21. rész 1. fele

Egy pici fejezet nektek tőlem! becca20

Bizonyára ez az egyetlen ígéret, amelyet a nőkkel szemben sohasem szeg meg, gondolta Kris.


Kihajolt a korláton, és visszagondolt a templomban tett esküre. Mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta. Neki szent volt a házzasági eskü, Rob számára viszont csupán eszköz a célja eléréséhez. Amit a férje az egykori szeretőiről mondott, ha egyáltalán csakugyan egykorinak lehet őket nevezni, azt Kris egy pillanatig sem hitte. Robban nagyon erős az érzékiség, s ha ő elutasítaná, bizonyára habozás nélkül szeretkezne valaki mással. Ettől a gondolattól nagyon elszomorodott, de egy ötlete is támadt.
Rob hihetetlenül gazdag,mégis elmulasztotta, hogy házassági szerződést kössenek. Bizonyára azt hitte, hogy nem szükséges, hiszen fényűző életmódot biztosít a feleségének, és férfiúi képességeivel is magához tudja láncolni.
Annak viszont csekély a valószínűsége, hogy Rob hűséges marad. Mindkettőjük hivatása azzal jár, hogy világ legkülönbözőbb részeire kell utazniuk, így sokat lesznek egymástól távol. Neki elég a férje egyetlen félrelépéséről értesülnie, hogy elválhasson. És ebben az esetben legalább annyi végkielégítést követelhet, hogy hozzátartozói soha többé ne érezhessék fenyegetve maguk.
Ez a gondolkozás ugyan cseppet sem illet hozzá, de úgy látszik, ragadt már rá valami a férje észjárásából.
Talán példát kellene venni Robról, és a szigeten töltött idő alatt ki kellene élnie újonnan felfedezte érzékiségét. Rob fejtegetései szerint úgyis csupán az érzéki vágy  köti össze őket, az pedig bármikor kialudhat. Ha egy hét leforgása után testileg tökéletesen kielégült, talán le tudja győzni a férje iránt érzett vágyat, vagy legalábbis jobban tud uralkodni rajta. Igen, a nászút utolsó hete legyen az érzékek ünnepe, ha a házassága teljes csőd is.

Kris rövidnadrágban és pólóban kilépett a verandára. A megterített asztal arról tanúskodott, hogy Rob már reggelizett. Már több mint egy órája felkelt, hogy fontos telefonjait elintézze. Kris nem tudta, hogy mos hol lehet. A mellvédhez lépett, és gyönyörködött a kilátásban. A villa egy domb tetején állt, s egy csodaszép öbölre nézett. Színpompásan virágzó kertek nyúltak le a part fehér homokjáig, amely mögött sötétzölden csillogott a tenger.
Kris tudta, hogy a hegyfok mögött egy kis  halászfalu és egy hozzá tartozó kikötő bújik meg, hiszen előző délután ott horgonyoztak le. Innen föntről azonban úgy látszott, mintha rajtuk kívül nem is lenne ember a földön.
Egy kar kulcsolódott a derekára, és magához húzta.
- Nos? Tetszik a házam? - suttogta Rob felesége fülébe.
- Az nem kifejezés! Valóságos paradicsom! - Legalábbis az lenne más körülmények között, gondolta szomorúan.
A villa valóban csodaszép volt. A földszinten egy kör alakú előcsarnokból márványlépcső vezetett az emeletre. A két szinten összesen öt hálószoba, három szalon és egy könyvtárszoba volt. Mindezt az alagsorban testedzésre és szórakozásra szolgáló helységek egészítették ki. A négyfős személyzet gondoskodott róla, hogy minden olajozottan menjen. Egy egész csapat kertész dolgozott azon, hogy a teraszosan kialakított park és a hatalmas úszómedence kifogástalan állapotban legyen.
- Akkor jó. És mit akarsz ma csinálni?
- Szeretnék körül nézni a környéken, úszni a tengerben. Eddig még csak a kikötőt és a házat láttam.
- A kívánságod parancs.
Fél óra múlva nyitott terepjáróban hajtottak egy keskeny ösvényen. Rob csupán rövidnadrágot viselt, Kris pedig bekente magát napvédő krémmel, és ellenzős sapkát tett a fejére.
A kikötőben Rob váratlanul megállt, kiugrott a kocsiból és kiemelte Krist.
- Először is meghívlak a világ legjobb kávéjára, csak a házvezetőnőm meg ne hallja.
Letelepedtek egy kis utcai kávézóban egy rozoga asztalhoz. Azonnal kijött a tulajdonos, és szívélyes öleléssel üdvözölte Robot. Kris meglepve figyelte a jelenetet. Szívmelengető volt hallgatni, ahogy Rob görögül beszél, és látni, milyen jól érzi magát ebben a környezetben.
A kávét apró, édes süteményekkel tálalták, és ahogy ott ültek a járdán, rengetegen jártak arra. Rob mindenkinek büszkén bemutatta a feleségét. Olyan volt, mintha kicserélték volna. Nevetett, vidáman csevegett, és teljesen felszabadultnak látszott. Végül felállt, és felsegítette Krist is.
- Gyere akkor most felfedező útra indulunk.
Keresztül-kasul bejárták a szigetet, ami nem került sok időbe. Fenn a hegyekben sajtot és kenyeret ebédeltek egy kecskepásztor vendégeiként, akivel Rob láthatólag nagyon jó barátságban volt.
Délután egy magányos tengerparton töltötték. Rob anyaszült meztelenül ment be a tengerbe, és rábeszélte Krist, hogy kövesse példáját. Nagyokat úsztak, és vidáman nevetgéltek. Végül Kris azzal a tapasztalattal lett gazdagabb, hogy a tengerben is lehet szeretkezni.
Naplementekor visszatértek a villába. Kris kissé lesült, Rob pedig barnább és vidámabb volt, mint valaha. Együtt lezuhanyoztak, és verandán megvacsoráltak utána korán ágyba bújtak.
A nászútnak ez az utolsó hete Kris minden várakozásának megfelelt, noha tudta, hogy a boldogságuk csupán színlelt,minden másodpercét kiélvezte. Meg volt győződve, hogy soha más férfit így nem tudna szeretni, mint Robot. Ebben a bizonyosságban száműzött minden kellemetlen gondolatot. Érzéki gyönyörökkel teli hetet remélt, és ez a vágya teljesült.