5. fejezet

24 óra és most már 24 óra 1 perc az anyja csacsogását már nem is érzékelte vissza tért a 24 órával ezelőtti eseményekhez amikor Rob ajkai az övéhez értek. El se hitte miközben a férfi ilyen érzékien csókolta a gondolatai szellek szárnyán szálldogáltak. Óriási hibát követett el hisz elárulta a férfinak azzal a tettével, hogy hozzá simult és szenvedélyesen viszonozta a csókot számára sem közömbös. De az a csók. A férfi megcsókolta az arcát, a szempilláját, nyelve a fülcimpája körül kalandozott.És amikor másodszor is megcsókolta a lábából kiszállt minden erő, elfelejtett lélegezni, gondolkodni. Mindez csupán néhány másodpercig tartott, Kris mégis teljesen összezavarodott. Igaz, hogy zavarba ejtően jóképű ez a Robert Pattinson, de javíthatatlan szoknyavadász hírében állt.Mindazok után, amit halott róla, hihetetlenek tűnt, hogy még mindig akadnak nők, akik hajlandók szóba állni vele. Még pedig nem is kevesen. A kalandjai mindig könnyekkel végződtek.Természetesen a hölgyek könnyeivel. És ő most a lakásában  éppen ezzel a férfival csókolózik nem is akárhogyan, majd  felfalják egymást. Ennek tudatában Kris akkorát taszított a férfin, hogy az a folyosó másik oldalához vágódott.
- Ne! Mégis mit képzelsz magadról?
- Kris akár mennyire is küzdesz ellenne Te is nagyon jól tudod, hogy nekem kellesz és amit én akarok az meg-is fogom  kapni. - Azzal sarkon fordult és szép lassan kisétált a házból. Kris fel sem fogta hogy a férfi átváltott tegezésre mással foglalkozott ugyanis megrémítette a különös hangsúly de az adott pillanatban nem akart ezzel foglalkozni csak egy jó erős kávéra vágyott és arra, hogy most ne kelljen ezzel foglalkozni.
És ennek már 24 órája ...
24 órája Rob minden órában telefonál...
24 órája minden egyes órában kap egy csokor rózsát...
24 órája fogalma sincs mit csináljon...
 -Jaj , Kris, szánd már meg végre azt a szegény embert, és menj el vele vacsorázni! -rántotta ki Jules unszolása a képzelet világából. - Unom már állandóan fogadni a telefonhívásait. Egész reggel óta minden órában csöng. Ha ez így volt este is csodálom, hogy nem alszol el állva, kicsim. - simogatta meg Jules a lánya fejét.
- Anya este amikor meguntam fogtam és némára állítottam, de ami igaz az igaz kitartó - gondolkodott hangosan Kris.
-Értem! Azonkívül az egész ház tele van a rózsáival, amelyeket minden órában küldözget. Még szénanáthát kapok tőle.
- Egyszerű a megoldás. Már sokszor mondtam, hogy nyugodtan dobd ki őket. Engem cseppet sem zavar. Vagy pedig menj anyu haza reggel óta itt vagy és már délután 5 óra van. Nem mintha zavarna csak tudod...ááá felejsd el de zavar.Főleg az, hogy rá akarsz beszélni Robertre.
- Olyan nő még nem született, akit Robert Pattinson hidegen hagyna. Az a bajod, hogy a Mikkal szerzett tapasztalatok után félsz bárkivel komolyabb kapcsolatba bonyolódni, édes lányom. Évek óta nem jársz egyetlen férfival sem néhány hétnél tovább ha az információim helyesek.
-Félek? - Kris a szívére tette a kezét. - Én senkitől sem félek, de felismerem, ha az ördög jön velem szembe. Robert nem az a fajta férfi, akivel egy józan nő kapcsolatot kezd.
- Hagyd a csudába a józan észt és élvezd kicsit az életet! Igaz mint anya ezt nem nekem kellene mondanom de egy kis kaland senkinek sem árt anno fénykoromban nekem sem ártott -kacsintott rá Jules Krisre.
- Nem is tudom! - ez veszélyes lehet gondolkodott el Kris de egyszer talán neki sem ártana egy kis izgalom.
- Én azt mondom lányom találkozzál vele!
- Ha még egyszer telefonál, és meghív, akkor talán elfogadom. meg vagy elégedve?
-Mit akarsz elfogadni? -toppant be Cam.
- Hát ezt nem hiszem el, nem hiába költöztem el otthonról azt hiszitek ide bármikor be toppanhatok???
Mi a francot keresel itt? A kulcsot nem azért adtam, hogy bármikor jöhess mehess a házamban! - akadt ki Kris.
- Nyugi hugi fontos ügyben jöttem! - válaszolta félszegen Cam.
- Na és mi ügyben???- dühöngött tovább a lány
- Uhhh azt még ki gondolom!
-Ááááá Cam! Andersen már meghalt úgyhogy ne költs nekem mesét!
- Gyerekek! Ezt most hagyjátok abba. -szólította fel őket Jules.- Kris találkozni fog Roberttel - magyarázta Jules.
- Okos dolog ez, húgocskám? - komolyodott el Cam. -Ne érts félre, kitűnő ember, akinek hatalmas a szaktudása. A közreműködése nagy segítséget jelentett a cégnek, de mint férfi veszedelmes. Mindenki igyekszik a feleségét és lányait elzárni előle.
- Hát ez hihetetlen! Meg kellene próbálnotok összehangolni a véleményeteket és tanácsaitokat- mosolygott Kris, és kiment a szobából. Alighogy eldöntötte ad egy esélyt Robnak megszólalt a telefon. Kris ezúttal felvette.
- Átkozottul nehéz magát elérni -kezdte a beszélgetést Rob. - Én azonban szerettem a kihívásokat. Eljön velem ma este vacsorázni?
Kris pedig azt tette, amit már órák óta szeretett volna, és amit Julesnak megígért : Igent mondott!
A telefonbeszélgetés után Kris haza küldte az anyját és bátyját. Majd lefeküdt  aludni.

- Nagyon csinos, Kris.
- Köszönöm - motyogta a lány udvariasan, de némileg izgatottan. Rob a bálon is jól nézett ki, most világosszürke öltönyében, hófehér ingében és selyem nyakkendővel egyszerűen lenyűgöző volt.
- Korán jött - mondta Kris némileg szemrehányóan.
A férfi elengedte a megjegyzést a füle mellett, megállt előtte, és tetőtől talpig végigmérte. Aztán találkozott a tekintetük, és a lánynak elállt a lélegzete a szikrázó szempárban ülő kifejezés láttán.
Rob most sem tudott úrrá lenni azon a hatáson, amelyet ez a nő kiváltott belőle. Eddig egy fényképen látta, ahol zsákszerű ruhát viselt, aztán pedig testhez álló, csábító ruhában, kibontott hajjal.
Most maga volt a megtestesült báj és kifinomultság. A haját most laza kontyba fésülte. A visszafogottan alkalmazott, de tökéletes festék hatásosan kiemelte nagy, fénylő szemét, és telt ajkának rózsás fényt kölcsönzött. A ruha előkelő szalonból származott, ahogyan azt Rob szakértő szeme azonnal felismerte. fehér színe kiemelte a lány sötét haját és bőrét. A ruha elég hosszú volt ahhoz, hogy ne tűnjön közönségesnek, de elég rövid, hogy megmozgassa a férfiak képzeletét.
- Az, hogy csinos, nem kifejezés. Maga csodaszép! Minden férfi engem fog irigyelni a vendéglőben.- Rob kivette Kris kezéből  a fehér kasmír körgallért, és a lány vállára terítette. - Mehetünk? - kérdezte.
Kris némán bólintott, és elfogadta a férfi karját. Rob egy ezüstszürke Bentlyhez vezette, udvariasan besegítette, majd maga is beült. Aztán kérdő tekintettel nézett a lányra. Kris látta, hogy a férfi úgy bámul rá, mint egy szerelmes kamasz. Zavarában kimondta azt, ami elsőnek a nyelvére jött:
- Hova akar tulajdonképpen vinni?
- Vacsorázni - nevetett Rob. Aztán megfogta a lány állát, és felemelte a fejét, hogy a szemébe nézzen. - Végső soron azonban az ágyamba.

                                                         (Kris vacsora ruhája)