8. fejezet

Kristen

Lehet egyáltalán tudni, hogy mikor jön el az igazi? Lehet, hogy már eljött, de nem vettem észre? Ha lehet tudni mégis honnan? Esetleg vannak jelek? Egy tűzijáték, ami  a fekete eget, több gyönyörű színre festi be? Fogalmam sincs! Milyen az igazi? Az az igazi, aki mellet nyugodt az ember és biztonságban érzi magát, vagy a nyugalom és a biztonság egyenlő azzal, hogy nincs tűzijáték? A tétovázás lehet azt jelzi, hogy nem az igazi jött el, vagy csak azt, hogy még nem állunk készen? És ha én most nem állok készen mikor fogok? 30; 40; 50;  vagy netán 60 évesen leszek csak készen? És mi van akkor, ha soha? Egyedül fogok ülni a verandán őszen és azon gondolkodom , lehet meg kellett volna elégednem a langyos vizel, minthogy a tűzijátékot keresem? És akkor nem maradtam volna egyedül? De mi van akkor, ha meg van a tűzijáték most és kiderül, hogy ez a pasi nem az a pasi akire én vártam! Nem tudom le élni vele az életem? Akkor megint egyedül maradok tűzijáték ide vagy oda! Ez az egész "szerelem mind halálig" téma csak zsákbamacska lenne?  De én utálom a zsákbamacskát pontosan 12 éves korom óta tudtam mit szeretnék! Először is régész akartam lenni ami sikerült is, másodszor is családanya! Két gyerek egy férj aki szeret minket! És most ott állok, hogy van egy férfi az életemben és semmit sem tudok!Sose voltam az a türelem rózsát terem típus...igazából szarok a rózsára! 4 hónapja Robert Pattinson elkényeztet, soha ilyen boldog nem voltam. De mégis néha úgy érzem egy-egy mondatánál, hogy valami nagyon nem stimmel! A szemében olykor olyan tűz lobog amely megijeszt és nem félek beismerni ezt. Aztán el is felejtem mindezt amikor a legnagyobb álmom váltja valóra: Párizsba vacsora az Eiffel torony legtetején! 10 éves korom óta erre vágytam és ő teljesítette. Nem ez volt az első alkalom, hogy úgy érzetem ismeri minden gondolatom és vágyam. Ilyenkor úgy érzem lehet beleszerettem.


Robert

" Az univerzum talán nem mindig játszik tisztességesen, de legalább pokoli jó a humora"
Rob már vagy századszorra tanulmányozta ezt az idézettet amely a napló legelső oldalán virított. A mondat betűi igen kuszák és gyerekesek voltak nem is csoda hisz egy 9 éves gyerektől mit várjon az ember gondolkodott Rob. A napló olvasása közben millió egy érzés kerítette hatalmába. Azt a felét mely gyűlölte Kristent boldogította, hogy ismeri a lány minden egyes gondolatát egészen 20 éves koráig, a másikat amely pedig titkon kedvelte az viszont pokolba küldte érte.Kristen sebezhetővé vált azzal, hogy Rob ismerte minden egyes gondolatát és el is döntötte, hogy ezt teljes mértékben ki is fogja használni.Rob még egyszer elolvasta az idézetet. Ő volt az egyedüli talán aki ezt teljes mértékben megértette.
- Pokoli jó humora van az egyszer biztos.Itt van ez a nő gyűlölnie kellene, mégsem képes rá! Ez így nem igaz Pattinson mi a francról beszélsz már megint - csapott az asztalára -  Igazán megy neked Kris gyűlölése vagyis a terveiden ez látszik meg! - beszélt magához. Majd az íróasztal fiókjából elővett egy aktát és kinyitotta. Ebben szerepelt az a terv amely Kristen elcsábításának minden egyes pontjára kiterjedt. 4 hónapot vett át az a pár lap... a terv alap ötletét nem más mint Kristen adta. Pontosabban a naplója, amikor Rob először olvasta meg akadt a szeme a vágyainál meg álmainál s ő akkor ott eldöntötte teljesíti ezeket.

" Kedves naplóm! Úgy szeretnék egyszer az Eiffel torony tetején vacsorázni. Ott olyan lehet mintha a csillagok közt, nem gondolod? Szeretnék lenézni a városra Dadus azt mondja, hogy az egyszerűen gyönyörű lehet. "

Rob szája gonosz mosolyra húzódott ez volt az első amit teljesített egy kislány álmai közül. Emlékszik Kris arcára amikor levette a szeméről a kendőt s meglátta hol vannak. Látta az elérzékenyülést rajta és majd nem ő is elérzékenyült. De nem ő ezt nem teheti meg a bosszú az első és ahogy mondják a cél szentesíti az eszközt.
És most az eszköz sajnálatos módon Kristen lett. Rob megfogott egy tolat és pipát tett a bejegyzés mellé épp úgy mint amikor egy üzleti ügyet lerendezett. És a következő bejegyzésre ugrott:

" Egyszer ha barátom lesz nem akarom, hogy olyan legyen mint Bill! Ő folyton húzgálja a hajam és csiped. Nem szeretem őt hisz bánt, de Dadus azt mondja, hogy mindenkit szeretni kell mert Istenke ezt mondja. Szerintem Istenkét sosem csipkedték mert akkor biztos nem mondana ilyet, az fix! Dadus még azt is mondja azért tesz ilyet Bill mert szeret engem és csak így tudja kimutatni én nem akarom, hogy így mutassa ki. Ha egyszer igazi barátom lesz akkor ő nem fog csipkedni tudom jól elvisz majd a vidámparkba, hogy elfelejtsem a gondjaimat és vidám legyek... Dadus is mindig így tesz. Szeretem Dadust. "

Ahogy Rob ezt olvasta ki tudta volna nyuvasztani azt a Bill gyereket. Hiába lehetett a srác tizenkét éves és Kris is nem akarta, hogy piszkálja őt. Valami védelmi ösztön egyből bekapcsolt nála. Hogy elterelje erről gondolatait, inkább vissza emlékezet a párbeszédre ami a lány és közte zajlott amikor elmondta neki hova  mennek:


- A vidámparkba? Minek megyünk mi a vidámparkba?- a lány döbbent arcától Rob elmosolyodott.
- Azért kincsem, hogy egy picit kikapcsolódjunk és szórakozunk! Most el akarom felejteni a gondjaimat újra gondtalan gyerek akarok lenni veled együtt. Vidám, boldog akarok lenni és azt akarom, hogy Te is az legyél!
- Én akor sem hiszem el, hogy a nagy Robert Pattinson újra gyerek akar lenni. - mosolyodott el a lány és Robra nézett.
- De, én egy kisfiú akarok lenni aki ma papás-mamást játszik majd .
- Te hülye vagy! .- volt a lány válasza miközben halkan kuncogott tovább már nem beszélgetek az út során.

Robnak el kellett ismernie, hogy olyan jól mint akkor sosem szórakozott és élete egyik legjobb napja volt. Ehhez a bejegyzéshez is tett egy pipát. Majd a következőre ugrott:

" Kedves naplóm! Ma a Niagara víz esésről tanultunk. Tanárnő hozott róla képeket is! Gyönyörű! De tényleg az .Te tudtad, hogy több mint 12 000 évvel ezelőtt keletkezett? És képzeld a Mennydörgő víz nevet az Indiánok adták neki. Egyszer én is el akarok oda jutni!  Tanárnéni azt mondta, hogy van ott egy nagyon magas torony amelyről csodálatos a kilátás. Dadus azt mondta, ha valamit nagyon akarok teljesül és én ezt nagyon akarom. El akarok oda is jutni..."

Rob tudta, hogy nem sietheti el a dolgokat hisz az igen feltűnő lett volna. Így az ilyen kirándulások közt egy hónap mindig ki maradt nehogy Kris gyanút fogjon. Nagyon büszke volt magára mert a lány egyszer sem fogott gyanút. Amikor bevezette ezt a tervet épp vacsoráztak:

- Kristen, nem tudom Te, hogy vagy vele de el kellene mennünk kirándulni!
- Hmm... végül is mehetünk. Hova gondoltad?
- A Niagara vízeséshez - ahogy ezt kimondta a lány kezéből kiesett a villa és kiguvad szemekkel bámult rá - Mi a baj? Te már láttad? Mert nem muszáj oda mennünk, csak én még nem, és szerintem szép lehet.
- Ne...ne..em látttam- hebegte a lány - csak nem gondoltam volna. hogy téged is ezek érdekelnek az elmúlt hónapokban egyre inkább azt gondolom, hogy mi nagyon hasonlítunk egymásra.- mosolyodott el a lány és evett tovább.

Rob, ahogy vissza tért a jelenbe elborzadt egy másodpercre magától, hogy lehet ennyire hazug. Majd erőt vett magán és ki pipálta ezt a bejegyzést is majd hátra dőlt. És elgondolkodott ezeken kívül rengeteg helyen jártak még egy színház, egy piknik, egy mozi, egy kis esti sétáz is beiktatott és mindet úgy ahogy a lány szerette volna. Robnak magának is be kellett ismernie, hogy igazán jól eset amikor egy egy ilyen programnál a férfiak irigy pillantással méregették. Melyik férfi nem örült volna, ha egy olyan nő, mint Kris vonul végig mellette akárhol.
De végül is ez semmit sem jelent számára mert nem szabad, hogy jelentsen. Folyton folyvást ezek a gondolatok kavarogtak a fejében ha pedig nem akkor igazán sajnálta a kicsi Kristent. Ahogy végig olvasta a naplót észre vette, hogy soha egyetlen szót sem ejt igazán a családjáról. Maximum egy elejtet mondat itt ott. A Dadusról viszont annál többet:

" Kedves naplóm! Szomorú vagyok már megint  Camnak letelt a szünete megy vissza a bentlakásos iskolába! Nagyon fog hiányozni mert csak ő foglalkozik velem...Dadus azt mondja, hogy nem sokára itt a téli szünet láthatom, de én most azt kérem karácsonyra, hogy legyünk igazi család és azt, hogy Camnak se kelljen vissza menni többet....mert tudom szegény utálja.."

"...anyu már megint nincs itthon és elfejtette, hogy ma balett vizsgám volt és apa se jött el pedig Dadus felhívta őket előtte mindig azt mondja sok a dolguk...szerintem pedig csak mert kicsi vagyok azért nem érdeklem őket majd ha nagy leszek..."

  " Minő meglepetés anyám ma megjelent a diplomaosztómon ki hitte volna?! Na és mi történt még, na mi? Apa nem ő megint nem jelent meg! Az üzlet a legfontosabb semmi és senki! Tudok jót is írni Cam végre haza költözött, most már nem leszek egyedül..."

A sorok tartalma borzalmas volt Rob számára nem tudta elképzelni, hogy egyes szülök, hogy bánhatnak így gyerekeikkel! Min csodálkozik, hisz John számára fontosabb volt szertőt tartani, mint a lánya diplomaosztója! Nevetséges.... egyre dühösebb lett és tudta itt az idő...itt a bosszúra... az édes bosszú...elég jól  csinálta a dolgait a terve szokatlanul hamar bevált. Tudta jól Kris nem fog majd nemet mondani...ha vacillál is majd nemet akkor sem fog mondani! Itt az idő...