19. fejzet

Azóta Kris mélységesen megalázottnak érezte magát. Már az is kimeríti a rémálom fogalmát, ha valaki egy volt szeretőjét meghívja a nászútjára, de kettőt vagy talán többet is...


Krist  az zökkentette ki komor gondolatiból, hogy Rob belépett a szobába, és lelkesen felkiáltott:
- Gyönyörű vagy!
A férfi még mindig khakiszínű nadrágot és pólót viselt, mint reggel, és féktelen jókedve volt. Az általa támogatott csapat ugyanis győzött, és most vezetett a csapatbajnokságban.
Rob mindenben győz, gondolta Kris komoran.

- Hoztam neked valamit. - Rob egy kis bársonytokot vett elő a faburkolatú falba beépített széfből. - Tulajdonképpen már a nászéjszakánkon oda akartam adni, de akkor máson járt az eszem. - Csillogó gyémánt nyakéket vett elő a tokból - Talán ma este viselhetnéd.
- Köszönöm. Ez csodaszép. - Ahogy azonban Rob a felesége nyakába akarta csatolni a nyakéket, az asszony visszatartotta. - Ehhez a ruhához azonban nem illik. Majd valamikor máskor.
Robbal most először fordult elő, hogy egy nő visszautasított egy drága ajándékot. Egykori szeretői kapva kaptak ilyesmin, és roppant hálásnak mutatkoztak. A feleségét azonban teljesen hidegen hagyják a vagyont érő gyémántok. Hallatlan!
Rob komoran fürkészte az arcát, és világossá vált előtte, hogy Kris egyáltalán nem osztja a csodálatos nap miatt érzett elragadtatását.

- Ahogy gondolod - Visszatette a nyakéket a tokba, és bezárta a széfbe. Amikor újra a felesége felé fordult, az éppen a nyakára csatolt valamit. A haja művészi kontyba volt tűzve, amely kiemelte hosszú nyakát és szabályos arcvonásait. A csillogó, testhez álló ruha sokat láttatott selymes bőréből. Lélegzetelállító látvány nyújtott, Rob figyelmét azonban elsősorban egy zafírokból és gyémántokból kirakott, szív alakú medalion ragadta meg, amely egy platinaláncon függött.
  - Nagyon szép - jegyezte meg, miközben megtapogatta az ékszert. Közben azon törte a fejét, hogy vajon kitől kaphatta Kris. Persze kizárólag kíváncsiságból, semmi estere sem féltékenységből.
- Nekem is tetszik - mondta Kris, és elhúzódott - Hozzá illő karkötőm is van - emelte fel csuklóját, amelyen ugyanazon szív kicsinyített változata himbálódzott.
- Ezt még sohasem láttam rajtad. Kitől kaptad?
- A medaliont a tizennyolcadik szülinapomra kaptam a szüleimtől, a karkötőt a huszonegyedikre az apámtól. És csodálatosan illenek ahhoz a gyűrűhöz, amelyet tőled kaptam. Hát nem szerencsés véletlen?
- Kétségtelenül - Rob összeráncolta a homlokát Kris apjának említésére, de tulajdonképpen megkönnyebbült. Az apja még mindig jobb, mint a volt vőlegénye.
Kris megfordult, és menni akart, ő azonban elkapta a csuklóját.
- Várj!
- Van még valami?
- Tulajdonképpen nincs - EZ a határozatlanság merőben szokatlan volt. Valami azonban nem tetszett neki Krisen. Ugyanolyan szép volt, mint mindig, és ugyanolyan udvarias. A szeme azonban nem árulta el a gondolatait, hanem hidegen csillogott.Elengedte a kezét, Kris szó nélkül kiment.
Rob azon töprengett, hogy vajon ő felelős -e azért a változásért. Aztán megvonta a vállát. A nők kedélye nagyon igatag. Elég, ha a cipő nyomja a lábukat, máris kizökkenek az egyensúlyukból.

Kris kíváncsian nézett körül az előkelő éjszakai mulatóban. Szemügyre vette a fényes közönséget, elsősorban a nőket. Rob, aki birtoklóan átkarolta a derekát, otthon érezte magát ezekben a körökben. Bemutatta a feleségét a győztes versenyistálló tulajdonosának és még számtalan embernek, akiknek a nevére Kris oda sem figyelt. Őt sokkal inkább az a kérdés foglalkoztatta, hogy a társaságban lévő nők közül vajon hánnyal szeretkezett a férje.
Rob odahajolt hozzá, és halkan megkérdezte:
- Eleget láttál már?
Rob közelsége nagy csábítást jelentett az asszony számára, de ellen akart állni.
- Nem  - felelte, és igyekezett semmibe venni az érzéki tekintet a férje szemében. - Szeretném megnézni a kaszinót. Carlo azt mesélte, hogy az itteni összejövetel után oda szoktatok menni. Úgy látszik, ez is hagyomány nálad.
Rob átkozta magában Carlo fecsegő természetét. Ő már alig várta, hogy végre ágyba bújjon a feleségével. De hát aligha utasíthatta el Kris kívánságát, hiszen a barátai a kaszinóban várták, és éppen eleget csipkelődtek amiatt, hogy összekapcsolta a nászutat a versennyel.

Kris visszafojtott lélegzettel figyelte, ahogy a rulettkerékben forgó golyó megállapodik a huszonnégyesen.
- Megint nyertem! - kiáltott fel izgatottan.
A krupié rámosolygott, és egy nagy halom zsetont tolt feléje.
Amikor Kris újra tenni akart, Rob lefogta a kezét.
- Már több mint három órája vagyunk itt. A barátaim rég lementek. Tízezer eurót nyertél. Ne hívd ki jobban a szerencsét! - Azt az örömöt, amelyet Rob a csapat győzelme miatt érzett, alaposan megtépázta, hogy felesége egyre halogatja a hajóra vissza térést. Lassanként kezdett elege lenni.
- Tényleg ilyen sokat nyertem? - mosolygott mesterkélten Kris - Ez megerősíti azt a régi mondást, hogy aki szerencsés a játékban, az szerencsétlen a szerelemben.
- Hagyd az ostoba tréfát, és szedd össze a zsetonjaidat! -Rob nem értette, mi ütőt hirtelen a feleségébe. Amióta a nagy veszekedés óta Kris beleegyezett, hogy a házasságot civilizált formában folytassák, semmi kivetni valót nem talált a vélekedésében . Mindig udvarias volt a vendégeihez egyesekhez túlságosan is - mérgelődött magában. Voltak ugyan kisebb vitáik de semmi komolyabb. Egy-egy keserűen gúnyos gúnyos megjegyzést persze nem lehet zokon venni tőle, tekintettel a népes társaságban töltött nászútra és az apjára vonatkozó sokkoló leleplezésre. Most azonban úgy látszott, hogy valahol máshol szorít a cipő.
Ez az érzés tovább erősödött benne, amikor végre a kajütbe értek, és ő átölelte a feleségét. Kris ki akart bontakozni az öleléséből, de Rob elszántan magához szorította.
- Erre vártam egész este - mondta, és lehajolt, hogy megcsókolja Krist.
Ő azonban elfordította a fejét, így  a férfi az ajka helyett csak az arcát érte.
- Ne haragudj, hajnali négy óra van, és az utóbbi napok lázas forgataga után holtfáradt vagyok.- Kerülte Rob tekintetét, és megmerevedett ölelő karjában.- Azon kívül egy pár óra múlva már fel is kell kelnem, mert néhány vendég egészen korán elutazik.
- Csak egy csókot! - Rob Kris tarkójára tette a kezét, és addig csókolta, amíg az odaadóan a karjába nem simult. Akkor felemelte a fejét, és nézte az asszony kipirult arcát.
- Csakugyan fáradt vagy?

Az asszony hosszasan nézett rá, és a férfi látta, ahogy lassacskán magába zárkózik, és a vágy kialszik a szemében.
- Igen sajnálom. - mondta, Kris és kibontakozott az ölelésből. - De te ne zavartasd magad! Megbízható forrásból, tudom, hogy legalább két olyan nő van a fedélzeten, aki a szeretőd volt. Valamelyikük biztosan szívesen a rendelkezésedre áll. Ha pedig mégsem, a parton tárt karokkal várnak a motorsport iránt rajongó hölgyek
Rob sóbálvánnyá meredt...