Főnix 4

Reggel nagyon nem akaródzót felkelni, fogalmam sem volt róla miért, de féltem a mai naptól. Talán Kristenhez lesz köze amiket tegnap megtudtam, ő az a lány akivel kis koromban sokat voltam együtt és játszottunk. Majd húsz év múlva egy gyönyörű nő fellebbenti a fátylat arról, hogy a feleségemet hibáztatom azért mert egyedül kell felnevelni a lányunkat. És ez a nő nem más, mint az a kislány. El sem tudtam képzelni mit is akarhat ezzel a sors. Lassan feltápászkodtam és elindultam Becky szobája felé éppen a kilincsre tettem a kezem amikor eszembe jutott, hogy megígértem, hogy Kris keltheti fel egy szem lányomat. Így elindultam, hogy megnézzem felébredt e, nem voltam benne biztos, hogy a közelébe kellene mennem, de sok választásom úgy sincs ma egy teljes napot vele leszek. Kopogtam semmi válasz így benyitottam hozzá, de sehol nem volt és ekkor egy hangos kacaj hagyta el a konyhát. Majd susmogásokat hallottam, ahogy elindultam lefelé.
- Szívecském halkabban, ne költsük még fel a többieket - hallottam meg Kris hangját ami megállásra késztetett nem akartam őket kihallgatni mégis nem tudtam tovább indulni, elbújtam a lépcső alján.
- Apunak jassan fej kej kejnie ha vejünk akaj jönni.
- Tudom, de adjunk neki még 5 percet addig megesszük a müzlit.
Ekkor valami halk puffanást hallottam majd a lányom halk sivítását.
- Én is ....engem is....jétsziii....én is...
- Jaj, de nehéz vagy te lány, tiszta sózsák, na itt jó helyen vagy így ni. Egy hapi a babának egy hapi nekem.
Nem tudtam elképzelni, hogy mi történhetett a konyhába és a kíváncsiságom legyőzött így beléptem a helységbe. Elképedtem vettem tudomásul, hogy a két lány pizsamában reggelizik. Nem is akárhogy! Kris a konyhapulton ült törökülésben Becky pedig ott ült az ölében a lyukban, az ő ölében volt egy nagy tál müzli amit Kristen tartott és szépen falatoztak belőle. Elállt a lélegzetem, ahogy rá jöttem, hogy Kristenen csak egy nagy póló és zokni felelt meg pizsamának. Örülten szexis volt és ezen az sem segített, hogy a lányomat tartotta az ölében. Először Becky vett észre.
- Jójegejt apu! - köszönt mire Kris felkapta a fejét és elpirult, álmomba sem hittem volna, hogy egy ilyen nő képes elpirulni.
- Jó reggelt ! - köszönt ő is.
- Nektek is szépségeim - Tudtam, hogy meggondolatlanul beszéltem, de csak jött magától, vissza szívni pedig már nem tudtam.
- Sépségjeim -kuncogott Becky nem bírtam megállni és Krisre pillantottam. Ő is lányomat nézte miközben mosolygott, de ebben volt valamiféle szomorúság is.  Nem értettem, de nem is volt időm gondolkodni mert Becky kinyújtotta mindkét kis kezét felém és apró tenyerével kalimpálni kezdett.
- Csójkot akajok! - mondta és egyre jobban kalimpált Kris ölében, közelebb mentem hozzá ki akartam venni Kris öléből ezért felé nyújtottam a kezem. Ekkor azonban kis kezecskéit mellkasa előtt összefonta és komolyan kijelentette. - Ity majadok...csójkot akajok.
Nem tetszett annyira ez a túlzott ragaszkodás Kris felé hisz ő elfog menni és nem akarom, hogy kislányom érezze mi is az ha valakit elvesztünk. Kristen nem lesz itt velünk mindig jobb lenne ha Becky nem ragaszkodna hozzá ennyire, de ezzel rá érek később foglalkozni.
- Hát ha a kis hölgy csókot akar akkor meg is kapja! - mondtam neki és lehajoltam hozzá és egy édes puszit nyomtam szájára. Becky nagyon boldog lett a csóktól, a szeme csak úgy sütött a boldogságtól és ez nem csak az én érdemem, jól tudom.
- Kris is csójkot akaj! - jelentette ki az angyalom nem tudván milyen pokolba taszít engem ezzel.
- Hogy mondtad édesem?
- Kris is csójkot akaj! Neki is agyj! - mondta majd Kris felé pillantott így én is azt tettem. Kristen nagy szemeket meresztett rám, majd Beckyre  nézett aki szintén őt bámulta. - Tejis akajsz! - jelentette ki. Nem tudom mi ütött belém de már én is akartam azt a csókot így Beckyt megfogva letettem a kőre és közelebb léptem Krishez aki még mindig a pulton ült. Jól tudtam, hogy a lányom ott van a közelben így nem tehettem azt amit szerettem volna. Ahogy még közelebb hajoltam Krishez hallottam,hogy elakad a lélegzete szerintem most esett le neki, hogy nem olyan csókot kap mint tegnap én tőle. Nem is fordult meg a fejembe. Lassan kezdtem el kóstolgatni az alsó részét ajkának várva a megváltó bebocsátásra, amit meg is kaptam. Amikor nyelvünk össze ért és lágy táncba kezdtek alig akartam elhinni, hogy tényleg megtörtént. Kristen nyakam köré fonta kezét és egyre vadabbul csókolóztunk. Amikor hangos kuncogásra lettem figyelmes és rájöttem, hogy a lányom végig nézte az egészet, méghozzá első sorból. Amikor elengedtem Kristent, láttam a szemeibe megcsillanni a bűntudatot és a vágyat is.
- Fej! Fej! Fej! - követelte Becky de amikor lenyúltam hozzá megint meglepet és Kristen felé nyújtózott aki még mindig ott ült és lányomat nézte.
- Feladod nekem? -kérdezte de közben nem nézett rám.
- Persze!
Amikor Becky megint az ölébe tettem mosolyogva fordult oda hozzá és feltápászkodott, hogy egy magasságba legyen Krissel.
- Én is akajok csójkot töjed!
Kristen felkacagott és én is csatlakoztam hozzá. Nagyon édes volt, a látvány meg megindító. Kristen felé hajolt és adott neki is egy csókot. Majd rám nézett.
- Át veszed amíg leszállok? Már így is késésben vagyunk és még nem fürödtünk a nagylánynál.- mosolygott Beckyre. Én kivettem az öléből amíg leszállt majd vissza adtam neki.
- Akkor egy fél óra múlva találkozzunk a garázsban - mondtam neki. Amikor felfele mentek alig akartam elhinni, hogy tényleg csókolóztunk és, hogy milyen jó érzés volt. El se akarom hinni, hogy ilyen bizsergést egy nő kiválthat belőlem. Akkor nem is fogtam fel amikor csókolóztunk, de most amikor már nem érzem ajkait enyémen fázom. Úgy érzem nem csak Beckyre kell figyelnem, hogy ne kötődjön nagyon Krishez.
A kocsi úton egész végig Becky csacsogását hallgattuk. be nem állt a szája a kedvenc meséje tartalmát mesélte el Krisnek. Melyiket szereti és, hogy miért pont őt. Amikor kiszálltunk a kocsiból mindkettőnk kezét fogni szerette volna így egy kívülálló számára teljesen úgy tűnhetett, mintha egy boldog család lennénk. Meg sem lepődtem, hogy amikor ők fagyiért álltak sorba egy idős férfi megszólított.
- Nagyon szép családja van! Meg kell őket becsülni.
- Igen - válaszoltam tömören és néztem ahogy a lányok viháncolnak a fagyizónál szép család lennék.
- Az előbb megfigyeltem magukat, tudja 83 évesen már csak ez az egyetlen szórakozási lehetőségem kijövök hetente kétszer és nézem a boldog párokat és családokat. A maga kislánya nagyon ragaszkodik a mamájához....ne haragudjon meg nem akarom megbántani de ez különös a lányok mindig apásak. De maguknál, látni lehet ahogy a felesége bánik a lányával, hogy ők egymásért élnek! - mondta az öreg úr és a szavai nagyon fájtak nem mutattam ugyan de fájtak. Nem tudom, hogy alakult volna az életünk ha Kathy túlélte volna a szülést. Ugyan így bánt volna Beckyvel, mint Kris? Fogalmam sincs, de már sosem fogom megtudni. A bácsinak teljesen igaza volt ezért neki bólintottam helyeslés képen. A lányom egész idő alatt csüngött Krisen, mindenhova vele akart menni és sose eresztette el a kezét. Velem nem is igen törődtek Kris is csak a lányomat tüntette ki figyelemmel és ha néha rám is nézett zavart volt a pillantása. Arra eszméltem fel, hogy Kristen már mellettem áll de Beckyt nem láttam sehol.
 - Becky?
- Az ugráló várban - mutatott a vár felé ahonnan lányom integetett felém - gyere fogta meg a kezem és húzott maga után a várhoz - menjünk oda nehogy valami baj történjen!
- Kris mégis milyen baj történhet egy ilyen várban? - kérdeztem tőle, hogy mégis mire gondol, de bár ne tettem volna meg.
- Mégis milyen? Neki ütközik egy másik gyereknek betörhet az orra, a feje, eltörhet a keze a lába vagy netán ki is eshet a várból! - gesztikulált hevesen mutogatva. Nem bírtam tovább és elnevettem magam, bele gondoltam, hogy ezek mind megtörténhetnek, de minek a legrosszabbra gondolni! Csak az életünket keserítjük így meg. Amikor felnéztem Kristen durcás arcával találtam szembe magam.
- Ne haragudj Kris, de  ez olyan...olyan...- és tovább kuncogtam. Beckynek lejárt az ideje és jött ki a várból.
- Becky várj meg mindjárt leveszlek - szóltam oda neki és elindultam de az én önfejű lányom megint nem hallgatott rám így szépen lepottyant.  Sírni kezdet ezért elkezdtem szaladni. Amikor oda értem hozzá és meg akartam nézni a térdét amit beütött nem enegdte.
- Kjist! Kjist! - kezdet el nyafogni és rá játszani. Éreztem, hogy Kris már mögöttünk állt ezért át adtam a helyem neki.
- Jól van picim semmi baj! Adok rá neked puszit és az majd begyógyítja.- és már cuppant a puszi Becky térdén.
- Maj nem ijs fájj - mondta mosolyogva és letörölte a krokodil könnyeit az arcáról  Ahogy körül néztem láttam, hogy nem csak engem mosolyogtatott meg a jelent. Körülütünk mindenki ellágyult arccal állt. - Vegyéj fejj! Fejj! - mondta Krisnek a hanghordozása egyáltalán nem tetszett és ezt szóvá is tettem.
- Kicsim esetleg kérd meg Kristent, hogy vegyen fel, de inkább majd én hozlak!
- Nem! Kris kejj! Őt szejetném vegyéj fejj jétsziii!  - nyújtotta ragacsos tappancsát Kris felé.
- Na gyere te nagy lány menjünk lassan haza felé - mondta és mosolyogva felemelte az ölébe.