátra nézett.
- Rob ne értsd félre! - nézett rá Ginanni
- Azt mondod a feleségemnek, hogy szeretlek és ne értsem félre? - kérdezte a férfi dühtől eltorzult arccal.
- Ne! - mondta Kristen - Gianni és én csak barátok vagyunk és ne a vendégeid előtt tedd magad nevetségessé!
- Gianni örülnék ha távol tartanád magad a feleségemtől és ne keljen kétszer mondanod.
A fiú mély levegőt vett és éppen készült valamit mondani amikor Kristen esdeklő szemébe nézett! Meg rázta a fejét és Rob felé fordult.
- Ahogy gondolod Robert! - felelte gúnyos mosolyra húzva a száját. Mind a hárman érezték, hogy ez még nem lejátszott menet.
Kris hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát. Az idegei pattanásig feszültek a barátságos beszélgetés felszíne alatt megbúvó ellenséges érzelmektől. A vendégek felé fordult majd tett feléjük pár lépést, hogy ne kelljen megemelnie hangját ami már így is remegett.
- Nagyon kellemes este volt ebben a kitűnő társaságban. De attól félek, vissza kell vonulnom. Kérem, bocsássanak meg! - Ahogy látta, hogy a vendégek kezdenek felállni, gyorsan hozzá tette: - Foglaljanak helyet nyugodtan! Robert önökkel marad.
Rob azonban mellé sétált, és átkarolta a derekát.
- Elkísérlek a kajütbe - mondta bársonyos hangon. Aztán fennhangon hozzátette: - Ha valakinek szüksége van, szóljon a pincérnek! Mindjárt visszajövök.
- Tehát Gianni és közted volt valami. El vagyok ragadtatva - mondta a férfi, ahogy magukra maradtak, aztán leplezetlen haraggal betuszkolta a feleségét a kajütbe - Tele vagy meglepetésekkel.  Ha még többet is tartogatsz, kérlek, avass be engem előre. Roppant kínos ilyen tájékozatlannak mutatkozni a vendégeink előtt, miközben egy másik férfival enyelegsz, és elmerültök a közös emlékekben.
- Te most viccelsz, ugye? A magánnyomozód nem volt elég alapos? Nem tudott meg mindent az életemről, hát ez csodálatos remélem nem fizettél neki túl sokat - nevette fel gúnyosan az asszony. Majd dühösen folytatta:
- Még te beszélsz meglepetésekről? Te, aki meghívtad a szeretődet a nászutunkra?
- Emily nem...
- Ugyan kérlek! Azt, hogy lefeküdtetek, a bestia minden pillantása el árulja. Fölösleges tagadnod.

14. fejezet

Ne haragudjatok a tegnap este nem sikerült megoldani egy kis gondot, így aludtam rá egyet és láss csodát:D Megvan! És ezt nem csak én mondtam ma...na jól van nem írok nektek hülyeségeket remélem teszik a fejezet és persze mostantól kezdődik a muris rész számomra. Ha jól megy holnap is kaptok egy fejezetet! Remélem így kárpótolva lesztek! Puszi  nektek


- Megőrültél? Egy szavadat sem hiszem, ha egy egész halom bibliára esküszöl is meg!
A férfi szelíd hangulata egy csapásra oda lett, megint elfogta az indulat. megragadta a feleségét, és az ágyra lökte.
- Akkor bízzál egyszerűen ebben itt!
Krisnek elakadt a lélegzete, és mielőtt magához tért volna, a férje már ott feküdt rajta.


Egy pillanatra úgy megdöbbent, hogy moccanni sem tudott. Aztán a férfi a szájára  szorította az ajkát. Kris szenvedélyesen védekezett. Ütött és rúgott, ahogy csak bírt. A férfi azonban  az izmos combjával leszorította a lábát, és egyik kezével az asszony karját a feje fölé emelte, és leszorította. A másik kezével simogatni kezdte a felesége keblét, és ezzel hirtelen egészen másfajta szenvedélyt ébresztett benne.
Az asszony ellenállása egy csapásra elpárolgott.
- Te akarsz engem - állapította meg a férfi.
- Igen - vallotta be az asszony, és a férje nyaka köré fonta a karját. Rob ajka újra Krisére tapadt, és Kris most vágyakozóan viszonozta a szenvedélyes csókot. Aztán rövidesen forró ölelésben olvadtak össze. Ahogy túl voltak rajta, Kris kimerülten kapkodott a levegő után. Szégyenében nem mert a férje szemébe nézni. Tudja, hogy Rob nem szereti, és alantas okokból vette feleségül, mégis képtelen volt neki ellenállni.
- Kris, nézz rám!
Kris érezte, hogy Rob elsimít egy fürtöt a homlokából, és az ujja hegyével simogatja az ajkát. Vonakodva kinyitotta a szemét. Rob eltökélt arccal föléje hajolt.
- Ne áltassuk magunkat! Te akarsz engem, és én is akarlak téged. Talán már a gyermekemet hordod a szíved alatt, tehát ne veszekedjünk! Házasok vagyunk, és ennek így is kell maradnia.
Kris közel állt hozzá, hogy lemondja az igazságot. Mint gyakorlatias észjárású nő, már az első találkájuk után egy héttel elkezdte szedni a fogamzásgátló tablettát egy forró kaland reményében. Házasságról akkor még álmodni sem mert. Aztán mégis úgy döntött, hogy ezt a titkot megtartja magának. Ezzel elárulná, mennyire vágyott rá, hogy ágyba bújjon vele, és csak tovább növelné Rob amúgy is mérhetetlen önhittségét.
- És gondolom, nekem nincs is szavam ebben a dologban.
- Nincs - mosolygott Rob elégedetten, és végigmérte a feleségét tetőtől talpig - Hiszen a tested már mindent elárult.
Kris gyorsan összekapkodta a szétszórt ruhaneműit, amelyek időközben lekerültek róla, és magára húzta őket.
- A vacsorához úgyis át kell öltöznöd. Rövidesen megérkeznek a vendégek - mondta Rob, és teljes lelki nyugalommal kiment a helységből.
Kris kiugrott az ágyból, a fürdőszobába szaladt, és ezen a napon már harmadszor lezuhanyzott. Aztán újra kicsomagolta a bőröndjét. Meg akarta tartani  Robot abban a hitben, hogy alkalmazkodik a kívánságához. Aztán majd később megtalálja a módját, hogy elhagyja anélkül, hogy kárt okozzon a családjának.
Kiválasztott egy rövid fekete ruhát, egy kicsit kifestette magát, és megfésülködött. Nem találta szükségesnek, hogy kicsípje magát Rob és a barátai kedvéért, akik nem az ő barátai, és a dolgok jelenlegi állása szerint nem is lesznek soha.
Keserűen gondolt arra, hogy a férje nagy kegyesen megengedte, addig folytathatja a munkáját, amíg terhes nem lesz. Ennyit érnek hát a fogadkozásai, hogy mindenben támogatni fogja!
Ami pedig a terhességet illeti...Egészen biztosan nem akar többé egy csodaszép, kisbabát tartani a karjában, aki Rob kicsinyített mása.  Ez az egykori vágya ugyan nem teljesedhet be, mint a többi ostoba álma a szerelemről. Belebújt egy fekete szandálba, és kiment a kajütből. Sürgősen szüksége volt friss levegőre. Felment a fedélzetre, a tenger felé néző oldalra, és a korlátnak támaszkodott. Nézte a láthatáron vörösen lenyugvó napot. Hosszasan állt ott mozdulatlanul. Vadul kavarogtak a gondolatai, nem talált kiutat. Felnézett a lassanként elsötétedő égre, és úgy érezte, ugyanez a sötétség tölti be a szívét és a lelkét. Ettől a naptól kezdve a férjébe vetett bizalom alapjaiban megrendült. Hogyan szerethet valakit, akiben nem bízik? Ez lehetetlen. Robnak mégis játszva sikerült a hargját szenvedéllyé változtatni. Kris keserű önmegvetéssel valotta be magának, hogy nem tud neki ellenállni. Ráadásul nincs más választása, mint hogy igazodjon a férje kívánságaihoz! De eljön még az ő ideje, ne higgye Robert Pattinson, hogy megtörheti őt lehet, hogy most nála van az aduász de egyszer fordul a kocka. Most apja vállalata a fontos, hogy Rob nehogy megkapja! A fájdalom elemi erővel találta el Krist, ahogy végig pörgette magában az eseményeket most jött rá, hogy Rob tényleg átverte a napló, az akta mind arra szolgált, hogy bosszút álljon. Elkeserítő felfedezést tett ha meg akarja tartani a céget fogoly lett....Fogoly lett egy olyan férfi cselszövésében akit egyszerre gyűlöl és szeret... 
Összesen tizenhatan vettek részt a vitorlás fényűző ebédlőjében rendezett vacsorán, hét pár, egy egyedülálló fiatalember és természetesen Tom. Kris kényszeredetten mosolyogva ült Rob jobbján a hosszú asztalnál.
A házasságuk bejelentése általános meglepetést keltett a vendégek körében. Aztán a férfiak kitörő lelkesedéssel gratuláltak Robnak, míg a nők félig kíváncsian, félig irigyen vették szemügyre az újasszonyt. kris ivott egy korty bort, továbbra is mosolygott, de alig vett részt az asztali beszélgetésben. Sokkos állapotban volt, szinte észre sem vette, hogy a hatfogásos vacsora során milyen ételeket tettek eléje.
Azon cseppet sem csodálkozott, hogy a szép Emily is a vendégek közé tartozott. Vele volt az olasz férje, Carlo Alviano és annak első házasságából  származó huszonkét éves fia, Gianni is. A többi házaspár  meglehetősen rokonszenves volt. A világ legkülönbözőbb országaiból jöttek. A vendégsereg  a leggazdagabbak nemzetközi gyülekezete volt.
Kris csendben kortyolgatta a borát, és nézte a jobbján ülő Gianni tökéletes szépségű vonásait és sűrű, fekete haját. A fiatalember valahogy ismerősnek tűnt neki. Úgy gondolta, talán színész vagy modell, és a sajtóból ismeri a fényképét.
A pincér ismét bort kínált. Kris rábólintott, pedig tudta, hogy már így is eleget ivott.  Önkínzással felérő érdeklődéssel figyelte Emilyt, aki baloldalt egészen közel húzódott Robhoz.
Emily piros miniruhát viselt, amely alul - felül alig takart el valamit. Az egész étkezés alatt mindent elkövetett, hogy magára vonja Rob  figyelmét. Bizalmasan csevegett a régi időkről, gyakran megérintette a férfi karját, illetve egyéb elérhető testrészeit. A férje, aki másik oldalán ült, cseppet sem törődött mindezzel.
Érthetetlen, hogy miért tűri! Carlo az ötvenes elején járó jóképű művelt férfi volt, aki vonzó egyéniségén kivül egy virágzó kereskedelmi bankal is rendelkezett. Talán Emily ez utóbbi miatt ment hozzá feleségül, vélte Kris. Nagyot kortyolt a borából, és kuncogott magában.
- Mi olyan mulatságos? Hadd nevessünk mi is! - fordult felé mosolyogva Emily.
- Semmi. Nem érdekes. -A hangulat feszült volt, és nyomasztó. Kris úgy érezte, sürgősen ki kell mennie a friss levegőre. Vagy inkább bele kellene ugrania a tengerbe, és kiúszni a partra. - Megvan! - kiáltott fel hirtelen, és akkorát csapott az asztalra, hogy csörömpöltek a poharak és az evőeszközök. Ezen az estén először őszinte mosoly jelent meg az arcán, ahogy Giannihoz fordult:
- Rögtön tudtam, hogy ismerlek...

Főnix 4

Reggel nagyon nem akaródzót felkelni, fogalmam sem volt róla miért, de féltem a mai naptól. Talán Kristenhez lesz köze amiket tegnap megtudtam, ő az a lány akivel kis koromban sokat voltam együtt és játszottunk. Majd húsz év múlva egy gyönyörű nő fellebbenti a fátylat arról, hogy a feleségemet hibáztatom azért mert egyedül kell felnevelni a lányunkat. És ez a nő nem más, mint az a kislány. El sem tudtam képzelni mit is akarhat ezzel a sors. Lassan feltápászkodtam és elindultam Becky szobája felé éppen a kilincsre tettem a kezem amikor eszembe jutott, hogy megígértem, hogy Kris keltheti fel egy szem lányomat. Így elindultam, hogy megnézzem felébredt e, nem voltam benne biztos, hogy a közelébe kellene mennem, de sok választásom úgy sincs ma egy teljes napot vele leszek. Kopogtam semmi válasz így benyitottam hozzá, de sehol nem volt és ekkor egy hangos kacaj hagyta el a konyhát. Majd susmogásokat hallottam, ahogy elindultam lefelé.
- Szívecském halkabban, ne költsük még fel a többieket - hallottam meg Kris hangját ami megállásra késztetett nem akartam őket kihallgatni mégis nem tudtam tovább indulni, elbújtam a lépcső alján.
- Apunak jassan fej kej kejnie ha vejünk akaj jönni.
- Tudom, de adjunk neki még 5 percet addig megesszük a müzlit.
Ekkor valami halk puffanást hallottam majd a lányom halk sivítását.
- Én is ....engem is....jétsziii....én is...
- Jaj, de nehéz vagy te lány, tiszta sózsák, na itt jó helyen vagy így ni. Egy hapi a babának egy hapi nekem.
Nem tudtam elképzelni, hogy mi történhetett a konyhába és a kíváncsiságom legyőzött így beléptem a helységbe. Elképedtem vettem tudomásul, hogy a két lány pizsamában reggelizik. Nem is akárhogy! Kris a konyhapulton ült törökülésben Becky pedig ott ült az ölében a lyukban, az ő ölében volt egy nagy tál müzli amit Kristen tartott és szépen falatoztak belőle. Elállt a lélegzetem, ahogy rá jöttem, hogy Kristenen csak egy nagy póló és zokni felelt meg pizsamának. Örülten szexis volt és ezen az sem segített, hogy a lányomat tartotta az ölében. Először Becky vett észre.
- Jójegejt apu! - köszönt mire Kris felkapta a fejét és elpirult, álmomba sem hittem volna, hogy egy ilyen nő képes elpirulni.
- Jó reggelt ! - köszönt ő is.
- Nektek is szépségeim - Tudtam, hogy meggondolatlanul beszéltem, de csak jött magától, vissza szívni pedig már nem tudtam.
- Sépségjeim -kuncogott Becky nem bírtam megállni és Krisre pillantottam. Ő is lányomat nézte miközben mosolygott, de ebben volt valamiféle szomorúság is.  Nem értettem, de nem is volt időm gondolkodni mert Becky kinyújtotta mindkét kis kezét felém és apró tenyerével kalimpálni kezdett.
- Csójkot akajok! - mondta és egyre jobban kalimpált Kris ölében, közelebb mentem hozzá ki akartam venni Kris öléből ezért felé nyújtottam a kezem. Ekkor azonban kis kezecskéit mellkasa előtt összefonta és komolyan kijelentette. - Ity majadok...csójkot akajok.
Nem tetszett annyira ez a túlzott ragaszkodás Kris felé hisz ő elfog menni és nem akarom, hogy kislányom érezze mi is az ha valakit elvesztünk. Kristen nem lesz itt velünk mindig jobb lenne ha Becky nem ragaszkodna hozzá ennyire, de ezzel rá érek később foglalkozni.
- Hát ha a kis hölgy csókot akar akkor meg is kapja! - mondtam neki és lehajoltam hozzá és egy édes puszit nyomtam szájára. Becky nagyon boldog lett a csóktól, a szeme csak úgy sütött a boldogságtól és ez nem csak az én érdemem, jól tudom.
- Kris is csójkot akaj! - jelentette ki az angyalom nem tudván milyen pokolba taszít engem ezzel.
- Hogy mondtad édesem?
- Kris is csójkot akaj! Neki is agyj! - mondta majd Kris felé pillantott így én is azt tettem. Kristen nagy szemeket meresztett rám, majd Beckyre  nézett aki szintén őt bámulta. - Tejis akajsz! - jelentette ki. Nem tudom mi ütött belém de már én is akartam azt a csókot így Beckyt megfogva letettem a kőre és közelebb léptem Krishez aki még mindig a pulton ült. Jól tudtam, hogy a lányom ott van a közelben így nem tehettem azt amit szerettem volna. Ahogy még közelebb hajoltam Krishez hallottam,hogy elakad a lélegzete szerintem most esett le neki, hogy nem olyan csókot kap mint tegnap én tőle. Nem is fordult meg a fejembe. Lassan kezdtem el kóstolgatni az alsó részét ajkának várva a megváltó bebocsátásra, amit meg is kaptam. Amikor nyelvünk össze ért és lágy táncba kezdtek alig akartam elhinni, hogy tényleg megtörtént. Kristen nyakam köré fonta kezét és egyre vadabbul csókolóztunk. Amikor hangos kuncogásra lettem figyelmes és rájöttem, hogy a lányom végig nézte az egészet, méghozzá első sorból. Amikor elengedtem Kristent, láttam a szemeibe megcsillanni a bűntudatot és a vágyat is.
- Fej! Fej! Fej! - követelte Becky de amikor lenyúltam hozzá megint meglepet és Kristen felé nyújtózott aki még mindig ott ült és lányomat nézte.
- Feladod nekem? -kérdezte de közben nem nézett rám.
- Persze!
Amikor Becky megint az ölébe tettem mosolyogva fordult oda hozzá és feltápászkodott, hogy egy magasságba legyen Krissel.
- Én is akajok csójkot töjed!
Kristen felkacagott és én is csatlakoztam hozzá. Nagyon édes volt, a látvány meg megindító. Kristen felé hajolt és adott neki is egy csókot. Majd rám nézett.
- Át veszed amíg leszállok? Már így is késésben vagyunk és még nem fürödtünk a nagylánynál.- mosolygott Beckyre. Én kivettem az öléből amíg leszállt majd vissza adtam neki.
- Akkor egy fél óra múlva találkozzunk a garázsban - mondtam neki. Amikor felfele mentek alig akartam elhinni, hogy tényleg csókolóztunk és, hogy milyen jó érzés volt. El se akarom hinni, hogy ilyen bizsergést egy nő kiválthat belőlem. Akkor nem is fogtam fel amikor csókolóztunk, de most amikor már nem érzem ajkait enyémen fázom. Úgy érzem nem csak Beckyre kell figyelnem, hogy ne kötődjön nagyon Krishez.
A kocsi úton egész végig Becky csacsogását hallgattuk. be nem állt a szája a kedvenc meséje tartalmát mesélte el Krisnek. Melyiket szereti és, hogy miért pont őt. Amikor kiszálltunk a kocsiból mindkettőnk kezét fogni szerette volna így egy kívülálló számára teljesen úgy tűnhetett, mintha egy boldog család lennénk. Meg sem lepődtem, hogy amikor ők fagyiért álltak sorba egy idős férfi megszólított.
- Nagyon szép családja van! Meg kell őket becsülni.
- Igen - válaszoltam tömören és néztem ahogy a lányok viháncolnak a fagyizónál szép család lennék.
- Az előbb megfigyeltem magukat, tudja 83 évesen már csak ez az egyetlen szórakozási lehetőségem kijövök hetente kétszer és nézem a boldog párokat és családokat. A maga kislánya nagyon ragaszkodik a mamájához....ne haragudjon meg nem akarom megbántani de ez különös a lányok mindig apásak. De maguknál, látni lehet ahogy a felesége bánik a lányával, hogy ők egymásért élnek! - mondta az öreg úr és a szavai nagyon fájtak nem mutattam ugyan de fájtak. Nem tudom, hogy alakult volna az életünk ha Kathy túlélte volna a szülést. Ugyan így bánt volna Beckyvel, mint Kris? Fogalmam sincs, de már sosem fogom megtudni. A bácsinak teljesen igaza volt ezért neki bólintottam helyeslés képen. A lányom egész idő alatt csüngött Krisen, mindenhova vele akart menni és sose eresztette el a kezét. Velem nem is igen törődtek Kris is csak a lányomat tüntette ki figyelemmel és ha néha rám is nézett zavart volt a pillantása. Arra eszméltem fel, hogy Kristen már mellettem áll de Beckyt nem láttam sehol.
 - Becky?
- Az ugráló várban - mutatott a vár felé ahonnan lányom integetett felém - gyere fogta meg a kezem és húzott maga után a várhoz - menjünk oda nehogy valami baj történjen!
- Kris mégis milyen baj történhet egy ilyen várban? - kérdeztem tőle, hogy mégis mire gondol, de bár ne tettem volna meg.
- Mégis milyen? Neki ütközik egy másik gyereknek betörhet az orra, a feje, eltörhet a keze a lába vagy netán ki is eshet a várból! - gesztikulált hevesen mutogatva. Nem bírtam tovább és elnevettem magam, bele gondoltam, hogy ezek mind megtörténhetnek, de minek a legrosszabbra gondolni! Csak az életünket keserítjük így meg. Amikor felnéztem Kristen durcás arcával találtam szembe magam.
- Ne haragudj Kris, de  ez olyan...olyan...- és tovább kuncogtam. Beckynek lejárt az ideje és jött ki a várból.
- Becky várj meg mindjárt leveszlek - szóltam oda neki és elindultam de az én önfejű lányom megint nem hallgatott rám így szépen lepottyant.  Sírni kezdet ezért elkezdtem szaladni. Amikor oda értem hozzá és meg akartam nézni a térdét amit beütött nem enegdte.
- Kjist! Kjist! - kezdet el nyafogni és rá játszani. Éreztem, hogy Kris már mögöttünk állt ezért át adtam a helyem neki.
- Jól van picim semmi baj! Adok rá neked puszit és az majd begyógyítja.- és már cuppant a puszi Becky térdén.
- Maj nem ijs fájj - mondta mosolyogva és letörölte a krokodil könnyeit az arcáról  Ahogy körül néztem láttam, hogy nem csak engem mosolyogtatott meg a jelent. Körülütünk mindenki ellágyult arccal állt. - Vegyéj fejj! Fejj! - mondta Krisnek a hanghordozása egyáltalán nem tetszett és ezt szóvá is tettem.
- Kicsim esetleg kérd meg Kristent, hogy vegyen fel, de inkább majd én hozlak!
- Nem! Kris kejj! Őt szejetném vegyéj fejj jétsziii!  - nyújtotta ragacsos tappancsát Kris felé.
- Na gyere te nagy lány menjünk lassan haza felé - mondta és mosolyogva felemelte az ölébe.

13. fejezet

Meghoztam a Frisst! Hosszabb lett, mint szokott valahogy nem tudtam abba hagyni! :D De azért sikerült! Jó olvasást hozzá. És kíváncsian várom mi a véleményetek erről. Ezt vártátok-e vagy sem! Puszi nektek


Kristen megdöbbenve nézte az asztalon lévő aktát már kétszer lapozta át, mégsem fogta fel a tartalmát. Az első képen anya és apja szerepel hozzá leírás. A második oldalon az ő képe volt és ahhoz is tartozott egy teljes feljegyzés, mint egy önéletrajz csakhogy ebbe minden benne volt feketén-fehéren. És nem csak róla hanem az egész családról képek, feljegyzések voltak az aktába. És mégsem ez volt  a legszörnyűbb dolog hanem volt egy másolat nem másról mint az ő naplójáról. Nem a mostani volt de ebben is minden érzése, gondolata benne volt. Nem értette mire szolgál ez az egész míg nem az utolsó laphoz ért egy terv volt, hogyan hódítsuk meg Kristen Stewart szívét. Nem akart hinni a szemének megalázottnak érezte magát. Már csak arra figyelt fel, hogy nyílik az ajtó! Felnézett és Rob tekintettével találta szembe magát. Mérhetetlen düh kerítette hatalmába kerítette hatalmába. Nem is gondolkodott összecsapta az aktát majd ugyan azzal a lendülettel neki hajította Robnak. A férfi mérhetetlen nyugalommal elhajolt előle.
- Mi a franc ez? - Rob rendíthetetlenül belenézett szikrázó szemébe. Alig tudta elhinni, hogy felesége ezt merészelte mondani.
- Nyilván elolvastad az aktát így tudod is!
- Nem nem tudom, nem értem, nem is akarom kérlek magyarázd el.
- Az apád megcsalta az anyád a nővéremmel! És úgy döntöttem megbosszulom. Röviden ennyi.
- Apámról sok mindent el lehet mondani, lehet, hogy a családjával sosem foglalkozott annyira, lehet, hogy a cég az első számára! De sosem csalta volna meg az anyám, tudom, nem hazug! - sziszegte Rob felé.
- Te is ugyanolyan hiszékeny vagy, mint az anyád, ha nem vetted észre, hogy John Stewart egy közönséges nőcsábász volt. Az anyádat biztosan a társadalmi helyzete miatt vette el, Kris felemelte a kezét, de Rob elkapta a csuklóját,mielőtt az asszony felpofozhatta volna.
- Te kis vadmacska! - Hátracsavarta az asszony kezét, és magához húzta - Meg merészelnél ütni, mert néhány kellemetlen igazságot mondtam a szentséges családodról?
- Nekem legalább van családom! A tiéd még arra se képes, hogy el jöjjön az esküvődre! - vágta rá Kris meggondolatlanul. Rögtön megbánta ezt az övön aluli ütést, de hát Rob nemcsak szenvedélyes szerelmet, hanem szenvedélyes haragot is ki tudott belőle váltani, noha különben nagyon békés természetű volt.
A férfi tekintette hideg volt, mint a jég. Azonnal eleresztette a felesége csuklóját, és hátrahúzódott.
- És azt is tudod, hogy nekem miért nincs? Az a kéjenc apád az oka. Hidd el nem a levegőbe beszélek. Gyűlölöm és megvettem És jó okom van rá.- Kris zavarodottan csóválta a fejét. Hogyan is bonyolódtak ebbe az értelmetlen veszekedésbe? - Van egy nővérem, mint tudod, csodálatos, szelíd teremtés. Beleszeretett egy sokkal idősebb férfibe, aki teherbe ejtette és megígérte elhagyja érte a családját...de nem ez történt. Nem hagyta el a családját ezzel szembe elhagyta a nővérem és ha ez nem lenne elég neki akkor még a babáját is elvesztette. Majd az apánk is meghalt. Nem bírta elviselni ezt a sok terhet, belezavarodott és most egy elmegyógyintézetbe ápolják. Ezek után anyám is szét esett és most súlyos beteg. Erről pedig nem más tehet, mint az apád, John Stewart!
- Mikor került nővéred az intézetbe?
- Pontosan egy éve.
Csak egy éve ...Nem csoda, hogy ilyen dühös. Krisnek nyugtalanító gondolata támadt. Röviddel ez után a döntő jelentőségű esemény után kezdett Rob érdeklődni A Stewart Engineering és az  ő személye iránt. Lehet ez véletlen?Jeges rémület lett rajta úrrá. Tehetetlen kétségbeeséssel nézte a férjét. Lelki szemei előtt felelevenedtek az előző éjszaka képei. Abban a tudatban adta át magát szerelmesen a férjének, hogy az is szereti. Most azonban minden megváltozott. Kris egész világa összeomlott.
Kusza gondolatok kavarogtak a fejében, ahogy megfordult, és a szárazföld felé nézett. A tükörsima tenger, a jachtkikötő, a kis hercegség gondosan ápolt házai csodálatos látványt nyújtottak. Kris azonban meg sem látta a sok szépséget. Tegnap még boldogságtól ragyogó ifjú asszony volt, aki biztos a férje szerelmében. Most pedig...
Visszagondolt az első találkozásukra meg az azt követő eseményekre és beszélgetésekre, valamint a lánykérésre. Rádöbbent, hogy Rob sohasem beszélt szerelemről. Még a múlt éjszaka a szenvedély csúcspontján sem. Megborzongott. Hirtelen egészen más fényben kezdte látni Rob hirtelen támadt érdeklődést, viharos udvarlását és a meseszép esküvőt. Lassan újra a férje felé fordult, és fürkészően nézte kemény, kifejezéstelen arcát.
- Miért vettél feleségül?
- Mert eljött az ideje, hogy megnősüljek, és utódot nemzzek. Úgy gondoltam, hogy te érzéki nő vagy, aki tökéletesen illik hozzám. És igazam volt - nyújtotta ki a férfi a kezét felesége felé.
Kris eltaszította a kezét. A tárgyilagos, hidegvérű indoklás megrázta, de ösztönösen érezte,hogy ez még nem minden.
- Lehet, hogy sok mindent könnyű velem elhitetni, de az én hiszékenységemnek is vannak határai. Mondd el inkább a teljes igazságot! - Noha majd megszakadt a szíve, hozzátette: -Egyre nyilvánvalóbb, hogy nem szerelemből vettél el.
Kris imádkozott magában, hogy a férje cáfolja meg, és esküdjön, hogy halálosan szereti, de Rob csak megvonta a vállát.
- Jól van, most már a feleségem vagy, tehát Pattinson. Az igazságérzetemnek elégtételt nyújt. Ami pedig a szerelmet illeti, abban nem hiszek.
Kris pislogott, mert könnyek homályosították el a látását. Minden reménye és álma szerte foszlott néhány pillanat alatt. Egy rövid ideig, 5 hónapig, élete nagy szerelmének tekintette Robot, és mivel azt hitte, hogy a férfi viszonozza az érzelmeit, a legboldogabb nőnek tartotta magát a világon. Még rövidebb ideje, huszonnégy órája a felesége. A nászéjszaka egész élete legnagyszerűbb élményét jelentette. Jaj, hogyan lehetett ilyen vak? Hiszen az első pillanatban sejtette, hogy ez a férfi veszélyes! Miért is nem hallgatott a megérzéseire? Behatóan szemügyre vette a férfit, és felfedezett egy erőszakos vonást az arcában. Az a hideg és érzéketlen Rob, aki most előtte állt, cseppet sem hasonlított ahhoz a férfihoz, akibe beleszeretett, és aki valójában nem is létezik.
- Rosszul vagyok - nyögte, és gyorsan menni készült.
- Várj - kapta el a karját a férfi - Ettől nem változik semmi.
- Számomra viszont nagyon is változik. De engedj el! Csakugyan mennem kell. Felkavarodott a gyomrom.
Rob eleresztette a karját. Miért is kellett kikürtölnie az igazságot? Hiszen csak nemrég határozta el, hogy a fájdalmas tényeket elhallgatja Kris előtt. Tulajdonképpen attól a pillanattól kezdve, hogy Kris odalépett hozzá az oltár elé, ő már nem ugyanaz, aki volt. Az elmúlt éjszaka életében először zavarban volt az ágyban, és mégis elvesztette az önuralmát. Kris elvette az eszét, és ezen sürgősen változtatni kell.
- Jól van. A fedélzet nem alkalmas hely a veszekedésre. Majd később megbeszélhetjük a dolgokat, és kibékülhetünk. - Rob meg volt győződve arról, hogy a felesége hamarosan megnyugszik. A női nemmel szerzett eddigi tapasztalatai alapján úgy vélte, hogy Kris az ágyban gyorsan kiheveri azt a megrázkódtatást, amelyet az apja viselt dolgai okoztak.
Kris egész testében reszketve levetkőzött, és beállt a zuhany alá. Kinyitotta a csapot, hogy teljes erővel zúduljon rá a vízsugár, és közben szabad folyást engedett a könnyeinek, amíg azok végül el nem apadtak. Aztán alaposan beszappanozta magát, hogy lesikálja a bőréről Rob illatát és az érintése nyomát, lemossa az édes emlékeket és a keserű fájdalmat. Nem tudott azonban megszabadulni attól az érzéstől, hogy a bánat egész életében kísérni fogja. Nem ismeri a férfit, akit férjének nevez! A szomorú történet megismétlődött. Ugyanúgy, mint annak idején Mike-kal, Rob is alantas indítékok mozgatták. Csakhogy ez most sokkal rosszabb, hiszen puszta ostobaságból hozzáment feleségül.  Az árulása miatti fájdalom szinte elviselhetetlen volt. Ehhez járult még a harag is, amikor a szüleire gondolt. Ha Rob önteltségében elhitte is a vádakat, Kris tudta, hogy az apja sohasem viselkedett volna ilyen hitványul. Fejcsóválva elzárta a vízcsapot, és egy fürdő lepedőbe burkolódzott. Édesanyja és Clive bácsi is arra biztatta, hogy lehetőség szerint élvezze az életet. ne pazarolja az idejét megváltoztathatatlan dolgokon való búslakodásra. Miért fecsérelne egyetlen gondolatot is Rob hajmeresztő állításaira? Nem tudja, honnan szedte a férje ezt az őrültséget, de nem is érdekli.  Öt perc múlva kényelmes vászonnadrágban és ujjatlan blúzba öltözve  az ágyra tette a bőröndjét, és elkezdte szép rendesen berakosgatni a ruhát, amelyeket csupán néhány órával korábban csomagolt ki.
Hallotta, hogy kopognak az ajtón, de rá sem hederített. Semmi más nem érdekelte, csak, az, hogy minél hamarabb eltűnjön innen.
- Mi az ördög bújt beléd? -hangzott a háta mögött.Ahogy megfordult, Rob látta berontani a szobába egy kulccsal a kezében. - Hogy merészelsz engem kizárni? - A férfi dühösen vállon ragadta a feleségét.
Kris azonban az ijedség minden nyoma nélkül kiegyenesedett. Mintha csak egy jég tömb lett volna. Nem érzett semmit a férje iránt. A keze érintése a vállán, a teste közelsége nem váltott ki belőle semmit, legfeljebb megerősítette az elhatározását, hogy elhagyja.
- Vége a játéknak. Elmegyek.
- Csak a holttestemen keresztül!
- Az volna a legjobb.
A férfi láthatólag megmerevedett. A keze lehanyatlott az asszony válláról, az arca elsötétedett.
Kris látta az arcán a fájdalmat, és egy pillanatra elszégyellte magát a gyűlölet teli megjegyzése miatt. Sohasem kívánta senkinek a halálát. Rob azonban olyan dolgokra késztette, hogy olyanokat mondjon és érezzen. amilyeneket egyáltalán nem akart.
- Biztosíthatlak, hogy kívánságod belátható időn belül nem fog teljesülni, hacsak valami baleset nem ér. Úgy látszik, a jövőben jó lesz szemmel tartanom a szerető kis feleségemet. Mindenesetre semmiképpen sem hagylak elmenni. Sem most, sem máskor. 
- Pedig nincs más választásod. Ami engem illet, a házasságunknak vége.
Rob elgondolkodva nézett az asszonyra.
- Az embernek mindig van választása - mormolta gyengéd hangon, aztán át karolta felesége derekát, és szorosan magához húzta. - Számodra nagyon egyszerű a választás. Itt maradsz mellettem, a férjed mellett. Udvariasan viselkedsz, és tökéletes háziasszonyként fogadod a vendégeinket. Amellett folytathatod a hivatásodat, amíg teherbe nem esel. Ha jól emlékszem, erre esküdtél meg tegnap.
- Az még az előtt volt, hogy megtudtam az igazságot. Most pedig eressz el! - Az asszony máskor csillogó szeme most fátyolos volt, a teste megmerevedett. Rob heves vágyat érzett, hogy megtörje a jégfalat.
- Két lehetőséged van. vagy itt maradsz, vagy hazamész és közlöd a családoddal, hogy elhagytál! - A férfi egyik kezével megsimogatta az asszony nyakát, és érezte, hogy hevesen ver a pulzusa. Mégsem olyan hideg hát, mint amilyennek mutatkozik. - Persze ez következményekkel jár. Egyúttal azt is elmagyarázhatod nekik, hogy nagyon dühös vagyok, és minden kapcsolatot megszakítok a családoddal. Ez a Stewart Holding számára sajnos azt jelenti, hogy azonnal vissza kell fizetnie azt a kölcsönt, amelyet néhány hónappal ezelőtt a vállalat terjeszkedése céljára adtam.
Kris egy pillanatig zavartan meredt a férjére. Villámokat lövellt a szeme és vörös foltok gyúltak az arcán, aztán hevesen kitépte magát a szorításból. Rob mosolygott magában. Hiszen tudta, hogy Kris ilyen körülmények között maradni fog. Hosszú csend következett. Végül az asszony csendesen megkérdezte:
- Mit jelent ez pontosan a cég számára?
Súlyos pénzügyi nehézségekbe kerül, ami lehetővé teszi, hogy átvegyem - A férfi keserűen mosolygott - Amint mondtam, a te kezedben van a választás.
- Te ezt valóban meg is tennéd?
- Ha szükséges. Mindent megteszek, hogy megtarthassalak.
Az asszony csak nehezen tudta megállni, hogy hisztérikusan fel ne nevessen . Néhány órával ezelőtt ezek a szavak hízelgően hatottak volna, most felkavarodott tőlük a gyomra. Kris lerogyott az ágyra, gondolataiban mélyedve az aranygyűrűt forgatta a kezén
-Az elmondásod szerint bármikor átveheted a céget, akár együtt vagyunk, akár nem. És nyíltan bevallottad, hogy nem szeretsz! Gond nélkül megkaphatsz minden nőt. Akkor miért ragaszkodsz ahhoz, hogy veled maradjak?
Én csak téged akarlak! Sajnálom, hogy veszekedtem veled, de különös tehetséged van hozzá, hogy mindenfajta szenvedélyemet felkeltsd.Tulajdonképpen nem akartam elmondani apádról az igazat, de felingereltél. Ezért bocsánatot kérek Felejtsük el az egészet! És megígérem, hogy amíg mellettem maradsz semmi kár nem éri a családi vállalatot.
Rob megakarta fogni Kris kezét, de a levegőbe nyúlt. Kris ugyanis villámgyorsan felugrott, és dühösen meredt a férjére. Elragadó jelenség volt, ahogy szikrázott a szeme, és csípőre tette a kezét, és feszes keble az izgalomtól minden lélegzetvételénél emelkedett és süllyedt.
- Megőrültél? Egy szavadat sem hiszem, ha egy egész halom bibliára esküszöl is meg!
A férfi szelíd hangulata egy csapásra oda lett, megint elfogta az indulat. megragadta a feleségét, és az ágyra lökte.
- Akkor bízzál egyszerűen ebben itt!
Krisnek elakadt a lélegzete, és mielőtt magához tért volna, a férje már ott feküdt rajta.

12. fejezet

Sziasztok! Hamarabb jön a friss mert vasárnap is akarok hozni egyet! Jó olvasást! puszi


Rob rövidnadrágban és fehér pólóban, kávéscsészét tartva a kezében állt az ágy mellett, és figyelte, ahogy Kris nagyot ásít, aztán kinyitja a szemét.
Az asszony álmosan nézett fel a férjére, aztán igézően elmosolyodott.
-Már fenn vagy? Hány óra van? - kérdezte, miután hangosan megkordult a gyomra. Rob letette a kávét az éjjeliszekrényre, és megcsókolta a homlokát.
- Egy óra van!
- Hiszen akkor még az éjszaka közepén járunk. Feküdj vissza!
- Délután egy óra van!
- Akkor valóban fel kell kelnem. - Kris nyújtózott, és halkan felnyögött. mivel olyan izmai fájtak, amelynek eddig a létezéséről sem tudott. Rob bűntudatosan képet vágott. Aztán a tekintette végigfutott a felesége formás alakján. Csodálatosnak találta. Az asszony csinos arcát kócos haj övezte, az ajka rózsás és kemény volt a csókoktól, a takaró alig fedte be telt keblét.
Rob a világ legszebb asszonyaival szeretkezett már, de egyikük sem érhetett Kris nyomába. Ilyen nővel, mint ő, még sohasem találkozott. Még a legjózanabb férfinak is az eszét venné! Jaj, ahogy a nevén szólongatta, és szerelmet valott neki, miközben újra és újra átélték a gyönyör csúcspontját! Robot különösen meglepte, hogy felesége milyen gyorsan megtanulta, mivel lehet őt a legjobban izgalomba hozni.
Amint, első pillantásra sejtette, Kris természettől fogva roppant érzéki nőnek bizonyult, akit a legkisebb érintés is lázba hozott. Előző vőlegény vagy eunuch lehetett, vagy szent.
Rob hihetetlennek találta, hogy ő Rob első szeretője. Eddig nem lelte semmi kedvét a szüzességben, és nem is volt még dolga érintetlen nővel. Tulajdonképpen előnyben részesítette a tapasztalt szeretőket. Most nem győzte csodálni azt a rendkívüli élményt, amelyben része volt. Be kellett vallania, hogy elégtétellel töltötte el, és hízelgett a férfiúi büszkeségének, hogy ez a csodálatos nő neki ajándékozta az ártatlanságát. Kris most már hozzá tartozik. Egyedül őhozzá. Noha Rob nem hitt a szerelemben, roppant izgatónak találta, hogy ilyen asszony a felesége. Ha csak ránézett, jóleső borzongás futott végig a testén. Összeszorította az ajkát, és küzdött a kísértés ellen, hogy visszabújjon az ágyba.
- Jó lenne felkelni - felelte végül. Hiszen a forró szerelmes éjszaka után mindkettejüknek szükségük van egy kis pihenésre. - Gyere a szalonba, ha felöltöztél! Rövidesen tálalják az ebédet. Utána megmutatom neked a vitorlást, és bemutatom neked a kapitányt meg a legénységet - Ezzel sarkon fordult és kiment a kajütből.

Ahogy végignézték a vitorlást, Kris nagy érdeklődést tanúsított a gépészeti kérdések iránt, és bebizonyosodott, hogy rendelkezik a hajó működésére vonatkozó alapvető ismeretekkel. Az egész legénységet elkápráztatta a természetességével és bájával. Rob értékelte a felesége lelkesedését, de fél óra múlva már legszívesebben újra ágyba bújt volna.
- Nos, hogy tetszik a hajóm? - kérdezte, ahogy végül megálltak a korlátnál. Átölelte a felesége derekát, és magához húzta.
- Láttam már tengerjáró utasszállító hajót, amely kisebb volt,mint ez a vitorlás. Nem csoda, hogy kinn a tengeren horgonyoz. Egész Monte-Carlóban nem akadna olyan kikötőhely, amely elég nagy lenne számára. Tudtam, hogy gazadag vagy, de azt nem sejtettem, hogy ennyire. Helikopter-leszállóhely, úszómedence, motorcsónak...egyenesen hihetetlen. Szeretem a vitorlásodat, és szeretlek téged.
- Akkor minden jól van - morogta a férfi
-  Csak szeretném végre tudni, hogy hova hajózunk. Megkérdeztem a kapitányt de úgy látszott,nem tudja. Utazás az ismeretlenbe? Ez a terved? - Az asszony mosolygott, és csábítóan hozzásimult a férjéhez.
Robnak hirtelen melege lett. Az asszony csillogó szeme elárulta, arra számít, hogy valami elhagyott, távoli helyen édes kettesben fogják tölteni a mézesheteket. Rob viszont azt szándékozott tenni, amit  minden évben tenni szokott, és amit már régen előkészített. Hirtelen nagyon önzőnek érezte magát.
Eltolta magától az asszony nagyon is csábító testét, és némileg bosszúsan ráncolta össze a homlokát. Nem volt hozzászokva, hogy tekintettel legyen a nők érzéseire. A szertői mindig készségesen alkalmazkodtak a szeszélyeihez. Végül is gazdag ember és nagyvonalú szerető volt, ameddig a kapcsolat tartott. Azt pedig  mindig már kezdetben világossá tette, hogy nincsenek házassági szándékai. Az érzelmek világa mindig távol állt tőle, és ezen nem is akart változtatni csak azért, mert megnősült.
Annak az embernek a lányával, akinek a lelkén szárad a családja boldogtalansága...
Rob vonakodva idézte az emlékezetébe ezt a tényt, amelyről már csak nem megfeledkezett puszta érzelgősségből. Pedig valójában csak az a helyzet, hogy összeillenek az ágyban.
Kihúzta magát, és higgadtan elmagyarázta:
- Nem utazunk az ismeretlenbe. Minden év májusában idejövök, hogy megnézzem a Monacoi Grand Prix-t. Vasárnap lesz a futam. Mivel támogatok egy versenyistállót, a bennfentesek számára fenntartott helyről szoktam végignézni, utána pedig részt veszek egy fogadáson.
- Ó, értem - A fény kialudt az asszony szemében, ami elárulta, hogy egyáltalán nem érti. - Nem tudtam, hogy Forma-1 rajongó vagy, bár sejthettem volna. Igazi férfiaknak való rendezvény. Számomra  mindenesetre vadonatúj élmény, de vasárnapig legalább teljesen az enyém  leszel - tette hozzá az asszony szédítően mosolyogva.
Robot meglepte, hogy felesége ennyire megértő. Ettől váratlanul bűntudat tört rá.Egy pillanatig eljátszott a gondolattal, hogy utasítást ad a kapitánynak, azonnal szedje fel a horgonyt. De hát akármilyen hihetetlenül vonzó Kristen , ő senki kedvéért sem változtatja meg a terveit.
- Nem egészen - felelte szárazon. - Már évek óta hagyomány , hogy a hasonló gondolkodású barátaimat meghívom a vitorlásra ezen a hétvégén, és általában hétfőig maradnak.
Kris egy hosszú percig némán bámult újdonsült férjére. A férfi a felszínen teljesen gondtalannak látszott. Kris azonban némi bizonytalanságot fedezett fel a szemében, amelynek láttán elfojtott egy mosolyt. Hát persze, hozzá van szokva, hogy mindig azt tegye, ami jólesik. Eddig nem kellett tekintettel lennie senkire. Ha a pletykáknak hinni lehet, tülekedtek körülötte a nők, hogy minden vágyát teljesítsék. A házasságról nyilvánvalóan sokat kell még tanulnia.
- Jól értettem? Vendégeket hívtál a nászutunkra, akikkel meg akarsz nézni egy autóversenyt?
-Igen.
- Eredeti mézeshetek,de én tisztelem a hagyományokat. Miért is ne? Örülök, hogy megismerhetem néhány barátodat. Eddig csak üzlettársaiddal találkoztam, meg természetesen Tommal. Kitűnő esküvői tanú volt. Egyébként hol van most?
- Motorcsónakkal kiment a partra - Rob kerülte felesége tekintetét.- A vendégekért.
- Ne néz már olyan komolyan! Nincs semmi baj. Megyek átöltözöm a fogadásukra.
Kris lement a hajó aljba és elindult a szobájuk felé amikor az egyik ajtó mellett készült elmenni hirtelen rá ébredt, hogy azt sem tudja mi van mögötte. Mindig is kíváncsi volt így bement. Egy nagyon szépen berendezett iroda helységben találta magát. A szobát a nagy tölgyfa íróasztal uralta. Ahogy rá nézett úgy döntött ír egy levelet az anyjának, biztos van még ideje, míg Tom megérkezik a vendégekkel. Leült az asztalhoz és keresgélni kezdet egy papír után. Az összes fiókot felkutatta már de sehol sem talált papírt, éppen feladni készült a keresést amikor egy rejtett fiókot talált, kinyitotta. Egy csomag  írólap volt ott meg egy akta, ami megragadta a figyelmét. Az akta tetején nem más szerepelt, mint Stewart akta!  Kristen kivette azt is a fiókból nem értette mi lehet az de már előre valami furcsa félelem szállta meg. Remegő kézzel nyitotta ki....

Főnix 3

Nem bírtam nem őt bámulni ami egy idő után úgy látom neki is feltűnt mert az egyik szemöldökét kérdőn felhúzta. A legnagyobb baj, hogy már én sem értek semmit...Kathy kérlek segíts!

A vacsora hátra lévő részében próbáltam kerülni Kristennel a szemkontaktust. Nem tudom mi is történik velem igazából de valami egészen furcsa érzés kerít hatalmába ha nézem őt és pont emiatt a megmagyarázhatatlan érzés miatt egy-egy gyors pillantást mindig meg kockáztattam felé. Amikor azt hittem Kristen megcsókol az egész testem tűzben lobogott, azt éreztem, hogy ez a tűz megsemmisít. Akartam őt! Kathy volt az utolsó akit ennyire megkívánt volna és ekkor vissza utaztam a múltba. Érdekes módon Kathy cseppet sem kedvelte a normális szexet és azt szerette, ha bébinek szólítom. Neki mindegy volt hol és mikor... jó volt a kocsiban a kádban, a fűben és akár az előszobában. És egyszer még a garázsban is megtörtént a kocsin éreztem ahogy mosolyra húzódik a szám és abban a pillanatban már vissza is tértem a múltba.3 éve volt mégis a képek olyan tiszták voltak mintha tegnap történt volna.

Kathy mindig tudta, hogy kell felizgatnia. És imádta a szerep játékokat általában a felállás én parancsoltam ő meg megjátszotta a szende szüzet. Imádtam és melyik férfi ne imádta volna ezt. Így hát megtettem amit szeretett volna.
- Feküdj keresztbe a motorháztetőn! - parancsoltam rá rekedten ekkor Kathy szeme tágra nyílt azok a csodás szemek mindig elbűvöltek, mint mindig most is meglepődtem színészi képességén.
- De...
- A pokolba ne vitatkozz! -mordultam rá és szenvedélyesen megcsókoltam. Ellenkezni kezdett ami felszította bennem még jobban a tűzet. Nem bírtam magammal lenyomtam a még mindig meleg motorháztetőre, és elkezdtem felgöngyölni a ruháját.
- Ó, bébi! - nyögtem amikor megláttam a piros alsóneműjét. Egy rántással letéptem róla a tangát és a fűzővel sem törődtem sokkal tovább. Tudtam mi izgatja fel így csók közben a kezemmel ingerelni kezdtem.Minden ilyen szeretkezés közben már ha ezt annak lehet nevezni inkább legyen előjáték! Na igen... előjáték közben tudtam mit akar, hogy minél hamarabb egyesüljünk. Nem is húztam tovább egy mozdulattal belehatoltam. Egyenletes mozgásom közben hol az egyik hol a másik mellét kényeztettem miközben Kathy ide-oda forgatta  a fejét, arca eltorzult  az egyre fokozódó feszültségtől. Egy gonosz ötlet fogalmazódott meg bennem és ezzel egy időben hátrébb léptem. Kathy szemhéja azonnal felpattant.
- Nem hagyhatod most abba! - a feneke alá nyúlva felnyaláboltam a motorháztetőről.
- Ó, dehogynem!
- Gazember! - szidott meg amit egy sátáni mosollyal jutalmaztam.
- Ejnye-bejnye! Elfelejtetted, hogy szende szűz vagy?
- Jelen pillanatban nem érzem magam annak - dünnyögte.
- Na mit akarsz, felelj! Ne félj, bébi! Boldogan teljesítem a kívánságodat bármi legyen is az. - majd felkaptam és a hálószobáig meg sem álltam vele.

Vissza tértem a jelenbe. Nem tudom miért de most úgy érzem, hogy mégsem elégített ki vele a szex vagyis persze, hogy kielégített csak nem lelkileg. Most már valami egészen másra vágynék. Ágyban párnák közt csupa odaadással, szerelemmel. Kathynek ez mind unalmas volt és nekem is az volt akkoriban de most már nem lenne elég. Tudom, érzem belül. Lányom hangja rántott ki gondolataim árjából.
- Kjis, hojnap apávaj megyünk az ájatkertbeés nagyon szejetném ha vejem jönnéj meg apuvaj! Jétsziiii annyija szejetném - kérlelte Becky Krist. Volt lányomnak egy nézése egy elesett kiscica sem tud ilyen szemeket mereszteni így nem csalódtam amikor Kris a végén rá bólintott. Mire lányom üdvrivalgásba kezdett. Lehet, hogy túlzom de sosem láttam még ilyen boldognak most úgy érzem.
- Mikor is indulnánk? - kérdezte Kris felém fordulva
- Reggel 8-kor már ott szeretnék lenni ahhoz pedig negyed 8kor kell elindulnunk! Nem szeretjük a tömeget - mosolyogtam rá.
- Hát akkor én már megyek is mert még a szállodába érek meg lefekszem jó 2 óra. Akkor majd reggel 7-re itt leszek - darálta le egy szuszra.
- Miért nem alszol itt nálunk? - vonta fel a szemöldökét.
- Jajj Clare, nem akarok zavarni meg nincsenek itt a ruháim se.  - mosolygott Kris félénken.
- Kicsim ne aggódj - vigyorgott anya hamiskásan ami miatt rosszat sejtettem - Tudod milyenek a lányaim, biztos emlékszel rájuk! Mindig hagynak itt vagy két váltás ruhát Vicky mérete szerintem azonos a tieddel! Szépen itt maradsz nálunk és punktum! Anyád se engedné, hogy valamelyik gyerekem szállodában aludjon amikor annyi felesleges szobánk van! Arról ne is beszéljünk, hogy így időt spórolsz! - láttam Kristenen, hogy csöppet sincs ínyére, hogy itt maradt nálunk de anyámnak senki nem mer ellent mondani! - Ugye nem mondasz nemet a meghívásunkra?!
- Próbálná meg - kacagott fel apa de amikor észrevette anya rosszalló pillantását egyből elhalogatott és bocsánatot kérve fáradságra hivatkozva felment a szobájukba miután mindenkitől elköszönt.
- Na picim, megyünk pacsizni utána meg alvás -nyújtottam felé a kezem.
- Nem! - mondta mire ledermedtem soha nem mondott ellent az is alátámasztotta ezt, hogy anya mosogatásközben kiejtette kezéből a tányért. - Nem! - ismételte meg - Azt akajom, hogy Kris füjdesen meg és ő mondjon nekem esti mesét, apu ajudhat vejem? - nem tudtam neki mit mondani ha azt mondom igen és Kris meg nem szeretné ezeket megtenni. Úgy döntöttem Kristenre bízom a döntést.
- Ha Kris szeretné felőlem! - rántottam meg a vállam majd Krisre sandítottam.
- Nagyon szívesen, ha nem baj- pillantott rám
- Persze, hogy nem bólintottam - majd végignéztem, ahogy Kris felkapja az ölébe és Becky navigálásával felindulnak az emeletre fürdeni. Én lent maradtam anyuval nem szóltunk egymáshoz ez annyira megnyugtató volt. Anya mindig tudta mikor kell hallgatnia és azt is tudta mikor esik jól számomra egy kis beszélgetés. De most a lelkemnek a csönd kellett. Fentről hangos kacagások szűrődtek le anyuval  össze mosolyogtunk.Több mint fél óráig hallgattam a lányok kacagását. Amikor elhallgattak anya hozzám fordult.
- 15 perc múlva menj fel és vigyél Krisnek egy törölközött, gondolom ő is le akar majd zuhanyozni mutasd meg neki Vicky szobáját és azt is hol találja a cuccait. Most megyek apádhoz, jó éjt! - majd egy puszit adott és távozott. Még megittam egy kis meleg tejet és gondolkoztam mikor is menjek fel Becky-ékhez. Nem akartam hamar zavarni mert láttam, hogy Becky nagyon örült Krisnek. Lassan lépdeltem felfele a lépcsőn és még lassabban Becky szobája felé tudtam jól húzni akartam az időt. Féltem, hogy mi vár rám az ajtón túl mégis a képzeletem mellett eltörpült amit ott találtam. Kristen Becky ágya elején ült, lányom pedig párnája helyett a combján aludt derekát ölelve de még ilyen távolságból is jól láttam, hogy nem csak szimplán ölelte hanem szorította. Az én szívem is össze szorult hibádzott valahol ez az egész és tudtam jól hol! Ha van igazság a földön Becky nem egy csonka családban nő fel. Nem csak én lennék neki egy ex színész! hanem lenne neki anyukája aki most Kristen helyén ülni. De nincs igazság ezt már megtapasztaltam jó régen. Sok mindent akartam az élettől és nem hibáztathatom mindenért a sorsot. Színész akartam lenni és az is lettem nem is akárki Robert Pattinson híres lettem. Majd találkoztam egy gyönyörű nővel, beleszerettem és elvettem! Mindenem meg volt....boldog voltam. És akkor...közölte, hogy terhes álmokat szőttünk együtt! Nem jött össze...sajnos nem! Színészettel többet nem foglalkozom mert a lányom mellett a helyem, de ha majd egyszer nagyobb lesz és találok valakit aki vigyázz ránk vissza térek, mert bármi is volt az ár imádtam színész lenni és Beckyt is imádom. Amikor újra felnéztem már két gyönyörű szempár vizslatott elmosolyodtam mire ő is és intett felém menjek beljebb.
- Segítsek? -suttogtam
- Nem tudom -rázta a fejét - Nincs szívem itt hagyni csak így- mutatott Beckyre.
- Meglásd fel se fog rá kelni ha arrébb tesszük! - mondtam neki halkan majd óvatosan megfogtam Becky kicsi kezeit és leszedtem Kris derekáról. Bármilyen óvatos is voltam a bőrünk néhol össze ért és a várt bizsergés nem maradt el. Én betakargattam Beckyt ő addig felkelt az ágyról. Mielőtt elindult volna adott egy puszit a homlokár ahogy én szoktam esténként és kisurrant az ajtón. Lenézetem még lányomra majd követtem őt, az ajtó előtt várt rám.
- A jobb oldali szoba lesz a tiéd, a szekrénybe találsz majd ruhákat. Külön fürdőszobád lesz és a kis komódos szekrénybe találsz törülközött.
- Köszönöm - adott egy puszit a szám szélére. Nagyon nehezen gyűrtem le az irányú vágyaimat, hogy a falnak nyomjam és addig csókoljam amíg nem könyörög, hogy tegyem magamévá. Megráztam a fejem, hogy eltüntessem ezeket a gondolatokat.
- Nincs mit! Holnap 7-kor reggeli és negyedkor indulunk ahogy megbeszéltük!
- Mikor akarod kelteni Becky-t? - kérdezte és nem értettem mit akar ezzel. Elég döbbent arcot vághattam mert magyarázkodásba kezdett. - Szeretném én felkelteni, szerintem örülne neki! - a mondat végét elég halkan mondta és félig lesütött szempillái alól nézet fel rám.
- Ööö, persze nyugodtan fél kor! Jó éjt Kristen. - gyorsan megfordultam és beviharoztam a szobámba nehogy a végén tényleg le támadjam. Nem tudom, hogy mi lesz a holnapi kirándulásunk alkalmával, de már előre féltem tőle. Ha a közelembe van ez a nő teljesen elvesztem a fejem. Még a gondolataimat sem tudom irányítani. Biztos vagyok benne, hogy sok gondom lesz még ezzel a nővel!

Játszunk!!!

Szóval ha ennyire szeretnétek kaptok meglepit a Főnix-ből. De egy baj van most csak egy fél fejezetre van ötletem és itt jön a játék része. Holnap estig azaz kedd 18 00ig szeretném ha küldenétek pár öltetett hozzá ki h folytatná? És aki érez rá affinitást akár egy kisebb párbeszédet is! Persze ez nem jár ajándék nélkül szerdán megkapjátok a Főnixet és az első három ember aki ilyet küld nekem péntek este megkapja az ördög ölelése új fejijét a többiek sajnos csak vasárnap! Persze ez nem azt jelenti, hogy csak 3 öltetett várok mert ha esetleg kapok többet jövőhetén  kaptok két vagy akár 3 fejit a az ördög öleléséből a három nem tuti de a 2 biztos!  puszi nektek és remélem tetszik majd az ötletem!

címem: rebecca.toth@freemail.hu

11. fejezet

Rob ajkai körül elégedett mosoly játszott. Diadalmasan nézte Kristent, aki a mellette lévő ülésen aludt. Mától kezdve egyedül őhozzá tartozik. Most már a felesége.
Egy héttel a lánykérés után, egy május végi, napsütéses szerdai napon a nyilvánosság kizárásával megesküdtek. Clive Deveral az ünnepi alkalomra készségesen megnyitotta egykor igen előkelő, de már kissé lepusztult vidéki kastélyát. A Körülbelül ötven vendég a rokonságból és a család barátaiból került ki. Valamennyien egybehangzóan az év legcsodálatosabb ünnepségének nyilvánították a fogadást, a menyasszonyt álomszépnek,a vőlegényt tökéletesnek találták.
Rob már az esküvő előtt megrendelte felesége új nevére az útlevelet Tom még éppen időben hozta el, a házassági anyakönyvi kivonattal együtt, mielőtt Monte-Carlóba repültek.
Rob elérte a célját, melyet első találkozásukkor kitűzött. Feleségül vette John Stewart lányát. Ezen a napon a legmegnyugtatóbb módon megbosszulta a családját ért igazságtalanságot. Kristen Stewart most már Pattinson. Rob szemügyre vette a mellette alvó alakot. Kifejezetten csinos. Ha nem lettek volna a múlt fájdalmas eseményei, akkor talán nem veszi el, de az biztos, hogy a szeretője lesz és talán egyszer szerelmes lesz bele, de így ez lehetetlen. Nem szabad beleszeretnie. Rob elgondolkozott végül is örül, hogy feleségül vette. Kristen okos, jól nevelt, sikeres a pályáján és nem utolsó sorban szép. Azonkívül nem kell attól félnie, hogy beleavatkozik az életvitelébe. Különösen, ha megtudja a házasság valódi indítékát.
Ám a beteljesített bosszú valahogy mégsem töltötte el Robot a várt elégtétellel. Az a keserűség amely testvére intézetbe zárásától emésztette, éppen csak egy kicsit enyhült.
Ebben a pillanatban döntőt, hogy eredeti szándékával ellentétben egyelőre nem leplezi le, miért vette el valójában Kristent. Elég, ha ő maga tudja, hogy betartotta esküjét. Valószínűleg attól enyhült meg, hogy Kristen csakugyan elragadó volt. Újdonsült felesége állandó szerelmi vallomásai inkább csak mulattatták., ő maga nem hitt a szerelembe. Úgy vélte régen, hogyha létezik is egyáltalán, akkor pusztító erő. És hiába érzet Kristen iránt furcsa bizsergést tudta jól, hogy nem szerelmes nem lehet az, csupán testi vágy.
Az esküvő simán lezajlott, és most Rob magángépén Dél-Franciaországba utaztak, hogy felszálljanak a Monaco partján horgonyzó vitorlásra. A férfi összehuzott szemmel figyelte a feleségét, aki alvás közben egészen lelazult. Tekintete elidőzött az asszony hosszú szempilláján, lendületes vonalú telt, érzéki ajkán, végül keblének hajlatán, amely kirajzolódott kék selyemkosztüm alatt.
lelki szemei előtt látta, ahogy Kristen a csodálatos, fehér menyasszonyi ruhában odalép hozzá az oltár elé. Ez a kép örökre bevésődött az emlékezetébe. Az, hogy csodaszép volt, nem kifejezés. Boldogságtól sugárzó arca és fénylő szép szeme láttán Robnak elállt a lélegzete. A puszta emléktől is hevesebben vert a szíve. Legszívesebben csókkal ébresztette volna fel, de ha már ilyen sokáig várt , akkor lehet még egy kis türelemmel, amíg elérik a vitorlást, ahol zavartalan, szenvedélyes éjszaka vár rájuk.

A helikopter a vitorlás fedélzetén szállt le. Rob a karjában vitte le a feleségét egészen a szalonig, csak ott tette le a földre.
- Isten hozott a fedélzeten! - mondta, majd lehajolt, és megcsókolta. Kris a férje nyaka köré fonta a karját, és szorosan belekapaszkodott.
- Csal lassan! - nyögte a férfi.- Remélem, az ágyig még kibírom.
Az asszony nevetve elhúzódott, és körülnézett.
- Micsoda óriási hajó! Voltam már olyan kutatóhajon, amely feleekkora sem volt.
- Azért ennyire nem kell minden szavamat komolyan venni! Gyere vissza hozzám!
Kris odaadóan a férjéhez simult, és behunyta szemét. Rob újra az ajkára szorította az ajkát, miközben a karjába kapta. Kris alig vette észre, hogy beléptek a kajütbe. Minden idegszálával Robot figyelte, aki már lerántotta róla a kosztümkabátot, és a keblét simogatta.
- Jaj, mióta várok már erre! -sóhajtott a férfi, miközben a hajszálvékony csipkekölteményt is eltávolította az útból. - Csodaszép! - kiáltott fel elragadtatva.
Kris érezte, hogy földre hullik a szoknyája, és Rob lefekteti az ágyra.
- El se tudod képzelni, mennyire kívánlak -mondta a férfi szenvedélyesen, és pillanatok alatt megszabadul a ruházatától. Az asszony szégyenlősen összefonta karját a mellén.
- Hadd nézzelek! - kérte a férfi, aztán megfogta felesége csuklóját, és elhúzta a kebléről. Az asszony egész testében remegett.
- Nem kell ilyen félénknek mutatkoznod -mormolta a férfi - Szebb vagy, mint ahogy álmodtam - mondta, és csodálattal nézett rajta végig tetőtől talpig.
Kris teljesen fel volt villanyozva, a szeme úgy fénylett,mint a zafír. Attól félt, hogy nagyon zavarban lesz, amikor először kell a férje előtt meztelenül mutatkoznia.  Ehelyett heves izgalom vett rajta erőt.
- Órák hosszat elnéznélek. És hamarosan minden tekintetben a feleségem leszel - mondta a férfi, és odafeküdt Kris mellé.
Ami ezután következett, olyan tökéletesen új volt Krisnek, hogy egészen valószerűtlennek tűnt. Úgy képzelte, hogy a szerelmi aktus a szív, a test és lélek varázslatos egyesülése, csupa gyengédség és tisztelet. Ehelyett vad és szenvedélyes érzések lettek úrrá rajta.
- Érints meg! - biztatta a férje.
Kris némi vonakodás után engedelmeskedett, aztán egy szenvedélyes csók teljesen elbódította. Férje példáját követve ő is buzgón simogatni kezdte a párja széles vállát, izmost hátát. Amikor pedig Rob csókokkal halmozta el a keblét, ő a férfi selymes hajába mélyesztette az ujjait, és közelebb húzta magához a fejét.
A férfi végigcsókolta a felesége egész testét, abban pedig egyre magasabbra csapott a láng. Kris még egyszer magához húzta Rob fejét, hogy ajkuk egymásra tapadjon, aztán elérkezett a döntő pillanat. Kris pici fájdalmat érzett, és összerándult. A férfi arcára döbbent ült ki, és egy pillanatra teljesen megdermedt. Aztán óvatosan elkezdett visszahúzódni.
- Kérlek, maradj! - unszolta az asszony- Akarlak. Szeretlek.
A férfi egész teste megfeszült. Mély lélegzetet vett, aztán óvatosan apránként folytatta, amit elkezdett. Kris körül megszűnt a világ. nem létezett más,mint a hihetetlen, ismeretlen érzések. Miután elérték az érzékek viharának csúcspontját, Rob felsóhajtott, és a felesége a vállára hajtotta a fejét.
Kris gyengéden átkarolta. Átszellemült mosoly játszott az ajka körül. Rob most már a legigazibb értelmében a férje.
Lassanként lecsendesültek a gyönyör hullámai. Ahogy a szívverése és lélegzete megnyugodott, Kris ábrándosan elmosolyodott. Nem győzött csodálkozni, hogy képes a szinte önkívületig fokozódó szenvedélyre.Gyengéden elsimította egy fürtöt a férje homlokából.
- Sohasem hittem volna, hogy a szerelem ilyen...ilyen lehet. Mindent szeretek rajtad. - Kris az ujjai hegyével simogatta Rob arcát.
Rob félkönyökére támaszkodott.
- Miért nem mondtad, hogy még szűz vagy?
- Fontos ez? Most már valóban férj és feleség vagyunk.
Kris arcáról lehervadt a mosoly, ahogy Rob szemébe nézett. Abban már nem a vágy tüze égett, hanem döbbent  tekintettel fürkészte az arcát.
- Ez hogyan lehetséges?Hiszen egyszer már menyasszony voltál!
Kris elakarta magyarázni, hogy eddig sohasem vonzotta a szeretkezés, sőt egyenesen képtelennek tartotta magát a szenvedélyre sőt Mike után már a szerelemre is. Hirtelen azonban belhasított egy gondolat.
- Honnan tudod?
- Bizonyára említette valaki, de ez nem fontos. Meg kellett volna mondanod, hogy számodra ez az első alkalom.
- Miért? Akkor talán nem is szeretkeztél volna velem? - incselkedett Kris, és egyik ujját ingerlően végig húzta a férje mellkasán.
- De igen csak óvatosabb lettem volna, ha tudom.
- Majd legközelebb óvatosabb leszel. - Kris szeme huncutul csillogott. Magához húzta a férje fejét, hogy megcsókolja.
- Az az érzésem, ahhoz képest, hogy kezdő vagy, gyorsan tanulsz.
- Remélem is. Mikor kezdődik a következő oktatás?
Rob mosolygott.
- Úgy látszik, felébresztettem benned az alvótigrist. Tudnod kell azonban, hogy a férfiaknak hosszabb időre van szükségük, hogy újra erőre kapjanak.
Viszont az is köztudott, hogy a bátorítás lényegesen lerövidíti a várakozási időt.
- Komolyan? - Kris ajka és ujjai azonnal buzgón hozzáláttak a bátorításhoz. Így aztán a várakozási idő egykettőre véget ért.
Az idő minden jelentőségét elvesztette számukra, ahogy szenvedélyesen, de gyengéden elmerültek a szerelmi játékban.