7. fejezet

Kris rémülten kapkodott a levegő után. A férfi pedig gyorsan félig nyílt ajkára szorította a száját. Forró volt, gyengéd és mégis határozott. Kris beleremegett. Behunyta a szemét, a férfi nyaka köré fonta a karját, és ujjait selymes fekete hajába mélyesztette. A férfi egyre elmélyültebben  csókolta, lángra lobbantva a szenvedély parazsát. Végül  felemelte a fejét, és levette a lány kezét a nyakáról.
- Most már induljunk el inkább!
Kris kábán nézett rá. Csakugyan Rob nyaka köré fonta a karját, és hozzá simult? A szenvedély hevét szégyenpír váltotta fel.
- Ezt miért csináltad? - kérdezte zavartan.
- Jobb a csókon gyorsan túl esni az este elején, mint egész vacsora alatt áhítozni utána. Ne vágj ilyen durcás arcot Kris! Hisz mind a ketten tudjuk, hogy egymásnak vagyunk teremtve!
- Én most csak azt tudom, hogy fel kellett volna jól képelnem téged!
- Nem tetted meg és ennek csak egy oka lehet annyira elvarázsoltalak, hogy eszedbe nem jutott eddig.
-Borzasztóan beképzelt vagy!
- Bizony de azért kedvelsz!
 
Az előkelő étteremben a vacsora kitűnő volt. Rob pedig rendkívül szellemes társalgónak bizonyult. Igaz Kris azt nem tagadhatta, hogy beképzeltsége határtalan volt. Elmesélte, hogy az év nagy részében a vállalat New York-i székhelye és a londoni, sydneyi meg athéni leányvállalatok között ingázik. A téli hónapokban azonban, ha teheti a perui birtokán tölti. Lassanként Krisbe feloldódott minden feszültség, és mire az este véget ért, észrevétlenül szinte beleszeretett Robba. A lány néha úgy érezte a férfi mintha mindent tudna róla és a gondolataiban is képes lenne olvasni ez történt a vacsora elején mikor az életről beszéltek és a férfi monológja teljesen megindította, ő is ugyan így vélekedett az életről.
Kris vissza pörgette az időt a fejében még egyszer át akarta gondolni amit a férfi mondott neki a vacsora elején az életről és magáról:

- Most igazán normális vagy nem tudnál mindig ilyen lenni, Rob? Egy kis kedvesség másokkal és Te is boldogabb lennél!
- Szerintem Kris a boldogságot nem adják ingyen, harcolni kell érte, ne várd, hogy az öledbe pottyanjon.
Az életedet a gondolataid, alakítják. Ha folyton negatív vagy, mindig mindent negatívan fogsz látni. Sokkal jobb, ha pozitív vagy a világ megszépül. Ha valaki dagonyázni akar a rosszban- hát csak tessék, de akkor ne csodálkozzon, hogy nem történik vele semmi jó. Te nem így gondolod? Tudod piszok sokat gályáztam azon, hogy olyannak lássanak az emberek amilyenek én akarom...pszt..ne szólj bele..igen Kris szerintem legalábbis a mai világban kegyetlennek kell lenni. Hisz vagy Te taposol el másokat vagy téged taposnak el! Én mindig pozitívan álltam a dolgokhoz, de sosem felejtettem el, hogy hova kell jutnom, muszáj kegyetlennek lenni ebben a világban. Régebben sokat dolgoztam azon, hogy eltudjam magam ilyenek is fogadni. És most már tudom, hogy mások miként vélekednek rólam, de nem érdekel 28 éves koromra ki építettem egy olyan céget amit, másoknak egy élet alatt sem sikerül. Kris kérlek ne néz így rám ...Tudod mit Kris úgy érzem van még menthető vagyok, nem?

Ahogy vissza gondolt arra a beszélgetésre elmosolyodott igen szerinte menthető ez a férfi bármilyen beképzelt nagyképű még menthető és szerethető!
- Á csak nem elmosolyodott valaki? Ismerd el, hogy jól mulattál ma este! - mondta a férfi, amikor hazavitte, és megállt a ház előtt. -Mégsem vagyok az a szörnyeteg, akinek eleinte tartottál.
Kris, aki kissé becsípett az elfogyasztott néhány pohár pezsgőtől, átszellemülten mosolygott.
- Csakugyan jól mulattam. És nem is voltál annyira beképzelt és nagyképű, mint a múltkor!
-Az lehet, de azért ugye megengeded, hogy holnap is érted jöjjek? - A férfi szemében érzéki láng lobogott, és szenvedélyesen magához húzta a lányt.
- Igen- suttogta Kris, és várakozásteljesen figyelte, ahogy a férfi lehajol hozzá, és megcsókolja.
Ez a csók még izgatóbb volt, mint a vacsora előtti. Kris vágyakozóan simult Robhoz, és karját a nyaka köré fonta. Aztán megremegett a gyönyörtől, ahogy a férfi keze a keblére tévedt. Az ellen sem tiltakozott, amikor Rob félre húzta a  válláról a ruhája pántját, hogy keze és ajka a meztelen keblét becézhesse. Azt se bánta volna, ha ez sosem ér véget. Inkább Rob sűrű hajába mélyesztette az ujjait, és jobban magához szorította a fejét. Közben a férfi keze egyre messzebb kalandozott a testén, már a szoknyája alatt járt. Végül egy olyan ponthoz ért, ahol hirtelen megrettent.
- Jaj, mit csinálok? -kiáltott fel Rob, és gyorsan elhúzódott. Kris rábámult. teljes odaadással dőlt hátra az ülésen, s szeme vadul csillogott, és sápadt bőre kigyúlt az izgalomtól. A férfi gyorsan megizgatta a lány összekuszált ruháját. Visszahúzta a helyére a pántot, sőt a körgallért is gondosan vállára terítette, hogy takarja keblét.
- Ez így jobb lesz - morogta komoran.
A lány teste még mindig lüktetett az izgalomtól. Lassanként azonban ráébredt, hogy Rob távolról sincs annyira felzaklatva mint ő.
- Sajnálom, Kristen. nem akartam ilyen messzire menni. Főként nem itt a kocsiban. -Rob elsimított egy fürtöt a lány homlokából - Megígértem a bátyádnak, hogy vigyázzok rád!
- Tessék? Cam képes volt arra az arcátlanságra... Megölöm! - Kris zavara hirtelen átcsapott a bátyja iránti haragba. - Elfelejti, hogy felnőtt vagyok, és tudok magamra vigyázni!
- Egészen biztosan - csillapította a férfi - De most menjünk inkább be, mielőtt teljesen elvesztem az önuralmamat. - Kiszállt, és kisegítette a lányt, aztán átkarolta a derekát, és a bejárati ajtóhoz vezette. - Jobb, ha nem megyek be veled. -Ezzel könnyű csókot nyomott Kris homlokára - Holnap felhívlak.
A lányban zűrzavaros gondolatok és érzések kavarogtak: zavar, harag, kielégítetlenség. Elő kotorta a kulcsot, kinyitotta az ajtót és szó nélkül bement.

Rob a kormány kerékre csapot, ahogy haladt haza. Ez az este tökéletes volt számára régebben egy ilyen randiért eladta volna a lelkét, de most már nem tudja ....a lelkét már rég eladta az ördögnek amit Krisnek mondott mind hazugság volt egy szépen felépített színjáték amihez nagyban hozzá járult a magánnyomozó, aki mindent kiderített a lányról. Sőt sokkal többet egy fénymásolatot szerzet a lány naplójáról. Szépen bemagolta Kris összes gondolatát, így amikor vacsora közben feltette a kérdést, tudta mit kell felelnie. Elmondta a lány gondolatait más szavakkal és amikor a szemébe nézett látta, hogy nyert ügye van! Kár, hogy így már nem is olyan édes a bosszú...vagyis de Kristen Stewart nem fogja megállítani. Ő is ugyan olyan lesz mint az apja, ha nem most akkor idővel! Hiába győzködte magát a kocsi úton. Soha ilyen szánalmasan nem érezte magát becsapja Krist és ettől nagyon rossz érzése támadt. Nem!- mondta magában - Vagyunk, akik vagyunk! Hazudunk másoknak, arrogánsak, kéjsóvárak és tele vagyunk hibákkal. De a legfőbb hiba, ha valaki olyannak hazudunk, mint Kristen Stewart. Nem baj, amit egyszer a fejembe veszek azt véghez is viszem tönkre teszem őket ezen semmi és senki nem változtathat....
                            ... De végül a hibáink utolérnek minket...és abban semmi köszönet nem lesz....