21. rész 2.fele

Sziasztok! Na itt vagyok teljesen veletek. Gyógyszerekkel kezelnek és jobban érzem magam és hiányoztok ti is meg az írás is. Szóval most már vissza térünk a régi szokásokhoz, hogy hetente lesz egy-egy friss! Ez a rendszer május 9-től áll teljesen vissza mert jövőhéten van pár vizsgám ami fontos és nem tudom lesz e időm begépelni! Jah és jó olvasást!
becca20


A nászútnak ez az utolsó hete Kris minden várakozásának megfelelt, noha tudta, hogy a boldogságuk csupán színlelt,minden másodpercét kiélvezte. Meg volt győződve, hogy soha más férfit így nem tudna szeretni, mint Robot. Ebben a bizonyosságban száműzött minden kellemetlen gondolatot. Érzéki gyönyörökkel teli hetet remélt, és ez a vágya teljesült.


- Mit akarsz az utolsó napunkon csinálni? - kérdezte Rob.
Kris felállt, s a kávéscsészével a kezében kinézett a kertekre és a tengerre.
- Gondoltam, úszom egy kicsit a medencében, aztán összecsomagolok.
Rob gyönyörködve nézte a feleségét. Egészen kivirult, ragyog, mint a napsugár. Mindenkihez, akivel csak találkozott, rendkívül kedves volt,és a sziget minden lakosa a szívébe zárta. Ahogy Rob előre látta, összes vitájuk feledésbe merült. Tulajdonképpen ez volt élete legszebb hete. Tökéletesen összeilletek az ágyban és azon kívül is. Kris most barackszínű bikinit viselt, és hozzá egy áttetsző szárongot, amelyet keble között megcsomózott. Robnak elég volt ránéznie, hogy izgalomba jöjjön. Úgy találta, hogy a felesége tapasztalan létére meglepően csábítóan tud öltözködni. Persze , amíg csak ő látja, nagyon helyesen teszi.
-...azután az lesz a legjobb, ha megveszem a repülőjegyet.
Rob úgy elmerült gondolataiban és a gyönyörködésben, hogy alig hallotta a felesége szavait. Az utolsó mondatnál azonban felriadt.
- Nem szükséges, én már mindent elintéztem. A helikopter holnap reggel értünk jön, és elvisz Athénba, ahol a magánrepülőgépem vár.
Kris meglepetten fordult felé.
- Azt hittem, hogy üzleti ügyben New Yorkba kell utaznod.
- Úgy is van.
- Nekem viszont kedden Londonban kell lennem. Megegyeztem az oceanográfiai múzeummal, hogy a kutatásim  céljára betekintés engednek fontos dokumentumokba. Hiszen azt mondtad, hogy folytathatom a munkámat.
Rob arca elkomorult.
- Igen, azt mondtam. De nem voltál még a londoni lakásomban, és első alkalommal be kell téged mutatnom a biztonsági embereknek meg a személyzetnek. Sokkal célszerűbb lenne, ha elhalasztanád a kutatásodat eddig, amíg együtt visszamegyünk Londonba. New York tetszeni fog neked. Amíg én dolgozom, te vásárolgathatsz.
Ez a válasz elkedvtelenítette Krist. Élvezte a napfényes nappalokat és az érzéki gyönyörökkel teli éjszakákat. Sokat nevettek együtt, és sokat beszélgette komolyan. Ennek kapcsán Kris megtudta, hogy Robban milyen érzések keringtek a családjával kapcsolatban és, hogy mennyire szereti nővérét és anyját. A nővére elvileg 20 évesen jött össze az ő apjával nem sokkal az után, hogy az apjuk Richard Pattinson meghalt és nem sokkal később teherbe is esett tőle sajnos a történet vetéléssel végződött. Mindennek már 15 éve.Nagyon régen volt de annyira ismeri az apját, hogy tudja nem tett ilyet. Rob azt is elmesélte neki, hogy a szanatóriumban azt is megállapították, hogy a lánynak Apa kompleszusa van. Kris nem akart el hinni ezt történetet. Bizonyos mértékig ez megmagyarázta, miért volt olyan fontos, hogy Kris a Pattinson nevet viselje. Noha Kris most már egy kicsit jobban értette a férje mozgatórugóit, azért nem tudta megbocsátani, azt hogy miért vette őt feleségül.
- Semmi kedvem sincs egész nap vásárolgatni - felelte végül - És nagyon jól ellakhatom a saját lakásomban nem értem miért kellene hozzád költöznöm most azonnal.
- Mert a feleségem vagy. Kész!
- Lehet, hogy a feleséged vagyok, de nem a tulajdonod! Kész! - vetette oda flegmán.
Rob szemei dühről árulkodtak.
- Nem lehetsz a tulajdonom mert nem vagy tárgy és kérlek ne alacsonyítsd le magad, hogy ezt állítod magadról - sziszegte Kris felé.
- Nem alacsonyítom le magam!
Rob megragadta Kris kezét és magához húzta.
- Drága kincsem nem lakhatsz sem a saját lakásodban sem anyádéknál és ennek egyetlen egy oka van! Neked melletted van a helyem és kész!
- Ne aggódj, nem fogom nekik elárulni, hogy valójában miért vettél feleségül. Semmi értelme, hogy felizgassam őket az apámról szóló hazugságaiddal. Most pedig először megvesszem a repülőjegyemet, aztán úszni megyek - rántotta ki magát Rob öleléséből. 
- Nem! - Rob gyorsan elkapta a csuklóját. Zavarba ejtette és feldühítette, hogy felesége a legnagyobb egyetértésben eltöltött hét után újra ellenszegül - Nem hazudtam , és van a birtokomban egy levél ami ezt bizonyítja az állításomat.
- Csak akkor hiszem, ha látom.
- Hinni fogsz nekem - biztosította gorombán Rob.
Kris megvonta a vállát.
- Talán a nővéred hazudott - mondta szándékosan bántóan. Akármennyire fájt is neki, törésre akarta vinni a dolgot - Végül is aligha lehetett szent, 20 évesen házasságon kívüli gyereket várt.
A férfi szemében harag villant fel. Aztán magához húzta Krist, és vadul megcsókolta. Inkább büntetésből, mint szenvedélyből.
- Mi az ördög ütött beléd? Azt hittem...
- Mit hittél? Azt, hogy az  ágyban felmutatott képességeid elfeledtetik, miért vettél feleségül? Sajnálom, de azt nem felejtettem el, és nem is fogom soha. Udvariasságot és házaséletet kívántál tőlem. Azt meg is kapod, de sem többet, sem kevesebbet. Kedden Londonban kell lennem, hogy folytathassam a munkámat.
Rob elengedte, hátrált  egy lépést, és egy pillanatig némán nézte. Aztán elmosolyodott.
- Természetesen igazad van, de mindenképpen össze kell egyeztetnünk az időbeosztásunkat. Nem szeretnék önmegtartóztató férj lenni -Kris összerándult, ahogy a férfi kinyújtotta a karját, de az csak egy hajtincset simított el a homlokából. - Menj csak nyugodtan úszni! Egy alkalmazott becsomagolja a holmidat, és a jegyvásárlással sem kell törődnöd. Elhelyezlek a Londoni lakásomban, aztán holnap reggel onnan megyek tovább Amerikába. Ebéd után indulunk is.
- Komolyan mondod?
- Hát persze. A mézesheteknek már úgyis vége. Nincs semmi értelme, hogy még egy éjszakára maradjunk.
- Köszönöm.
- Később majd kellőképpen megköszönheted, most azonban fel kell hívnom a pilótát.
Az ebédet a verandán tálalták. Rob azonban csak megüzente, hogy még dolgoznia kell, és Kris legyen egy óra múlva indulásra kész.
Kris másodpercre pontosan a kitűzött időpontban jött le a lépcsőn. Azt a kék kosztümöt viselte, amelyben elindult a nászútra. Mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta.
Rob az előcsarnokban várta. Az egyik kezében laptop volt, a másikkal mobilt tartott a füléhez. Könnyű, testre szabott öltönyt viselt, és érezni lehetett a viselkedésében valami feszültséget.
Amint meghallotta felsége lépteit, a márványlépcső felé fordult. Lelki szemei előtt látta Krist, ahogyan az esküvőjük napján, ugyanebben az öltözetben lejön Deveral Hall ősrégi lépcsőin. Akkor fénylett a szeme a boldogságtól, és sugárzóan mosolygott rá.
Rob csak most döbbent rá, mekkora változáson ment keresztül a felesége. A szeretkezés továbbra is csodálatos volt vele, de a nászéjszakájuk óta már nem látta azt a felhőtlen boldogságot a szemében, és nem hallotta többé a túláradó szerelmi vallomásokat.
Nem mintha mindez különösképpen számítana, gondolta végül. Kris az ő nevét viseli, és ezzel elérte a célját. Odalépet a lépcső aljához.
- Nagyszerű, hogy ilyen pontos vagy. - Ebben a pillanatban őrült ötlete támadt, és alig tudta leplezni a mosolyát. - A helikopter már vár.