9. fejezet

Kris a régi szobájában semmi sem változott minden úgy volt ahogy 2 évvel ezelőtt hagyta.
Kris telt ajak körül titokzatos mosoly bujkált, ahogy a pipereasztalnál ült, és az arcát festette. Rob már több, mint egy hete távol volt, és ő nagyon várta a viszontlátást. Szabályosan majd elepedt utána. Már megint Rob! Mindig Robon gondolkodott és a kapcsolatukon. Most is az történ mint ilyenkor mindig elragadta a gondolatok árja:

     Igazából nem tudom még mindig kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek. Szárnyalok a boldogságtól mégsem tudom neki kimondani, hogy szeretem. Soha ilyet nem tapasztaltam 4 hónap alatt teljesen elvarázsolt. Egy teljes egésznek érzem magam vele. Amikor elvitt, olyan helyekre ahová kis korom óta vágytam el se akartam hinni. Azt hittem én lettem a mesebeli hercegnő ő pedig a saját bejárású lovagom...pedig nem, nem mesében élünk én nem vagyok hercegnő és ő nem a lovagom. Mégis úgy viselkedik! Most, hogy nincs velem, olyan vagyok, mint egy örült. Hiányzik. Ki kellene mondanom, hogy : "Szeretlek" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó ahhoz képest amit érzek. Sehol! Méltatlan a valósághoz! Korábbi rajongásom Mike iránt semmi sem volt ahhoz képest, amit most érzek Rob iránt. Ez a kicsiny kis idő elég volt ahhoz, hogy tudjam ő az igazi! Mégis ki lenne, ha nem ő? Kitalálja a gondolataimat, egy a világ képünk, ugyan úgy gondolkodik ahogy én! És még azok iránt a dolgokért rajong amikért én? Ki, ha ő nem! 
  
       Volt azonban valami, ami zavarba ejtette Krist. Tulajdonképpen arra számított, hogy a kapcsolatuk már az első hónapban teljesen bizalmassá válik Meglepetésére azonban a kapcsolatok még 4 hónap után sem teljesedett be. Rob közeledése a továbbiakban egy-egy futó búcsúcsókban merült ki. Még az is megtörtént, hogy egy filmbemutató után Rob készségesen közölte az újságírókkal, hogy szoros kapcsolat fűzi őket egymáshoz. Kris számára ez egy bizonyíték volt, szereti őt a férfi. Robnak holnap haza kell érnie, Kris abban reménykedett majd akkor teljesül a vágya és végre egymáséi lesznek. Hiszen mégis csak 12 napig nem látták egymást.
Neki azonban először részt kell vennie a nagybátyja Clive Deveral tiszteletére rendezett születésnapi ünnepségen. Az édesanyja fivére agglegény volt, és a születésnapján először hagyományos széles családi körben vacsorázott, aztán a klubjában ment, ahol egykori tengerésztársakkal felelevenítették a régi emlékeket, és alaposan leitták magukat. Kris mindig különösen kicsípte magát a kedvéért, mivel tudta, hogy az öreg úr szívesen veszi magát körül ragyogóan szép hölgyekkel. Kris szerette a nagybátyját, és sok iskolai szünetet töltött nála a lincolnshire-i Deveral Hallban vagy meglehetősen düledező villájában, Korfu szigetén.
 Amikor gyermekkori álma, hogy balerina legyen, meghiúsult, a nagybátyja tanította meg rá, hogy nem szabad elérhetetlen dolgokra pazarolni az időt, hanem előre kell nézni. Ő keltette fel az érdeklődést a vízi sportok és a régészet iránt, aminek következtében aztán megérett benne az elhatározás, hogy tengeri régész lesz.
Kris a fülébe tette a gyémánt fülbevalóját, és mosolyogva nézte a tükörképét. A pánt nélküli, néhány centiméterrel térd fölött végződő ezüstlamé ruha  úgy állt rajta, mintha rá öntötték volna. Hozzá szédítően magas sarkú, fliterrel díszített cipőt viselt, amely érvényre juttatta a lába szépségét. Ez tetszeni fog  a bácsikámnak, mosolygott magában, ahogy lement a lépcsőn, hogy csatlakozzon az összegyülekezett családi körhöz. Éppen leért a lépcső aljára, amikor megszólalt a csengő.
- Majd én ajtót nyitok, Mandy! - kiáltotta oda a házvezetőnőnek, aki izgatottan szaladt elő a konyhából.
Amikor aztán kinyitotta az ajtót, tágra kerekedett a szeme.
- Rob! Hogy kerülsz ide? Azt hittem, csak holnap este jössz vissza.
- Úgy látszik, így is az utolsó pillanatban érkeztem. - A férfi sötét szemében különös fény csillogott, ahogy szemügyre vette a lányt. - Káprázatosan festesz. Alig hiszem, hogy egy itthon töltött kedélyes este kedvéért csípted ki magadat. Ki a vetélytársam? - A férfi arcán harag tükröződött. Váratlanul karjaiba vonta Krist, és olyan vadul csókolta meg, hogy neki elakadt a lélegzete.
- Ez most miért történt? -kérdezte a lány, amikor a férfi végre felemelte a fejét.
- Azért, hogy emlékeztesselek rá, hozzám tartozol. Tehát ki az?
- Hiszen te féltékeny vagy! - Kris el volt ragadtatva a gondolattól. - Komolyan azt hiszed, hogy valaki mással találkozom? Nincs semmi okod a féltékenységre, nincs semmiféle másik férfi. A nagybátyám születésnapja tiszteletére rendeztünk összejövetelt. Gyere, ünnepelj velünk!
- nem is tudom, mit mondjak. Borzasztóan hiányoztál! - A férfi majd felfalta a tekintetével, aztán karon fogta és bevezette az előcsarnokba.
- Sürgősen beszélnem kell apáddal.
- Akkor ma szerencséd van, ma véletlenül tiszteletét tette itthon. Gondolom anya keze van a dologban! -mosolyodott el a lány gúnyosan - Mégis miért?
- Feleségül akarlak venni, és a beleegyezését akarom kérni.
- Tessék?
- Jól hallottad. -A férfi magához szorította a lányt. - Légy a feleségem Kris! Nem tudok tovább várni.
     A lány szeme örömkönnyekkel telt meg. Attól félt, hogy ez a férfi, akit teljes szívéből szeret, már soha nem akar ágyba bújni vele. Most azonban hirtelen értelmet nyert minden. Rob a számtalan kalandjáról szóló híresztelések ellenére csodálatra méltó önmegtartóztatást tanúsított, mert ő mindenkinél többet jelent a számra. Feleségül akarja venni. Szereti.
- Igen! - kiáltotta boldogan, és a férfi nyaka köré fonta a karját. -Ó, igen!
Rob maga is meglepődött a váratlan lánykérésen. Eredetileg úgy tervezte, hogy megadja a módját, és egy meghitt vacsora keretében húzza Kris ujjára a gyűrűt. Ezen az estén azonban a lány olyan csábító és kívánatos volt, hogy azonnal cselekednie kellett. Azt semmiképpen sem akarta bevallani, hogy egy lehetséges vetélytárs miatt féltékenység volt a tette indítéka.
 John kilépett a szalonból, és csodálkozva nézett rájuk.
Rob egyenesen a szemébe nézett, és kihúzta magát.
- Megkérte Krist, hogy legyen a feleségem, és ő igent mondott.
- Ez igaz? - nézett John beható tekintettel a lányára. - Csakugyan ő számodra az igazi?
- Ő bizony - felelte Kris, sugárzott a boldogságtól.
- Akkor áldásom rátok - Ezzel John újra Rob felé fordult: - Idősebb és jóval tapasztaltabb vagy, mint a kis lányom. Ha bármi módon fájdalmat okozol neki, velem találod magad szemben.
Kétség sem fért hozzá, hogy ez célzás volt Rob szoknyavadász hírére.
- Az életem árán is megvédelmezem.
- Tekintettel Kris vakmerő foglalkozására és könnyelműségére, nem irigyellek.
- De igazán, apa! Még elriasztod mielőtt az  ujjamra húzza a gyűrűt.
- Semmi sem riaszt el. -biztosította a lányt komolyan Rob - és a férjedként minden elképzelhető módon támogatni foglak, a hivatásodba is.
- Hagyd már abba a széptevést! - Vigyorgott John -  Inkább gyere és ismerkedj meg a család többi tagjával! Mindjárt megünnepeljük az eljegyzéseteket is, és egyben ízelítőt kapsz abból, mire számíthatsz a családunkban.
    Rob pontosan tudta, mire számíthat, végül is alapos kutatásokat végzett az egész családra vonatkozóan. Ebből persze semmit sem árult el, amikor bemutatták neki a jelenlévőket. Rob számára egy kicsit kínos volt személyesen találkozni mindazokkal, akiket a magánnyomozó jelentéséből jól ismert. Meglepetésére valami olyan zavaró érzés motoszkált benne, amely gyanúsan hasonlított a lelkiismeret-furdaláshoz.
    Az est folyamán egyre nehezebbnek találta, hogy ne szeresse ezeket az embereket, akik kivétel nélkül tárt karokkal fogadták be a családba, és szívből jövően gratuláltak az eljegyzéshez.