19. fejzet

Azóta Kris mélységesen megalázottnak érezte magát. Már az is kimeríti a rémálom fogalmát, ha valaki egy volt szeretőjét meghívja a nászútjára, de kettőt vagy talán többet is...


Krist  az zökkentette ki komor gondolatiból, hogy Rob belépett a szobába, és lelkesen felkiáltott:
- Gyönyörű vagy!
A férfi még mindig khakiszínű nadrágot és pólót viselt, mint reggel, és féktelen jókedve volt. Az általa támogatott csapat ugyanis győzött, és most vezetett a csapatbajnokságban.
Rob mindenben győz, gondolta Kris komoran.

- Hoztam neked valamit. - Rob egy kis bársonytokot vett elő a faburkolatú falba beépített széfből. - Tulajdonképpen már a nászéjszakánkon oda akartam adni, de akkor máson járt az eszem. - Csillogó gyémánt nyakéket vett elő a tokból - Talán ma este viselhetnéd.
- Köszönöm. Ez csodaszép. - Ahogy azonban Rob a felesége nyakába akarta csatolni a nyakéket, az asszony visszatartotta. - Ehhez a ruhához azonban nem illik. Majd valamikor máskor.
Robbal most először fordult elő, hogy egy nő visszautasított egy drága ajándékot. Egykori szeretői kapva kaptak ilyesmin, és roppant hálásnak mutatkoztak. A feleségét azonban teljesen hidegen hagyják a vagyont érő gyémántok. Hallatlan!
Rob komoran fürkészte az arcát, és világossá vált előtte, hogy Kris egyáltalán nem osztja a csodálatos nap miatt érzett elragadtatását.

- Ahogy gondolod - Visszatette a nyakéket a tokba, és bezárta a széfbe. Amikor újra a felesége felé fordult, az éppen a nyakára csatolt valamit. A haja művészi kontyba volt tűzve, amely kiemelte hosszú nyakát és szabályos arcvonásait. A csillogó, testhez álló ruha sokat láttatott selymes bőréből. Lélegzetelállító látvány nyújtott, Rob figyelmét azonban elsősorban egy zafírokból és gyémántokból kirakott, szív alakú medalion ragadta meg, amely egy platinaláncon függött.
  - Nagyon szép - jegyezte meg, miközben megtapogatta az ékszert. Közben azon törte a fejét, hogy vajon kitől kaphatta Kris. Persze kizárólag kíváncsiságból, semmi estere sem féltékenységből.
- Nekem is tetszik - mondta Kris, és elhúzódott - Hozzá illő karkötőm is van - emelte fel csuklóját, amelyen ugyanazon szív kicsinyített változata himbálódzott.
- Ezt még sohasem láttam rajtad. Kitől kaptad?
- A medaliont a tizennyolcadik szülinapomra kaptam a szüleimtől, a karkötőt a huszonegyedikre az apámtól. És csodálatosan illenek ahhoz a gyűrűhöz, amelyet tőled kaptam. Hát nem szerencsés véletlen?
- Kétségtelenül - Rob összeráncolta a homlokát Kris apjának említésére, de tulajdonképpen megkönnyebbült. Az apja még mindig jobb, mint a volt vőlegénye.
Kris megfordult, és menni akart, ő azonban elkapta a csuklóját.
- Várj!
- Van még valami?
- Tulajdonképpen nincs - EZ a határozatlanság merőben szokatlan volt. Valami azonban nem tetszett neki Krisen. Ugyanolyan szép volt, mint mindig, és ugyanolyan udvarias. A szeme azonban nem árulta el a gondolatait, hanem hidegen csillogott.Elengedte a kezét, Kris szó nélkül kiment.
Rob azon töprengett, hogy vajon ő felelős -e azért a változásért. Aztán megvonta a vállát. A nők kedélye nagyon igatag. Elég, ha a cipő nyomja a lábukat, máris kizökkenek az egyensúlyukból.

Kris kíváncsian nézett körül az előkelő éjszakai mulatóban. Szemügyre vette a fényes közönséget, elsősorban a nőket. Rob, aki birtoklóan átkarolta a derekát, otthon érezte magát ezekben a körökben. Bemutatta a feleségét a győztes versenyistálló tulajdonosának és még számtalan embernek, akiknek a nevére Kris oda sem figyelt. Őt sokkal inkább az a kérdés foglalkoztatta, hogy a társaságban lévő nők közül vajon hánnyal szeretkezett a férje.
Rob odahajolt hozzá, és halkan megkérdezte:
- Eleget láttál már?
Rob közelsége nagy csábítást jelentett az asszony számára, de ellen akart állni.
- Nem  - felelte, és igyekezett semmibe venni az érzéki tekintet a férje szemében. - Szeretném megnézni a kaszinót. Carlo azt mesélte, hogy az itteni összejövetel után oda szoktatok menni. Úgy látszik, ez is hagyomány nálad.
Rob átkozta magában Carlo fecsegő természetét. Ő már alig várta, hogy végre ágyba bújjon a feleségével. De hát aligha utasíthatta el Kris kívánságát, hiszen a barátai a kaszinóban várták, és éppen eleget csipkelődtek amiatt, hogy összekapcsolta a nászutat a versennyel.

Kris visszafojtott lélegzettel figyelte, ahogy a rulettkerékben forgó golyó megállapodik a huszonnégyesen.
- Megint nyertem! - kiáltott fel izgatottan.
A krupié rámosolygott, és egy nagy halom zsetont tolt feléje.
Amikor Kris újra tenni akart, Rob lefogta a kezét.
- Már több mint három órája vagyunk itt. A barátaim rég lementek. Tízezer eurót nyertél. Ne hívd ki jobban a szerencsét! - Azt az örömöt, amelyet Rob a csapat győzelme miatt érzett, alaposan megtépázta, hogy felesége egyre halogatja a hajóra vissza térést. Lassanként kezdett elege lenni.
- Tényleg ilyen sokat nyertem? - mosolygott mesterkélten Kris - Ez megerősíti azt a régi mondást, hogy aki szerencsés a játékban, az szerencsétlen a szerelemben.
- Hagyd az ostoba tréfát, és szedd össze a zsetonjaidat! -Rob nem értette, mi ütőt hirtelen a feleségébe. Amióta a nagy veszekedés óta Kris beleegyezett, hogy a házasságot civilizált formában folytassák, semmi kivetni valót nem talált a vélekedésében . Mindig udvarias volt a vendégeihez egyesekhez túlságosan is - mérgelődött magában. Voltak ugyan kisebb vitáik de semmi komolyabb. Egy-egy keserűen gúnyos gúnyos megjegyzést persze nem lehet zokon venni tőle, tekintettel a népes társaságban töltött nászútra és az apjára vonatkozó sokkoló leleplezésre. Most azonban úgy látszott, hogy valahol máshol szorít a cipő.
Ez az érzés tovább erősödött benne, amikor végre a kajütbe értek, és ő átölelte a feleségét. Kris ki akart bontakozni az öleléséből, de Rob elszántan magához szorította.
- Erre vártam egész este - mondta, és lehajolt, hogy megcsókolja Krist.
Ő azonban elfordította a fejét, így  a férfi az ajka helyett csak az arcát érte.
- Ne haragudj, hajnali négy óra van, és az utóbbi napok lázas forgataga után holtfáradt vagyok.- Kerülte Rob tekintetét, és megmerevedett ölelő karjában.- Azon kívül egy pár óra múlva már fel is kell kelnem, mert néhány vendég egészen korán elutazik.
- Csak egy csókot! - Rob Kris tarkójára tette a kezét, és addig csókolta, amíg az odaadóan a karjába nem simult. Akkor felemelte a fejét, és nézte az asszony kipirult arcát.
- Csakugyan fáradt vagy?

Az asszony hosszasan nézett rá, és a férfi látta, ahogy lassacskán magába zárkózik, és a vágy kialszik a szemében.
- Igen sajnálom. - mondta, Kris és kibontakozott az ölelésből. - De te ne zavartasd magad! Megbízható forrásból, tudom, hogy legalább két olyan nő van a fedélzeten, aki a szeretőd volt. Valamelyikük biztosan szívesen a rendelkezésedre áll. Ha pedig mégsem, a parton tárt karokkal várnak a motorsport iránt rajongó hölgyek
Rob sóbálvánnyá meredt...

18. fejezet

De abban biztos volt, hogy Kris soha többet nem maradhat Giannival kettesbe. Az ő felesége csak is az övé...

A hajó farától az orráig kifeszített színes lámpafüzérek világították meg a hatalmas vitorlást. A vacsorát hidegbüfé formájában tálalták, mivel további harminc vendég érkezett a fedélzetre. Minden jel szerint ez is hagyomány volt Robnál. Kris távolról figyelte a férjét. Körülvették a barátai, akik között a nők voltak többségben. Nyitott nyakú, hófehér ingben és sötét nadrágban hihetetlenül vonzó volt. Éppen rámosolygott egy nőre, aki a karjába kapaszkodott. Rob mindenütt az érdeklődés középpontjában állt, még ilyen helyen is, ahol nyüzsögtek a figyelemre méltó férfiak.
 - Ciao bella! -  lépett oda Krishez Giannia, és leplezetlen csodálattal bámulta - Csodaszép vagy. Meg sem érdemel téged ez a társaság. Nem kellene elszöknünk a barátom hajójára?
Mielőtt Kris valamit válaszolhatott volna, Gianni apja, Carlo csatlakozott hozzájuk. Dohogott, hogy a felesége mindig elkésik.
- Most is helikoptert kellett érte küldeni, mert nem ért vissza idejében a vásárlásból. És ki tudja meddig fog még öltözködni. - zsörtölődött Carlo.
Emily azonban ebben a pillanatban felbukkant. Fehér, pánt nélküli ruhát viselt, amely alig fedte a keblét. Bár tekintettel az anyag átlátszóságára, ennek szinte nem is volt jelentősége. A csípősén széles ezüstöv csillogott. A ruha alul is csak annyit takart, amennyit okvetlenül szükséges volt, de így is látszott, hogy alatta fehérneműként csak egy vékony pánt rejtőzik.
Krisnek tátva maradt a szája a döbbenettől. Gianni csinos, fiatal arcán zavar tükröződött.
- Ez új ruha? - kezdte Carlo, és kocsányán lógott a szeme.
- Nem, drágám - felelte Emily - Azt mondtad, siessek, így aztán a csak magamra kaptam ezt a régi rongyot.
Kris és Gianni alig tudta visszafojtani a kacagást. Ahogyan aztán a pár távozott, elemi erővel kirobbant belőlük.
Rob a mondta közepén félbeszakított egy svájci bankárral folytatott komoly beszélgetést, és rámeredt a feleségére. Az asszony hátravetette a fejét, ami érvényre juttatta karcsú nyakát és a keblét. Barna haja selyemfüggönyként szinte a derekáig ért. Pánt nélküli piros ruhát viselt, amely rásimult lágy domborulataira. A ruha kicsivel térd felett végződött, és combig fel volt vágva. Kris ragyogóan szép volt benne. És Gianni karja éppen a vállán nyugodott.
Rob néhány hosszú lépéssel ott termett mellettük.
- Nincs ellene semmi kifogásom, Gianni, hogy szórakozol, de ne a feleségemmel tedd!
Kris vidáman csillogó szemmel nézett a férjére, és elképedve látta, hogy halálosan komoly. Gianni döbbenten kapta le a karját Kris válláról, és egy lépést hátrált.
- Azt mondtam neked - magyarázta Rob gorombán a feleségének - hogy udvariasnak kell lenned. De azt nem mondtam, hogy kacérkodj a vendégeimmel, és feltűnést kelts! Egyébként mi volt olyan mulatságos?
- Itt kellett volna lenned, hogy te is mulatságosnak találd. De megértettelek, igyekezni fogok, hogy mindig csupán udvarias legyek a vendégeiddel, de a sajátjaimmal úgy bánok ahogy akarok! - Ígérte Kris egy gúnyos mosollyal.
Rob már vöröslött a méregtől. És megragadta Kris karját.
- Nem értettél meg egymást úgy látom -  sziszegte a lány felé.
Gianni egy gyors rántással megszabadította Krist a nem kívánt érintéstől és a háta mögé taszította.
- Ha még egyszer hozzá érsz, nem fog érdekelni, hogy apám partnere vagy és jó barátunk - fenyegette meg Gianni Robot.
Kris ahogy a fiúkat  nézte meg rémült, de muszáj volt valamit tennie. A két férfi közé állt:
- Rob, ne csinálj botrányt.
Majd Gianni felé fordult és elhúzta onnan.
- Kris, hogy mehettél hozzá?
- L'amore non č nato sulla base di una seria considerazione, non ha suscitato in noi, perché di questo, ha osato esaminare accuratamente, e si trovano fuori per uno degno qualcuno.  
- Ne sei sicuro?
- Sí! Szeretem.
- Nem mondhatom azt, hogy örülök, de nincs mit tenni.
Kris mosolygott majd csatlakozott Robhoz, nem volt kedve maga ellen kihívni a sorsot.
Az este hátralevőrészén Rob egy pillanatra sem tágított Kris mellől. Később az ágyban minden tehetségét bevetette, hogy szenvedélyre lobbantsa a feleségét. Csak akkor nyugodott meg végre , amikor az asszony kimerülten és kielégülten feküdt a karjaiban.
Rob ábrándosan nézte. Kris minden porcikájával hozzá tartozik. Elérte hát, ami akart. Mi bántja mégis? Talán a lekiismeret?
Nem. egészen biztosan nem. Valami más okának kell lennie.

Másnap este Kris hosszasan nézegette magát a tükörben. Az egyetlen földig érő ruha volt rajta, amelyet magával hozott. Ezüstszálakkal átszőtt kék anyagból készült, a hátát egészen derekáig szabadon hagyta, és elől is elég merész kivágása volt. Szorosan testéhez simult, és oldalt fel volt hasítva, hogy mozogni lehessen benne.
Kris ezt a ruhát kifejezetten a mézeshetekre vásárolta, és kizárólag Rob szemének szánta. Akkor még tele volt gyönyörű ábrándképekkel. Azóta azonban keserűen kijózanodott. A múlt éjszaka óta tudta, hogy mit  jelent a puszta érzékiség. A férje hihetetlen gyönyörökkel ismertette meg. Rob valóban csodálatos szerető!
Kénytelen volt azonban rádöbbenni, hogy ezzel a véleményével nem állt egyedül. Dél felé az egész társaság kihajózott a partra, hogy egy monacói barátjuk erkélyéről megnézzék a grand prix-t. Rob azonban hamarosan magukra hagyta őket, hogy a csapat főhadiszállásról kísérje figyelemmel az eseményeket. Kris igyekezett jó képet vágni a dologhoz.
Szörnyen unta a versenyautókat, amellyel elég hosszú időnként eldübörögtek az erkély alatt. Így aztán, miután megivott néhány pohár pezsgőt, bement a házba, hogy egy kicsit megjárassa a lábát. Éppen egy vastag oszlop mögött állt, és egy fülkében lévő szobrot tanulmányozott, amikor a tűsarkok kopogását hallotta a márványburkolaton. Aztán megszólalt egy tiszta angol kiejtéssel beszélő női hang. Kris felismerte, hogy Sally Hardingé.
- Őszintén sajnálom Krist. Rob ugyan dúsgazdag, bűbájos és nagyszerű az ágyban, amint saját tapasztalatomból tudom, de aligha termett házasságra. Micsoda ötlet, hogy idehozta nászútra a feleségét! Közben egy tucat embert csődített a fedélzetre. Az a szegény, jobb sorosa érdemes teremtés bizonyára nem is sejti, hogy legalább két olyan nő van a vendégek között, akivel a férjének viszonya volt.
Azóta Kris mélységesen megalázottnak érezte magát. Már az is kimeríti a rémálom fogalmát, ha valaki egy volt szeretőjét meghívja a nászútjára, de kettőt vagy talán többet is...
 


Magyar fordítás:

A szerelem nem józan megfontolás alapján születik, nem azért támad fel bennünk, mert alaposan megvizsgálunk, és méltónak találunk rá valakit.

Ne sei sicuro - biztos vagy benne?

17. fejezet

Ne haragudjatok tudom hétvégére ígértem csak sajnos volt egy kis balesetem. Dobi ledobott a hátáról és a bal csuklóm megrepedt. Nagyon fájt így nem voltam fent. Most is fáj és egy kézzel pötyögök de megéri mivel szeretem olvasni a véleményeteket. Úgy gondoltam felderítem a Ti napotokat meg a sajátomat is ezáltal. nem lesz egy hosszú fejezet majd meg látom mennyit bírok...de mivel ezen a héten itthon gyógyulgatok gondoltam meg próbálok fejit hozni majd még. Puszi nektek és jó olvasást.
becca20


- Jegezd meg Kristen Pattinson, nem tűröm, hogy megcsalj te az enyém vagy! Ahogy a családod a kezemben van te is.
Krisnek amint eszébe jutott Robnak milyen hatalma van a vállalatuk fölött, minden ellenállása megtört.
- Rendben - bólintott.
Gondolataiba mélyedve nézett a távozó férje után. Nem szabad elfelejtenie, hogy Rob milyen gátlástalan tud lenni. Ha azonban azt hiszi, hogy ő megalázkodó, megszeppent asszonykává változik, akkor nagyon meg fog lepődni.



Kris nem győzőt csodálkozni, hogy a bennfentesek számára fenntartott helyen mennyi ragyogó szépség nyüzsög.
- Sohasem hittem volna, hogy ennyi nő érdeklődik az autóversenyzés iránt - jegyezte meg Tomnak.
A férfi vigyorgott.
- Ezeket a nőket nem a versenyautók érdeklik, hanem a vezetőik.
- Vagy úgy - Nem csoda, hogy Rob olyan lelkes Forma-1 rajongó. Nem csak autókban gyönyörködhet, hanem szép nőkben i válogathat kedvére.
Krisnek bezzeg cseppet sem tetszett a terep. Fülsiketítő lárma volt, az olaj- és benzinbűztől alig kapott levegőt. Bosszús tekintettel nézte Robot, aki éppen egy áramvonalas versenyautó mellett állt, és élénken beszélgetésbe merült a szerelők főnökével a motorról. Lelkesedésében egészen kisfiúsnak látszott. Ebben a pillanatban vette észre, hogy a felesége figyeli, és odament hozzá.
- Na? Mit szólsz? Hát nem csodálatos itt?
Kris azonban gyorsan lehűtötte, mivel egyáltalán nem rejtette véka alá a véleményét. Miután ékesszólóan ecsetelte távolról sem kedvező benyomásait, hozzátette:
- Ha nincs ellene kifogásod, inkább visszamegyek a hajóra.
Rob elhúzta a száját.
- Igazad van. Ez nem hölgynek való hely. Tom visszavisz, aztán majd később találkozunk.


Rob kiszállt a helikopterből, és lement az alsó fedélzetre. Kitűnően érezte magát. Az egész napot a motorsport iránti szenvedélyének szentelte. Az általa támogatott csapat az első rajthelyen állt.
Most pedig Kris egy egészen másfajta szenvedélyét fogja kielégíteni. Kris először mindig hidegnek mutatkozik, de rövid idő alatt lobban fel benne a láng.
Igen, az élet majdnem tökéletes. Rob remélte, hogy a feleségét a kajütben találja. Az asszony azonban nem volt ott. Tíz perccel később frissen zuhanyozva, rövidnadrágban és ingben felment a fedélzetre. Ott megtalálta Timet, Carlót és Tomot, akik egymás mellett álltak, és kihajoltak a korláton.
- Hé, fiúk! Nem láttátok valahol Krist?
Tom egy körülbelül kétszáz méterre horgonyzó, kis hajó felé mutatott.
- Ott van Giannival. Az a hajó valószínűleg Gianni barátaié. Versenyt úsztak. Húsz perce érkeztek meg.
Rob úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna. Féktelen haragjában rárivallt Tomra:
- Te hagyod, hogy a feleségem a kikötőben úszkáljon, ahol állandó hajó forgalom van? Teljesen megőrültél? Elfelejtetted, hogy a testőre vagy?
- Ne haragudj, főnök! Nem tudtam visszatartani. Amikor a fedélzetre értem, éppen leugrott  a korlátról.
- Micsoda? Csak úgy leugrott majd tíz méter mélységbe? - Rob mély lélegzetet vett. Hirtelen rádöbbent, miért olyan iszonyúan dühös: félti a feleségét. Olyan védelmező ösztön ébredt benne, amilyet eddig  csak az édesanyja és a nővére iránt érzett.
- Nem kell aggódnod. Kris úgy úszik, mint a hal. Nem is tudtunk megegyezni, hogy melyikük győzött.
- Azért várunk itt, hogy figyeljük, amikor visszaúsznak - vetette közbe Carlo - Ugyanis fogadtunk.
Rob nem hitt a fülének.
- Hát ezt felejtsétek el! Nem fognak visszaúszni. Értük megyünk a motorcsónakkal.
- Már késő.
Ebben a pillanatban a távoli hajóról két alak ugrott a vízbe. Rob lelki szemei előtt rémképek kavarogtak, mi minden történhet Krissel.  Görcs állhat a lábába, elgázolhatja egy hajó.... Visszafojtott lélegzettel figyelte, ahogy a két alak közeledik. El kellett ismernie, hogy Kris Kitűnően úszik. Erőteljes és tökéletes karcsapásokkal szelte a vizet.  Elsőként érte el a hajó farát. A létra után nyúlt, és boldogan kiáltotta:
- Győztem!
Gianni az egyik karjával megkapaszkodott Kris derekában.
- Akkor egy- egy.
Kicsit kifulladva, de nevetve másztak fel a fedélzetre. Kris parányi fekete bikinit viselt, ragyogott az életörömtől, és túlságosan  is közel állt Giannihoz.
- Holnap majd döntőt úszunk - javasolta Gianni.
- Rendben - bólogatott buzgón Kris.
Robot úgy elfogta a féltékenység, hogy oda akart rohanni az asszonyhoz, de Carlo elkapta a karját.
- Most legalább már tudod, mit érez a feleséged.
- Ezt hogy érted?
- Tudod, hogy Kris és Gianni csak barátok, mint te és Emily. De ha az ember szeret egy nőt, akkor nem mindig fogadja el könnyen a férfi barátokat. Azért fogadd csak meg a tanácsomat, és ne csinálj ügyet az ártatlan szórakozásból!
Rob elgondolkodott a hallottakon. Ő természetesen nem szerelmes Krisbe, de azért nem olyan elnéző, mint Carlo. Az ő felesége rajta kívül ne szórakozzon senkivel!
- Nem fogsz holnap versenyt úszni. Te pedig, Gianni, ne bátorítsd a feleségemet, hogy ilyen ostoba módon kockára tegye íz életét!
- Ugyan, ne legyél már ilyen morcos vén medve! Hiszen neked ott van az autóversenyzés. Én miért ne lelhetném kedvemet egy természetesebb sportban?
A " vén medve" szíven találta Robot. Hirtelen ólomsúllyal nehezedett rá  a huszonnyolc éve. Főleg ha belegondolt h Gianni alig több 22 évesnél. Dühös pillantást vetett a feleségére. 
- Elfelejtetted, hogy holnap valamennyien megnézzük a grand prix-t. Hétfőn pedig Gianni elutazik. Így ebből az úszóversenyből semmi sem lesz.
- Aha - morogta az asszony, aztán elfordult - Bocsássatok meg, fel kell öltöznöm vacsorához.
Robnak egyáltalán nem tetszett, hogy a hajón Kris találkozott egy ismerősével és főleg az nem tetszett neki, hogy ez nem más mint, Gianni. Igazi olasz pasi volt nőies vonásai sötét barna szemek és fekete haj. És Rob nagyon jól tudta, hogy a nők az ilyen típusú férfiakért bomlanak. Az meg rá tette még egy lapáttal, hogy biztos volt benne nem csak barátok voltak. Lement az irodának kialakított kajütbe mert egy fontos e-mailt várt. Amikor rá jött, hogy volt valami Gianni és a felesége között szólt a magánnyomozónak, hogy derítsen ki mindent. Meg is érkezett amit várt. Kris 20 éves volt amikor találkozott Giannival aki akkor 18 éves volt.A nyomozó azt is kiderítette, hogy nem voltak túl szorosak a szálak, de a jelentés szerint kétszer is egy hotelben szálltak meg. A nyomozó szerint ekkor még tartott Mike és Kristen kapcsolata. Rob a méregtől ketté törte a ceruzát amit a kezében tartott. Semmit sem tudott meg igazából és ez dühítette. De abban biztos volt, hogy Kris soha többet nem maradhat Giannival kettesbe. Az ő felesége csak is az övé...

Főnix 6

Épp ki fordultam amikor egy halk hang megszólalt:
- Tudod azt a csókot még megbánod nem szabad a gyereket felhasználni...- lassan vissza fordultam és Kris gonosz mosolyával találtam szembe magam.


- Úgy gondolod, hogy felhasználtam Beckyt? - tettem fel a kérdést amire én magam is ismertem a választ.
- De még hogy! - mosolygott rám.
- És mégis mire gondol a hölgy? - láttam megvillanni Kris szemét és tudtam benne van a játékban.
- Az úr felhasználta a kislányát arra, hogy egy nap alatt két csókot is lophasson egy tisztességes hölgytől! - válaszolta. Nem hittem el, hogy tényleg kimondta.
- Tisztességes? - kuncogtam fel halkan nehogy felkeltsem Beckyt. Kris össze húzta szemöldökét  ezáltal apró ráncok keletkeztek homlokán. Nagyon édes volt annyira, hogy...
- Igen, uram az vagyok! - szakította félbe elmélkedésem - Csak maga ezt egyáltalán nem tudja értékelni!
- Már megbocsájtson, de szerintem egyáltalán nem tisztességes hölgy az aki egy kislány előtt letámad egy férfit.
- Letámadtam.... ezt mégis, hogy gondolja! - hebegte indulatosan - Maga támadót le engem és, hogy szabadulni tudjak engedtem. Ezt tanultam az önvédelmi órán. - szegte fel dacosan az álát.
- Szóval ezt gondolja? - kérdeztem és lassan elindultam felé eddig halkan beszéltünk nehogy felkeltsük Beckyt, láttam ahogy Kris szeme tágra nyílik. Gonosz ötletem támadt. Lehajoltam és Beckyt arrébb tettem óvatosan, hogy ne kelljen fel. Kris nem tudott el surranni mellettem mert az egész testemmel takartam a menekülési útvonalat. Így egy apró mozdulattal az ölembe kaptam Krist, halkan felsikkantott... erre nem gondoltam én barom egyből lenéztem Beckyre aki békésen szuszogott. Hál Istenek!
- Mit csinálsz te bolond? - váltott tegezésre, suttogott de még így is halottam a hangján, hogy remeg.
Elindultam vele a szobámba, amikor beértem éreztem, hogy Kris megdermed de nem érdekelt ő is benne volt a játékban és most végig játsszuk. Lábammal becsuktam az ajtóm, majd miközben még mindig Krist fogtam szorosan bekulcsoltam az ajtót. És szépen lassan, hogy minden centiméteren át érezhessem Kris testét engedtem le a földre és ahogy leért neki nyomtam az ajtónak. Egy nyögés hagyta el az ajkait, innen tudtam, hogy végre itt van velem teljesen, testileg és lelkileg is!
- Szóval letámadtam, de közben a lányom mögé bújtam - a jobb lábam befészkeltem az ő kecses lábai közé és megemeltem egy kicsit... újabb nyögés szóval jól csinálom dagadt a mellem. - Még mindig így gondolja, hölgyem? - kérdeztem de ahogy  a szemeibe néztem tudtam jól, hogy nyertem szemei ködösek voltak, ajkai elnyíltak, éreztem ahogy mellkasa gyorsabban emelkedik így még közelebb húzódtam hozzá... a mellkasunk össze ért még egyszer megkérdeztem - Biztos ön benne, hogy a lányom mögé bújok - elvesztettem az írányítást az elmém felett úgy gondoltam majd ha kicsikarom belőle a választ azt a kis "nem" szócskát leállok. Csak megijesztem egy picit de már jól tudtam itt már nincs megállás. Kris ködös tekintette a számra tapadt a mosolyom már inkább vigyorrá fejlődött. Közelebb hajoltam és próbáltam levakarni képemről a vigyort már alig egy milliméter távolság volt ajkaink között de ő felém mozdult ezzel egy időben én viszont vissza húztam fejem. Újabb nyögés. És már a ködös szem mellé, homlok ráncolás is betársult. A feje hangosan koppant az ajtón amikor vissza hanyatlott. Én is vissza húzódtam az ajkaihoz. - Hölgyem még mindig azt hiszi, hogy a lányom mögé bújok? - kérdeztem tőle és belenéztem gyönyörű szemeibe. - Hol marad most az a tudás amit önvédelem órán oktattak magának?? - A vágy mellett elszántságot is láttam benn szóval nem akarja elismerni. Lábamat még  erősebben nyomtam legérzékenyebb pontjához majd lassan mozgatni kezdtem. Végig a szemébe néztem a vágy fellángolt benne...és amit vártam meg kaptam még ha nem is úgy ahogy gondoltam. El tátogott nekem egy "nemet" és nekem elég is volt. Szégyen vagy nem letámadtam. Mégis ez a csók egyszerre volt kemény, féktelen és gyöngéd. Amikor Kris keze befurakodott a pólóm alá soha nem várt izgalom lett úrrá a testemen. Nem szakítottam meg a csókot lassan levezettem a kezem Kris combjáig majd megemeltem. Kris egyből tudta mit akarok, lábai már a derekam körül tekergett. Még jobban neki nyomtam az ajtónak, hogy ne kelljen a kezemmel is tartanom. Egy kis levegőre volt szükségem ezért elszakadtam ajkaitól. Ez őt nem zavarta és nyakamra vette magát miközben én az inge gombjaival vesződtem. Egy gomb egy csók  így haladta, lefelé.  Amikor már csak egy melltartóban volt nem bírtam meg állni meg kellett kérdeznem:
- Biztos, hogy akarod?
- Igen, akarom! - mondta majd rá vetette magát a nyakamra. De én nem így akartam.
- Akkor sem így szeretném.
- Tessék? - nézett rám éretetlenül.
- Nem így akarom - válaszoltam és elindultam Krissel az ágy felé. Mikor óvatosan letettem az ágyra és fölé helyezkedtem gyengéden csókoltam meg. - Így szeretném. Nem akarok semmit elkapkodni, azt akarom, hogy ez legyen életünk legszebb estéje. - Bármilyen meglepő volt tényleg így gondoltam.
- Kathy?
- Kicsim nekem kellett volna más nő nevét mondani nem neked! - tudtam jól mire gondol de nem akartam most ezzel foglalkozni.
- Kahy? - ez a nő egy agyrém de attól...
- Amit az előbb mondtam az komolyan gondoltam, hogy a legszebb...
És egy csókkal zártam le ajkait mielőtt megszólhatott volna. Semmire nem emlékszem, hogy mi történt ezek után csak arra a pillanatra mikor a szenvedély hullámai végérvényesen magával ragadott minket.
Szorosan öletem magamhoz Krist és hiába az előbb elégültünk ki mind ketten nem tudtam nem abba hagyni a simogatását. Kris halványan mosolygott miközben az egyik hajtincsével játszottam.
- Köszönöm - súgta felém.
- Én is! - válaszoltam - Remélem még sok ilyenben lesz részem - somolyogtam rá. Az ő mosolya lehervadt az arcáról és nem értettem miért, de nem kellet sokáig várom.
- Kevesebb, mint két hétig leszek itt. Utána haza kell mennem.
- Tudom -sóhajtottam - Muszáj most erről beszélnünk?
- Azt akarom, hogy boldog légy Rob, de velem nem lehet. Azt akartam amikor ott ültünk a padon, hogy elfogad a sorsod és túl is lépj a tragédián - mondta nekem és még jobban nem volt kedvem vele beszélgetni.
- Nem akarok a feleségemről beszélni  veled! - jelentettem ki
- Muszáj lesz.
- Miért lenne?! Nem vagy senkim! - és ahogy kimondtam már rá is jöttem hiba volt. Kris csak mosolygott rám és most először gondoltam rá, hogy igaz a mondás a pszichológusok mind bolondok.
- Igaz nem vagyok senkid és jobb is ha így marad nekem vissza kell mennem. Nem miattam kell túl lépned a múlton. Hanem a lányod miatt! Neki szüksége van egy apára aki szívét lelkét neki adja. És persze egy anyára is.
- Én is tudom ezt. El is döntöttem, hogy majd egy két év múlva lesz anya neki - sziszegtem felé. Mire ő ki kelt az ágyból és elém állt.
- Nem csak itt kell ezt eldönteni - mutatott a fejemre - Hanem itt is - és a szívemre helyezte a kezét a bizsergés a kezétől indult és az egész testemen átjárta.
- Jó de ha most lehet, hagyjuk ezt! Két hétig még itt vagy addig élvezni akarom a saját bejárású dili dokimat aki nem csak a lelkemet de a testemet is kezeli - kacsintottam rá. Mire ő felkacagott.
- Oké, de tud, hogy két hét múlva mennem kell. Nem maradhatok! - jelentette ki határozottan.
Sajnos tudtam, hogy el kell majd mennie, de erre se akartam gondolni. Most nem élvezni akartam, hogy egy csodás nő van mellettem aki segít kiverni a fejemből és a szívemből Kathy-t. Úgy érzem, hogy az utóbbiból már lassan sikerül is. Kris az a nő aki el tudja érni, hogy felejtsek és talán ő az a nő akibe bele is tudnék szeretni. A családom imádja a lányom egyenesen rajong érte és ehhez most már én is csatlakozom. csak tudnám, hogy miért ragaszkodik ahhoz, hogy elmenjen innen és, hogy ne ragaszkodjunk annyira hozzá. Valami itt nem stimmel, rossz előérzetem támadt... nagyon rossz...

16. fejezet

Sziasztok! Gondoltam örülni fogtok egy kis fejezetnek hétköznap is. Így megkaptátok bár lehet, hogy az eleje nem fog tetszeni...de sajnos nem lehet mindig úgy, ahogy nektek jó! Jó olvasást majd és puszi nektek.

- Te most viccelsz, ugye? A magánnyomozód nem volt elég alapos? Nem tudott meg mindent az életemről, hát ez csodálatos remélem nem fizettél neki túl sokat - nevette fel gúnyosan az asszony. Majd dühösen folytatta:
- Még te beszélsz meglepetésekről? Te, aki meghívtad a szeretődet a nászutunkra?
- Emily nem...
- Ugyan kérlek! Azt, hogy lefeküdtetek, a bestia minden pillantása el árulja. Fölösleges tagadnod.



- Egyetlenegyszer, több mint tíz évvel ezelőtt - ismerte be a férfi durván. - Carlo nagyon régi és nagyra becsült barátom, és én mutattam be őket egymásnak. Én voltam az esküvői tanújuk is négy évvel ezelőtt. Emily csak egy régi jó barát, semmi több.
- Nem kell magyarázkodnod. Nekem aztán igazán mindegy. Csak csodálom, hogy a férje tűri. Nagyon rendes embernek látszik. Míg te a legalattomosabb és legönteltebb férfi vagy, akivel valaha a balsorsom összehozott. És azt hiszed, hogy egy szemernyit is változni fog a véleményem rólad azért, mert arra kényszerítesz, hogy veled maradjak, akkor alaposan tévedsz. Most pedig foglalkozz a vendégeiddel! Nekem fáj a fejem, és lefekszem. Még pedig egyedül.
Rob ellenállt az erős kísértésnek, hogy csókkal forrassza ajkára a szót.
- Nem egyedül - mormolta gyengéden, és karon fogta az asszonyt.
Krisnek sehogy sem sikerült kiszabadítania magát a szorításból.
- A feleségem vagy, és meg kell osztanod velem az ágyadat. Erről nem alkuszunk. - Rob elkapta az asszony tekintetét, és abban nemcsak haragot és fájdalmat, hanem félelmet is látott. Döbbenten eresztette el a karját. - Kimerültnek tűnsz. Hozok fájdalomcsillapítót, aztán hagylak aludni.
Gondolataiba merülve ment a fürdőszobába a gyógyszeres szekrényhez. Eddig mindenben sikeres volt, amit csinált. A nők csodálatot és vágyat éreztek, ha találkoztak vele, sohasem félelmet. Hogy a csodába sikerült a feleségét így megfélemlítenie?

Kris jólesően sóhajtott fel álmában. Azt álmodta, hogy egy erős kéz gyengéden simogatja, aztán forró ajkak becézgetik a nyakát, finom ujjak lobbantják lángra az érzékeit. Szíve egyre gyorsabb kezdett dobogni, és majd elolvadt a gyönyörűségtől. Aztán úgy érezte, mintha izmos  test ereszkedne az övére.
Hirtelen kinyitotta   szemét. Nem álmodtam! Rob valóban ott feküdt rajta. Izzó tekintette a paradicsom gyönyöreit ígérte. Már késő volt ellenállni. És Kris nem is akart. Égett benne a vágy, és hozzá simult Robhoz.
- Akarsz engem? - kérdezte Rob.
- Igen - sóhajtotta az asszony.
Forró és szenvedélyes ölelkezés következett. Ahogy azonban a gyönyör hullámai lassanként elcsitultak, Kris nagyon elszégyellte magát, amiért ismét ilyen könnyen beadta a derekát. Megpróbálta ellökni magától a férfit, de az szorosan tartotta.
- Jól vagy? - simította el Rob egy fürtöt a homlokából.
- Amennyire lehet, amíg itt lógsz  a nyakamban.
- Az ördögbe is! Felejtsük már el a tegnapi vitát! Az élet megy tovább.
- Nekem viszont az egyetlen vágyam az, hogy innen szabaduljak - vágta oda Kris elkeseredetten, mert Rob elbizakodott hangja mértéktelenül dühítette.
- Egyszerűen nem akarod elismerni, hogy akarsz egy ilyen férfit, mint én. Ugye így van? - Rob szenvedélyesen megcsókolta, aztán elhúzódott, és fürkészően a szemébe nézett. - Az a te bajod, hogy nem akarsz szembenézni a valósággal. Olyan gyengéd és regényes szerelmet akarsz, mint a mesében. Márpedig minden józan ember tudja, hogy ilyen szerelem a valóságban nem létezik.
Felült és beletúrt kócos hajába. Aztán egész higgadtan magyarázni kezdete:
- Az érzéki vágy összehoz két embert, és arra ösztönzi őket, hogy házasodjanak össze. Néhány év múlva a tűz kialszik, de addigra általában már megszületett a gyerek, aki összetartja a kapcsolatot. A férfiban él az ösztön, hogy védelmezze az anyát és a gyereket, és a legtöbb esetben a kötelesség tudat is elősegíti a házasság fennmaradását.
Kris növekvő döbbenettel hallgatta.
- Ezt te valóban így hiszed?
- Igen, bár nem tudom elképzelni, hogy valaha ne áhítozzam a csábító tested után - vigyorgott. Aztán felkelt, Kris pedig gyorsan magára húzta a takarót.
- Lehetetlen vagy!
- Semmi sem lehetetlen, ha igyekszik az ember - Aztán Rob arca elkomolyodott - Ennek ellenére valós elvárásokkal kell egy házasságba elébe nézni.
Hihetetlen, hogy milyen biztos a dolgában! Krisnek elég volt ránézni a férje erőteljes testére, hogy teljesen elgyengüljön. Ebben a pillanatban rádöbbent, hogy mindenek ellenére szereti, mégpedig menthetetlenül. Ettől elszomorodott, de dühös is lett. Még megjárja ez a férfi, hogy becsapta és folyamatosan megalázza.
- És te szakértőnek képzeled magadat ezen a területen? Nevetnem kell!
- Csak te húzhatod a rövidebbet, ha ragaszkodsz ehhez az ostoba veszekedéshez. Viselkedhetünk egymással udvariasan, és csodálatos szeretkezésekben lehet részünk, vagy csatatérré változtathatod a házas életünket. Teljesen rajtad áll. De azt most felejtsd el, hogy Giannihoz bármi közöd is lehet, mert megtiltom! Most lezuhanyzok. Amíg vissza jövök döntsd el!
Kris rá döbbent, hogy csak egy válasz létezhet más lehetőséget Rob nem enged meg neki. Észre vette, hog férje féltékeny Giannira már pedig, ha ez igaz adig üsd a vasat....Ha Rob a saját kijelentése szerint bármire képe, hogy őt megtartsa és féltékeny is, akkor van még remény. Talán mégis csak többet jelent számára, és talán vannak még csodák... De azt sose felejtheti el, hogy Rob csak azért vette el mert az apján bosszút akart állni. Rob vissza jött a fürdőszobából. Egy törölköző volt a csípője köré tekerve.
- Tehát? - fordult a feleségéhez, miután elővett egy ruhadarabot a szekrényéből. Amíg felhúzta a fürdőnadrágot, Kris elragadtatva nézte tökéletes testét.
- Kérdeztem valamit.
- Tessék? - riadt fel az asszony az önfeledt bámulásból. - Ja persze, ahogy csak óhajtod uram és parancsolom - hajtotta meg a fejét színpadiasan - Elásom a csatabárdot.
- Akkor jó. Vegyél fel valamit! Beküldöm az inast, hogy hozza be a reggelidet. Vele megbeszélheted a hétvégi programot. Ő ismeri az előzetes terveket, ha valamin változtatni akarsz, csak szólj neki! Ha kész vagy találkozunk, az úszómedencénél. Pénteken mindenki délig lustálkodik. Ebéd után kimegyünk a partra. A férfiak megnézik az autókat, a nők meg vásárolnak. Aztán itt találkozunk a vacsoránál, utána pedig át hajózunk Saint-Tropez-ba, és meglátogatunk egy éjszakai mulatót. Tessék erre majd szükséged lesz! - nyújtott át egy hitelkártyát.
Kris meglepve látta, hogy Kristen Pattinson névre van kiállítva.
- Hogy tudta ilyen gyorsan elintézni? - kérdezte. És újra dühbe gurult arra a gondolatra, hogy Robert mindent megkap az életben, amit csak akar beleértve őt magát is.
Rob ajka körül önelégült mosoly játszott.
- Idejében megszerveztem mindent, Tom segített vonta meg a vállát.  
- Roppant alapos vagy. Köszönöm, de egyáltalán nincs szükségem a pénzedre. Nekem is van elég... de hisz tudod, nem vettél zsákbamacskát velem.
- Nem sokáig, ha továbbra is a szembenállásra törekszel. hagyj fel ezzel Kris! A feleségem vagy, viselkedj is eszerint! Egy óra múlva várlak a fedélzeten, hogy foglalkozz a vendégeinkkel.
- Ők a te vendégeid! Majd foglalkozom azzal akit ismerek! - jelentette ki Kris
Rob tekintette egy pillanata alatt elsötétedett.
- Jegezd meg Kristen Pattinson, nem tűröm, hogy megcsalj te az enyém vagy! Ahogy a családod a kezemben van te is.
Krisnek amint eszébe jutott Robnak milyen hatalma van a vállalatuk fölött, minden ellenállása megtört.
- Rendben - bólintott.
Gondolataiba mélyedve nézett a távozó férje után. Nem szabad elfelejtenie, hogy Rob milyen gátlástalan tud lenni. Ha azonban azt hiszi, hogy ő megalázkodó, megszeppent asszonykává változik, akkor nagyon meg fog lepődni.

Főnix 5

- Kicsim esetleg kérd meg Kristent, hogy vegyen fel, de inkább majd én hozlak!
- Nem! Kris kejj! Őt szejetném vegyéj fejj jétsziii!  - nyújtotta ragacsos tappancsát Kris felé.
- Na gyere te nagy lány menjünk lassan haza felé - mondta és mosolyogva felemelte az ölébe.


Végig néztem ahogy Kristen gondosan behelyezi Beckyt a gyerekülésbe és ezt a kislányom minden ellenkezés nélkül hagyja. Ránézettem az órámra egy óra fele járt az idő, azaz lassan szundi idő lesz a kicsi számára. Kris még egy puszit nyomot Becky sebére lányom ezt hangos kacajjal jutalmazta majd beült az anyós ülésére. Én is követtem és indítottam lefekvés előtt még meg kell etetnem Beckyt és lassan Kris is egyedül szeretne már lenni. Vagy még sem? Ahogy a lányommal bánt az olyan volt, mintha valami kötelék lenne köztük, de ennek nem szabad túl szorosnak lennie. Most Becky sem volt annyira cserfes elfáradt az állatkertben de ezt egyből megcáfolta amikor megszólalt:
- Becky éhes! - jelentette ki. Felhúztam a szemöldököm régen beszélt már így amikor először megszólalt akkor is E/3 -ban beszélt magáról és azt hittem erről leszokott. Rá néztem Krisre és láttam ő is ráncolja a szemöldökét.
- Mit szeretnél enni kicsim? - kérdeztem meg és a visszapillantó tükörből néztem rá.
- Hambujgejt!
- Akkor hát a Mc'donalds marad - mosolyogtam rá és vártam a hatást az üdvrivalgás nem is maradat el. Majd Kristen felé fordultam:
- Nem baj?
- Nem-nem - rázta meg a fejét.
Az út további részében mindhárman csendbe maradtunk. Lányom az utat nézte ahogy Kris is én meg felváltva őket. El se hiszem, hogy ez a nő aki itt ül mellettem egy nap alatt, boldogabbá varázsolta az életem és mégis így volt. Amire megérkeztünk Becky már el is felejtette a kis balesetet az állatkertben. Kiszedtem Beckyt a gyerekülésből és a lábára állítottam.
- Nagy lány vagy, úgyhogy nem kell téged cipelni, jól gondolom?
- Igen apu! - bólogatott majd felém nyújtotta az egyik kezét a másikat meg Kris felé. És elindultunk befelé. Nagyon tetszett, hogy Kris zokszó nélkül elviselte a gyorsétteremben lévő cirkuszolást, a visongó, kiabáló gyerekeket és az ideges szüleiket. És ami a legfurcsább volt Becky egy kis angyal volt, minden szóra hallgatott igaz azt el kell ismernem, hogy nem az én szavaimra hanem inkább Kristen szavaira és ismét megijedtem, hogy ebből nagy baj lesz, ha Kris elmegy már pedig ez a mai nap elkerülhetetlen.
- Kris ma este is te füjdetsz?
-  Nem kicsim, ma nem - mondta majd rám nézett és a szemiben láttam a felvillanó szomorúságot amit hamar eltüntet, lehet, hogy nem is volt ott? Már semmiben nem voltam biztos.
- Káj akkoj majd te ojvasoj nekem mesét jó? - tudtam, hogy ebből nagy baj lesz mégsem tudtam a beszélgetés menetét megállítani valahogy le fagytam.
- Nem hiszem mivel én ma már alszok veletek vissza kell mennem a szállodába! Tudod én csak vendég voltam nálatok mert nagyid meghívott.
- De én nem akajom, hogy ejmenj - szipogta - apu szoj máj já, hogy majadjon! - kérte kislányom esdekelve és már az első könny cseppek is kibuggyantak szomorú szemiből. Nem láttam még ilyen keservesen sírni mégsem tudtam megvigasztalni csődöt mondtam. Ezzel szemben Kristen egyből felkapta az ölébe Beckyt és ott ringatta.
- Ne sírj Becky, hisz tudod nagy lány vagy és amúgy is ott lesz neked apukád meg a nagyi mag nagypapi.
- Én téged akajak - kiabálta lányom és kiakart szakítani magát Kris öleléséből, körbe néztem senki sem figyelt ránk hisz a hiszti egy Mc'donalds-ba megszokott volt csak az a baj, hogy kislányom nem hisztizett szomorú volt nagyon - Apu! Kris nem szejet engem! Beckyt senki nem szejeti! - kezdet szívszaggató sírásba és akkor rá jöttem , hogy az én lányom és nekem kell megvigasztalni és egy őrült gondolat kúszott bele elmémbe.
- Ne aggódj szívem Kristen hozzánk költözik - kijelentésemet néma csend követte lassított felvételként láttam, ahogy Becky felém fordul arcán egy hatalmas mosoly jelenik meg, míg ezzel egy időben Kristen szeme elkerekedett. És szólásra nyitotta a száját jobbnak láttam megelőzni ezt - Mármint úgy értettem, hogy addig amíg itt időzik nálunk Londonban.
- Rob... nem hiszem... - de itt félbeszakítottam.
- Kris... - mondtam és egyből lányom felé néztem ő is értette a célzást és Beckyre nézett, a kis szeméből megint előtörtek a könnyek. Kristen maga felé fordította.
- Szeretnéd ha veletek maradnék?
- Igen - szipogta.
- Jól van kicsim ha apud megengedi és nem zavarok akkor veletek maradok, de csak 2 hétig ezt tudnod kell, hogy tovább nem maradhatok mert a munkám vissza vár Los Angelesbe és akkor nem szabad szomorúnak lenned. Megígéred nekem, hogy akkor nem fogsz sírni?
Becky hevesen bólogatni kezdett mire Kristen elnevette magát. Amikor rám nézet én egy néma köszönöm-öt formáltam ajkaimmal mire egy "nem tesz semmit" fejrázást kaptam cserébe tőle.
Evés közben folyton őket bámultam előre féltem, hogy mi lesz ha Kris el megy majd és nem csak Becky miatt. Egy furcsa érzés járta át a testemet meg kívántam Kristent, ha tehetem itt és most magamévá teszem, de sajnos se a hely sem az idő nem tette ezt lehetővé. Mégsem tudtam a helyemen ülni eggyel arrébb ültem így most pontosan Kristen és Becky mellé kerültem. Már nem tudtam a cselekedeteimet megmagyarázni oda hajoltam Beckyhez és egy csókot nyomtam a szájára. Nem számítottam el magam mert kicsi lányom nem hagyta annyiban:
- Kris is akaj csójkot - kacagott fel az én arcomon egy hatalmas mosoly terült el ami Kristen figyelmét sem kerülte el.
- Nem kicsim...most nem szeretnék csókot - vágta rá durcásan mire vigyorognom kellett még jobban.
- Apu adsz Krisnek csójkot? - kérdezte
- Igen, adok - mondtam neki mosolyogva Kris nagyon mogorva arcot vágott és amikor közel hajoltam hozzá, a szánk alig pár centire volt egymástól amikor halkan oda súgta:
- Ezt még megbosszulom!
De már nem tudtam magamat kontrollálni és megcsókoltam. Persze most sem voltak a körülmények megfelelőek ezért egy gyengéd és szenvedélyes csóknál tovább nem akartam menni mégis amikor vissza csókolt majd elvesztettem a fejemet, de muszáj volt elengednem. Amikor kinyitottam a szemem egy gyönyörű ám zavart tekintettel találtam szembe magam, a szempárban ugyanazt olvastam ki mit amit az én szememből sugárzott színtiszta vágyat! 
- Akkoj vejünk majadsz?
- Igen Becky de csak 2 hétre - nézett az én szembe. Tudtam, hogy tudatni akarja, hogy el kell fogadnunk neki mennie kell és most úgy éreztem el tudom majd engednem és el is kell engednem.
- Hát akkor menjük el a cuccodért a szállodába, hogy ne kelljen kétszer kocsikázni, jó?
- Nem kellene előtte megkérdezni Claret, hogy nem zavarok esetleg?
- Nagyi szejetet téged ahogy én!
- Tudom kicsim de nem illik kész tények elé állítani az embereket!
- Mijért nyem?
- Igazából nem tudom a felnőtteknél ez a szabály.
- A felnyöteknek hülye szabáyi vanyak.- húzta fel pici orrát
- Rebecca Yvonne Pattinson nem szabad káromkodni - szóltam.rá szigorúan nem is tudom hol tanulja ezeket.
- Menjünk mert a kisasszonynak még szundiznia is kell!
- Csak is akoj ajszok ha Kris is vejem ajszik!
- Nem! - jelentettem ki mert tudtam, hogy most kell leállítanom ezt a túlzott ragaszkodást.
- De!
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
- De!
- Nyem! - elmosolyodtam éreztem, hogy beleseik a csapdájába
- Jól van meg egyeztünk te mondtad akkor NEM - hangsúlyoztam azt az aprócska kis szót. Kristen hangos kacaja töltötte be az egész teret és én vagy századszorra is megállapíthattam, hogy gyönyörű ilyenkor
- Apuuuuu jétsziiiiiiiiiiii
- Beck NEM! - kezdtem egy kicsit ideges lenni és  mintha ezt Kris is észre vette volna megsimogatta jobb kezem nyugtatatás képen hát mit mondjak....most már más miatt remegtem...
- Menjünk...és Becky veled alszom, ha rendes kislány leszel hazáig!
- De akkoj vejem ajszoj -kényeskedett még jobban.
- Veled- jött a végszó és már Kris a kocsiba tette bele. Egy óra alatt meg jártuk Krisnek nem volt sok bőröndje csak kettő a nővéreim  két hétre minimum öt bőrönddel indultak volna el. Tetszett, hogy nem ruha mániás. Amikor haza értünk anya kitörő lelkesedéssel fogadta a tényt, hogy Kristen nálunk fog lakni. Sőt hozzá tette, hogy ezt már ő is javasolni akarta azon kívül, hogy szereti Kristent mit szólna Jules a lánya egy szállodába lakik miközben legjobb barátnője itt lakik.  Mindannyian meg mosolyogtuk anya szóáradatát. Kristen elvitte Beckyt pancsolni, mert kislányom ezt is kiharcolta alvás előtt. Eszembe jutott, hogy igazából még jóformán semmit nem tudok erről a nőről csak annyit, hogy az érzékeim igen ki vannak rá hegyezve.
Úgy döntöttem, hogy anyától fogok érdeklődni. A konyhába sütött így a pult mellé ültem kávézni, de anyát nem lehet átverni.
- Mit akarsz Rob?
- Á, semmit.
- Lehet, hogy öreg vagyok de nem hülye Kristenről a  akarsz kérdezni valamit?
- Igen - felesleges lenne vetítenem erre rá jöttem az utóbbi 28 évben - Nem tetszik ez a túlzott ragaszkodás amit Becky produkál feléje. Félek, hogy össze fog törni ha elmegy...
- Ha elmegy... - mondta.
- Ezt miért mondod anyu?
- Nem vagyok vak fiam azért...
- Nem értem mit akarsz ezzel mondani - túrtam bele hajamba...rossz szokás.
- Olyan vagy mint apád -sóhajtotta.
- Nem értem anyu, a munkája miatt van itt és két hét múlva megy vissza...tényleg azt sem tudom mit dolgozik te igen?
- Persze, fiam!
- El is mondanád anya? - kezdtem megint ideges lenni hisz direkt húzza az agyam.
- Gyermek pszichológus egy  Los Angeles-i magán klinikán.
- Gyermek pszichológus? Nem véletlenül bánik így a gyerekekkel! - gondolkodtam el rajta, hogy viszonyul Beckyhez.
- Az biztos, hogy jó anya lesz belőle - somolygott anya.
- Igen! Felmegyek megnézem Beckyt, hogy elaludt-e.
- Na meg persze Kristent, ugye fiam?
- Mivel együtt alszanak muszáj lesz.
Ilyen gyorsan még sose értem fel amikor beléptem elmosolyodtam a látványon az én kis drágám Kris  vállán aludt át ölelve. Nem akartam bemenni mert láttam, hogy Kris is alszik. Épp ki fordultam amikor egy halk hang megszólalt:
- Tudod azt a csókot még megbánod nem szabad a gyereket felhasználni...- lassan vissza fordultam és Kris gonosz mosolyával találtam szembe magam.

15. fejezet

- Semmi. Nem érdekes. -A hangulat feszült volt, és nyomasztó. Kris úgy érezte, sürgősen ki kell mennie a friss levegőre. Vagy inkább bele kellene ugrania a tengerbe, és kiúszni a partra. - Megvan! - kiáltott fel hirtelen, és akkorát csapott az asztalra, hogy csörömpöltek a poharak és az evőeszközök. Ezen az estén először őszinte mosoly jelent meg az arcán, ahogy Giannihoz fordult:
- Rögtön tudtam, hogy ismerlek...


- Rögtön tudtam, hogy ismerlek. A római egyetemi ifjúsági úszócsapatának voltál tagja, és részt vettél négy évvel ezelőtt a hollandiai Európa-bajnokságon.
- Igen, asszonyom. Én azonnal megismertem magát, de gondoltam, hogy maga már nem emlékszik rám.
- Jaj, ne viccelj már Gianni téged nem lehet elfelejteni. Kérlek, hívj csak Krisnek, mint annak idején! Végig néztem az ezerötszáz méteren aratott lélegzetelállító győzelmedet, és az utána következő fogadáson megismerkedtünk.
- Úgy van. Én pedig láttam, ahogy te két másodperc előnnyel győztél kétszáz méteren. Ragyogó volt!
- Köszönöm és ne felejtsük el, hogy utána milyen jót szórakoztunk együtt. - kacsintott rá a fiú, ugyan ezt nem szerette volna a férje tudomására hozni de ha már így eset nem érdekelte, hogy megtudta. Azon az egyhéten át nagyon jól mulatott Giannival semmi rosszra nem kell gondolni. A fiú két évvel fiatalabb volt nála és szóba se jöhetett szoros kapcsolat már csak Mike miatt is, de azon az egy héten egy két csók elcsattant köztük. Tudta, hogy bűntudatának kéne lennie, de olyat sose érzett a fiú mellett. Valami furcsa érzés töltötte el amikor Giannival volt és most amikor rá nézett megint érezte. Nem hasonlítható össze azzal amit Robert iránt érzet közel se...de az hazugságra épülő érzelem volt. Ránézett Robra és észre vette, hogy a szemödökét erősen ráncolja és az orrlyukai is kitágultak, mint egy felbőszült bikának. Ez a hasonlat mosolygásra késztette a férje lehet, hogy féltékeny?! Nagyon jó! Nem akart semmit a mellette ülő olasz fiútól, de látta Robon, hogy cseppet sem tetszik a felfedezés, hogy közelről ismerik egymást. Egy gonosz gondolat fogalmazódott meg benne. Nem szerelemből vette el a férfi, sőt becsapta nem érdemel könyörületet. Nem engedi el? Akkor most majd bele esik a saját csapdájába! Carlo hangja rántotta ki az elmélkedésből:
- Tehát ismerik egymást - örvendezett - Milyen szerencsés véletlen!
- Nagyon büszke lehet a fiára. Nagy teljesítmény volt ilyen hosszú távon győzni. Maga is ott volt? - kérdezte Kristen túlzott lelkesedéssel.
- Sajnos nem. Éppen Dél - Amerikában tartózkodtam.
- Most már elég! - szólt közbe bosszúsan Emily - A fiú másról sem tud beszélni, mint az úszásról meg a bankról. Akárcsak Carlo. Szörnyen unalmas!
- Én inkább tanulságosnak találom. Nem is tudtam, hogy ilyen sport ember  vagy, Kris.
Az asszony nem vette észre vagy nem akarta észre venni a gúnyos hangnemet és a hirtelen felvillanó haragot a férje szemében.
- Miért is kellene tudnod. Hiszen csak fél éve ismerjük egymást, és már nem sportolok aktívan. De persze Emilynek igaza volt udvariatlanság volt múltat idézni maguk közt hisz nem tudnak hozzá szólni, bocsássanak meg nekünk - mosolyodott el - Ezért arra gondoltam, hogy mi Giannival visszavonulunk a hajóorr korlátjához és ott folytatjuk tovább. - mosolyodott rá hites férjére - Gianni jössz? - a fiú kihúzta a székét és felsegítette a lányt. Régen is mindig ilyen gavallér volt a fiatal korra ellenére. Felemelték boros poharukat és elindultak a hajóorr felé még utoljára hátra lesett férjére. A férfi szeme megtorlást ígért, de aztán a vendégeihez fordult.
- Gyönyörű vagy, cara. - Kris elmosolyodott anno Gianni sokszor becézte "cara-nak" vagyis édesemnek.
- Come stai, Gianni? - A fiú ahogy meghallotta a kérdést fel villantotta kisfiús mosolyát. Azon az egy héten keresztül sok Olasz mondatra tanította a lányt és a hogy vagy volt az első amit megtanult Kris.
- Molto benne, garzie! Bár ahogy láttam, ha a férjeden múlt volna a kérdés már halott lennék - somolygott a fiú.
- Nem hiszem, tudod, hogy Rob nem olyan.
- Ismerem apám legjobb barátja, de amilyen szemeket most eresztett rám...- hagyta félbe a mondatott - na de ha az én feleségem is ilyen bella donna lenne, meg enne a féltékenység, cara!
- Bella donna? Szép én akkor a mostoha anyádat, hogy írnád le? - kacagott fel Kris.
- Szőke, pénzsóvár, szilikon
- Aj, te soha nem változol! Nincs is benne szilikon! - mondta a lány megróvoan.
- Még nincs - felelte Gianni komolyan. - Életem legszebb hete volt veled és ne néz rám így, nem úgy ahogy gondolod, te voltál az első aki megtanított rá, hogy nem a pénz számít hanem az emberek! Ti amo!
- Ti amo? - jött a visszhang egy zord férfi hangtól Kris össze rezzent és hátra nézett.
- Rob ne értsd félre! - nézett rá Ginanni
- Azt mondod a feleségemnek, hogy szeretlek és ne értsem félre? - kérdezte a férfi dühtől eltorzult arccal.
- Ne! - mondta Kristen - Gianni és én csak barátok vagyunk és ne a vendégeid előtt tedd magad nevetségessé!
- Gianni örülnék ha távol tartanád magad a feleségemtől és ne keljen kétszer mondanod.
A fiú mély levegőt vett és éppen készült valamit mondani amikor Kristen esdeklő szemébe nézett! Meg rázta a fejét és Rob felé fordult.
- Ahogy gondolod Robert! - felelte gúnyos mosolyra húzva a száját. Mind a hárman érezték, hogy ez még nem lejátszott menet.
Kris hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát. Az idegei pattanásig feszültek a barátságos beszélgetés felszíne alatt megbúvó ellenséges érzelmektől. A vendégek felé fordult majd tett feléjük pár lépést, hogy ne kelljen megemelnie hangját ami már így is remegett.
- Nagyon kellemes este volt ebben a kitűnő társaságban. De attól félek, vissza kell vonulnom. Kérem, bocsássanak meg! - Ahogy látta, hogy a vendégek kezdenek felállni, gyorsan hozzá tette: - Foglaljanak helyet nyugodtan! Robert önökkel marad.
Rob azonban mellé sétált, és átkarolta a derekát.
- Elkísérlek a kajütbe - mondta bársonyos hangon. Aztán fennhangon hozzátette: - Ha valakinek szüksége van, szóljon a pincérnek! Mindjárt visszajövök.
- Tehát Gianni és közted volt valami. El vagyok ragadtatva - mondta a férfi, ahogy magukra maradtak, aztán leplezetlen haraggal betuszkolta a feleségét a kajütbe - Tele vagy meglepetésekkel.  Ha még többet is tartogatsz, kérlek, avass be engem előre. Roppant kínos ilyen tájékozatlannak mutatkozni a vendégeink előtt, miközben egy másik férfival enyelegsz, és elmerültök a közös emlékekben.
- Te most viccelsz, ugye? A magánnyomozód nem volt elég alapos? Nem tudott meg mindent az életemről, hát ez csodálatos remélem nem fizettél neki túl sokat - nevette fel gúnyosan az asszony. Majd dühösen folytatta:
- Még te beszélsz meglepetésekről? Te, aki meghívtad a szeretődet a nászutunkra?
- Emily nem...
- Ugyan kérlek! Azt, hogy lefeküdtetek, a bestia minden pillantása el árulja. Fölösleges tagadnod.