Főnix 6

Épp ki fordultam amikor egy halk hang megszólalt:
- Tudod azt a csókot még megbánod nem szabad a gyereket felhasználni...- lassan vissza fordultam és Kris gonosz mosolyával találtam szembe magam.


- Úgy gondolod, hogy felhasználtam Beckyt? - tettem fel a kérdést amire én magam is ismertem a választ.
- De még hogy! - mosolygott rám.
- És mégis mire gondol a hölgy? - láttam megvillanni Kris szemét és tudtam benne van a játékban.
- Az úr felhasználta a kislányát arra, hogy egy nap alatt két csókot is lophasson egy tisztességes hölgytől! - válaszolta. Nem hittem el, hogy tényleg kimondta.
- Tisztességes? - kuncogtam fel halkan nehogy felkeltsem Beckyt. Kris össze húzta szemöldökét  ezáltal apró ráncok keletkeztek homlokán. Nagyon édes volt annyira, hogy...
- Igen, uram az vagyok! - szakította félbe elmélkedésem - Csak maga ezt egyáltalán nem tudja értékelni!
- Már megbocsájtson, de szerintem egyáltalán nem tisztességes hölgy az aki egy kislány előtt letámad egy férfit.
- Letámadtam.... ezt mégis, hogy gondolja! - hebegte indulatosan - Maga támadót le engem és, hogy szabadulni tudjak engedtem. Ezt tanultam az önvédelmi órán. - szegte fel dacosan az álát.
- Szóval ezt gondolja? - kérdeztem és lassan elindultam felé eddig halkan beszéltünk nehogy felkeltsük Beckyt, láttam ahogy Kris szeme tágra nyílik. Gonosz ötletem támadt. Lehajoltam és Beckyt arrébb tettem óvatosan, hogy ne kelljen fel. Kris nem tudott el surranni mellettem mert az egész testemmel takartam a menekülési útvonalat. Így egy apró mozdulattal az ölembe kaptam Krist, halkan felsikkantott... erre nem gondoltam én barom egyből lenéztem Beckyre aki békésen szuszogott. Hál Istenek!
- Mit csinálsz te bolond? - váltott tegezésre, suttogott de még így is halottam a hangján, hogy remeg.
Elindultam vele a szobámba, amikor beértem éreztem, hogy Kris megdermed de nem érdekelt ő is benne volt a játékban és most végig játsszuk. Lábammal becsuktam az ajtóm, majd miközben még mindig Krist fogtam szorosan bekulcsoltam az ajtót. És szépen lassan, hogy minden centiméteren át érezhessem Kris testét engedtem le a földre és ahogy leért neki nyomtam az ajtónak. Egy nyögés hagyta el az ajkait, innen tudtam, hogy végre itt van velem teljesen, testileg és lelkileg is!
- Szóval letámadtam, de közben a lányom mögé bújtam - a jobb lábam befészkeltem az ő kecses lábai közé és megemeltem egy kicsit... újabb nyögés szóval jól csinálom dagadt a mellem. - Még mindig így gondolja, hölgyem? - kérdeztem de ahogy  a szemeibe néztem tudtam jól, hogy nyertem szemei ködösek voltak, ajkai elnyíltak, éreztem ahogy mellkasa gyorsabban emelkedik így még közelebb húzódtam hozzá... a mellkasunk össze ért még egyszer megkérdeztem - Biztos ön benne, hogy a lányom mögé bújok - elvesztettem az írányítást az elmém felett úgy gondoltam majd ha kicsikarom belőle a választ azt a kis "nem" szócskát leállok. Csak megijesztem egy picit de már jól tudtam itt már nincs megállás. Kris ködös tekintette a számra tapadt a mosolyom már inkább vigyorrá fejlődött. Közelebb hajoltam és próbáltam levakarni képemről a vigyort már alig egy milliméter távolság volt ajkaink között de ő felém mozdult ezzel egy időben én viszont vissza húztam fejem. Újabb nyögés. És már a ködös szem mellé, homlok ráncolás is betársult. A feje hangosan koppant az ajtón amikor vissza hanyatlott. Én is vissza húzódtam az ajkaihoz. - Hölgyem még mindig azt hiszi, hogy a lányom mögé bújok? - kérdeztem tőle és belenéztem gyönyörű szemeibe. - Hol marad most az a tudás amit önvédelem órán oktattak magának?? - A vágy mellett elszántságot is láttam benn szóval nem akarja elismerni. Lábamat még  erősebben nyomtam legérzékenyebb pontjához majd lassan mozgatni kezdtem. Végig a szemébe néztem a vágy fellángolt benne...és amit vártam meg kaptam még ha nem is úgy ahogy gondoltam. El tátogott nekem egy "nemet" és nekem elég is volt. Szégyen vagy nem letámadtam. Mégis ez a csók egyszerre volt kemény, féktelen és gyöngéd. Amikor Kris keze befurakodott a pólóm alá soha nem várt izgalom lett úrrá a testemen. Nem szakítottam meg a csókot lassan levezettem a kezem Kris combjáig majd megemeltem. Kris egyből tudta mit akarok, lábai már a derekam körül tekergett. Még jobban neki nyomtam az ajtónak, hogy ne kelljen a kezemmel is tartanom. Egy kis levegőre volt szükségem ezért elszakadtam ajkaitól. Ez őt nem zavarta és nyakamra vette magát miközben én az inge gombjaival vesződtem. Egy gomb egy csók  így haladta, lefelé.  Amikor már csak egy melltartóban volt nem bírtam meg állni meg kellett kérdeznem:
- Biztos, hogy akarod?
- Igen, akarom! - mondta majd rá vetette magát a nyakamra. De én nem így akartam.
- Akkor sem így szeretném.
- Tessék? - nézett rám éretetlenül.
- Nem így akarom - válaszoltam és elindultam Krissel az ágy felé. Mikor óvatosan letettem az ágyra és fölé helyezkedtem gyengéden csókoltam meg. - Így szeretném. Nem akarok semmit elkapkodni, azt akarom, hogy ez legyen életünk legszebb estéje. - Bármilyen meglepő volt tényleg így gondoltam.
- Kathy?
- Kicsim nekem kellett volna más nő nevét mondani nem neked! - tudtam jól mire gondol de nem akartam most ezzel foglalkozni.
- Kahy? - ez a nő egy agyrém de attól...
- Amit az előbb mondtam az komolyan gondoltam, hogy a legszebb...
És egy csókkal zártam le ajkait mielőtt megszólhatott volna. Semmire nem emlékszem, hogy mi történt ezek után csak arra a pillanatra mikor a szenvedély hullámai végérvényesen magával ragadott minket.
Szorosan öletem magamhoz Krist és hiába az előbb elégültünk ki mind ketten nem tudtam nem abba hagyni a simogatását. Kris halványan mosolygott miközben az egyik hajtincsével játszottam.
- Köszönöm - súgta felém.
- Én is! - válaszoltam - Remélem még sok ilyenben lesz részem - somolyogtam rá. Az ő mosolya lehervadt az arcáról és nem értettem miért, de nem kellet sokáig várom.
- Kevesebb, mint két hétig leszek itt. Utána haza kell mennem.
- Tudom -sóhajtottam - Muszáj most erről beszélnünk?
- Azt akarom, hogy boldog légy Rob, de velem nem lehet. Azt akartam amikor ott ültünk a padon, hogy elfogad a sorsod és túl is lépj a tragédián - mondta nekem és még jobban nem volt kedvem vele beszélgetni.
- Nem akarok a feleségemről beszélni  veled! - jelentettem ki
- Muszáj lesz.
- Miért lenne?! Nem vagy senkim! - és ahogy kimondtam már rá is jöttem hiba volt. Kris csak mosolygott rám és most először gondoltam rá, hogy igaz a mondás a pszichológusok mind bolondok.
- Igaz nem vagyok senkid és jobb is ha így marad nekem vissza kell mennem. Nem miattam kell túl lépned a múlton. Hanem a lányod miatt! Neki szüksége van egy apára aki szívét lelkét neki adja. És persze egy anyára is.
- Én is tudom ezt. El is döntöttem, hogy majd egy két év múlva lesz anya neki - sziszegtem felé. Mire ő ki kelt az ágyból és elém állt.
- Nem csak itt kell ezt eldönteni - mutatott a fejemre - Hanem itt is - és a szívemre helyezte a kezét a bizsergés a kezétől indult és az egész testemen átjárta.
- Jó de ha most lehet, hagyjuk ezt! Két hétig még itt vagy addig élvezni akarom a saját bejárású dili dokimat aki nem csak a lelkemet de a testemet is kezeli - kacsintottam rá. Mire ő felkacagott.
- Oké, de tud, hogy két hét múlva mennem kell. Nem maradhatok! - jelentette ki határozottan.
Sajnos tudtam, hogy el kell majd mennie, de erre se akartam gondolni. Most nem élvezni akartam, hogy egy csodás nő van mellettem aki segít kiverni a fejemből és a szívemből Kathy-t. Úgy érzem, hogy az utóbbiból már lassan sikerül is. Kris az a nő aki el tudja érni, hogy felejtsek és talán ő az a nő akibe bele is tudnék szeretni. A családom imádja a lányom egyenesen rajong érte és ehhez most már én is csatlakozom. csak tudnám, hogy miért ragaszkodik ahhoz, hogy elmenjen innen és, hogy ne ragaszkodjunk annyira hozzá. Valami itt nem stimmel, rossz előérzetem támadt... nagyon rossz...