28. fejezet

Sziasztok!

 Meghoztam a fejezettet. Szerintem megkapjátok a válaszokat amiket szeretetek volna de ha nem akkor kéredzetek és én szívesen válaszolok majd nektek. A végért pedig ne haragudjatok de már mondtam nem lehet minden Happy End...
pussz becca20



Robert csodálkozva nézett utána. Azt várta, hogy Kris összeroppan, vagy legalábbis megdöbben a terhelő bizonyíték láttán. Ehelyett az asszony megőrizte lelki nyugalmát, és jéghidegen viselkedett.
De hát miért csodálkozik? Valamikor sajnálta, hogy elmondta Krisnek az apja viselt dolgait. Valamikor azt hitte, hogy ez a szomorú történet az egyetlen akadály, amely egy hosszú, sikeres házasság útjában állhat. De hát ez már régen volt. Azóta tudja, hogy Kris nem akar valójában jó felesége lenni egy gyereket szülni neki. Viszont  készségesen lett volna a szeretője. Alapjában véve ugyan olyan gőgös, mint az apja.

A szoba, ahová Krist vezették, csodaszép volt, de nyilvánvalóan nem Rob-é. A berendezés fehér és rózsaszín színösszeállítása lányszoba benyomását keltette. Különösen érvényes volt ez a mennyezetes ágyra, amelynek fehér muszlinbaldachinját rózsaszín bársonyszalagok díszítették.
Kris letette a levelet a fésülködőasztalra, és bőröndjét kereste, hogy vacsorához átöltözzön. Egy pillantás a szekrényre elárulta, hogy már minden holmiját kicsomagolták. Egy rövid ujjú, világoskék ruhát választott ki, amelynek szögletes kivágása és térdig érő szegélye volt. Felvette hozzá az ezüst színű szandálját meg a zafírokkal és és gyémántokkal díszített ékszert. A jegygyűrűtől azonban eltekintett. Gondoljon Rob azt, amit akar. Öt perccel hét előtt lement a lépcsőn, és zavartan körül nézett az előcsarnokban, mivel nem tudta, merre van az ebédlő.
- Erre tessék, senora - igazította útba a házvezetőnő, aki éppen akkor került elő.
Kris megállt az ajtó előtt, é nagy lélegzettet vett, mielőtt belépett. Az asztal végénél állt Rob.
Úgy nézték egymást, mint az idegenek. Rob sötét estélyi öltönyt viselt.  Távolságtartó volt, és lenyűgözően vonzó. Ahogy meglátta Kris ékszereit, mintha valami megvillant volna a szemében, aztán félig leeresztette a pilláit, és közömbös arcot öltött.
- Csinos vagy, mint mindig. Foglalj helyett! - mondta, és kihúzta a széket.
Kris leült és lopva megtörülte nedves kezét a ruhájában. Aztán gondosan az ölébe terítette az asztalkendőt, és elkerülte a férfi tekintetét, amíg a lélegzete meg nem nyugodott.
A házvezetőnő az egyik fogást a másik után tálalta. Rob mindent jó étvággyal megevett.Az asztali beszélgetés  a fogásokra, azok elkészítésére és a hozzájuk illő borokra korlátozódott.
Krisnek viszont nehezére esett, hogy egyáltalán egy falatott legyűrjön, a beszélgetéshez pedig csak egy-egy igennel vagy nemmel járult hozzá.
- Kitűnő vacsora volt - dicsérte Rob a házvezetőnőt, amikor az a kávét tálalta.
Az asszony elégedett mosollyal távozott.
- Nem valami sokat ettél, Kris - nézte Rob átható tekintettel a feleségét - Nem felel meg az ízlésednek az itteni konyha? Vagy talán  valami megfeküdte a gyomrodat? - Rob választ sem várva folytatta: - Nem valami kellemes érzés, ha a szeretett személyben csalódnia kell, ugye? Legalább most tudod, mit éltem át tegnap.
- Éppen ellenkezőleg - felelte végül - nagyon megnyugodtam, amikor elolvastam a levelet, noha a tartalma rendkívül visszataszító. Hidd el, mélységesen sajnálom azt, ami a nővéreddel történt - mondta hangsúlyozottan udvariasan. - Szegény lánynak minden oka megvolt rá, hogy halálosan szerencsétlen legyen.
- Ez minden amit mondani tudsz?
- Nem. Alaposan utánagondoltam mindennek. Ezt a levelet nem az apám írta. Tévedtél.
Rob arca bíborvörös volt a haragtól, és az erek veszedelmesen kidagadtak a homlokán.
- Abban azonban igazad van, hogy a levelet valóban Charles J. Stewart írta. Csakhogy nem az apám, hanem a nagyapám. Ő annak idején hatvan felé járhatott, ami bizonyos szempontból még súlyosbítja a helyzetét.
- A nagyapád? - döbbent meg Rob.
- Igen a családban minden első szülött fiút Charlesnek kereszteltek, apám még megkapta nagyapa második nevét is a Jhont. Ez mindig így volt kivéve a bátyámnál, aki a Cameron nevet kapta. Az apám hadilábon állt az apjával, ezért szakított a hagyománnyal és ő is inkább a John nevet használja.  A nagyapám ugyanis nagy szoknyapecér és mihaszna fráter volt, a család fekete báránya. Ő és a nagyanyám éveken át külön éltek, a válás azonban sosem került szóba.
Rob teljesen döbbentnek látszott.
- Nem tudom elhinni, hogy Vikcy...
- Pedig úgy van. Ismerem nagyapám kézírását. - Kris fáradtan felállt - Nem vagyok pszichológus és nem is kell annak lennem, mivel magad mondtad, hogy az orvosok szerint apakomplexusban szenved.
- Honnan jöttél rá? - kérdezte Rob lesújtva.
- A kézírás volt az első jel. A második az aláírás a Charles J. Stewart, apám sosem írt így alá. Mióta az eszemet tudom csak is a Johnt használja, mint már mondtam. Az évszám sem stimmelt akkor ugyanis egy évig külföldön tartózkodott. És ami a legfontosabb a cím ahonnan a levél jött nem más, mint a nagyszüleim címe. Márpedig ha apa külföldön volt, semmiképp sem adhatta fel onnan a levelet.
- Kris...Rob komoly arccal felállt és Kris felé nyúlt. Kris gyorsan elhúzódott. Nem akarta, hogy Rob megérintse. Azt akarta, hogy ez az egész fájdalmas történet a lehető leggyorsabban véget érjen.
- Persze nyilván semmi különbséget nem jelent, hogy az apám vagy a nagyapám követte el ezt a hitványságot. De csodálkozom rajtad, hiszen máskor olyan alapos szoktál lenni. Hogy lehet, hogy ezek a dolgok amiket az előbb felsoroltam észre sem vetted?
- Nem is tudom, mit mondjak - Rob újra megakarta érinteni Krist, de ő lerázta magáról a kezét.
- Nincs mit mondani. Tévedtél, de azért mégiscsak igazad van, mint általában. Végső soron te vagy a győztes.
- Nem, Kris - fogta meg Rob a felesége kezét - El sem tudom mondani, mennyire sajnálom, hogy összetévesztettem apádat, nagyapáddal. Enged meg, hogy jóvátegyem! Mondd meg, mit kívánsz, és én teljesítem.Kris csak egy dolgot kívánt a férje szerelmét. De ezt nem vallhatta be. Szomorúan rázta a fejét.
- Úgy látszik, nem értettél meg. Teljesen mindegy, hogy az apám volt, vagy a nagyapám. Semmi sem változtat, azon, hogy azért vettél el, hogy egy Stewarton bosszút állj. Visszaéltél a bizalmammal. Vissza tudod adni az elvesztett hitemet? Azt hiszem, nem. Most pedig, ha nincs ellene kifogásod, lefekszem, és holnap reggel szeretnék elutazni.

Másnap reggel, ahogy Kris lejött a lépcsőn, Rob már várta, és kertelés nélkül azzal fogadta:
- A helikopter már itt van, és Limában készen áll a magánrepülőgépem. Oda visz, ahova akarod. A Londoni lakás a tiéd. Nem fogom használni többet. Ami a Stewart Holdingot illeti , nincs többé mitől félned. A kölcsönt visszafizetnek tekintem.
- Ez rendkívül nagyvonalú tőled.
A férfi tekintete hűvös volt és kemény.
- Valamikor biztosan viszont kell még látnunk egymást, de nem reménykedem gyors válásban. Most mennem kell...el kell látnom a lovakat...gondolom mire vissza jössz már nem talállak itt.
- Ebben egészen biztos lehetsz. Ami a válást illeti, egyáltalán semmit sem akarok tőled, csupán egy írásos biztosítékot, hogy semmi olyan lépést nem teszel, ami árthat a cégnek.
- Azt megkapod - felelte a férfi durván, aztán sarkon fordult és kiment.
Krisnek előbb-utóbb szembe kell néznie azzal, hogy a házassága végérvényesen zátonyra futott...

Szerintetek????

1.

Ezt jól kisütötted!

A jól menő péküzlet tulajdonosnője nagy gondban van. Szülei szeretnék végre megismerni a vőlegényét, akit Kristen csak a megnyugtatásukra talált ki. Szorult helyzetében a lány az egyik vevőjét kéri meg, hogy kísérje el egy családi eseményre, és vállalja el két napra az udvarló szerepét. Robert meglepő lelkesedéssel fogadja az ajánlatot, és a lány nemsokára bosszúsan tapasztalja, hogy kissé talán el is túlozza az "alakítást..."

2.

Ti amo: szeretlek!

A fiatal amerikai írónő új könyvének főhőse Caterina Albizzi, aki hajdan Lorenzo Medici menyasszonyaként a kitűzött esküvő előtt eltűnt.  Kristen lelki rokonságot érez a szerencsétlen sorsú Caterinával, s Firenzébe utazik, hogy megoldja a több évszázados rejtélyt. Itt találkozik a Medici család egyik sarjával Robert Pattinson-Medicivel. Rob szinte ellenségesen viselkedik vele, s Kris fölöttébb gyanúsnak találja a dolgot. Annyi bizonyos: valaki nagyon nem akarja, hogy a lány közelebb jusson Caterina titkához...


3.

Férfiak kíméljenek!

Kristen egy magántévénél csinál riportokat következő műsorához, amely nők szexuális zaklatásával foglalkozik. A téma iránt a lány még akkor vált fogékonnyá, amikor egyetemi évei alatt  egy köztiszteletben álló, családos tanár megpróbálta megkörnyékezni. Keserű tapasztalatai miatt Kristen azóta is bizalmatlan a férfiakkal szemben. Roberttel egy társaságban ismerkednek meg, s hamarosan minden titkát megosztja vele. Lehet, hogy újra csalódnia kell?

27. fejezet

 Sziasztok!

Itt a fejezet...és hát szomorún közlöm, hogy már csak 3 fejezet és vége a történetnek. El se hiszem... És ezért most a véleményeteket kérném a Főnixnek összesen 2 fejezete van hátra! Ami azt jelenti, hogy vége....de persze vannak még ötleteim. A kérdés pedig az, hogy a következő történetnél is Kristen és Robert legyen a főszereplő???? Ha ezt eldöntöttétek meg adok 3 történet alapot. És ki választhatjátok melyiket írjam meg.
Jó olvasást és ne haragudjatok... nem lehet mindig Happy End...
puszi becca20


Beburkolózott egy nagy törülközőbe, és a dobozka után nyúlt, amelyet Rob  távollétében gondatlanul a fürdőszobaszekrényben tartott. Gyorsan kivette belőle az utolsó két tablettát. Az egyiket leeresztette a mosdó lefolyójába, a másikat egy pohár vízzel bevette.
- Fáj a fejed? - Az asszony rémülten fordult meg. Rob ott állt az ajtóban meztelenül.
Kris dadogott valamit.
Rob közelebb lépett, és felvette a dobozkát a mosdókagylóról.
- Milyen ügyes! Egy fogamzásgátló, amely egyben fájdalmat is csillapít - Rob maga köré tekert egy törülközőt - Nos?
Kris nem szólt egy szót sem, csak tágra meredt szemmel nézett a férfira.
- Semmi válasz? Semmi magyarázkodás, te alattomos kis boszorkány?
-Te beszélsz alattomosságról? Nincs szükségem magyarázkodásra. Igen, fogamzásgátlót szedek. A testem az enyém. Te csak használod, hogy érzéki gyönyöröket szerezz magadnak. A te ötleted volt, hogy a szerelmet hagyjuk ki a játékból. Komolyan azt hiszed, hogy én valaha is szerelem nélkül gyereket hozok a világra, hogy az örökös utáni vágyadat kielégítsem? - Kris három hónapja küzdött magával, hogy az érzelmein úrrá legyen, de most elveszítette az önuralmát - Nem tudsz erre semmit mondani? Mindig olyan biztos voltál magadban a határtalan gazdagságod miatt. Bizonyára most először tapasztalod meg, hogy nem vehetsz meg mindent. Például egy gyereket sem.
Kris kétségbeesetten töprengett azon, hogy képes-e az ember valakit egyidejűleg szeretni és gyűlölni. Ebben a pillanatban az eszével gyűlölte Robot, az ostoba szív azonban még mindig elepedt utána.
- Téged megvásároltalak - állapította meg Rob - És senki sem kényszeríthet rá, hogy lemondjak arról, amit megszereztem. Te egészen biztos nem, csökönyös kis feleségem - Rob hátra hajtotta Kris fejét, hogy a szemébe nézhessen - Mióta szeded a tablettákat?
- Egy héttel az első találkozásunk után kezdetem szedni. Annak idején azt hittem ugyanis, hogy csak egy kaland lesz belőle, amiről híres voltál. Képzelheted mennyire meglepődtem, amikor megkérted a kezem. Amilyen ostoba vagyok, azt hittem szerelmes vagy belém. De aztán felnyitottad a szemem. Szerencse, hogy addigra már szedtem a tablettát.
- Ezt elárultad volna nekem valaha, vagy örökre hagytál volna sötétben tapogatózni?
- Nem hiszem, hogy a kapcsolatunk örökké tartott volna. Te magad mondtad, hogy az újdonság varázsa hamar szertefoszlik. Biztosan hamarosan hűtlen leszel hozzám. Akkor elválok, te semmit sem tehetsz ellene, és fizetned kell. Ne aggódj, nem vagyok kapzsi. Csak annyit akarok, hogy a Stewart Holding biztonságban legyen tőled. Hibát követtél el, hogy nem kötöttél házassági szerződést. Aláírtam volna. Mindent megtettem volna, amit csak kívánsz, mielőtt megtudtam a házasság valódi okát. Büszke lehetsz magadra. Azóta nagyon sok mindenre megtanítottál.
- Úgy tűnik, túl sok mindenre - A férfi távolságtartó arckifejezéssel végig mérte az asszonyt tetőtől talpig. - Nagyon szép vagy, de éppen most bizonyítottad be, hogy ízig-vérig Stewart. Most már tudom, hogy akkor sem akarnálak a gyermekem  anyjának, ha fizetnél érte.
Kris döbbenten nézte, ahogy a férfi  csüggedten elfordul, és kimegy a fürdőszobából. Habozva utánament a hálószobába. A férfi keserűen felnevetett, ahogy látta az asszony aggodalmas arckifejezését.
- Ne félj! Nem fogok rád rontani. A hálószoba egészen a tiéd. Válásról azonban szó sem lehet, amíg úgy nem döntök.
- Azt hittem...
- Mit? Azt, hogy hagylak elmenni? Még nem. Előbb velem jössz Peruba. Megígértem, hogy bebizonyítom, milyen gazember az apád. Aztán tőlem mehetsz, ahová akarsz.
Kris döbbenten meredt rá. Tehát még indig ragaszkodik ehhez a nevetséges történethez, pedig az állította, el akarja felejteni a múltat.
Kris visszagondolt az elmúlt hónapokra, a veszekedésekre és a szenvedélyes kibékülésekre, a mélységekre és magasságokra, nem utolsósorban pedig arra, amit a perui kiállításon tudott meg Rob gyerekkoráról. Attól az estétől fogva jobban megértette férje viselkedését, és alapjában véve jól kijöttek egymással.
Most azonban vége a házasságuknak. Felgördült a függöny az utolsó felvonáshoz, amelyben már csak a válás formaságai vannak hátra.



Kris elbűvölve nézett ki a helikopter ablakán, amely a limai repülőtérről Rob birtokára vitte. A tengerparti termékeny síkságok lassan dombos vidékbe ment át. amelyet fenséges hegyek zártak le, közöttük a széles völgyekben buja őserdei növényzet virított.
E hatalmas völgyek egyikében szállt le végül a helikopter. Kris ámulva nézte a birtokot, amely olan volt, mint egy kis falu. A házat és a melléképületeket aszfaltozott út vette körül. Üde zöld legelők és megművelt földek nyúltak egészen távolban magasodó hegységig.
- Ez mind a tied? - kérdezte Kris.
- Ameddig a szem ellát - bólintott a férfi. Kiugrott a helikopterből, és kisegítette a feleségét.
A leszállóhely közelében egy terepjáró várakozott. A vezető széles karimájú sombrerót viselt, és az arcán még szélesebb mosoly terült szét.
- Isten hozta főnök! Kérem szálljanak be. - A férfi levette a kalapját, és mélyen meghajolva kinyitotta a kocsi ajtaját. Aztán berakodta a csomagokat, és már indultak is a ház felé.
Az egész személyzet összegyűlt a fogadásukra az előcsarnokba. Rob mindenkinek bemutatta Krist.
Leültek kávézni de a beszélgetés nem indult be. Rob arcvonási megkeményedtek. Előhúzott egy borítékot és tűnődve nézte.Végül át nyújtotta Krisnek.
- Olvasd el ezt! - csillant fel a szeme diadalmasan - Aztán nevezz hazugnak, ha még mersz!
Kris vonakodva átvette. A postabélyegző angol volt, a feladó címe az ő kensingtoni nagyszülői ház.Reszketek ujjal vette ki a levelet a borítékból, és elkezdte olvasni. Két perc múlva gondosan összehajtogatta, visszatette a borítékba, és felállt.
- Nagyon érdekes - mondta mosolyogva - Szeretném azonban a szobámba közelebbről megnézni, ha nincs ellene kifogásod. Fáradt vagyok a hosszú utazástól. Majd a vacsoránál megbeszéljük a dolgokat.
- tehát még mindig nem vagy hajlandó elfogadni a tényeket? Újra és újra elcsodálkozom azon, ahogy a nők mindent elkövetnek, hogy a kellemetlen igazságokat ne vegyék tudomásul.  De hát legyen ahogy akarod. Korán vacsorázunk, hét órakor, tekintettel a kimerültségedre.
Kris mosolyogva hallgatta végig a szóáradatot. Majd ugyan azzal a mosollyal az ajkán felment a szobájába. Muszáj át tanulmányoznia még egyszer a levelet, mert ha ez igaz amit észrevett akkor véget tud vetni ennek az egész cirkusznak....Örökre!

Alku????

Sziasztok!
Mit szólnátok egy olyan lehetőséghez, hogy ha megkapok holnap délig 7 komit akkor hozom csütörtök este a fejit. Ha ez nem jön össze akkor csak vasárnap!
puszi becca20

26. fejezet

Sziasztok!
Na meghoztam a fejit nem hosszú, de szerintem tömör fejezett lett. És a végére egy kis kedvcsinálót! Hétvége felé jön a friss a főnixből! Pár komi jól esne. És örömmel láttam, hogy a múltkori fejezethez 5 vélemény érkezett aminek nagyon örülök! Köszi nektek!
puszi becca20


Rob becsukta a laptopját, és becsatolta a biztonsági övet a leszálláshoz. Alig várta, hogy többhetes távollét után végre viszontláthassa Krist. Három hónapja voltak házasok, csodálatos házaséletet éltek, de az együtt töltött idő nagyon korlátozott volt. Rob alapvetően változtatni akart ezen a helyzeten.
A New Yorkban töltött három hét után visszatértek Londonba, ahol Kris folytatta kutatásait. Robnak közben a Közel-Keletre kellet utaznia. Aztán egy kis időt együtt töltöttek Görögországban, majd júliusban Ro többször Athénba és Madridba repült üzleti ügyben.
Eredetileg úgy tervezték, hogy augusztusban Kristen elkíséri a férjét Ausztráliába, ő azonban visszatért Londonba, hogy segítsen Nikinek a legjobb barátnőjének, aki kisfiút hozott a világra.
Rob a hosszú, magányos hetek után másnap reggel azonnal Peruba akart repülni Krissel. Közben futólag megnézheti az újszülöttet is. Lassanként ideje lenne, hogy saját gyerekük legyen. Talán Kris már áldott állapotban is van.
Egy órával később, miután csalódására nem talált Kris a saját lakásában, elindult Kensingtonba, a Lutz család házába. Ha jól tudja Kristen már középiskolás kora óta ismeri Kellan Lutz-ot, míg Nikivel a főiskolában lettek legjobb barátnők. Mintha Kris valami olyasmit mesélt volna, hogy ő hozta össze a párocskát 4 évvel ezelőtt és azóta is töretlen a szerelmük, amit most egy kisfiúval koronáztak meg. Rob is nagyon vágyott egy gyermekre vagyis igazából kettőre. Egy kisfiú és egy kislány!
A házvezetőnő  bevezette a nappaliba. Kris egy alacsony széken ült, és karjában tartotta a babát. A délutáni nap besütött az ablakon, és az asszony haja vöröses-barnás szint öltött. Kris figyelmét a parányi jövevény kötötte le. Átszellemülten mosolyogva megcsókolta az arcát.
- Gyönyörű kisfiú vagy, és nagyon szeretlek!
Különös, ismeretlen érzés járta át Robot.
- Kris!
Az asszony felemelte a fejét.
- Ó! Nem is hallottam, hogy bejöttél - felállt, és odament a férjéhez - Nézd csak! Hát nem csodálatos? - Puha, fehér pulóvert viselt, és csípője simuló nadrágot.
A férfi elnézte az asszony keblére bújó csecsemőt, és egy kicsit irigyelte.
- Igen csodálatos.
- Niki és Kellan úgy határoztak, hog Charlesnek keresztelik apa után. Hát nem aranyosak?
Rob leplezetlen dacot látott a felesége arcán, és összeszorította az ajkát.  Csodálatos, de roppant csökönyös ez a nő! Még mindig nem hajlandó elfogadni az igazságot az apját illetően. Rob számára azonban időközben teljesen közömbösé vált a múlt.
- Szép, hagyományos név. Tetszik nekem.
- Pontosabban Charles Petersnek hívják - lépett be Niki a szobába, és kivette Kris karjából a gyereket - Örülök, hogy látlak, Rob! Gondoskodj róla, kérlek, hogy saját gyereketek legyen, mielőtt Kris kisajátítja az enyémet!
Mindenki nevetett, de Robnak feltűnt, hogy Kris kerüli a tekintetét.
- Pontosan ez a szándékom - ölelte magához Krist - Sajnos, ez csak villámlátogatás, Niki. Holnap reggel Peruba utazunk - Ezután egy hosszú szenvedélyes csók következett.
- Most tűnjetek el gyorsan - nevetett Niki - mielőtt elrontjátok a fiamat!


Rob vágyakozva átkarolta Krist, és magához húzta.
- Erre vártam már két hete.
- Miért? Nem volt elég készséges nő Ausztráliába? - A kérdés csak félig volt tréfa. A lelke mélyén Kris ugyan úgy szerette a férjét, mint kezdetben, de nem tudott benne bízni. Valahányszor Rob távol volt, gyötörte a féltékenység.
- Akadt bőven, de egyik sem volt olyan, mint te - A férfi csillogó szemmel lehajtotta a fejét, és megcsókolta Krist. Tehát tényleg körülnézett, gondolta Kris, mielőtt behunyta a szemét, és hozzá simult a férjéhez.
Rob szenvedélyesen csókolta, majd karjába kapta, és a hálószobába vitte.
- Hiányoztam? - kérdezte, mikor már minden fölösleges ruhadarabtól megszabadulva egymás karjában feküdtek.
- Igen - felelte az asszon. Hogyan is hazudhatna, amikor Rob így néz a szemébe? A lelke mélyén azonban kétségek gyötörték. A világ legboldogabb asszonya lehetett volna, a szép álom azonban szertefoszlott. A legszomorúbb az egészben az, hogy Rob észre sem vette a változást. Ő tökéletesen elégedett, amíg az ágyban minden rendben megy.
Efeletti bánatában és bosszúságban az asszony elhatározta, hogy ezúttal ő fogja addig ingerelni a férjét, amíg az majd az eszét veszti. Robnak hiába mondta, hogy várjon még egy kicsit. Amikor aztán egymáséi lettek, Kris is elfelejtette minden keserűségét.
Egy idő múlva, miután már némileg kipihenték a lélegzetelállító élményt, Rob magához szorította a feleségét.
- Ez volt aztán a fogadtatás!
Hát persze, neki csak ezen járt az esze, józanodott ki az asszony.
- Senkinek sem tesz jót hétszámra nélkülözni a szeretkezést - ingerkedett.
- Nikinek nehéz lehet olyan sokáig lemondani róla - jegyezte meg a férfi.
- Nem hiszem, hogy nagyon hiányolná, hiszen ott van a csodálatos kisbabája.
- És neked hiányozna? Hiszen lehet, hogy már várandós vagy!
Kris leszegte a tekintetét. Amióta Nikinek kisbabája megszületett, azóta döbbent rá igazán mennyire szeretne Robtól gyereket, ha a férje képes lenne őt szeretni. Rob azonban képtelen rá. Ezt már éppen eléggé világosan elmagyarázta. Így aztán sohasem szabad megtudnia az ő szerelmének valódi mélységeit.
. Még nem gondolkodtam rajta - felelte kitérően.
Rob felemelte az állát, hogy a szemébe nézhessen.
 - Amikor a kisbabával láttalak, akkor ébredtem rá, hogy milyen csodálatos anya lesz majd belőled. 
Az elismerés növelte Kris bűntudatát, ha nem is találta helyénvalónak. Ahhoz az alattomossághoz képest, amellyel Rob rávette erre a házasságra, az ő kis csalása igazán ártalmatlan. Hirtelen eszébe jutott, hogy az utóbbi két napban nem vette be a fogamzásgázló tablettát, mivel a hétvégén nem számított rá, hogy Nikinél marad. Kiugrott az ágyból.
- Még csak néhány hónapja vagyunk férj és feleség, és a házasságunk nem éppen az égben köttetett. Nem ártana egy kis idő, hogy összeszedjük magunkat, mielőtt egy gyerekre vállalkozunk - Ezzel a fürdőszobába sietett.


Következő részből:

" - Téged megvásároltalak - állapította meg a férfi - És senki sem kényszeríthet arra, hogy lemondjak arról, amit megszereztem. Te egészen biztos nem csökönyös kis feleségem - Rob hátra hajtotta Kris fejét, hogy a szemébe nézhessen. - Mióta szeded a tablettákat? "

" Most már tudom, hogy akkor sem akarnálak a gyermeket anyjának, ha fizetnél érte."

25. fejezet

Sziasztok! Ha lehet kaphatnék egynél vagy kettőnél több komit csak, hogy tudjam mit gondoltok. Örülnék neki, de persze nem kötelező! :) Jó olvasást
becca20


Az, hogy alig mutatott érzelmeket, tulajdonképpen megkönnyítette Kris életét. Hiszen a férfi bosszúszomja is lecsengett idővel...


Nyilvánvalóan az édesanyja betegsége volt az egyetlen esemény, amelyet valamilyen formában a szívére vett.
- Kris... Gondolatban valahol máshol jársz - szólalt meg Rob, ahogy beléptek a kiállítóterembe.
Kris érdeklődve nézett körül a hatalmas teremben, ahol színpompás képek és szobrok sorakoztak. Úgy tűnt, hogy New York egész előkelő társaság ott tolong. Pincérek törtek utat a tömegben, s tálcákon pezsgőt és finom falatokat kínáltak.
Rob bemutatta  Krist a perui követnek és feleségének, valamint a gyönyörű  lányuknak. Lucita alacsony volt, gömbölyded, és áhítatosan bámulta Robot. Csak nem egy újabb szerető?
Lucita Rob nyakába csimpaszkodott, és megpróbálta szájon csókolni. Rob gyorsan elfordította a fejét, hogy a lány ajka csak az arcát érintse, aztán megfogta a vállát, és kartávolságra tolta magától.
Lucita mézédes mosollyal, de gyűlölettel teli tekintettel fordult Krishez.
- Tehát maga Rob felesége! Nagyon meglepődtünk, amikor az esküvőről értesültünk . Régen ismerik egymást?
- Elég régen ahhoz, hogy tudjam, ő számomra az egyetlen nő a világon - vágta rá gyorsan Rob.
A követ családja kifejezte a jókívánságait, de Kris világosan érezte az ellenségességét.
Rob gyorsan valami ürüggyel magukra hagyta őket, és a terem máik végébe vezette Krist.
- Azt hittem, hogy a követ a barátod - csodálkozott Kris.
- Nem igazán. Sok hivatalos ismerősöm van, de csak kevés barátom - Rob leplezetlen elégtétellel hozzátette: - Ami pedig a követett illeti kénytelen engem barátjának mondani, ha nem akarja elveszíteni az állását, és ez roppantul dühíti.
- Valóban ennyire befolyásos vagy?
- Igen - A férfi  levette az egyik pincér tálcájáról két pohár pezsgőt, és egyet át nyújtott a feleségének. - Azonkívül ezt a kiállítást és a művészeket én szponzoráltam. - A poharával egy absztrakt kép felé mutatott, amely vörös , fekete és zöld foltokból állt.  -Mit szólsz hozzá?
- El vagyok ragadtatva.
- Tetszik?
- A kép nem. Szörnyűnek találom. Attól vagyok elragadtatva, hogy kiállítást és művészeket szponzorálsz. Nem hittem volna, hogy ilyesmire  van időd.
A férfi mosolyogva karolta át a felesége derekát.
- Üdítő az őszinte véleményed, bár a művészeknek aligha tetszene. Ami a szponzorálást illeti, időbe nem kerül, csak rengeteg pénzbe.
- Akkor is elvagyok bűvölve.
Egy jó óra hosszat járták a kiállítótermet és tanulmányozták  a perui műalkotásokat. Robot rengetegen üdvözölték, és ő mindenkinek büszkén bemutatta feleségét. Kris mindenkivel mosolyogva kezet fogott, közben pezsgőt kortyolgatott., és szendvicset evett.
A kiállított művek közül kettő különösen tetszett neki. Az egyik egy misztikus hangulat kép volt, amely az Andokat ábrázolta ködben, a másik egy nevető indián kisfiú arcképe, aki egy hatalmas fekete kalapot viselt, amely bizonyára az apjáé volt.
Rob mindkét képet megvette, aztán kivezette feleségét az előcsarnokba. Ahogy távozni akartak, Lucita elállta Rob útját.
- Már menni akarsz? Akkor gyere velünk! A barátnőimmel egy éjszakai mulatóba megyünk.
Krisnek reagálni sem volt ideje mikor Rob megszólalt:
- Köszönöm, de jobb programom van - fellete gorombán, majd kivezette Krist az előcsarnokból.
- Úgy tűnik egész jól ismered a kicsikét - jegyezte meg Krist, ahogy kiértek. Rob besegítette Krist a hátsó ülésre, és beült mellé. Aztán felemelte a sofőrtől elválasztó üvegfala.
- Jól ismerem Lucitát, de nem úgy, ahogy te gondolod. A bátyját lényegesen jobban ismertem. - A férfi arca hirtelen megkeményedett. - Elmondjam az igazságot, vagy  Lucitát is elakarod könyvelni az állítólagos szeretőim egyikének? Tizenegy éves koromban apám új munka lehetőséget kapott ami kihagyhatatlan volt, ezért az egész család Peruba költözött. Először falusi iskolába jártam, de tizenkét éves koromban az ország legjobb bentlakásos intézetbe  küldtek. Ott ismertem meg Lucitát és a bátyját, Pedrót. A többiek utáltak mert nem tartottak méltónak, hogy velük együtt járjak. Az apjuk, amint tudomást szerzet arról, hogy én is oda járok, mindent elkövetett, hogy engem kiutasítsanak az iskolából.
- Rettenetes lehetett.
- Ne aggódj, ez nem sikerült neki, hiszen akkor még csak egészen kis hivatalnok volt. A fiát azonban más intézetbe dugta, amivel tönkretette az életét. Pedrót megfélemlítették a társai, és két év múlva öngyilkosságot követett el. A temetésén félrehúzódva álltam, mint az egyetlen barátja. Most már érted miért tölt el olyan, elégtétellel, hogy ez az ember kénytelen udvarias lenni hozzám? A lánya pedig csak a pénzemért vetett rám szemet.
- Nagyon sajnálom. Ezt igazán nem sejthettem.
- Mondtam már az első találkozásunkkor, hogy kár pazarolnod az együttérzésedet.
- De miért nem vetted el Lucitát, hogy bosszút állj az apján, mint ahogy velem tetted?
- Ezt sohasem jutott volna az eszembe - A férfi egy pillanatra elgondolkozott, aztán megcsóválta a fejét és nevetett. - Lehet, hogy bosszúálló természetem van. de nem vagyok önmagam ellensége. Te elragadó vagy, és gyönyörű, hozzád képest Lucita egy gonosz boszorkány.
Kris ámulva nézett rá. A férfi kihasználta zavarát, és szenvedélyesen megcsókolta. Abba sem hagyta, amíg a kocsi meg nem állt a ház előtt.
- Azt hittem, hogy vacsorázni megyünk - csodálkozott Kris - Azt mondtad éhes vagy.
Rob gyengéden rámosolygott és átkarolta a vállát.
- Éhes is vagyok, de az evés várhat...
Késő éjszakáig szenvedélyesen ölelkeztek, olyan gyengéden, hogy Krisnek könnyek szöktek a szemébe. Hiszen tudta, hogy Rob számára tovább sincs többről szó, mint érzéki gyönyörökről.

Főnix 9

Sziasztok!
Nem úgy alakultak a dolgok ahogy szerettem volna ezért most Virágnak kedvezek és Főnixet kaptok remélem tetszeni fog nektek és nem vettem zokon. :D Kedden jön az ördögölelés, ígérem nektek!
puszi becca20

De most van egy fontos dolgom ki kell engesztelnem Krist ezt nem hagyhatom annyiban.

- Sajnálom -kezdtem bele mondókámba...már vagy öt perce bejöttem a szobába, Kris azóta az ablakon keresztül néz valamit. Nem fordul felém semmi reakciót nem mutat a felé, hogy érdekelné, hogy bejöttem ezért inkább folytattam:
- Sajnálom, tényleg fogalmam sincs mi ütőt belém, én nem akartam olyan lenni...igazából... hülye voltam. Tudom. - Nagyon rossz érzésem volt. Meg fordult. Gyönyörű zöld szeme furcsán élettelennek tűnt, szép arcán a mosolynak még a leghalványabb nyomát sem lehetett felfedezni. Beleborzongtam a felfedezésbe, hogy ezt én tettem vele. Én vagyok az oka annak, hogy így megváltozott és mindez csak azért mert egy düh roham elkapott. Hihetetlen, egy perc alatt tönkre mehet minden.
- Rob, szerinted lehet többször ugyan úgy szeretni? - kérdezte. Nem értettem, hogy ezt most mégis miért kérdezi. Valami pszichológiai teszt lenne. Hát válaszoltam rá.
- Igazából ezen sose gondolkodtam még el. De szerintem lehet.
- Szerintem. Később egyik sem olyan őrjítő, mint az első volt. Annak van valami különös varázsa. - mondta de a szeme ködös volt, mintha valahol máshol járna nem értettem mit is akar ezzel mondani. Most a mi kapcsolatunkról beszél vagy a Kathy-vel valóról. Nagyon nem tetszett a beszélgetés menete.
- Nem értünk egyet!
- Szerintem a második szerelem a legrosszabb az olyanoknak, mint mi.
- Milyenek vagyunk?
- Romantikusak. Annyira szeretnénk túljutni az első árulás fájdalmán, hogy vakon sétálunk bele a következőbe.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy hibát követtünk el amikor bele mentünk ebbe a viszonyba?
Mielőtt a választ megkaphattam volna az ajtó kivágódott és az én drága kislányom rohant oda Krishez.
- Kris, nagyi azt mondta, hogy hojnap jesz az ejőadásod. Becky is ejmehet?
- Kicsi csillag most oda nem jöhetsz velem - mondta mosolyogva, hogy tompítsa szavainak értelmét.
- Mijért? - görbült sírásra Becky szája.
- Azért mert unalmas lenne neked és én a világért sem akarnám, hogy unatkozzál - kapta fel az ölébe.
- Apu, tényjeg unajmas jesz?
- Igen, az lesz. - És akkor hirtelen rá eszméltem, hogy ha holnap lesz az előadás akkor az azt jelenti, hogy Kris nem sokára elmegy és itt hagy minket. Ledöbbentem nem számítottam rá, hogy ha ki is engesztelem akkor már csak ilyen rövid időt tölt majd velünk. Beszélnem kell vele, hogy maradjon még egy keveset az előadás után.
- Kris, menjünk játszunk kutyussal jent, mejt unatkozik szegény. - a lehető legrosszabb volt az időzítése az én kicsi lányomnak.
- Jól van menjünk.
Egyedül maradtam a szobába, Kris egy pillantásra sem méltatott amikor elment mellettem. A legalkalmasabb pillanatban beszélni fogok vele döntöttem el. Csakhogy azzal nem számoltam, hogy Kris ezt nem egészen így képzelte el. Egész délután került, vagy pedig mindig volt mellette valaki és így nem tudtam vele beszélni. Már lassan feladtam a reményt. Amikor eszembe jutott, hogy ő fekteti le ma Beckyt, megvárom a szobájába onnan pedig nincs menekvés. Meg kell hallgatnia muszáj lesz neki.
Vártam rá és csak vártam nem tudom mi tartott ilyen sokáig de egyszer csak nyílt az ajtó és vele szembe találtam magam. Amikor meglátott megdermedt, lassan lépet be a szobába és zárta be az ajtót.
- Mit keresel itt Rob? - húzta fel az egyik szemöldökét, irtó szexi lett így. Hééé embereld meg magad Rob ez most fontos.
- Beszélnünk kell!
- Nekünk nincs miről beszélnünk - rázta meg a fejét.
Tudtam, hogy ha most nem kezdek bele akkor végem nem fog meghallgatni már pedig meg kell neki így nagy levegőt vettem és belekezdtem:
- Sajnálom de még mondanom kell valamit és csak pár perc az egész. Sajnálok mindent, amit lent tettem és amit nem adhatok meg neked.  De ezt te akartad így az elején le tisztáztad a dolgokat, hogy semmi érzelem mert neked a jövőd nem itt van. Én ezt elfogadtam De most mégis sajnálom, hogy nem vidíthatlak fel. Csak veled akartam eltölteni ezt a kevés időt ami jutott nekünk. Sok minden hiányzott amíg be nemléptél az életembe és nem is tudtam róla. A családom sokkal boldogabb amióta itt vagy és ezt köszönöm neked. Aki egyszer már veszített, úgy igazán, vérre menően, az nem könnyen kockáztat újra. Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol újra. Ha gyengülsz, magadra maradsz. Erőd még inkább elhagy... és nekem ott van Becky, miatta nem szabad elgyengülnöm. Tudod Kris azt hitted nem ismerlek ki. De tévedtél! Amíg ma nem beszéltél velem volt időm gondolkodni. És rájöttem.Te nem engedsz senkit közel magadhoz. Olyan közel, hogy megérinthessenek, észrevegyék a szemed színét, szomorúságodat. Olyan közel, hogy sóvárogjanak ott maradni. Ez egy szépen felépített pajzs. Bújhatsz álarc mögé, de vigyázz... más is megteheti. Nem csak neked lehetnek titkaid. Mindenkinek vannak. Nekem is voltak de te jöttél és megszabadítottál mindentől. Tudom jól, hogy nem akarsz engem vagyis szerelmet nem akarsz...és tudod mit?! Én sem akarok. Nekem már meg van a nagy szerelemem ő pedig nem más, mint Becky. De ez nem jelenti azt, hogy nem segíthetünk egymásnak jobban lenni. - Kris nem válaszolt csak nézett rám. Majd elmosolyodott se szó se beszéd elém állt magához húzta a fejem, és nem engedett tovább beszélni. A teste eleven volt, és forró, ajka pedig puha és édes. Szavak helyett most a test beszélt. Mikor Kris hozzám simult, éreztem, hogy elvesztem. Felnyögtem és leszaggattam róla a felsőjét. Kris melle kicsi volt, feszes és én imádtam.
- Gyönyörű vagy...- suttogtam neki.
- Simogass, kérlek!
Mikor megfogtam a mellét felnyögött ezt biztatásnak vettem és fölé hajoltam és szívni kezdtem először az egyik majd a másik mellbimbót. Kris a nevemet suttogta, és közben a felkínálkozás ősi mozdulatával nekiszorította a medencéjét a csípőmnek. Nem bírtam tovább vadul letéptem a szoknyáját is és az ágyra löktem.Kris ott feküdt előttem meztelenül, teljes szépségében. Már csak őt akartam köd borította be az agyam és más már nem érdekelt csakhogy a mai szeretkezésünk életünk egyik legjobbja legyen.  Egy perc múlva pedig el is merültem Kris testében. Először egészen lassan mozogtam, aztán egyre gyorsabban, egyre vadabbul. A hangos kiáltás amit Kris a csúcsponton hallatott, nekem is meghozta a várva várt beteljesülést. A világ egy percre teljesen megszűnt számomra forogni és ahogy Kris szemébe néztem láttam, hogy ő is így van vele. Egészen hajnalig áldoztunk a szerelem oltárán és nem csodálkoztam azon, hogy mindenki úgy tartja, a kibékülési szexnél nincs jobb. Krist néztem akit már elnyomott az álom ennél jobb még sosem volt valami ismeretlen érzés ölelte körbe az egészet ezzel a gondolattal jutottam el az álmok világába.
Reggel elég erős napfényre keltem, Kris már nem volt mellettem ránéztem az órára és meg döbbentem már 1 óra volt. Ki pattantam az ágyból Krisnek már vissza kellet érni az előadásról. Hisz 11kor fejezte be alig vártam, hogy újra a karomba tarthassam. Amikor leértem a  konyhába először kislányomat találtam ott aki a padlón szorította magához a kutyusát és szipogott. Anyára néztem akinek szintén könnyes volt a szeme.
Meg rémültem apával történhetett valami ez volt az első gondolatom.
- Mi a baj? - kérdeztem. Feltűnt még valami vagy inkább az, hogy valaki nincs itt. - Hol van Kris?
- Apuuuuuu - szaladt hozzám Becky miközben potyogtak a könnyei, leguggoltam és az ölebe vettem úgy próbáltam meg nyugtatni.
- Fiam, te nem tudod?
- Mit? Anya mond már?
- Kris a fél 1 és géppel elrepült - láttam a szemében a szomorúságot - annyira sajnálom!
- Apu Krist akajom!!!!!!!!!!!! - bőgte egyetlen lányom. És én most nem tudtam semmit tenni mivel nekem is ugyan akkorra fájdalmam volt.Tudtam, hogy elhagy minket egy napon. Hisz tegnap rá jöttem nem szeret kötődni, valami miatt fél és éppen ezért szerettem volna ha marad akkor én is segíthettem volna rajta, megtudtuk volna együtt oldani. Jól tudom, hogy fontos neki a klinika de reméltem, hogy nálunk nem fontosabb. De tévedtem.Végre megértettem. Kris nem azért szeretkezett velem mert kibékültünk, hanem azért mert így akart elbúcsúzni. Ez volt a búcsú...