Hát szóval köszi a véleményeteket csajok csak az a baj, hogy a kívánságotokat nem teljesíthetem, ennek két oka is van:
1. Lassan vége van ennek a történetnek, a fejezeteket már megírtam csak nincsenek begépelve.
2. Az utolsó részekben megtudjuk, hogy mit miért csinált Rob :D én ezt így gondoltam, hogy csakis a végén leplezem le őt. Pár fejezet múlva meg tudjátok :P
Virág, tudom, hogy a Főnixet imádod és ne félj nem hagyom csak így félbe már meg van, hogy szeretném csak előtte azördögölelését le akarom zárni. Ha a múzsa segít akkor lehet közbe is hozok egy két fejezettet de ezt nem ígérhetem. Meg mondom őszintén nincs kedvem rossz fejezettet kiadni a kezeim közül.:) Az biztos, hogy abból is csak vagy 3 fejezett lesz semmi több, hogy utána mi lesz a bloggal még nem tudom. Van pár történet ötletem de azt majd csak akkor ha ott járunk!
Puszi nektek vasárnap jön az ördögöleléséből a következő fejezet! :D
becca20
2011. május 27., péntek
2011. május 24., kedd
24. rész
Sziasztok pár kominak igazán örülnék:D mondjuk kb hatnak de nem kötelező :P
puszi becca 20
Ha Rob dühösen kiabált volna, ahogyan Kris várta, azt eltudta volna viselni. A megvető, szemrehányó hang azonban ráébresztette, hogy milyen könnyelmű volt...
- Nem akartam senkinek sem bajt okozni. Kérlek, ne rúgj ki senkit!
- Akkor nem bocsátom el őket, ha a szavadat adod, hogy azonnal felhagysz a lázadozással, é mostantól kezdve úgy viselkedsz, ahogy a feleségemhez illik.
- Úgy érted, hogy hajbókoljak?
- Pontosan tudod, hogy értem.- szorította magához Rob Kristent.
Kristen hallgatagon bólintott. Nem mert a férfi szemébe nézni, hisz jól tudta a hibát most ő követte el. Nem más csak is ő. Mindig el is ismerte, ha hibázott de most sajnos nagyon nehezére esett. Rob előtt nem akart gyengének mutatkozni.
- ha még egyszer ilyen ijedségnek teszel ki, rád zárom az ajtót, és elhajítom a kulcsot - ezzel a szájára tapasztotta az ajkát, é szenvedélyesen megcsókolta.
Kris tudta, hogy tiltakoznia kellene, de az utóbbi napokban már erősen megcsappant az ellenállása. Rob nyaka köré fonta a karját, és hozzásimult. Érezte, hogy Rob erős teste megremeg. Rádöbbent, hogy a férje őszintén félti. Nehezen vallotta be magának, de hirtelen reménykedni kezdett a jövőben. Ujjait a férfi sűrű, hajába mélyesztette, és ahogy viszonozta a csókot, abban olyan forró vágy égett, amely semmivel sem maradt el a férfié mögött.
Később az ágyban aztán pótoltak mindent, amit az előző éjszakán elmulasztottak.
Másnap reggel, Kris kiment a konyhába, Tom már várta.
Kris leült vele szembe a reggeliző asztalhoz, és töltött neki egy csésze kávét.
- Gondolhattam volna, hogy Rob már értesítette magát.
- Arra nem volt szükség. A munkatársam azonnal felhívott, amikor maga felszállt a földalattira. Egyébként nem az ügyességén, csak a szerencséjén múlt, hogy sikerült lerázni a testőrét. De az igazi nagy zerencséje az volt, hogy nem támadták meg, és nem erőszakolták meg.
- Kérem, nem tegeződhetnénk inkább - kérdezte Kris mert nagyon zavarta a magázódás.
Tom bólintót, mire Kris elmosolyodott.
- Amúgy meg az emberrablást kifelejtetted.
- Nagyon mulatságosnak tartod az egészet, ugye? - mordult rá dühösen Tom.
Kris azonnal újra elkomolyodott. Hiszen Tom bizonyára nem tudja, hogy Rob alattomban, akarata ellenére hozta ide.
- Sajnálom.
- Sajnálhatod is! Miért csinálod ezt Robbal? Először azt hittem, hogy te leszel a legfőbb jó, amit az élettől kapott. De most már egyáltalán nem vagyok benne biztos. Hosszú évek óta ismerem Robot, de még sohasem láttam ennyire magánkívül. Egy gazdag és nagy hatalmú embernek sok ellensége van, és neked tisztában kellene lenned a veszélyekkel. Amikor eltűntél, Rob kis híján szívrohamot kapott. Minden dolgáról egy csapásra megfeledkezett, csak téged keresett. Minden követ megmozgatott, telefonált fűnek-fának, a rendőrségnek, sőt még a sajtónak is. Imád téged, te pedig ilyen gyerekes csínyekkel viszonozod. De ennek most vége. Nem sokára itt lesz Ashley, aki az őrző-védő szakma egyik legkitűnőbb gyöngyszeme. Szavadat kell adnod, hogy nem próbálod meg lerázni. Megértetted? Különben én magam fogom minden lépésedet követni. És elhiheted nekem, hogy az igazán nem fog tetszeni.
Kris megszeppent a fejmosástól . Attól pedig, hogy Rob állítólag imádja, elakadt a lélegzete. Így aztán csak némán bólintott.
Rövidesen megérkezett Ashley is. Hamarosan kiderült, hogy alig idősebb, mint Kris, de rengeteg tapasztalata van New York utcáin leselkedő veszélyekkel kapcsolatban. Azonkívül kitűnő humorérzékkel rendelkezik.
A két nő az első pillanattól rokonszenvesnek találta egymást, és ettől a naptól kezdve elválaszthatatlanok voltak. Együtt járták a várost, múzeumokat és művészeti galériákat látogattak, felkeresték a legelőkelőbb üzleteket. Mindazonáltal Kris nem volt benne biztos, hogy csakugyan élvezi a New York-i tartózkodást.
Két héttel később, egy péntek este Kris elégedetten nézegette magát a tükörben. A haját művészien feltornyozta. Egy alakját kiemelő, pánt nélküli fekete ruhát viselt, amely Rob kedvence volt. Ehhez a férje határozott kívánságára most először feltette azt a gyémánt nyakláncot, amelyet Rob a nászútjukon ajándékozott neki.
A kapcsolatuk lassan tovább fejlődött. Kris nem ellenkezett többet, hanem elfogadta a férje elképzeléseit a házasságról. Hiszen úgy látszott, működik. A szorosabban vett házasélet tökéletes volt. Amikor Kris néha a megálmodott szerelme áhítozott, azzal vigasztalta magát, hogy mindent nem kaphat meg az ember.
Az időt főként azzal töltötte, hogy dolgozott a számítógépén vagy barangolt a városban Ashley-vel. Robot ugyanis csak keveset látta, eltekintve azoktól a társadalmi rendezvényektől, ahol a férje véleménye szerint együtt kellett megjelenniük.
Rob valóban szinte éjjel-nappal dolgozott. Reggel hat órakor már bement az irodájába, és ritkán tért haza este nyolc előtt. Aztán vac sora után mindjárt lefeküdtek, mert már égett bennük a szenvedély. Ilyen körülmények között Kris megértette, hogy Robnak sem ideje, sem energiája nem marad mélyebb érzelmekre.
Ezen az estén Rob kivételesen korábban jött haza, mert perui nagy követ meghívta őket a perui művészek kiállításának megnyitójára. Kris még egy pillantást vetett a tükörbe, aztán átment a nappaliba, odalépett a hatalmas ablakhoz , és eltűnődött azon, hogy mi lett az életéből.
- Jól áll a nyaklánc - hangzott fel a háta mögött.
Ahogy megfordult, Rob sötét estélyi öltönyben és fehér ingben állt előtte. Hihetetlenül vonzó volt, és ez nem csupán a parádés öltözeten múlott. Erő, hatalom és visszafogott érzékiség sugárzott belőle.
- Honnan tudod?
- Láttam a tükörképed az ablaküvegben.
- Azonnal indulnunk kell, különben elkésünk - mondta az asszony.
Rob némán bólintott.
Kris időközben hozzá szokott, hogy férje a hálószobán kívül távolságot tart tőle. Valóban magának való és csupán a munkája érdekli. Minél hosszabb ideje voltak New Yorkban, Kris számára annál világosabbá vált, hogy ezek a tulajdonságok felelnek meg a férje igazi természetének. Valójában nem az az ötletgazdag, csábító és szellemes társ, aki a görög szigeten volt, hanem józan, céltudatos üzletember. A munkája az élete, minden más mellékes. Az, hogy alig mutatott érzelmeket, tulajdonképpen megkönnyítette Kris életét. Hiszen a férfi bosszúszomja is lecsengett idővel...
puszi becca 20
Ha Rob dühösen kiabált volna, ahogyan Kris várta, azt eltudta volna viselni. A megvető, szemrehányó hang azonban ráébresztette, hogy milyen könnyelmű volt...
- Nem akartam senkinek sem bajt okozni. Kérlek, ne rúgj ki senkit!
- Akkor nem bocsátom el őket, ha a szavadat adod, hogy azonnal felhagysz a lázadozással, é mostantól kezdve úgy viselkedsz, ahogy a feleségemhez illik.
- Úgy érted, hogy hajbókoljak?
- Pontosan tudod, hogy értem.- szorította magához Rob Kristent.
Kristen hallgatagon bólintott. Nem mert a férfi szemébe nézni, hisz jól tudta a hibát most ő követte el. Nem más csak is ő. Mindig el is ismerte, ha hibázott de most sajnos nagyon nehezére esett. Rob előtt nem akart gyengének mutatkozni.
- ha még egyszer ilyen ijedségnek teszel ki, rád zárom az ajtót, és elhajítom a kulcsot - ezzel a szájára tapasztotta az ajkát, é szenvedélyesen megcsókolta.
Kris tudta, hogy tiltakoznia kellene, de az utóbbi napokban már erősen megcsappant az ellenállása. Rob nyaka köré fonta a karját, és hozzásimult. Érezte, hogy Rob erős teste megremeg. Rádöbbent, hogy a férje őszintén félti. Nehezen vallotta be magának, de hirtelen reménykedni kezdett a jövőben. Ujjait a férfi sűrű, hajába mélyesztette, és ahogy viszonozta a csókot, abban olyan forró vágy égett, amely semmivel sem maradt el a férfié mögött.
Később az ágyban aztán pótoltak mindent, amit az előző éjszakán elmulasztottak.
Másnap reggel, Kris kiment a konyhába, Tom már várta.
Kris leült vele szembe a reggeliző asztalhoz, és töltött neki egy csésze kávét.
- Gondolhattam volna, hogy Rob már értesítette magát.
- Arra nem volt szükség. A munkatársam azonnal felhívott, amikor maga felszállt a földalattira. Egyébként nem az ügyességén, csak a szerencséjén múlt, hogy sikerült lerázni a testőrét. De az igazi nagy zerencséje az volt, hogy nem támadták meg, és nem erőszakolták meg.
- Kérem, nem tegeződhetnénk inkább - kérdezte Kris mert nagyon zavarta a magázódás.
Tom bólintót, mire Kris elmosolyodott.
- Amúgy meg az emberrablást kifelejtetted.
- Nagyon mulatságosnak tartod az egészet, ugye? - mordult rá dühösen Tom.
Kris azonnal újra elkomolyodott. Hiszen Tom bizonyára nem tudja, hogy Rob alattomban, akarata ellenére hozta ide.
- Sajnálom.
- Sajnálhatod is! Miért csinálod ezt Robbal? Először azt hittem, hogy te leszel a legfőbb jó, amit az élettől kapott. De most már egyáltalán nem vagyok benne biztos. Hosszú évek óta ismerem Robot, de még sohasem láttam ennyire magánkívül. Egy gazdag és nagy hatalmú embernek sok ellensége van, és neked tisztában kellene lenned a veszélyekkel. Amikor eltűntél, Rob kis híján szívrohamot kapott. Minden dolgáról egy csapásra megfeledkezett, csak téged keresett. Minden követ megmozgatott, telefonált fűnek-fának, a rendőrségnek, sőt még a sajtónak is. Imád téged, te pedig ilyen gyerekes csínyekkel viszonozod. De ennek most vége. Nem sokára itt lesz Ashley, aki az őrző-védő szakma egyik legkitűnőbb gyöngyszeme. Szavadat kell adnod, hogy nem próbálod meg lerázni. Megértetted? Különben én magam fogom minden lépésedet követni. És elhiheted nekem, hogy az igazán nem fog tetszeni.
Kris megszeppent a fejmosástól . Attól pedig, hogy Rob állítólag imádja, elakadt a lélegzete. Így aztán csak némán bólintott.
Rövidesen megérkezett Ashley is. Hamarosan kiderült, hogy alig idősebb, mint Kris, de rengeteg tapasztalata van New York utcáin leselkedő veszélyekkel kapcsolatban. Azonkívül kitűnő humorérzékkel rendelkezik.
A két nő az első pillanattól rokonszenvesnek találta egymást, és ettől a naptól kezdve elválaszthatatlanok voltak. Együtt járták a várost, múzeumokat és művészeti galériákat látogattak, felkeresték a legelőkelőbb üzleteket. Mindazonáltal Kris nem volt benne biztos, hogy csakugyan élvezi a New York-i tartózkodást.
Két héttel később, egy péntek este Kris elégedetten nézegette magát a tükörben. A haját művészien feltornyozta. Egy alakját kiemelő, pánt nélküli fekete ruhát viselt, amely Rob kedvence volt. Ehhez a férje határozott kívánságára most először feltette azt a gyémánt nyakláncot, amelyet Rob a nászútjukon ajándékozott neki.
A kapcsolatuk lassan tovább fejlődött. Kris nem ellenkezett többet, hanem elfogadta a férje elképzeléseit a házasságról. Hiszen úgy látszott, működik. A szorosabban vett házasélet tökéletes volt. Amikor Kris néha a megálmodott szerelme áhítozott, azzal vigasztalta magát, hogy mindent nem kaphat meg az ember.
Az időt főként azzal töltötte, hogy dolgozott a számítógépén vagy barangolt a városban Ashley-vel. Robot ugyanis csak keveset látta, eltekintve azoktól a társadalmi rendezvényektől, ahol a férje véleménye szerint együtt kellett megjelenniük.
Rob valóban szinte éjjel-nappal dolgozott. Reggel hat órakor már bement az irodájába, és ritkán tért haza este nyolc előtt. Aztán vac sora után mindjárt lefeküdtek, mert már égett bennük a szenvedély. Ilyen körülmények között Kris megértette, hogy Robnak sem ideje, sem energiája nem marad mélyebb érzelmekre.
Ezen az estén Rob kivételesen korábban jött haza, mert perui nagy követ meghívta őket a perui művészek kiállításának megnyitójára. Kris még egy pillantást vetett a tükörbe, aztán átment a nappaliba, odalépett a hatalmas ablakhoz , és eltűnődött azon, hogy mi lett az életéből.
- Jól áll a nyaklánc - hangzott fel a háta mögött.
Ahogy megfordult, Rob sötét estélyi öltönyben és fehér ingben állt előtte. Hihetetlenül vonzó volt, és ez nem csupán a parádés öltözeten múlott. Erő, hatalom és visszafogott érzékiség sugárzott belőle.
- Honnan tudod?
- Láttam a tükörképed az ablaküvegben.
- Azonnal indulnunk kell, különben elkésünk - mondta az asszony.
Rob némán bólintott.
Kris időközben hozzá szokott, hogy férje a hálószobán kívül távolságot tart tőle. Valóban magának való és csupán a munkája érdekli. Minél hosszabb ideje voltak New Yorkban, Kris számára annál világosabbá vált, hogy ezek a tulajdonságok felelnek meg a férje igazi természetének. Valójában nem az az ötletgazdag, csábító és szellemes társ, aki a görög szigeten volt, hanem józan, céltudatos üzletember. A munkája az élete, minden más mellékes. Az, hogy alig mutatott érzelmeket, tulajdonképpen megkönnyítette Kris életét. Hiszen a férfi bosszúszomja is lecsengett idővel...
2011. május 19., csütörtök
23 rész
Ne haragudjatok, hogy késtem vele! Szörnyen sajnálom! Mostantól próbálom majd időben hozni. Főnix?? Hát meg van, hogy mi lesz csak még nem tudtam rendesen szavakba önteni de próbálkozom vele!
puszi nektek
becca20
A következő nap valóságos szerencsétlenség volt Kris számára.
Rob úgy vezényelte keresztül Manhattanen, mint valami tábornok. Vett neki egy mobilt, mivel a sajátját Kris nem hozta magával, és betáplálta mindazok számokat, amelyekre szinte a feleségének szüksége van. Aztán Kris minden tiltakozása ellenére vásárolt egy egész halom ruhát. Közölte, hogy az ő feleségének a helyzetéhez méltóan kell öltözködni, és Kris szerény ruhatára ennek a feltételének nem felel meg.
Amikor visszaértek a lakásba, Kris meglepve látta, hogy a vendégszobák egyikében már fel van állítva az új számítógép. Egy vadonatúj íróasztallal, egy fekete bőr karosszékkel és fali polcokkal tökéletes kis dolgozószobát alakítottak ki.
Örömmel ült le a gép mellé, és megnézte a leveleit. Az egyiktől széles jókedve támadt. megerősítették, hogy a hónapok óta tervezett expedíció befejezett tényé vált. Minden szükséges engedélyt megkaptak a venezuelai kormánytól. A cél egy kalózhajó felkutatása volt, amely a Las Rocas szigetcsoportnál süllyedt el. Megbízható, régi dokumentumok szerint a rakomány aranyat és különböző országokból származó ékszereket tartalmazott.
A tervek úgy szóltak, hogy Kris szeptember huszadikán Caracasban kell felszállni a kutatóhajóra, hogy feltérképezzen minden nyomot a tengerfenéken . Az expedíció vezetője, Jake Hardington világszerte elismert, sikeres kincskereső volt, a felesége, Delia pedig Kris jó barátnője.
Kris mosolygott magában, miközben gyorsan megírta az egyetértő választ.
- valami nagyon boldoggá tesz - hallatszott egy hang a háta mögött.
Az asszony meglepve emelete fel a fejét.
- Honnan kerülsz elő?
- Munka természetesen - felelte a férfi gorombán - Minden jel szerint nem én vagyok az örömöd oka.
Kris zavarba jött, mivel nem volt szándékában a férjével közölni az örömhírt. Azok a lekicsinylő megjegyzések. amelyeket Rob a munkájára tett, lepecsételték az ajkát. Az sem növelte a közlékenységét, hogy most itt van New Yorkban ahelyett, hogy Londonban dolgozna.
- El vagyok ragadtatva, hogy berendezted nekem ezt a dolgozó szobát. Nagyon köszönöm.
- Mindent megkaphatsz, amit csak akarsz. Ezt nagyon jól tudod. - Rob vágyakozva nézte , aztán tarkójára tette a kezét, lehajolt hozzá, és ajkával simogatta a száját.
krisben tüstént fellobbant a vágy, de erőt vett magán. Nem felejtheti el olyan könnyen, hogyan került ide.
- Eljött a természetbeni ellenszolgáltatás ideje? - gonoszkodott.
Rob hirtelen felegynesedett.
- Soha életemben nem fizettem nőnek és magadat se alázd meg azzal, hogy ribancnak adod ki magad. amikor éppen az ellenkezője vagy - Rob hidegen mérte végig Krist, és fejét csóválta -Miért hagyod, hogy a harag megmételyezze a gondolataidat.? És miért nem adod meg a testednek. amire nyilvánvalóan vágyik? Nagyon makacs vagy, de velem szemben nem számíthatsz győzelemre.
Ezzel a férfi sarkon fordult és kiment a szobából.
Kris egyedül ébredt a hatalmas ágyban. A párnán lévő bemélyedés emlékeztette arra, hogy Rob már második egymást követő éjszakán úgy aludt mellette, hogy meg sem érintette. Megpróbálta bebeszélni magának, hogy örül neki.
Amikor előző este Rob bebújt mellé az ágyba , ő tüntetően hátat fordított. A férje csupán egy gúnyos megjegyzést tett, és annyiban hagyta a dolgot.
Most azonban egy új nap kezdődik, próbálta felvidítani magát Kris. Egy szabad nap. Kiugrott az ágyból, gyorsan lezuhanyzott, belebújt egy kék vászonnadrágba, és felvett hozzá egy pánt nélküli, fehér topot. a nadrágzsebébe dugta a mobilt, hogy kéznél legyen, ha valamit gyorsan le akar fényképezni. a vállára akasztotta a táskáját, és elindult a városba. Kék szeme huncutul csillogott. Rob nem fogja minden tekintetben keresztül vinni akaratát!
A sofőrt és a kocsit elküldte, mondván, hogy csak egy rövid sétát akar tenni. Vidáman sietett végig az utcán. Az első földalatti-megállónál lement a lépcsőn, és az utolsó pillanatban befurakodott egy zsúfolt kocsiba. Ahogy az ajtók bezáródtak, és a szerelvény elindult, Krisnek feltűnt egy fiatalember a peronon, aki kétségbeesett arccal tartotta a füléhez a mobilját. Minden valószószínűség szerint ő a testőre, és most éppen jelenti a központnak, hogy elveszítette védencét.
Kris a következő megállónál kiszállt, és egy másik vonattal utazott még két megállót. Aztán felment az utcára. Fogalma sem volt, hogy hol van, de ez cseppet sem izgatta. A járdán hullámzott a tömeg. valaki meglökte, de ő csak nevetett. Csodálatos érzés volt elvegyülni a járókelők közé.
Gondtalanul sétált az utcákon, időként utazott még néhány megállót a földalattival. Ebédelni betért egy vendéglőbe. Ott vette észre, hogy a reggeli lökdösődésben a mobiljának lába kelt. De ez sem izgatta különösképpen. Az irattárcájában megvan, és pénz is van nála. Kora délután azonban kezdett már aggodalmasabban körülnézni. A felhőkarcolók, amelyek eleinte nagyon tetszettek, kezdtek fenyegetően hatni. Kris elhatározta, hogy taxival hazamegy. Ekkor jutott csak hirtelen eszébe, hogy sejteleme sincs a lakás címéről. Csupán annyit tudott, hogy valahol a Central parknál van.
Mindazonáltal fogott egy taxit. A sofőr azonban csak törte az angolt. Krist azt vette ki a szavaiból , hogy Central Park nagy, így közelebbi hely maghatározásra van szüksége, hacsak a kedves utas nem vele akar ott szórakozni. Ahogy Kris meglátta a cseppet sem bizalomgerjesztő, torzonborz szakállas férfi tolakodó vigyorát, amilyen gyorsan csak tudott, kereket oldott. Végre talált egy telefonfülkét, de azonnal kiderült, hogy az áldozatul esett a vandalizmusnak. Utolsó mentsvárként megkereste a legközelebbi rendőrőrszobát.
A pult mögül ülő rendőr gyanakvó ábrázattal hallgatta a történetet az ellopott mobilról, a gyanús taxi sofőrről meg arról, hogy valaki nem tudja a saját lakcímét. Kris kérte, hogy értesítse a férjét, de Rob telefonszámát sem tudta megadni, csak a nevét.
A rendőrnek azonban egy idő múlva mégiscsak sikerült Robbal beszélnie. Utána egyszeriben olyan volt, mintha kicserélték volna. Udvariasan hellyel kínálta Krist , és kávét is hozott neki. Kris hálás mosollyal vette át a csészét, és hátradőlt a kényelmes székben, amelyet a hivatalnok szerzett neki. A lelke mélyén azonban távolról sem érzete olyan jól magát. Rob bizonyára szörnyű dühös lesz. Valószínűleg Tomot küldi érte, akinek szintén minden oka megvan rá, hogy haragudjon.
A bejárati ajtó kinyílt. Kris nehezen szánta rá magát, hogy odanézzen. Rob volt az személyesen. Az ellenfényben Kris nem látta az arckifejezését, de még így érezte, hogy süt belőle a harag. szóra sem méltatta a feleségét, egyszerűen elment mellett egyenesen a pulthoz.
- Köszönöm biztos úr - mondta - Ő valóban a feleségem. Bocsásson meg, hogy gondot okoztunk.
Kris felállt.
- Szervusz, Rob. Nem akartam...
Krisnek a torkán akadt a szó. A férfi olyan engesztelhetetlen tekintettel nézett rá, hogy a hideg futkosott a hátán. Rob szó nélkül a felesége karjára kulcsolta a kezét, és kivezette a helységből. Kint betuszkolta egy nagy, fekete Ferrariba, amely a tilosban várakozott, és beült a kormánykerék mögé. Komor arccal elindította a kocsit, és továbbra sem szólt egy szót sem.
Amikor beléptek a lakásba, Kris bátortalanul megszólalt:
- Sajnálom, hogy eltévedtem.
- Szerencséd van, hogy csupán eltévedtél. A rendőr elmondta a kalandod a taxi sofőrrel. Jó, hogy nem erőszakolt meg! Ideje lenne, hogy benőjön a fejed lágya, és felhagyj a gyerekes könnyelműséggel! Tíz méter magasról beugrani a tengerbe egy hajóról, és védelem nélkül kóborolni New Yorkban! Hagy lehet valaki ilyen felelőtlen? Miért teszed ki újabb és újabb veszélyeknek magad és a környezetedet? Amiatt, amit ma műveltél két ember elveszítette az állását. Én pedig minden valószínűség szerint elszalasztottam életem legnagyobb üzletét, mivel idő előtt be kellett rekesztenem egy tárgyalást, hogy téged keresselek. Igazán büszke lehetsz magadra!
Ha Rob dühösen kiabált volna, ahogyan Kris várta, azt eltudta volna viselni. A megvető, szemrehányó hang azonban ráébresztette, hogy milyen könnyelmű volt...
puszi nektek
becca20
A következő nap valóságos szerencsétlenség volt Kris számára.
Rob úgy vezényelte keresztül Manhattanen, mint valami tábornok. Vett neki egy mobilt, mivel a sajátját Kris nem hozta magával, és betáplálta mindazok számokat, amelyekre szinte a feleségének szüksége van. Aztán Kris minden tiltakozása ellenére vásárolt egy egész halom ruhát. Közölte, hogy az ő feleségének a helyzetéhez méltóan kell öltözködni, és Kris szerény ruhatára ennek a feltételének nem felel meg.
Amikor visszaértek a lakásba, Kris meglepve látta, hogy a vendégszobák egyikében már fel van állítva az új számítógép. Egy vadonatúj íróasztallal, egy fekete bőr karosszékkel és fali polcokkal tökéletes kis dolgozószobát alakítottak ki.
Örömmel ült le a gép mellé, és megnézte a leveleit. Az egyiktől széles jókedve támadt. megerősítették, hogy a hónapok óta tervezett expedíció befejezett tényé vált. Minden szükséges engedélyt megkaptak a venezuelai kormánytól. A cél egy kalózhajó felkutatása volt, amely a Las Rocas szigetcsoportnál süllyedt el. Megbízható, régi dokumentumok szerint a rakomány aranyat és különböző országokból származó ékszereket tartalmazott.
A tervek úgy szóltak, hogy Kris szeptember huszadikán Caracasban kell felszállni a kutatóhajóra, hogy feltérképezzen minden nyomot a tengerfenéken . Az expedíció vezetője, Jake Hardington világszerte elismert, sikeres kincskereső volt, a felesége, Delia pedig Kris jó barátnője.
Kris mosolygott magában, miközben gyorsan megírta az egyetértő választ.
- valami nagyon boldoggá tesz - hallatszott egy hang a háta mögött.
Az asszony meglepve emelete fel a fejét.
- Honnan kerülsz elő?
- Munka természetesen - felelte a férfi gorombán - Minden jel szerint nem én vagyok az örömöd oka.
Kris zavarba jött, mivel nem volt szándékában a férjével közölni az örömhírt. Azok a lekicsinylő megjegyzések. amelyeket Rob a munkájára tett, lepecsételték az ajkát. Az sem növelte a közlékenységét, hogy most itt van New Yorkban ahelyett, hogy Londonban dolgozna.
- El vagyok ragadtatva, hogy berendezted nekem ezt a dolgozó szobát. Nagyon köszönöm.
- Mindent megkaphatsz, amit csak akarsz. Ezt nagyon jól tudod. - Rob vágyakozva nézte , aztán tarkójára tette a kezét, lehajolt hozzá, és ajkával simogatta a száját.
krisben tüstént fellobbant a vágy, de erőt vett magán. Nem felejtheti el olyan könnyen, hogyan került ide.
- Eljött a természetbeni ellenszolgáltatás ideje? - gonoszkodott.
Rob hirtelen felegynesedett.
- Soha életemben nem fizettem nőnek és magadat se alázd meg azzal, hogy ribancnak adod ki magad. amikor éppen az ellenkezője vagy - Rob hidegen mérte végig Krist, és fejét csóválta -Miért hagyod, hogy a harag megmételyezze a gondolataidat.? És miért nem adod meg a testednek. amire nyilvánvalóan vágyik? Nagyon makacs vagy, de velem szemben nem számíthatsz győzelemre.
Ezzel a férfi sarkon fordult és kiment a szobából.
Kris egyedül ébredt a hatalmas ágyban. A párnán lévő bemélyedés emlékeztette arra, hogy Rob már második egymást követő éjszakán úgy aludt mellette, hogy meg sem érintette. Megpróbálta bebeszélni magának, hogy örül neki.
Amikor előző este Rob bebújt mellé az ágyba , ő tüntetően hátat fordított. A férje csupán egy gúnyos megjegyzést tett, és annyiban hagyta a dolgot.
Most azonban egy új nap kezdődik, próbálta felvidítani magát Kris. Egy szabad nap. Kiugrott az ágyból, gyorsan lezuhanyzott, belebújt egy kék vászonnadrágba, és felvett hozzá egy pánt nélküli, fehér topot. a nadrágzsebébe dugta a mobilt, hogy kéznél legyen, ha valamit gyorsan le akar fényképezni. a vállára akasztotta a táskáját, és elindult a városba. Kék szeme huncutul csillogott. Rob nem fogja minden tekintetben keresztül vinni akaratát!
A sofőrt és a kocsit elküldte, mondván, hogy csak egy rövid sétát akar tenni. Vidáman sietett végig az utcán. Az első földalatti-megállónál lement a lépcsőn, és az utolsó pillanatban befurakodott egy zsúfolt kocsiba. Ahogy az ajtók bezáródtak, és a szerelvény elindult, Krisnek feltűnt egy fiatalember a peronon, aki kétségbeesett arccal tartotta a füléhez a mobilját. Minden valószószínűség szerint ő a testőre, és most éppen jelenti a központnak, hogy elveszítette védencét.
Kris a következő megállónál kiszállt, és egy másik vonattal utazott még két megállót. Aztán felment az utcára. Fogalma sem volt, hogy hol van, de ez cseppet sem izgatta. A járdán hullámzott a tömeg. valaki meglökte, de ő csak nevetett. Csodálatos érzés volt elvegyülni a járókelők közé.
Gondtalanul sétált az utcákon, időként utazott még néhány megállót a földalattival. Ebédelni betért egy vendéglőbe. Ott vette észre, hogy a reggeli lökdösődésben a mobiljának lába kelt. De ez sem izgatta különösképpen. Az irattárcájában megvan, és pénz is van nála. Kora délután azonban kezdett már aggodalmasabban körülnézni. A felhőkarcolók, amelyek eleinte nagyon tetszettek, kezdtek fenyegetően hatni. Kris elhatározta, hogy taxival hazamegy. Ekkor jutott csak hirtelen eszébe, hogy sejteleme sincs a lakás címéről. Csupán annyit tudott, hogy valahol a Central parknál van.
Mindazonáltal fogott egy taxit. A sofőr azonban csak törte az angolt. Krist azt vette ki a szavaiból , hogy Central Park nagy, így közelebbi hely maghatározásra van szüksége, hacsak a kedves utas nem vele akar ott szórakozni. Ahogy Kris meglátta a cseppet sem bizalomgerjesztő, torzonborz szakállas férfi tolakodó vigyorát, amilyen gyorsan csak tudott, kereket oldott. Végre talált egy telefonfülkét, de azonnal kiderült, hogy az áldozatul esett a vandalizmusnak. Utolsó mentsvárként megkereste a legközelebbi rendőrőrszobát.
A pult mögül ülő rendőr gyanakvó ábrázattal hallgatta a történetet az ellopott mobilról, a gyanús taxi sofőrről meg arról, hogy valaki nem tudja a saját lakcímét. Kris kérte, hogy értesítse a férjét, de Rob telefonszámát sem tudta megadni, csak a nevét.
A rendőrnek azonban egy idő múlva mégiscsak sikerült Robbal beszélnie. Utána egyszeriben olyan volt, mintha kicserélték volna. Udvariasan hellyel kínálta Krist , és kávét is hozott neki. Kris hálás mosollyal vette át a csészét, és hátradőlt a kényelmes székben, amelyet a hivatalnok szerzett neki. A lelke mélyén azonban távolról sem érzete olyan jól magát. Rob bizonyára szörnyű dühös lesz. Valószínűleg Tomot küldi érte, akinek szintén minden oka megvan rá, hogy haragudjon.
A bejárati ajtó kinyílt. Kris nehezen szánta rá magát, hogy odanézzen. Rob volt az személyesen. Az ellenfényben Kris nem látta az arckifejezését, de még így érezte, hogy süt belőle a harag. szóra sem méltatta a feleségét, egyszerűen elment mellett egyenesen a pulthoz.
- Köszönöm biztos úr - mondta - Ő valóban a feleségem. Bocsásson meg, hogy gondot okoztunk.
Kris felállt.
- Szervusz, Rob. Nem akartam...
Krisnek a torkán akadt a szó. A férfi olyan engesztelhetetlen tekintettel nézett rá, hogy a hideg futkosott a hátán. Rob szó nélkül a felesége karjára kulcsolta a kezét, és kivezette a helységből. Kint betuszkolta egy nagy, fekete Ferrariba, amely a tilosban várakozott, és beült a kormánykerék mögé. Komor arccal elindította a kocsit, és továbbra sem szólt egy szót sem.
Amikor beléptek a lakásba, Kris bátortalanul megszólalt:
- Sajnálom, hogy eltévedtem.
- Szerencséd van, hogy csupán eltévedtél. A rendőr elmondta a kalandod a taxi sofőrrel. Jó, hogy nem erőszakolt meg! Ideje lenne, hogy benőjön a fejed lágya, és felhagyj a gyerekes könnyelműséggel! Tíz méter magasról beugrani a tengerbe egy hajóról, és védelem nélkül kóborolni New Yorkban! Hagy lehet valaki ilyen felelőtlen? Miért teszed ki újabb és újabb veszélyeknek magad és a környezetedet? Amiatt, amit ma műveltél két ember elveszítette az állását. Én pedig minden valószínűség szerint elszalasztottam életem legnagyobb üzletét, mivel idő előtt be kellett rekesztenem egy tárgyalást, hogy téged keresselek. Igazán büszke lehetsz magadra!
Ha Rob dühösen kiabált volna, ahogyan Kris várta, azt eltudta volna viselni. A megvető, szemrehányó hang azonban ráébresztette, hogy milyen könnyelmű volt...
2011. május 9., hétfő
22. fejezet
Sziasztok! Megjöttem.... :D Jól vagyok és jó kislány révén folyamatosan hozom majd a fejezeteket nektek! Most nem húzom az időt olvasatok. Szerintem hosszú lett :P
Alighogy a magánrepülőgép elindult Athénból, Rob letelepedett egy asztalhoz, kinyitotta a laptopját, és semmi másra nem figyelt.
Jhon a légi kísérő kávéval kínálta Krist, és hozott neki néhány folyóiratot. Kris egy darabig elcsevegett a rokonszenves fiúval, aztán átlapozta az újságot.Az egyikben talált egy érdekes cikket egy egyiptomi régészeti leletről. Ezt nagy figyelemmel áttanulmányozta, aztán behunyta a szemét, és szabad folyást engedett a gondolatainak.
Vajon helyes volt ragaszkodni ahhoz, hogy visszatérjen Londonba? Tulajdonképpen nincs felkészülve arra, hogy találkozzon a szüleivel. Mindketten túlságosan jól ismerik. Rögtön rájönnének, hogy valami nincs rendben a házassága körül. Célszerű lenn egyelőre nem kerülni a szemük elé. Jót is tenne néhány nap egyedül töltött nap, gondolta, aztán elszunnyadt.
Amikor egy idő múlva újra kinyitotta szemét, megjelent Jhon, és megkérdezte, hogy mit kíván ebédre.
- De hiszen már mindjárt leszállunk - felelte zavartan és az órájára pillantott. Általában négy óráig szokott tartani az út, és már majdnem ennyi ideje voltak a levegőben.
- Még csak a fele utat tettük meg.
- A fele utat hova? - döbbent meg Kris.
- New Yorkba. Ugyanis...
- Majd én elmagyarázom - szólt közbe Rob. Karon fogta Krist és felsegítette az ülésről. - Nézzünk egy kicsit körül a gépen!
- Micsoda szemtelenség! Hogy merészelted ezt tenni? Te arcátlan, hazug...
Kris nem jutott tovább, mert Rob a szájára szorított az ajkát, és olyan szenvedélyesen megcsókolta, hogy Kris alig kapott levegőt.
Végül Rob felemelte a fejét.
- Csak nem gondoltad komolyan, hogy előírhatod nekem mit tegyek? Ez még egyetlen egy nőnek sem sikerült. És ezután sem fog.
Időbe került mire Kris egyáltalán szóhoz jutott.
- Ezt nem teheted! Hiszem ez emberrablás!
- Már megtettem bele kell törődnöd. - Rob átkarolta a Kris derekát, és bevezette a gép hátuljában lévő helységbe, ahol egy francia ágy és egy zuhanyfülke helyezkedett el.
Ahogy az ajtó becsukódott mögöttük Krisből elemi erővel tört ki a harag:
- Te átkozott hazug gazember! Azt mondtad...
Rob magához húzta, és nevetve lenyomta az ágyra. Ajkával izgatóan cirógatta az asszony száját, míg kezével a keblét simogatta. Kris elkeseredetten küzdött a fellángoló vágy ellen, amelyet a férfi minden mozdulata keltett.
- Bőven van időnk. Mit szólnál egy pásztorórácskához a felhők között? - nevetett Rob.
Krist végsőkig feldühítette, hogy a férjét láthatólag mulattatja a helyzet. Lefejtette a kezét a kebléről, hátat fordított, és megigazította a ruháját. Legszívesebben sikoltva kiszaladt volna a fülkéből, de tudta, hogy ezzel csak magára vonja a személyzet figyelmét., és nevetségesé teszi magát.
Hiszen egy épeszű asszony csak nem vész össze egy dúsgazdag, jóképű férfival, aki kitüntette őt azzal, hogy feleségül vette.
Felállt, és megsemmisítő tekintett vetett férjére. Rob a hátán feküdt, kezét a feje alá tette, és tökéletesen nyugodtnak látszott.
- A hosszú repülőút nagyon unalmas tud lenni. Ha esetleg meggondolod magad, ébressz föl! - vigyorgott, és behunyta a szemét.
A repülőtérről Tom bevitte Krist és Robot a Central Park közelébe, és megállt egy ház előtt. Kris még mindig alig tudta felfogni, hogy akarata ellenére New Yorkba vitték. Külön bosszantotta, hogy milyen kevés az akarat ereje, ha Robról van szó.
Mindketten hallgatásba burkolóztak, ahogy beléptek az épületbe és beszálltak a liftbe. A szűk helyen már kezdett elviselhetetlen válni a feszültség, amikor Kris megszólalt:
- Azt hittem, hogy Tom elkísér minket!
- Nem, neki saját lakása van itt. Holnap reggel azonban vissza jön.
- Nagyon sok időt tölt veled. Mi a munkája tulajdonképpen?
- Közeli barátom, akiben megbízhatom. Ő a biztonsági főnököm.
- Úgy érted a testőröd? De hiszen ez nevetséges!
- Egyáltalán nem. Néha terhes, de az én világomban szükséges. Sikeres üzletember vagyok. Elő szokott fordulni, hogy egy versenytárs meg akarja akadályozni egy szerződés aláírását, vagy egy csalónak sürgősen pénzre van szüksége. Tom nyitva tartja a szemét, és a fülét, s azonnal értesít, ha valami veszély fenyeget. Egyébként az eljegyzésünk óta neked is van testőröd!
- Úgy érted, hogy valaki állandóan figyel? Ezt én nem akarom! Nem hagyom, hogy leselkedjenek utánam!
Rob megvonta a vállát.
- Tom munkatársai elsőrangúak, és nagyon tapintatosak. Biztosíthatlak, hogy észre sem veszed. Mivel nagyon gazdag vagyok, emberrablók céltáblája lehetsz.
- Az emberrablásban pedig te szakértő vagy.
- Hagy már ezt! Most már úgyis itt vagy. A biztonsági intézkedésekről pedig nem vitatkozunk. Megérteted?
- Tökéletesen - felelte Kris hűvösen, de közben az gondolta, semmiképpen sem fogja tűrni, hogy ennyire korlátozzák a szabadságát.
Ahogy kiszálltak a felvonóból, végig mentek egy folyosón, és megálltak egy kétszárnyú ajtó előtt.
- Ez az új otthonod - mondta Rob.
Mihelyt beléptek, Rob bemutatta feleségét a gondnokházaspárnak, Marianak és Phillipnek.
- Maria majd mindent megmutat neked. Nekem most dolgoznom kell- közölte.
- Várj egy pillanatra! Szeretném megnézni a leveleimet. Lehetne, hogy használjam a te géped?
- Arra nincs szükség holnap hozatok neked egyet.
- Addig is telefonon felhívnám Anyut.
- Ne feledkezz meg az időeltolódásról! Londonban már tizenegy óra van. Nem hiszem, hogy ilyenkor örülne a hívásodnak.
- Ó, erre tényleg nem gondoltam.
- Akkor később a vacsoránál találkozunk.
Maria megmutattat Krisnek a lakást. Volt benne egy óriási nappali egy kitűnően berendezett konyha, mellette egy ebédlő, egy nagy hálószoba és egy abból nyíló fényűző fürdőszoba, télikert, könyvtárszoba és három, zuhanyzóval ellátott vendégszoba. A nappaliból egy üvegfal lélegzetelállító kilátást nyújtott New Yorkra.
Miután mindent megnéztek, Maria kávét hozott.
Kris lezuhanyzott, aztán tetőtől talpig fehérbe öltözött. Fehér csipke fehérneműt vett fel, bő, puha nadrágot és hozzá ezüstszállal hímzett selyemblúzt. A nászútra hozott ruhatára eléggé korlátozott volt, és általában merészebb, mint a szokásos holmija. A hétköznapi életben kényelmesen szeretett öltözni, de a férje kedvéért a mézeshetekre igyekezett nőies és csábító darabokat összeválogatni.
Jaj, milyen ostoba is volt! És még most is az. Különben nem itt lenne hanem Londonban.
Eleinte a vacsoránál is feszült hallgatás uralkodott, míg végre Rob meg nem jegyezte:
- A holnap délelőttöt szabaddá tettem, hogy valamit meg tudjak neked mutatni a városból.
- nem szükséges. Tom bizonyára gondoskodik arról, hogy el ne tévedjek - felelte epésen Kris, aki még mindig dühös volt az "elrablás" és a testőr miatt.
- Hagyd ezt abba! - mondta a férfi némileg bosszúsan - Holnap délelőtt együtt megyünk várost nézni. Elég sokáig maradunk itt, így lesz még éppen elég időd az egyéni felfedezőutakra.
- Miért lenne ahhoz kedvem, amikor egyáltalán nem is akartam idejönni?
- Azért, mert mint a feleségem annyi időt fogsz itt tölteni, mint én. Most éppen egy jelentős vállalat átvételével foglalkozom. Rövidesen lezáródnak a tárgyalások. Nagyon bízom a munkatársaimban, de a legkisebb hiba egy vagyonba kerülhet nekem. Ezért kell mindennel személyesen foglalkoznom.
- Értem. Ez természetesen sokkal fontosabb, mint az én kutatásaim, amelyek neked semmi hasznot nem hoznak.
- Legyél már őszinte! A te munkád érdekes ugyan, de nem az életed legfontosabb része. Tudom, hogy három expedícióban vettél részt a Földközi tengeren, de a legtöbb időt Londonban, a könyvtárakban és múzeumokban való kutatással töltöd.
Kris sértetten egyenesedett ki.
- Honnan tudod te mindezt?
- Ellenőriztettelek.
- Hát persze! Milyen ostoba is vagyok! Elfelejtettem, hogy nyomoztattál utánunk. És erre még most már meg is figyeltet.
- Veszélyes, ha nem veszed tudomásul a valóságot. New Yorkban vagy, akár tetszik, akár nem, egy veszélyes nagyvárosban, amely teljesen ismeretlen számodra.Ezért szorulsz védelemre.
- Nem tudnék tartósan itt élni.Itt túlságosan lázas a tempó.
- Nem is kell állandóan itt lenned. A fő irodám ugyan itt van, de az állandó lakhelyem a perui birtokom. Az biztosan tetszeni fog neked.
- Kétlem, amíg te is ott vagy- Kris hirtelen felállt - Már eleget ettem. Most lefekszem, mégpedig egyedül.
Éppen ki akart menni az ajtón, amikor Rob átkarolta a derekát, és megállította.
- Dühös vagy rám, mert az akaratod ellenére idehoztalak. Ez világos. Tudnod kell azonban, hogy az én türelmem sem végtelen. - Rob Kris szájára tapasztotta az ajkát, és vadul megcsókolta. - Ez csak egy kis előzetes volt - mormolta.
Kris a férfi sötéten parázsló szemébe nézett, és egészen elgyengült. Akarat nélküli báb vagy! - szidta magát.
Alighogy a magánrepülőgép elindult Athénból, Rob letelepedett egy asztalhoz, kinyitotta a laptopját, és semmi másra nem figyelt.
Jhon a légi kísérő kávéval kínálta Krist, és hozott neki néhány folyóiratot. Kris egy darabig elcsevegett a rokonszenves fiúval, aztán átlapozta az újságot.Az egyikben talált egy érdekes cikket egy egyiptomi régészeti leletről. Ezt nagy figyelemmel áttanulmányozta, aztán behunyta a szemét, és szabad folyást engedett a gondolatainak.
Vajon helyes volt ragaszkodni ahhoz, hogy visszatérjen Londonba? Tulajdonképpen nincs felkészülve arra, hogy találkozzon a szüleivel. Mindketten túlságosan jól ismerik. Rögtön rájönnének, hogy valami nincs rendben a házassága körül. Célszerű lenn egyelőre nem kerülni a szemük elé. Jót is tenne néhány nap egyedül töltött nap, gondolta, aztán elszunnyadt.
Amikor egy idő múlva újra kinyitotta szemét, megjelent Jhon, és megkérdezte, hogy mit kíván ebédre.
- De hiszen már mindjárt leszállunk - felelte zavartan és az órájára pillantott. Általában négy óráig szokott tartani az út, és már majdnem ennyi ideje voltak a levegőben.
- Még csak a fele utat tettük meg.
- A fele utat hova? - döbbent meg Kris.
- New Yorkba. Ugyanis...
- Majd én elmagyarázom - szólt közbe Rob. Karon fogta Krist és felsegítette az ülésről. - Nézzünk egy kicsit körül a gépen!
- Micsoda szemtelenség! Hogy merészelted ezt tenni? Te arcátlan, hazug...
Kris nem jutott tovább, mert Rob a szájára szorított az ajkát, és olyan szenvedélyesen megcsókolta, hogy Kris alig kapott levegőt.
Végül Rob felemelte a fejét.
- Csak nem gondoltad komolyan, hogy előírhatod nekem mit tegyek? Ez még egyetlen egy nőnek sem sikerült. És ezután sem fog.
Időbe került mire Kris egyáltalán szóhoz jutott.
- Ezt nem teheted! Hiszem ez emberrablás!
- Már megtettem bele kell törődnöd. - Rob átkarolta a Kris derekát, és bevezette a gép hátuljában lévő helységbe, ahol egy francia ágy és egy zuhanyfülke helyezkedett el.
Ahogy az ajtó becsukódott mögöttük Krisből elemi erővel tört ki a harag:
- Te átkozott hazug gazember! Azt mondtad...
Rob magához húzta, és nevetve lenyomta az ágyra. Ajkával izgatóan cirógatta az asszony száját, míg kezével a keblét simogatta. Kris elkeseredetten küzdött a fellángoló vágy ellen, amelyet a férfi minden mozdulata keltett.
- Bőven van időnk. Mit szólnál egy pásztorórácskához a felhők között? - nevetett Rob.
Krist végsőkig feldühítette, hogy a férjét láthatólag mulattatja a helyzet. Lefejtette a kezét a kebléről, hátat fordított, és megigazította a ruháját. Legszívesebben sikoltva kiszaladt volna a fülkéből, de tudta, hogy ezzel csak magára vonja a személyzet figyelmét., és nevetségesé teszi magát.
Hiszen egy épeszű asszony csak nem vész össze egy dúsgazdag, jóképű férfival, aki kitüntette őt azzal, hogy feleségül vette.
Felállt, és megsemmisítő tekintett vetett férjére. Rob a hátán feküdt, kezét a feje alá tette, és tökéletesen nyugodtnak látszott.
- A hosszú repülőút nagyon unalmas tud lenni. Ha esetleg meggondolod magad, ébressz föl! - vigyorgott, és behunyta a szemét.
A repülőtérről Tom bevitte Krist és Robot a Central Park közelébe, és megállt egy ház előtt. Kris még mindig alig tudta felfogni, hogy akarata ellenére New Yorkba vitték. Külön bosszantotta, hogy milyen kevés az akarat ereje, ha Robról van szó.
Mindketten hallgatásba burkolóztak, ahogy beléptek az épületbe és beszálltak a liftbe. A szűk helyen már kezdett elviselhetetlen válni a feszültség, amikor Kris megszólalt:
- Azt hittem, hogy Tom elkísér minket!
- Nem, neki saját lakása van itt. Holnap reggel azonban vissza jön.
- Nagyon sok időt tölt veled. Mi a munkája tulajdonképpen?
- Közeli barátom, akiben megbízhatom. Ő a biztonsági főnököm.
- Úgy érted a testőröd? De hiszen ez nevetséges!
- Egyáltalán nem. Néha terhes, de az én világomban szükséges. Sikeres üzletember vagyok. Elő szokott fordulni, hogy egy versenytárs meg akarja akadályozni egy szerződés aláírását, vagy egy csalónak sürgősen pénzre van szüksége. Tom nyitva tartja a szemét, és a fülét, s azonnal értesít, ha valami veszély fenyeget. Egyébként az eljegyzésünk óta neked is van testőröd!
- Úgy érted, hogy valaki állandóan figyel? Ezt én nem akarom! Nem hagyom, hogy leselkedjenek utánam!
Rob megvonta a vállát.
- Tom munkatársai elsőrangúak, és nagyon tapintatosak. Biztosíthatlak, hogy észre sem veszed. Mivel nagyon gazdag vagyok, emberrablók céltáblája lehetsz.
- Az emberrablásban pedig te szakértő vagy.
- Hagy már ezt! Most már úgyis itt vagy. A biztonsági intézkedésekről pedig nem vitatkozunk. Megérteted?
- Tökéletesen - felelte Kris hűvösen, de közben az gondolta, semmiképpen sem fogja tűrni, hogy ennyire korlátozzák a szabadságát.
Ahogy kiszálltak a felvonóból, végig mentek egy folyosón, és megálltak egy kétszárnyú ajtó előtt.
- Ez az új otthonod - mondta Rob.
Mihelyt beléptek, Rob bemutatta feleségét a gondnokházaspárnak, Marianak és Phillipnek.
- Maria majd mindent megmutat neked. Nekem most dolgoznom kell- közölte.
- Várj egy pillanatra! Szeretném megnézni a leveleimet. Lehetne, hogy használjam a te géped?
- Arra nincs szükség holnap hozatok neked egyet.
- Addig is telefonon felhívnám Anyut.
- Ne feledkezz meg az időeltolódásról! Londonban már tizenegy óra van. Nem hiszem, hogy ilyenkor örülne a hívásodnak.
- Ó, erre tényleg nem gondoltam.
- Akkor később a vacsoránál találkozunk.
Maria megmutattat Krisnek a lakást. Volt benne egy óriási nappali egy kitűnően berendezett konyha, mellette egy ebédlő, egy nagy hálószoba és egy abból nyíló fényűző fürdőszoba, télikert, könyvtárszoba és három, zuhanyzóval ellátott vendégszoba. A nappaliból egy üvegfal lélegzetelállító kilátást nyújtott New Yorkra.
Miután mindent megnéztek, Maria kávét hozott.
Kris lezuhanyzott, aztán tetőtől talpig fehérbe öltözött. Fehér csipke fehérneműt vett fel, bő, puha nadrágot és hozzá ezüstszállal hímzett selyemblúzt. A nászútra hozott ruhatára eléggé korlátozott volt, és általában merészebb, mint a szokásos holmija. A hétköznapi életben kényelmesen szeretett öltözni, de a férje kedvéért a mézeshetekre igyekezett nőies és csábító darabokat összeválogatni.
Jaj, milyen ostoba is volt! És még most is az. Különben nem itt lenne hanem Londonban.
Eleinte a vacsoránál is feszült hallgatás uralkodott, míg végre Rob meg nem jegyezte:
- A holnap délelőttöt szabaddá tettem, hogy valamit meg tudjak neked mutatni a városból.
- nem szükséges. Tom bizonyára gondoskodik arról, hogy el ne tévedjek - felelte epésen Kris, aki még mindig dühös volt az "elrablás" és a testőr miatt.
- Hagyd ezt abba! - mondta a férfi némileg bosszúsan - Holnap délelőtt együtt megyünk várost nézni. Elég sokáig maradunk itt, így lesz még éppen elég időd az egyéni felfedezőutakra.
- Miért lenne ahhoz kedvem, amikor egyáltalán nem is akartam idejönni?
- Azért, mert mint a feleségem annyi időt fogsz itt tölteni, mint én. Most éppen egy jelentős vállalat átvételével foglalkozom. Rövidesen lezáródnak a tárgyalások. Nagyon bízom a munkatársaimban, de a legkisebb hiba egy vagyonba kerülhet nekem. Ezért kell mindennel személyesen foglalkoznom.
- Értem. Ez természetesen sokkal fontosabb, mint az én kutatásaim, amelyek neked semmi hasznot nem hoznak.
- Legyél már őszinte! A te munkád érdekes ugyan, de nem az életed legfontosabb része. Tudom, hogy három expedícióban vettél részt a Földközi tengeren, de a legtöbb időt Londonban, a könyvtárakban és múzeumokban való kutatással töltöd.
Kris sértetten egyenesedett ki.
- Honnan tudod te mindezt?
- Ellenőriztettelek.
- Hát persze! Milyen ostoba is vagyok! Elfelejtettem, hogy nyomoztattál utánunk. És erre még most már meg is figyeltet.
- Veszélyes, ha nem veszed tudomásul a valóságot. New Yorkban vagy, akár tetszik, akár nem, egy veszélyes nagyvárosban, amely teljesen ismeretlen számodra.Ezért szorulsz védelemre.
- Nem tudnék tartósan itt élni.Itt túlságosan lázas a tempó.
- Nem is kell állandóan itt lenned. A fő irodám ugyan itt van, de az állandó lakhelyem a perui birtokom. Az biztosan tetszeni fog neked.
- Kétlem, amíg te is ott vagy- Kris hirtelen felállt - Már eleget ettem. Most lefekszem, mégpedig egyedül.
Éppen ki akart menni az ajtón, amikor Rob átkarolta a derekát, és megállította.
- Dühös vagy rám, mert az akaratod ellenére idehoztalak. Ez világos. Tudnod kell azonban, hogy az én türelmem sem végtelen. - Rob Kris szájára tapasztotta az ajkát, és vadul megcsókolta. - Ez csak egy kis előzetes volt - mormolta.
Kris a férfi sötéten parázsló szemébe nézett, és egészen elgyengült. Akarat nélküli báb vagy! - szidta magát.
2011. április 30., szombat
21. rész 2.fele
Sziasztok! Na itt vagyok teljesen veletek. Gyógyszerekkel kezelnek és jobban érzem magam és hiányoztok ti is meg az írás is. Szóval most már vissza térünk a régi szokásokhoz, hogy hetente lesz egy-egy friss! Ez a rendszer május 9-től áll teljesen vissza mert jövőhéten van pár vizsgám ami fontos és nem tudom lesz e időm begépelni! Jah és jó olvasást!
becca20
A nászútnak ez az utolsó hete Kris minden várakozásának megfelelt, noha tudta, hogy a boldogságuk csupán színlelt,minden másodpercét kiélvezte. Meg volt győződve, hogy soha más férfit így nem tudna szeretni, mint Robot. Ebben a bizonyosságban száműzött minden kellemetlen gondolatot. Érzéki gyönyörökkel teli hetet remélt, és ez a vágya teljesült.
- Mit akarsz az utolsó napunkon csinálni? - kérdezte Rob.
Kris felállt, s a kávéscsészével a kezében kinézett a kertekre és a tengerre.
- Gondoltam, úszom egy kicsit a medencében, aztán összecsomagolok.
Rob gyönyörködve nézte a feleségét. Egészen kivirult, ragyog, mint a napsugár. Mindenkihez, akivel csak találkozott, rendkívül kedves volt,és a sziget minden lakosa a szívébe zárta. Ahogy Rob előre látta, összes vitájuk feledésbe merült. Tulajdonképpen ez volt élete legszebb hete. Tökéletesen összeilletek az ágyban és azon kívül is. Kris most barackszínű bikinit viselt, és hozzá egy áttetsző szárongot, amelyet keble között megcsomózott. Robnak elég volt ránéznie, hogy izgalomba jöjjön. Úgy találta, hogy a felesége tapasztalan létére meglepően csábítóan tud öltözködni. Persze , amíg csak ő látja, nagyon helyesen teszi.
-...azután az lesz a legjobb, ha megveszem a repülőjegyet.
Rob úgy elmerült gondolataiban és a gyönyörködésben, hogy alig hallotta a felesége szavait. Az utolsó mondatnál azonban felriadt.
- Nem szükséges, én már mindent elintéztem. A helikopter holnap reggel értünk jön, és elvisz Athénba, ahol a magánrepülőgépem vár.
Kris meglepetten fordult felé.
- Azt hittem, hogy üzleti ügyben New Yorkba kell utaznod.
- Úgy is van.
- Nekem viszont kedden Londonban kell lennem. Megegyeztem az oceanográfiai múzeummal, hogy a kutatásim céljára betekintés engednek fontos dokumentumokba. Hiszen azt mondtad, hogy folytathatom a munkámat.
Rob arca elkomorult.
- Igen, azt mondtam. De nem voltál még a londoni lakásomban, és első alkalommal be kell téged mutatnom a biztonsági embereknek meg a személyzetnek. Sokkal célszerűbb lenne, ha elhalasztanád a kutatásodat eddig, amíg együtt visszamegyünk Londonba. New York tetszeni fog neked. Amíg én dolgozom, te vásárolgathatsz.
Ez a válasz elkedvtelenítette Krist. Élvezte a napfényes nappalokat és az érzéki gyönyörökkel teli éjszakákat. Sokat nevettek együtt, és sokat beszélgette komolyan. Ennek kapcsán Kris megtudta, hogy Robban milyen érzések keringtek a családjával kapcsolatban és, hogy mennyire szereti nővérét és anyját. A nővére elvileg 20 évesen jött össze az ő apjával nem sokkal az után, hogy az apjuk Richard Pattinson meghalt és nem sokkal később teherbe is esett tőle sajnos a történet vetéléssel végződött. Mindennek már 15 éve.Nagyon régen volt de annyira ismeri az apját, hogy tudja nem tett ilyet. Rob azt is elmesélte neki, hogy a szanatóriumban azt is megállapították, hogy a lánynak Apa kompleszusa van. Kris nem akart el hinni ezt történetet. Bizonyos mértékig ez megmagyarázta, miért volt olyan fontos, hogy Kris a Pattinson nevet viselje. Noha Kris most már egy kicsit jobban értette a férje mozgatórugóit, azért nem tudta megbocsátani, azt hogy miért vette őt feleségül.
- Semmi kedvem sincs egész nap vásárolgatni - felelte végül - És nagyon jól ellakhatom a saját lakásomban nem értem miért kellene hozzád költöznöm most azonnal.
- Mert a feleségem vagy. Kész!
- Lehet, hogy a feleséged vagyok, de nem a tulajdonod! Kész! - vetette oda flegmán.
Rob szemei dühről árulkodtak.
- Nem lehetsz a tulajdonom mert nem vagy tárgy és kérlek ne alacsonyítsd le magad, hogy ezt állítod magadról - sziszegte Kris felé.
- Nem alacsonyítom le magam!
Rob megragadta Kris kezét és magához húzta.
- Drága kincsem nem lakhatsz sem a saját lakásodban sem anyádéknál és ennek egyetlen egy oka van! Neked melletted van a helyem és kész!
- Ne aggódj, nem fogom nekik elárulni, hogy valójában miért vettél feleségül. Semmi értelme, hogy felizgassam őket az apámról szóló hazugságaiddal. Most pedig először megvesszem a repülőjegyemet, aztán úszni megyek - rántotta ki magát Rob öleléséből.
- Nem! - Rob gyorsan elkapta a csuklóját. Zavarba ejtette és feldühítette, hogy felesége a legnagyobb egyetértésben eltöltött hét után újra ellenszegül - Nem hazudtam , és van a birtokomban egy levél ami ezt bizonyítja az állításomat.
- Csak akkor hiszem, ha látom.
- Hinni fogsz nekem - biztosította gorombán Rob.
Kris megvonta a vállát.
- Talán a nővéred hazudott - mondta szándékosan bántóan. Akármennyire fájt is neki, törésre akarta vinni a dolgot - Végül is aligha lehetett szent, 20 évesen házasságon kívüli gyereket várt.
A férfi szemében harag villant fel. Aztán magához húzta Krist, és vadul megcsókolta. Inkább büntetésből, mint szenvedélyből.
- Mi az ördög ütött beléd? Azt hittem...
- Mit hittél? Azt, hogy az ágyban felmutatott képességeid elfeledtetik, miért vettél feleségül? Sajnálom, de azt nem felejtettem el, és nem is fogom soha. Udvariasságot és házaséletet kívántál tőlem. Azt meg is kapod, de sem többet, sem kevesebbet. Kedden Londonban kell lennem, hogy folytathassam a munkámat.
Rob elengedte, hátrált egy lépést, és egy pillanatig némán nézte. Aztán elmosolyodott.
- Természetesen igazad van, de mindenképpen össze kell egyeztetnünk az időbeosztásunkat. Nem szeretnék önmegtartóztató férj lenni -Kris összerándult, ahogy a férfi kinyújtotta a karját, de az csak egy hajtincset simított el a homlokából. - Menj csak nyugodtan úszni! Egy alkalmazott becsomagolja a holmidat, és a jegyvásárlással sem kell törődnöd. Elhelyezlek a Londoni lakásomban, aztán holnap reggel onnan megyek tovább Amerikába. Ebéd után indulunk is.
- Komolyan mondod?
- Hát persze. A mézesheteknek már úgyis vége. Nincs semmi értelme, hogy még egy éjszakára maradjunk.
- Köszönöm.
- Később majd kellőképpen megköszönheted, most azonban fel kell hívnom a pilótát.
Az ebédet a verandán tálalták. Rob azonban csak megüzente, hogy még dolgoznia kell, és Kris legyen egy óra múlva indulásra kész.
Kris másodpercre pontosan a kitűzött időpontban jött le a lépcsőn. Azt a kék kosztümöt viselte, amelyben elindult a nászútra. Mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta.
Rob az előcsarnokban várta. Az egyik kezében laptop volt, a másikkal mobilt tartott a füléhez. Könnyű, testre szabott öltönyt viselt, és érezni lehetett a viselkedésében valami feszültséget.
Amint meghallotta felsége lépteit, a márványlépcső felé fordult. Lelki szemei előtt látta Krist, ahogyan az esküvőjük napján, ugyanebben az öltözetben lejön Deveral Hall ősrégi lépcsőin. Akkor fénylett a szeme a boldogságtól, és sugárzóan mosolygott rá.
Rob csak most döbbent rá, mekkora változáson ment keresztül a felesége. A szeretkezés továbbra is csodálatos volt vele, de a nászéjszakájuk óta már nem látta azt a felhőtlen boldogságot a szemében, és nem hallotta többé a túláradó szerelmi vallomásokat.
Nem mintha mindez különösképpen számítana, gondolta végül. Kris az ő nevét viseli, és ezzel elérte a célját. Odalépet a lépcső aljához.
- Nagyszerű, hogy ilyen pontos vagy. - Ebben a pillanatban őrült ötlete támadt, és alig tudta leplezni a mosolyát. - A helikopter már vár.
becca20
A nászútnak ez az utolsó hete Kris minden várakozásának megfelelt, noha tudta, hogy a boldogságuk csupán színlelt,minden másodpercét kiélvezte. Meg volt győződve, hogy soha más férfit így nem tudna szeretni, mint Robot. Ebben a bizonyosságban száműzött minden kellemetlen gondolatot. Érzéki gyönyörökkel teli hetet remélt, és ez a vágya teljesült.
- Mit akarsz az utolsó napunkon csinálni? - kérdezte Rob.
Kris felállt, s a kávéscsészével a kezében kinézett a kertekre és a tengerre.
- Gondoltam, úszom egy kicsit a medencében, aztán összecsomagolok.
Rob gyönyörködve nézte a feleségét. Egészen kivirult, ragyog, mint a napsugár. Mindenkihez, akivel csak találkozott, rendkívül kedves volt,és a sziget minden lakosa a szívébe zárta. Ahogy Rob előre látta, összes vitájuk feledésbe merült. Tulajdonképpen ez volt élete legszebb hete. Tökéletesen összeilletek az ágyban és azon kívül is. Kris most barackszínű bikinit viselt, és hozzá egy áttetsző szárongot, amelyet keble között megcsomózott. Robnak elég volt ránéznie, hogy izgalomba jöjjön. Úgy találta, hogy a felesége tapasztalan létére meglepően csábítóan tud öltözködni. Persze , amíg csak ő látja, nagyon helyesen teszi.
-...azután az lesz a legjobb, ha megveszem a repülőjegyet.
Rob úgy elmerült gondolataiban és a gyönyörködésben, hogy alig hallotta a felesége szavait. Az utolsó mondatnál azonban felriadt.
- Nem szükséges, én már mindent elintéztem. A helikopter holnap reggel értünk jön, és elvisz Athénba, ahol a magánrepülőgépem vár.
Kris meglepetten fordult felé.
- Azt hittem, hogy üzleti ügyben New Yorkba kell utaznod.
- Úgy is van.
- Nekem viszont kedden Londonban kell lennem. Megegyeztem az oceanográfiai múzeummal, hogy a kutatásim céljára betekintés engednek fontos dokumentumokba. Hiszen azt mondtad, hogy folytathatom a munkámat.
Rob arca elkomorult.
- Igen, azt mondtam. De nem voltál még a londoni lakásomban, és első alkalommal be kell téged mutatnom a biztonsági embereknek meg a személyzetnek. Sokkal célszerűbb lenne, ha elhalasztanád a kutatásodat eddig, amíg együtt visszamegyünk Londonba. New York tetszeni fog neked. Amíg én dolgozom, te vásárolgathatsz.
Ez a válasz elkedvtelenítette Krist. Élvezte a napfényes nappalokat és az érzéki gyönyörökkel teli éjszakákat. Sokat nevettek együtt, és sokat beszélgette komolyan. Ennek kapcsán Kris megtudta, hogy Robban milyen érzések keringtek a családjával kapcsolatban és, hogy mennyire szereti nővérét és anyját. A nővére elvileg 20 évesen jött össze az ő apjával nem sokkal az után, hogy az apjuk Richard Pattinson meghalt és nem sokkal később teherbe is esett tőle sajnos a történet vetéléssel végződött. Mindennek már 15 éve.Nagyon régen volt de annyira ismeri az apját, hogy tudja nem tett ilyet. Rob azt is elmesélte neki, hogy a szanatóriumban azt is megállapították, hogy a lánynak Apa kompleszusa van. Kris nem akart el hinni ezt történetet. Bizonyos mértékig ez megmagyarázta, miért volt olyan fontos, hogy Kris a Pattinson nevet viselje. Noha Kris most már egy kicsit jobban értette a férje mozgatórugóit, azért nem tudta megbocsátani, azt hogy miért vette őt feleségül.
- Semmi kedvem sincs egész nap vásárolgatni - felelte végül - És nagyon jól ellakhatom a saját lakásomban nem értem miért kellene hozzád költöznöm most azonnal.
- Mert a feleségem vagy. Kész!
- Lehet, hogy a feleséged vagyok, de nem a tulajdonod! Kész! - vetette oda flegmán.
Rob szemei dühről árulkodtak.
- Nem lehetsz a tulajdonom mert nem vagy tárgy és kérlek ne alacsonyítsd le magad, hogy ezt állítod magadról - sziszegte Kris felé.
- Nem alacsonyítom le magam!
Rob megragadta Kris kezét és magához húzta.
- Drága kincsem nem lakhatsz sem a saját lakásodban sem anyádéknál és ennek egyetlen egy oka van! Neked melletted van a helyem és kész!
- Ne aggódj, nem fogom nekik elárulni, hogy valójában miért vettél feleségül. Semmi értelme, hogy felizgassam őket az apámról szóló hazugságaiddal. Most pedig először megvesszem a repülőjegyemet, aztán úszni megyek - rántotta ki magát Rob öleléséből.
- Nem! - Rob gyorsan elkapta a csuklóját. Zavarba ejtette és feldühítette, hogy felesége a legnagyobb egyetértésben eltöltött hét után újra ellenszegül - Nem hazudtam , és van a birtokomban egy levél ami ezt bizonyítja az állításomat.
- Csak akkor hiszem, ha látom.
- Hinni fogsz nekem - biztosította gorombán Rob.
Kris megvonta a vállát.
- Talán a nővéred hazudott - mondta szándékosan bántóan. Akármennyire fájt is neki, törésre akarta vinni a dolgot - Végül is aligha lehetett szent, 20 évesen házasságon kívüli gyereket várt.
A férfi szemében harag villant fel. Aztán magához húzta Krist, és vadul megcsókolta. Inkább büntetésből, mint szenvedélyből.
- Mi az ördög ütött beléd? Azt hittem...
- Mit hittél? Azt, hogy az ágyban felmutatott képességeid elfeledtetik, miért vettél feleségül? Sajnálom, de azt nem felejtettem el, és nem is fogom soha. Udvariasságot és házaséletet kívántál tőlem. Azt meg is kapod, de sem többet, sem kevesebbet. Kedden Londonban kell lennem, hogy folytathassam a munkámat.
Rob elengedte, hátrált egy lépést, és egy pillanatig némán nézte. Aztán elmosolyodott.
- Természetesen igazad van, de mindenképpen össze kell egyeztetnünk az időbeosztásunkat. Nem szeretnék önmegtartóztató férj lenni -Kris összerándult, ahogy a férfi kinyújtotta a karját, de az csak egy hajtincset simított el a homlokából. - Menj csak nyugodtan úszni! Egy alkalmazott becsomagolja a holmidat, és a jegyvásárlással sem kell törődnöd. Elhelyezlek a Londoni lakásomban, aztán holnap reggel onnan megyek tovább Amerikába. Ebéd után indulunk is.
- Komolyan mondod?
- Hát persze. A mézesheteknek már úgyis vége. Nincs semmi értelme, hogy még egy éjszakára maradjunk.
- Köszönöm.
- Később majd kellőképpen megköszönheted, most azonban fel kell hívnom a pilótát.
Az ebédet a verandán tálalták. Rob azonban csak megüzente, hogy még dolgoznia kell, és Kris legyen egy óra múlva indulásra kész.
Kris másodpercre pontosan a kitűzött időpontban jött le a lépcsőn. Azt a kék kosztümöt viselte, amelyben elindult a nászútra. Mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta.
Rob az előcsarnokban várta. Az egyik kezében laptop volt, a másikkal mobilt tartott a füléhez. Könnyű, testre szabott öltönyt viselt, és érezni lehetett a viselkedésében valami feszültséget.
Amint meghallotta felsége lépteit, a márványlépcső felé fordult. Lelki szemei előtt látta Krist, ahogyan az esküvőjük napján, ugyanebben az öltözetben lejön Deveral Hall ősrégi lépcsőin. Akkor fénylett a szeme a boldogságtól, és sugárzóan mosolygott rá.
Rob csak most döbbent rá, mekkora változáson ment keresztül a felesége. A szeretkezés továbbra is csodálatos volt vele, de a nászéjszakájuk óta már nem látta azt a felhőtlen boldogságot a szemében, és nem hallotta többé a túláradó szerelmi vallomásokat.
Nem mintha mindez különösképpen számítana, gondolta végül. Kris az ő nevét viseli, és ezzel elérte a célját. Odalépet a lépcső aljához.
- Nagyszerű, hogy ilyen pontos vagy. - Ebben a pillanatban őrült ötlete támadt, és alig tudta leplezni a mosolyát. - A helikopter már vár.
2011. április 22., péntek
21. rész 1. fele
Egy pici fejezet nektek tőlem! becca20
Bizonyára ez az egyetlen ígéret, amelyet a nőkkel szemben sohasem szeg meg, gondolta Kris.
Kihajolt a korláton, és visszagondolt a templomban tett esküre. Mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta. Neki szent volt a házzasági eskü, Rob számára viszont csupán eszköz a célja eléréséhez. Amit a férje az egykori szeretőiről mondott, ha egyáltalán csakugyan egykorinak lehet őket nevezni, azt Kris egy pillanatig sem hitte. Robban nagyon erős az érzékiség, s ha ő elutasítaná, bizonyára habozás nélkül szeretkezne valaki mással. Ettől a gondolattól nagyon elszomorodott, de egy ötlete is támadt.
Rob hihetetlenül gazdag,mégis elmulasztotta, hogy házassági szerződést kössenek. Bizonyára azt hitte, hogy nem szükséges, hiszen fényűző életmódot biztosít a feleségének, és férfiúi képességeivel is magához tudja láncolni.
Annak viszont csekély a valószínűsége, hogy Rob hűséges marad. Mindkettőjük hivatása azzal jár, hogy világ legkülönbözőbb részeire kell utazniuk, így sokat lesznek egymástól távol. Neki elég a férje egyetlen félrelépéséről értesülnie, hogy elválhasson. És ebben az esetben legalább annyi végkielégítést követelhet, hogy hozzátartozói soha többé ne érezhessék fenyegetve maguk.
Ez a gondolkozás ugyan cseppet sem illet hozzá, de úgy látszik, ragadt már rá valami a férje észjárásából.
Talán példát kellene venni Robról, és a szigeten töltött idő alatt ki kellene élnie újonnan felfedezte érzékiségét. Rob fejtegetései szerint úgyis csupán az érzéki vágy köti össze őket, az pedig bármikor kialudhat. Ha egy hét leforgása után testileg tökéletesen kielégült, talán le tudja győzni a férje iránt érzett vágyat, vagy legalábbis jobban tud uralkodni rajta. Igen, a nászút utolsó hete legyen az érzékek ünnepe, ha a házassága teljes csőd is.
Kris rövidnadrágban és pólóban kilépett a verandára. A megterített asztal arról tanúskodott, hogy Rob már reggelizett. Már több mint egy órája felkelt, hogy fontos telefonjait elintézze. Kris nem tudta, hogy mos hol lehet. A mellvédhez lépett, és gyönyörködött a kilátásban. A villa egy domb tetején állt, s egy csodaszép öbölre nézett. Színpompásan virágzó kertek nyúltak le a part fehér homokjáig, amely mögött sötétzölden csillogott a tenger.
Kris tudta, hogy a hegyfok mögött egy kis halászfalu és egy hozzá tartozó kikötő bújik meg, hiszen előző délután ott horgonyoztak le. Innen föntről azonban úgy látszott, mintha rajtuk kívül nem is lenne ember a földön.
Egy kar kulcsolódott a derekára, és magához húzta.
- Nos? Tetszik a házam? - suttogta Rob felesége fülébe.
- Az nem kifejezés! Valóságos paradicsom! - Legalábbis az lenne más körülmények között, gondolta szomorúan.
A villa valóban csodaszép volt. A földszinten egy kör alakú előcsarnokból márványlépcső vezetett az emeletre. A két szinten összesen öt hálószoba, három szalon és egy könyvtárszoba volt. Mindezt az alagsorban testedzésre és szórakozásra szolgáló helységek egészítették ki. A négyfős személyzet gondoskodott róla, hogy minden olajozottan menjen. Egy egész csapat kertész dolgozott azon, hogy a teraszosan kialakított park és a hatalmas úszómedence kifogástalan állapotban legyen.
- Akkor jó. És mit akarsz ma csinálni?
- Szeretnék körül nézni a környéken, úszni a tengerben. Eddig még csak a kikötőt és a házat láttam.
- A kívánságod parancs.
Fél óra múlva nyitott terepjáróban hajtottak egy keskeny ösvényen. Rob csupán rövidnadrágot viselt, Kris pedig bekente magát napvédő krémmel, és ellenzős sapkát tett a fejére.
A kikötőben Rob váratlanul megállt, kiugrott a kocsiból és kiemelte Krist.
- Először is meghívlak a világ legjobb kávéjára, csak a házvezetőnőm meg ne hallja.
Letelepedtek egy kis utcai kávézóban egy rozoga asztalhoz. Azonnal kijött a tulajdonos, és szívélyes öleléssel üdvözölte Robot. Kris meglepve figyelte a jelenetet. Szívmelengető volt hallgatni, ahogy Rob görögül beszél, és látni, milyen jól érzi magát ebben a környezetben.
A kávét apró, édes süteményekkel tálalták, és ahogy ott ültek a járdán, rengetegen jártak arra. Rob mindenkinek büszkén bemutatta a feleségét. Olyan volt, mintha kicserélték volna. Nevetett, vidáman csevegett, és teljesen felszabadultnak látszott. Végül felállt, és felsegítette Krist is.
- Gyere akkor most felfedező útra indulunk.
Keresztül-kasul bejárták a szigetet, ami nem került sok időbe. Fenn a hegyekben sajtot és kenyeret ebédeltek egy kecskepásztor vendégeiként, akivel Rob láthatólag nagyon jó barátságban volt.
Délután egy magányos tengerparton töltötték. Rob anyaszült meztelenül ment be a tengerbe, és rábeszélte Krist, hogy kövesse példáját. Nagyokat úsztak, és vidáman nevetgéltek. Végül Kris azzal a tapasztalattal lett gazdagabb, hogy a tengerben is lehet szeretkezni.
Naplementekor visszatértek a villába. Kris kissé lesült, Rob pedig barnább és vidámabb volt, mint valaha. Együtt lezuhanyoztak, és verandán megvacsoráltak utána korán ágyba bújtak.
A nászútnak ez az utolsó hete Kris minden várakozásának megfelelt, noha tudta, hogy a boldogságuk csupán színlelt,minden másodpercét kiélvezte. Meg volt győződve, hogy soha más férfit így nem tudna szeretni, mint Robot. Ebben a bizonyosságban száműzött minden kellemetlen gondolatot. Érzéki gyönyörökkel teli hetet remélt, és ez a vágya teljesült.
Bizonyára ez az egyetlen ígéret, amelyet a nőkkel szemben sohasem szeg meg, gondolta Kris.
Kihajolt a korláton, és visszagondolt a templomban tett esküre. Mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta. Neki szent volt a házzasági eskü, Rob számára viszont csupán eszköz a célja eléréséhez. Amit a férje az egykori szeretőiről mondott, ha egyáltalán csakugyan egykorinak lehet őket nevezni, azt Kris egy pillanatig sem hitte. Robban nagyon erős az érzékiség, s ha ő elutasítaná, bizonyára habozás nélkül szeretkezne valaki mással. Ettől a gondolattól nagyon elszomorodott, de egy ötlete is támadt.
Rob hihetetlenül gazdag,mégis elmulasztotta, hogy házassági szerződést kössenek. Bizonyára azt hitte, hogy nem szükséges, hiszen fényűző életmódot biztosít a feleségének, és férfiúi képességeivel is magához tudja láncolni.
Annak viszont csekély a valószínűsége, hogy Rob hűséges marad. Mindkettőjük hivatása azzal jár, hogy világ legkülönbözőbb részeire kell utazniuk, így sokat lesznek egymástól távol. Neki elég a férje egyetlen félrelépéséről értesülnie, hogy elválhasson. És ebben az esetben legalább annyi végkielégítést követelhet, hogy hozzátartozói soha többé ne érezhessék fenyegetve maguk.
Ez a gondolkozás ugyan cseppet sem illet hozzá, de úgy látszik, ragadt már rá valami a férje észjárásából.
Talán példát kellene venni Robról, és a szigeten töltött idő alatt ki kellene élnie újonnan felfedezte érzékiségét. Rob fejtegetései szerint úgyis csupán az érzéki vágy köti össze őket, az pedig bármikor kialudhat. Ha egy hét leforgása után testileg tökéletesen kielégült, talán le tudja győzni a férje iránt érzett vágyat, vagy legalábbis jobban tud uralkodni rajta. Igen, a nászút utolsó hete legyen az érzékek ünnepe, ha a házassága teljes csőd is.
Kris rövidnadrágban és pólóban kilépett a verandára. A megterített asztal arról tanúskodott, hogy Rob már reggelizett. Már több mint egy órája felkelt, hogy fontos telefonjait elintézze. Kris nem tudta, hogy mos hol lehet. A mellvédhez lépett, és gyönyörködött a kilátásban. A villa egy domb tetején állt, s egy csodaszép öbölre nézett. Színpompásan virágzó kertek nyúltak le a part fehér homokjáig, amely mögött sötétzölden csillogott a tenger.
Kris tudta, hogy a hegyfok mögött egy kis halászfalu és egy hozzá tartozó kikötő bújik meg, hiszen előző délután ott horgonyoztak le. Innen föntről azonban úgy látszott, mintha rajtuk kívül nem is lenne ember a földön.
Egy kar kulcsolódott a derekára, és magához húzta.
- Nos? Tetszik a házam? - suttogta Rob felesége fülébe.
- Az nem kifejezés! Valóságos paradicsom! - Legalábbis az lenne más körülmények között, gondolta szomorúan.
A villa valóban csodaszép volt. A földszinten egy kör alakú előcsarnokból márványlépcső vezetett az emeletre. A két szinten összesen öt hálószoba, három szalon és egy könyvtárszoba volt. Mindezt az alagsorban testedzésre és szórakozásra szolgáló helységek egészítették ki. A négyfős személyzet gondoskodott róla, hogy minden olajozottan menjen. Egy egész csapat kertész dolgozott azon, hogy a teraszosan kialakított park és a hatalmas úszómedence kifogástalan állapotban legyen.
- Akkor jó. És mit akarsz ma csinálni?
- Szeretnék körül nézni a környéken, úszni a tengerben. Eddig még csak a kikötőt és a házat láttam.
- A kívánságod parancs.
Fél óra múlva nyitott terepjáróban hajtottak egy keskeny ösvényen. Rob csupán rövidnadrágot viselt, Kris pedig bekente magát napvédő krémmel, és ellenzős sapkát tett a fejére.
A kikötőben Rob váratlanul megállt, kiugrott a kocsiból és kiemelte Krist.
- Először is meghívlak a világ legjobb kávéjára, csak a házvezetőnőm meg ne hallja.
Letelepedtek egy kis utcai kávézóban egy rozoga asztalhoz. Azonnal kijött a tulajdonos, és szívélyes öleléssel üdvözölte Robot. Kris meglepve figyelte a jelenetet. Szívmelengető volt hallgatni, ahogy Rob görögül beszél, és látni, milyen jól érzi magát ebben a környezetben.
A kávét apró, édes süteményekkel tálalták, és ahogy ott ültek a járdán, rengetegen jártak arra. Rob mindenkinek büszkén bemutatta a feleségét. Olyan volt, mintha kicserélték volna. Nevetett, vidáman csevegett, és teljesen felszabadultnak látszott. Végül felállt, és felsegítette Krist is.
- Gyere akkor most felfedező útra indulunk.
Keresztül-kasul bejárták a szigetet, ami nem került sok időbe. Fenn a hegyekben sajtot és kenyeret ebédeltek egy kecskepásztor vendégeiként, akivel Rob láthatólag nagyon jó barátságban volt.
Délután egy magányos tengerparton töltötték. Rob anyaszült meztelenül ment be a tengerbe, és rábeszélte Krist, hogy kövesse példáját. Nagyokat úsztak, és vidáman nevetgéltek. Végül Kris azzal a tapasztalattal lett gazdagabb, hogy a tengerben is lehet szeretkezni.
Naplementekor visszatértek a villába. Kris kissé lesült, Rob pedig barnább és vidámabb volt, mint valaha. Együtt lezuhanyoztak, és verandán megvacsoráltak utána korán ágyba bújtak.
A nászútnak ez az utolsó hete Kris minden várakozásának megfelelt, noha tudta, hogy a boldogságuk csupán színlelt,minden másodpercét kiélvezte. Meg volt győződve, hogy soha más férfit így nem tudna szeretni, mint Robot. Ebben a bizonyosságban száműzött minden kellemetlen gondolatot. Érzéki gyönyörökkel teli hetet remélt, és ez a vágya teljesült.
2011. április 21., csütörtök
Főnix 8
Na szóval ne haragudjatok, hogy eddig nem írtam ez se egy jó feji de már nem akartam tovább húzni a dolgot. :S A füzetem még mindig nincs meg pedig ma nagytakarítást csináltam :( :( Na lényegtelen holnap kivizsgálásra megyek után haza megyek anyuékhoz a hétvégére szóval feji nem hiszem, hogy lesz. Ne haragudjatok!
Puszi becca20
Nem akarom vissza tartani. Nem tehetem meg. Így is rengeteget tett értünk megváltoztatott engem és így jobb apja lehetek Beckynek amit sose felejtek el neki. A lényeg, hogy most itt és addig kiélvezem a helyzetet amíg itt is marad...hogy utána mi lesz arról fogalmam sincs, de az biztos, hogy megleszünk!
Nem hittem volna, hogy az idő ilyen gyorsan telik, ha az ember boldog. A nap mindig gyorsan eltelt főleg, mert Kris mindig kitalált valamit, hol egy kirándulás a hegyekbe, hol vidámpark, vagy éppen cirkuszba terelte a családot. Imádtam ezeket a programokat, mert olyankor elfejtettem, hogy az a nő aki fényt hozott az életembe nem sokára elmegy. Tudom, hogy megígértem nem tartom vissza és miért is tenném? Hisz neki ott van az élete az álmai csak most fognak teljesülni, mg nekem itt van az életem és az álmaimnak itt kell, hogy teljesüljenek. Becky a szó legszorosabb értelmében ragaszkodik Krishez. Csak vele hajlandó reggelizni. Minden reggel pontba nyolckor felkelnek és megreggeliznek a konyhapult tetején. Emlékszem anya nagyon kiborult amikor egyik reggel ezt felfedezte, de azóta Hál' Istenek beletörődött, hogy ez egy "hagyomány" ahogy pici lányom fogalmazott azon a reggelen. meg mosolyodtam ezt az emléket. Kris feladatai közé tartozik még a fürdetés ami minden este hangos kacajjal karöltve ismétlődik. Hangos kacagásra lettem figyelmes így oda mentem a szoba ablakomhoz mivel Krisék a hátsó kertben játszottak.Legnagyobb meg döbbenésemre egy árva lélek sem volt ott. Ezért fülelni kezdtem honnan is hallom a kacagást. Kinéztem az előkertre néző ablakomon mert a kacaj onnan szűrődöttbe és meg pillantottam, ahogy kicsi lányom egy pici kutyussal játszik ha jól látom egy Husky. Becky felé hajolva gyömöszöli az ebet. Nagyon édesek. Kutya?.... Husky?.... De nekünk nincs is kutyánk! És mégis hol van Kris kié ez a kutya? Mielőtt lerohantam volna vettem pár levegőt és újra kinéztem. Szemeim Krist kereste és meg is találta. A járdán állt és Beckyt nézte miközben beszélgetett egy sráccal. Hirtelen megdermedtem. Ki az a srác? Mit keres itt? Ővé lenne a kutyus? És akkor észre vettem ahogy Kris fölé hajol és túl közelről mond neki valamit. Mérges lettem és nem azért mert beszélget mégis, hogy gondolja ezt! A lányom és az a véreb! Akár meg is haraphatja míg ő azzal a suhanccal beszélget és nem rá figyel! Le rohantam, hogy elhozzam onnan Beckyt és meg mondjam a magamét Krisnek. Már majdnem oda értem amikor a srác megint mondott valamit Krisnek aki hátravetett fejjel nevetett rajta. Ebből elég! Egy métere voltam tőlük amikor Kris rám kapta a tekintetét a szemei hirtelen csillogni kezdtek és egy csábos mosolyra húzta a száját. De ez most cseppet sem érdekel bármilyen őrjítően néz ki ebbe a ruhába. És akkor tudatosult bennem, hogy egy rövid nadrág és egy alig takaró top van rajta. Mégis, hogy képzeli, hogy félig meztelenül járkál és mutogatja magát.
- Rob! De jó, hogy lejöttél ezt neked is látnod kell! - mosolygott Kris.
- Mégis mit kéne látnom? - kérdeztem enyhén gorombán miközben negáltam a sráccal szemben. Nem akartam mégis végig mértem ahhoz képest, hogy kutyát sétáltat egy kicsit túl volt öltözve, farmer nadrágban és fekete ingben feszített előttem ami ki volt nyitva. Hát ilyen nincs mit hisz ez magáról. Ráncoltam össze szemöldököm.Férfi szemmel is az az igazi macsó volt tenger kék szem és szőke rövidre nyírt hajjal akár a szőke herceg is lehetne...csak, hogy ez az én mesém és itt nincs semmi keresni valója mérgelődtem magamban. Kris hangja rántotta ebből ki:
- Rob, ő itt Christian - mosolygott ás rá mutatott a szőke hercegre - Christian ő itt Rob - mutatott rám - Becky apukája.
- Ohh. Hello! - nyújtotta felém kezét amit elfogadta bunkó mégsem lehetek vele. - Nagyon szép a kislányod.
- Igen. - bólintottam és Beck felé nézettem.
- Apuciiiiii - rohant hozzám Becky - Boby ejadó megvesed nekem???? Lécccci - nézet rá könyörgő szemekkel.
- Ki az a Boby? - kérdeztem mert most csak arra a nyálgolyóra tudtam figyelni.
- Apuuuuu ne legyéj máj ilyen Boby a bajátom. - Mi??? A barátja??? Becky észre vehetette, hogy nem vagyok képben ezért megmagyarázta - Boby a bajátom, a k-u-ty-a -próbálta tagolni nekem amin nem tudtam nem elmosolyodni. Kris fel néztem aki egy néma "ne harugodj"-ot tátogott nekem.
- Kris mesélte, hogy szeretitek az állatokat szóval nektek szívesen eladom - mosolygott majd elkövetett egy hibát át karolta Krist és magához húzta és egy puszit nyomot az arcára vártam, hogy esetleg Kris elhúzódik de nem tette. Azt hittem, hogy ott rögtön beleverem a srácot a betonba.
- Mennyiért adod? - préseltem ki magamból a ezt a két szócskát.
- Hát Kris miatt tiétek 20-ér - válaszolta majd megint egy puszi következet túlságosan is közel Kris szájához. Na itt telt be a pohár. Beckhez fordultam.
- Kicsim menj be a nagyihoz és mutasd meg neki Bobyt és óvatosan közöld vele, hogy Boby mostantól velünk lakik, jó kicsim??
- Tényleg vejünk majad??? De jóóóóóóóóóóó - sipította és beszaladt nem tudom ennyire lesz ez kíméletes de most csak ezek ketten érdkeltek. Kris még minidg nem bontakozott ki a srác öléből ami egyre jobban dühített. És még mosolyog is rá! Jó vége ezt itt most befejezik. A farzsemeből előhúztam a pénztárcám és kivettem belőle egy húszast. Krist kirántottam Christian öleléséből és lehet ne úgy is foglamazni, hogy oda vágtam hozzá a pénzt.
- Tessék egy húszas. Köszönjük. Szia. Most menünk kell. - hadartam miközben magammal rángattam. A megdöbbenéstől se ő se a srác nem tudott meg mukkanni. Tudtam, hogy Krisnél ez nem sokáig lesz így ezért gyorsan betoltam az ajtón amikor vissza néztem nyálgolyó még mindig ott állt, mint aki gyökeret eresztett - Jah és örülök, hogy megismertelek - majd meg se várva, hogy reagálni tudjon becsaptam az ajtónkat. Kris elég dühös szemeket meresztett rám. Már vártam, hogy ordibálni kezdjen de ekkor ismét bebizonyította, hogy ő nem olyan, mint a többi.
Lassan felém sétált, farkas szemet néztünk. Kartávolságra megállva előttem kinyújtotta a kezét majd az egyik ujjával bökdösni kezdte a mellkasom.
- Nem tudom, hogy mi a franc bajod volt az előbb...vagyis de tudom! Féltékeny voltál!
- Nem voltam féltékeny - vágtam közbe.
- Szóval ha nem akkor biztos elborult a gyógyszered másra ezt igazán nem tudom kenni. Miért voltál ilyen bunkó? És mégis, hogy gondoltad? Chris szívességet tett nekünk.
- Mégis mivel azzal, hogy fogdosott?
- Te tiszta hülye vagy.
- Nem vagyok az a srác rád volt gerjedve!
- Az a srác az unokaöcsém te ostoba- sziszegte felém majd felrohant az emeletre. És akkor esett le, hogy azért nem húzódott el. És azért kaptuk olcsóbban a kutyát Kris miatt. Ostoba vagy Robert Pattinson az egyszer biztos. A lépcső aljára leültem és arcom a kezembe temetem. Nem tudom meddig lehettem így amikor valami nedveset érzetem a nyakamon. Hátra nyúltam és valami nyúlós hideg "izé" tapadt a kezeimre. Lassan hátra fordítottam a fejem és akkor ismét kaptam a nyálas "izéből" ami nem más volt mint Boby nyelve egyenesen a képembe landolt.
- Fújjj ezt nem szabad! Rossz kutya. - álltam fel gyorsan
- Apuuuu ne szid meg Bobyt hisz ő még kicsi.
- Tudod kicsim nem szidom csak tanítom- vettem ölembe egyetlenemet.
- De akoj is! Kjis is miattad olyan szomoju mivej csunyán beszéjtéj a tesojávaj. - jelentett ki Becky
Tudtam jól, hogy igaza van még ha egy picit el is tér a valóságtól a történet.
- Ő nem a tesója, hanem a az unokaöccse az más egy picit, de te ezt honnan tudod?
- A Nagyivaj pont kint vojtunk akkoj és hajotuk. Nagyi azt mondta jád, hogy ököj! Apu mi az az ököj.
- Hát kicsim, apud egy ökör! - Beckynek ez annyira tetszett, hogy hangosan kacagni kezdet amihez Boby ugatással csatlakozott. Az egész ház zenget tőlük és ez olyan jó érzés volt. De most van egy fontos dolgom ki kell engesztelnem Krist ezt nem hagyhatom annyiban.
Puszi becca20
Nem akarom vissza tartani. Nem tehetem meg. Így is rengeteget tett értünk megváltoztatott engem és így jobb apja lehetek Beckynek amit sose felejtek el neki. A lényeg, hogy most itt és addig kiélvezem a helyzetet amíg itt is marad...hogy utána mi lesz arról fogalmam sincs, de az biztos, hogy megleszünk!
Nem hittem volna, hogy az idő ilyen gyorsan telik, ha az ember boldog. A nap mindig gyorsan eltelt főleg, mert Kris mindig kitalált valamit, hol egy kirándulás a hegyekbe, hol vidámpark, vagy éppen cirkuszba terelte a családot. Imádtam ezeket a programokat, mert olyankor elfejtettem, hogy az a nő aki fényt hozott az életembe nem sokára elmegy. Tudom, hogy megígértem nem tartom vissza és miért is tenném? Hisz neki ott van az élete az álmai csak most fognak teljesülni, mg nekem itt van az életem és az álmaimnak itt kell, hogy teljesüljenek. Becky a szó legszorosabb értelmében ragaszkodik Krishez. Csak vele hajlandó reggelizni. Minden reggel pontba nyolckor felkelnek és megreggeliznek a konyhapult tetején. Emlékszem anya nagyon kiborult amikor egyik reggel ezt felfedezte, de azóta Hál' Istenek beletörődött, hogy ez egy "hagyomány" ahogy pici lányom fogalmazott azon a reggelen. meg mosolyodtam ezt az emléket. Kris feladatai közé tartozik még a fürdetés ami minden este hangos kacajjal karöltve ismétlődik. Hangos kacagásra lettem figyelmes így oda mentem a szoba ablakomhoz mivel Krisék a hátsó kertben játszottak.Legnagyobb meg döbbenésemre egy árva lélek sem volt ott. Ezért fülelni kezdtem honnan is hallom a kacagást. Kinéztem az előkertre néző ablakomon mert a kacaj onnan szűrődöttbe és meg pillantottam, ahogy kicsi lányom egy pici kutyussal játszik ha jól látom egy Husky. Becky felé hajolva gyömöszöli az ebet. Nagyon édesek. Kutya?.... Husky?.... De nekünk nincs is kutyánk! És mégis hol van Kris kié ez a kutya? Mielőtt lerohantam volna vettem pár levegőt és újra kinéztem. Szemeim Krist kereste és meg is találta. A járdán állt és Beckyt nézte miközben beszélgetett egy sráccal. Hirtelen megdermedtem. Ki az a srác? Mit keres itt? Ővé lenne a kutyus? És akkor észre vettem ahogy Kris fölé hajol és túl közelről mond neki valamit. Mérges lettem és nem azért mert beszélget mégis, hogy gondolja ezt! A lányom és az a véreb! Akár meg is haraphatja míg ő azzal a suhanccal beszélget és nem rá figyel! Le rohantam, hogy elhozzam onnan Beckyt és meg mondjam a magamét Krisnek. Már majdnem oda értem amikor a srác megint mondott valamit Krisnek aki hátravetett fejjel nevetett rajta. Ebből elég! Egy métere voltam tőlük amikor Kris rám kapta a tekintetét a szemei hirtelen csillogni kezdtek és egy csábos mosolyra húzta a száját. De ez most cseppet sem érdekel bármilyen őrjítően néz ki ebbe a ruhába. És akkor tudatosult bennem, hogy egy rövid nadrág és egy alig takaró top van rajta. Mégis, hogy képzeli, hogy félig meztelenül járkál és mutogatja magát.
- Rob! De jó, hogy lejöttél ezt neked is látnod kell! - mosolygott Kris.
- Mégis mit kéne látnom? - kérdeztem enyhén gorombán miközben negáltam a sráccal szemben. Nem akartam mégis végig mértem ahhoz képest, hogy kutyát sétáltat egy kicsit túl volt öltözve, farmer nadrágban és fekete ingben feszített előttem ami ki volt nyitva. Hát ilyen nincs mit hisz ez magáról. Ráncoltam össze szemöldököm.Férfi szemmel is az az igazi macsó volt tenger kék szem és szőke rövidre nyírt hajjal akár a szőke herceg is lehetne...csak, hogy ez az én mesém és itt nincs semmi keresni valója mérgelődtem magamban. Kris hangja rántotta ebből ki:
- Rob, ő itt Christian - mosolygott ás rá mutatott a szőke hercegre - Christian ő itt Rob - mutatott rám - Becky apukája.
- Ohh. Hello! - nyújtotta felém kezét amit elfogadta bunkó mégsem lehetek vele. - Nagyon szép a kislányod.
- Igen. - bólintottam és Beck felé nézettem.
- Apuciiiiii - rohant hozzám Becky - Boby ejadó megvesed nekem???? Lécccci - nézet rá könyörgő szemekkel.
- Ki az a Boby? - kérdeztem mert most csak arra a nyálgolyóra tudtam figyelni.
- Apuuuuu ne legyéj máj ilyen Boby a bajátom. - Mi??? A barátja??? Becky észre vehetette, hogy nem vagyok képben ezért megmagyarázta - Boby a bajátom, a k-u-ty-a -próbálta tagolni nekem amin nem tudtam nem elmosolyodni. Kris fel néztem aki egy néma "ne harugodj"-ot tátogott nekem.
- Kris mesélte, hogy szeretitek az állatokat szóval nektek szívesen eladom - mosolygott majd elkövetett egy hibát át karolta Krist és magához húzta és egy puszit nyomot az arcára vártam, hogy esetleg Kris elhúzódik de nem tette. Azt hittem, hogy ott rögtön beleverem a srácot a betonba.
- Mennyiért adod? - préseltem ki magamból a ezt a két szócskát.
- Hát Kris miatt tiétek 20-ér - válaszolta majd megint egy puszi következet túlságosan is közel Kris szájához. Na itt telt be a pohár. Beckhez fordultam.
- Kicsim menj be a nagyihoz és mutasd meg neki Bobyt és óvatosan közöld vele, hogy Boby mostantól velünk lakik, jó kicsim??
- Tényleg vejünk majad??? De jóóóóóóóóóóó - sipította és beszaladt nem tudom ennyire lesz ez kíméletes de most csak ezek ketten érdkeltek. Kris még minidg nem bontakozott ki a srác öléből ami egyre jobban dühített. És még mosolyog is rá! Jó vége ezt itt most befejezik. A farzsemeből előhúztam a pénztárcám és kivettem belőle egy húszast. Krist kirántottam Christian öleléséből és lehet ne úgy is foglamazni, hogy oda vágtam hozzá a pénzt.
- Tessék egy húszas. Köszönjük. Szia. Most menünk kell. - hadartam miközben magammal rángattam. A megdöbbenéstől se ő se a srác nem tudott meg mukkanni. Tudtam, hogy Krisnél ez nem sokáig lesz így ezért gyorsan betoltam az ajtón amikor vissza néztem nyálgolyó még mindig ott állt, mint aki gyökeret eresztett - Jah és örülök, hogy megismertelek - majd meg se várva, hogy reagálni tudjon becsaptam az ajtónkat. Kris elég dühös szemeket meresztett rám. Már vártam, hogy ordibálni kezdjen de ekkor ismét bebizonyította, hogy ő nem olyan, mint a többi.
Lassan felém sétált, farkas szemet néztünk. Kartávolságra megállva előttem kinyújtotta a kezét majd az egyik ujjával bökdösni kezdte a mellkasom.
- Nem tudom, hogy mi a franc bajod volt az előbb...vagyis de tudom! Féltékeny voltál!
- Nem voltam féltékeny - vágtam közbe.
- Szóval ha nem akkor biztos elborult a gyógyszered másra ezt igazán nem tudom kenni. Miért voltál ilyen bunkó? És mégis, hogy gondoltad? Chris szívességet tett nekünk.
- Mégis mivel azzal, hogy fogdosott?
- Te tiszta hülye vagy.
- Nem vagyok az a srác rád volt gerjedve!
- Az a srác az unokaöcsém te ostoba- sziszegte felém majd felrohant az emeletre. És akkor esett le, hogy azért nem húzódott el. És azért kaptuk olcsóbban a kutyát Kris miatt. Ostoba vagy Robert Pattinson az egyszer biztos. A lépcső aljára leültem és arcom a kezembe temetem. Nem tudom meddig lehettem így amikor valami nedveset érzetem a nyakamon. Hátra nyúltam és valami nyúlós hideg "izé" tapadt a kezeimre. Lassan hátra fordítottam a fejem és akkor ismét kaptam a nyálas "izéből" ami nem más volt mint Boby nyelve egyenesen a képembe landolt.
- Fújjj ezt nem szabad! Rossz kutya. - álltam fel gyorsan
- Apuuuu ne szid meg Bobyt hisz ő még kicsi.
- Tudod kicsim nem szidom csak tanítom- vettem ölembe egyetlenemet.
- De akoj is! Kjis is miattad olyan szomoju mivej csunyán beszéjtéj a tesojávaj. - jelentett ki Becky
Tudtam jól, hogy igaza van még ha egy picit el is tér a valóságtól a történet.
- Ő nem a tesója, hanem a az unokaöccse az más egy picit, de te ezt honnan tudod?
- A Nagyivaj pont kint vojtunk akkoj és hajotuk. Nagyi azt mondta jád, hogy ököj! Apu mi az az ököj.
- Hát kicsim, apud egy ökör! - Beckynek ez annyira tetszett, hogy hangosan kacagni kezdet amihez Boby ugatással csatlakozott. Az egész ház zenget tőlük és ez olyan jó érzés volt. De most van egy fontos dolgom ki kell engesztelnem Krist ezt nem hagyhatom annyiban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)