Főnix 2...

Igazából akartam még hozzá írni de sajnos már nincs hozzá erőm ne haragudjatok pont ezért nem is ellenőriztem le. Felpakoltam mert láttam, hogy szeretnétek. Lehet, hogy majd a héten még teszek hozzá és ki is javítom addig is jó olvasást hozzá.

 
- Kris? -hebegtem.
- Szia Rob! Rég találkoztunk - mosolygott rám titokzatosan....

Nem akartam elhinni, hogy valóban az a személy áll a küszöbön akit látok. Tudtam, hogy mondanom kellett volna valamit neki vagy legalább beinvitálni esetleg meg kérdezni, hogy mégis mit keress itt! Úgy döntöttem az utóbbi mellett maradok.
- Mégis mit keresel itt? - hebegtem össze vissza.
- Vacsorázni jöttem! - olyan természetesen ejtette ezt ki mintha én egy vadbarom lennék amiért nem értem az össze függést. És tényleg nem! Mégis mit keres itt az a nő akit délután a játszótéren ismertem meg. esetleg örült vagy mi a fene?! Gondolat menetemből anyám hangja rázott fel.
- Ohhh, kicsi Kris azt hittem már sose érsz ide - sipítozta anyám és ha lehet még jobban meg lepődtem - És miért álltok itt az ajtóban? Fiam már a puszta jómodort sem ismered? - dorgált meg anyu miközben félre tolt és szó szerint be ráncigálta a lányt az ajtón. Most már azt gondoltam, hogy én örültem meg. Lassan mentem be a szobába és amikor beértem nem bírtam mosolygás nélkül megállni a látottakat. A lányom Kris nyakában csüngött és ahogy meg tudtam ítélni elég szorosan ölelte. Amikor felnéztem tőlük anyám mosolygós ugyan akkor értetlen arcával találtam szembe magam.
- Ti ismeritek egymást? - kérdezte és Kris és köztem járata a tekintetét. Meg akartam előzni de az én kis Becky-m megelőzőt.
- Tudod nagyi Krissel a játszótéren futottunk össze.
- Értem én milyen furcsa is a világ - ingatta a fejét és rám kacsintott, nem értettem épp meg akartam kérdezni mikor újra megszólalt - Mindjárt meg beszéljük, de most már ideje asztalhoz ülni. Gyertek! - intett felénk és elindult Kris követe Becky pedig nem engedte el a kezét így kézen fogva mentek előttünk. Éppen az ebédlő előtt jártunk amikor apa csatlakozott hozzánk és  már meg se lepődtem ahogy Krist üdvözölte.
- Hogy megnőttél kislány és ami nem meglepő gyönyörű vagy bár 20 éve is látszott, hogy mellőled kergetni kelessz a férfiakat. - 20 éve?? A kérdőjelek már sorakoztak a fejembe de megvártam, hogy mindenki helyett foglaljon és elkezdjünk vacsorázni. Megsem lepődtem amikor Becky kijelentette, hogy csakis Kristen mellé hajlandó leülni.
- Szóval össze találkoztatok a játszótéren? - kérdezte anyu minden tudóan.
- Igen, Clare! Véletlenül össze találkoztunk és Robbal elbeszélgetünk.
- És nem jöttél rá, hogy már ismered? - Ismer engem? Nem értettem, hogy ismerhetne, de akkor egy gyöngyöző kacagás el terelte a figyelmem. Kris ahogy hátra vetett fejjel kacagott eszméletlenül helyes volt sőt szép volt.
-Hisz még én se sejthetem, hogy az a helyes férfi a padon az elragadó kislányával, ugyan az aki 20 évvel ezelőtt a homokozóban játszottam.
Ledöbbentem kezdett valami derengeni mintha tényleg lett volna egy kislány akivel kiskoromban nagyon jóban voltam. Mintha anyáék is emlegették volna egyszer kétszer.
- Még hogy csak játszottatok, amikor Rob 6 éves volt te Kristen folyton csókokkal bombáztad pedig igen fiatal voltál hozzá. - apa hangosan hahotázott. Gyorsan Krisre kaptam a fejem és láttam, hogy elpirosodik az arca és a szemét is lesütötte. Bárcsak most akarna meg csókolni. Mégis mi a fene ütött belém! Ilyenekre gondolnom sem szabad hisz most döntöttem el, hogy Beckyre fogok koncentrálni, egy ideig legalábbis,
- Jajj, Richard ne hozd zavarba a gyerekeket!
- Mijaz a cók??? - kérdezte édes lányom mindig a közepébe ezt az anyjától örökölte. Kathy is mindig rá érzet a dolgokra. Lehet nem akarta de sikerült neki elég sokszor ezáltal kínos kérdést feltenni e a lányunk ebben is ő rá hasonlít ez meg mosolyogtatott. Csak azt tudnám a lányomnak mit is feleljek, de kihúztak a csávából.
- Úgy mondjuk, hogy csók és ne, cók. Amikor papa lefektett téged mindig ad neked puszit, ugye? - kérdezte Kristen és nem értettem mit akar ebből kihozni.
- Igen! De nem cak akkoj hanem, mijelöt elmed dogozdába vagy boldba és nem tud magávaj vinni. Olankor is. De akkoj is mi az a cók. - ragaszkodott az eredeti témához és teljes testtel Kris felé fordult.
- A csók ugyan olyan, mint a puszi csak a felnőttek akkor adják egymásnak amikor szeretik a másikat és a szájukra így...- és azzal egy cuppanos puszit adott Beck szájára. Lányom elpirult majd hangos kacagásba kezdet. Mind csatlakoztunk hozzá és valami bizsergés járta át a testem, ahogy vissza gondoltam az előző jelentere. Becky rám kapta a tekintettét majd nagyon lassan vissza fordult Kris felé.
- Apának is! - jelentette kis mire nekem lefagyott az arcomról a mosoly, a többiek pedig elhallgattak.
- Kicsim ilyet nem szabad mondani, hogy nekem is! Nem ismerjük nagyon egymást Kristennel és így nem adhat nekem csókot. - segélykérően körülnéztem de senki sem mutatott affinitást arra, hogy közbe avatkozzon.
- Krijs én akajom hogy adj apunka is cókot mint nekem! - Kris lányomról rám kapta a tekintetét és most ő nézet rám segélykérően mire én csak a vállamat huzogattam. Most meg kapja az előbb ő sem siettet nekem segíteni. Mosolyogtam rá ördögien. Mire ő felhuzta az egyik szemöldökét és furcsa szikrák kezdtek pattogni a szemben. És furcsa mosoly jelent meg az arcán. majd oda fordult a lányomhoz.
- Jól van kicsim, akkor apukád is kap egy csókot - nem tetszett ez a helyzet, lefagytam nem tudtam mozdulni sem. Tehetetlenül néztem, ahogy Kris  egyre közelebb ér, majd lassan lehajol hozzám és már vártam a végzetem egy csókot ettől a tüneményes lánytól. Még el sem érte a szám amikor az egész testemet egy nagyon furcsa érzés járta át ne bizsergés volt az biztos attól százszor erősebb. És akkor megtörtént csak sajnos nem az amit reméltem én is kaptam egy cuppanós gyors puszit a számra. Ki kellett nyitnom a szemem ahhoz hogy lássam a többiek mit vettek észre érzelmi tusámból, ezzel csak az volt a gond, hogy nem tudom mikor csuktam be. Kinyitottam és egy csoda szép szempárral találtam szembe magam ami üdítően huncutul csillant meg. Ekkor tudatosult bennem, hogy a szüleim és a lányom is kacag az előbb történteken. Kris pedig mosolyog. Nem bírtam nem őt bámulni ami egy idő után úgy látom neki is feltűnt mert az egyik szemöldökét kérdőn felhúzta. A legnagyobb baj, hogy már én sem értek semmit...Kathy kérlek segíts!