15. fejezet

- Semmi. Nem érdekes. -A hangulat feszült volt, és nyomasztó. Kris úgy érezte, sürgősen ki kell mennie a friss levegőre. Vagy inkább bele kellene ugrania a tengerbe, és kiúszni a partra. - Megvan! - kiáltott fel hirtelen, és akkorát csapott az asztalra, hogy csörömpöltek a poharak és az evőeszközök. Ezen az estén először őszinte mosoly jelent meg az arcán, ahogy Giannihoz fordult:
- Rögtön tudtam, hogy ismerlek...


- Rögtön tudtam, hogy ismerlek. A római egyetemi ifjúsági úszócsapatának voltál tagja, és részt vettél négy évvel ezelőtt a hollandiai Európa-bajnokságon.
- Igen, asszonyom. Én azonnal megismertem magát, de gondoltam, hogy maga már nem emlékszik rám.
- Jaj, ne viccelj már Gianni téged nem lehet elfelejteni. Kérlek, hívj csak Krisnek, mint annak idején! Végig néztem az ezerötszáz méteren aratott lélegzetelállító győzelmedet, és az utána következő fogadáson megismerkedtünk.
- Úgy van. Én pedig láttam, ahogy te két másodperc előnnyel győztél kétszáz méteren. Ragyogó volt!
- Köszönöm és ne felejtsük el, hogy utána milyen jót szórakoztunk együtt. - kacsintott rá a fiú, ugyan ezt nem szerette volna a férje tudomására hozni de ha már így eset nem érdekelte, hogy megtudta. Azon az egyhéten át nagyon jól mulatott Giannival semmi rosszra nem kell gondolni. A fiú két évvel fiatalabb volt nála és szóba se jöhetett szoros kapcsolat már csak Mike miatt is, de azon az egy héten egy két csók elcsattant köztük. Tudta, hogy bűntudatának kéne lennie, de olyat sose érzett a fiú mellett. Valami furcsa érzés töltötte el amikor Giannival volt és most amikor rá nézett megint érezte. Nem hasonlítható össze azzal amit Robert iránt érzet közel se...de az hazugságra épülő érzelem volt. Ránézett Robra és észre vette, hogy a szemödökét erősen ráncolja és az orrlyukai is kitágultak, mint egy felbőszült bikának. Ez a hasonlat mosolygásra késztette a férje lehet, hogy féltékeny?! Nagyon jó! Nem akart semmit a mellette ülő olasz fiútól, de látta Robon, hogy cseppet sem tetszik a felfedezés, hogy közelről ismerik egymást. Egy gonosz gondolat fogalmazódott meg benne. Nem szerelemből vette el a férfi, sőt becsapta nem érdemel könyörületet. Nem engedi el? Akkor most majd bele esik a saját csapdájába! Carlo hangja rántotta ki az elmélkedésből:
- Tehát ismerik egymást - örvendezett - Milyen szerencsés véletlen!
- Nagyon büszke lehet a fiára. Nagy teljesítmény volt ilyen hosszú távon győzni. Maga is ott volt? - kérdezte Kristen túlzott lelkesedéssel.
- Sajnos nem. Éppen Dél - Amerikában tartózkodtam.
- Most már elég! - szólt közbe bosszúsan Emily - A fiú másról sem tud beszélni, mint az úszásról meg a bankról. Akárcsak Carlo. Szörnyen unalmas!
- Én inkább tanulságosnak találom. Nem is tudtam, hogy ilyen sport ember  vagy, Kris.
Az asszony nem vette észre vagy nem akarta észre venni a gúnyos hangnemet és a hirtelen felvillanó haragot a férje szemében.
- Miért is kellene tudnod. Hiszen csak fél éve ismerjük egymást, és már nem sportolok aktívan. De persze Emilynek igaza volt udvariatlanság volt múltat idézni maguk közt hisz nem tudnak hozzá szólni, bocsássanak meg nekünk - mosolyodott el - Ezért arra gondoltam, hogy mi Giannival visszavonulunk a hajóorr korlátjához és ott folytatjuk tovább. - mosolyodott rá hites férjére - Gianni jössz? - a fiú kihúzta a székét és felsegítette a lányt. Régen is mindig ilyen gavallér volt a fiatal korra ellenére. Felemelték boros poharukat és elindultak a hajóorr felé még utoljára hátra lesett férjére. A férfi szeme megtorlást ígért, de aztán a vendégeihez fordult.
- Gyönyörű vagy, cara. - Kris elmosolyodott anno Gianni sokszor becézte "cara-nak" vagyis édesemnek.
- Come stai, Gianni? - A fiú ahogy meghallotta a kérdést fel villantotta kisfiús mosolyát. Azon az egy héten keresztül sok Olasz mondatra tanította a lányt és a hogy vagy volt az első amit megtanult Kris.
- Molto benne, garzie! Bár ahogy láttam, ha a férjeden múlt volna a kérdés már halott lennék - somolygott a fiú.
- Nem hiszem, tudod, hogy Rob nem olyan.
- Ismerem apám legjobb barátja, de amilyen szemeket most eresztett rám...- hagyta félbe a mondatott - na de ha az én feleségem is ilyen bella donna lenne, meg enne a féltékenység, cara!
- Bella donna? Szép én akkor a mostoha anyádat, hogy írnád le? - kacagott fel Kris.
- Szőke, pénzsóvár, szilikon
- Aj, te soha nem változol! Nincs is benne szilikon! - mondta a lány megróvoan.
- Még nincs - felelte Gianni komolyan. - Életem legszebb hete volt veled és ne néz rám így, nem úgy ahogy gondolod, te voltál az első aki megtanított rá, hogy nem a pénz számít hanem az emberek! Ti amo!
- Ti amo? - jött a visszhang egy zord férfi hangtól Kris össze rezzent és hátra nézett.
- Rob ne értsd félre! - nézett rá Ginanni
- Azt mondod a feleségemnek, hogy szeretlek és ne értsem félre? - kérdezte a férfi dühtől eltorzult arccal.
- Ne! - mondta Kristen - Gianni és én csak barátok vagyunk és ne a vendégeid előtt tedd magad nevetségessé!
- Gianni örülnék ha távol tartanád magad a feleségemtől és ne keljen kétszer mondanod.
A fiú mély levegőt vett és éppen készült valamit mondani amikor Kristen esdeklő szemébe nézett! Meg rázta a fejét és Rob felé fordult.
- Ahogy gondolod Robert! - felelte gúnyos mosolyra húzva a száját. Mind a hárman érezték, hogy ez még nem lejátszott menet.
Kris hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát. Az idegei pattanásig feszültek a barátságos beszélgetés felszíne alatt megbúvó ellenséges érzelmektől. A vendégek felé fordult majd tett feléjük pár lépést, hogy ne kelljen megemelnie hangját ami már így is remegett.
- Nagyon kellemes este volt ebben a kitűnő társaságban. De attól félek, vissza kell vonulnom. Kérem, bocsássanak meg! - Ahogy látta, hogy a vendégek kezdenek felállni, gyorsan hozzá tette: - Foglaljanak helyet nyugodtan! Robert önökkel marad.
Rob azonban mellé sétált, és átkarolta a derekát.
- Elkísérlek a kajütbe - mondta bársonyos hangon. Aztán fennhangon hozzátette: - Ha valakinek szüksége van, szóljon a pincérnek! Mindjárt visszajövök.
- Tehát Gianni és közted volt valami. El vagyok ragadtatva - mondta a férfi, ahogy magukra maradtak, aztán leplezetlen haraggal betuszkolta a feleségét a kajütbe - Tele vagy meglepetésekkel.  Ha még többet is tartogatsz, kérlek, avass be engem előre. Roppant kínos ilyen tájékozatlannak mutatkozni a vendégeink előtt, miközben egy másik férfival enyelegsz, és elmerültök a közös emlékekben.
- Te most viccelsz, ugye? A magánnyomozód nem volt elég alapos? Nem tudott meg mindent az életemről, hát ez csodálatos remélem nem fizettél neki túl sokat - nevette fel gúnyosan az asszony. Majd dühösen folytatta:
- Még te beszélsz meglepetésekről? Te, aki meghívtad a szeretődet a nászutunkra?
- Emily nem...
- Ugyan kérlek! Azt, hogy lefeküdtetek, a bestia minden pillantása el árulja. Fölösleges tagadnod.