Főnix 10

Sziasztok itt vagyok! Hát tévedtem hamarabb megkaptátok, megjött az ihlet és jött...nem tudom, hogy jó lett e mert tudtam, mit akarok csak azt nem, hogy fogalmazzam meg. Hát ez sült ki belőle remélem azért tetszeni fog és szépen lezárja a történetet. De ha van valami kérdésetek tegyétek fel komiba válaszolok rájuk szívesen. Jó olvasást és szép hétvégét mindenkinek.
puszi becca20


5 évvel később...

Kristen

- És boldogan éltek, míg meg nem haltak...Itt a vége, fuss el végre!
- Neeeee mami, kéjlek ne csak még egyet lécci - nézett rám gyönyörű szürkéskék szemeivel. Ilyenkor annyira nem tudtam neki ellenállni. De most muszáj lesz este 7 fele jár az idő ami azt jelenti alvás.
- Nem, pici Eva alvás van! Elmúlt hét óra alukálnod kell! - felálltam az ágya mellől betakartam és egy puszit nyomtam a homlokára.  Ezt minden este eljátsszuk. Már az ajtónál jártam és éppen leoltottam a lámpát amikor megszólalt:
- Mami, neked papi volt a herceged? -  kérdezte felnőttes komolysággal ami meg mosolyogtatott. 
- Igen picim, ő volt a hercegem - nevetem fel.
- Mami, téged is meg kellet menteni a sárkánytól?
- Igen, a saját sárkányomtól - komorodtam el ahogy eszembe jutott mennyire nehéz volt sok évvel ezelőtt nem elég, hogy meghalt az a férfi akit a legjobban véltem szeretni, ezzel együtt az egész életem is felfordult. 
Elmélkedésemből Eva hangja rántott ki.
- Mami, szeretnék egy kis testvért - jelentette ki...imádtam őt ahogy egyik témából a másikba bírt ugrálni, mindig megnevetett. Életem legjobb döntése volt, hogy megtartottam. Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok megijedtem, nem számítottam rá. Sőt nem is a legjobbkor jött. Hisz nem volt mellettem ő, a férfi, aki biztonságot nyújthatott volna nekem.  Megkaptam életem legjobb állását és biztos voltam benne, hogy a kettő együtt nem fog menni nekem. Ehhez kevés vagyok. Három hétig sírtam mielőtt vissza mentem volna az orvoshoz a döntésemmel. Az biztos, hogy nem döntöttem rosszul és ami a legjobb, hogy tévedtem a munka és Eva össze egyeztethető volt.
- Mami?
- Igen kicsim?
- Azt szeretném, ha egyszer lenne egy kistestvérem és látnám, hogy nő a pocakodban. Azt mesélték az jó muji!
- Ki mesélte ezt neked? - kérdeztem pedig tudtam a választ.
- Nem mondom meg - nyújtotta rám a nyelvét.
- Na jól van drágám, most már alvás - szóltam rá szigorúan, hisz mégis csak én diktálok Megmosolyogtam a saját elméletemet, hisz igazából nem én, hanem ő diktál.
- Igenis, kapitány - nevetve rám kacsintott majd fogta a nagy maciját és befordult a fal felé. A maci nagyobb volt, mint ő és mégis minden hova magunkkal kellet cipelni. Nélküle nem tud aludni. Egy picit álmos voltam de még nem aludhatok, hisz mindjárt megérkeznek. Ezért takarítani kezdtem és a vacsorát közbe beraktam a sütőbe melegedni. Gyorsan eltelt az a másfél óra.
A lépcső alján jártam amikor az ajtó kinyitódott és szaladva közelített az én angyalom.
- Anyu... úgy hiányoztál. Képzeld megcsókolt egy fiú fujj nagyon und volt. És a tábori vezető azt mondta, hogy nagyon szép a hangom képezni kéne. És képzeld rájöttem, hogy színésznő akarok lenni vagy pedig balerina, de az se baj ha majd űrhajós leszek és...
- Kicsim vegyél levegőt mielőtt megfulladsz - öleltem magamhoz. - Jaj, te is nagyon hiányoztál ez a két hét sok  volt így eldöntöttem soha nem engedlek táborba többet az én nagy lányom velem marad! - A szeme kétszeresére tágult majd elkezdte kapkodni a levegőt mire én hangos nevetésbe törtem ki.
- Anyuuuu, már azt hittem komolyan gondolod, hogy nem engedsz sehova - mosolygott rám.
- Nem gondoltam komolyan, na és mesélj milyen volt az a csók, helyes fiú volt? - kérdeztem. Mire ő elpirult.
- Hát fura...nekem a csók nem tetszik nem tudom, hogy a felnőttek mit esznek rajta. Hát Peter a legmenőbb srác volt és tényleg aranyos - vörösödött el teljesen.
- Eva alszik? Annyira hiányzott szerintem ma vele alszok. - jelentette ki.
- Már biztos, hogy alszik de majd vacsora után bebújsz hozzá. Reggel boldog lesz ha felébred és meglát. Tudod holnap korán keltek mert jönnek nagyiék értetek.
- Uhh elfelejtettem náluk leszünk egy hétig. Most nem örülök túlzottan. Tudod a pszichikai fejlődésemhez muszáj lenne, hogy minél többet töltsek veled. És már megint nem leszünk együtt.
A szememet könny lepte el ezt a sok maszlagot azért hordta össze, mert jelezni akarta felém, hogy szeret és hiányoztam neki nagyon.
- Hmm lehet, hogy inkább pszichológusnak kellene menned. Tudod, te is jól, hogy én sem örülök, hogy így alakult nagyon szeretlek, nagyon hiányoztál, de végül is te akartál elmenni ebbe a táborba. - mondtam neki és magamhoz öleltem. Na nyomás enni. Már kikészítettem. Apád, hol van?
- Áááá már vártam mikor kérdezed meg - kacsintott rám, ezek a gyerekek túl hamar felnőnek - amúgy kint a kerteben játszik kutyussal. - Majd bevonult a konyhába. Utána mentem és beszélgetünk amíg evett. Majd felvonult a lépcsőn mielőtt bement volna a szobába utána szóltam:
- Becky! Te és Eva vagytok a legjobb dolog az életembe!
- Na és apa?
- Ő a második legjobb - kacsintottam rá majd intettem, hogy menjen be.
Amikor kiértem a kertbe Lucky már a házában aludt, amikor bezártam a hátsó ajtót felkapta a fejét de nem mozdult meg. Amikor konstatálta, hogy csak én vagyok vakkantott majd a buksiját vissza hajtotta. Ebből is látszik, hogy szerelmem már teljesen kifárasztotta, amíg én bent voltam Beckyvel.
A hintában ült és a csillagokat bámulta csak vettem észre amikor leültem mellé, hogy a szeme csukva van. Nem nyitotta ki a szemét csak magához vont.
- A lányok már alszanak?
- Eva igen, Becky csak most feküdt be mellé.

Robert

Nem nyitottam ki a szemem olyan nyugtató volt, hogy Kris itt van mellettem. De most nem volt kedvem beszélgetni. A gondolataim 5 évvel ezelőtt jártak amikor mindez az idill csak a fantáziám szüleményeként volt jelen. Sose felejtem el, amikor Kris elment egy szó nélkül. És azt sem ami miatt tette.
Hat hete lehetett, hogy Kris elment és csak tőlem nem köszönt el. Becky mindennap azt kérte, hogy hozzam vissza. De én nem akartam, ha ő döntött és a munkát választotta nem akartam az útjába állni. Azon a reggelen szintén magamba roskadva ültem a konyhapultnál amikor anya lejött.
- Elegem van most már belőled, ha ennyire hiányzik akkor hozd őt vissza.
- Nem és kérlek ebbe nem szólj bele neki a munka fontosabb volt, és tudom, hogy volt valami trauma az életében ami nem engedi, hogy szeressen de együtt képesek lettünk volna megoldani. De ő elszaladt és én ezt elfogadom - mondtam anyámnak.
- Te tényleg nem tudod, hogy mi történt?
- Nem, miért te tudod anya? - kérdeztem és izgatottan felálltam. Hat hét alatt most először éreztem, hogy érdekel valami.
- Igen, bár nem biztos, hogy nekem kéne elmondani, de ha így boldogok lesztek. Krisnek meghalt a vőlegénye.
- Tessék?
- Igen jól hallottad.
- De...hogy ...és miért ...miért nem mondta el...nem értem nekem is maghallt Kathy ő segített tovább lépnem magának miért nem segít.
- Fiam az nem olyan könnyű neked volt időd beletörődni. Neki nem!
- Miért? Miben halt meg?
- Autó balesetben.
- Ez tényleg szörnyű...na de ekkor traumát nem okoz főleg, ha nem most történt. Tényleg mikor...? -kérdeztem meg.
- Négy éve és nem ez okozta a traumát hanem az, hogy az esküvő előtt egy órával történt a baleset a vőlegénye és annak a tanúja szörnyet halt. A templomba nem a vőlegény érkezett meg, hanem a rendőrség. És ami a legrosszabb, hogy ezt egy jósnő megjósolta Krisnek, hogy aznap valami szörnyűség fog történni Krissel.El is akarta halasztani az esküvőt, csak Nick hülyeségnek tartotta.
- El se hiszem, Istenem szegény...- leroskadtam a székre.
És akkor döbbentem rá, hogy szeretem és bármit megtennék érte. Több se kellett fogtam Beckyt és elrepültem hozzá, hogy meggyőzem, hogy ha mi összejövünk nem csak együtt leszünk, hanem egyek is.
- Kris?
- Igen szívem?
- Emlékszel amikor megjelentünk Beckyvel? - kérdeztem és rá néztem mire egy gyönyörű mosolyra húzta a száját.
- Hát, hogyne! Csöngettek és kimentem kinyitni az ajtót és Beckyvel találtam szembe magam. Aki kijelentette, hogy már pedig ő nem hajlandó nélkülem élni... és akkor te is kiléptél a fal mögül és te is megismételted, hogy nem vagy hajlandó nélkülem élni.Nagyon elszántak voltatok. - mosolygott rám. - Nem tudtam, mit csinálni ezért behívtalak titeket. Elmondtad, hogy tudod mi történt Nickel és azt is tudod, hogy ez szörnyű, mert neked legalább volt időd elbúcsúzni nekem viszont nem. Nagyon meghatódtam, hogy te tudod, hogy mi is a bajom igazából a családom meg nem volt hajlandó megérteni, csak azt sulykolták, hogy lépjek túl. Aztán lefektettük Beckyt, mire azt mondtad...
- Mire azt mondtam, hogy szeretsz engem ezért velem kell, hogy maradj! Velünk. - idéztem akkori mondatom, úgy mesélte el a történetet, mintha csak tegnap lett volna.
- Marhára magabiztos voltál és ez győzött meg arról, hogy talán tényleg működhet a dolog. - nevetett fel az emlék hatására.
- Igazából akkor bizonyosodtam meg arról, hogy mit is jelentünk neked amikor azt mondtad, vissza jössz és itt hagyod munkád...
- De te ezt nem engedted és így mindannyian itt maradtunk. - csókolt meg szerelmetesen.
- Sőt még anyáék postázták Luckyt is - nevettem fel. Hisz megjelent a kép ahogy a csomagküldő szolgálat embere két nap múlva kopogott az ajtón Luckyval a kezében. 
- Miatta kellet családi házba költöznünk, amit azóta sem bántam meg!
- De a legszebb pillanatom, édesem. Mégis az volt amikor közölted, hogy Eva érkezik.
Az ebédlő asztalnál ültünk már egy hete, hogy össze költöztünk éppen reggeliztünk, amikor közölte a hírt.
- Rob, tudom, hogy megkellet volna beszélnünk, de nem sokára érkezik Eva.
Az újság papír felett rá néztem felhúzott szemöldökkel.
- Nem baj kicsim, tudod, hogy örülök, ha megismerhetem a barátnőidet. És mikor érkezik pontosan?
- Hát olyan hét és fél hónap múlva, pontosat sajnos nem tudok, majd ha úgy dönt jön - mosolygott rám.
- Mit mondjak szeszélyes egy barátnő lehet, én jobban örülnék ha pontos dátumot mondana mert előkel készíteni a szobát.
- Látod ebben igazad van majd úgy két hónap múlva elkezdjük megvenni a bútorokat.
- Mi a fenének kell új bútor elégedjen meg ezzel, kicsim ha kell majd neki valami majd szól! - mondtam kissé idegesen már.
- Ő nem tud szólni, mivel még beszélni sem tud.
- Miaz, hogy nem tud beszélni milyen barátnő az amelyik...- és  akkor hirtelen meg vílágosodtam.
- Te...te...te???
- Kjis akkor máj apu is tudja, hogy kistestvéjem jesz?
- Hát pici Becky szerintem lassan leesett neki - pöckölte meg az orrát.
Én meg, mint egy hülye ember ültem ott még egy órán keresztül és csak néztem a kávém. Az agyam nem pörgött fel se fogtam, hogy megint apa leszek.
Elmosolyodtam az emlékek hatására a gyors esküvő a félelem, hogy Krist is elvesztem úgy ahogy Kathyt. A furcsa álom amelyben Kathy megjelent és közölte, hogy nem lesz semmi gond Krisnek igaza lesz, lány lesz és simán megy majd menni és ne aggódjak ő boldog, hogy boldognak lát minket. Amikor Krisnek elmeséltem nem szólt semmit csak elmosolyodott majd egy köszönömöt moromolt az orra alatt, hogy azt kinek legyen az ő titka.
- Mr. Pattinson jó lenne lefeküdni, hisz holnap megyünk második nászútra és anyukáék hamar jönnek a lányokért.
- Igenis, Mrs. Pattinson veled a világ végére is elmernék. Tudod mit akar Eva születésnapjára?
- Sejtem - mosolygott rám.
- Pontosan egy kistestvért, mert ahogy ő fogalmazott Becky szerint jó móka nézni ahogy növekszik a pocidba. És már el is döntötték, hogy énekelnek majd neki.
- Hát akkor neki kéne kezdeni, hisz alig 10 hónap van Eva szülinapjára.
- Pont elég! - mondtam majd felkaptam és meg sem álltam a hálószobáig.

 Vége

Megérkeztem....

Sziasztok!
Végre haza értem:D
És ami számotokra a legfontosabb megálmodtam a Főnix végét ezt már csak szavakba kell öntenem:D Életemben nem volt még ilyen rossz nyaralásom...de ezt nem itt...így volt időm agyalni ezen:D Tehát a jó hír, hogy megvan....a Rossz hír, hogy csak hétfőn vagy kedden kapjátok meg...és ami a legrosszabb ez lesz az uccsó fejezet. Így jött össze erőltetni nem akarom...valamiért ennél a történetnél a múzsám nem igen akar segíteni.:(:( lehet azért mert egy fejezetesnek szántam...de inkább hagyjuk:D
A lényeg remélem jövőhéten elkezdem az új törimet is már csak azt kellene eldönteni, hogy ezen a blogon vagy másikon???? Szerintetek???

Ja és hiányoztatok ti is meg a blogom is....soksoksok pusszancs nektek
becca20

30. fejezet

Rob fürdőköpenybe burkolódzva nyugtalanul járkált fel-alá a szállodai lakosztályban. Valamitől borzasztóan ideges volt. A tenyere izzadt, a szíve dobogott,  gyomra is ugrált. Végre Kris előkerült a fürdőszobából. Ő is szállodai fürdőköpenyt viselt, és boldogan mosolygott.
A férfi komoly arccal lépett oda hozzá.
- Meg tudsz nekem valaha bocsájtani? Ha csak rágondolok, hogy mi mindent mondtam neked, és mit tettem... - Rob sóhajtott, és magához húzta a feleségét - Az egyetlen mentségem, hogy azt sem tudtam, hol áll a fejem.
- Ez most már nem fontos - felelte Kris - A múlt mögöttünk van. Azt mondják, a házasság első hat hónapja a legnehezebb. Ebből már csak kettő van hátra.
- Két napig sem bírnám ki, ha rosszban lennénk - Rob gyengéden lenyomta feleségét az ágyra, és mellé feküdt. Aztán a könyökére támaszkodva nézte - Valamit be kell vallanom.
- Nem várhat?
- Nem - a férfi szorosan fogta a kezét, és forgatta az aranygyűrűt az ujján - Az utóbbi hetekben sokat elmélkedtem, és szeretném, ha meghallgatnál, hogy megértsd a viselkedésemet.
- Ragaszkodsz hozzá? - mosolygott az asszony -  Nekem sokkal jobb ötletem van.
- Okvetlenül meg kell hallgatnod. Az anyám állapota rosszabbodott és az még csak súlyosbította a helyzetet amikor megtudtam, hogy pontosan mi történt a nővéremmel. Nem tudtam jól kezelni az érzelmeket, így bánatom átcsapott az egész Stewart család iránti haragba. De aztán az első találkozásunk alkalmával beléd szerettem. Most már tudom, de akkor önmagamnak sem akartam bevallani - Egy pillanatra elhallgatott, és könyörögve nézett az asszonyra - Nem hittem a szerelembe, mert láttam, hogyan járt a nővérem. Utólag látom, hogy gyenge volt. A házassági ajánlatot, őszintén bevallva, féltékenységből tettem, mert azt hittem, hogy valaki más kedvéért csípted ki magadat. A nászéjszakánk volt életem legszebb éjszakája.  Minden várakozásomon túltett. Hamar beláttam, mekkora ostobaság volt, hogy a monacói utazást összekapcsoltam a nászúttal. Már azon a ponton voltam, hogy fütyülök a vendégekre, és vitorlát bontok. Akkor azonban megtaláltad a papírokat és nem hittél nekem, olyan dühös lettem, hogy mindent  elmondtam neked az apádról. Utána aztán minden egyre rosszabb lett. Aggódtam érted, amikor leugrottál a fedélzetről, és féltékeny voltam Giannira. Ráadásul Sally Harding még néhány hazugsággal bolhát ültetett a füledbe.
Kris szeretettel megsimogatta a férfi arcát.
- Ez most már mind nem számít..
- Számomra azonban igen. Görögországban azzal áltattam magamat, hogy minden rendben van köztünk. Csak amikor elutazásunkkor felvetted azt a ruhát, amelyiket az esküvőnk napján viseltél, akkor döbbentem rá, hogy mennyire megváltoztál azóta. Soha többé nem látszottál olyan boldognak, és nem beszéltél többet szerelemről. Ezért elhatároztam, hogy magammal viszlek New Yorkba. Nem akartalak Londonba engedni, mielőtt meg nem próbálok mindent helyrehozni.
- Eredetileg Londonba akartál vinni, és csak hirtelen ötlettől vezérelve raboltál el? És mindezt egy kék kosztüm miatt? - mosolygott.
- Igen. És akkor eltévedtél New Yorkban, én pedig rémületemben elrohantam egy fontos tárgyalásról. Akkor már tudtam, hogy mennyire beléd bolondultam, de még mindig nem akartam bevallni az érzéseimet.
- Olyan dühösnek látszottál, akkor ott felmerült bennem, hátha mégis jelentek neked valamit.
- Nagyon is sokat jelentettél. Igazán azonban akkor gondolkodtam el, amikor megkérdezted, miért nem Lucindát vettem feleségül, hogy bosszút álljak az apján. Ez az életemben nem jutott volna eszembe. El kellett, hát gondolkodnom, hogy a te esetedben akkor miért volt minden másképp.
Kris ne szól semmit így Rob folytatta:
- Amikor rá jöttem, hogy titokban fogamzásgátlót szedsz, becsapottnak éreztem magam. Kétségbe ejtett, hogy csak az ágyban vagyok jó, de mint a gyermekeid apja nem kellek.
- Ó, Rob - Kris mellé bújt - Azt egy pillanatig sem gondoltam. Mindig is szerettelek, még akkor is, amikor egyáltalán nem akartam. te csak szexet akartál.
Rob sután rázta a fejét.
- Most már tudom, hogy nem...Tudod akkor azt hittem, hogy nem maradsz hozzám hű. Legalább úgy szenvedtem a féltékenységtől, mint te.
- Borzasztóan sajnálom. Nem akartalak megbántani. És ha nem akarsz gyerekeket, akkor belenyugszom. Rólad azonban nem akarok lemondani. Annyira szeretlek, hogy az már fáj.
- Mi lenne ha végre kimondanád, hogy szeretsz....annyira jó hallani!
- A végtelenségig mondani fogom neked! Csak, hogy el ne felejtsd. De akkor azt akarod ezzel mondani, hogy mindennek ellenére még mindig szeretsz?
- Igen természetesen szeretlek.
Rob megcsókolta Kristent.
- És akkor megfontolod azt, hogy gyerekünk legyen?
- Nem -mondta Kris határozottan Rob teljesen elsápadt, de pont az előbb  mondta, hogy így is vele marad mert csak Kris kell neki.
- Hát akkor...
- Várj....- Kris félbe szakította - Nem fontolom meg az ajánlatodat...
Most Rob vágott közbe nem akarta, hogy feleség kimondja.
- Semmi gond, ha nem akarsz gyereket. Elfogadom, mint már mondtam...
- Rob - sóhajtott egyet Kris - Befejezhetném???
- Persze!
Csak ne mondja ki - gondolta magában a férfi.
- Rob nem fontolhatom meg a dolgot mivel négy hetes terhes vagyok!
- Tessék? Hogy? Mikor? - ráncolta homlokát Rob.
- Azt, hogy hogyan tulajdonképen neked kéne tudnod - nevetett az asszony. Ami pedig, a mikort illeti, az utolsó Londoni tartózkodásunkkor. Azon a héten amikor Nikinél voltam elfelejtettem bevenni a gyógyszer adagom...és na ne ragozzuk...Van valami kifogásod ellene?
- Jaj, dehogy! Borzasztóan örülök! - Majd magához rántotta az asszonyt és csak csókolta csókolta és csókolta........



10 hónappal később Kris a kislányát fürdette, és szerető hangon beszélt hozzá.
- Nagyon szerencsés emberke vagy. Nagyszerű apukád van. A te apukád annyira szeret bennünket, hogy a nagy cégétől is megválna értünk.
A kis Michelle boldogan csapkodta maga körül a vizet. Kris kivette a kádból. Felsóhajtott és bebugyolálta a picit egy puha fürdőlepedőbe, aztán magához szorította.
- Ha majd nagy leszel, remélem, te is találsz egy olyan férfit, aki annyira szeret téged, mint a papád engem. De jaj lesz annak aki téged megbánt. Ugyanis a papád kicsinálja súgta oda kislányának.
- Úgy lesz! - hallotta meg maga mögül  Rob hangját - Úgy lesz aki megbántja őt annak annyi. De erre jó sokáig nem lesz gondom kb. 40 éves koráig, mert ha a mamájára üt, ami elég bizonyos akkor adig nem engedem ki a szobájából.
Kris felkacagott.
- Te teljesen idióta vagy! - nevettet tovább.
Rob gyorsan lánya fülére tette a kezét.
- Csitt, ne beszélj csúnyán még eltanulja! - rótta meg az asszonyt.
- Te meg mit keresel ilyenkor itthon?
Rob megcsókolta, és elvette tőle a kicsit.
- Két új ügyvezetőt neveztem ki így most már több időm lesz. - Lenézett a kislányára é, aki éppen nagyot ásított. - Mindig elálmosodik  a fürdetéstől. Lefektettem.
Vissza érve magához húzta a feleségét és megcsókolta.
- Jó ötlet volt a két  ügyvezető - mosolygott - De a legjobb öletem az volt amikor elvettelek! Szeretlek.
Még kettő...
- Mi kettő? - kérdezte Kris.
- Még két gyereket szeretnék és ha nem baj most el is kezdem a próbálkozást.
Felkapta Krist és a hálószobáig meg sem állt vele...



The End



Sziasztok!


El sem hiszem, vége! Nagyon szeretném megköszönni, hogy itt voltatok velem, nagyon jól esett. Imádtam ezt a történetet, mert ez teljesen az enyém volt. Az elején beakartam csukni mert 3 fejezeten keresztül nem kaptam vissza jelzést. És akkor kaptam 3 véleményt ebből kettő ugyan attól az embertől jött, aki nagyon várta már a folytatást. Ennek hatására úgy döntöttem folytatom ha másért nem, mert ő írt. Ezután folyamatosan véleményezte a történetemet, volt egy olyan időszak amikor nem jött az ihlet és ő akkor is ott volt, kérte, hogy ne hagyjam félbe. Ő nem más volt, mint Virág és azóta is folyamatosan mellettem volt a történet folytán. Most megmondom őszintén imádtam a véleményedet olvasni, mindig kifejtetted mit gondolsz és nem csak egy mondatban. Köszönöm. Persze ez mindenkinek ugyan úgy szól aki velem volt és kommentálta a dolgokat remélem nem okoztam csalódást nektek a történet végén. Köszönöm, hogy vagytok nekem! Ha jól láttam az első történet nyert a Ezt jól kisütötted! ezért azt írom meg... de itt a nyár egy picivel több időm van így egy másik blogon megírom a Ti amo-t...mert nekem az áll a szívemhez közelebb:D Ha a főnixet befejezem...pihizek egy kicsit és elkezdem mindkét történetemet, egy héten egy fejit hozok majd mindkettőből. Remélem tetszik ez a változat...
Tényleg köszönök mindent nektek!

pussz becca20

29. fejezet

 Sziasztok!
Olyan hangulatom van, mintha már vagy csütörtök lenne...:) fogalmam sincs miért! Na jó olvasást és remélem tetszeni fog és....már csak 1 fejezet! Szomorú vagyok szerettem ezt a történetet. :( És még mindig nem döntöttem mi is legyen a folytatással...:)
pussz becca20


Rob megállította a csődört, mikor a helikopter zaja megtörte a reggeli csendet. Már megint Tom, gondolta.
Két héttel ezelőtt heves veszekedésre került sor kettejük között. Tom teljesen részegen találta Robot, és alaposan megmosta a fejét. Szemére hányta, hogy elüldözte a csodálatos feleségét, puszta gyávaságból nem hozza vissza, elhanyagolja az üzletet és nem éppen nagyszámú barátait.
Rob elzavarta Tomot, de abbahagyta az ivást, és néhány telefonnal megszervezte, hogy rendbe menjenek a dolgok a vállalatainál.Minden lényeges feladatot áthárított az üzletvezetőre. őt magát nem érdekelték többé a világrengető  tervei. Semmi sem érdekelte - Kristen kívül.
Most odalovagolt a helikopterhez, és leszállt a nyeregből.
Tom összeráncolt homlokkal nézett rá.
- Tegnap reggel óta próbálok kapcsolatot teremteni veled.
- Én is örülök, hogy látlak, Tom.
- Most legalább jobban nézel ki, mint a múltkor.
- Jót tesz a friss levegő, meg az, hogy nem ittam egy korty alkoholt sem - felelte Rob szárazon - Miért jöttél?
- Kris miatt.
- Mi van vele?
- Az utasításaid szerint követjük minden lépését. Tíz nappal előttig a londoni lakásodban tartózkodott. Akkor Caracasba repült.
- Venezuelába?
- Igen. Nem éppen  a világ legbiztonságosabb helye.
- Egedül repült oda?
Tom bólintott.
- Az ég szerelmére, miért? - Rob számára elviselhetetlennek tűnt a gondolat, hogy egy nő egyedül csatangoljon Venezuelában.
- Egy expedícióban vesz részt, amelyet Jake és Alice Hardington vezet. Tudod, a kincskeresők. Úgy látszik, Kris még diákkorában barátkozott velük össze. Egy kalózhajót szeretnének megtalálni, amelyet háromszáz évvel ezelőtt a francia haditengerészet elsüllyesztett. Kris mint tengeri régészt magukkal vitték.
- Komolyan mondod, hogy Kris egy csapat kincskeresővel egy kalózhajó után kutat?
Tom megint bólintott.
- Akármilyen különösen hangzik is, de igaz.
- Egyáltalán nem olyan különös. Tulajdonképpen teljesen rávall, hogy ilyen ostobaságot csináljon. Miért nem akadályoztátok meg?
- Azt mondtad kövessük nyomon, és ha szükségesnek tartom, értesítselek. Megpróbáltalak felhívni, amikor Londont elhagyta, de nem tudtalak elérni. Gondoltam, ez végül is a hivatásához tartozik, és nem jelent különösebb veszélyt. Ráállítottam a venezuelai embereimet. A hajó nyolc nappal ezelőtt vitorlát bontott. Jelenleg egy zátony előtt horgonyoz. Egyébként nem túl egyszerű kincskeresőket nyomon követni. Nagyon titokzatosak, és minden előzetes figyelmeztetés nélkül szokták felszedni a horgonyt.
- És most miért jöttél?
- Mert tegnap a meteorológusok viharjelzést adtak ki.Orkán vonul végig a Karibi tengeren, és a kincskeresők nincsenek messze az előrejelzett útvonaltól. Úgy gondoltam, ezt tudnod kell. Egy gyorsnaszádot...
Rob türelmetlenül félbeszakította:
- Öt perc múlva indulunk.




Kris a korlátnál állt, és aggodalmasan figyelte, ahogy a búvárok csónakja a hatalmas hullámokkal küszködik. Az időjárás percről percre romlott. Erős szél fújt, a felhőszakadás-szerű esőben bőrig ázott. A gyomra is felkavarodott, annyira himbálódzott a hajó. Ez már önmagában elég aggasztó volt, mivel sosem szokott tengeribeteg lenni. Az a veszély fenyegetett, hogy zátonyra futnak. Sietve elindították a motort, felszedték a horgonyt, és megfordították a hajót, hogy a nyílt tenger felé hajózzanak. Hirtelen a semmiből előbukkant a haditengerészet  két fregattja, és legnagyobb sebességgel közeledett feléjük. A hangosbeszélőn parancsot adtak a kutatóhajónak, hogy azonnal állítsák le a motort. A hajót lefoglalták, a legénységet letartóztatták. Jake magyarázatot követelt, de a hallgatás falába ütközött.
Már leszállt a sötétség, amikor a hajó horgonyt vetett. Nem kereskedelmi kikötőben, hanem a haditengerészet támaszpontján.
Kris egy pólóba és egy sortba öltözve teljesen bőrig ázva lassanként félni kezdett, amikor a személyzettel együtt őt is a fedélzetre vezették. A félhomályból egy magas alak bontakozott ki. A tengerészek hátraléptek, és Krisnek tátva maradt a szája a csodálkozástól. Rob volt az, aki egyenesen felé tartott.
A szeme beesett volt, és a tekintete izzott a szokottnál sokkal sápadtabb és keskenyebb arcában.
- Most már végérvényesen elegem van! - ragadta vállon Rob a feleségét - Az őrületbe akarsz kergetni?
Kris érezte testének melegét, és kellemesen megborzongott. Pedig sejtette, hogy Robot nem a szenvedély sokkal inkább a harag hevíti.
- Hogy jut eszedbe a tomboló szélvészben egy átkozott kalózhajó után kutatni? Elegem van a kalandjaidból! Egyszer s mindenkorra! Velem jössz! Veszélyt jelentesz önmagadra, ha egyedül kiengednek a házból. Én pedig nem akarok felelős lenni a halálodért. Még Tomnak sem sikerült  szemmel tartani téged.   
Jake Hardington odalépett hozzájuk.
- Ez az ember zaklat téged, Kris?
- Hogy merészelte a feleségemet magával hozni erre az ostoba expedícióra? - rivallt rá Rob - Nem csupán letartóztatni kellett volna magát, hanem agyonlövetni.
- Te Robert Pattinsonak vagy a felesége?
Az bólintott. Jake pedig megszeppenve visszahúzódott.
- tehát emlékszel még rá, hogy a feleségem vagy - morogta Rob - Akkor miért nem jutott eszedbe, amikor erre az őrült kalandra vállalkoztál? Az az életed célja, hogy megőrüljek az aggodalomtól.
Kris némán tűrte a szitokáradatot. Úgysem tudta volna lecsillapítani. Rob olyan volt, mint egy megszállott.
.- Miért nem tudsz, mint más nők, ékszerekkel, drága ruhákkal é fényűző élettel megelégedni? Van fogalmad róla, hogy mit teszel velem? Hogy milyen iszonyú félelmet okoznak a vakmerő csínyjeid? Az irántad érzett szerelem egyszer még sírba fog vinni.
Rob valóban szerelemről beszélt? Kris lelke mélyén feltámadt a remény. Nem ért rá azonban sokat gondolkodni rajta, mert Rob magához szorította, és a szájára tapasztotta az ajkát.
Az eső zuhogott rájuk, de Kris Robon kívül észre sem vett semmi mást. A férfi izzó szenvedéllyel csókolta, ő pedig Rob nyakár kulcsolta a kezét, és vadul viszonozta a csókot. A benne égő kétségbeesett vágyat nem tudta többé titkolni, de nem is akarta.
- Ez a vállalkozás az életedbe kerülhetett volna - A férfi lázasan simogatta minkét kezével a hátát - Csakugyan nem történt semmi bajod?
Krisnek csak egyetlen kérdést tett fel, amely számára mindennél fontosabb volt:
- Azt mondtad, hogy szeretsz?
- Hogy szeretlek-e ? - A férfi futólag körülnézett - Hát persze hogy szeretlek - mosolygott - Különben miért csinálnék magamból bolondot ennyi ember előtt?
Kris túl sokáig hitte, hogy nem szereti a férje, most nehéz volt hinni neki.
- Az égszerelmére, Kris! - lépett oda Jake - A vak is látja, hogy szeret téged! Mondd mér végre neki, hogy te is szereted. ha ugyanis elkerülte volna a figyelmed, valamennyiünket letartóztattak, és a férjed az egyetlen, aki
szabadon tud minket engedni.
- Ez igaz?
- Igaz, hogy szeretlek, és az is igaz, hogy mindenkit ki tudok szabadítani. Minden egyéb rajtad múlik.Téged, azonban nem engedlek el.
- Ó, Rob...nagyon szeretlek! - Ezzel Kris szenvedélyesen megcsókolta, körülöttük felzúgott a taps.
- Na végre! - kiáltott fel Jake - És ha már ilyen jó kedvre derítetted a férjedet, vedd rá, hogy támogassa a következő expedíciónkat! Ezt a mostanit ugyanis tönkre tette.
- Hardington, ne feszítse túl a húrt! - figyelmeztette Rob a kincskeresőt, de mosolygott. Aztán utasításokat adott a haditengerészetnek, majd a karjába kapta a feleségét és úgy vitte le a hajóról.

28. fejezet

Sziasztok!

 Meghoztam a fejezettet. Szerintem megkapjátok a válaszokat amiket szeretetek volna de ha nem akkor kéredzetek és én szívesen válaszolok majd nektek. A végért pedig ne haragudjatok de már mondtam nem lehet minden Happy End...
pussz becca20



Robert csodálkozva nézett utána. Azt várta, hogy Kris összeroppan, vagy legalábbis megdöbben a terhelő bizonyíték láttán. Ehelyett az asszony megőrizte lelki nyugalmát, és jéghidegen viselkedett.
De hát miért csodálkozik? Valamikor sajnálta, hogy elmondta Krisnek az apja viselt dolgait. Valamikor azt hitte, hogy ez a szomorú történet az egyetlen akadály, amely egy hosszú, sikeres házasság útjában állhat. De hát ez már régen volt. Azóta tudja, hogy Kris nem akar valójában jó felesége lenni egy gyereket szülni neki. Viszont  készségesen lett volna a szeretője. Alapjában véve ugyan olyan gőgös, mint az apja.

A szoba, ahová Krist vezették, csodaszép volt, de nyilvánvalóan nem Rob-é. A berendezés fehér és rózsaszín színösszeállítása lányszoba benyomását keltette. Különösen érvényes volt ez a mennyezetes ágyra, amelynek fehér muszlinbaldachinját rózsaszín bársonyszalagok díszítették.
Kris letette a levelet a fésülködőasztalra, és bőröndjét kereste, hogy vacsorához átöltözzön. Egy pillantás a szekrényre elárulta, hogy már minden holmiját kicsomagolták. Egy rövid ujjú, világoskék ruhát választott ki, amelynek szögletes kivágása és térdig érő szegélye volt. Felvette hozzá az ezüst színű szandálját meg a zafírokkal és és gyémántokkal díszített ékszert. A jegygyűrűtől azonban eltekintett. Gondoljon Rob azt, amit akar. Öt perccel hét előtt lement a lépcsőn, és zavartan körül nézett az előcsarnokban, mivel nem tudta, merre van az ebédlő.
- Erre tessék, senora - igazította útba a házvezetőnő, aki éppen akkor került elő.
Kris megállt az ajtó előtt, é nagy lélegzettet vett, mielőtt belépett. Az asztal végénél állt Rob.
Úgy nézték egymást, mint az idegenek. Rob sötét estélyi öltönyt viselt.  Távolságtartó volt, és lenyűgözően vonzó. Ahogy meglátta Kris ékszereit, mintha valami megvillant volna a szemében, aztán félig leeresztette a pilláit, és közömbös arcot öltött.
- Csinos vagy, mint mindig. Foglalj helyett! - mondta, és kihúzta a széket.
Kris leült és lopva megtörülte nedves kezét a ruhájában. Aztán gondosan az ölébe terítette az asztalkendőt, és elkerülte a férfi tekintetét, amíg a lélegzete meg nem nyugodott.
A házvezetőnő az egyik fogást a másik után tálalta. Rob mindent jó étvággyal megevett.Az asztali beszélgetés  a fogásokra, azok elkészítésére és a hozzájuk illő borokra korlátozódott.
Krisnek viszont nehezére esett, hogy egyáltalán egy falatott legyűrjön, a beszélgetéshez pedig csak egy-egy igennel vagy nemmel járult hozzá.
- Kitűnő vacsora volt - dicsérte Rob a házvezetőnőt, amikor az a kávét tálalta.
Az asszony elégedett mosollyal távozott.
- Nem valami sokat ettél, Kris - nézte Rob átható tekintettel a feleségét - Nem felel meg az ízlésednek az itteni konyha? Vagy talán  valami megfeküdte a gyomrodat? - Rob választ sem várva folytatta: - Nem valami kellemes érzés, ha a szeretett személyben csalódnia kell, ugye? Legalább most tudod, mit éltem át tegnap.
- Éppen ellenkezőleg - felelte végül - nagyon megnyugodtam, amikor elolvastam a levelet, noha a tartalma rendkívül visszataszító. Hidd el, mélységesen sajnálom azt, ami a nővéreddel történt - mondta hangsúlyozottan udvariasan. - Szegény lánynak minden oka megvolt rá, hogy halálosan szerencsétlen legyen.
- Ez minden amit mondani tudsz?
- Nem. Alaposan utánagondoltam mindennek. Ezt a levelet nem az apám írta. Tévedtél.
Rob arca bíborvörös volt a haragtól, és az erek veszedelmesen kidagadtak a homlokán.
- Abban azonban igazad van, hogy a levelet valóban Charles J. Stewart írta. Csakhogy nem az apám, hanem a nagyapám. Ő annak idején hatvan felé járhatott, ami bizonyos szempontból még súlyosbítja a helyzetét.
- A nagyapád? - döbbent meg Rob.
- Igen a családban minden első szülött fiút Charlesnek kereszteltek, apám még megkapta nagyapa második nevét is a Jhont. Ez mindig így volt kivéve a bátyámnál, aki a Cameron nevet kapta. Az apám hadilábon állt az apjával, ezért szakított a hagyománnyal és ő is inkább a John nevet használja.  A nagyapám ugyanis nagy szoknyapecér és mihaszna fráter volt, a család fekete báránya. Ő és a nagyanyám éveken át külön éltek, a válás azonban sosem került szóba.
Rob teljesen döbbentnek látszott.
- Nem tudom elhinni, hogy Vikcy...
- Pedig úgy van. Ismerem nagyapám kézírását. - Kris fáradtan felállt - Nem vagyok pszichológus és nem is kell annak lennem, mivel magad mondtad, hogy az orvosok szerint apakomplexusban szenved.
- Honnan jöttél rá? - kérdezte Rob lesújtva.
- A kézírás volt az első jel. A második az aláírás a Charles J. Stewart, apám sosem írt így alá. Mióta az eszemet tudom csak is a Johnt használja, mint már mondtam. Az évszám sem stimmelt akkor ugyanis egy évig külföldön tartózkodott. És ami a legfontosabb a cím ahonnan a levél jött nem más, mint a nagyszüleim címe. Márpedig ha apa külföldön volt, semmiképp sem adhatta fel onnan a levelet.
- Kris...Rob komoly arccal felállt és Kris felé nyúlt. Kris gyorsan elhúzódott. Nem akarta, hogy Rob megérintse. Azt akarta, hogy ez az egész fájdalmas történet a lehető leggyorsabban véget érjen.
- Persze nyilván semmi különbséget nem jelent, hogy az apám vagy a nagyapám követte el ezt a hitványságot. De csodálkozom rajtad, hiszen máskor olyan alapos szoktál lenni. Hogy lehet, hogy ezek a dolgok amiket az előbb felsoroltam észre sem vetted?
- Nem is tudom, mit mondjak - Rob újra megakarta érinteni Krist, de ő lerázta magáról a kezét.
- Nincs mit mondani. Tévedtél, de azért mégiscsak igazad van, mint általában. Végső soron te vagy a győztes.
- Nem, Kris - fogta meg Rob a felesége kezét - El sem tudom mondani, mennyire sajnálom, hogy összetévesztettem apádat, nagyapáddal. Enged meg, hogy jóvátegyem! Mondd meg, mit kívánsz, és én teljesítem.Kris csak egy dolgot kívánt a férje szerelmét. De ezt nem vallhatta be. Szomorúan rázta a fejét.
- Úgy látszik, nem értettél meg. Teljesen mindegy, hogy az apám volt, vagy a nagyapám. Semmi sem változtat, azon, hogy azért vettél el, hogy egy Stewarton bosszút állj. Visszaéltél a bizalmammal. Vissza tudod adni az elvesztett hitemet? Azt hiszem, nem. Most pedig, ha nincs ellene kifogásod, lefekszem, és holnap reggel szeretnék elutazni.

Másnap reggel, ahogy Kris lejött a lépcsőn, Rob már várta, és kertelés nélkül azzal fogadta:
- A helikopter már itt van, és Limában készen áll a magánrepülőgépem. Oda visz, ahova akarod. A Londoni lakás a tiéd. Nem fogom használni többet. Ami a Stewart Holdingot illeti , nincs többé mitől félned. A kölcsönt visszafizetnek tekintem.
- Ez rendkívül nagyvonalú tőled.
A férfi tekintete hűvös volt és kemény.
- Valamikor biztosan viszont kell még látnunk egymást, de nem reménykedem gyors válásban. Most mennem kell...el kell látnom a lovakat...gondolom mire vissza jössz már nem talállak itt.
- Ebben egészen biztos lehetsz. Ami a válást illeti, egyáltalán semmit sem akarok tőled, csupán egy írásos biztosítékot, hogy semmi olyan lépést nem teszel, ami árthat a cégnek.
- Azt megkapod - felelte a férfi durván, aztán sarkon fordult és kiment.
Krisnek előbb-utóbb szembe kell néznie azzal, hogy a házassága végérvényesen zátonyra futott...

Szerintetek????

1.

Ezt jól kisütötted!

A jól menő péküzlet tulajdonosnője nagy gondban van. Szülei szeretnék végre megismerni a vőlegényét, akit Kristen csak a megnyugtatásukra talált ki. Szorult helyzetében a lány az egyik vevőjét kéri meg, hogy kísérje el egy családi eseményre, és vállalja el két napra az udvarló szerepét. Robert meglepő lelkesedéssel fogadja az ajánlatot, és a lány nemsokára bosszúsan tapasztalja, hogy kissé talán el is túlozza az "alakítást..."

2.

Ti amo: szeretlek!

A fiatal amerikai írónő új könyvének főhőse Caterina Albizzi, aki hajdan Lorenzo Medici menyasszonyaként a kitűzött esküvő előtt eltűnt.  Kristen lelki rokonságot érez a szerencsétlen sorsú Caterinával, s Firenzébe utazik, hogy megoldja a több évszázados rejtélyt. Itt találkozik a Medici család egyik sarjával Robert Pattinson-Medicivel. Rob szinte ellenségesen viselkedik vele, s Kris fölöttébb gyanúsnak találja a dolgot. Annyi bizonyos: valaki nagyon nem akarja, hogy a lány közelebb jusson Caterina titkához...


3.

Férfiak kíméljenek!

Kristen egy magántévénél csinál riportokat következő műsorához, amely nők szexuális zaklatásával foglalkozik. A téma iránt a lány még akkor vált fogékonnyá, amikor egyetemi évei alatt  egy köztiszteletben álló, családos tanár megpróbálta megkörnyékezni. Keserű tapasztalatai miatt Kristen azóta is bizalmatlan a férfiakkal szemben. Roberttel egy társaságban ismerkednek meg, s hamarosan minden titkát megosztja vele. Lehet, hogy újra csalódnia kell?

27. fejezet

 Sziasztok!

Itt a fejezet...és hát szomorún közlöm, hogy már csak 3 fejezet és vége a történetnek. El se hiszem... És ezért most a véleményeteket kérném a Főnixnek összesen 2 fejezete van hátra! Ami azt jelenti, hogy vége....de persze vannak még ötleteim. A kérdés pedig az, hogy a következő történetnél is Kristen és Robert legyen a főszereplő???? Ha ezt eldöntöttétek meg adok 3 történet alapot. És ki választhatjátok melyiket írjam meg.
Jó olvasást és ne haragudjatok... nem lehet mindig Happy End...
puszi becca20


Beburkolózott egy nagy törülközőbe, és a dobozka után nyúlt, amelyet Rob  távollétében gondatlanul a fürdőszobaszekrényben tartott. Gyorsan kivette belőle az utolsó két tablettát. Az egyiket leeresztette a mosdó lefolyójába, a másikat egy pohár vízzel bevette.
- Fáj a fejed? - Az asszony rémülten fordult meg. Rob ott állt az ajtóban meztelenül.
Kris dadogott valamit.
Rob közelebb lépett, és felvette a dobozkát a mosdókagylóról.
- Milyen ügyes! Egy fogamzásgátló, amely egyben fájdalmat is csillapít - Rob maga köré tekert egy törülközőt - Nos?
Kris nem szólt egy szót sem, csak tágra meredt szemmel nézett a férfira.
- Semmi válasz? Semmi magyarázkodás, te alattomos kis boszorkány?
-Te beszélsz alattomosságról? Nincs szükségem magyarázkodásra. Igen, fogamzásgátlót szedek. A testem az enyém. Te csak használod, hogy érzéki gyönyöröket szerezz magadnak. A te ötleted volt, hogy a szerelmet hagyjuk ki a játékból. Komolyan azt hiszed, hogy én valaha is szerelem nélkül gyereket hozok a világra, hogy az örökös utáni vágyadat kielégítsem? - Kris három hónapja küzdött magával, hogy az érzelmein úrrá legyen, de most elveszítette az önuralmát - Nem tudsz erre semmit mondani? Mindig olyan biztos voltál magadban a határtalan gazdagságod miatt. Bizonyára most először tapasztalod meg, hogy nem vehetsz meg mindent. Például egy gyereket sem.
Kris kétségbeesetten töprengett azon, hogy képes-e az ember valakit egyidejűleg szeretni és gyűlölni. Ebben a pillanatban az eszével gyűlölte Robot, az ostoba szív azonban még mindig elepedt utána.
- Téged megvásároltalak - állapította meg Rob - És senki sem kényszeríthet rá, hogy lemondjak arról, amit megszereztem. Te egészen biztos nem, csökönyös kis feleségem - Rob hátra hajtotta Kris fejét, hogy a szemébe nézhessen - Mióta szeded a tablettákat?
- Egy héttel az első találkozásunk után kezdetem szedni. Annak idején azt hittem ugyanis, hogy csak egy kaland lesz belőle, amiről híres voltál. Képzelheted mennyire meglepődtem, amikor megkérted a kezem. Amilyen ostoba vagyok, azt hittem szerelmes vagy belém. De aztán felnyitottad a szemem. Szerencse, hogy addigra már szedtem a tablettát.
- Ezt elárultad volna nekem valaha, vagy örökre hagytál volna sötétben tapogatózni?
- Nem hiszem, hogy a kapcsolatunk örökké tartott volna. Te magad mondtad, hogy az újdonság varázsa hamar szertefoszlik. Biztosan hamarosan hűtlen leszel hozzám. Akkor elválok, te semmit sem tehetsz ellene, és fizetned kell. Ne aggódj, nem vagyok kapzsi. Csak annyit akarok, hogy a Stewart Holding biztonságban legyen tőled. Hibát követtél el, hogy nem kötöttél házassági szerződést. Aláírtam volna. Mindent megtettem volna, amit csak kívánsz, mielőtt megtudtam a házasság valódi okát. Büszke lehetsz magadra. Azóta nagyon sok mindenre megtanítottál.
- Úgy tűnik, túl sok mindenre - A férfi távolságtartó arckifejezéssel végig mérte az asszonyt tetőtől talpig. - Nagyon szép vagy, de éppen most bizonyítottad be, hogy ízig-vérig Stewart. Most már tudom, hogy akkor sem akarnálak a gyermekem  anyjának, ha fizetnél érte.
Kris döbbenten nézte, ahogy a férfi  csüggedten elfordul, és kimegy a fürdőszobából. Habozva utánament a hálószobába. A férfi keserűen felnevetett, ahogy látta az asszony aggodalmas arckifejezését.
- Ne félj! Nem fogok rád rontani. A hálószoba egészen a tiéd. Válásról azonban szó sem lehet, amíg úgy nem döntök.
- Azt hittem...
- Mit? Azt, hogy hagylak elmenni? Még nem. Előbb velem jössz Peruba. Megígértem, hogy bebizonyítom, milyen gazember az apád. Aztán tőlem mehetsz, ahová akarsz.
Kris döbbenten meredt rá. Tehát még indig ragaszkodik ehhez a nevetséges történethez, pedig az állította, el akarja felejteni a múltat.
Kris visszagondolt az elmúlt hónapokra, a veszekedésekre és a szenvedélyes kibékülésekre, a mélységekre és magasságokra, nem utolsósorban pedig arra, amit a perui kiállításon tudott meg Rob gyerekkoráról. Attól az estétől fogva jobban megértette férje viselkedését, és alapjában véve jól kijöttek egymással.
Most azonban vége a házasságuknak. Felgördült a függöny az utolsó felvonáshoz, amelyben már csak a válás formaságai vannak hátra.



Kris elbűvölve nézett ki a helikopter ablakán, amely a limai repülőtérről Rob birtokára vitte. A tengerparti termékeny síkságok lassan dombos vidékbe ment át. amelyet fenséges hegyek zártak le, közöttük a széles völgyekben buja őserdei növényzet virított.
E hatalmas völgyek egyikében szállt le végül a helikopter. Kris ámulva nézte a birtokot, amely olan volt, mint egy kis falu. A házat és a melléképületeket aszfaltozott út vette körül. Üde zöld legelők és megművelt földek nyúltak egészen távolban magasodó hegységig.
- Ez mind a tied? - kérdezte Kris.
- Ameddig a szem ellát - bólintott a férfi. Kiugrott a helikopterből, és kisegítette a feleségét.
A leszállóhely közelében egy terepjáró várakozott. A vezető széles karimájú sombrerót viselt, és az arcán még szélesebb mosoly terült szét.
- Isten hozta főnök! Kérem szálljanak be. - A férfi levette a kalapját, és mélyen meghajolva kinyitotta a kocsi ajtaját. Aztán berakodta a csomagokat, és már indultak is a ház felé.
Az egész személyzet összegyűlt a fogadásukra az előcsarnokba. Rob mindenkinek bemutatta Krist.
Leültek kávézni de a beszélgetés nem indult be. Rob arcvonási megkeményedtek. Előhúzott egy borítékot és tűnődve nézte.Végül át nyújtotta Krisnek.
- Olvasd el ezt! - csillant fel a szeme diadalmasan - Aztán nevezz hazugnak, ha még mersz!
Kris vonakodva átvette. A postabélyegző angol volt, a feladó címe az ő kensingtoni nagyszülői ház.Reszketek ujjal vette ki a levelet a borítékból, és elkezdte olvasni. Két perc múlva gondosan összehajtogatta, visszatette a borítékba, és felállt.
- Nagyon érdekes - mondta mosolyogva - Szeretném azonban a szobámba közelebbről megnézni, ha nincs ellene kifogásod. Fáradt vagyok a hosszú utazástól. Majd a vacsoránál megbeszéljük a dolgokat.
- tehát még mindig nem vagy hajlandó elfogadni a tényeket? Újra és újra elcsodálkozom azon, ahogy a nők mindent elkövetnek, hogy a kellemetlen igazságokat ne vegyék tudomásul.  De hát legyen ahogy akarod. Korán vacsorázunk, hét órakor, tekintettel a kimerültségedre.
Kris mosolyogva hallgatta végig a szóáradatot. Majd ugyan azzal a mosollyal az ajkán felment a szobájába. Muszáj át tanulmányoznia még egyszer a levelet, mert ha ez igaz amit észrevett akkor véget tud vetni ennek az egész cirkusznak....Örökre!