Főnix 7

A családom imádja a lányom egyenesen rajong érte és ehhez most már én is csatlakozom. csak tudnám, hogy miért ragaszkodik ahhoz, hogy elmenjen innen és, hogy ne ragaszkodjunk annyira hozzá. Valami itt nem stimmel, rossz előérzetem támadt... nagyon rossz...

Nem is hittem el, hogy tényleg Kris van mellettem az ágyban. Olyan édesen szuszogott! Nem bírtam megállni és cirógatni kezdtem meztelen hátát. Az érintésemre, mint egy kiscica nyújtózót egyet és felém fordult kicsit álmoskás mosollyal, meg tudtam volna enni. Szemeit az enyémbe fúrta és én ott abban a pillanatban jöttem rá ezt soha sem bánom meg, amit ma délután itt elkövetünk. Kócos haja szét terült a párnán most is meg kellett állapítanom, hogy nem egy kimondott szépség és mégis most azt érzem nála szebb nő nincs. Odahajoltam hozzá és  megcsókoltam.
- Ezt miért kaptam? - kérdezte Kris huncut mosollyal.
- Hát... azért mert fel kell kelnünk. Becky nem sokára felébred és anyáék is haza érnek. - Még végig se mondtam de már fel is pattant és szó szerint magára kezdte rángatni a ruhát.
- Miért nem mondtad, hogy ennyi az idő! Már csak az hiányzik, hogy lebukjunk. - dühöngött, ahogy az ágyból néztem nekem még mindig egy kis cica jut eszembe róla. Vicces látvány volt... dühös kiscica. Már csak arra figyeltem fel, hogy valami az arcomba csapodik.
- Öltözz már Pattinson erre most nincs időnk. - viharzott ki a szobámból. Nem bírtam és felkacagtam....kacagtam...és csak kacagtam...amikor egyszer csak belém ötlőt a felismerés, hogy most volt az első felszabadult kacagásom mióta Kathy itt hagyott minket. Magamra kaptam egy bokszert és egy pólót és a szekrényemhez léptem. A képet levettem a szekrényemről és csak néztem Kathy és én voltunk rajta mielőtt teherbe esett volna. Szépek voltunk és boldogok. Tényleg Te voltál számomra az igazi Kathy? Ami idő jutott nekünk csodálatos volt mégis most úgy érzem, nem az volt az igazi! Az igazi szerelem, olyan, mint a filmeken? Fogalmam sincs, de hiányzol, most már nem annyira és ne kérdezd miért, talán csak túlléptem. Hisz meg kellett tennem a lányom miatt...a lányunk miatt. Annyira sajnálom ami történt, ha Te lettél volna az igazi akkor nem "Happy End-el" kellett volna végződnie a történetünknek? Vagy ilyen már tényleg csak a filmekben van? Oda mentem az ablakhoz és kinéztem Becky már felébredt és Krissel játszott kint az udvarunkon, fogócskáztak kacagásuk az egész teret betöltötte. Kathy szerintem te is szeretnéd Krist, ha másért nem hát azért ahogy Beckyvel bánik.Nem tudom miért érzem így de szerintem nagyon szereti Beckyt. Létezik mennyország és pokol is?! Én hiszek a mennyben és hiszek a pokolban is. Ennek több oka van először is neked a mennybe kellett kerülnöd, mert feláldoztad magad egy angyalért akit küldtek nekünk. Egyiket sem láttam még, de tudom, hogy léteznek. Létezniük kell mert menny és pokol nélkül mind elkárhoznánk, az meg mégsem történhet meg!  Olyan jó lenne, ha válaszolhatnál nekem. Ekkor hallottam, hogy egy kocsi fékez. Anyáék is haza értek. Felkaptam egy farmer nadrágot és lecammogtam. Mindenki a konyhában volt és tett-vett. Apa a csapot szerelte Becky pedig a csavarhúzókat adogatta neki, anya a hűtőbe rakodott be amibe Kris segédkezet neki. Egy nagy boldog család. Tetszik ez a kép. Ebben a pillanatban Kris rám kapta a tekintettét és félénken elmosolyodott. Én még rá kacsintottam amibe belepirult...imádom ezt a nőt. Utána anyára néztem aki először furcsán nézett ránk majd egy hatalmas arc repesztő vigyor terült szét az arcán. Kész! Lebuktunk! Engem nem zavar, dehogy Krist sem abban már nem voltam olyan biztos. 
- Mit csináltatok fiatalok amíg mi nem voltunk? - kérdezte meg apa, hát ez hihetetlen ő is mindig mindenbe bele trafál.
- Én az előadásomra készültem fel - jelentette Kris maga biztosan és töltött magának egy pohár vizet.
- Á, szóval az előadásod témája az emberi test lesz, kislányom? - kontrázott rá apa. Egy időben több dolog történt anya egy tockost adott apunak aki idő közben mellé került és Kris kiköpte a vizet amit éppen meg akarta inni. Kislányom ezt viccesnek találta és nevetni kezdet.
- Bocsánat. Ezt meg, hogy érteted, Richard? - kérdezte Kris zavartam miközben a követ törölte fel.
- Úgy, hogy kint játszottál az udvaron Beckyvel!
Mind a négyen tudtok, hogy nem így értette. Kris engem figyelt kétségbe esetten mire én egy vállrándítással elintéztem a dolgot. Anya pedig a fejét ingatta miközben apa még mindig a fejét simogatta ahol anya megütötte. Na ebből elég.
- Becky mit csináljunk most?
- Nézzük meg a Hófehéjkét!
- Ti nézzétek meg én addig megcsinálom a vacsorát. - mondta anya.
- Ne Claire most én szeretnék vacsorát főzni.
- Nyem Kris vejünk jön meséjt nézni! Ügye mami?
- Persze kincsem - simította meg anya Becky buksiját.
- Hát jó - egyezett bele Kris letörten.
- Apád elmegy sörözni vacsoráig úgyhogy senki sem fog titeket zavarni.
- Tökéletes - néztem csúnyán anyára, ne célozgasson már itt.
Bevonultunk a napaliba és betettem a Hófehérkét Beckynek. Mire megfordultam Kris az egyik fotelben ült. Nem tudtam mire vélni miért nem ült a kanapéra ezért próbáltam kérdő fejet vágni csak nem veszítettem el színészi képességeimet. Kris úgy tett, mintha észre sem venné. Helyett foglaltam Becky mellett aki amint el kezdődőt a mese már Kris előtt állt.
- Jehetek az öjedben?
- Persze picim - és már fel is kapta az ölébe. Két perc múlva Becky felvette a mese néző pózt a fejecskéjét Kris vállára hajtotta és nagy ujját a szájába vette és halkan elkezdet cuppogni. Nagyon édesek voltak mind ketten.Biztos vagyok benne, hogy a konyhába történtek miatt nem volt hajlandó mellém ülni. Lesz mit meg beszélnem apával az már egyszer biztos. A film közepe felé észre vettem, hogy Kris mocorog. Elmosolyodtam a fejemet tenném rá, hogy elzsibbadt de nem akarja letenni Beckyt és át ülni sem szándékszik.
- Gyere át, itt kényelmesebb - szóltam rá.
- Nem itt is jó
- Ha magadtól nem jössz áthozlak titeket én - fenyegettem meg. Láttam az arcán, hogy mérlegeli meg tenném e. És jól döntött meg fogta Beckyt és át ült hozzám. - Így már sokkal jobb - mondtam, és magamhoz húztam.
- Mit csinálsz? Hülye vagy?
- Hülye nem vagyok de szeretlek titeket közel tudni magamhoz.
- De meg láthatnak. - tilatakozot.
- Most ugye viccelsz! Te is tudod, ahogy én is, hogy mindent tudnak a szüleim - súgtam a fülébe.
Mire ő nagyon csúnyán nézett rám.
- Nem tudják! Csak sejtik az nem ugyan az - súgta vissza.
- De nálunk az pontosan ugyan az szóval légy szíves enged el magad, ne legyél olyan, mint egy fadarab az ölelésemben. - a szavaim meghozták a hatást Kris lassan felengedett és még jobban hozzám bújt.
- Remélem nem felejtetted el, hogy már csak két hetem van itt! - hívta fel halkan a figyelmem egy fontos tényre
- Igen, tudom csak azt nem értem mi van Los Angeles-be ami olyan fontos neked egy másik férfi?
Döbbenten kapta rám a tekintetét.
- Te azt hiszed egy másik férfi vár rám otthon és veled közben itt lefekszem?
Elfogott a bűntudat, hogy ilyet gondoltam róla ezért csak bólintottam.
- Hát csak, hogy tud nem férfi vár rám, hanem egy állás, egy olyan állás amiért eddig harcoltam. Egy Magán Intézet igazgatója leszek!
- Ilyen fiatalon, hogy-hogy? - lepődtem meg rajta.
- Sokat dolgoztam érte az utóbbi egy évben. És ennek meg lett az eredménye. Igaz a szerződésem nem végleges fél évre szól után ellenőrzi fognak és ha minden jó akkor kapom meg a rendes 10 éves mandátumot.
- Értem gratulálok - nem szívből jött és ezt ő is tudta, de ha ennyit gürcölt érte akkor megértem, hogy mennie kell. - És miért ez a legjobb munka a világon? - kérdeztem rá.
- Ez egy Gyermek Pszichológiai Intézet, csak kicsikkel foglalkozunk. Imádom őket, mint látod - lenézett Beckyre és megsimogatta a fejecskéjét itt ül Kris ölében mégsem hallotta a beszélgetésünket úgy lekötötte a mese. Milyen jó gyereknek lenni. - És segíteni akarok rajtuk, ezt máshol nem lehet csak egy ilyen intézetbe.
- Látom szíveden viseled a gyerekek sorsát!
- Igen mert a legtöbb gyereknek azért vannak gondjaik mert a szüleik nem foglalkoznak velük eleget. Ez fontos erre akarom majd felhívni a figyelmet.
Rá mosolyogtam majd a tévét kezdtem el én is bámulni. Nem akartam több szót erre vesztegetni megértettem mennyire fontos ez neki és, hogy mennyit tanult és dolgozott ezért. Nem akarom vissza tartani. Nem tehetem meg. Így is rengeteget tett értünk megváltoztatott engem és így jobb apja lehetek Beckynek amit sose felejtek el neki. A lényeg, hogy most itt és addig kiélvezem a helyzetet amíg itt is marad...hogy utána mi lesz arról fogalmam sincs, de az biztos, hogy megleszünk!