Ne haragudjatok tudom hétvégére ígértem csak sajnos volt egy kis balesetem. Dobi ledobott a hátáról és a bal csuklóm megrepedt. Nagyon fájt így nem voltam fent. Most is fáj és egy kézzel pötyögök de megéri mivel szeretem olvasni a véleményeteket. Úgy gondoltam felderítem a Ti napotokat meg a sajátomat is ezáltal. nem lesz egy hosszú fejezet majd meg látom mennyit bírok...de mivel ezen a héten itthon gyógyulgatok gondoltam meg próbálok fejit hozni majd még. Puszi nektek és jó olvasást.
becca20
- Jegezd meg Kristen Pattinson, nem tűröm, hogy megcsalj te az enyém vagy! Ahogy a családod a kezemben van te is.
Krisnek amint eszébe jutott Robnak milyen hatalma van a vállalatuk fölött, minden ellenállása megtört.
- Rendben - bólintott.
Gondolataiba mélyedve nézett a távozó férje után. Nem szabad elfelejtenie, hogy Rob milyen gátlástalan tud lenni. Ha azonban azt hiszi, hogy ő megalázkodó, megszeppent asszonykává változik, akkor nagyon meg fog lepődni.
Kris nem győzőt csodálkozni, hogy a bennfentesek számára fenntartott helyen mennyi ragyogó szépség nyüzsög.
- Sohasem hittem volna, hogy ennyi nő érdeklődik az autóversenyzés iránt - jegyezte meg Tomnak.
A férfi vigyorgott.
- Ezeket a nőket nem a versenyautók érdeklik, hanem a vezetőik.
- Vagy úgy - Nem csoda, hogy Rob olyan lelkes Forma-1 rajongó. Nem csak autókban gyönyörködhet, hanem szép nőkben i válogathat kedvére.
Krisnek bezzeg cseppet sem tetszett a terep. Fülsiketítő lárma volt, az olaj- és benzinbűztől alig kapott levegőt. Bosszús tekintettel nézte Robot, aki éppen egy áramvonalas versenyautó mellett állt, és élénken beszélgetésbe merült a szerelők főnökével a motorról. Lelkesedésében egészen kisfiúsnak látszott. Ebben a pillanatban vette észre, hogy a felesége figyeli, és odament hozzá.
- Na? Mit szólsz? Hát nem csodálatos itt?
Kris azonban gyorsan lehűtötte, mivel egyáltalán nem rejtette véka alá a véleményét. Miután ékesszólóan ecsetelte távolról sem kedvező benyomásait, hozzátette:
- Ha nincs ellene kifogásod, inkább visszamegyek a hajóra.
Rob elhúzta a száját.
- Igazad van. Ez nem hölgynek való hely. Tom visszavisz, aztán majd később találkozunk.
Rob kiszállt a helikopterből, és lement az alsó fedélzetre. Kitűnően érezte magát. Az egész napot a motorsport iránti szenvedélyének szentelte. Az általa támogatott csapat az első rajthelyen állt.
Most pedig Kris egy egészen másfajta szenvedélyét fogja kielégíteni. Kris először mindig hidegnek mutatkozik, de rövid idő alatt lobban fel benne a láng.
Igen, az élet majdnem tökéletes. Rob remélte, hogy a feleségét a kajütben találja. Az asszony azonban nem volt ott. Tíz perccel később frissen zuhanyozva, rövidnadrágban és ingben felment a fedélzetre. Ott megtalálta Timet, Carlót és Tomot, akik egymás mellett álltak, és kihajoltak a korláton.
- Hé, fiúk! Nem láttátok valahol Krist?
Tom egy körülbelül kétszáz méterre horgonyzó, kis hajó felé mutatott.
- Ott van Giannival. Az a hajó valószínűleg Gianni barátaié. Versenyt úsztak. Húsz perce érkeztek meg.
Rob úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna. Féktelen haragjában rárivallt Tomra:
- Te hagyod, hogy a feleségem a kikötőben úszkáljon, ahol állandó hajó forgalom van? Teljesen megőrültél? Elfelejtetted, hogy a testőre vagy?
- Ne haragudj, főnök! Nem tudtam visszatartani. Amikor a fedélzetre értem, éppen leugrott a korlátról.
- Micsoda? Csak úgy leugrott majd tíz méter mélységbe? - Rob mély lélegzetet vett. Hirtelen rádöbbent, miért olyan iszonyúan dühös: félti a feleségét. Olyan védelmező ösztön ébredt benne, amilyet eddig csak az édesanyja és a nővére iránt érzett.
- Nem kell aggódnod. Kris úgy úszik, mint a hal. Nem is tudtunk megegyezni, hogy melyikük győzött.
- Azért várunk itt, hogy figyeljük, amikor visszaúsznak - vetette közbe Carlo - Ugyanis fogadtunk.
Rob nem hitt a fülének.
- Hát ezt felejtsétek el! Nem fognak visszaúszni. Értük megyünk a motorcsónakkal.
- Már késő.
Ebben a pillanatban a távoli hajóról két alak ugrott a vízbe. Rob lelki szemei előtt rémképek kavarogtak, mi minden történhet Krissel. Görcs állhat a lábába, elgázolhatja egy hajó.... Visszafojtott lélegzettel figyelte, ahogy a két alak közeledik. El kellett ismernie, hogy Kris Kitűnően úszik. Erőteljes és tökéletes karcsapásokkal szelte a vizet. Elsőként érte el a hajó farát. A létra után nyúlt, és boldogan kiáltotta:
- Győztem!
Gianni az egyik karjával megkapaszkodott Kris derekában.
- Akkor egy- egy.
Kicsit kifulladva, de nevetve másztak fel a fedélzetre. Kris parányi fekete bikinit viselt, ragyogott az életörömtől, és túlságosan is közel állt Giannihoz.
- Holnap majd döntőt úszunk - javasolta Gianni.
- Rendben - bólogatott buzgón Kris.
Robot úgy elfogta a féltékenység, hogy oda akart rohanni az asszonyhoz, de Carlo elkapta a karját.
- Most legalább már tudod, mit érez a feleséged.
- Ezt hogy érted?
- Tudod, hogy Kris és Gianni csak barátok, mint te és Emily. De ha az ember szeret egy nőt, akkor nem mindig fogadja el könnyen a férfi barátokat. Azért fogadd csak meg a tanácsomat, és ne csinálj ügyet az ártatlan szórakozásból!
Rob elgondolkodott a hallottakon. Ő természetesen nem szerelmes Krisbe, de azért nem olyan elnéző, mint Carlo. Az ő felesége rajta kívül ne szórakozzon senkivel!
- Nem fogsz holnap versenyt úszni. Te pedig, Gianni, ne bátorítsd a feleségemet, hogy ilyen ostoba módon kockára tegye íz életét!
- Ugyan, ne legyél már ilyen morcos vén medve! Hiszen neked ott van az autóversenyzés. Én miért ne lelhetném kedvemet egy természetesebb sportban?
A " vén medve" szíven találta Robot. Hirtelen ólomsúllyal nehezedett rá a huszonnyolc éve. Főleg ha belegondolt h Gianni alig több 22 évesnél. Dühös pillantást vetett a feleségére.
- Elfelejtetted, hogy holnap valamennyien megnézzük a grand prix-t. Hétfőn pedig Gianni elutazik. Így ebből az úszóversenyből semmi sem lesz.
- Aha - morogta az asszony, aztán elfordult - Bocsássatok meg, fel kell öltöznöm vacsorához.
Robnak egyáltalán nem tetszett, hogy a hajón Kris találkozott egy ismerősével és főleg az nem tetszett neki, hogy ez nem más mint, Gianni. Igazi olasz pasi volt nőies vonásai sötét barna szemek és fekete haj. És Rob nagyon jól tudta, hogy a nők az ilyen típusú férfiakért bomlanak. Az meg rá tette még egy lapáttal, hogy biztos volt benne nem csak barátok voltak. Lement az irodának kialakított kajütbe mert egy fontos e-mailt várt. Amikor rá jött, hogy volt valami Gianni és a felesége között szólt a magánnyomozónak, hogy derítsen ki mindent. Meg is érkezett amit várt. Kris 20 éves volt amikor találkozott Giannival aki akkor 18 éves volt.A nyomozó azt is kiderítette, hogy nem voltak túl szorosak a szálak, de a jelentés szerint kétszer is egy hotelben szálltak meg. A nyomozó szerint ekkor még tartott Mike és Kristen kapcsolata. Rob a méregtől ketté törte a ceruzát amit a kezében tartott. Semmit sem tudott meg igazából és ez dühítette. De abban biztos volt, hogy Kris soha többet nem maradhat Giannival kettesbe. Az ő felesége csak is az övé...
2011. március 28., hétfő
2011. március 25., péntek
Főnix 6
Épp ki fordultam amikor egy halk hang megszólalt:
- Tudod azt a csókot még megbánod nem szabad a gyereket felhasználni...- lassan vissza fordultam és Kris gonosz mosolyával találtam szembe magam.
- Úgy gondolod, hogy felhasználtam Beckyt? - tettem fel a kérdést amire én magam is ismertem a választ.
- De még hogy! - mosolygott rám.
- És mégis mire gondol a hölgy? - láttam megvillanni Kris szemét és tudtam benne van a játékban.
- Az úr felhasználta a kislányát arra, hogy egy nap alatt két csókot is lophasson egy tisztességes hölgytől! - válaszolta. Nem hittem el, hogy tényleg kimondta.
- Tisztességes? - kuncogtam fel halkan nehogy felkeltsem Beckyt. Kris össze húzta szemöldökét ezáltal apró ráncok keletkeztek homlokán. Nagyon édes volt annyira, hogy...
- Igen, uram az vagyok! - szakította félbe elmélkedésem - Csak maga ezt egyáltalán nem tudja értékelni!
- Már megbocsájtson, de szerintem egyáltalán nem tisztességes hölgy az aki egy kislány előtt letámad egy férfit.
- Letámadtam.... ezt mégis, hogy gondolja! - hebegte indulatosan - Maga támadót le engem és, hogy szabadulni tudjak engedtem. Ezt tanultam az önvédelmi órán. - szegte fel dacosan az álát.
- Szóval ezt gondolja? - kérdeztem és lassan elindultam felé eddig halkan beszéltünk nehogy felkeltsük Beckyt, láttam ahogy Kris szeme tágra nyílik. Gonosz ötletem támadt. Lehajoltam és Beckyt arrébb tettem óvatosan, hogy ne kelljen fel. Kris nem tudott el surranni mellettem mert az egész testemmel takartam a menekülési útvonalat. Így egy apró mozdulattal az ölembe kaptam Krist, halkan felsikkantott... erre nem gondoltam én barom egyből lenéztem Beckyre aki békésen szuszogott. Hál Istenek!
- Mit csinálsz te bolond? - váltott tegezésre, suttogott de még így is halottam a hangján, hogy remeg.
Elindultam vele a szobámba, amikor beértem éreztem, hogy Kris megdermed de nem érdekelt ő is benne volt a játékban és most végig játsszuk. Lábammal becsuktam az ajtóm, majd miközben még mindig Krist fogtam szorosan bekulcsoltam az ajtót. És szépen lassan, hogy minden centiméteren át érezhessem Kris testét engedtem le a földre és ahogy leért neki nyomtam az ajtónak. Egy nyögés hagyta el az ajkait, innen tudtam, hogy végre itt van velem teljesen, testileg és lelkileg is!
- Szóval letámadtam, de közben a lányom mögé bújtam - a jobb lábam befészkeltem az ő kecses lábai közé és megemeltem egy kicsit... újabb nyögés szóval jól csinálom dagadt a mellem. - Még mindig így gondolja, hölgyem? - kérdeztem de ahogy a szemeibe néztem tudtam jól, hogy nyertem szemei ködösek voltak, ajkai elnyíltak, éreztem ahogy mellkasa gyorsabban emelkedik így még közelebb húzódtam hozzá... a mellkasunk össze ért még egyszer megkérdeztem - Biztos ön benne, hogy a lányom mögé bújok - elvesztettem az írányítást az elmém felett úgy gondoltam majd ha kicsikarom belőle a választ azt a kis "nem" szócskát leállok. Csak megijesztem egy picit de már jól tudtam itt már nincs megállás. Kris ködös tekintette a számra tapadt a mosolyom már inkább vigyorrá fejlődött. Közelebb hajoltam és próbáltam levakarni képemről a vigyort már alig egy milliméter távolság volt ajkaink között de ő felém mozdult ezzel egy időben én viszont vissza húztam fejem. Újabb nyögés. És már a ködös szem mellé, homlok ráncolás is betársult. A feje hangosan koppant az ajtón amikor vissza hanyatlott. Én is vissza húzódtam az ajkaihoz. - Hölgyem még mindig azt hiszi, hogy a lányom mögé bújok? - kérdeztem tőle és belenéztem gyönyörű szemeibe. - Hol marad most az a tudás amit önvédelem órán oktattak magának?? - A vágy mellett elszántságot is láttam benn szóval nem akarja elismerni. Lábamat még erősebben nyomtam legérzékenyebb pontjához majd lassan mozgatni kezdtem. Végig a szemébe néztem a vágy fellángolt benne...és amit vártam meg kaptam még ha nem is úgy ahogy gondoltam. El tátogott nekem egy "nemet" és nekem elég is volt. Szégyen vagy nem letámadtam. Mégis ez a csók egyszerre volt kemény, féktelen és gyöngéd. Amikor Kris keze befurakodott a pólóm alá soha nem várt izgalom lett úrrá a testemen. Nem szakítottam meg a csókot lassan levezettem a kezem Kris combjáig majd megemeltem. Kris egyből tudta mit akarok, lábai már a derekam körül tekergett. Még jobban neki nyomtam az ajtónak, hogy ne kelljen a kezemmel is tartanom. Egy kis levegőre volt szükségem ezért elszakadtam ajkaitól. Ez őt nem zavarta és nyakamra vette magát miközben én az inge gombjaival vesződtem. Egy gomb egy csók így haladta, lefelé. Amikor már csak egy melltartóban volt nem bírtam meg állni meg kellett kérdeznem:
- Biztos, hogy akarod?
- Igen, akarom! - mondta majd rá vetette magát a nyakamra. De én nem így akartam.
- Akkor sem így szeretném.
- Tessék? - nézett rám éretetlenül.
- Nem így akarom - válaszoltam és elindultam Krissel az ágy felé. Mikor óvatosan letettem az ágyra és fölé helyezkedtem gyengéden csókoltam meg. - Így szeretném. Nem akarok semmit elkapkodni, azt akarom, hogy ez legyen életünk legszebb estéje. - Bármilyen meglepő volt tényleg így gondoltam.
- Kathy?
- Kicsim nekem kellett volna más nő nevét mondani nem neked! - tudtam jól mire gondol de nem akartam most ezzel foglalkozni.
- Kahy? - ez a nő egy agyrém de attól...
- Amit az előbb mondtam az komolyan gondoltam, hogy a legszebb...
És egy csókkal zártam le ajkait mielőtt megszólhatott volna. Semmire nem emlékszem, hogy mi történt ezek után csak arra a pillanatra mikor a szenvedély hullámai végérvényesen magával ragadott minket.
Szorosan öletem magamhoz Krist és hiába az előbb elégültünk ki mind ketten nem tudtam nem abba hagyni a simogatását. Kris halványan mosolygott miközben az egyik hajtincsével játszottam.
- Köszönöm - súgta felém.
- Én is! - válaszoltam - Remélem még sok ilyenben lesz részem - somolyogtam rá. Az ő mosolya lehervadt az arcáról és nem értettem miért, de nem kellet sokáig várom.
- Kevesebb, mint két hétig leszek itt. Utána haza kell mennem.
- Tudom -sóhajtottam - Muszáj most erről beszélnünk?
- Azt akarom, hogy boldog légy Rob, de velem nem lehet. Azt akartam amikor ott ültünk a padon, hogy elfogad a sorsod és túl is lépj a tragédián - mondta nekem és még jobban nem volt kedvem vele beszélgetni.
- Nem akarok a feleségemről beszélni veled! - jelentettem ki
- Muszáj lesz.
- Miért lenne?! Nem vagy senkim! - és ahogy kimondtam már rá is jöttem hiba volt. Kris csak mosolygott rám és most először gondoltam rá, hogy igaz a mondás a pszichológusok mind bolondok.
- Igaz nem vagyok senkid és jobb is ha így marad nekem vissza kell mennem. Nem miattam kell túl lépned a múlton. Hanem a lányod miatt! Neki szüksége van egy apára aki szívét lelkét neki adja. És persze egy anyára is.
- Én is tudom ezt. El is döntöttem, hogy majd egy két év múlva lesz anya neki - sziszegtem felé. Mire ő ki kelt az ágyból és elém állt.
- Nem csak itt kell ezt eldönteni - mutatott a fejemre - Hanem itt is - és a szívemre helyezte a kezét a bizsergés a kezétől indult és az egész testemen átjárta.
- Jó de ha most lehet, hagyjuk ezt! Két hétig még itt vagy addig élvezni akarom a saját bejárású dili dokimat aki nem csak a lelkemet de a testemet is kezeli - kacsintottam rá. Mire ő felkacagott.
- Oké, de tud, hogy két hét múlva mennem kell. Nem maradhatok! - jelentette ki határozottan.
Sajnos tudtam, hogy el kell majd mennie, de erre se akartam gondolni. Most nem élvezni akartam, hogy egy csodás nő van mellettem aki segít kiverni a fejemből és a szívemből Kathy-t. Úgy érzem, hogy az utóbbiból már lassan sikerül is. Kris az a nő aki el tudja érni, hogy felejtsek és talán ő az a nő akibe bele is tudnék szeretni. A családom imádja a lányom egyenesen rajong érte és ehhez most már én is csatlakozom. csak tudnám, hogy miért ragaszkodik ahhoz, hogy elmenjen innen és, hogy ne ragaszkodjunk annyira hozzá. Valami itt nem stimmel, rossz előérzetem támadt... nagyon rossz...
- Tudod azt a csókot még megbánod nem szabad a gyereket felhasználni...- lassan vissza fordultam és Kris gonosz mosolyával találtam szembe magam.
- Úgy gondolod, hogy felhasználtam Beckyt? - tettem fel a kérdést amire én magam is ismertem a választ.
- De még hogy! - mosolygott rám.
- És mégis mire gondol a hölgy? - láttam megvillanni Kris szemét és tudtam benne van a játékban.
- Az úr felhasználta a kislányát arra, hogy egy nap alatt két csókot is lophasson egy tisztességes hölgytől! - válaszolta. Nem hittem el, hogy tényleg kimondta.
- Tisztességes? - kuncogtam fel halkan nehogy felkeltsem Beckyt. Kris össze húzta szemöldökét ezáltal apró ráncok keletkeztek homlokán. Nagyon édes volt annyira, hogy...
- Igen, uram az vagyok! - szakította félbe elmélkedésem - Csak maga ezt egyáltalán nem tudja értékelni!
- Már megbocsájtson, de szerintem egyáltalán nem tisztességes hölgy az aki egy kislány előtt letámad egy férfit.
- Letámadtam.... ezt mégis, hogy gondolja! - hebegte indulatosan - Maga támadót le engem és, hogy szabadulni tudjak engedtem. Ezt tanultam az önvédelmi órán. - szegte fel dacosan az álát.
- Szóval ezt gondolja? - kérdeztem és lassan elindultam felé eddig halkan beszéltünk nehogy felkeltsük Beckyt, láttam ahogy Kris szeme tágra nyílik. Gonosz ötletem támadt. Lehajoltam és Beckyt arrébb tettem óvatosan, hogy ne kelljen fel. Kris nem tudott el surranni mellettem mert az egész testemmel takartam a menekülési útvonalat. Így egy apró mozdulattal az ölembe kaptam Krist, halkan felsikkantott... erre nem gondoltam én barom egyből lenéztem Beckyre aki békésen szuszogott. Hál Istenek!
- Mit csinálsz te bolond? - váltott tegezésre, suttogott de még így is halottam a hangján, hogy remeg.
Elindultam vele a szobámba, amikor beértem éreztem, hogy Kris megdermed de nem érdekelt ő is benne volt a játékban és most végig játsszuk. Lábammal becsuktam az ajtóm, majd miközben még mindig Krist fogtam szorosan bekulcsoltam az ajtót. És szépen lassan, hogy minden centiméteren át érezhessem Kris testét engedtem le a földre és ahogy leért neki nyomtam az ajtónak. Egy nyögés hagyta el az ajkait, innen tudtam, hogy végre itt van velem teljesen, testileg és lelkileg is!
- Szóval letámadtam, de közben a lányom mögé bújtam - a jobb lábam befészkeltem az ő kecses lábai közé és megemeltem egy kicsit... újabb nyögés szóval jól csinálom dagadt a mellem. - Még mindig így gondolja, hölgyem? - kérdeztem de ahogy a szemeibe néztem tudtam jól, hogy nyertem szemei ködösek voltak, ajkai elnyíltak, éreztem ahogy mellkasa gyorsabban emelkedik így még közelebb húzódtam hozzá... a mellkasunk össze ért még egyszer megkérdeztem - Biztos ön benne, hogy a lányom mögé bújok - elvesztettem az írányítást az elmém felett úgy gondoltam majd ha kicsikarom belőle a választ azt a kis "nem" szócskát leállok. Csak megijesztem egy picit de már jól tudtam itt már nincs megállás. Kris ködös tekintette a számra tapadt a mosolyom már inkább vigyorrá fejlődött. Közelebb hajoltam és próbáltam levakarni képemről a vigyort már alig egy milliméter távolság volt ajkaink között de ő felém mozdult ezzel egy időben én viszont vissza húztam fejem. Újabb nyögés. És már a ködös szem mellé, homlok ráncolás is betársult. A feje hangosan koppant az ajtón amikor vissza hanyatlott. Én is vissza húzódtam az ajkaihoz. - Hölgyem még mindig azt hiszi, hogy a lányom mögé bújok? - kérdeztem tőle és belenéztem gyönyörű szemeibe. - Hol marad most az a tudás amit önvédelem órán oktattak magának?? - A vágy mellett elszántságot is láttam benn szóval nem akarja elismerni. Lábamat még erősebben nyomtam legérzékenyebb pontjához majd lassan mozgatni kezdtem. Végig a szemébe néztem a vágy fellángolt benne...és amit vártam meg kaptam még ha nem is úgy ahogy gondoltam. El tátogott nekem egy "nemet" és nekem elég is volt. Szégyen vagy nem letámadtam. Mégis ez a csók egyszerre volt kemény, féktelen és gyöngéd. Amikor Kris keze befurakodott a pólóm alá soha nem várt izgalom lett úrrá a testemen. Nem szakítottam meg a csókot lassan levezettem a kezem Kris combjáig majd megemeltem. Kris egyből tudta mit akarok, lábai már a derekam körül tekergett. Még jobban neki nyomtam az ajtónak, hogy ne kelljen a kezemmel is tartanom. Egy kis levegőre volt szükségem ezért elszakadtam ajkaitól. Ez őt nem zavarta és nyakamra vette magát miközben én az inge gombjaival vesződtem. Egy gomb egy csók így haladta, lefelé. Amikor már csak egy melltartóban volt nem bírtam meg állni meg kellett kérdeznem:
- Biztos, hogy akarod?
- Igen, akarom! - mondta majd rá vetette magát a nyakamra. De én nem így akartam.
- Akkor sem így szeretném.
- Tessék? - nézett rám éretetlenül.
- Nem így akarom - válaszoltam és elindultam Krissel az ágy felé. Mikor óvatosan letettem az ágyra és fölé helyezkedtem gyengéden csókoltam meg. - Így szeretném. Nem akarok semmit elkapkodni, azt akarom, hogy ez legyen életünk legszebb estéje. - Bármilyen meglepő volt tényleg így gondoltam.
- Kathy?
- Kicsim nekem kellett volna más nő nevét mondani nem neked! - tudtam jól mire gondol de nem akartam most ezzel foglalkozni.
- Kahy? - ez a nő egy agyrém de attól...
- Amit az előbb mondtam az komolyan gondoltam, hogy a legszebb...
És egy csókkal zártam le ajkait mielőtt megszólhatott volna. Semmire nem emlékszem, hogy mi történt ezek után csak arra a pillanatra mikor a szenvedély hullámai végérvényesen magával ragadott minket.
Szorosan öletem magamhoz Krist és hiába az előbb elégültünk ki mind ketten nem tudtam nem abba hagyni a simogatását. Kris halványan mosolygott miközben az egyik hajtincsével játszottam.
- Köszönöm - súgta felém.
- Én is! - válaszoltam - Remélem még sok ilyenben lesz részem - somolyogtam rá. Az ő mosolya lehervadt az arcáról és nem értettem miért, de nem kellet sokáig várom.
- Kevesebb, mint két hétig leszek itt. Utána haza kell mennem.
- Tudom -sóhajtottam - Muszáj most erről beszélnünk?
- Azt akarom, hogy boldog légy Rob, de velem nem lehet. Azt akartam amikor ott ültünk a padon, hogy elfogad a sorsod és túl is lépj a tragédián - mondta nekem és még jobban nem volt kedvem vele beszélgetni.
- Nem akarok a feleségemről beszélni veled! - jelentettem ki
- Muszáj lesz.
- Miért lenne?! Nem vagy senkim! - és ahogy kimondtam már rá is jöttem hiba volt. Kris csak mosolygott rám és most először gondoltam rá, hogy igaz a mondás a pszichológusok mind bolondok.
- Igaz nem vagyok senkid és jobb is ha így marad nekem vissza kell mennem. Nem miattam kell túl lépned a múlton. Hanem a lányod miatt! Neki szüksége van egy apára aki szívét lelkét neki adja. És persze egy anyára is.
- Én is tudom ezt. El is döntöttem, hogy majd egy két év múlva lesz anya neki - sziszegtem felé. Mire ő ki kelt az ágyból és elém állt.
- Nem csak itt kell ezt eldönteni - mutatott a fejemre - Hanem itt is - és a szívemre helyezte a kezét a bizsergés a kezétől indult és az egész testemen átjárta.
- Jó de ha most lehet, hagyjuk ezt! Két hétig még itt vagy addig élvezni akarom a saját bejárású dili dokimat aki nem csak a lelkemet de a testemet is kezeli - kacsintottam rá. Mire ő felkacagott.
- Oké, de tud, hogy két hét múlva mennem kell. Nem maradhatok! - jelentette ki határozottan.
Sajnos tudtam, hogy el kell majd mennie, de erre se akartam gondolni. Most nem élvezni akartam, hogy egy csodás nő van mellettem aki segít kiverni a fejemből és a szívemből Kathy-t. Úgy érzem, hogy az utóbbiból már lassan sikerül is. Kris az a nő aki el tudja érni, hogy felejtsek és talán ő az a nő akibe bele is tudnék szeretni. A családom imádja a lányom egyenesen rajong érte és ehhez most már én is csatlakozom. csak tudnám, hogy miért ragaszkodik ahhoz, hogy elmenjen innen és, hogy ne ragaszkodjunk annyira hozzá. Valami itt nem stimmel, rossz előérzetem támadt... nagyon rossz...
2011. március 22., kedd
16. fejezet
Sziasztok! Gondoltam örülni fogtok egy kis fejezetnek hétköznap is. Így megkaptátok bár lehet, hogy az eleje nem fog tetszeni...de sajnos nem lehet mindig úgy, ahogy nektek jó! Jó olvasást majd és puszi nektek.
- Te most viccelsz, ugye? A magánnyomozód nem volt elég alapos? Nem tudott meg mindent az életemről, hát ez csodálatos remélem nem fizettél neki túl sokat - nevette fel gúnyosan az asszony. Majd dühösen folytatta:
- Még te beszélsz meglepetésekről? Te, aki meghívtad a szeretődet a nászutunkra?
- Emily nem...
- Ugyan kérlek! Azt, hogy lefeküdtetek, a bestia minden pillantása el árulja. Fölösleges tagadnod.
- Egyetlenegyszer, több mint tíz évvel ezelőtt - ismerte be a férfi durván. - Carlo nagyon régi és nagyra becsült barátom, és én mutattam be őket egymásnak. Én voltam az esküvői tanújuk is négy évvel ezelőtt. Emily csak egy régi jó barát, semmi több.
- Nem kell magyarázkodnod. Nekem aztán igazán mindegy. Csak csodálom, hogy a férje tűri. Nagyon rendes embernek látszik. Míg te a legalattomosabb és legönteltebb férfi vagy, akivel valaha a balsorsom összehozott. És azt hiszed, hogy egy szemernyit is változni fog a véleményem rólad azért, mert arra kényszerítesz, hogy veled maradjak, akkor alaposan tévedsz. Most pedig foglalkozz a vendégeiddel! Nekem fáj a fejem, és lefekszem. Még pedig egyedül.
Rob ellenállt az erős kísértésnek, hogy csókkal forrassza ajkára a szót.
- Nem egyedül - mormolta gyengéden, és karon fogta az asszonyt.
Krisnek sehogy sem sikerült kiszabadítania magát a szorításból.
- A feleségem vagy, és meg kell osztanod velem az ágyadat. Erről nem alkuszunk. - Rob elkapta az asszony tekintetét, és abban nemcsak haragot és fájdalmat, hanem félelmet is látott. Döbbenten eresztette el a karját. - Kimerültnek tűnsz. Hozok fájdalomcsillapítót, aztán hagylak aludni.
Gondolataiba merülve ment a fürdőszobába a gyógyszeres szekrényhez. Eddig mindenben sikeres volt, amit csinált. A nők csodálatot és vágyat éreztek, ha találkoztak vele, sohasem félelmet. Hogy a csodába sikerült a feleségét így megfélemlítenie?
Kris jólesően sóhajtott fel álmában. Azt álmodta, hogy egy erős kéz gyengéden simogatja, aztán forró ajkak becézgetik a nyakát, finom ujjak lobbantják lángra az érzékeit. Szíve egyre gyorsabb kezdett dobogni, és majd elolvadt a gyönyörűségtől. Aztán úgy érezte, mintha izmos test ereszkedne az övére.
Hirtelen kinyitotta szemét. Nem álmodtam! Rob valóban ott feküdt rajta. Izzó tekintette a paradicsom gyönyöreit ígérte. Már késő volt ellenállni. És Kris nem is akart. Égett benne a vágy, és hozzá simult Robhoz.
- Akarsz engem? - kérdezte Rob.
- Igen - sóhajtotta az asszony.
Forró és szenvedélyes ölelkezés következett. Ahogy azonban a gyönyör hullámai lassanként elcsitultak, Kris nagyon elszégyellte magát, amiért ismét ilyen könnyen beadta a derekát. Megpróbálta ellökni magától a férfit, de az szorosan tartotta.
- Jól vagy? - simította el Rob egy fürtöt a homlokából.
- Amennyire lehet, amíg itt lógsz a nyakamban.
- Az ördögbe is! Felejtsük már el a tegnapi vitát! Az élet megy tovább.
- Nekem viszont az egyetlen vágyam az, hogy innen szabaduljak - vágta oda Kris elkeseredetten, mert Rob elbizakodott hangja mértéktelenül dühítette.
- Egyszerűen nem akarod elismerni, hogy akarsz egy ilyen férfit, mint én. Ugye így van? - Rob szenvedélyesen megcsókolta, aztán elhúzódott, és fürkészően a szemébe nézett. - Az a te bajod, hogy nem akarsz szembenézni a valósággal. Olyan gyengéd és regényes szerelmet akarsz, mint a mesében. Márpedig minden józan ember tudja, hogy ilyen szerelem a valóságban nem létezik.
Felült és beletúrt kócos hajába. Aztán egész higgadtan magyarázni kezdete:
- Az érzéki vágy összehoz két embert, és arra ösztönzi őket, hogy házasodjanak össze. Néhány év múlva a tűz kialszik, de addigra általában már megszületett a gyerek, aki összetartja a kapcsolatot. A férfiban él az ösztön, hogy védelmezze az anyát és a gyereket, és a legtöbb esetben a kötelesség tudat is elősegíti a házasság fennmaradását.
Kris növekvő döbbenettel hallgatta.
- Ezt te valóban így hiszed?
- Igen, bár nem tudom elképzelni, hogy valaha ne áhítozzam a csábító tested után - vigyorgott. Aztán felkelt, Kris pedig gyorsan magára húzta a takarót.
- Lehetetlen vagy!
- Semmi sem lehetetlen, ha igyekszik az ember - Aztán Rob arca elkomolyodott - Ennek ellenére valós elvárásokkal kell egy házasságba elébe nézni.
Hihetetlen, hogy milyen biztos a dolgában! Krisnek elég volt ránézni a férje erőteljes testére, hogy teljesen elgyengüljön. Ebben a pillanatban rádöbbent, hogy mindenek ellenére szereti, mégpedig menthetetlenül. Ettől elszomorodott, de dühös is lett. Még megjárja ez a férfi, hogy becsapta és folyamatosan megalázza.
- És te szakértőnek képzeled magadat ezen a területen? Nevetnem kell!
- Csak te húzhatod a rövidebbet, ha ragaszkodsz ehhez az ostoba veszekedéshez. Viselkedhetünk egymással udvariasan, és csodálatos szeretkezésekben lehet részünk, vagy csatatérré változtathatod a házas életünket. Teljesen rajtad áll. De azt most felejtsd el, hogy Giannihoz bármi közöd is lehet, mert megtiltom! Most lezuhanyzok. Amíg vissza jövök döntsd el!
Kris rá döbbent, hogy csak egy válasz létezhet más lehetőséget Rob nem enged meg neki. Észre vette, hog férje féltékeny Giannira már pedig, ha ez igaz adig üsd a vasat....Ha Rob a saját kijelentése szerint bármire képe, hogy őt megtartsa és féltékeny is, akkor van még remény. Talán mégis csak többet jelent számára, és talán vannak még csodák... De azt sose felejtheti el, hogy Rob csak azért vette el mert az apján bosszút akart állni. Rob vissza jött a fürdőszobából. Egy törölköző volt a csípője köré tekerve.
- Tehát? - fordult a feleségéhez, miután elővett egy ruhadarabot a szekrényéből. Amíg felhúzta a fürdőnadrágot, Kris elragadtatva nézte tökéletes testét.
- Kérdeztem valamit.
- Tessék? - riadt fel az asszony az önfeledt bámulásból. - Ja persze, ahogy csak óhajtod uram és parancsolom - hajtotta meg a fejét színpadiasan - Elásom a csatabárdot.
- Akkor jó. Vegyél fel valamit! Beküldöm az inast, hogy hozza be a reggelidet. Vele megbeszélheted a hétvégi programot. Ő ismeri az előzetes terveket, ha valamin változtatni akarsz, csak szólj neki! Ha kész vagy találkozunk, az úszómedencénél. Pénteken mindenki délig lustálkodik. Ebéd után kimegyünk a partra. A férfiak megnézik az autókat, a nők meg vásárolnak. Aztán itt találkozunk a vacsoránál, utána pedig át hajózunk Saint-Tropez-ba, és meglátogatunk egy éjszakai mulatót. Tessék erre majd szükséged lesz! - nyújtott át egy hitelkártyát.
Kris meglepve látta, hogy Kristen Pattinson névre van kiállítva.
- Hogy tudta ilyen gyorsan elintézni? - kérdezte. És újra dühbe gurult arra a gondolatra, hogy Robert mindent megkap az életben, amit csak akar beleértve őt magát is.
Rob ajka körül önelégült mosoly játszott.
- Idejében megszerveztem mindent, Tom segített vonta meg a vállát.
- Roppant alapos vagy. Köszönöm, de egyáltalán nincs szükségem a pénzedre. Nekem is van elég... de hisz tudod, nem vettél zsákbamacskát velem.
- Nem sokáig, ha továbbra is a szembenállásra törekszel. hagyj fel ezzel Kris! A feleségem vagy, viselkedj is eszerint! Egy óra múlva várlak a fedélzeten, hogy foglalkozz a vendégeinkkel.
- Ők a te vendégeid! Majd foglalkozom azzal akit ismerek! - jelentette ki Kris
Rob tekintette egy pillanata alatt elsötétedett.
- Jegezd meg Kristen Pattinson, nem tűröm, hogy megcsalj te az enyém vagy! Ahogy a családod a kezemben van te is.
Krisnek amint eszébe jutott Robnak milyen hatalma van a vállalatuk fölött, minden ellenállása megtört.
- Rendben - bólintott.
Gondolataiba mélyedve nézett a távozó férje után. Nem szabad elfelejtenie, hogy Rob milyen gátlástalan tud lenni. Ha azonban azt hiszi, hogy ő megalázkodó, megszeppent asszonykává változik, akkor nagyon meg fog lepődni.
- Te most viccelsz, ugye? A magánnyomozód nem volt elég alapos? Nem tudott meg mindent az életemről, hát ez csodálatos remélem nem fizettél neki túl sokat - nevette fel gúnyosan az asszony. Majd dühösen folytatta:
- Még te beszélsz meglepetésekről? Te, aki meghívtad a szeretődet a nászutunkra?
- Emily nem...
- Ugyan kérlek! Azt, hogy lefeküdtetek, a bestia minden pillantása el árulja. Fölösleges tagadnod.
- Egyetlenegyszer, több mint tíz évvel ezelőtt - ismerte be a férfi durván. - Carlo nagyon régi és nagyra becsült barátom, és én mutattam be őket egymásnak. Én voltam az esküvői tanújuk is négy évvel ezelőtt. Emily csak egy régi jó barát, semmi több.
- Nem kell magyarázkodnod. Nekem aztán igazán mindegy. Csak csodálom, hogy a férje tűri. Nagyon rendes embernek látszik. Míg te a legalattomosabb és legönteltebb férfi vagy, akivel valaha a balsorsom összehozott. És azt hiszed, hogy egy szemernyit is változni fog a véleményem rólad azért, mert arra kényszerítesz, hogy veled maradjak, akkor alaposan tévedsz. Most pedig foglalkozz a vendégeiddel! Nekem fáj a fejem, és lefekszem. Még pedig egyedül.
Rob ellenállt az erős kísértésnek, hogy csókkal forrassza ajkára a szót.
- Nem egyedül - mormolta gyengéden, és karon fogta az asszonyt.
Krisnek sehogy sem sikerült kiszabadítania magát a szorításból.
- A feleségem vagy, és meg kell osztanod velem az ágyadat. Erről nem alkuszunk. - Rob elkapta az asszony tekintetét, és abban nemcsak haragot és fájdalmat, hanem félelmet is látott. Döbbenten eresztette el a karját. - Kimerültnek tűnsz. Hozok fájdalomcsillapítót, aztán hagylak aludni.
Gondolataiba merülve ment a fürdőszobába a gyógyszeres szekrényhez. Eddig mindenben sikeres volt, amit csinált. A nők csodálatot és vágyat éreztek, ha találkoztak vele, sohasem félelmet. Hogy a csodába sikerült a feleségét így megfélemlítenie?
Kris jólesően sóhajtott fel álmában. Azt álmodta, hogy egy erős kéz gyengéden simogatja, aztán forró ajkak becézgetik a nyakát, finom ujjak lobbantják lángra az érzékeit. Szíve egyre gyorsabb kezdett dobogni, és majd elolvadt a gyönyörűségtől. Aztán úgy érezte, mintha izmos test ereszkedne az övére.
Hirtelen kinyitotta szemét. Nem álmodtam! Rob valóban ott feküdt rajta. Izzó tekintette a paradicsom gyönyöreit ígérte. Már késő volt ellenállni. És Kris nem is akart. Égett benne a vágy, és hozzá simult Robhoz.
- Akarsz engem? - kérdezte Rob.
- Igen - sóhajtotta az asszony.
Forró és szenvedélyes ölelkezés következett. Ahogy azonban a gyönyör hullámai lassanként elcsitultak, Kris nagyon elszégyellte magát, amiért ismét ilyen könnyen beadta a derekát. Megpróbálta ellökni magától a férfit, de az szorosan tartotta.
- Jól vagy? - simította el Rob egy fürtöt a homlokából.
- Amennyire lehet, amíg itt lógsz a nyakamban.
- Az ördögbe is! Felejtsük már el a tegnapi vitát! Az élet megy tovább.
- Nekem viszont az egyetlen vágyam az, hogy innen szabaduljak - vágta oda Kris elkeseredetten, mert Rob elbizakodott hangja mértéktelenül dühítette.
- Egyszerűen nem akarod elismerni, hogy akarsz egy ilyen férfit, mint én. Ugye így van? - Rob szenvedélyesen megcsókolta, aztán elhúzódott, és fürkészően a szemébe nézett. - Az a te bajod, hogy nem akarsz szembenézni a valósággal. Olyan gyengéd és regényes szerelmet akarsz, mint a mesében. Márpedig minden józan ember tudja, hogy ilyen szerelem a valóságban nem létezik.
Felült és beletúrt kócos hajába. Aztán egész higgadtan magyarázni kezdete:
- Az érzéki vágy összehoz két embert, és arra ösztönzi őket, hogy házasodjanak össze. Néhány év múlva a tűz kialszik, de addigra általában már megszületett a gyerek, aki összetartja a kapcsolatot. A férfiban él az ösztön, hogy védelmezze az anyát és a gyereket, és a legtöbb esetben a kötelesség tudat is elősegíti a házasság fennmaradását.
Kris növekvő döbbenettel hallgatta.
- Ezt te valóban így hiszed?
- Igen, bár nem tudom elképzelni, hogy valaha ne áhítozzam a csábító tested után - vigyorgott. Aztán felkelt, Kris pedig gyorsan magára húzta a takarót.
- Lehetetlen vagy!
- Semmi sem lehetetlen, ha igyekszik az ember - Aztán Rob arca elkomolyodott - Ennek ellenére valós elvárásokkal kell egy házasságba elébe nézni.
Hihetetlen, hogy milyen biztos a dolgában! Krisnek elég volt ránézni a férje erőteljes testére, hogy teljesen elgyengüljön. Ebben a pillanatban rádöbbent, hogy mindenek ellenére szereti, mégpedig menthetetlenül. Ettől elszomorodott, de dühös is lett. Még megjárja ez a férfi, hogy becsapta és folyamatosan megalázza.
- És te szakértőnek képzeled magadat ezen a területen? Nevetnem kell!
- Csak te húzhatod a rövidebbet, ha ragaszkodsz ehhez az ostoba veszekedéshez. Viselkedhetünk egymással udvariasan, és csodálatos szeretkezésekben lehet részünk, vagy csatatérré változtathatod a házas életünket. Teljesen rajtad áll. De azt most felejtsd el, hogy Giannihoz bármi közöd is lehet, mert megtiltom! Most lezuhanyzok. Amíg vissza jövök döntsd el!
Kris rá döbbent, hogy csak egy válasz létezhet más lehetőséget Rob nem enged meg neki. Észre vette, hog férje féltékeny Giannira már pedig, ha ez igaz adig üsd a vasat....Ha Rob a saját kijelentése szerint bármire képe, hogy őt megtartsa és féltékeny is, akkor van még remény. Talán mégis csak többet jelent számára, és talán vannak még csodák... De azt sose felejtheti el, hogy Rob csak azért vette el mert az apján bosszút akart állni. Rob vissza jött a fürdőszobából. Egy törölköző volt a csípője köré tekerve.
- Tehát? - fordult a feleségéhez, miután elővett egy ruhadarabot a szekrényéből. Amíg felhúzta a fürdőnadrágot, Kris elragadtatva nézte tökéletes testét.
- Kérdeztem valamit.
- Tessék? - riadt fel az asszony az önfeledt bámulásból. - Ja persze, ahogy csak óhajtod uram és parancsolom - hajtotta meg a fejét színpadiasan - Elásom a csatabárdot.
- Akkor jó. Vegyél fel valamit! Beküldöm az inast, hogy hozza be a reggelidet. Vele megbeszélheted a hétvégi programot. Ő ismeri az előzetes terveket, ha valamin változtatni akarsz, csak szólj neki! Ha kész vagy találkozunk, az úszómedencénél. Pénteken mindenki délig lustálkodik. Ebéd után kimegyünk a partra. A férfiak megnézik az autókat, a nők meg vásárolnak. Aztán itt találkozunk a vacsoránál, utána pedig át hajózunk Saint-Tropez-ba, és meglátogatunk egy éjszakai mulatót. Tessék erre majd szükséged lesz! - nyújtott át egy hitelkártyát.
Kris meglepve látta, hogy Kristen Pattinson névre van kiállítva.
- Hogy tudta ilyen gyorsan elintézni? - kérdezte. És újra dühbe gurult arra a gondolatra, hogy Robert mindent megkap az életben, amit csak akar beleértve őt magát is.
Rob ajka körül önelégült mosoly játszott.
- Idejében megszerveztem mindent, Tom segített vonta meg a vállát.
- Roppant alapos vagy. Köszönöm, de egyáltalán nincs szükségem a pénzedre. Nekem is van elég... de hisz tudod, nem vettél zsákbamacskát velem.
- Nem sokáig, ha továbbra is a szembenállásra törekszel. hagyj fel ezzel Kris! A feleségem vagy, viselkedj is eszerint! Egy óra múlva várlak a fedélzeten, hogy foglalkozz a vendégeinkkel.
- Ők a te vendégeid! Majd foglalkozom azzal akit ismerek! - jelentette ki Kris
Rob tekintette egy pillanata alatt elsötétedett.
- Jegezd meg Kristen Pattinson, nem tűröm, hogy megcsalj te az enyém vagy! Ahogy a családod a kezemben van te is.
Krisnek amint eszébe jutott Robnak milyen hatalma van a vállalatuk fölött, minden ellenállása megtört.
- Rendben - bólintott.
Gondolataiba mélyedve nézett a távozó férje után. Nem szabad elfelejtenie, hogy Rob milyen gátlástalan tud lenni. Ha azonban azt hiszi, hogy ő megalázkodó, megszeppent asszonykává változik, akkor nagyon meg fog lepődni.
2011. március 21., hétfő
Főnix 5
- Kicsim esetleg kérd meg Kristent, hogy vegyen fel, de inkább majd én hozlak!
- Nem! Kris kejj! Őt szejetném vegyéj fejj jétsziii! - nyújtotta ragacsos tappancsát Kris felé.
- Na gyere te nagy lány menjünk lassan haza felé - mondta és mosolyogva felemelte az ölébe.
Végig néztem ahogy Kristen gondosan behelyezi Beckyt a gyerekülésbe és ezt a kislányom minden ellenkezés nélkül hagyja. Ránézettem az órámra egy óra fele járt az idő, azaz lassan szundi idő lesz a kicsi számára. Kris még egy puszit nyomot Becky sebére lányom ezt hangos kacajjal jutalmazta majd beült az anyós ülésére. Én is követtem és indítottam lefekvés előtt még meg kell etetnem Beckyt és lassan Kris is egyedül szeretne már lenni. Vagy még sem? Ahogy a lányommal bánt az olyan volt, mintha valami kötelék lenne köztük, de ennek nem szabad túl szorosnak lennie. Most Becky sem volt annyira cserfes elfáradt az állatkertben de ezt egyből megcáfolta amikor megszólalt:
- Becky éhes! - jelentette ki. Felhúztam a szemöldököm régen beszélt már így amikor először megszólalt akkor is E/3 -ban beszélt magáról és azt hittem erről leszokott. Rá néztem Krisre és láttam ő is ráncolja a szemöldökét.
- Mit szeretnél enni kicsim? - kérdeztem meg és a visszapillantó tükörből néztem rá.
- Hambujgejt!
- Akkor hát a Mc'donalds marad - mosolyogtam rá és vártam a hatást az üdvrivalgás nem is maradat el. Majd Kristen felé fordultam:
- Nem baj?
- Nem-nem - rázta meg a fejét.
Az út további részében mindhárman csendbe maradtunk. Lányom az utat nézte ahogy Kris is én meg felváltva őket. El se hiszem, hogy ez a nő aki itt ül mellettem egy nap alatt, boldogabbá varázsolta az életem és mégis így volt. Amire megérkeztünk Becky már el is felejtette a kis balesetet az állatkertben. Kiszedtem Beckyt a gyerekülésből és a lábára állítottam.
- Nagy lány vagy, úgyhogy nem kell téged cipelni, jól gondolom?
- Igen apu! - bólogatott majd felém nyújtotta az egyik kezét a másikat meg Kris felé. És elindultunk befelé. Nagyon tetszett, hogy Kris zokszó nélkül elviselte a gyorsétteremben lévő cirkuszolást, a visongó, kiabáló gyerekeket és az ideges szüleiket. És ami a legfurcsább volt Becky egy kis angyal volt, minden szóra hallgatott igaz azt el kell ismernem, hogy nem az én szavaimra hanem inkább Kristen szavaira és ismét megijedtem, hogy ebből nagy baj lesz, ha Kris elmegy már pedig ez a mai nap elkerülhetetlen.
- Kris ma este is te füjdetsz?
- Nem kicsim, ma nem - mondta majd rám nézett és a szemiben láttam a felvillanó szomorúságot amit hamar eltüntet, lehet, hogy nem is volt ott? Már semmiben nem voltam biztos.
- Káj akkoj majd te ojvasoj nekem mesét jó? - tudtam, hogy ebből nagy baj lesz mégsem tudtam a beszélgetés menetét megállítani valahogy le fagytam.
- Nem hiszem mivel én ma már alszok veletek vissza kell mennem a szállodába! Tudod én csak vendég voltam nálatok mert nagyid meghívott.
- De én nem akajom, hogy ejmenj - szipogta - apu szoj máj já, hogy majadjon! - kérte kislányom esdekelve és már az első könny cseppek is kibuggyantak szomorú szemiből. Nem láttam még ilyen keservesen sírni mégsem tudtam megvigasztalni csődöt mondtam. Ezzel szemben Kristen egyből felkapta az ölébe Beckyt és ott ringatta.
- Ne sírj Becky, hisz tudod nagy lány vagy és amúgy is ott lesz neked apukád meg a nagyi mag nagypapi.
- Én téged akajak - kiabálta lányom és kiakart szakítani magát Kris öleléséből, körbe néztem senki sem figyelt ránk hisz a hiszti egy Mc'donalds-ba megszokott volt csak az a baj, hogy kislányom nem hisztizett szomorú volt nagyon - Apu! Kris nem szejet engem! Beckyt senki nem szejeti! - kezdet szívszaggató sírásba és akkor rá jöttem , hogy az én lányom és nekem kell megvigasztalni és egy őrült gondolat kúszott bele elmémbe.
- Ne aggódj szívem Kristen hozzánk költözik - kijelentésemet néma csend követte lassított felvételként láttam, ahogy Becky felém fordul arcán egy hatalmas mosoly jelenik meg, míg ezzel egy időben Kristen szeme elkerekedett. És szólásra nyitotta a száját jobbnak láttam megelőzni ezt - Mármint úgy értettem, hogy addig amíg itt időzik nálunk Londonban.
- Rob... nem hiszem... - de itt félbeszakítottam.
- Kris... - mondtam és egyből lányom felé néztem ő is értette a célzást és Beckyre nézett, a kis szeméből megint előtörtek a könnyek. Kristen maga felé fordította.
- Szeretnéd ha veletek maradnék?
- Igen - szipogta.
- Jól van kicsim ha apud megengedi és nem zavarok akkor veletek maradok, de csak 2 hétig ezt tudnod kell, hogy tovább nem maradhatok mert a munkám vissza vár Los Angelesbe és akkor nem szabad szomorúnak lenned. Megígéred nekem, hogy akkor nem fogsz sírni?
Becky hevesen bólogatni kezdett mire Kristen elnevette magát. Amikor rám nézet én egy néma köszönöm-öt formáltam ajkaimmal mire egy "nem tesz semmit" fejrázást kaptam cserébe tőle.
Evés közben folyton őket bámultam előre féltem, hogy mi lesz ha Kris el megy majd és nem csak Becky miatt. Egy furcsa érzés járta át a testemet meg kívántam Kristent, ha tehetem itt és most magamévá teszem, de sajnos se a hely sem az idő nem tette ezt lehetővé. Mégsem tudtam a helyemen ülni eggyel arrébb ültem így most pontosan Kristen és Becky mellé kerültem. Már nem tudtam a cselekedeteimet megmagyarázni oda hajoltam Beckyhez és egy csókot nyomtam a szájára. Nem számítottam el magam mert kicsi lányom nem hagyta annyiban:
- Kris is akaj csójkot - kacagott fel az én arcomon egy hatalmas mosoly terült el ami Kristen figyelmét sem kerülte el.
- Nem kicsim...most nem szeretnék csókot - vágta rá durcásan mire vigyorognom kellett még jobban.
- Apu adsz Krisnek csójkot? - kérdezte
- Igen, adok - mondtam neki mosolyogva Kris nagyon mogorva arcot vágott és amikor közel hajoltam hozzá, a szánk alig pár centire volt egymástól amikor halkan oda súgta:
- Ezt még megbosszulom!
De már nem tudtam magamat kontrollálni és megcsókoltam. Persze most sem voltak a körülmények megfelelőek ezért egy gyengéd és szenvedélyes csóknál tovább nem akartam menni mégis amikor vissza csókolt majd elvesztettem a fejemet, de muszáj volt elengednem. Amikor kinyitottam a szemem egy gyönyörű ám zavart tekintettel találtam szembe magam, a szempárban ugyanazt olvastam ki mit amit az én szememből sugárzott színtiszta vágyat!
- Akkoj vejünk majadsz?
- Igen Becky de csak 2 hétre - nézett az én szembe. Tudtam, hogy tudatni akarja, hogy el kell fogadnunk neki mennie kell és most úgy éreztem el tudom majd engednem és el is kell engednem.
- Hát akkor menjük el a cuccodért a szállodába, hogy ne kelljen kétszer kocsikázni, jó?
- Nem kellene előtte megkérdezni Claret, hogy nem zavarok esetleg?
- Nagyi szejetet téged ahogy én!
- Tudom kicsim de nem illik kész tények elé állítani az embereket!
- Mijért nyem?
- Igazából nem tudom a felnőtteknél ez a szabály.
- A felnyöteknek hülye szabáyi vanyak.- húzta fel pici orrát
- Rebecca Yvonne Pattinson nem szabad káromkodni - szóltam.rá szigorúan nem is tudom hol tanulja ezeket.
- Menjünk mert a kisasszonynak még szundiznia is kell!
- Csak is akoj ajszok ha Kris is vejem ajszik!
- Nem! - jelentettem ki mert tudtam, hogy most kell leállítanom ezt a túlzott ragaszkodást.
- De!
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
- De!
- Nyem! - elmosolyodtam éreztem, hogy beleseik a csapdájába
- Jól van meg egyeztünk te mondtad akkor NEM - hangsúlyoztam azt az aprócska kis szót. Kristen hangos kacaja töltötte be az egész teret és én vagy századszorra is megállapíthattam, hogy gyönyörű ilyenkor
- Apuuuuu jétsziiiiiiiiiiii
- Beck NEM! - kezdtem egy kicsit ideges lenni és mintha ezt Kris is észre vette volna megsimogatta jobb kezem nyugtatatás képen hát mit mondjak....most már más miatt remegtem...
- Menjünk...és Becky veled alszom, ha rendes kislány leszel hazáig!
- De akkoj vejem ajszoj -kényeskedett még jobban.
- Veled- jött a végszó és már Kris a kocsiba tette bele. Egy óra alatt meg jártuk Krisnek nem volt sok bőröndje csak kettő a nővéreim két hétre minimum öt bőrönddel indultak volna el. Tetszett, hogy nem ruha mániás. Amikor haza értünk anya kitörő lelkesedéssel fogadta a tényt, hogy Kristen nálunk fog lakni. Sőt hozzá tette, hogy ezt már ő is javasolni akarta azon kívül, hogy szereti Kristent mit szólna Jules a lánya egy szállodába lakik miközben legjobb barátnője itt lakik. Mindannyian meg mosolyogtuk anya szóáradatát. Kristen elvitte Beckyt pancsolni, mert kislányom ezt is kiharcolta alvás előtt. Eszembe jutott, hogy igazából még jóformán semmit nem tudok erről a nőről csak annyit, hogy az érzékeim igen ki vannak rá hegyezve.
Úgy döntöttem, hogy anyától fogok érdeklődni. A konyhába sütött így a pult mellé ültem kávézni, de anyát nem lehet átverni.
- Mit akarsz Rob?
- Á, semmit.
- Lehet, hogy öreg vagyok de nem hülye Kristenről a akarsz kérdezni valamit?
- Igen - felesleges lenne vetítenem erre rá jöttem az utóbbi 28 évben - Nem tetszik ez a túlzott ragaszkodás amit Becky produkál feléje. Félek, hogy össze fog törni ha elmegy...
- Ha elmegy... - mondta.
- Ezt miért mondod anyu?
- Nem vagyok vak fiam azért...
- Nem értem mit akarsz ezzel mondani - túrtam bele hajamba...rossz szokás.
- Olyan vagy mint apád -sóhajtotta.
- Nem értem anyu, a munkája miatt van itt és két hét múlva megy vissza...tényleg azt sem tudom mit dolgozik te igen?
- Persze, fiam!
- El is mondanád anya? - kezdtem megint ideges lenni hisz direkt húzza az agyam.
- Gyermek pszichológus egy Los Angeles-i magán klinikán.
- Gyermek pszichológus? Nem véletlenül bánik így a gyerekekkel! - gondolkodtam el rajta, hogy viszonyul Beckyhez.
- Az biztos, hogy jó anya lesz belőle - somolygott anya.
- Igen! Felmegyek megnézem Beckyt, hogy elaludt-e.
- Na meg persze Kristent, ugye fiam?
- Mivel együtt alszanak muszáj lesz.
Ilyen gyorsan még sose értem fel amikor beléptem elmosolyodtam a látványon az én kis drágám Kris vállán aludt át ölelve. Nem akartam bemenni mert láttam, hogy Kris is alszik. Épp ki fordultam amikor egy halk hang megszólalt:
- Tudod azt a csókot még megbánod nem szabad a gyereket felhasználni...- lassan vissza fordultam és Kris gonosz mosolyával találtam szembe magam.
- Nem! Kris kejj! Őt szejetném vegyéj fejj jétsziii! - nyújtotta ragacsos tappancsát Kris felé.
- Na gyere te nagy lány menjünk lassan haza felé - mondta és mosolyogva felemelte az ölébe.
Végig néztem ahogy Kristen gondosan behelyezi Beckyt a gyerekülésbe és ezt a kislányom minden ellenkezés nélkül hagyja. Ránézettem az órámra egy óra fele járt az idő, azaz lassan szundi idő lesz a kicsi számára. Kris még egy puszit nyomot Becky sebére lányom ezt hangos kacajjal jutalmazta majd beült az anyós ülésére. Én is követtem és indítottam lefekvés előtt még meg kell etetnem Beckyt és lassan Kris is egyedül szeretne már lenni. Vagy még sem? Ahogy a lányommal bánt az olyan volt, mintha valami kötelék lenne köztük, de ennek nem szabad túl szorosnak lennie. Most Becky sem volt annyira cserfes elfáradt az állatkertben de ezt egyből megcáfolta amikor megszólalt:
- Becky éhes! - jelentette ki. Felhúztam a szemöldököm régen beszélt már így amikor először megszólalt akkor is E/3 -ban beszélt magáról és azt hittem erről leszokott. Rá néztem Krisre és láttam ő is ráncolja a szemöldökét.
- Mit szeretnél enni kicsim? - kérdeztem meg és a visszapillantó tükörből néztem rá.
- Hambujgejt!
- Akkor hát a Mc'donalds marad - mosolyogtam rá és vártam a hatást az üdvrivalgás nem is maradat el. Majd Kristen felé fordultam:
- Nem baj?
- Nem-nem - rázta meg a fejét.
Az út további részében mindhárman csendbe maradtunk. Lányom az utat nézte ahogy Kris is én meg felváltva őket. El se hiszem, hogy ez a nő aki itt ül mellettem egy nap alatt, boldogabbá varázsolta az életem és mégis így volt. Amire megérkeztünk Becky már el is felejtette a kis balesetet az állatkertben. Kiszedtem Beckyt a gyerekülésből és a lábára állítottam.
- Nagy lány vagy, úgyhogy nem kell téged cipelni, jól gondolom?
- Igen apu! - bólogatott majd felém nyújtotta az egyik kezét a másikat meg Kris felé. És elindultunk befelé. Nagyon tetszett, hogy Kris zokszó nélkül elviselte a gyorsétteremben lévő cirkuszolást, a visongó, kiabáló gyerekeket és az ideges szüleiket. És ami a legfurcsább volt Becky egy kis angyal volt, minden szóra hallgatott igaz azt el kell ismernem, hogy nem az én szavaimra hanem inkább Kristen szavaira és ismét megijedtem, hogy ebből nagy baj lesz, ha Kris elmegy már pedig ez a mai nap elkerülhetetlen.
- Kris ma este is te füjdetsz?
- Nem kicsim, ma nem - mondta majd rám nézett és a szemiben láttam a felvillanó szomorúságot amit hamar eltüntet, lehet, hogy nem is volt ott? Már semmiben nem voltam biztos.
- Káj akkoj majd te ojvasoj nekem mesét jó? - tudtam, hogy ebből nagy baj lesz mégsem tudtam a beszélgetés menetét megállítani valahogy le fagytam.
- Nem hiszem mivel én ma már alszok veletek vissza kell mennem a szállodába! Tudod én csak vendég voltam nálatok mert nagyid meghívott.
- De én nem akajom, hogy ejmenj - szipogta - apu szoj máj já, hogy majadjon! - kérte kislányom esdekelve és már az első könny cseppek is kibuggyantak szomorú szemiből. Nem láttam még ilyen keservesen sírni mégsem tudtam megvigasztalni csődöt mondtam. Ezzel szemben Kristen egyből felkapta az ölébe Beckyt és ott ringatta.
- Ne sírj Becky, hisz tudod nagy lány vagy és amúgy is ott lesz neked apukád meg a nagyi mag nagypapi.
- Én téged akajak - kiabálta lányom és kiakart szakítani magát Kris öleléséből, körbe néztem senki sem figyelt ránk hisz a hiszti egy Mc'donalds-ba megszokott volt csak az a baj, hogy kislányom nem hisztizett szomorú volt nagyon - Apu! Kris nem szejet engem! Beckyt senki nem szejeti! - kezdet szívszaggató sírásba és akkor rá jöttem , hogy az én lányom és nekem kell megvigasztalni és egy őrült gondolat kúszott bele elmémbe.
- Ne aggódj szívem Kristen hozzánk költözik - kijelentésemet néma csend követte lassított felvételként láttam, ahogy Becky felém fordul arcán egy hatalmas mosoly jelenik meg, míg ezzel egy időben Kristen szeme elkerekedett. És szólásra nyitotta a száját jobbnak láttam megelőzni ezt - Mármint úgy értettem, hogy addig amíg itt időzik nálunk Londonban.
- Rob... nem hiszem... - de itt félbeszakítottam.
- Kris... - mondtam és egyből lányom felé néztem ő is értette a célzást és Beckyre nézett, a kis szeméből megint előtörtek a könnyek. Kristen maga felé fordította.
- Szeretnéd ha veletek maradnék?
- Igen - szipogta.
- Jól van kicsim ha apud megengedi és nem zavarok akkor veletek maradok, de csak 2 hétig ezt tudnod kell, hogy tovább nem maradhatok mert a munkám vissza vár Los Angelesbe és akkor nem szabad szomorúnak lenned. Megígéred nekem, hogy akkor nem fogsz sírni?
Becky hevesen bólogatni kezdett mire Kristen elnevette magát. Amikor rám nézet én egy néma köszönöm-öt formáltam ajkaimmal mire egy "nem tesz semmit" fejrázást kaptam cserébe tőle.
Evés közben folyton őket bámultam előre féltem, hogy mi lesz ha Kris el megy majd és nem csak Becky miatt. Egy furcsa érzés járta át a testemet meg kívántam Kristent, ha tehetem itt és most magamévá teszem, de sajnos se a hely sem az idő nem tette ezt lehetővé. Mégsem tudtam a helyemen ülni eggyel arrébb ültem így most pontosan Kristen és Becky mellé kerültem. Már nem tudtam a cselekedeteimet megmagyarázni oda hajoltam Beckyhez és egy csókot nyomtam a szájára. Nem számítottam el magam mert kicsi lányom nem hagyta annyiban:
- Kris is akaj csójkot - kacagott fel az én arcomon egy hatalmas mosoly terült el ami Kristen figyelmét sem kerülte el.
- Nem kicsim...most nem szeretnék csókot - vágta rá durcásan mire vigyorognom kellett még jobban.
- Apu adsz Krisnek csójkot? - kérdezte
- Igen, adok - mondtam neki mosolyogva Kris nagyon mogorva arcot vágott és amikor közel hajoltam hozzá, a szánk alig pár centire volt egymástól amikor halkan oda súgta:
- Ezt még megbosszulom!
De már nem tudtam magamat kontrollálni és megcsókoltam. Persze most sem voltak a körülmények megfelelőek ezért egy gyengéd és szenvedélyes csóknál tovább nem akartam menni mégis amikor vissza csókolt majd elvesztettem a fejemet, de muszáj volt elengednem. Amikor kinyitottam a szemem egy gyönyörű ám zavart tekintettel találtam szembe magam, a szempárban ugyanazt olvastam ki mit amit az én szememből sugárzott színtiszta vágyat!
- Akkoj vejünk majadsz?
- Igen Becky de csak 2 hétre - nézett az én szembe. Tudtam, hogy tudatni akarja, hogy el kell fogadnunk neki mennie kell és most úgy éreztem el tudom majd engednem és el is kell engednem.
- Hát akkor menjük el a cuccodért a szállodába, hogy ne kelljen kétszer kocsikázni, jó?
- Nem kellene előtte megkérdezni Claret, hogy nem zavarok esetleg?
- Nagyi szejetet téged ahogy én!
- Tudom kicsim de nem illik kész tények elé állítani az embereket!
- Mijért nyem?
- Igazából nem tudom a felnőtteknél ez a szabály.
- A felnyöteknek hülye szabáyi vanyak.- húzta fel pici orrát
- Rebecca Yvonne Pattinson nem szabad káromkodni - szóltam.rá szigorúan nem is tudom hol tanulja ezeket.
- Menjünk mert a kisasszonynak még szundiznia is kell!
- Csak is akoj ajszok ha Kris is vejem ajszik!
- Nem! - jelentettem ki mert tudtam, hogy most kell leállítanom ezt a túlzott ragaszkodást.
- De!
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
- De!
- Nyem! - elmosolyodtam éreztem, hogy beleseik a csapdájába
- Jól van meg egyeztünk te mondtad akkor NEM - hangsúlyoztam azt az aprócska kis szót. Kristen hangos kacaja töltötte be az egész teret és én vagy századszorra is megállapíthattam, hogy gyönyörű ilyenkor
- Apuuuuu jétsziiiiiiiiiiii
- Beck NEM! - kezdtem egy kicsit ideges lenni és mintha ezt Kris is észre vette volna megsimogatta jobb kezem nyugtatatás képen hát mit mondjak....most már más miatt remegtem...
- Menjünk...és Becky veled alszom, ha rendes kislány leszel hazáig!
- De akkoj vejem ajszoj -kényeskedett még jobban.
- Veled- jött a végszó és már Kris a kocsiba tette bele. Egy óra alatt meg jártuk Krisnek nem volt sok bőröndje csak kettő a nővéreim két hétre minimum öt bőrönddel indultak volna el. Tetszett, hogy nem ruha mániás. Amikor haza értünk anya kitörő lelkesedéssel fogadta a tényt, hogy Kristen nálunk fog lakni. Sőt hozzá tette, hogy ezt már ő is javasolni akarta azon kívül, hogy szereti Kristent mit szólna Jules a lánya egy szállodába lakik miközben legjobb barátnője itt lakik. Mindannyian meg mosolyogtuk anya szóáradatát. Kristen elvitte Beckyt pancsolni, mert kislányom ezt is kiharcolta alvás előtt. Eszembe jutott, hogy igazából még jóformán semmit nem tudok erről a nőről csak annyit, hogy az érzékeim igen ki vannak rá hegyezve.
Úgy döntöttem, hogy anyától fogok érdeklődni. A konyhába sütött így a pult mellé ültem kávézni, de anyát nem lehet átverni.
- Mit akarsz Rob?
- Á, semmit.
- Lehet, hogy öreg vagyok de nem hülye Kristenről a akarsz kérdezni valamit?
- Igen - felesleges lenne vetítenem erre rá jöttem az utóbbi 28 évben - Nem tetszik ez a túlzott ragaszkodás amit Becky produkál feléje. Félek, hogy össze fog törni ha elmegy...
- Ha elmegy... - mondta.
- Ezt miért mondod anyu?
- Nem vagyok vak fiam azért...
- Nem értem mit akarsz ezzel mondani - túrtam bele hajamba...rossz szokás.
- Olyan vagy mint apád -sóhajtotta.
- Nem értem anyu, a munkája miatt van itt és két hét múlva megy vissza...tényleg azt sem tudom mit dolgozik te igen?
- Persze, fiam!
- El is mondanád anya? - kezdtem megint ideges lenni hisz direkt húzza az agyam.
- Gyermek pszichológus egy Los Angeles-i magán klinikán.
- Gyermek pszichológus? Nem véletlenül bánik így a gyerekekkel! - gondolkodtam el rajta, hogy viszonyul Beckyhez.
- Az biztos, hogy jó anya lesz belőle - somolygott anya.
- Igen! Felmegyek megnézem Beckyt, hogy elaludt-e.
- Na meg persze Kristent, ugye fiam?
- Mivel együtt alszanak muszáj lesz.
Ilyen gyorsan még sose értem fel amikor beléptem elmosolyodtam a látványon az én kis drágám Kris vállán aludt át ölelve. Nem akartam bemenni mert láttam, hogy Kris is alszik. Épp ki fordultam amikor egy halk hang megszólalt:
- Tudod azt a csókot még megbánod nem szabad a gyereket felhasználni...- lassan vissza fordultam és Kris gonosz mosolyával találtam szembe magam.
2011. március 19., szombat
15. fejezet
- Semmi. Nem érdekes. -A hangulat feszült volt, és nyomasztó. Kris úgy érezte, sürgősen ki kell mennie a friss levegőre. Vagy inkább bele kellene ugrania a tengerbe, és kiúszni a partra. - Megvan! - kiáltott fel hirtelen, és akkorát csapott az asztalra, hogy csörömpöltek a poharak és az evőeszközök. Ezen az estén először őszinte mosoly jelent meg az arcán, ahogy Giannihoz fordult:
- Rögtön tudtam, hogy ismerlek...
- Rögtön tudtam, hogy ismerlek. A római egyetemi ifjúsági úszócsapatának voltál tagja, és részt vettél négy évvel ezelőtt a hollandiai Európa-bajnokságon.
- Igen, asszonyom. Én azonnal megismertem magát, de gondoltam, hogy maga már nem emlékszik rám.
- Jaj, ne viccelj már Gianni téged nem lehet elfelejteni. Kérlek, hívj csak Krisnek, mint annak idején! Végig néztem az ezerötszáz méteren aratott lélegzetelállító győzelmedet, és az utána következő fogadáson megismerkedtünk.
- Úgy van. Én pedig láttam, ahogy te két másodperc előnnyel győztél kétszáz méteren. Ragyogó volt!
- Köszönöm és ne felejtsük el, hogy utána milyen jót szórakoztunk együtt. - kacsintott rá a fiú, ugyan ezt nem szerette volna a férje tudomására hozni de ha már így eset nem érdekelte, hogy megtudta. Azon az egyhéten át nagyon jól mulatott Giannival semmi rosszra nem kell gondolni. A fiú két évvel fiatalabb volt nála és szóba se jöhetett szoros kapcsolat már csak Mike miatt is, de azon az egy héten egy két csók elcsattant köztük. Tudta, hogy bűntudatának kéne lennie, de olyat sose érzett a fiú mellett. Valami furcsa érzés töltötte el amikor Giannival volt és most amikor rá nézett megint érezte. Nem hasonlítható össze azzal amit Robert iránt érzet közel se...de az hazugságra épülő érzelem volt. Ránézett Robra és észre vette, hogy a szemödökét erősen ráncolja és az orrlyukai is kitágultak, mint egy felbőszült bikának. Ez a hasonlat mosolygásra késztette a férje lehet, hogy féltékeny?! Nagyon jó! Nem akart semmit a mellette ülő olasz fiútól, de látta Robon, hogy cseppet sem tetszik a felfedezés, hogy közelről ismerik egymást. Egy gonosz gondolat fogalmazódott meg benne. Nem szerelemből vette el a férfi, sőt becsapta nem érdemel könyörületet. Nem engedi el? Akkor most majd bele esik a saját csapdájába! Carlo hangja rántotta ki az elmélkedésből:
- Tehát ismerik egymást - örvendezett - Milyen szerencsés véletlen!
- Nagyon büszke lehet a fiára. Nagy teljesítmény volt ilyen hosszú távon győzni. Maga is ott volt? - kérdezte Kristen túlzott lelkesedéssel.
- Sajnos nem. Éppen Dél - Amerikában tartózkodtam.
- Most már elég! - szólt közbe bosszúsan Emily - A fiú másról sem tud beszélni, mint az úszásról meg a bankról. Akárcsak Carlo. Szörnyen unalmas!
- Én inkább tanulságosnak találom. Nem is tudtam, hogy ilyen sport ember vagy, Kris.
Az asszony nem vette észre vagy nem akarta észre venni a gúnyos hangnemet és a hirtelen felvillanó haragot a férje szemében.
- Miért is kellene tudnod. Hiszen csak fél éve ismerjük egymást, és már nem sportolok aktívan. De persze Emilynek igaza volt udvariatlanság volt múltat idézni maguk közt hisz nem tudnak hozzá szólni, bocsássanak meg nekünk - mosolyodott el - Ezért arra gondoltam, hogy mi Giannival visszavonulunk a hajóorr korlátjához és ott folytatjuk tovább. - mosolyodott rá hites férjére - Gianni jössz? - a fiú kihúzta a székét és felsegítette a lányt. Régen is mindig ilyen gavallér volt a fiatal korra ellenére. Felemelték boros poharukat és elindultak a hajóorr felé még utoljára hátra lesett férjére. A férfi szeme megtorlást ígért, de aztán a vendégeihez fordult.
- Gyönyörű vagy, cara. - Kris elmosolyodott anno Gianni sokszor becézte "cara-nak" vagyis édesemnek.
- Come stai, Gianni? - A fiú ahogy meghallotta a kérdést fel villantotta kisfiús mosolyát. Azon az egy héten keresztül sok Olasz mondatra tanította a lányt és a hogy vagy volt az első amit megtanult Kris.
- Molto benne, garzie! Bár ahogy láttam, ha a férjeden múlt volna a kérdés már halott lennék - somolygott a fiú.
- Nem hiszem, tudod, hogy Rob nem olyan.
- Ismerem apám legjobb barátja, de amilyen szemeket most eresztett rám...- hagyta félbe a mondatott - na de ha az én feleségem is ilyen bella donna lenne, meg enne a féltékenység, cara!
- Bella donna? Szép én akkor a mostoha anyádat, hogy írnád le? - kacagott fel Kris.
- Szőke, pénzsóvár, szilikon
- Aj, te soha nem változol! Nincs is benne szilikon! - mondta a lány megróvoan.
- Még nincs - felelte Gianni komolyan. - Életem legszebb hete volt veled és ne néz rám így, nem úgy ahogy gondolod, te voltál az első aki megtanított rá, hogy nem a pénz számít hanem az emberek! Ti amo!
- Ti amo? - jött a visszhang egy zord férfi hangtól Kris össze rezzent és hátra nézett.
- Rob ne értsd félre! - nézett rá Ginanni
- Azt mondod a feleségemnek, hogy szeretlek és ne értsem félre? - kérdezte a férfi dühtől eltorzult arccal.
- Ne! - mondta Kristen - Gianni és én csak barátok vagyunk és ne a vendégeid előtt tedd magad nevetségessé!
- Gianni örülnék ha távol tartanád magad a feleségemtől és ne keljen kétszer mondanod.
A fiú mély levegőt vett és éppen készült valamit mondani amikor Kristen esdeklő szemébe nézett! Meg rázta a fejét és Rob felé fordult.
- Ahogy gondolod Robert! - felelte gúnyos mosolyra húzva a száját. Mind a hárman érezték, hogy ez még nem lejátszott menet.
Kris hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát. Az idegei pattanásig feszültek a barátságos beszélgetés felszíne alatt megbúvó ellenséges érzelmektől. A vendégek felé fordult majd tett feléjük pár lépést, hogy ne kelljen megemelnie hangját ami már így is remegett.
- Nagyon kellemes este volt ebben a kitűnő társaságban. De attól félek, vissza kell vonulnom. Kérem, bocsássanak meg! - Ahogy látta, hogy a vendégek kezdenek felállni, gyorsan hozzá tette: - Foglaljanak helyet nyugodtan! Robert önökkel marad.
Rob azonban mellé sétált, és átkarolta a derekát.
- Elkísérlek a kajütbe - mondta bársonyos hangon. Aztán fennhangon hozzátette: - Ha valakinek szüksége van, szóljon a pincérnek! Mindjárt visszajövök.
- Tehát Gianni és közted volt valami. El vagyok ragadtatva - mondta a férfi, ahogy magukra maradtak, aztán leplezetlen haraggal betuszkolta a feleségét a kajütbe - Tele vagy meglepetésekkel. Ha még többet is tartogatsz, kérlek, avass be engem előre. Roppant kínos ilyen tájékozatlannak mutatkozni a vendégeink előtt, miközben egy másik férfival enyelegsz, és elmerültök a közös emlékekben.
- Te most viccelsz, ugye? A magánnyomozód nem volt elég alapos? Nem tudott meg mindent az életemről, hát ez csodálatos remélem nem fizettél neki túl sokat - nevette fel gúnyosan az asszony. Majd dühösen folytatta:
- Még te beszélsz meglepetésekről? Te, aki meghívtad a szeretődet a nászutunkra?
- Emily nem...
- Ugyan kérlek! Azt, hogy lefeküdtetek, a bestia minden pillantása el árulja. Fölösleges tagadnod.
- Rögtön tudtam, hogy ismerlek...
- Rögtön tudtam, hogy ismerlek. A római egyetemi ifjúsági úszócsapatának voltál tagja, és részt vettél négy évvel ezelőtt a hollandiai Európa-bajnokságon.
- Igen, asszonyom. Én azonnal megismertem magát, de gondoltam, hogy maga már nem emlékszik rám.
- Jaj, ne viccelj már Gianni téged nem lehet elfelejteni. Kérlek, hívj csak Krisnek, mint annak idején! Végig néztem az ezerötszáz méteren aratott lélegzetelállító győzelmedet, és az utána következő fogadáson megismerkedtünk.
- Úgy van. Én pedig láttam, ahogy te két másodperc előnnyel győztél kétszáz méteren. Ragyogó volt!
- Köszönöm és ne felejtsük el, hogy utána milyen jót szórakoztunk együtt. - kacsintott rá a fiú, ugyan ezt nem szerette volna a férje tudomására hozni de ha már így eset nem érdekelte, hogy megtudta. Azon az egyhéten át nagyon jól mulatott Giannival semmi rosszra nem kell gondolni. A fiú két évvel fiatalabb volt nála és szóba se jöhetett szoros kapcsolat már csak Mike miatt is, de azon az egy héten egy két csók elcsattant köztük. Tudta, hogy bűntudatának kéne lennie, de olyat sose érzett a fiú mellett. Valami furcsa érzés töltötte el amikor Giannival volt és most amikor rá nézett megint érezte. Nem hasonlítható össze azzal amit Robert iránt érzet közel se...de az hazugságra épülő érzelem volt. Ránézett Robra és észre vette, hogy a szemödökét erősen ráncolja és az orrlyukai is kitágultak, mint egy felbőszült bikának. Ez a hasonlat mosolygásra késztette a férje lehet, hogy féltékeny?! Nagyon jó! Nem akart semmit a mellette ülő olasz fiútól, de látta Robon, hogy cseppet sem tetszik a felfedezés, hogy közelről ismerik egymást. Egy gonosz gondolat fogalmazódott meg benne. Nem szerelemből vette el a férfi, sőt becsapta nem érdemel könyörületet. Nem engedi el? Akkor most majd bele esik a saját csapdájába! Carlo hangja rántotta ki az elmélkedésből:
- Tehát ismerik egymást - örvendezett - Milyen szerencsés véletlen!
- Nagyon büszke lehet a fiára. Nagy teljesítmény volt ilyen hosszú távon győzni. Maga is ott volt? - kérdezte Kristen túlzott lelkesedéssel.
- Sajnos nem. Éppen Dél - Amerikában tartózkodtam.
- Most már elég! - szólt közbe bosszúsan Emily - A fiú másról sem tud beszélni, mint az úszásról meg a bankról. Akárcsak Carlo. Szörnyen unalmas!
- Én inkább tanulságosnak találom. Nem is tudtam, hogy ilyen sport ember vagy, Kris.
Az asszony nem vette észre vagy nem akarta észre venni a gúnyos hangnemet és a hirtelen felvillanó haragot a férje szemében.
- Miért is kellene tudnod. Hiszen csak fél éve ismerjük egymást, és már nem sportolok aktívan. De persze Emilynek igaza volt udvariatlanság volt múltat idézni maguk közt hisz nem tudnak hozzá szólni, bocsássanak meg nekünk - mosolyodott el - Ezért arra gondoltam, hogy mi Giannival visszavonulunk a hajóorr korlátjához és ott folytatjuk tovább. - mosolyodott rá hites férjére - Gianni jössz? - a fiú kihúzta a székét és felsegítette a lányt. Régen is mindig ilyen gavallér volt a fiatal korra ellenére. Felemelték boros poharukat és elindultak a hajóorr felé még utoljára hátra lesett férjére. A férfi szeme megtorlást ígért, de aztán a vendégeihez fordult.
- Gyönyörű vagy, cara. - Kris elmosolyodott anno Gianni sokszor becézte "cara-nak" vagyis édesemnek.
- Come stai, Gianni? - A fiú ahogy meghallotta a kérdést fel villantotta kisfiús mosolyát. Azon az egy héten keresztül sok Olasz mondatra tanította a lányt és a hogy vagy volt az első amit megtanult Kris.
- Molto benne, garzie! Bár ahogy láttam, ha a férjeden múlt volna a kérdés már halott lennék - somolygott a fiú.
- Nem hiszem, tudod, hogy Rob nem olyan.
- Ismerem apám legjobb barátja, de amilyen szemeket most eresztett rám...- hagyta félbe a mondatott - na de ha az én feleségem is ilyen bella donna lenne, meg enne a féltékenység, cara!
- Bella donna? Szép én akkor a mostoha anyádat, hogy írnád le? - kacagott fel Kris.
- Szőke, pénzsóvár, szilikon
- Aj, te soha nem változol! Nincs is benne szilikon! - mondta a lány megróvoan.
- Még nincs - felelte Gianni komolyan. - Életem legszebb hete volt veled és ne néz rám így, nem úgy ahogy gondolod, te voltál az első aki megtanított rá, hogy nem a pénz számít hanem az emberek! Ti amo!
- Ti amo? - jött a visszhang egy zord férfi hangtól Kris össze rezzent és hátra nézett.
- Rob ne értsd félre! - nézett rá Ginanni
- Azt mondod a feleségemnek, hogy szeretlek és ne értsem félre? - kérdezte a férfi dühtől eltorzult arccal.
- Ne! - mondta Kristen - Gianni és én csak barátok vagyunk és ne a vendégeid előtt tedd magad nevetségessé!
- Gianni örülnék ha távol tartanád magad a feleségemtől és ne keljen kétszer mondanod.
A fiú mély levegőt vett és éppen készült valamit mondani amikor Kristen esdeklő szemébe nézett! Meg rázta a fejét és Rob felé fordult.
- Ahogy gondolod Robert! - felelte gúnyos mosolyra húzva a száját. Mind a hárman érezték, hogy ez még nem lejátszott menet.
Kris hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát. Az idegei pattanásig feszültek a barátságos beszélgetés felszíne alatt megbúvó ellenséges érzelmektől. A vendégek felé fordult majd tett feléjük pár lépést, hogy ne kelljen megemelnie hangját ami már így is remegett.
- Nagyon kellemes este volt ebben a kitűnő társaságban. De attól félek, vissza kell vonulnom. Kérem, bocsássanak meg! - Ahogy látta, hogy a vendégek kezdenek felállni, gyorsan hozzá tette: - Foglaljanak helyet nyugodtan! Robert önökkel marad.
Rob azonban mellé sétált, és átkarolta a derekát.
- Elkísérlek a kajütbe - mondta bársonyos hangon. Aztán fennhangon hozzátette: - Ha valakinek szüksége van, szóljon a pincérnek! Mindjárt visszajövök.
- Tehát Gianni és közted volt valami. El vagyok ragadtatva - mondta a férfi, ahogy magukra maradtak, aztán leplezetlen haraggal betuszkolta a feleségét a kajütbe - Tele vagy meglepetésekkel. Ha még többet is tartogatsz, kérlek, avass be engem előre. Roppant kínos ilyen tájékozatlannak mutatkozni a vendégeink előtt, miközben egy másik férfival enyelegsz, és elmerültök a közös emlékekben.
- Te most viccelsz, ugye? A magánnyomozód nem volt elég alapos? Nem tudott meg mindent az életemről, hát ez csodálatos remélem nem fizettél neki túl sokat - nevette fel gúnyosan az asszony. Majd dühösen folytatta:
- Még te beszélsz meglepetésekről? Te, aki meghívtad a szeretődet a nászutunkra?
- Emily nem...
- Ugyan kérlek! Azt, hogy lefeküdtetek, a bestia minden pillantása el árulja. Fölösleges tagadnod.
2011. március 18., péntek
14. fejezet
Ne haragudjatok a tegnap este nem sikerült megoldani egy kis gondot, így aludtam rá egyet és láss csodát:D Megvan! És ezt nem csak én mondtam ma...na jól van nem írok nektek hülyeségeket remélem teszik a fejezet és persze mostantól kezdődik a muris rész számomra. Ha jól megy holnap is kaptok egy fejezetet! Remélem így kárpótolva lesztek! Puszi nektek
- Megőrültél? Egy szavadat sem hiszem, ha egy egész halom bibliára esküszöl is meg!
A férfi szelíd hangulata egy csapásra oda lett, megint elfogta az indulat. megragadta a feleségét, és az ágyra lökte.
- Akkor bízzál egyszerűen ebben itt!
Krisnek elakadt a lélegzete, és mielőtt magához tért volna, a férje már ott feküdt rajta.
Egy pillanatra úgy megdöbbent, hogy moccanni sem tudott. Aztán a férfi a szájára szorította az ajkát. Kris szenvedélyesen védekezett. Ütött és rúgott, ahogy csak bírt. A férfi azonban az izmos combjával leszorította a lábát, és egyik kezével az asszony karját a feje fölé emelte, és leszorította. A másik kezével simogatni kezdte a felesége keblét, és ezzel hirtelen egészen másfajta szenvedélyt ébresztett benne.
Az asszony ellenállása egy csapásra elpárolgott.
- Te akarsz engem - állapította meg a férfi.
- Igen - vallotta be az asszony, és a férje nyaka köré fonta a karját. Rob ajka újra Krisére tapadt, és Kris most vágyakozóan viszonozta a szenvedélyes csókot. Aztán rövidesen forró ölelésben olvadtak össze. Ahogy túl voltak rajta, Kris kimerülten kapkodott a levegő után. Szégyenében nem mert a férje szemébe nézni. Tudja, hogy Rob nem szereti, és alantas okokból vette feleségül, mégis képtelen volt neki ellenállni.
- Kris, nézz rám!
Kris érezte, hogy Rob elsimít egy fürtöt a homlokából, és az ujja hegyével simogatja az ajkát. Vonakodva kinyitotta a szemét. Rob eltökélt arccal föléje hajolt.
- Ne áltassuk magunkat! Te akarsz engem, és én is akarlak téged. Talán már a gyermekemet hordod a szíved alatt, tehát ne veszekedjünk! Házasok vagyunk, és ennek így is kell maradnia.
Kris közel állt hozzá, hogy lemondja az igazságot. Mint gyakorlatias észjárású nő, már az első találkájuk után egy héttel elkezdte szedni a fogamzásgátló tablettát egy forró kaland reményében. Házasságról akkor még álmodni sem mert. Aztán mégis úgy döntött, hogy ezt a titkot megtartja magának. Ezzel elárulná, mennyire vágyott rá, hogy ágyba bújjon vele, és csak tovább növelné Rob amúgy is mérhetetlen önhittségét.
- És gondolom, nekem nincs is szavam ebben a dologban.
- Nincs - mosolygott Rob elégedetten, és végigmérte a feleségét tetőtől talpig - Hiszen a tested már mindent elárult.
Kris gyorsan összekapkodta a szétszórt ruhaneműit, amelyek időközben lekerültek róla, és magára húzta őket.
- A vacsorához úgyis át kell öltöznöd. Rövidesen megérkeznek a vendégek - mondta Rob, és teljes lelki nyugalommal kiment a helységből.
Kris kiugrott az ágyból, a fürdőszobába szaladt, és ezen a napon már harmadszor lezuhanyzott. Aztán újra kicsomagolta a bőröndjét. Meg akarta tartani Robot abban a hitben, hogy alkalmazkodik a kívánságához. Aztán majd később megtalálja a módját, hogy elhagyja anélkül, hogy kárt okozzon a családjának.
Kiválasztott egy rövid fekete ruhát, egy kicsit kifestette magát, és megfésülködött. Nem találta szükségesnek, hogy kicsípje magát Rob és a barátai kedvéért, akik nem az ő barátai, és a dolgok jelenlegi állása szerint nem is lesznek soha.
Keserűen gondolt arra, hogy a férje nagy kegyesen megengedte, addig folytathatja a munkáját, amíg terhes nem lesz. Ennyit érnek hát a fogadkozásai, hogy mindenben támogatni fogja!
Ami pedig a terhességet illeti...Egészen biztosan nem akar többé egy csodaszép, kisbabát tartani a karjában, aki Rob kicsinyített mása. Ez az egykori vágya ugyan nem teljesedhet be, mint a többi ostoba álma a szerelemről. Belebújt egy fekete szandálba, és kiment a kajütből. Sürgősen szüksége volt friss levegőre. Felment a fedélzetre, a tenger felé néző oldalra, és a korlátnak támaszkodott. Nézte a láthatáron vörösen lenyugvó napot. Hosszasan állt ott mozdulatlanul. Vadul kavarogtak a gondolatai, nem talált kiutat. Felnézett a lassanként elsötétedő égre, és úgy érezte, ugyanez a sötétség tölti be a szívét és a lelkét. Ettől a naptól kezdve a férjébe vetett bizalom alapjaiban megrendült. Hogyan szerethet valakit, akiben nem bízik? Ez lehetetlen. Robnak mégis játszva sikerült a hargját szenvedéllyé változtatni. Kris keserű önmegvetéssel valotta be magának, hogy nem tud neki ellenállni. Ráadásul nincs más választása, mint hogy igazodjon a férje kívánságaihoz! De eljön még az ő ideje, ne higgye Robert Pattinson, hogy megtörheti őt lehet, hogy most nála van az aduász de egyszer fordul a kocka. Most apja vállalata a fontos, hogy Rob nehogy megkapja! A fájdalom elemi erővel találta el Krist, ahogy végig pörgette magában az eseményeket most jött rá, hogy Rob tényleg átverte a napló, az akta mind arra szolgált, hogy bosszút álljon. Elkeserítő felfedezést tett ha meg akarja tartani a céget fogoly lett....Fogoly lett egy olyan férfi cselszövésében akit egyszerre gyűlöl és szeret...
Összesen tizenhatan vettek részt a vitorlás fényűző ebédlőjében rendezett vacsorán, hét pár, egy egyedülálló fiatalember és természetesen Tom. Kris kényszeredetten mosolyogva ült Rob jobbján a hosszú asztalnál.
A házasságuk bejelentése általános meglepetést keltett a vendégek körében. Aztán a férfiak kitörő lelkesedéssel gratuláltak Robnak, míg a nők félig kíváncsian, félig irigyen vették szemügyre az újasszonyt. kris ivott egy korty bort, továbbra is mosolygott, de alig vett részt az asztali beszélgetésben. Sokkos állapotban volt, szinte észre sem vette, hogy a hatfogásos vacsora során milyen ételeket tettek eléje.
Azon cseppet sem csodálkozott, hogy a szép Emily is a vendégek közé tartozott. Vele volt az olasz férje, Carlo Alviano és annak első házasságából származó huszonkét éves fia, Gianni is. A többi házaspár meglehetősen rokonszenves volt. A világ legkülönbözőbb országaiból jöttek. A vendégsereg a leggazdagabbak nemzetközi gyülekezete volt.
Kris csendben kortyolgatta a borát, és nézte a jobbján ülő Gianni tökéletes szépségű vonásait és sűrű, fekete haját. A fiatalember valahogy ismerősnek tűnt neki. Úgy gondolta, talán színész vagy modell, és a sajtóból ismeri a fényképét.
A pincér ismét bort kínált. Kris rábólintott, pedig tudta, hogy már így is eleget ivott. Önkínzással felérő érdeklődéssel figyelte Emilyt, aki baloldalt egészen közel húzódott Robhoz.
Emily piros miniruhát viselt, amely alul - felül alig takart el valamit. Az egész étkezés alatt mindent elkövetett, hogy magára vonja Rob figyelmét. Bizalmasan csevegett a régi időkről, gyakran megérintette a férfi karját, illetve egyéb elérhető testrészeit. A férje, aki másik oldalán ült, cseppet sem törődött mindezzel.
Érthetetlen, hogy miért tűri! Carlo az ötvenes elején járó jóképű művelt férfi volt, aki vonzó egyéniségén kivül egy virágzó kereskedelmi bankal is rendelkezett. Talán Emily ez utóbbi miatt ment hozzá feleségül, vélte Kris. Nagyot kortyolt a borából, és kuncogott magában.
- Mi olyan mulatságos? Hadd nevessünk mi is! - fordult felé mosolyogva Emily.
- Semmi. Nem érdekes. -A hangulat feszült volt, és nyomasztó. Kris úgy érezte, sürgősen ki kell mennie a friss levegőre. Vagy inkább bele kellene ugrania a tengerbe, és kiúszni a partra. - Megvan! - kiáltott fel hirtelen, és akkorát csapott az asztalra, hogy csörömpöltek a poharak és az evőeszközök. Ezen az estén először őszinte mosoly jelent meg az arcán, ahogy Giannihoz fordult:
- Rögtön tudtam, hogy ismerlek...
- Megőrültél? Egy szavadat sem hiszem, ha egy egész halom bibliára esküszöl is meg!
A férfi szelíd hangulata egy csapásra oda lett, megint elfogta az indulat. megragadta a feleségét, és az ágyra lökte.
- Akkor bízzál egyszerűen ebben itt!
Krisnek elakadt a lélegzete, és mielőtt magához tért volna, a férje már ott feküdt rajta.
Egy pillanatra úgy megdöbbent, hogy moccanni sem tudott. Aztán a férfi a szájára szorította az ajkát. Kris szenvedélyesen védekezett. Ütött és rúgott, ahogy csak bírt. A férfi azonban az izmos combjával leszorította a lábát, és egyik kezével az asszony karját a feje fölé emelte, és leszorította. A másik kezével simogatni kezdte a felesége keblét, és ezzel hirtelen egészen másfajta szenvedélyt ébresztett benne.
Az asszony ellenállása egy csapásra elpárolgott.
- Te akarsz engem - állapította meg a férfi.
- Igen - vallotta be az asszony, és a férje nyaka köré fonta a karját. Rob ajka újra Krisére tapadt, és Kris most vágyakozóan viszonozta a szenvedélyes csókot. Aztán rövidesen forró ölelésben olvadtak össze. Ahogy túl voltak rajta, Kris kimerülten kapkodott a levegő után. Szégyenében nem mert a férje szemébe nézni. Tudja, hogy Rob nem szereti, és alantas okokból vette feleségül, mégis képtelen volt neki ellenállni.
- Kris, nézz rám!
Kris érezte, hogy Rob elsimít egy fürtöt a homlokából, és az ujja hegyével simogatja az ajkát. Vonakodva kinyitotta a szemét. Rob eltökélt arccal föléje hajolt.
- Ne áltassuk magunkat! Te akarsz engem, és én is akarlak téged. Talán már a gyermekemet hordod a szíved alatt, tehát ne veszekedjünk! Házasok vagyunk, és ennek így is kell maradnia.
Kris közel állt hozzá, hogy lemondja az igazságot. Mint gyakorlatias észjárású nő, már az első találkájuk után egy héttel elkezdte szedni a fogamzásgátló tablettát egy forró kaland reményében. Házasságról akkor még álmodni sem mert. Aztán mégis úgy döntött, hogy ezt a titkot megtartja magának. Ezzel elárulná, mennyire vágyott rá, hogy ágyba bújjon vele, és csak tovább növelné Rob amúgy is mérhetetlen önhittségét.
- És gondolom, nekem nincs is szavam ebben a dologban.
- Nincs - mosolygott Rob elégedetten, és végigmérte a feleségét tetőtől talpig - Hiszen a tested már mindent elárult.
Kris gyorsan összekapkodta a szétszórt ruhaneműit, amelyek időközben lekerültek róla, és magára húzta őket.
- A vacsorához úgyis át kell öltöznöd. Rövidesen megérkeznek a vendégek - mondta Rob, és teljes lelki nyugalommal kiment a helységből.
Kris kiugrott az ágyból, a fürdőszobába szaladt, és ezen a napon már harmadszor lezuhanyzott. Aztán újra kicsomagolta a bőröndjét. Meg akarta tartani Robot abban a hitben, hogy alkalmazkodik a kívánságához. Aztán majd később megtalálja a módját, hogy elhagyja anélkül, hogy kárt okozzon a családjának.
Kiválasztott egy rövid fekete ruhát, egy kicsit kifestette magát, és megfésülködött. Nem találta szükségesnek, hogy kicsípje magát Rob és a barátai kedvéért, akik nem az ő barátai, és a dolgok jelenlegi állása szerint nem is lesznek soha.
Keserűen gondolt arra, hogy a férje nagy kegyesen megengedte, addig folytathatja a munkáját, amíg terhes nem lesz. Ennyit érnek hát a fogadkozásai, hogy mindenben támogatni fogja!
Ami pedig a terhességet illeti...Egészen biztosan nem akar többé egy csodaszép, kisbabát tartani a karjában, aki Rob kicsinyített mása. Ez az egykori vágya ugyan nem teljesedhet be, mint a többi ostoba álma a szerelemről. Belebújt egy fekete szandálba, és kiment a kajütből. Sürgősen szüksége volt friss levegőre. Felment a fedélzetre, a tenger felé néző oldalra, és a korlátnak támaszkodott. Nézte a láthatáron vörösen lenyugvó napot. Hosszasan állt ott mozdulatlanul. Vadul kavarogtak a gondolatai, nem talált kiutat. Felnézett a lassanként elsötétedő égre, és úgy érezte, ugyanez a sötétség tölti be a szívét és a lelkét. Ettől a naptól kezdve a férjébe vetett bizalom alapjaiban megrendült. Hogyan szerethet valakit, akiben nem bízik? Ez lehetetlen. Robnak mégis játszva sikerült a hargját szenvedéllyé változtatni. Kris keserű önmegvetéssel valotta be magának, hogy nem tud neki ellenállni. Ráadásul nincs más választása, mint hogy igazodjon a férje kívánságaihoz! De eljön még az ő ideje, ne higgye Robert Pattinson, hogy megtörheti őt lehet, hogy most nála van az aduász de egyszer fordul a kocka. Most apja vállalata a fontos, hogy Rob nehogy megkapja! A fájdalom elemi erővel találta el Krist, ahogy végig pörgette magában az eseményeket most jött rá, hogy Rob tényleg átverte a napló, az akta mind arra szolgált, hogy bosszút álljon. Elkeserítő felfedezést tett ha meg akarja tartani a céget fogoly lett....Fogoly lett egy olyan férfi cselszövésében akit egyszerre gyűlöl és szeret...
Összesen tizenhatan vettek részt a vitorlás fényűző ebédlőjében rendezett vacsorán, hét pár, egy egyedülálló fiatalember és természetesen Tom. Kris kényszeredetten mosolyogva ült Rob jobbján a hosszú asztalnál.
A házasságuk bejelentése általános meglepetést keltett a vendégek körében. Aztán a férfiak kitörő lelkesedéssel gratuláltak Robnak, míg a nők félig kíváncsian, félig irigyen vették szemügyre az újasszonyt. kris ivott egy korty bort, továbbra is mosolygott, de alig vett részt az asztali beszélgetésben. Sokkos állapotban volt, szinte észre sem vette, hogy a hatfogásos vacsora során milyen ételeket tettek eléje.
Azon cseppet sem csodálkozott, hogy a szép Emily is a vendégek közé tartozott. Vele volt az olasz férje, Carlo Alviano és annak első házasságából származó huszonkét éves fia, Gianni is. A többi házaspár meglehetősen rokonszenves volt. A világ legkülönbözőbb országaiból jöttek. A vendégsereg a leggazdagabbak nemzetközi gyülekezete volt.
Kris csendben kortyolgatta a borát, és nézte a jobbján ülő Gianni tökéletes szépségű vonásait és sűrű, fekete haját. A fiatalember valahogy ismerősnek tűnt neki. Úgy gondolta, talán színész vagy modell, és a sajtóból ismeri a fényképét.
A pincér ismét bort kínált. Kris rábólintott, pedig tudta, hogy már így is eleget ivott. Önkínzással felérő érdeklődéssel figyelte Emilyt, aki baloldalt egészen közel húzódott Robhoz.
Emily piros miniruhát viselt, amely alul - felül alig takart el valamit. Az egész étkezés alatt mindent elkövetett, hogy magára vonja Rob figyelmét. Bizalmasan csevegett a régi időkről, gyakran megérintette a férfi karját, illetve egyéb elérhető testrészeit. A férje, aki másik oldalán ült, cseppet sem törődött mindezzel.
Érthetetlen, hogy miért tűri! Carlo az ötvenes elején járó jóképű művelt férfi volt, aki vonzó egyéniségén kivül egy virágzó kereskedelmi bankal is rendelkezett. Talán Emily ez utóbbi miatt ment hozzá feleségül, vélte Kris. Nagyot kortyolt a borából, és kuncogott magában.
- Mi olyan mulatságos? Hadd nevessünk mi is! - fordult felé mosolyogva Emily.
- Semmi. Nem érdekes. -A hangulat feszült volt, és nyomasztó. Kris úgy érezte, sürgősen ki kell mennie a friss levegőre. Vagy inkább bele kellene ugrania a tengerbe, és kiúszni a partra. - Megvan! - kiáltott fel hirtelen, és akkorát csapott az asztalra, hogy csörömpöltek a poharak és az evőeszközök. Ezen az estén először őszinte mosoly jelent meg az arcán, ahogy Giannihoz fordult:
- Rögtön tudtam, hogy ismerlek...
2011. március 15., kedd
Főnix 4
Reggel nagyon nem akaródzót felkelni, fogalmam sem volt róla miért, de féltem a mai naptól. Talán Kristenhez lesz köze amiket tegnap megtudtam, ő az a lány akivel kis koromban sokat voltam együtt és játszottunk. Majd húsz év múlva egy gyönyörű nő fellebbenti a fátylat arról, hogy a feleségemet hibáztatom azért mert egyedül kell felnevelni a lányunkat. És ez a nő nem más, mint az a kislány. El sem tudtam képzelni mit is akarhat ezzel a sors. Lassan feltápászkodtam és elindultam Becky szobája felé éppen a kilincsre tettem a kezem amikor eszembe jutott, hogy megígértem, hogy Kris keltheti fel egy szem lányomat. Így elindultam, hogy megnézzem felébredt e, nem voltam benne biztos, hogy a közelébe kellene mennem, de sok választásom úgy sincs ma egy teljes napot vele leszek. Kopogtam semmi válasz így benyitottam hozzá, de sehol nem volt és ekkor egy hangos kacaj hagyta el a konyhát. Majd susmogásokat hallottam, ahogy elindultam lefelé.
- Szívecském halkabban, ne költsük még fel a többieket - hallottam meg Kris hangját ami megállásra késztetett nem akartam őket kihallgatni mégis nem tudtam tovább indulni, elbújtam a lépcső alján.
- Apunak jassan fej kej kejnie ha vejünk akaj jönni.
- Tudom, de adjunk neki még 5 percet addig megesszük a müzlit.
Ekkor valami halk puffanást hallottam majd a lányom halk sivítását.
- Én is ....engem is....jétsziii....én is...
- Jaj, de nehéz vagy te lány, tiszta sózsák, na itt jó helyen vagy így ni. Egy hapi a babának egy hapi nekem.
Nem tudtam elképzelni, hogy mi történhetett a konyhába és a kíváncsiságom legyőzött így beléptem a helységbe. Elképedtem vettem tudomásul, hogy a két lány pizsamában reggelizik. Nem is akárhogy! Kris a konyhapulton ült törökülésben Becky pedig ott ült az ölében a lyukban, az ő ölében volt egy nagy tál müzli amit Kristen tartott és szépen falatoztak belőle. Elállt a lélegzetem, ahogy rá jöttem, hogy Kristenen csak egy nagy póló és zokni felelt meg pizsamának. Örülten szexis volt és ezen az sem segített, hogy a lányomat tartotta az ölében. Először Becky vett észre.
- Jójegejt apu! - köszönt mire Kris felkapta a fejét és elpirult, álmomba sem hittem volna, hogy egy ilyen nő képes elpirulni.
- Jó reggelt ! - köszönt ő is.
- Nektek is szépségeim - Tudtam, hogy meggondolatlanul beszéltem, de csak jött magától, vissza szívni pedig már nem tudtam.
- Sépségjeim -kuncogott Becky nem bírtam megállni és Krisre pillantottam. Ő is lányomat nézte miközben mosolygott, de ebben volt valamiféle szomorúság is. Nem értettem, de nem is volt időm gondolkodni mert Becky kinyújtotta mindkét kis kezét felém és apró tenyerével kalimpálni kezdett.
- Csójkot akajok! - mondta és egyre jobban kalimpált Kris ölében, közelebb mentem hozzá ki akartam venni Kris öléből ezért felé nyújtottam a kezem. Ekkor azonban kis kezecskéit mellkasa előtt összefonta és komolyan kijelentette. - Ity majadok...csójkot akajok.
Nem tetszett annyira ez a túlzott ragaszkodás Kris felé hisz ő elfog menni és nem akarom, hogy kislányom érezze mi is az ha valakit elvesztünk. Kristen nem lesz itt velünk mindig jobb lenne ha Becky nem ragaszkodna hozzá ennyire, de ezzel rá érek később foglalkozni.
- Hát ha a kis hölgy csókot akar akkor meg is kapja! - mondtam neki és lehajoltam hozzá és egy édes puszit nyomtam szájára. Becky nagyon boldog lett a csóktól, a szeme csak úgy sütött a boldogságtól és ez nem csak az én érdemem, jól tudom.
- Kris is csójkot akaj! - jelentette ki az angyalom nem tudván milyen pokolba taszít engem ezzel.
- Hogy mondtad édesem?
- Kris is csójkot akaj! Neki is agyj! - mondta majd Kris felé pillantott így én is azt tettem. Kristen nagy szemeket meresztett rám, majd Beckyre nézett aki szintén őt bámulta. - Tejis akajsz! - jelentette ki. Nem tudom mi ütött belém de már én is akartam azt a csókot így Beckyt megfogva letettem a kőre és közelebb léptem Krishez aki még mindig a pulton ült. Jól tudtam, hogy a lányom ott van a közelben így nem tehettem azt amit szerettem volna. Ahogy még közelebb hajoltam Krishez hallottam,hogy elakad a lélegzete szerintem most esett le neki, hogy nem olyan csókot kap mint tegnap én tőle. Nem is fordult meg a fejembe. Lassan kezdtem el kóstolgatni az alsó részét ajkának várva a megváltó bebocsátásra, amit meg is kaptam. Amikor nyelvünk össze ért és lágy táncba kezdtek alig akartam elhinni, hogy tényleg megtörtént. Kristen nyakam köré fonta kezét és egyre vadabbul csókolóztunk. Amikor hangos kuncogásra lettem figyelmes és rájöttem, hogy a lányom végig nézte az egészet, méghozzá első sorból. Amikor elengedtem Kristent, láttam a szemeibe megcsillanni a bűntudatot és a vágyat is.
- Fej! Fej! Fej! - követelte Becky de amikor lenyúltam hozzá megint meglepet és Kristen felé nyújtózott aki még mindig ott ült és lányomat nézte.
- Feladod nekem? -kérdezte de közben nem nézett rám.
- Persze!
Amikor Becky megint az ölébe tettem mosolyogva fordult oda hozzá és feltápászkodott, hogy egy magasságba legyen Krissel.
- Én is akajok csójkot töjed!
Kristen felkacagott és én is csatlakoztam hozzá. Nagyon édes volt, a látvány meg megindító. Kristen felé hajolt és adott neki is egy csókot. Majd rám nézett.
- Át veszed amíg leszállok? Már így is késésben vagyunk és még nem fürödtünk a nagylánynál.- mosolygott Beckyre. Én kivettem az öléből amíg leszállt majd vissza adtam neki.
- Akkor egy fél óra múlva találkozzunk a garázsban - mondtam neki. Amikor felfele mentek alig akartam elhinni, hogy tényleg csókolóztunk és, hogy milyen jó érzés volt. El se akarom hinni, hogy ilyen bizsergést egy nő kiválthat belőlem. Akkor nem is fogtam fel amikor csókolóztunk, de most amikor már nem érzem ajkait enyémen fázom. Úgy érzem nem csak Beckyre kell figyelnem, hogy ne kötődjön nagyon Krishez.
A kocsi úton egész végig Becky csacsogását hallgattuk. be nem állt a szája a kedvenc meséje tartalmát mesélte el Krisnek. Melyiket szereti és, hogy miért pont őt. Amikor kiszálltunk a kocsiból mindkettőnk kezét fogni szerette volna így egy kívülálló számára teljesen úgy tűnhetett, mintha egy boldog család lennénk. Meg sem lepődtem, hogy amikor ők fagyiért álltak sorba egy idős férfi megszólított.
- Nagyon szép családja van! Meg kell őket becsülni.
- Igen - válaszoltam tömören és néztem ahogy a lányok viháncolnak a fagyizónál szép család lennék.
- Az előbb megfigyeltem magukat, tudja 83 évesen már csak ez az egyetlen szórakozási lehetőségem kijövök hetente kétszer és nézem a boldog párokat és családokat. A maga kislánya nagyon ragaszkodik a mamájához....ne haragudjon meg nem akarom megbántani de ez különös a lányok mindig apásak. De maguknál, látni lehet ahogy a felesége bánik a lányával, hogy ők egymásért élnek! - mondta az öreg úr és a szavai nagyon fájtak nem mutattam ugyan de fájtak. Nem tudom, hogy alakult volna az életünk ha Kathy túlélte volna a szülést. Ugyan így bánt volna Beckyvel, mint Kris? Fogalmam sincs, de már sosem fogom megtudni. A bácsinak teljesen igaza volt ezért neki bólintottam helyeslés képen. A lányom egész idő alatt csüngött Krisen, mindenhova vele akart menni és sose eresztette el a kezét. Velem nem is igen törődtek Kris is csak a lányomat tüntette ki figyelemmel és ha néha rám is nézett zavart volt a pillantása. Arra eszméltem fel, hogy Kristen már mellettem áll de Beckyt nem láttam sehol.
- Becky?
- Az ugráló várban - mutatott a vár felé ahonnan lányom integetett felém - gyere fogta meg a kezem és húzott maga után a várhoz - menjünk oda nehogy valami baj történjen!
- Kris mégis milyen baj történhet egy ilyen várban? - kérdeztem tőle, hogy mégis mire gondol, de bár ne tettem volna meg.
- Mégis milyen? Neki ütközik egy másik gyereknek betörhet az orra, a feje, eltörhet a keze a lába vagy netán ki is eshet a várból! - gesztikulált hevesen mutogatva. Nem bírtam tovább és elnevettem magam, bele gondoltam, hogy ezek mind megtörténhetnek, de minek a legrosszabbra gondolni! Csak az életünket keserítjük így meg. Amikor felnéztem Kristen durcás arcával találtam szembe magam.
- Ne haragudj Kris, de ez olyan...olyan...- és tovább kuncogtam. Beckynek lejárt az ideje és jött ki a várból.
- Becky várj meg mindjárt leveszlek - szóltam oda neki és elindultam de az én önfejű lányom megint nem hallgatott rám így szépen lepottyant. Sírni kezdet ezért elkezdtem szaladni. Amikor oda értem hozzá és meg akartam nézni a térdét amit beütött nem enegdte.
- Kjist! Kjist! - kezdet el nyafogni és rá játszani. Éreztem, hogy Kris már mögöttünk állt ezért át adtam a helyem neki.
- Jól van picim semmi baj! Adok rá neked puszit és az majd begyógyítja.- és már cuppant a puszi Becky térdén.
- Maj nem ijs fájj - mondta mosolyogva és letörölte a krokodil könnyeit az arcáról Ahogy körül néztem láttam, hogy nem csak engem mosolyogtatott meg a jelent. Körülütünk mindenki ellágyult arccal állt. - Vegyéj fejj! Fejj! - mondta Krisnek a hanghordozása egyáltalán nem tetszett és ezt szóvá is tettem.
- Kicsim esetleg kérd meg Kristent, hogy vegyen fel, de inkább majd én hozlak!
- Nem! Kris kejj! Őt szejetném vegyéj fejj jétsziii! - nyújtotta ragacsos tappancsát Kris felé.
- Na gyere te nagy lány menjünk lassan haza felé - mondta és mosolyogva felemelte az ölébe.
- Szívecském halkabban, ne költsük még fel a többieket - hallottam meg Kris hangját ami megállásra késztetett nem akartam őket kihallgatni mégis nem tudtam tovább indulni, elbújtam a lépcső alján.
- Apunak jassan fej kej kejnie ha vejünk akaj jönni.
- Tudom, de adjunk neki még 5 percet addig megesszük a müzlit.
Ekkor valami halk puffanást hallottam majd a lányom halk sivítását.
- Én is ....engem is....jétsziii....én is...
- Jaj, de nehéz vagy te lány, tiszta sózsák, na itt jó helyen vagy így ni. Egy hapi a babának egy hapi nekem.
Nem tudtam elképzelni, hogy mi történhetett a konyhába és a kíváncsiságom legyőzött így beléptem a helységbe. Elképedtem vettem tudomásul, hogy a két lány pizsamában reggelizik. Nem is akárhogy! Kris a konyhapulton ült törökülésben Becky pedig ott ült az ölében a lyukban, az ő ölében volt egy nagy tál müzli amit Kristen tartott és szépen falatoztak belőle. Elállt a lélegzetem, ahogy rá jöttem, hogy Kristenen csak egy nagy póló és zokni felelt meg pizsamának. Örülten szexis volt és ezen az sem segített, hogy a lányomat tartotta az ölében. Először Becky vett észre.
- Jójegejt apu! - köszönt mire Kris felkapta a fejét és elpirult, álmomba sem hittem volna, hogy egy ilyen nő képes elpirulni.
- Jó reggelt ! - köszönt ő is.
- Nektek is szépségeim - Tudtam, hogy meggondolatlanul beszéltem, de csak jött magától, vissza szívni pedig már nem tudtam.
- Sépségjeim -kuncogott Becky nem bírtam megállni és Krisre pillantottam. Ő is lányomat nézte miközben mosolygott, de ebben volt valamiféle szomorúság is. Nem értettem, de nem is volt időm gondolkodni mert Becky kinyújtotta mindkét kis kezét felém és apró tenyerével kalimpálni kezdett.
- Csójkot akajok! - mondta és egyre jobban kalimpált Kris ölében, közelebb mentem hozzá ki akartam venni Kris öléből ezért felé nyújtottam a kezem. Ekkor azonban kis kezecskéit mellkasa előtt összefonta és komolyan kijelentette. - Ity majadok...csójkot akajok.
Nem tetszett annyira ez a túlzott ragaszkodás Kris felé hisz ő elfog menni és nem akarom, hogy kislányom érezze mi is az ha valakit elvesztünk. Kristen nem lesz itt velünk mindig jobb lenne ha Becky nem ragaszkodna hozzá ennyire, de ezzel rá érek később foglalkozni.
- Hát ha a kis hölgy csókot akar akkor meg is kapja! - mondtam neki és lehajoltam hozzá és egy édes puszit nyomtam szájára. Becky nagyon boldog lett a csóktól, a szeme csak úgy sütött a boldogságtól és ez nem csak az én érdemem, jól tudom.
- Kris is csójkot akaj! - jelentette ki az angyalom nem tudván milyen pokolba taszít engem ezzel.
- Hogy mondtad édesem?
- Kris is csójkot akaj! Neki is agyj! - mondta majd Kris felé pillantott így én is azt tettem. Kristen nagy szemeket meresztett rám, majd Beckyre nézett aki szintén őt bámulta. - Tejis akajsz! - jelentette ki. Nem tudom mi ütött belém de már én is akartam azt a csókot így Beckyt megfogva letettem a kőre és közelebb léptem Krishez aki még mindig a pulton ült. Jól tudtam, hogy a lányom ott van a közelben így nem tehettem azt amit szerettem volna. Ahogy még közelebb hajoltam Krishez hallottam,hogy elakad a lélegzete szerintem most esett le neki, hogy nem olyan csókot kap mint tegnap én tőle. Nem is fordult meg a fejembe. Lassan kezdtem el kóstolgatni az alsó részét ajkának várva a megváltó bebocsátásra, amit meg is kaptam. Amikor nyelvünk össze ért és lágy táncba kezdtek alig akartam elhinni, hogy tényleg megtörtént. Kristen nyakam köré fonta kezét és egyre vadabbul csókolóztunk. Amikor hangos kuncogásra lettem figyelmes és rájöttem, hogy a lányom végig nézte az egészet, méghozzá első sorból. Amikor elengedtem Kristent, láttam a szemeibe megcsillanni a bűntudatot és a vágyat is.
- Fej! Fej! Fej! - követelte Becky de amikor lenyúltam hozzá megint meglepet és Kristen felé nyújtózott aki még mindig ott ült és lányomat nézte.
- Feladod nekem? -kérdezte de közben nem nézett rám.
- Persze!
Amikor Becky megint az ölébe tettem mosolyogva fordult oda hozzá és feltápászkodott, hogy egy magasságba legyen Krissel.
- Én is akajok csójkot töjed!
Kristen felkacagott és én is csatlakoztam hozzá. Nagyon édes volt, a látvány meg megindító. Kristen felé hajolt és adott neki is egy csókot. Majd rám nézett.
- Át veszed amíg leszállok? Már így is késésben vagyunk és még nem fürödtünk a nagylánynál.- mosolygott Beckyre. Én kivettem az öléből amíg leszállt majd vissza adtam neki.
- Akkor egy fél óra múlva találkozzunk a garázsban - mondtam neki. Amikor felfele mentek alig akartam elhinni, hogy tényleg csókolóztunk és, hogy milyen jó érzés volt. El se akarom hinni, hogy ilyen bizsergést egy nő kiválthat belőlem. Akkor nem is fogtam fel amikor csókolóztunk, de most amikor már nem érzem ajkait enyémen fázom. Úgy érzem nem csak Beckyre kell figyelnem, hogy ne kötődjön nagyon Krishez.
A kocsi úton egész végig Becky csacsogását hallgattuk. be nem állt a szája a kedvenc meséje tartalmát mesélte el Krisnek. Melyiket szereti és, hogy miért pont őt. Amikor kiszálltunk a kocsiból mindkettőnk kezét fogni szerette volna így egy kívülálló számára teljesen úgy tűnhetett, mintha egy boldog család lennénk. Meg sem lepődtem, hogy amikor ők fagyiért álltak sorba egy idős férfi megszólított.
- Nagyon szép családja van! Meg kell őket becsülni.
- Igen - válaszoltam tömören és néztem ahogy a lányok viháncolnak a fagyizónál szép család lennék.
- Az előbb megfigyeltem magukat, tudja 83 évesen már csak ez az egyetlen szórakozási lehetőségem kijövök hetente kétszer és nézem a boldog párokat és családokat. A maga kislánya nagyon ragaszkodik a mamájához....ne haragudjon meg nem akarom megbántani de ez különös a lányok mindig apásak. De maguknál, látni lehet ahogy a felesége bánik a lányával, hogy ők egymásért élnek! - mondta az öreg úr és a szavai nagyon fájtak nem mutattam ugyan de fájtak. Nem tudom, hogy alakult volna az életünk ha Kathy túlélte volna a szülést. Ugyan így bánt volna Beckyvel, mint Kris? Fogalmam sincs, de már sosem fogom megtudni. A bácsinak teljesen igaza volt ezért neki bólintottam helyeslés képen. A lányom egész idő alatt csüngött Krisen, mindenhova vele akart menni és sose eresztette el a kezét. Velem nem is igen törődtek Kris is csak a lányomat tüntette ki figyelemmel és ha néha rám is nézett zavart volt a pillantása. Arra eszméltem fel, hogy Kristen már mellettem áll de Beckyt nem láttam sehol.
- Becky?
- Az ugráló várban - mutatott a vár felé ahonnan lányom integetett felém - gyere fogta meg a kezem és húzott maga után a várhoz - menjünk oda nehogy valami baj történjen!
- Kris mégis milyen baj történhet egy ilyen várban? - kérdeztem tőle, hogy mégis mire gondol, de bár ne tettem volna meg.
- Mégis milyen? Neki ütközik egy másik gyereknek betörhet az orra, a feje, eltörhet a keze a lába vagy netán ki is eshet a várból! - gesztikulált hevesen mutogatva. Nem bírtam tovább és elnevettem magam, bele gondoltam, hogy ezek mind megtörténhetnek, de minek a legrosszabbra gondolni! Csak az életünket keserítjük így meg. Amikor felnéztem Kristen durcás arcával találtam szembe magam.
- Ne haragudj Kris, de ez olyan...olyan...- és tovább kuncogtam. Beckynek lejárt az ideje és jött ki a várból.
- Becky várj meg mindjárt leveszlek - szóltam oda neki és elindultam de az én önfejű lányom megint nem hallgatott rám így szépen lepottyant. Sírni kezdet ezért elkezdtem szaladni. Amikor oda értem hozzá és meg akartam nézni a térdét amit beütött nem enegdte.
- Kjist! Kjist! - kezdet el nyafogni és rá játszani. Éreztem, hogy Kris már mögöttünk állt ezért át adtam a helyem neki.
- Jól van picim semmi baj! Adok rá neked puszit és az majd begyógyítja.- és már cuppant a puszi Becky térdén.
- Maj nem ijs fájj - mondta mosolyogva és letörölte a krokodil könnyeit az arcáról Ahogy körül néztem láttam, hogy nem csak engem mosolyogtatott meg a jelent. Körülütünk mindenki ellágyult arccal állt. - Vegyéj fejj! Fejj! - mondta Krisnek a hanghordozása egyáltalán nem tetszett és ezt szóvá is tettem.
- Kicsim esetleg kérd meg Kristent, hogy vegyen fel, de inkább majd én hozlak!
- Nem! Kris kejj! Őt szejetném vegyéj fejj jétsziii! - nyújtotta ragacsos tappancsát Kris felé.
- Na gyere te nagy lány menjünk lassan haza felé - mondta és mosolyogva felemelte az ölébe.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)