23 rész

Ne haragudjatok, hogy késtem vele! Szörnyen sajnálom! Mostantól próbálom majd időben hozni. Főnix?? Hát meg van, hogy mi lesz csak még nem tudtam rendesen szavakba önteni de próbálkozom vele!
puszi nektek
becca20

A következő nap valóságos szerencsétlenség volt Kris számára.
Rob úgy vezényelte keresztül Manhattanen, mint valami tábornok. Vett neki egy mobilt, mivel a sajátját Kris nem hozta magával, és betáplálta mindazok számokat, amelyekre szinte a feleségének szüksége van. Aztán Kris minden tiltakozása ellenére vásárolt egy egész halom ruhát. Közölte, hogy az ő feleségének a helyzetéhez méltóan kell öltözködni, és Kris szerény ruhatára ennek a feltételének nem felel meg.
Amikor visszaértek a lakásba, Kris meglepve látta, hogy a vendégszobák egyikében már fel van állítva az új számítógép.  Egy vadonatúj íróasztallal, egy fekete bőr karosszékkel és fali polcokkal tökéletes kis dolgozószobát alakítottak ki.
Örömmel ült le a gép mellé, és megnézte a leveleit. Az egyiktől széles jókedve támadt. megerősítették, hogy a hónapok óta tervezett expedíció befejezett tényé vált. Minden szükséges engedélyt megkaptak a venezuelai kormánytól. A cél egy kalózhajó felkutatása volt, amely a Las Rocas szigetcsoportnál süllyedt el. Megbízható, régi dokumentumok szerint a rakomány  aranyat és különböző országokból származó ékszereket tartalmazott.
A tervek úgy szóltak, hogy Kris szeptember huszadikán Caracasban kell felszállni  a kutatóhajóra, hogy feltérképezzen minden nyomot a tengerfenéken . Az expedíció vezetője, Jake Hardington világszerte elismert, sikeres kincskereső volt, a felesége, Delia pedig Kris jó barátnője. 
Kris mosolygott magában, miközben gyorsan megírta az egyetértő választ.
- valami nagyon boldoggá tesz - hallatszott egy hang a háta mögött.
Az asszony meglepve emelete fel a fejét.
- Honnan kerülsz elő?
- Munka természetesen - felelte a férfi gorombán - Minden jel szerint nem én vagyok az örömöd oka.
Kris zavarba jött, mivel nem volt szándékában a férjével közölni az örömhírt. Azok a lekicsinylő megjegyzések. amelyeket Rob a munkájára tett, lepecsételték az ajkát. Az sem növelte a közlékenységét, hogy most itt van New Yorkban ahelyett, hogy Londonban dolgozna.
- El vagyok ragadtatva, hogy berendezted nekem ezt a dolgozó szobát. Nagyon köszönöm.
- Mindent megkaphatsz, amit csak akarsz. Ezt nagyon jól tudod. - Rob vágyakozva nézte , aztán tarkójára tette a kezét, lehajolt hozzá, és ajkával simogatta a száját.
krisben tüstént fellobbant a vágy, de erőt vett magán. Nem felejtheti el olyan könnyen, hogyan került ide.
- Eljött a természetbeni ellenszolgáltatás ideje? - gonoszkodott.
Rob hirtelen felegynesedett.
- Soha életemben nem fizettem nőnek és magadat se alázd meg azzal, hogy ribancnak adod ki magad. amikor éppen az ellenkezője vagy - Rob hidegen mérte végig Krist, és fejét csóválta -Miért hagyod, hogy a harag megmételyezze a gondolataidat.? És miért nem adod meg a testednek. amire nyilvánvalóan vágyik? Nagyon makacs vagy, de velem szemben nem számíthatsz győzelemre.
Ezzel a férfi sarkon fordult és kiment a szobából.

Kris egyedül ébredt a hatalmas ágyban. A párnán lévő bemélyedés emlékeztette arra, hogy Rob már második egymást követő éjszakán úgy aludt mellette, hogy meg sem érintette. Megpróbálta bebeszélni magának, hogy örül neki.
Amikor előző este Rob bebújt mellé az ágyba , ő tüntetően hátat fordított. A férje csupán egy gúnyos megjegyzést tett, és annyiban hagyta a dolgot.
Most azonban egy új nap kezdődik, próbálta felvidítani magát Kris. Egy szabad nap. Kiugrott az ágyból, gyorsan lezuhanyzott, belebújt egy kék vászonnadrágba, és felvett hozzá egy pánt nélküli, fehér topot. a nadrágzsebébe dugta a mobilt, hogy kéznél legyen, ha valamit gyorsan le akar fényképezni. a vállára akasztotta a táskáját, és elindult a városba.  Kék szeme huncutul csillogott. Rob nem fogja minden tekintetben keresztül vinni akaratát!
A sofőrt és a kocsit elküldte, mondván, hogy csak egy rövid sétát akar tenni. Vidáman sietett végig az utcán. Az első földalatti-megállónál lement a lépcsőn, és az utolsó pillanatban befurakodott egy zsúfolt kocsiba. Ahogy az ajtók bezáródtak, és a szerelvény elindult, Krisnek feltűnt egy fiatalember a peronon, aki kétségbeesett arccal tartotta a füléhez a mobilját. Minden valószószínűség szerint ő a testőre, és most éppen jelenti  a központnak, hogy elveszítette védencét.
Kris a következő megállónál kiszállt, és egy másik vonattal utazott még két megállót. Aztán felment az utcára. Fogalma sem volt, hogy hol van, de ez cseppet sem izgatta. A járdán hullámzott a tömeg. valaki meglökte, de ő csak nevetett. Csodálatos érzés volt elvegyülni  a járókelők közé.
Gondtalanul sétált az utcákon, időként utazott még néhány megállót a földalattival. Ebédelni betért egy vendéglőbe. Ott vette észre, hogy a reggeli lökdösődésben a mobiljának lába kelt. De ez  sem izgatta különösképpen. Az irattárcájában megvan, és pénz is van nála. Kora délután azonban kezdett már aggodalmasabban körülnézni. A felhőkarcolók, amelyek eleinte nagyon tetszettek, kezdtek fenyegetően hatni. Kris elhatározta, hogy taxival hazamegy. Ekkor jutott csak hirtelen eszébe, hogy sejteleme sincs a lakás címéről. Csupán annyit tudott, hogy valahol a Central parknál van.
Mindazonáltal fogott egy taxit. A sofőr azonban csak törte az angolt. Krist azt vette ki a szavaiból , hogy  Central Park nagy, így közelebbi hely maghatározásra van szüksége, hacsak a kedves utas nem vele akar ott szórakozni. Ahogy Kris meglátta a cseppet sem bizalomgerjesztő, torzonborz  szakállas férfi tolakodó vigyorát, amilyen gyorsan csak tudott, kereket oldott. Végre talált egy telefonfülkét, de azonnal kiderült, hogy az áldozatul esett a vandalizmusnak. Utolsó mentsvárként megkereste a legközelebbi rendőrőrszobát.
A pult mögül ülő rendőr gyanakvó ábrázattal hallgatta a történetet az ellopott mobilról, a gyanús taxi sofőrről meg arról, hogy valaki nem tudja a saját lakcímét. Kris kérte, hogy értesítse a férjét, de Rob telefonszámát sem tudta megadni, csak a nevét.
A rendőrnek azonban egy idő múlva mégiscsak sikerült Robbal beszélnie. Utána egyszeriben olyan volt, mintha kicserélték volna. Udvariasan hellyel kínálta Krist , és kávét is hozott neki. Kris hálás mosollyal vette át a csészét, és hátradőlt a kényelmes székben, amelyet a hivatalnok szerzett neki. A lelke mélyén azonban távolról sem érzete olyan jól magát. Rob bizonyára szörnyű dühös lesz. Valószínűleg Tomot küldi érte, akinek szintén minden oka megvan rá, hogy haragudjon.
A bejárati ajtó kinyílt. Kris nehezen szánta rá magát, hogy odanézzen. Rob volt az személyesen. Az ellenfényben Kris nem látta az  arckifejezését, de még így érezte, hogy süt belőle a harag. szóra sem méltatta a feleségét, egyszerűen elment mellett egyenesen a pulthoz.
- Köszönöm biztos úr - mondta - Ő valóban a feleségem. Bocsásson meg, hogy gondot okoztunk.
Kris felállt.
- Szervusz, Rob. Nem akartam...
Krisnek a torkán akadt a szó. A férfi olyan engesztelhetetlen tekintettel nézett rá, hogy a hideg futkosott a hátán. Rob szó nélkül a felesége karjára kulcsolta a kezét, és kivezette a helységből. Kint betuszkolta egy nagy, fekete Ferrariba, amely a tilosban várakozott, és beült a kormánykerék mögé. Komor arccal elindította a kocsit, és továbbra sem szólt egy szót sem.
Amikor beléptek a lakásba, Kris bátortalanul megszólalt:
- Sajnálom, hogy eltévedtem.
- Szerencséd van, hogy csupán eltévedtél. A rendőr elmondta a kalandod a taxi sofőrrel. Jó, hogy nem erőszakolt meg! Ideje lenne, hogy benőjön a fejed lágya, és felhagyj a gyerekes könnyelműséggel! Tíz méter magasról beugrani a tengerbe egy hajóról, és védelem nélkül kóborolni New Yorkban! Hagy lehet valaki ilyen felelőtlen? Miért teszed ki újabb és újabb veszélyeknek magad és a környezetedet? Amiatt, amit ma műveltél két ember elveszítette az állását. Én pedig minden valószínűség szerint elszalasztottam életem legnagyobb üzletét, mivel idő előtt be kellett rekesztenem egy tárgyalást, hogy téged keresselek. Igazán büszke lehetsz magadra!
Ha Rob dühösen kiabált volna, ahogyan Kris várta, azt eltudta volna viselni. A megvető, szemrehányó hang azonban ráébresztette, hogy milyen könnyelmű volt...