22. fejezet

Sziasztok! Megjöttem.... :D Jól vagyok és jó kislány révén folyamatosan hozom majd a fejezeteket nektek! Most nem húzom az időt olvasatok. Szerintem hosszú lett :P


Alighogy a magánrepülőgép elindult Athénból, Rob letelepedett egy asztalhoz, kinyitotta a laptopját, és semmi másra nem figyelt.
Jhon a légi kísérő kávéval kínálta Krist, és hozott neki néhány folyóiratot. Kris egy darabig  elcsevegett a rokonszenves fiúval, aztán átlapozta az újságot.Az egyikben talált egy érdekes cikket egy egyiptomi régészeti leletről. Ezt nagy figyelemmel áttanulmányozta, aztán behunyta a szemét, és szabad folyást engedett a gondolatainak.
Vajon helyes volt ragaszkodni ahhoz, hogy visszatérjen Londonba? Tulajdonképpen nincs felkészülve arra, hogy találkozzon a szüleivel. Mindketten túlságosan jól ismerik. Rögtön rájönnének, hogy valami nincs rendben a házassága körül. Célszerű lenn egyelőre nem kerülni a szemük elé. Jót is tenne néhány nap egyedül töltött nap, gondolta, aztán elszunnyadt.
Amikor egy idő múlva újra kinyitotta szemét, megjelent Jhon, és megkérdezte, hogy mit kíván ebédre.
- De hiszen már mindjárt leszállunk - felelte zavartan és az órájára pillantott. Általában négy óráig szokott tartani az út, és már majdnem ennyi ideje voltak a levegőben.
- Még csak a fele utat tettük meg.
- A fele utat hova? - döbbent meg Kris.
- New Yorkba. Ugyanis...
- Majd én elmagyarázom - szólt közbe Rob. Karon fogta Krist és felsegítette az ülésről. - Nézzünk egy kicsit körül a gépen!
- Micsoda szemtelenség! Hogy merészelted ezt tenni? Te arcátlan, hazug...
Kris nem jutott tovább, mert Rob a szájára szorított az ajkát, és olyan szenvedélyesen megcsókolta, hogy Kris alig kapott levegőt.
Végül Rob felemelte a fejét.
- Csak nem gondoltad komolyan, hogy előírhatod nekem mit tegyek? Ez még egyetlen egy nőnek sem sikerült. És ezután sem fog.
Időbe került mire Kris egyáltalán szóhoz jutott.
- Ezt nem teheted! Hiszem ez emberrablás!
- Már megtettem bele kell törődnöd. - Rob átkarolta a Kris derekát, és bevezette a gép hátuljában lévő helységbe, ahol egy francia ágy és egy zuhanyfülke helyezkedett el.
Ahogy az ajtó becsukódott mögöttük Krisből elemi erővel tört ki a harag:
- Te átkozott hazug gazember! Azt mondtad...
Rob  magához húzta, és nevetve lenyomta az ágyra. Ajkával izgatóan cirógatta az asszony száját, míg kezével a keblét simogatta. Kris elkeseredetten küzdött a fellángoló vágy ellen, amelyet a férfi minden mozdulata keltett.
- Bőven van időnk. Mit szólnál egy pásztorórácskához a felhők között? - nevetett Rob.
Krist végsőkig feldühítette, hogy a férjét láthatólag mulattatja a helyzet. Lefejtette a kezét a kebléről, hátat fordított, és megigazította a ruháját. Legszívesebben sikoltva kiszaladt volna a fülkéből, de tudta, hogy ezzel csak magára vonja a személyzet figyelmét., és nevetségesé teszi magát.
Hiszen egy épeszű asszony csak nem vész össze egy dúsgazdag, jóképű férfival, aki kitüntette őt azzal, hogy feleségül vette.
Felállt, és megsemmisítő tekintett vetett férjére. Rob a hátán feküdt, kezét a feje alá tette, és tökéletesen nyugodtnak látszott.
- A hosszú repülőút nagyon unalmas tud lenni. Ha esetleg meggondolod magad, ébressz föl! - vigyorgott, és behunyta a szemét.


A repülőtérről Tom bevitte Krist és Robot a Central Park közelébe, és megállt egy ház előtt. Kris még mindig alig tudta felfogni, hogy akarata ellenére New Yorkba vitték. Külön bosszantotta, hogy milyen kevés az akarat ereje, ha Robról van szó.
Mindketten hallgatásba burkolóztak, ahogy beléptek az épületbe és beszálltak a liftbe. A szűk helyen már kezdett elviselhetetlen válni a feszültség, amikor Kris megszólalt:
- Azt hittem, hogy Tom elkísér minket!
- Nem, neki saját lakása van itt. Holnap reggel azonban vissza jön.
- Nagyon sok időt tölt veled. Mi a munkája tulajdonképpen?
- Közeli barátom, akiben megbízhatom. Ő a biztonsági főnököm.
- Úgy érted a testőröd? De hiszen ez nevetséges!
- Egyáltalán nem. Néha terhes, de az én világomban szükséges. Sikeres üzletember vagyok. Elő szokott fordulni, hogy egy versenytárs meg akarja akadályozni egy szerződés aláírását, vagy egy csalónak sürgősen pénzre van szüksége. Tom nyitva tartja a szemét, és a fülét, s azonnal  értesít, ha valami veszély fenyeget. Egyébként az eljegyzésünk óta neked is van testőröd!
- Úgy érted, hogy valaki állandóan figyel? Ezt én nem akarom! Nem hagyom, hogy leselkedjenek utánam!
Rob megvonta a vállát.
- Tom munkatársai elsőrangúak, és nagyon tapintatosak. Biztosíthatlak, hogy észre sem veszed. Mivel nagyon gazdag vagyok, emberrablók céltáblája lehetsz.
- Az emberrablásban pedig te szakértő vagy.
- Hagy már ezt! Most már úgyis itt vagy. A biztonsági intézkedésekről pedig nem vitatkozunk. Megérteted?
- Tökéletesen - felelte Kris hűvösen, de közben az gondolta, semmiképpen sem fogja tűrni, hogy ennyire korlátozzák a szabadságát.
Ahogy kiszálltak a felvonóból, végig mentek egy folyosón, és megálltak egy kétszárnyú ajtó előtt.
- Ez az új otthonod - mondta Rob.
Mihelyt beléptek, Rob bemutatta feleségét a gondnokházaspárnak, Marianak és Phillipnek.
- Maria majd mindent megmutat neked. Nekem most dolgoznom kell- közölte.
- Várj egy pillanatra! Szeretném megnézni a leveleimet. Lehetne, hogy használjam a te géped?
- Arra nincs szükség holnap hozatok neked egyet.
- Addig is telefonon felhívnám Anyut.
- Ne feledkezz meg az időeltolódásról! Londonban már tizenegy óra van. Nem hiszem, hogy ilyenkor örülne a hívásodnak.
- Ó, erre tényleg nem gondoltam.
- Akkor később a vacsoránál találkozunk.
Maria megmutattat Krisnek a lakást. Volt benne egy óriási nappali egy kitűnően berendezett konyha, mellette egy ebédlő, egy nagy hálószoba és egy abból nyíló fényűző fürdőszoba, télikert, könyvtárszoba és három, zuhanyzóval ellátott vendégszoba. A nappaliból egy üvegfal lélegzetelállító kilátást nyújtott New Yorkra.
Miután mindent megnéztek, Maria kávét hozott.
Kris lezuhanyzott, aztán tetőtől talpig  fehérbe öltözött. Fehér csipke fehérneműt vett fel, bő, puha nadrágot és hozzá ezüstszállal  hímzett selyemblúzt. A nászútra hozott ruhatára eléggé korlátozott volt, és általában merészebb, mint a szokásos holmija. A hétköznapi életben kényelmesen szeretett öltözni, de a férje kedvéért a mézeshetekre igyekezett nőies és csábító darabokat összeválogatni.
Jaj, milyen ostoba is volt! És még most is az. Különben nem itt lenne hanem Londonban.
Eleinte a vacsoránál is feszült hallgatás uralkodott, míg végre Rob meg nem jegyezte:
- A holnap délelőttöt szabaddá tettem, hogy valamit meg tudjak neked mutatni a városból.
- nem szükséges. Tom bizonyára gondoskodik arról, hogy el ne tévedjek - felelte epésen Kris, aki még mindig dühös volt az "elrablás" és a testőr miatt.
- Hagyd ezt abba! - mondta a férfi némileg bosszúsan - Holnap délelőtt együtt megyünk várost nézni. Elég sokáig maradunk itt, így lesz még éppen elég időd az egyéni felfedezőutakra.
- Miért lenne ahhoz kedvem, amikor egyáltalán nem is akartam idejönni?
- Azért, mert mint a feleségem annyi időt fogsz itt tölteni, mint én. Most éppen egy jelentős vállalat átvételével foglalkozom. Rövidesen lezáródnak a tárgyalások. Nagyon bízom a munkatársaimban, de a legkisebb hiba egy vagyonba kerülhet nekem. Ezért kell mindennel személyesen foglalkoznom.
- Értem. Ez természetesen sokkal fontosabb, mint az én kutatásaim, amelyek neked semmi hasznot nem hoznak.
- Legyél már őszinte! A te munkád  érdekes ugyan, de nem az életed legfontosabb része. Tudom, hogy három expedícióban vettél részt a Földközi tengeren, de a legtöbb időt Londonban, a könyvtárakban és múzeumokban való kutatással töltöd.
Kris sértetten egyenesedett ki.
- Honnan tudod te mindezt?
- Ellenőriztettelek.
- Hát persze! Milyen ostoba is vagyok! Elfelejtettem, hogy nyomoztattál utánunk. És erre még most már meg is figyeltet.
- Veszélyes, ha nem veszed tudomásul a valóságot. New Yorkban vagy, akár tetszik, akár nem, egy veszélyes nagyvárosban, amely teljesen ismeretlen számodra.Ezért szorulsz védelemre.
- Nem tudnék tartósan itt élni.Itt túlságosan lázas a tempó.
- Nem is kell állandóan itt lenned. A fő irodám ugyan itt van, de az állandó lakhelyem a perui birtokom. Az biztosan tetszeni fog neked.
- Kétlem, amíg te is ott vagy- Kris hirtelen felállt - Már eleget ettem. Most lefekszem, mégpedig egyedül.
Éppen ki akart menni az ajtón, amikor Rob átkarolta a derekát, és megállította.
- Dühös vagy rám, mert az akaratod ellenére idehoztalak. Ez világos. Tudnod kell azonban, hogy az én türelmem sem végtelen. - Rob Kris szájára tapasztotta az ajkát, és vadul megcsókolta. - Ez csak egy kis előzetes volt - mormolta.
Kris a férfi sötéten parázsló szemébe nézett, és egészen elgyengült. Akarat nélküli báb vagy! - szidta magát.