Ne haragudjatok a tegnap este nem sikerült megoldani egy kis gondot, így aludtam rá egyet és láss csodát:D Megvan! És ezt nem csak én mondtam ma...na jól van nem írok nektek hülyeségeket remélem teszik a fejezet és persze mostantól kezdődik a muris rész számomra. Ha jól megy holnap is kaptok egy fejezetet! Remélem így kárpótolva lesztek! Puszi nektek
- Megőrültél? Egy szavadat sem hiszem, ha egy egész halom bibliára esküszöl is meg!
A férfi szelíd hangulata egy csapásra oda lett, megint elfogta az indulat. megragadta a feleségét, és az ágyra lökte.
- Akkor bízzál egyszerűen ebben itt!
Krisnek elakadt a lélegzete, és mielőtt magához tért volna, a férje már ott feküdt rajta.
Egy pillanatra úgy megdöbbent, hogy moccanni sem tudott. Aztán a férfi a szájára szorította az ajkát. Kris szenvedélyesen védekezett. Ütött és rúgott, ahogy csak bírt. A férfi azonban az izmos combjával leszorította a lábát, és egyik kezével az asszony karját a feje fölé emelte, és leszorította. A másik kezével simogatni kezdte a felesége keblét, és ezzel hirtelen egészen másfajta szenvedélyt ébresztett benne.
Az asszony ellenállása egy csapásra elpárolgott.
- Te akarsz engem - állapította meg a férfi.
- Igen - vallotta be az asszony, és a férje nyaka köré fonta a karját. Rob ajka újra Krisére tapadt, és Kris most vágyakozóan viszonozta a szenvedélyes csókot. Aztán rövidesen forró ölelésben olvadtak össze. Ahogy túl voltak rajta, Kris kimerülten kapkodott a levegő után. Szégyenében nem mert a férje szemébe nézni. Tudja, hogy Rob nem szereti, és alantas okokból vette feleségül, mégis képtelen volt neki ellenállni.
- Kris, nézz rám!
Kris érezte, hogy Rob elsimít egy fürtöt a homlokából, és az ujja hegyével simogatja az ajkát. Vonakodva kinyitotta a szemét. Rob eltökélt arccal föléje hajolt.
- Ne áltassuk magunkat! Te akarsz engem, és én is akarlak téged. Talán már a gyermekemet hordod a szíved alatt, tehát ne veszekedjünk! Házasok vagyunk, és ennek így is kell maradnia.
Kris közel állt hozzá, hogy lemondja az igazságot. Mint gyakorlatias észjárású nő, már az első találkájuk után egy héttel elkezdte szedni a fogamzásgátló tablettát egy forró kaland reményében. Házasságról akkor még álmodni sem mert. Aztán mégis úgy döntött, hogy ezt a titkot megtartja magának. Ezzel elárulná, mennyire vágyott rá, hogy ágyba bújjon vele, és csak tovább növelné Rob amúgy is mérhetetlen önhittségét.
- És gondolom, nekem nincs is szavam ebben a dologban.
- Nincs - mosolygott Rob elégedetten, és végigmérte a feleségét tetőtől talpig - Hiszen a tested már mindent elárult.
Kris gyorsan összekapkodta a szétszórt ruhaneműit, amelyek időközben lekerültek róla, és magára húzta őket.
- A vacsorához úgyis át kell öltöznöd. Rövidesen megérkeznek a vendégek - mondta Rob, és teljes lelki nyugalommal kiment a helységből.
Kris kiugrott az ágyból, a fürdőszobába szaladt, és ezen a napon már harmadszor lezuhanyzott. Aztán újra kicsomagolta a bőröndjét. Meg akarta tartani Robot abban a hitben, hogy alkalmazkodik a kívánságához. Aztán majd később megtalálja a módját, hogy elhagyja anélkül, hogy kárt okozzon a családjának.
Kiválasztott egy rövid fekete ruhát, egy kicsit kifestette magát, és megfésülködött. Nem találta szükségesnek, hogy kicsípje magát Rob és a barátai kedvéért, akik nem az ő barátai, és a dolgok jelenlegi állása szerint nem is lesznek soha.
Keserűen gondolt arra, hogy a férje nagy kegyesen megengedte, addig folytathatja a munkáját, amíg terhes nem lesz. Ennyit érnek hát a fogadkozásai, hogy mindenben támogatni fogja!
Ami pedig a terhességet illeti...Egészen biztosan nem akar többé egy csodaszép, kisbabát tartani a karjában, aki Rob kicsinyített mása. Ez az egykori vágya ugyan nem teljesedhet be, mint a többi ostoba álma a szerelemről. Belebújt egy fekete szandálba, és kiment a kajütből. Sürgősen szüksége volt friss levegőre. Felment a fedélzetre, a tenger felé néző oldalra, és a korlátnak támaszkodott. Nézte a láthatáron vörösen lenyugvó napot. Hosszasan állt ott mozdulatlanul. Vadul kavarogtak a gondolatai, nem talált kiutat. Felnézett a lassanként elsötétedő égre, és úgy érezte, ugyanez a sötétség tölti be a szívét és a lelkét. Ettől a naptól kezdve a férjébe vetett bizalom alapjaiban megrendült. Hogyan szerethet valakit, akiben nem bízik? Ez lehetetlen. Robnak mégis játszva sikerült a hargját szenvedéllyé változtatni. Kris keserű önmegvetéssel valotta be magának, hogy nem tud neki ellenállni. Ráadásul nincs más választása, mint hogy igazodjon a férje kívánságaihoz! De eljön még az ő ideje, ne higgye Robert Pattinson, hogy megtörheti őt lehet, hogy most nála van az aduász de egyszer fordul a kocka. Most apja vállalata a fontos, hogy Rob nehogy megkapja! A fájdalom elemi erővel találta el Krist, ahogy végig pörgette magában az eseményeket most jött rá, hogy Rob tényleg átverte a napló, az akta mind arra szolgált, hogy bosszút álljon. Elkeserítő felfedezést tett ha meg akarja tartani a céget fogoly lett....Fogoly lett egy olyan férfi cselszövésében akit egyszerre gyűlöl és szeret...
Összesen tizenhatan vettek részt a vitorlás fényűző ebédlőjében rendezett vacsorán, hét pár, egy egyedülálló fiatalember és természetesen Tom. Kris kényszeredetten mosolyogva ült Rob jobbján a hosszú asztalnál.
A házasságuk bejelentése általános meglepetést keltett a vendégek körében. Aztán a férfiak kitörő lelkesedéssel gratuláltak Robnak, míg a nők félig kíváncsian, félig irigyen vették szemügyre az újasszonyt. kris ivott egy korty bort, továbbra is mosolygott, de alig vett részt az asztali beszélgetésben. Sokkos állapotban volt, szinte észre sem vette, hogy a hatfogásos vacsora során milyen ételeket tettek eléje.
Azon cseppet sem csodálkozott, hogy a szép Emily is a vendégek közé tartozott. Vele volt az olasz férje, Carlo Alviano és annak első házasságából származó huszonkét éves fia, Gianni is. A többi házaspár meglehetősen rokonszenves volt. A világ legkülönbözőbb országaiból jöttek. A vendégsereg a leggazdagabbak nemzetközi gyülekezete volt.
Kris csendben kortyolgatta a borát, és nézte a jobbján ülő Gianni tökéletes szépségű vonásait és sűrű, fekete haját. A fiatalember valahogy ismerősnek tűnt neki. Úgy gondolta, talán színész vagy modell, és a sajtóból ismeri a fényképét.
A pincér ismét bort kínált. Kris rábólintott, pedig tudta, hogy már így is eleget ivott. Önkínzással felérő érdeklődéssel figyelte Emilyt, aki baloldalt egészen közel húzódott Robhoz.
Emily piros miniruhát viselt, amely alul - felül alig takart el valamit. Az egész étkezés alatt mindent elkövetett, hogy magára vonja Rob figyelmét. Bizalmasan csevegett a régi időkről, gyakran megérintette a férfi karját, illetve egyéb elérhető testrészeit. A férje, aki másik oldalán ült, cseppet sem törődött mindezzel.
Érthetetlen, hogy miért tűri! Carlo az ötvenes elején járó jóképű művelt férfi volt, aki vonzó egyéniségén kivül egy virágzó kereskedelmi bankal is rendelkezett. Talán Emily ez utóbbi miatt ment hozzá feleségül, vélte Kris. Nagyot kortyolt a borából, és kuncogott magában.
- Mi olyan mulatságos? Hadd nevessünk mi is! - fordult felé mosolyogva Emily.
- Semmi. Nem érdekes. -A hangulat feszült volt, és nyomasztó. Kris úgy érezte, sürgősen ki kell mennie a friss levegőre. Vagy inkább bele kellene ugrania a tengerbe, és kiúszni a partra. - Megvan! - kiáltott fel hirtelen, és akkorát csapott az asztalra, hogy csörömpöltek a poharak és az evőeszközök. Ezen az estén először őszinte mosoly jelent meg az arcán, ahogy Giannihoz fordult:
- Rögtön tudtam, hogy ismerlek...
2011. március 18., péntek
2011. március 15., kedd
Főnix 4
Reggel nagyon nem akaródzót felkelni, fogalmam sem volt róla miért, de féltem a mai naptól. Talán Kristenhez lesz köze amiket tegnap megtudtam, ő az a lány akivel kis koromban sokat voltam együtt és játszottunk. Majd húsz év múlva egy gyönyörű nő fellebbenti a fátylat arról, hogy a feleségemet hibáztatom azért mert egyedül kell felnevelni a lányunkat. És ez a nő nem más, mint az a kislány. El sem tudtam képzelni mit is akarhat ezzel a sors. Lassan feltápászkodtam és elindultam Becky szobája felé éppen a kilincsre tettem a kezem amikor eszembe jutott, hogy megígértem, hogy Kris keltheti fel egy szem lányomat. Így elindultam, hogy megnézzem felébredt e, nem voltam benne biztos, hogy a közelébe kellene mennem, de sok választásom úgy sincs ma egy teljes napot vele leszek. Kopogtam semmi válasz így benyitottam hozzá, de sehol nem volt és ekkor egy hangos kacaj hagyta el a konyhát. Majd susmogásokat hallottam, ahogy elindultam lefelé.
- Szívecském halkabban, ne költsük még fel a többieket - hallottam meg Kris hangját ami megállásra késztetett nem akartam őket kihallgatni mégis nem tudtam tovább indulni, elbújtam a lépcső alján.
- Apunak jassan fej kej kejnie ha vejünk akaj jönni.
- Tudom, de adjunk neki még 5 percet addig megesszük a müzlit.
Ekkor valami halk puffanást hallottam majd a lányom halk sivítását.
- Én is ....engem is....jétsziii....én is...
- Jaj, de nehéz vagy te lány, tiszta sózsák, na itt jó helyen vagy így ni. Egy hapi a babának egy hapi nekem.
Nem tudtam elképzelni, hogy mi történhetett a konyhába és a kíváncsiságom legyőzött így beléptem a helységbe. Elképedtem vettem tudomásul, hogy a két lány pizsamában reggelizik. Nem is akárhogy! Kris a konyhapulton ült törökülésben Becky pedig ott ült az ölében a lyukban, az ő ölében volt egy nagy tál müzli amit Kristen tartott és szépen falatoztak belőle. Elállt a lélegzetem, ahogy rá jöttem, hogy Kristenen csak egy nagy póló és zokni felelt meg pizsamának. Örülten szexis volt és ezen az sem segített, hogy a lányomat tartotta az ölében. Először Becky vett észre.
- Jójegejt apu! - köszönt mire Kris felkapta a fejét és elpirult, álmomba sem hittem volna, hogy egy ilyen nő képes elpirulni.
- Jó reggelt ! - köszönt ő is.
- Nektek is szépségeim - Tudtam, hogy meggondolatlanul beszéltem, de csak jött magától, vissza szívni pedig már nem tudtam.
- Sépségjeim -kuncogott Becky nem bírtam megállni és Krisre pillantottam. Ő is lányomat nézte miközben mosolygott, de ebben volt valamiféle szomorúság is. Nem értettem, de nem is volt időm gondolkodni mert Becky kinyújtotta mindkét kis kezét felém és apró tenyerével kalimpálni kezdett.
- Csójkot akajok! - mondta és egyre jobban kalimpált Kris ölében, közelebb mentem hozzá ki akartam venni Kris öléből ezért felé nyújtottam a kezem. Ekkor azonban kis kezecskéit mellkasa előtt összefonta és komolyan kijelentette. - Ity majadok...csójkot akajok.
Nem tetszett annyira ez a túlzott ragaszkodás Kris felé hisz ő elfog menni és nem akarom, hogy kislányom érezze mi is az ha valakit elvesztünk. Kristen nem lesz itt velünk mindig jobb lenne ha Becky nem ragaszkodna hozzá ennyire, de ezzel rá érek később foglalkozni.
- Hát ha a kis hölgy csókot akar akkor meg is kapja! - mondtam neki és lehajoltam hozzá és egy édes puszit nyomtam szájára. Becky nagyon boldog lett a csóktól, a szeme csak úgy sütött a boldogságtól és ez nem csak az én érdemem, jól tudom.
- Kris is csójkot akaj! - jelentette ki az angyalom nem tudván milyen pokolba taszít engem ezzel.
- Hogy mondtad édesem?
- Kris is csójkot akaj! Neki is agyj! - mondta majd Kris felé pillantott így én is azt tettem. Kristen nagy szemeket meresztett rám, majd Beckyre nézett aki szintén őt bámulta. - Tejis akajsz! - jelentette ki. Nem tudom mi ütött belém de már én is akartam azt a csókot így Beckyt megfogva letettem a kőre és közelebb léptem Krishez aki még mindig a pulton ült. Jól tudtam, hogy a lányom ott van a közelben így nem tehettem azt amit szerettem volna. Ahogy még közelebb hajoltam Krishez hallottam,hogy elakad a lélegzete szerintem most esett le neki, hogy nem olyan csókot kap mint tegnap én tőle. Nem is fordult meg a fejembe. Lassan kezdtem el kóstolgatni az alsó részét ajkának várva a megváltó bebocsátásra, amit meg is kaptam. Amikor nyelvünk össze ért és lágy táncba kezdtek alig akartam elhinni, hogy tényleg megtörtént. Kristen nyakam köré fonta kezét és egyre vadabbul csókolóztunk. Amikor hangos kuncogásra lettem figyelmes és rájöttem, hogy a lányom végig nézte az egészet, méghozzá első sorból. Amikor elengedtem Kristent, láttam a szemeibe megcsillanni a bűntudatot és a vágyat is.
- Fej! Fej! Fej! - követelte Becky de amikor lenyúltam hozzá megint meglepet és Kristen felé nyújtózott aki még mindig ott ült és lányomat nézte.
- Feladod nekem? -kérdezte de közben nem nézett rám.
- Persze!
Amikor Becky megint az ölébe tettem mosolyogva fordult oda hozzá és feltápászkodott, hogy egy magasságba legyen Krissel.
- Én is akajok csójkot töjed!
Kristen felkacagott és én is csatlakoztam hozzá. Nagyon édes volt, a látvány meg megindító. Kristen felé hajolt és adott neki is egy csókot. Majd rám nézett.
- Át veszed amíg leszállok? Már így is késésben vagyunk és még nem fürödtünk a nagylánynál.- mosolygott Beckyre. Én kivettem az öléből amíg leszállt majd vissza adtam neki.
- Akkor egy fél óra múlva találkozzunk a garázsban - mondtam neki. Amikor felfele mentek alig akartam elhinni, hogy tényleg csókolóztunk és, hogy milyen jó érzés volt. El se akarom hinni, hogy ilyen bizsergést egy nő kiválthat belőlem. Akkor nem is fogtam fel amikor csókolóztunk, de most amikor már nem érzem ajkait enyémen fázom. Úgy érzem nem csak Beckyre kell figyelnem, hogy ne kötődjön nagyon Krishez.
A kocsi úton egész végig Becky csacsogását hallgattuk. be nem állt a szája a kedvenc meséje tartalmát mesélte el Krisnek. Melyiket szereti és, hogy miért pont őt. Amikor kiszálltunk a kocsiból mindkettőnk kezét fogni szerette volna így egy kívülálló számára teljesen úgy tűnhetett, mintha egy boldog család lennénk. Meg sem lepődtem, hogy amikor ők fagyiért álltak sorba egy idős férfi megszólított.
- Nagyon szép családja van! Meg kell őket becsülni.
- Igen - válaszoltam tömören és néztem ahogy a lányok viháncolnak a fagyizónál szép család lennék.
- Az előbb megfigyeltem magukat, tudja 83 évesen már csak ez az egyetlen szórakozási lehetőségem kijövök hetente kétszer és nézem a boldog párokat és családokat. A maga kislánya nagyon ragaszkodik a mamájához....ne haragudjon meg nem akarom megbántani de ez különös a lányok mindig apásak. De maguknál, látni lehet ahogy a felesége bánik a lányával, hogy ők egymásért élnek! - mondta az öreg úr és a szavai nagyon fájtak nem mutattam ugyan de fájtak. Nem tudom, hogy alakult volna az életünk ha Kathy túlélte volna a szülést. Ugyan így bánt volna Beckyvel, mint Kris? Fogalmam sincs, de már sosem fogom megtudni. A bácsinak teljesen igaza volt ezért neki bólintottam helyeslés képen. A lányom egész idő alatt csüngött Krisen, mindenhova vele akart menni és sose eresztette el a kezét. Velem nem is igen törődtek Kris is csak a lányomat tüntette ki figyelemmel és ha néha rám is nézett zavart volt a pillantása. Arra eszméltem fel, hogy Kristen már mellettem áll de Beckyt nem láttam sehol.
- Becky?
- Az ugráló várban - mutatott a vár felé ahonnan lányom integetett felém - gyere fogta meg a kezem és húzott maga után a várhoz - menjünk oda nehogy valami baj történjen!
- Kris mégis milyen baj történhet egy ilyen várban? - kérdeztem tőle, hogy mégis mire gondol, de bár ne tettem volna meg.
- Mégis milyen? Neki ütközik egy másik gyereknek betörhet az orra, a feje, eltörhet a keze a lába vagy netán ki is eshet a várból! - gesztikulált hevesen mutogatva. Nem bírtam tovább és elnevettem magam, bele gondoltam, hogy ezek mind megtörténhetnek, de minek a legrosszabbra gondolni! Csak az életünket keserítjük így meg. Amikor felnéztem Kristen durcás arcával találtam szembe magam.
- Ne haragudj Kris, de ez olyan...olyan...- és tovább kuncogtam. Beckynek lejárt az ideje és jött ki a várból.
- Becky várj meg mindjárt leveszlek - szóltam oda neki és elindultam de az én önfejű lányom megint nem hallgatott rám így szépen lepottyant. Sírni kezdet ezért elkezdtem szaladni. Amikor oda értem hozzá és meg akartam nézni a térdét amit beütött nem enegdte.
- Kjist! Kjist! - kezdet el nyafogni és rá játszani. Éreztem, hogy Kris már mögöttünk állt ezért át adtam a helyem neki.
- Jól van picim semmi baj! Adok rá neked puszit és az majd begyógyítja.- és már cuppant a puszi Becky térdén.
- Maj nem ijs fájj - mondta mosolyogva és letörölte a krokodil könnyeit az arcáról Ahogy körül néztem láttam, hogy nem csak engem mosolyogtatott meg a jelent. Körülütünk mindenki ellágyult arccal állt. - Vegyéj fejj! Fejj! - mondta Krisnek a hanghordozása egyáltalán nem tetszett és ezt szóvá is tettem.
- Kicsim esetleg kérd meg Kristent, hogy vegyen fel, de inkább majd én hozlak!
- Nem! Kris kejj! Őt szejetném vegyéj fejj jétsziii! - nyújtotta ragacsos tappancsát Kris felé.
- Na gyere te nagy lány menjünk lassan haza felé - mondta és mosolyogva felemelte az ölébe.
- Szívecském halkabban, ne költsük még fel a többieket - hallottam meg Kris hangját ami megállásra késztetett nem akartam őket kihallgatni mégis nem tudtam tovább indulni, elbújtam a lépcső alján.
- Apunak jassan fej kej kejnie ha vejünk akaj jönni.
- Tudom, de adjunk neki még 5 percet addig megesszük a müzlit.
Ekkor valami halk puffanást hallottam majd a lányom halk sivítását.
- Én is ....engem is....jétsziii....én is...
- Jaj, de nehéz vagy te lány, tiszta sózsák, na itt jó helyen vagy így ni. Egy hapi a babának egy hapi nekem.
Nem tudtam elképzelni, hogy mi történhetett a konyhába és a kíváncsiságom legyőzött így beléptem a helységbe. Elképedtem vettem tudomásul, hogy a két lány pizsamában reggelizik. Nem is akárhogy! Kris a konyhapulton ült törökülésben Becky pedig ott ült az ölében a lyukban, az ő ölében volt egy nagy tál müzli amit Kristen tartott és szépen falatoztak belőle. Elállt a lélegzetem, ahogy rá jöttem, hogy Kristenen csak egy nagy póló és zokni felelt meg pizsamának. Örülten szexis volt és ezen az sem segített, hogy a lányomat tartotta az ölében. Először Becky vett észre.
- Jójegejt apu! - köszönt mire Kris felkapta a fejét és elpirult, álmomba sem hittem volna, hogy egy ilyen nő képes elpirulni.
- Jó reggelt ! - köszönt ő is.
- Nektek is szépségeim - Tudtam, hogy meggondolatlanul beszéltem, de csak jött magától, vissza szívni pedig már nem tudtam.
- Sépségjeim -kuncogott Becky nem bírtam megállni és Krisre pillantottam. Ő is lányomat nézte miközben mosolygott, de ebben volt valamiféle szomorúság is. Nem értettem, de nem is volt időm gondolkodni mert Becky kinyújtotta mindkét kis kezét felém és apró tenyerével kalimpálni kezdett.
- Csójkot akajok! - mondta és egyre jobban kalimpált Kris ölében, közelebb mentem hozzá ki akartam venni Kris öléből ezért felé nyújtottam a kezem. Ekkor azonban kis kezecskéit mellkasa előtt összefonta és komolyan kijelentette. - Ity majadok...csójkot akajok.
Nem tetszett annyira ez a túlzott ragaszkodás Kris felé hisz ő elfog menni és nem akarom, hogy kislányom érezze mi is az ha valakit elvesztünk. Kristen nem lesz itt velünk mindig jobb lenne ha Becky nem ragaszkodna hozzá ennyire, de ezzel rá érek később foglalkozni.
- Hát ha a kis hölgy csókot akar akkor meg is kapja! - mondtam neki és lehajoltam hozzá és egy édes puszit nyomtam szájára. Becky nagyon boldog lett a csóktól, a szeme csak úgy sütött a boldogságtól és ez nem csak az én érdemem, jól tudom.
- Kris is csójkot akaj! - jelentette ki az angyalom nem tudván milyen pokolba taszít engem ezzel.
- Hogy mondtad édesem?
- Kris is csójkot akaj! Neki is agyj! - mondta majd Kris felé pillantott így én is azt tettem. Kristen nagy szemeket meresztett rám, majd Beckyre nézett aki szintén őt bámulta. - Tejis akajsz! - jelentette ki. Nem tudom mi ütött belém de már én is akartam azt a csókot így Beckyt megfogva letettem a kőre és közelebb léptem Krishez aki még mindig a pulton ült. Jól tudtam, hogy a lányom ott van a közelben így nem tehettem azt amit szerettem volna. Ahogy még közelebb hajoltam Krishez hallottam,hogy elakad a lélegzete szerintem most esett le neki, hogy nem olyan csókot kap mint tegnap én tőle. Nem is fordult meg a fejembe. Lassan kezdtem el kóstolgatni az alsó részét ajkának várva a megváltó bebocsátásra, amit meg is kaptam. Amikor nyelvünk össze ért és lágy táncba kezdtek alig akartam elhinni, hogy tényleg megtörtént. Kristen nyakam köré fonta kezét és egyre vadabbul csókolóztunk. Amikor hangos kuncogásra lettem figyelmes és rájöttem, hogy a lányom végig nézte az egészet, méghozzá első sorból. Amikor elengedtem Kristent, láttam a szemeibe megcsillanni a bűntudatot és a vágyat is.
- Fej! Fej! Fej! - követelte Becky de amikor lenyúltam hozzá megint meglepet és Kristen felé nyújtózott aki még mindig ott ült és lányomat nézte.
- Feladod nekem? -kérdezte de közben nem nézett rám.
- Persze!
Amikor Becky megint az ölébe tettem mosolyogva fordult oda hozzá és feltápászkodott, hogy egy magasságba legyen Krissel.
- Én is akajok csójkot töjed!
Kristen felkacagott és én is csatlakoztam hozzá. Nagyon édes volt, a látvány meg megindító. Kristen felé hajolt és adott neki is egy csókot. Majd rám nézett.
- Át veszed amíg leszállok? Már így is késésben vagyunk és még nem fürödtünk a nagylánynál.- mosolygott Beckyre. Én kivettem az öléből amíg leszállt majd vissza adtam neki.
- Akkor egy fél óra múlva találkozzunk a garázsban - mondtam neki. Amikor felfele mentek alig akartam elhinni, hogy tényleg csókolóztunk és, hogy milyen jó érzés volt. El se akarom hinni, hogy ilyen bizsergést egy nő kiválthat belőlem. Akkor nem is fogtam fel amikor csókolóztunk, de most amikor már nem érzem ajkait enyémen fázom. Úgy érzem nem csak Beckyre kell figyelnem, hogy ne kötődjön nagyon Krishez.
A kocsi úton egész végig Becky csacsogását hallgattuk. be nem állt a szája a kedvenc meséje tartalmát mesélte el Krisnek. Melyiket szereti és, hogy miért pont őt. Amikor kiszálltunk a kocsiból mindkettőnk kezét fogni szerette volna így egy kívülálló számára teljesen úgy tűnhetett, mintha egy boldog család lennénk. Meg sem lepődtem, hogy amikor ők fagyiért álltak sorba egy idős férfi megszólított.
- Nagyon szép családja van! Meg kell őket becsülni.
- Igen - válaszoltam tömören és néztem ahogy a lányok viháncolnak a fagyizónál szép család lennék.
- Az előbb megfigyeltem magukat, tudja 83 évesen már csak ez az egyetlen szórakozási lehetőségem kijövök hetente kétszer és nézem a boldog párokat és családokat. A maga kislánya nagyon ragaszkodik a mamájához....ne haragudjon meg nem akarom megbántani de ez különös a lányok mindig apásak. De maguknál, látni lehet ahogy a felesége bánik a lányával, hogy ők egymásért élnek! - mondta az öreg úr és a szavai nagyon fájtak nem mutattam ugyan de fájtak. Nem tudom, hogy alakult volna az életünk ha Kathy túlélte volna a szülést. Ugyan így bánt volna Beckyvel, mint Kris? Fogalmam sincs, de már sosem fogom megtudni. A bácsinak teljesen igaza volt ezért neki bólintottam helyeslés képen. A lányom egész idő alatt csüngött Krisen, mindenhova vele akart menni és sose eresztette el a kezét. Velem nem is igen törődtek Kris is csak a lányomat tüntette ki figyelemmel és ha néha rám is nézett zavart volt a pillantása. Arra eszméltem fel, hogy Kristen már mellettem áll de Beckyt nem láttam sehol.
- Becky?
- Az ugráló várban - mutatott a vár felé ahonnan lányom integetett felém - gyere fogta meg a kezem és húzott maga után a várhoz - menjünk oda nehogy valami baj történjen!
- Kris mégis milyen baj történhet egy ilyen várban? - kérdeztem tőle, hogy mégis mire gondol, de bár ne tettem volna meg.
- Mégis milyen? Neki ütközik egy másik gyereknek betörhet az orra, a feje, eltörhet a keze a lába vagy netán ki is eshet a várból! - gesztikulált hevesen mutogatva. Nem bírtam tovább és elnevettem magam, bele gondoltam, hogy ezek mind megtörténhetnek, de minek a legrosszabbra gondolni! Csak az életünket keserítjük így meg. Amikor felnéztem Kristen durcás arcával találtam szembe magam.
- Ne haragudj Kris, de ez olyan...olyan...- és tovább kuncogtam. Beckynek lejárt az ideje és jött ki a várból.
- Becky várj meg mindjárt leveszlek - szóltam oda neki és elindultam de az én önfejű lányom megint nem hallgatott rám így szépen lepottyant. Sírni kezdet ezért elkezdtem szaladni. Amikor oda értem hozzá és meg akartam nézni a térdét amit beütött nem enegdte.
- Kjist! Kjist! - kezdet el nyafogni és rá játszani. Éreztem, hogy Kris már mögöttünk állt ezért át adtam a helyem neki.
- Jól van picim semmi baj! Adok rá neked puszit és az majd begyógyítja.- és már cuppant a puszi Becky térdén.
- Maj nem ijs fájj - mondta mosolyogva és letörölte a krokodil könnyeit az arcáról Ahogy körül néztem láttam, hogy nem csak engem mosolyogtatott meg a jelent. Körülütünk mindenki ellágyult arccal állt. - Vegyéj fejj! Fejj! - mondta Krisnek a hanghordozása egyáltalán nem tetszett és ezt szóvá is tettem.
- Kicsim esetleg kérd meg Kristent, hogy vegyen fel, de inkább majd én hozlak!
- Nem! Kris kejj! Őt szejetném vegyéj fejj jétsziii! - nyújtotta ragacsos tappancsát Kris felé.
- Na gyere te nagy lány menjünk lassan haza felé - mondta és mosolyogva felemelte az ölébe.
2011. március 13., vasárnap
13. fejezet
Meghoztam a Frisst! Hosszabb lett, mint szokott valahogy nem tudtam abba hagyni! :D De azért sikerült! Jó olvasást hozzá. És kíváncsian várom mi a véleményetek erről. Ezt vártátok-e vagy sem! Puszi nektek
Kristen megdöbbenve nézte az asztalon lévő aktát már kétszer lapozta át, mégsem fogta fel a tartalmát. Az első képen anya és apja szerepel hozzá leírás. A második oldalon az ő képe volt és ahhoz is tartozott egy teljes feljegyzés, mint egy önéletrajz csakhogy ebbe minden benne volt feketén-fehéren. És nem csak róla hanem az egész családról képek, feljegyzések voltak az aktába. És mégsem ez volt a legszörnyűbb dolog hanem volt egy másolat nem másról mint az ő naplójáról. Nem a mostani volt de ebben is minden érzése, gondolata benne volt. Nem értette mire szolgál ez az egész míg nem az utolsó laphoz ért egy terv volt, hogyan hódítsuk meg Kristen Stewart szívét. Nem akart hinni a szemének megalázottnak érezte magát. Már csak arra figyelt fel, hogy nyílik az ajtó! Felnézett és Rob tekintettével találta szembe magát. Mérhetetlen düh kerítette hatalmába kerítette hatalmába. Nem is gondolkodott összecsapta az aktát majd ugyan azzal a lendülettel neki hajította Robnak. A férfi mérhetetlen nyugalommal elhajolt előle.
- Mi a franc ez? - Rob rendíthetetlenül belenézett szikrázó szemébe. Alig tudta elhinni, hogy felesége ezt merészelte mondani.
- Nyilván elolvastad az aktát így tudod is!
- Nem nem tudom, nem értem, nem is akarom kérlek magyarázd el.
- Az apád megcsalta az anyád a nővéremmel! És úgy döntöttem megbosszulom. Röviden ennyi.
- Apámról sok mindent el lehet mondani, lehet, hogy a családjával sosem foglalkozott annyira, lehet, hogy a cég az első számára! De sosem csalta volna meg az anyám, tudom, nem hazug! - sziszegte Rob felé.
- Te is ugyanolyan hiszékeny vagy, mint az anyád, ha nem vetted észre, hogy John Stewart egy közönséges nőcsábász volt. Az anyádat biztosan a társadalmi helyzete miatt vette el, Kris felemelte a kezét, de Rob elkapta a csuklóját,mielőtt az asszony felpofozhatta volna.
- Te kis vadmacska! - Hátracsavarta az asszony kezét, és magához húzta - Meg merészelnél ütni, mert néhány kellemetlen igazságot mondtam a szentséges családodról?
- Nekem legalább van családom! A tiéd még arra se képes, hogy el jöjjön az esküvődre! - vágta rá Kris meggondolatlanul. Rögtön megbánta ezt az övön aluli ütést, de hát Rob nemcsak szenvedélyes szerelmet, hanem szenvedélyes haragot is ki tudott belőle váltani, noha különben nagyon békés természetű volt.
A férfi tekintette hideg volt, mint a jég. Azonnal eleresztette a felesége csuklóját, és hátrahúzódott.
- És azt is tudod, hogy nekem miért nincs? Az a kéjenc apád az oka. Hidd el nem a levegőbe beszélek. Gyűlölöm és megvettem És jó okom van rá.- Kris zavarodottan csóválta a fejét. Hogyan is bonyolódtak ebbe az értelmetlen veszekedésbe? - Van egy nővérem, mint tudod, csodálatos, szelíd teremtés. Beleszeretett egy sokkal idősebb férfibe, aki teherbe ejtette és megígérte elhagyja érte a családját...de nem ez történt. Nem hagyta el a családját ezzel szembe elhagyta a nővérem és ha ez nem lenne elég neki akkor még a babáját is elvesztette. Majd az apánk is meghalt. Nem bírta elviselni ezt a sok terhet, belezavarodott és most egy elmegyógyintézetbe ápolják. Ezek után anyám is szét esett és most súlyos beteg. Erről pedig nem más tehet, mint az apád, John Stewart!
- Mikor került nővéred az intézetbe?
- Pontosan egy éve.
Csak egy éve ...Nem csoda, hogy ilyen dühös. Krisnek nyugtalanító gondolata támadt. Röviddel ez után a döntő jelentőségű esemény után kezdett Rob érdeklődni A Stewart Engineering és az ő személye iránt. Lehet ez véletlen?Jeges rémület lett rajta úrrá. Tehetetlen kétségbeeséssel nézte a férjét. Lelki szemei előtt felelevenedtek az előző éjszaka képei. Abban a tudatban adta át magát szerelmesen a férjének, hogy az is szereti. Most azonban minden megváltozott. Kris egész világa összeomlott.
Kusza gondolatok kavarogtak a fejében, ahogy megfordult, és a szárazföld felé nézett. A tükörsima tenger, a jachtkikötő, a kis hercegség gondosan ápolt házai csodálatos látványt nyújtottak. Kris azonban meg sem látta a sok szépséget. Tegnap még boldogságtól ragyogó ifjú asszony volt, aki biztos a férje szerelmében. Most pedig...
Visszagondolt az első találkozásukra meg az azt követő eseményekre és beszélgetésekre, valamint a lánykérésre. Rádöbbent, hogy Rob sohasem beszélt szerelemről. Még a múlt éjszaka a szenvedély csúcspontján sem. Megborzongott. Hirtelen egészen más fényben kezdte látni Rob hirtelen támadt érdeklődést, viharos udvarlását és a meseszép esküvőt. Lassan újra a férje felé fordult, és fürkészően nézte kemény, kifejezéstelen arcát.
- Miért vettél feleségül?
- Mert eljött az ideje, hogy megnősüljek, és utódot nemzzek. Úgy gondoltam, hogy te érzéki nő vagy, aki tökéletesen illik hozzám. És igazam volt - nyújtotta ki a férfi a kezét felesége felé.
Kris eltaszította a kezét. A tárgyilagos, hidegvérű indoklás megrázta, de ösztönösen érezte,hogy ez még nem minden.
- Lehet, hogy sok mindent könnyű velem elhitetni, de az én hiszékenységemnek is vannak határai. Mondd el inkább a teljes igazságot! - Noha majd megszakadt a szíve, hozzátette: -Egyre nyilvánvalóbb, hogy nem szerelemből vettél el.
Kris imádkozott magában, hogy a férje cáfolja meg, és esküdjön, hogy halálosan szereti, de Rob csak megvonta a vállát.
- Jól van, most már a feleségem vagy, tehát Pattinson. Az igazságérzetemnek elégtételt nyújt. Ami pedig a szerelmet illeti, abban nem hiszek.
Kris pislogott, mert könnyek homályosították el a látását. Minden reménye és álma szerte foszlott néhány pillanat alatt. Egy rövid ideig, 5 hónapig, élete nagy szerelmének tekintette Robot, és mivel azt hitte, hogy a férfi viszonozza az érzelmeit, a legboldogabb nőnek tartotta magát a világon. Még rövidebb ideje, huszonnégy órája a felesége. A nászéjszaka egész élete legnagyszerűbb élményét jelentette. Jaj, hogyan lehetett ilyen vak? Hiszen az első pillanatban sejtette, hogy ez a férfi veszélyes! Miért is nem hallgatott a megérzéseire? Behatóan szemügyre vette a férfit, és felfedezett egy erőszakos vonást az arcában. Az a hideg és érzéketlen Rob, aki most előtte állt, cseppet sem hasonlított ahhoz a férfihoz, akibe beleszeretett, és aki valójában nem is létezik.
- Rosszul vagyok - nyögte, és gyorsan menni készült.
- Várj - kapta el a karját a férfi - Ettől nem változik semmi.
- Számomra viszont nagyon is változik. De engedj el! Csakugyan mennem kell. Felkavarodott a gyomrom.
Rob eleresztette a karját. Miért is kellett kikürtölnie az igazságot? Hiszen csak nemrég határozta el, hogy a fájdalmas tényeket elhallgatja Kris előtt. Tulajdonképpen attól a pillanattól kezdve, hogy Kris odalépett hozzá az oltár elé, ő már nem ugyanaz, aki volt. Az elmúlt éjszaka életében először zavarban volt az ágyban, és mégis elvesztette az önuralmát. Kris elvette az eszét, és ezen sürgősen változtatni kell.
- Jól van. A fedélzet nem alkalmas hely a veszekedésre. Majd később megbeszélhetjük a dolgokat, és kibékülhetünk. - Rob meg volt győződve arról, hogy a felesége hamarosan megnyugszik. A női nemmel szerzett eddigi tapasztalatai alapján úgy vélte, hogy Kris az ágyban gyorsan kiheveri azt a megrázkódtatást, amelyet az apja viselt dolgai okoztak.
Kris egész testében reszketve levetkőzött, és beállt a zuhany alá. Kinyitotta a csapot, hogy teljes erővel zúduljon rá a vízsugár, és közben szabad folyást engedett a könnyeinek, amíg azok végül el nem apadtak. Aztán alaposan beszappanozta magát, hogy lesikálja a bőréről Rob illatát és az érintése nyomát, lemossa az édes emlékeket és a keserű fájdalmat. Nem tudott azonban megszabadulni attól az érzéstől, hogy a bánat egész életében kísérni fogja. Nem ismeri a férfit, akit férjének nevez! A szomorú történet megismétlődött. Ugyanúgy, mint annak idején Mike-kal, Rob is alantas indítékok mozgatták. Csakhogy ez most sokkal rosszabb, hiszen puszta ostobaságból hozzáment feleségül. Az árulása miatti fájdalom szinte elviselhetetlen volt. Ehhez járult még a harag is, amikor a szüleire gondolt. Ha Rob önteltségében elhitte is a vádakat, Kris tudta, hogy az apja sohasem viselkedett volna ilyen hitványul. Fejcsóválva elzárta a vízcsapot, és egy fürdő lepedőbe burkolódzott. Édesanyja és Clive bácsi is arra biztatta, hogy lehetőség szerint élvezze az életet. ne pazarolja az idejét megváltoztathatatlan dolgokon való búslakodásra. Miért fecsérelne egyetlen gondolatot is Rob hajmeresztő állításaira? Nem tudja, honnan szedte a férje ezt az őrültséget, de nem is érdekli. Öt perc múlva kényelmes vászonnadrágban és ujjatlan blúzba öltözve az ágyra tette a bőröndjét, és elkezdte szép rendesen berakosgatni a ruhát, amelyeket csupán néhány órával korábban csomagolt ki.
Hallotta, hogy kopognak az ajtón, de rá sem hederített. Semmi más nem érdekelte, csak, az, hogy minél hamarabb eltűnjön innen.
- Mi az ördög bújt beléd? -hangzott a háta mögött.Ahogy megfordult, Rob látta berontani a szobába egy kulccsal a kezében. - Hogy merészelsz engem kizárni? - A férfi dühösen vállon ragadta a feleségét.
Kris azonban az ijedség minden nyoma nélkül kiegyenesedett. Mintha csak egy jég tömb lett volna. Nem érzett semmit a férje iránt. A keze érintése a vállán, a teste közelsége nem váltott ki belőle semmit, legfeljebb megerősítette az elhatározását, hogy elhagyja.
- Vége a játéknak. Elmegyek.
- Csak a holttestemen keresztül!
- Az volna a legjobb.
A férfi láthatólag megmerevedett. A keze lehanyatlott az asszony válláról, az arca elsötétedett.
Kris látta az arcán a fájdalmat, és egy pillanatra elszégyellte magát a gyűlölet teli megjegyzése miatt. Sohasem kívánta senkinek a halálát. Rob azonban olyan dolgokra késztette, hogy olyanokat mondjon és érezzen. amilyeneket egyáltalán nem akart.
- Biztosíthatlak, hogy kívánságod belátható időn belül nem fog teljesülni, hacsak valami baleset nem ér. Úgy látszik, a jövőben jó lesz szemmel tartanom a szerető kis feleségemet. Mindenesetre semmiképpen sem hagylak elmenni. Sem most, sem máskor.
- Pedig nincs más választásod. Ami engem illet, a házasságunknak vége.
Rob elgondolkodva nézett az asszonyra.
- Az embernek mindig van választása - mormolta gyengéd hangon, aztán át karolta felesége derekát, és szorosan magához húzta. - Számodra nagyon egyszerű a választás. Itt maradsz mellettem, a férjed mellett. Udvariasan viselkedsz, és tökéletes háziasszonyként fogadod a vendégeinket. Amellett folytathatod a hivatásodat, amíg teherbe nem esel. Ha jól emlékszem, erre esküdtél meg tegnap.
- Az még az előtt volt, hogy megtudtam az igazságot. Most pedig eressz el! - Az asszony máskor csillogó szeme most fátyolos volt, a teste megmerevedett. Rob heves vágyat érzett, hogy megtörje a jégfalat.
- Két lehetőséged van. vagy itt maradsz, vagy hazamész és közlöd a családoddal, hogy elhagytál! - A férfi egyik kezével megsimogatta az asszony nyakát, és érezte, hogy hevesen ver a pulzusa. Mégsem olyan hideg hát, mint amilyennek mutatkozik. - Persze ez következményekkel jár. Egyúttal azt is elmagyarázhatod nekik, hogy nagyon dühös vagyok, és minden kapcsolatot megszakítok a családoddal. Ez a Stewart Holding számára sajnos azt jelenti, hogy azonnal vissza kell fizetnie azt a kölcsönt, amelyet néhány hónappal ezelőtt a vállalat terjeszkedése céljára adtam.
Kris egy pillanatig zavartan meredt a férjére. Villámokat lövellt a szeme és vörös foltok gyúltak az arcán, aztán hevesen kitépte magát a szorításból. Rob mosolygott magában. Hiszen tudta, hogy Kris ilyen körülmények között maradni fog. Hosszú csend következett. Végül az asszony csendesen megkérdezte:
- Mit jelent ez pontosan a cég számára?
Súlyos pénzügyi nehézségekbe kerül, ami lehetővé teszi, hogy átvegyem - A férfi keserűen mosolygott - Amint mondtam, a te kezedben van a választás.
- Te ezt valóban meg is tennéd?
- Ha szükséges. Mindent megteszek, hogy megtarthassalak.
Az asszony csak nehezen tudta megállni, hogy hisztérikusan fel ne nevessen . Néhány órával ezelőtt ezek a szavak hízelgően hatottak volna, most felkavarodott tőlük a gyomra. Kris lerogyott az ágyra, gondolataiban mélyedve az aranygyűrűt forgatta a kezén
-Az elmondásod szerint bármikor átveheted a céget, akár együtt vagyunk, akár nem. És nyíltan bevallottad, hogy nem szeretsz! Gond nélkül megkaphatsz minden nőt. Akkor miért ragaszkodsz ahhoz, hogy veled maradjak?
Én csak téged akarlak! Sajnálom, hogy veszekedtem veled, de különös tehetséged van hozzá, hogy mindenfajta szenvedélyemet felkeltsd.Tulajdonképpen nem akartam elmondani apádról az igazat, de felingereltél. Ezért bocsánatot kérek Felejtsük el az egészet! És megígérem, hogy amíg mellettem maradsz semmi kár nem éri a családi vállalatot.
Rob megakarta fogni Kris kezét, de a levegőbe nyúlt. Kris ugyanis villámgyorsan felugrott, és dühösen meredt a férjére. Elragadó jelenség volt, ahogy szikrázott a szeme, és csípőre tette a kezét, és feszes keble az izgalomtól minden lélegzetvételénél emelkedett és süllyedt.
- Megőrültél? Egy szavadat sem hiszem, ha egy egész halom bibliára esküszöl is meg!
A férfi szelíd hangulata egy csapásra oda lett, megint elfogta az indulat. megragadta a feleségét, és az ágyra lökte.
- Akkor bízzál egyszerűen ebben itt!
Krisnek elakadt a lélegzete, és mielőtt magához tért volna, a férje már ott feküdt rajta.
Kristen megdöbbenve nézte az asztalon lévő aktát már kétszer lapozta át, mégsem fogta fel a tartalmát. Az első képen anya és apja szerepel hozzá leírás. A második oldalon az ő képe volt és ahhoz is tartozott egy teljes feljegyzés, mint egy önéletrajz csakhogy ebbe minden benne volt feketén-fehéren. És nem csak róla hanem az egész családról képek, feljegyzések voltak az aktába. És mégsem ez volt a legszörnyűbb dolog hanem volt egy másolat nem másról mint az ő naplójáról. Nem a mostani volt de ebben is minden érzése, gondolata benne volt. Nem értette mire szolgál ez az egész míg nem az utolsó laphoz ért egy terv volt, hogyan hódítsuk meg Kristen Stewart szívét. Nem akart hinni a szemének megalázottnak érezte magát. Már csak arra figyelt fel, hogy nyílik az ajtó! Felnézett és Rob tekintettével találta szembe magát. Mérhetetlen düh kerítette hatalmába kerítette hatalmába. Nem is gondolkodott összecsapta az aktát majd ugyan azzal a lendülettel neki hajította Robnak. A férfi mérhetetlen nyugalommal elhajolt előle.
- Mi a franc ez? - Rob rendíthetetlenül belenézett szikrázó szemébe. Alig tudta elhinni, hogy felesége ezt merészelte mondani.
- Nyilván elolvastad az aktát így tudod is!
- Nem nem tudom, nem értem, nem is akarom kérlek magyarázd el.
- Az apád megcsalta az anyád a nővéremmel! És úgy döntöttem megbosszulom. Röviden ennyi.
- Apámról sok mindent el lehet mondani, lehet, hogy a családjával sosem foglalkozott annyira, lehet, hogy a cég az első számára! De sosem csalta volna meg az anyám, tudom, nem hazug! - sziszegte Rob felé.
- Te is ugyanolyan hiszékeny vagy, mint az anyád, ha nem vetted észre, hogy John Stewart egy közönséges nőcsábász volt. Az anyádat biztosan a társadalmi helyzete miatt vette el, Kris felemelte a kezét, de Rob elkapta a csuklóját,mielőtt az asszony felpofozhatta volna.
- Te kis vadmacska! - Hátracsavarta az asszony kezét, és magához húzta - Meg merészelnél ütni, mert néhány kellemetlen igazságot mondtam a szentséges családodról?
- Nekem legalább van családom! A tiéd még arra se képes, hogy el jöjjön az esküvődre! - vágta rá Kris meggondolatlanul. Rögtön megbánta ezt az övön aluli ütést, de hát Rob nemcsak szenvedélyes szerelmet, hanem szenvedélyes haragot is ki tudott belőle váltani, noha különben nagyon békés természetű volt.
A férfi tekintette hideg volt, mint a jég. Azonnal eleresztette a felesége csuklóját, és hátrahúzódott.
- És azt is tudod, hogy nekem miért nincs? Az a kéjenc apád az oka. Hidd el nem a levegőbe beszélek. Gyűlölöm és megvettem És jó okom van rá.- Kris zavarodottan csóválta a fejét. Hogyan is bonyolódtak ebbe az értelmetlen veszekedésbe? - Van egy nővérem, mint tudod, csodálatos, szelíd teremtés. Beleszeretett egy sokkal idősebb férfibe, aki teherbe ejtette és megígérte elhagyja érte a családját...de nem ez történt. Nem hagyta el a családját ezzel szembe elhagyta a nővérem és ha ez nem lenne elég neki akkor még a babáját is elvesztette. Majd az apánk is meghalt. Nem bírta elviselni ezt a sok terhet, belezavarodott és most egy elmegyógyintézetbe ápolják. Ezek után anyám is szét esett és most súlyos beteg. Erről pedig nem más tehet, mint az apád, John Stewart!
- Mikor került nővéred az intézetbe?
- Pontosan egy éve.
Csak egy éve ...Nem csoda, hogy ilyen dühös. Krisnek nyugtalanító gondolata támadt. Röviddel ez után a döntő jelentőségű esemény után kezdett Rob érdeklődni A Stewart Engineering és az ő személye iránt. Lehet ez véletlen?Jeges rémület lett rajta úrrá. Tehetetlen kétségbeeséssel nézte a férjét. Lelki szemei előtt felelevenedtek az előző éjszaka képei. Abban a tudatban adta át magát szerelmesen a férjének, hogy az is szereti. Most azonban minden megváltozott. Kris egész világa összeomlott.
Kusza gondolatok kavarogtak a fejében, ahogy megfordult, és a szárazföld felé nézett. A tükörsima tenger, a jachtkikötő, a kis hercegség gondosan ápolt házai csodálatos látványt nyújtottak. Kris azonban meg sem látta a sok szépséget. Tegnap még boldogságtól ragyogó ifjú asszony volt, aki biztos a férje szerelmében. Most pedig...
Visszagondolt az első találkozásukra meg az azt követő eseményekre és beszélgetésekre, valamint a lánykérésre. Rádöbbent, hogy Rob sohasem beszélt szerelemről. Még a múlt éjszaka a szenvedély csúcspontján sem. Megborzongott. Hirtelen egészen más fényben kezdte látni Rob hirtelen támadt érdeklődést, viharos udvarlását és a meseszép esküvőt. Lassan újra a férje felé fordult, és fürkészően nézte kemény, kifejezéstelen arcát.
- Miért vettél feleségül?
- Mert eljött az ideje, hogy megnősüljek, és utódot nemzzek. Úgy gondoltam, hogy te érzéki nő vagy, aki tökéletesen illik hozzám. És igazam volt - nyújtotta ki a férfi a kezét felesége felé.
Kris eltaszította a kezét. A tárgyilagos, hidegvérű indoklás megrázta, de ösztönösen érezte,hogy ez még nem minden.
- Lehet, hogy sok mindent könnyű velem elhitetni, de az én hiszékenységemnek is vannak határai. Mondd el inkább a teljes igazságot! - Noha majd megszakadt a szíve, hozzátette: -Egyre nyilvánvalóbb, hogy nem szerelemből vettél el.
Kris imádkozott magában, hogy a férje cáfolja meg, és esküdjön, hogy halálosan szereti, de Rob csak megvonta a vállát.
- Jól van, most már a feleségem vagy, tehát Pattinson. Az igazságérzetemnek elégtételt nyújt. Ami pedig a szerelmet illeti, abban nem hiszek.
Kris pislogott, mert könnyek homályosították el a látását. Minden reménye és álma szerte foszlott néhány pillanat alatt. Egy rövid ideig, 5 hónapig, élete nagy szerelmének tekintette Robot, és mivel azt hitte, hogy a férfi viszonozza az érzelmeit, a legboldogabb nőnek tartotta magát a világon. Még rövidebb ideje, huszonnégy órája a felesége. A nászéjszaka egész élete legnagyszerűbb élményét jelentette. Jaj, hogyan lehetett ilyen vak? Hiszen az első pillanatban sejtette, hogy ez a férfi veszélyes! Miért is nem hallgatott a megérzéseire? Behatóan szemügyre vette a férfit, és felfedezett egy erőszakos vonást az arcában. Az a hideg és érzéketlen Rob, aki most előtte állt, cseppet sem hasonlított ahhoz a férfihoz, akibe beleszeretett, és aki valójában nem is létezik.
- Rosszul vagyok - nyögte, és gyorsan menni készült.
- Várj - kapta el a karját a férfi - Ettől nem változik semmi.
- Számomra viszont nagyon is változik. De engedj el! Csakugyan mennem kell. Felkavarodott a gyomrom.
Rob eleresztette a karját. Miért is kellett kikürtölnie az igazságot? Hiszen csak nemrég határozta el, hogy a fájdalmas tényeket elhallgatja Kris előtt. Tulajdonképpen attól a pillanattól kezdve, hogy Kris odalépett hozzá az oltár elé, ő már nem ugyanaz, aki volt. Az elmúlt éjszaka életében először zavarban volt az ágyban, és mégis elvesztette az önuralmát. Kris elvette az eszét, és ezen sürgősen változtatni kell.
- Jól van. A fedélzet nem alkalmas hely a veszekedésre. Majd később megbeszélhetjük a dolgokat, és kibékülhetünk. - Rob meg volt győződve arról, hogy a felesége hamarosan megnyugszik. A női nemmel szerzett eddigi tapasztalatai alapján úgy vélte, hogy Kris az ágyban gyorsan kiheveri azt a megrázkódtatást, amelyet az apja viselt dolgai okoztak.
Kris egész testében reszketve levetkőzött, és beállt a zuhany alá. Kinyitotta a csapot, hogy teljes erővel zúduljon rá a vízsugár, és közben szabad folyást engedett a könnyeinek, amíg azok végül el nem apadtak. Aztán alaposan beszappanozta magát, hogy lesikálja a bőréről Rob illatát és az érintése nyomát, lemossa az édes emlékeket és a keserű fájdalmat. Nem tudott azonban megszabadulni attól az érzéstől, hogy a bánat egész életében kísérni fogja. Nem ismeri a férfit, akit férjének nevez! A szomorú történet megismétlődött. Ugyanúgy, mint annak idején Mike-kal, Rob is alantas indítékok mozgatták. Csakhogy ez most sokkal rosszabb, hiszen puszta ostobaságból hozzáment feleségül. Az árulása miatti fájdalom szinte elviselhetetlen volt. Ehhez járult még a harag is, amikor a szüleire gondolt. Ha Rob önteltségében elhitte is a vádakat, Kris tudta, hogy az apja sohasem viselkedett volna ilyen hitványul. Fejcsóválva elzárta a vízcsapot, és egy fürdő lepedőbe burkolódzott. Édesanyja és Clive bácsi is arra biztatta, hogy lehetőség szerint élvezze az életet. ne pazarolja az idejét megváltoztathatatlan dolgokon való búslakodásra. Miért fecsérelne egyetlen gondolatot is Rob hajmeresztő állításaira? Nem tudja, honnan szedte a férje ezt az őrültséget, de nem is érdekli. Öt perc múlva kényelmes vászonnadrágban és ujjatlan blúzba öltözve az ágyra tette a bőröndjét, és elkezdte szép rendesen berakosgatni a ruhát, amelyeket csupán néhány órával korábban csomagolt ki.
Hallotta, hogy kopognak az ajtón, de rá sem hederített. Semmi más nem érdekelte, csak, az, hogy minél hamarabb eltűnjön innen.
- Mi az ördög bújt beléd? -hangzott a háta mögött.Ahogy megfordult, Rob látta berontani a szobába egy kulccsal a kezében. - Hogy merészelsz engem kizárni? - A férfi dühösen vállon ragadta a feleségét.
Kris azonban az ijedség minden nyoma nélkül kiegyenesedett. Mintha csak egy jég tömb lett volna. Nem érzett semmit a férje iránt. A keze érintése a vállán, a teste közelsége nem váltott ki belőle semmit, legfeljebb megerősítette az elhatározását, hogy elhagyja.
- Vége a játéknak. Elmegyek.
- Csak a holttestemen keresztül!
- Az volna a legjobb.
A férfi láthatólag megmerevedett. A keze lehanyatlott az asszony válláról, az arca elsötétedett.
Kris látta az arcán a fájdalmat, és egy pillanatra elszégyellte magát a gyűlölet teli megjegyzése miatt. Sohasem kívánta senkinek a halálát. Rob azonban olyan dolgokra késztette, hogy olyanokat mondjon és érezzen. amilyeneket egyáltalán nem akart.
- Biztosíthatlak, hogy kívánságod belátható időn belül nem fog teljesülni, hacsak valami baleset nem ér. Úgy látszik, a jövőben jó lesz szemmel tartanom a szerető kis feleségemet. Mindenesetre semmiképpen sem hagylak elmenni. Sem most, sem máskor.
- Pedig nincs más választásod. Ami engem illet, a házasságunknak vége.
Rob elgondolkodva nézett az asszonyra.
- Az embernek mindig van választása - mormolta gyengéd hangon, aztán át karolta felesége derekát, és szorosan magához húzta. - Számodra nagyon egyszerű a választás. Itt maradsz mellettem, a férjed mellett. Udvariasan viselkedsz, és tökéletes háziasszonyként fogadod a vendégeinket. Amellett folytathatod a hivatásodat, amíg teherbe nem esel. Ha jól emlékszem, erre esküdtél meg tegnap.
- Az még az előtt volt, hogy megtudtam az igazságot. Most pedig eressz el! - Az asszony máskor csillogó szeme most fátyolos volt, a teste megmerevedett. Rob heves vágyat érzett, hogy megtörje a jégfalat.
- Két lehetőséged van. vagy itt maradsz, vagy hazamész és közlöd a családoddal, hogy elhagytál! - A férfi egyik kezével megsimogatta az asszony nyakát, és érezte, hogy hevesen ver a pulzusa. Mégsem olyan hideg hát, mint amilyennek mutatkozik. - Persze ez következményekkel jár. Egyúttal azt is elmagyarázhatod nekik, hogy nagyon dühös vagyok, és minden kapcsolatot megszakítok a családoddal. Ez a Stewart Holding számára sajnos azt jelenti, hogy azonnal vissza kell fizetnie azt a kölcsönt, amelyet néhány hónappal ezelőtt a vállalat terjeszkedése céljára adtam.
Kris egy pillanatig zavartan meredt a férjére. Villámokat lövellt a szeme és vörös foltok gyúltak az arcán, aztán hevesen kitépte magát a szorításból. Rob mosolygott magában. Hiszen tudta, hogy Kris ilyen körülmények között maradni fog. Hosszú csend következett. Végül az asszony csendesen megkérdezte:
- Mit jelent ez pontosan a cég számára?
Súlyos pénzügyi nehézségekbe kerül, ami lehetővé teszi, hogy átvegyem - A férfi keserűen mosolygott - Amint mondtam, a te kezedben van a választás.
- Te ezt valóban meg is tennéd?
- Ha szükséges. Mindent megteszek, hogy megtarthassalak.
Az asszony csak nehezen tudta megállni, hogy hisztérikusan fel ne nevessen . Néhány órával ezelőtt ezek a szavak hízelgően hatottak volna, most felkavarodott tőlük a gyomra. Kris lerogyott az ágyra, gondolataiban mélyedve az aranygyűrűt forgatta a kezén
-Az elmondásod szerint bármikor átveheted a céget, akár együtt vagyunk, akár nem. És nyíltan bevallottad, hogy nem szeretsz! Gond nélkül megkaphatsz minden nőt. Akkor miért ragaszkodsz ahhoz, hogy veled maradjak?
Én csak téged akarlak! Sajnálom, hogy veszekedtem veled, de különös tehetséged van hozzá, hogy mindenfajta szenvedélyemet felkeltsd.Tulajdonképpen nem akartam elmondani apádról az igazat, de felingereltél. Ezért bocsánatot kérek Felejtsük el az egészet! És megígérem, hogy amíg mellettem maradsz semmi kár nem éri a családi vállalatot.
Rob megakarta fogni Kris kezét, de a levegőbe nyúlt. Kris ugyanis villámgyorsan felugrott, és dühösen meredt a férjére. Elragadó jelenség volt, ahogy szikrázott a szeme, és csípőre tette a kezét, és feszes keble az izgalomtól minden lélegzetvételénél emelkedett és süllyedt.
- Megőrültél? Egy szavadat sem hiszem, ha egy egész halom bibliára esküszöl is meg!
A férfi szelíd hangulata egy csapásra oda lett, megint elfogta az indulat. megragadta a feleségét, és az ágyra lökte.
- Akkor bízzál egyszerűen ebben itt!
Krisnek elakadt a lélegzete, és mielőtt magához tért volna, a férje már ott feküdt rajta.
2011. március 12., szombat
12. fejezet
Sziasztok! Hamarabb jön a friss mert vasárnap is akarok hozni egyet! Jó olvasást! puszi
Rob rövidnadrágban és fehér pólóban, kávéscsészét tartva a kezében állt az ágy mellett, és figyelte, ahogy Kris nagyot ásít, aztán kinyitja a szemét.
Az asszony álmosan nézett fel a férjére, aztán igézően elmosolyodott.
-Már fenn vagy? Hány óra van? - kérdezte, miután hangosan megkordult a gyomra. Rob letette a kávét az éjjeliszekrényre, és megcsókolta a homlokát.
- Egy óra van!
- Hiszen akkor még az éjszaka közepén járunk. Feküdj vissza!
- Délután egy óra van!
- Akkor valóban fel kell kelnem. - Kris nyújtózott, és halkan felnyögött. mivel olyan izmai fájtak, amelynek eddig a létezéséről sem tudott. Rob bűntudatosan képet vágott. Aztán a tekintette végigfutott a felesége formás alakján. Csodálatosnak találta. Az asszony csinos arcát kócos haj övezte, az ajka rózsás és kemény volt a csókoktól, a takaró alig fedte be telt keblét.
Rob a világ legszebb asszonyaival szeretkezett már, de egyikük sem érhetett Kris nyomába. Ilyen nővel, mint ő, még sohasem találkozott. Még a legjózanabb férfinak is az eszét venné! Jaj, ahogy a nevén szólongatta, és szerelmet valott neki, miközben újra és újra átélték a gyönyör csúcspontját! Robot különösen meglepte, hogy felesége milyen gyorsan megtanulta, mivel lehet őt a legjobban izgalomba hozni.
Amint, első pillantásra sejtette, Kris természettől fogva roppant érzéki nőnek bizonyult, akit a legkisebb érintés is lázba hozott. Előző vőlegény vagy eunuch lehetett, vagy szent.
Rob hihetetlennek találta, hogy ő Rob első szeretője. Eddig nem lelte semmi kedvét a szüzességben, és nem is volt még dolga érintetlen nővel. Tulajdonképpen előnyben részesítette a tapasztalt szeretőket. Most nem győzte csodálni azt a rendkívüli élményt, amelyben része volt. Be kellett vallania, hogy elégtétellel töltötte el, és hízelgett a férfiúi büszkeségének, hogy ez a csodálatos nő neki ajándékozta az ártatlanságát. Kris most már hozzá tartozik. Egyedül őhozzá. Noha Rob nem hitt a szerelemben, roppant izgatónak találta, hogy ilyen asszony a felesége. Ha csak ránézett, jóleső borzongás futott végig a testén. Összeszorította az ajkát, és küzdött a kísértés ellen, hogy visszabújjon az ágyba.
- Jó lenne felkelni - felelte végül. Hiszen a forró szerelmes éjszaka után mindkettejüknek szükségük van egy kis pihenésre. - Gyere a szalonba, ha felöltöztél! Rövidesen tálalják az ebédet. Utána megmutatom neked a vitorlást, és bemutatom neked a kapitányt meg a legénységet - Ezzel sarkon fordult és kiment a kajütből.
Ahogy végignézték a vitorlást, Kris nagy érdeklődést tanúsított a gépészeti kérdések iránt, és bebizonyosodott, hogy rendelkezik a hajó működésére vonatkozó alapvető ismeretekkel. Az egész legénységet elkápráztatta a természetességével és bájával. Rob értékelte a felesége lelkesedését, de fél óra múlva már legszívesebben újra ágyba bújt volna.
- Nos, hogy tetszik a hajóm? - kérdezte, ahogy végül megálltak a korlátnál. Átölelte a felesége derekát, és magához húzta.
- Láttam már tengerjáró utasszállító hajót, amely kisebb volt,mint ez a vitorlás. Nem csoda, hogy kinn a tengeren horgonyoz. Egész Monte-Carlóban nem akadna olyan kikötőhely, amely elég nagy lenne számára. Tudtam, hogy gazadag vagy, de azt nem sejtettem, hogy ennyire. Helikopter-leszállóhely, úszómedence, motorcsónak...egyenesen hihetetlen. Szeretem a vitorlásodat, és szeretlek téged.
- Akkor minden jól van - morogta a férfi
- Csak szeretném végre tudni, hogy hova hajózunk. Megkérdeztem a kapitányt de úgy látszott,nem tudja. Utazás az ismeretlenbe? Ez a terved? - Az asszony mosolygott, és csábítóan hozzásimult a férjéhez.
Robnak hirtelen melege lett. Az asszony csillogó szeme elárulta, arra számít, hogy valami elhagyott, távoli helyen édes kettesben fogják tölteni a mézesheteket. Rob viszont azt szándékozott tenni, amit minden évben tenni szokott, és amit már régen előkészített. Hirtelen nagyon önzőnek érezte magát.
Eltolta magától az asszony nagyon is csábító testét, és némileg bosszúsan ráncolta össze a homlokát. Nem volt hozzászokva, hogy tekintettel legyen a nők érzéseire. A szertői mindig készségesen alkalmazkodtak a szeszélyeihez. Végül is gazdag ember és nagyvonalú szerető volt, ameddig a kapcsolat tartott. Azt pedig mindig már kezdetben világossá tette, hogy nincsenek házassági szándékai. Az érzelmek világa mindig távol állt tőle, és ezen nem is akart változtatni csak azért, mert megnősült.
Annak az embernek a lányával, akinek a lelkén szárad a családja boldogtalansága...
Rob vonakodva idézte az emlékezetébe ezt a tényt, amelyről már csak nem megfeledkezett puszta érzelgősségből. Pedig valójában csak az a helyzet, hogy összeillenek az ágyban.
Kihúzta magát, és higgadtan elmagyarázta:
- Nem utazunk az ismeretlenbe. Minden év májusában idejövök, hogy megnézzem a Monacoi Grand Prix-t. Vasárnap lesz a futam. Mivel támogatok egy versenyistállót, a bennfentesek számára fenntartott helyről szoktam végignézni, utána pedig részt veszek egy fogadáson.
- Ó, értem - A fény kialudt az asszony szemében, ami elárulta, hogy egyáltalán nem érti. - Nem tudtam, hogy Forma-1 rajongó vagy, bár sejthettem volna. Igazi férfiaknak való rendezvény. Számomra mindenesetre vadonatúj élmény, de vasárnapig legalább teljesen az enyém leszel - tette hozzá az asszony szédítően mosolyogva.
Robot meglepte, hogy felesége ennyire megértő. Ettől váratlanul bűntudat tört rá.Egy pillanatig eljátszott a gondolattal, hogy utasítást ad a kapitánynak, azonnal szedje fel a horgonyt. De hát akármilyen hihetetlenül vonzó Kristen , ő senki kedvéért sem változtatja meg a terveit.
- Nem egészen - felelte szárazon. - Már évek óta hagyomány , hogy a hasonló gondolkodású barátaimat meghívom a vitorlásra ezen a hétvégén, és általában hétfőig maradnak.
Kris egy hosszú percig némán bámult újdonsült férjére. A férfi a felszínen teljesen gondtalannak látszott. Kris azonban némi bizonytalanságot fedezett fel a szemében, amelynek láttán elfojtott egy mosolyt. Hát persze, hozzá van szokva, hogy mindig azt tegye, ami jólesik. Eddig nem kellett tekintettel lennie senkire. Ha a pletykáknak hinni lehet, tülekedtek körülötte a nők, hogy minden vágyát teljesítsék. A házasságról nyilvánvalóan sokat kell még tanulnia.
- Jól értettem? Vendégeket hívtál a nászutunkra, akikkel meg akarsz nézni egy autóversenyt?
-Igen.
- Eredeti mézeshetek,de én tisztelem a hagyományokat. Miért is ne? Örülök, hogy megismerhetem néhány barátodat. Eddig csak üzlettársaiddal találkoztam, meg természetesen Tommal. Kitűnő esküvői tanú volt. Egyébként hol van most?
- Motorcsónakkal kiment a partra - Rob kerülte felesége tekintetét.- A vendégekért.
- Ne néz már olyan komolyan! Nincs semmi baj. Megyek átöltözöm a fogadásukra.
Kris lement a hajó aljba és elindult a szobájuk felé amikor az egyik ajtó mellett készült elmenni hirtelen rá ébredt, hogy azt sem tudja mi van mögötte. Mindig is kíváncsi volt így bement. Egy nagyon szépen berendezett iroda helységben találta magát. A szobát a nagy tölgyfa íróasztal uralta. Ahogy rá nézett úgy döntött ír egy levelet az anyjának, biztos van még ideje, míg Tom megérkezik a vendégekkel. Leült az asztalhoz és keresgélni kezdet egy papír után. Az összes fiókot felkutatta már de sehol sem talált papírt, éppen feladni készült a keresést amikor egy rejtett fiókot talált, kinyitotta. Egy csomag írólap volt ott meg egy akta, ami megragadta a figyelmét. Az akta tetején nem más szerepelt, mint Stewart akta! Kristen kivette azt is a fiókból nem értette mi lehet az de már előre valami furcsa félelem szállta meg. Remegő kézzel nyitotta ki....
Rob rövidnadrágban és fehér pólóban, kávéscsészét tartva a kezében állt az ágy mellett, és figyelte, ahogy Kris nagyot ásít, aztán kinyitja a szemét.
Az asszony álmosan nézett fel a férjére, aztán igézően elmosolyodott.
-Már fenn vagy? Hány óra van? - kérdezte, miután hangosan megkordult a gyomra. Rob letette a kávét az éjjeliszekrényre, és megcsókolta a homlokát.
- Egy óra van!
- Hiszen akkor még az éjszaka közepén járunk. Feküdj vissza!
- Délután egy óra van!
- Akkor valóban fel kell kelnem. - Kris nyújtózott, és halkan felnyögött. mivel olyan izmai fájtak, amelynek eddig a létezéséről sem tudott. Rob bűntudatosan képet vágott. Aztán a tekintette végigfutott a felesége formás alakján. Csodálatosnak találta. Az asszony csinos arcát kócos haj övezte, az ajka rózsás és kemény volt a csókoktól, a takaró alig fedte be telt keblét.
Rob a világ legszebb asszonyaival szeretkezett már, de egyikük sem érhetett Kris nyomába. Ilyen nővel, mint ő, még sohasem találkozott. Még a legjózanabb férfinak is az eszét venné! Jaj, ahogy a nevén szólongatta, és szerelmet valott neki, miközben újra és újra átélték a gyönyör csúcspontját! Robot különösen meglepte, hogy felesége milyen gyorsan megtanulta, mivel lehet őt a legjobban izgalomba hozni.
Amint, első pillantásra sejtette, Kris természettől fogva roppant érzéki nőnek bizonyult, akit a legkisebb érintés is lázba hozott. Előző vőlegény vagy eunuch lehetett, vagy szent.
Rob hihetetlennek találta, hogy ő Rob első szeretője. Eddig nem lelte semmi kedvét a szüzességben, és nem is volt még dolga érintetlen nővel. Tulajdonképpen előnyben részesítette a tapasztalt szeretőket. Most nem győzte csodálni azt a rendkívüli élményt, amelyben része volt. Be kellett vallania, hogy elégtétellel töltötte el, és hízelgett a férfiúi büszkeségének, hogy ez a csodálatos nő neki ajándékozta az ártatlanságát. Kris most már hozzá tartozik. Egyedül őhozzá. Noha Rob nem hitt a szerelemben, roppant izgatónak találta, hogy ilyen asszony a felesége. Ha csak ránézett, jóleső borzongás futott végig a testén. Összeszorította az ajkát, és küzdött a kísértés ellen, hogy visszabújjon az ágyba.
- Jó lenne felkelni - felelte végül. Hiszen a forró szerelmes éjszaka után mindkettejüknek szükségük van egy kis pihenésre. - Gyere a szalonba, ha felöltöztél! Rövidesen tálalják az ebédet. Utána megmutatom neked a vitorlást, és bemutatom neked a kapitányt meg a legénységet - Ezzel sarkon fordult és kiment a kajütből.
Ahogy végignézték a vitorlást, Kris nagy érdeklődést tanúsított a gépészeti kérdések iránt, és bebizonyosodott, hogy rendelkezik a hajó működésére vonatkozó alapvető ismeretekkel. Az egész legénységet elkápráztatta a természetességével és bájával. Rob értékelte a felesége lelkesedését, de fél óra múlva már legszívesebben újra ágyba bújt volna.
- Nos, hogy tetszik a hajóm? - kérdezte, ahogy végül megálltak a korlátnál. Átölelte a felesége derekát, és magához húzta.
- Láttam már tengerjáró utasszállító hajót, amely kisebb volt,mint ez a vitorlás. Nem csoda, hogy kinn a tengeren horgonyoz. Egész Monte-Carlóban nem akadna olyan kikötőhely, amely elég nagy lenne számára. Tudtam, hogy gazadag vagy, de azt nem sejtettem, hogy ennyire. Helikopter-leszállóhely, úszómedence, motorcsónak...egyenesen hihetetlen. Szeretem a vitorlásodat, és szeretlek téged.
- Akkor minden jól van - morogta a férfi
- Csak szeretném végre tudni, hogy hova hajózunk. Megkérdeztem a kapitányt de úgy látszott,nem tudja. Utazás az ismeretlenbe? Ez a terved? - Az asszony mosolygott, és csábítóan hozzásimult a férjéhez.
Robnak hirtelen melege lett. Az asszony csillogó szeme elárulta, arra számít, hogy valami elhagyott, távoli helyen édes kettesben fogják tölteni a mézesheteket. Rob viszont azt szándékozott tenni, amit minden évben tenni szokott, és amit már régen előkészített. Hirtelen nagyon önzőnek érezte magát.
Eltolta magától az asszony nagyon is csábító testét, és némileg bosszúsan ráncolta össze a homlokát. Nem volt hozzászokva, hogy tekintettel legyen a nők érzéseire. A szertői mindig készségesen alkalmazkodtak a szeszélyeihez. Végül is gazdag ember és nagyvonalú szerető volt, ameddig a kapcsolat tartott. Azt pedig mindig már kezdetben világossá tette, hogy nincsenek házassági szándékai. Az érzelmek világa mindig távol állt tőle, és ezen nem is akart változtatni csak azért, mert megnősült.
Annak az embernek a lányával, akinek a lelkén szárad a családja boldogtalansága...
Rob vonakodva idézte az emlékezetébe ezt a tényt, amelyről már csak nem megfeledkezett puszta érzelgősségből. Pedig valójában csak az a helyzet, hogy összeillenek az ágyban.
Kihúzta magát, és higgadtan elmagyarázta:
- Nem utazunk az ismeretlenbe. Minden év májusában idejövök, hogy megnézzem a Monacoi Grand Prix-t. Vasárnap lesz a futam. Mivel támogatok egy versenyistállót, a bennfentesek számára fenntartott helyről szoktam végignézni, utána pedig részt veszek egy fogadáson.
- Ó, értem - A fény kialudt az asszony szemében, ami elárulta, hogy egyáltalán nem érti. - Nem tudtam, hogy Forma-1 rajongó vagy, bár sejthettem volna. Igazi férfiaknak való rendezvény. Számomra mindenesetre vadonatúj élmény, de vasárnapig legalább teljesen az enyém leszel - tette hozzá az asszony szédítően mosolyogva.
Robot meglepte, hogy felesége ennyire megértő. Ettől váratlanul bűntudat tört rá.Egy pillanatig eljátszott a gondolattal, hogy utasítást ad a kapitánynak, azonnal szedje fel a horgonyt. De hát akármilyen hihetetlenül vonzó Kristen , ő senki kedvéért sem változtatja meg a terveit.
- Nem egészen - felelte szárazon. - Már évek óta hagyomány , hogy a hasonló gondolkodású barátaimat meghívom a vitorlásra ezen a hétvégén, és általában hétfőig maradnak.
Kris egy hosszú percig némán bámult újdonsült férjére. A férfi a felszínen teljesen gondtalannak látszott. Kris azonban némi bizonytalanságot fedezett fel a szemében, amelynek láttán elfojtott egy mosolyt. Hát persze, hozzá van szokva, hogy mindig azt tegye, ami jólesik. Eddig nem kellett tekintettel lennie senkire. Ha a pletykáknak hinni lehet, tülekedtek körülötte a nők, hogy minden vágyát teljesítsék. A házasságról nyilvánvalóan sokat kell még tanulnia.
- Jól értettem? Vendégeket hívtál a nászutunkra, akikkel meg akarsz nézni egy autóversenyt?
-Igen.
- Eredeti mézeshetek,de én tisztelem a hagyományokat. Miért is ne? Örülök, hogy megismerhetem néhány barátodat. Eddig csak üzlettársaiddal találkoztam, meg természetesen Tommal. Kitűnő esküvői tanú volt. Egyébként hol van most?
- Motorcsónakkal kiment a partra - Rob kerülte felesége tekintetét.- A vendégekért.
- Ne néz már olyan komolyan! Nincs semmi baj. Megyek átöltözöm a fogadásukra.
Kris lement a hajó aljba és elindult a szobájuk felé amikor az egyik ajtó mellett készült elmenni hirtelen rá ébredt, hogy azt sem tudja mi van mögötte. Mindig is kíváncsi volt így bement. Egy nagyon szépen berendezett iroda helységben találta magát. A szobát a nagy tölgyfa íróasztal uralta. Ahogy rá nézett úgy döntött ír egy levelet az anyjának, biztos van még ideje, míg Tom megérkezik a vendégekkel. Leült az asztalhoz és keresgélni kezdet egy papír után. Az összes fiókot felkutatta már de sehol sem talált papírt, éppen feladni készült a keresést amikor egy rejtett fiókot talált, kinyitotta. Egy csomag írólap volt ott meg egy akta, ami megragadta a figyelmét. Az akta tetején nem más szerepelt, mint Stewart akta! Kristen kivette azt is a fiókból nem értette mi lehet az de már előre valami furcsa félelem szállta meg. Remegő kézzel nyitotta ki....
2011. március 9., szerda
Főnix 3
Nem bírtam nem őt bámulni ami egy idő után úgy látom neki is feltűnt mert az egyik szemöldökét kérdőn felhúzta. A legnagyobb baj, hogy már én sem értek semmit...Kathy kérlek segíts!
A vacsora hátra lévő részében próbáltam kerülni Kristennel a szemkontaktust. Nem tudom mi is történik velem igazából de valami egészen furcsa érzés kerít hatalmába ha nézem őt és pont emiatt a megmagyarázhatatlan érzés miatt egy-egy gyors pillantást mindig meg kockáztattam felé. Amikor azt hittem Kristen megcsókol az egész testem tűzben lobogott, azt éreztem, hogy ez a tűz megsemmisít. Akartam őt! Kathy volt az utolsó akit ennyire megkívánt volna és ekkor vissza utaztam a múltba. Érdekes módon Kathy cseppet sem kedvelte a normális szexet és azt szerette, ha bébinek szólítom. Neki mindegy volt hol és mikor... jó volt a kocsiban a kádban, a fűben és akár az előszobában. És egyszer még a garázsban is megtörtént a kocsin éreztem ahogy mosolyra húzódik a szám és abban a pillanatban már vissza is tértem a múltba.3 éve volt mégis a képek olyan tiszták voltak mintha tegnap történt volna.
Kathy mindig tudta, hogy kell felizgatnia. És imádta a szerep játékokat általában a felállás én parancsoltam ő meg megjátszotta a szende szüzet. Imádtam és melyik férfi ne imádta volna ezt. Így hát megtettem amit szeretett volna.
- Feküdj keresztbe a motorháztetőn! - parancsoltam rá rekedten ekkor Kathy szeme tágra nyílt azok a csodás szemek mindig elbűvöltek, mint mindig most is meglepődtem színészi képességén.
- De...
- A pokolba ne vitatkozz! -mordultam rá és szenvedélyesen megcsókoltam. Ellenkezni kezdett ami felszította bennem még jobban a tűzet. Nem bírtam magammal lenyomtam a még mindig meleg motorháztetőre, és elkezdtem felgöngyölni a ruháját.
- Ó, bébi! - nyögtem amikor megláttam a piros alsóneműjét. Egy rántással letéptem róla a tangát és a fűzővel sem törődtem sokkal tovább. Tudtam mi izgatja fel így csók közben a kezemmel ingerelni kezdtem.Minden ilyen szeretkezés közben már ha ezt annak lehet nevezni inkább legyen előjáték! Na igen... előjáték közben tudtam mit akar, hogy minél hamarabb egyesüljünk. Nem is húztam tovább egy mozdulattal belehatoltam. Egyenletes mozgásom közben hol az egyik hol a másik mellét kényeztettem miközben Kathy ide-oda forgatta a fejét, arca eltorzult az egyre fokozódó feszültségtől. Egy gonosz ötlet fogalmazódott meg bennem és ezzel egy időben hátrébb léptem. Kathy szemhéja azonnal felpattant.
- Nem hagyhatod most abba! - a feneke alá nyúlva felnyaláboltam a motorháztetőről.
- Ó, dehogynem!
- Gazember! - szidott meg amit egy sátáni mosollyal jutalmaztam.
- Ejnye-bejnye! Elfelejtetted, hogy szende szűz vagy?
- Jelen pillanatban nem érzem magam annak - dünnyögte.
- Na mit akarsz, felelj! Ne félj, bébi! Boldogan teljesítem a kívánságodat bármi legyen is az. - majd felkaptam és a hálószobáig meg sem álltam vele.
Vissza tértem a jelenbe. Nem tudom miért de most úgy érzem, hogy mégsem elégített ki vele a szex vagyis persze, hogy kielégített csak nem lelkileg. Most már valami egészen másra vágynék. Ágyban párnák közt csupa odaadással, szerelemmel. Kathynek ez mind unalmas volt és nekem is az volt akkoriban de most már nem lenne elég. Tudom, érzem belül. Lányom hangja rántott ki gondolataim árjából.
- Kjis, hojnap apávaj megyünk az ájatkertbeés nagyon szejetném ha vejem jönnéj meg apuvaj! Jétsziiii annyija szejetném - kérlelte Becky Krist. Volt lányomnak egy nézése egy elesett kiscica sem tud ilyen szemeket mereszteni így nem csalódtam amikor Kris a végén rá bólintott. Mire lányom üdvrivalgásba kezdett. Lehet, hogy túlzom de sosem láttam még ilyen boldognak most úgy érzem.
- Mikor is indulnánk? - kérdezte Kris felém fordulva
- Reggel 8-kor már ott szeretnék lenni ahhoz pedig negyed 8kor kell elindulnunk! Nem szeretjük a tömeget - mosolyogtam rá.
- Hát akkor én már megyek is mert még a szállodába érek meg lefekszem jó 2 óra. Akkor majd reggel 7-re itt leszek - darálta le egy szuszra.
- Miért nem alszol itt nálunk? - vonta fel a szemöldökét.
- Jajj Clare, nem akarok zavarni meg nincsenek itt a ruháim se. - mosolygott Kris félénken.
- Kicsim ne aggódj - vigyorgott anya hamiskásan ami miatt rosszat sejtettem - Tudod milyenek a lányaim, biztos emlékszel rájuk! Mindig hagynak itt vagy két váltás ruhát Vicky mérete szerintem azonos a tieddel! Szépen itt maradsz nálunk és punktum! Anyád se engedné, hogy valamelyik gyerekem szállodában aludjon amikor annyi felesleges szobánk van! Arról ne is beszéljünk, hogy így időt spórolsz! - láttam Kristenen, hogy csöppet sincs ínyére, hogy itt maradt nálunk de anyámnak senki nem mer ellent mondani! - Ugye nem mondasz nemet a meghívásunkra?!
- Próbálná meg - kacagott fel apa de amikor észrevette anya rosszalló pillantását egyből elhalogatott és bocsánatot kérve fáradságra hivatkozva felment a szobájukba miután mindenkitől elköszönt.
- Na picim, megyünk pacsizni utána meg alvás -nyújtottam felé a kezem.
- Nem! - mondta mire ledermedtem soha nem mondott ellent az is alátámasztotta ezt, hogy anya mosogatásközben kiejtette kezéből a tányért. - Nem! - ismételte meg - Azt akajom, hogy Kris füjdesen meg és ő mondjon nekem esti mesét, apu ajudhat vejem? - nem tudtam neki mit mondani ha azt mondom igen és Kris meg nem szeretné ezeket megtenni. Úgy döntöttem Kristenre bízom a döntést.
- Ha Kris szeretné felőlem! - rántottam meg a vállam majd Krisre sandítottam.
- Nagyon szívesen, ha nem baj- pillantott rám
- Persze, hogy nem bólintottam - majd végignéztem, ahogy Kris felkapja az ölébe és Becky navigálásával felindulnak az emeletre fürdeni. Én lent maradtam anyuval nem szóltunk egymáshoz ez annyira megnyugtató volt. Anya mindig tudta mikor kell hallgatnia és azt is tudta mikor esik jól számomra egy kis beszélgetés. De most a lelkemnek a csönd kellett. Fentről hangos kacagások szűrődtek le anyuval össze mosolyogtunk.Több mint fél óráig hallgattam a lányok kacagását. Amikor elhallgattak anya hozzám fordult.
- 15 perc múlva menj fel és vigyél Krisnek egy törölközött, gondolom ő is le akar majd zuhanyozni mutasd meg neki Vicky szobáját és azt is hol találja a cuccait. Most megyek apádhoz, jó éjt! - majd egy puszit adott és távozott. Még megittam egy kis meleg tejet és gondolkoztam mikor is menjek fel Becky-ékhez. Nem akartam hamar zavarni mert láttam, hogy Becky nagyon örült Krisnek. Lassan lépdeltem felfele a lépcsőn és még lassabban Becky szobája felé tudtam jól húzni akartam az időt. Féltem, hogy mi vár rám az ajtón túl mégis a képzeletem mellett eltörpült amit ott találtam. Kristen Becky ágya elején ült, lányom pedig párnája helyett a combján aludt derekát ölelve de még ilyen távolságból is jól láttam, hogy nem csak szimplán ölelte hanem szorította. Az én szívem is össze szorult hibádzott valahol ez az egész és tudtam jól hol! Ha van igazság a földön Becky nem egy csonka családban nő fel. Nem csak én lennék neki egy ex színész! hanem lenne neki anyukája aki most Kristen helyén ülni. De nincs igazság ezt már megtapasztaltam jó régen. Sok mindent akartam az élettől és nem hibáztathatom mindenért a sorsot. Színész akartam lenni és az is lettem nem is akárki Robert Pattinson híres lettem. Majd találkoztam egy gyönyörű nővel, beleszerettem és elvettem! Mindenem meg volt....boldog voltam. És akkor...közölte, hogy terhes álmokat szőttünk együtt! Nem jött össze...sajnos nem! Színészettel többet nem foglalkozom mert a lányom mellett a helyem, de ha majd egyszer nagyobb lesz és találok valakit aki vigyázz ránk vissza térek, mert bármi is volt az ár imádtam színész lenni és Beckyt is imádom. Amikor újra felnéztem már két gyönyörű szempár vizslatott elmosolyodtam mire ő is és intett felém menjek beljebb.
- Segítsek? -suttogtam
- Nem tudom -rázta a fejét - Nincs szívem itt hagyni csak így- mutatott Beckyre.
- Meglásd fel se fog rá kelni ha arrébb tesszük! - mondtam neki halkan majd óvatosan megfogtam Becky kicsi kezeit és leszedtem Kris derekáról. Bármilyen óvatos is voltam a bőrünk néhol össze ért és a várt bizsergés nem maradt el. Én betakargattam Beckyt ő addig felkelt az ágyról. Mielőtt elindult volna adott egy puszit a homlokár ahogy én szoktam esténként és kisurrant az ajtón. Lenézetem még lányomra majd követtem őt, az ajtó előtt várt rám.
- A jobb oldali szoba lesz a tiéd, a szekrénybe találsz majd ruhákat. Külön fürdőszobád lesz és a kis komódos szekrénybe találsz törülközött.
- Köszönöm - adott egy puszit a szám szélére. Nagyon nehezen gyűrtem le az irányú vágyaimat, hogy a falnak nyomjam és addig csókoljam amíg nem könyörög, hogy tegyem magamévá. Megráztam a fejem, hogy eltüntessem ezeket a gondolatokat.
- Nincs mit! Holnap 7-kor reggeli és negyedkor indulunk ahogy megbeszéltük!
- Mikor akarod kelteni Becky-t? - kérdezte és nem értettem mit akar ezzel. Elég döbbent arcot vághattam mert magyarázkodásba kezdett. - Szeretném én felkelteni, szerintem örülne neki! - a mondat végét elég halkan mondta és félig lesütött szempillái alól nézet fel rám.
- Ööö, persze nyugodtan fél kor! Jó éjt Kristen. - gyorsan megfordultam és beviharoztam a szobámba nehogy a végén tényleg le támadjam. Nem tudom, hogy mi lesz a holnapi kirándulásunk alkalmával, de már előre féltem tőle. Ha a közelembe van ez a nő teljesen elvesztem a fejem. Még a gondolataimat sem tudom irányítani. Biztos vagyok benne, hogy sok gondom lesz még ezzel a nővel!
A vacsora hátra lévő részében próbáltam kerülni Kristennel a szemkontaktust. Nem tudom mi is történik velem igazából de valami egészen furcsa érzés kerít hatalmába ha nézem őt és pont emiatt a megmagyarázhatatlan érzés miatt egy-egy gyors pillantást mindig meg kockáztattam felé. Amikor azt hittem Kristen megcsókol az egész testem tűzben lobogott, azt éreztem, hogy ez a tűz megsemmisít. Akartam őt! Kathy volt az utolsó akit ennyire megkívánt volna és ekkor vissza utaztam a múltba. Érdekes módon Kathy cseppet sem kedvelte a normális szexet és azt szerette, ha bébinek szólítom. Neki mindegy volt hol és mikor... jó volt a kocsiban a kádban, a fűben és akár az előszobában. És egyszer még a garázsban is megtörtént a kocsin éreztem ahogy mosolyra húzódik a szám és abban a pillanatban már vissza is tértem a múltba.3 éve volt mégis a képek olyan tiszták voltak mintha tegnap történt volna.
Kathy mindig tudta, hogy kell felizgatnia. És imádta a szerep játékokat általában a felállás én parancsoltam ő meg megjátszotta a szende szüzet. Imádtam és melyik férfi ne imádta volna ezt. Így hát megtettem amit szeretett volna.
- Feküdj keresztbe a motorháztetőn! - parancsoltam rá rekedten ekkor Kathy szeme tágra nyílt azok a csodás szemek mindig elbűvöltek, mint mindig most is meglepődtem színészi képességén.
- De...
- A pokolba ne vitatkozz! -mordultam rá és szenvedélyesen megcsókoltam. Ellenkezni kezdett ami felszította bennem még jobban a tűzet. Nem bírtam magammal lenyomtam a még mindig meleg motorháztetőre, és elkezdtem felgöngyölni a ruháját.
- Ó, bébi! - nyögtem amikor megláttam a piros alsóneműjét. Egy rántással letéptem róla a tangát és a fűzővel sem törődtem sokkal tovább. Tudtam mi izgatja fel így csók közben a kezemmel ingerelni kezdtem.Minden ilyen szeretkezés közben már ha ezt annak lehet nevezni inkább legyen előjáték! Na igen... előjáték közben tudtam mit akar, hogy minél hamarabb egyesüljünk. Nem is húztam tovább egy mozdulattal belehatoltam. Egyenletes mozgásom közben hol az egyik hol a másik mellét kényeztettem miközben Kathy ide-oda forgatta a fejét, arca eltorzult az egyre fokozódó feszültségtől. Egy gonosz ötlet fogalmazódott meg bennem és ezzel egy időben hátrébb léptem. Kathy szemhéja azonnal felpattant.
- Nem hagyhatod most abba! - a feneke alá nyúlva felnyaláboltam a motorháztetőről.
- Ó, dehogynem!
- Gazember! - szidott meg amit egy sátáni mosollyal jutalmaztam.
- Ejnye-bejnye! Elfelejtetted, hogy szende szűz vagy?
- Jelen pillanatban nem érzem magam annak - dünnyögte.
- Na mit akarsz, felelj! Ne félj, bébi! Boldogan teljesítem a kívánságodat bármi legyen is az. - majd felkaptam és a hálószobáig meg sem álltam vele.
Vissza tértem a jelenbe. Nem tudom miért de most úgy érzem, hogy mégsem elégített ki vele a szex vagyis persze, hogy kielégített csak nem lelkileg. Most már valami egészen másra vágynék. Ágyban párnák közt csupa odaadással, szerelemmel. Kathynek ez mind unalmas volt és nekem is az volt akkoriban de most már nem lenne elég. Tudom, érzem belül. Lányom hangja rántott ki gondolataim árjából.
- Kjis, hojnap apávaj megyünk az ájatkertbeés nagyon szejetném ha vejem jönnéj meg apuvaj! Jétsziiii annyija szejetném - kérlelte Becky Krist. Volt lányomnak egy nézése egy elesett kiscica sem tud ilyen szemeket mereszteni így nem csalódtam amikor Kris a végén rá bólintott. Mire lányom üdvrivalgásba kezdett. Lehet, hogy túlzom de sosem láttam még ilyen boldognak most úgy érzem.
- Mikor is indulnánk? - kérdezte Kris felém fordulva
- Reggel 8-kor már ott szeretnék lenni ahhoz pedig negyed 8kor kell elindulnunk! Nem szeretjük a tömeget - mosolyogtam rá.
- Hát akkor én már megyek is mert még a szállodába érek meg lefekszem jó 2 óra. Akkor majd reggel 7-re itt leszek - darálta le egy szuszra.
- Miért nem alszol itt nálunk? - vonta fel a szemöldökét.
- Jajj Clare, nem akarok zavarni meg nincsenek itt a ruháim se. - mosolygott Kris félénken.
- Kicsim ne aggódj - vigyorgott anya hamiskásan ami miatt rosszat sejtettem - Tudod milyenek a lányaim, biztos emlékszel rájuk! Mindig hagynak itt vagy két váltás ruhát Vicky mérete szerintem azonos a tieddel! Szépen itt maradsz nálunk és punktum! Anyád se engedné, hogy valamelyik gyerekem szállodában aludjon amikor annyi felesleges szobánk van! Arról ne is beszéljünk, hogy így időt spórolsz! - láttam Kristenen, hogy csöppet sincs ínyére, hogy itt maradt nálunk de anyámnak senki nem mer ellent mondani! - Ugye nem mondasz nemet a meghívásunkra?!
- Próbálná meg - kacagott fel apa de amikor észrevette anya rosszalló pillantását egyből elhalogatott és bocsánatot kérve fáradságra hivatkozva felment a szobájukba miután mindenkitől elköszönt.
- Na picim, megyünk pacsizni utána meg alvás -nyújtottam felé a kezem.
- Nem! - mondta mire ledermedtem soha nem mondott ellent az is alátámasztotta ezt, hogy anya mosogatásközben kiejtette kezéből a tányért. - Nem! - ismételte meg - Azt akajom, hogy Kris füjdesen meg és ő mondjon nekem esti mesét, apu ajudhat vejem? - nem tudtam neki mit mondani ha azt mondom igen és Kris meg nem szeretné ezeket megtenni. Úgy döntöttem Kristenre bízom a döntést.
- Ha Kris szeretné felőlem! - rántottam meg a vállam majd Krisre sandítottam.
- Nagyon szívesen, ha nem baj- pillantott rám
- Persze, hogy nem bólintottam - majd végignéztem, ahogy Kris felkapja az ölébe és Becky navigálásával felindulnak az emeletre fürdeni. Én lent maradtam anyuval nem szóltunk egymáshoz ez annyira megnyugtató volt. Anya mindig tudta mikor kell hallgatnia és azt is tudta mikor esik jól számomra egy kis beszélgetés. De most a lelkemnek a csönd kellett. Fentről hangos kacagások szűrődtek le anyuval össze mosolyogtunk.Több mint fél óráig hallgattam a lányok kacagását. Amikor elhallgattak anya hozzám fordult.
- 15 perc múlva menj fel és vigyél Krisnek egy törölközött, gondolom ő is le akar majd zuhanyozni mutasd meg neki Vicky szobáját és azt is hol találja a cuccait. Most megyek apádhoz, jó éjt! - majd egy puszit adott és távozott. Még megittam egy kis meleg tejet és gondolkoztam mikor is menjek fel Becky-ékhez. Nem akartam hamar zavarni mert láttam, hogy Becky nagyon örült Krisnek. Lassan lépdeltem felfele a lépcsőn és még lassabban Becky szobája felé tudtam jól húzni akartam az időt. Féltem, hogy mi vár rám az ajtón túl mégis a képzeletem mellett eltörpült amit ott találtam. Kristen Becky ágya elején ült, lányom pedig párnája helyett a combján aludt derekát ölelve de még ilyen távolságból is jól láttam, hogy nem csak szimplán ölelte hanem szorította. Az én szívem is össze szorult hibádzott valahol ez az egész és tudtam jól hol! Ha van igazság a földön Becky nem egy csonka családban nő fel. Nem csak én lennék neki egy ex színész! hanem lenne neki anyukája aki most Kristen helyén ülni. De nincs igazság ezt már megtapasztaltam jó régen. Sok mindent akartam az élettől és nem hibáztathatom mindenért a sorsot. Színész akartam lenni és az is lettem nem is akárki Robert Pattinson híres lettem. Majd találkoztam egy gyönyörű nővel, beleszerettem és elvettem! Mindenem meg volt....boldog voltam. És akkor...közölte, hogy terhes álmokat szőttünk együtt! Nem jött össze...sajnos nem! Színészettel többet nem foglalkozom mert a lányom mellett a helyem, de ha majd egyszer nagyobb lesz és találok valakit aki vigyázz ránk vissza térek, mert bármi is volt az ár imádtam színész lenni és Beckyt is imádom. Amikor újra felnéztem már két gyönyörű szempár vizslatott elmosolyodtam mire ő is és intett felém menjek beljebb.
- Segítsek? -suttogtam
- Nem tudom -rázta a fejét - Nincs szívem itt hagyni csak így- mutatott Beckyre.
- Meglásd fel se fog rá kelni ha arrébb tesszük! - mondtam neki halkan majd óvatosan megfogtam Becky kicsi kezeit és leszedtem Kris derekáról. Bármilyen óvatos is voltam a bőrünk néhol össze ért és a várt bizsergés nem maradt el. Én betakargattam Beckyt ő addig felkelt az ágyról. Mielőtt elindult volna adott egy puszit a homlokár ahogy én szoktam esténként és kisurrant az ajtón. Lenézetem még lányomra majd követtem őt, az ajtó előtt várt rám.
- A jobb oldali szoba lesz a tiéd, a szekrénybe találsz majd ruhákat. Külön fürdőszobád lesz és a kis komódos szekrénybe találsz törülközött.
- Köszönöm - adott egy puszit a szám szélére. Nagyon nehezen gyűrtem le az irányú vágyaimat, hogy a falnak nyomjam és addig csókoljam amíg nem könyörög, hogy tegyem magamévá. Megráztam a fejem, hogy eltüntessem ezeket a gondolatokat.
- Nincs mit! Holnap 7-kor reggeli és negyedkor indulunk ahogy megbeszéltük!
- Mikor akarod kelteni Becky-t? - kérdezte és nem értettem mit akar ezzel. Elég döbbent arcot vághattam mert magyarázkodásba kezdett. - Szeretném én felkelteni, szerintem örülne neki! - a mondat végét elég halkan mondta és félig lesütött szempillái alól nézet fel rám.
- Ööö, persze nyugodtan fél kor! Jó éjt Kristen. - gyorsan megfordultam és beviharoztam a szobámba nehogy a végén tényleg le támadjam. Nem tudom, hogy mi lesz a holnapi kirándulásunk alkalmával, de már előre féltem tőle. Ha a közelembe van ez a nő teljesen elvesztem a fejem. Még a gondolataimat sem tudom irányítani. Biztos vagyok benne, hogy sok gondom lesz még ezzel a nővel!
2011. március 7., hétfő
Játszunk!!!
Szóval ha ennyire szeretnétek kaptok meglepit a Főnix-ből. De egy baj van most csak egy fél fejezetre van ötletem és itt jön a játék része. Holnap estig azaz kedd 18 00ig szeretném ha küldenétek pár öltetett hozzá ki h folytatná? És aki érez rá affinitást akár egy kisebb párbeszédet is! Persze ez nem jár ajándék nélkül szerdán megkapjátok a Főnixet és az első három ember aki ilyet küld nekem péntek este megkapja az ördög ölelése új fejijét a többiek sajnos csak vasárnap! Persze ez nem azt jelenti, hogy csak 3 öltetett várok mert ha esetleg kapok többet jövőhetén kaptok két vagy akár 3 fejit a az ördög öleléséből a három nem tuti de a 2 biztos! puszi nektek és remélem tetszik majd az ötletem!
címem: rebecca.toth@freemail.hu
címem: rebecca.toth@freemail.hu
2011. március 4., péntek
11. fejezet
Rob ajkai körül elégedett mosoly játszott. Diadalmasan nézte Kristent, aki a mellette lévő ülésen aludt. Mától kezdve egyedül őhozzá tartozik. Most már a felesége.
Egy héttel a lánykérés után, egy május végi, napsütéses szerdai napon a nyilvánosság kizárásával megesküdtek. Clive Deveral az ünnepi alkalomra készségesen megnyitotta egykor igen előkelő, de már kissé lepusztult vidéki kastélyát. A Körülbelül ötven vendég a rokonságból és a család barátaiból került ki. Valamennyien egybehangzóan az év legcsodálatosabb ünnepségének nyilvánították a fogadást, a menyasszonyt álomszépnek,a vőlegényt tökéletesnek találták.
Rob már az esküvő előtt megrendelte felesége új nevére az útlevelet Tom még éppen időben hozta el, a házassági anyakönyvi kivonattal együtt, mielőtt Monte-Carlóba repültek.
Rob elérte a célját, melyet első találkozásukkor kitűzött. Feleségül vette John Stewart lányát. Ezen a napon a legmegnyugtatóbb módon megbosszulta a családját ért igazságtalanságot. Kristen Stewart most már Pattinson. Rob szemügyre vette a mellette alvó alakot. Kifejezetten csinos. Ha nem lettek volna a múlt fájdalmas eseményei, akkor talán nem veszi el, de az biztos, hogy a szeretője lesz és talán egyszer szerelmes lesz bele, de így ez lehetetlen. Nem szabad beleszeretnie. Rob elgondolkozott végül is örül, hogy feleségül vette. Kristen okos, jól nevelt, sikeres a pályáján és nem utolsó sorban szép. Azonkívül nem kell attól félnie, hogy beleavatkozik az életvitelébe. Különösen, ha megtudja a házasság valódi indítékát.
Ám a beteljesített bosszú valahogy mégsem töltötte el Robot a várt elégtétellel. Az a keserűség amely testvére intézetbe zárásától emésztette, éppen csak egy kicsit enyhült.
Ebben a pillanatban döntőt, hogy eredeti szándékával ellentétben egyelőre nem leplezi le, miért vette el valójában Kristent. Elég, ha ő maga tudja, hogy betartotta esküjét. Valószínűleg attól enyhült meg, hogy Kristen csakugyan elragadó volt. Újdonsült felesége állandó szerelmi vallomásai inkább csak mulattatták., ő maga nem hitt a szerelembe. Úgy vélte régen, hogyha létezik is egyáltalán, akkor pusztító erő. És hiába érzet Kristen iránt furcsa bizsergést tudta jól, hogy nem szerelmes nem lehet az, csupán testi vágy.
Az esküvő simán lezajlott, és most Rob magángépén Dél-Franciaországba utaztak, hogy felszálljanak a Monaco partján horgonyzó vitorlásra. A férfi összehuzott szemmel figyelte a feleségét, aki alvás közben egészen lelazult. Tekintete elidőzött az asszony hosszú szempilláján, lendületes vonalú telt, érzéki ajkán, végül keblének hajlatán, amely kirajzolódott kék selyemkosztüm alatt.
lelki szemei előtt látta, ahogy Kristen a csodálatos, fehér menyasszonyi ruhában odalép hozzá az oltár elé. Ez a kép örökre bevésődött az emlékezetébe. Az, hogy csodaszép volt, nem kifejezés. Boldogságtól sugárzó arca és fénylő szép szeme láttán Robnak elállt a lélegzete. A puszta emléktől is hevesebben vert a szíve. Legszívesebben csókkal ébresztette volna fel, de ha már ilyen sokáig várt , akkor lehet még egy kis türelemmel, amíg elérik a vitorlást, ahol zavartalan, szenvedélyes éjszaka vár rájuk.
A helikopter a vitorlás fedélzetén szállt le. Rob a karjában vitte le a feleségét egészen a szalonig, csak ott tette le a földre.
- Isten hozott a fedélzeten! - mondta, majd lehajolt, és megcsókolta. Kris a férje nyaka köré fonta a karját, és szorosan belekapaszkodott.
- Csal lassan! - nyögte a férfi.- Remélem, az ágyig még kibírom.
Az asszony nevetve elhúzódott, és körülnézett.
- Micsoda óriási hajó! Voltam már olyan kutatóhajon, amely feleekkora sem volt.
- Azért ennyire nem kell minden szavamat komolyan venni! Gyere vissza hozzám!
Kris odaadóan a férjéhez simult, és behunyta szemét. Rob újra az ajkára szorította az ajkát, miközben a karjába kapta. Kris alig vette észre, hogy beléptek a kajütbe. Minden idegszálával Robot figyelte, aki már lerántotta róla a kosztümkabátot, és a keblét simogatta.
- Jaj, mióta várok már erre! -sóhajtott a férfi, miközben a hajszálvékony csipkekölteményt is eltávolította az útból. - Csodaszép! - kiáltott fel elragadtatva.
Kris érezte, hogy földre hullik a szoknyája, és Rob lefekteti az ágyra.
- El se tudod képzelni, mennyire kívánlak -mondta a férfi szenvedélyesen, és pillanatok alatt megszabadul a ruházatától. Az asszony szégyenlősen összefonta karját a mellén.
- Hadd nézzelek! - kérte a férfi, aztán megfogta felesége csuklóját, és elhúzta a kebléről. Az asszony egész testében remegett.
- Nem kell ilyen félénknek mutatkoznod -mormolta a férfi - Szebb vagy, mint ahogy álmodtam - mondta, és csodálattal nézett rajta végig tetőtől talpig.
Kris teljesen fel volt villanyozva, a szeme úgy fénylett,mint a zafír. Attól félt, hogy nagyon zavarban lesz, amikor először kell a férje előtt meztelenül mutatkoznia. Ehelyett heves izgalom vett rajta erőt.
- Órák hosszat elnéznélek. És hamarosan minden tekintetben a feleségem leszel - mondta a férfi, és odafeküdt Kris mellé.
Ami ezután következett, olyan tökéletesen új volt Krisnek, hogy egészen valószerűtlennek tűnt. Úgy képzelte, hogy a szerelmi aktus a szív, a test és lélek varázslatos egyesülése, csupa gyengédség és tisztelet. Ehelyett vad és szenvedélyes érzések lettek úrrá rajta.
- Érints meg! - biztatta a férje.
Kris némi vonakodás után engedelmeskedett, aztán egy szenvedélyes csók teljesen elbódította. Férje példáját követve ő is buzgón simogatni kezdte a párja széles vállát, izmost hátát. Amikor pedig Rob csókokkal halmozta el a keblét, ő a férfi selymes hajába mélyesztette az ujjait, és közelebb húzta magához a fejét.
A férfi végigcsókolta a felesége egész testét, abban pedig egyre magasabbra csapott a láng. Kris még egyszer magához húzta Rob fejét, hogy ajkuk egymásra tapadjon, aztán elérkezett a döntő pillanat. Kris pici fájdalmat érzett, és összerándult. A férfi arcára döbbent ült ki, és egy pillanatra teljesen megdermedt. Aztán óvatosan elkezdett visszahúzódni.
- Kérlek, maradj! - unszolta az asszony- Akarlak. Szeretlek.
A férfi egész teste megfeszült. Mély lélegzetet vett, aztán óvatosan apránként folytatta, amit elkezdett. Kris körül megszűnt a világ. nem létezett más,mint a hihetetlen, ismeretlen érzések. Miután elérték az érzékek viharának csúcspontját, Rob felsóhajtott, és a felesége a vállára hajtotta a fejét.
Kris gyengéden átkarolta. Átszellemült mosoly játszott az ajka körül. Rob most már a legigazibb értelmében a férje.
Lassanként lecsendesültek a gyönyör hullámai. Ahogy a szívverése és lélegzete megnyugodott, Kris ábrándosan elmosolyodott. Nem győzött csodálkozni, hogy képes a szinte önkívületig fokozódó szenvedélyre.Gyengéden elsimította egy fürtöt a férje homlokából.
- Sohasem hittem volna, hogy a szerelem ilyen...ilyen lehet. Mindent szeretek rajtad. - Kris az ujjai hegyével simogatta Rob arcát.
Rob félkönyökére támaszkodott.
- Miért nem mondtad, hogy még szűz vagy?
- Fontos ez? Most már valóban férj és feleség vagyunk.
Kris arcáról lehervadt a mosoly, ahogy Rob szemébe nézett. Abban már nem a vágy tüze égett, hanem döbbent tekintettel fürkészte az arcát.
- Ez hogyan lehetséges?Hiszen egyszer már menyasszony voltál!
Kris elakarta magyarázni, hogy eddig sohasem vonzotta a szeretkezés, sőt egyenesen képtelennek tartotta magát a szenvedélyre sőt Mike után már a szerelemre is. Hirtelen azonban belhasított egy gondolat.
- Honnan tudod?
- Bizonyára említette valaki, de ez nem fontos. Meg kellett volna mondanod, hogy számodra ez az első alkalom.
- Miért? Akkor talán nem is szeretkeztél volna velem? - incselkedett Kris, és egyik ujját ingerlően végig húzta a férje mellkasán.
- De igen csak óvatosabb lettem volna, ha tudom.
- Majd legközelebb óvatosabb leszel. - Kris szeme huncutul csillogott. Magához húzta a férje fejét, hogy megcsókolja.
- Az az érzésem, ahhoz képest, hogy kezdő vagy, gyorsan tanulsz.
- Remélem is. Mikor kezdődik a következő oktatás?
Rob mosolygott.
- Úgy látszik, felébresztettem benned az alvótigrist. Tudnod kell azonban, hogy a férfiaknak hosszabb időre van szükségük, hogy újra erőre kapjanak.
Viszont az is köztudott, hogy a bátorítás lényegesen lerövidíti a várakozási időt.
- Komolyan? - Kris ajka és ujjai azonnal buzgón hozzáláttak a bátorításhoz. Így aztán a várakozási idő egykettőre véget ért.
Az idő minden jelentőségét elvesztette számukra, ahogy szenvedélyesen, de gyengéden elmerültek a szerelmi játékban.
Egy héttel a lánykérés után, egy május végi, napsütéses szerdai napon a nyilvánosság kizárásával megesküdtek. Clive Deveral az ünnepi alkalomra készségesen megnyitotta egykor igen előkelő, de már kissé lepusztult vidéki kastélyát. A Körülbelül ötven vendég a rokonságból és a család barátaiból került ki. Valamennyien egybehangzóan az év legcsodálatosabb ünnepségének nyilvánították a fogadást, a menyasszonyt álomszépnek,a vőlegényt tökéletesnek találták.
Rob már az esküvő előtt megrendelte felesége új nevére az útlevelet Tom még éppen időben hozta el, a házassági anyakönyvi kivonattal együtt, mielőtt Monte-Carlóba repültek.
Rob elérte a célját, melyet első találkozásukkor kitűzött. Feleségül vette John Stewart lányát. Ezen a napon a legmegnyugtatóbb módon megbosszulta a családját ért igazságtalanságot. Kristen Stewart most már Pattinson. Rob szemügyre vette a mellette alvó alakot. Kifejezetten csinos. Ha nem lettek volna a múlt fájdalmas eseményei, akkor talán nem veszi el, de az biztos, hogy a szeretője lesz és talán egyszer szerelmes lesz bele, de így ez lehetetlen. Nem szabad beleszeretnie. Rob elgondolkozott végül is örül, hogy feleségül vette. Kristen okos, jól nevelt, sikeres a pályáján és nem utolsó sorban szép. Azonkívül nem kell attól félnie, hogy beleavatkozik az életvitelébe. Különösen, ha megtudja a házasság valódi indítékát.
Ám a beteljesített bosszú valahogy mégsem töltötte el Robot a várt elégtétellel. Az a keserűség amely testvére intézetbe zárásától emésztette, éppen csak egy kicsit enyhült.
Ebben a pillanatban döntőt, hogy eredeti szándékával ellentétben egyelőre nem leplezi le, miért vette el valójában Kristent. Elég, ha ő maga tudja, hogy betartotta esküjét. Valószínűleg attól enyhült meg, hogy Kristen csakugyan elragadó volt. Újdonsült felesége állandó szerelmi vallomásai inkább csak mulattatták., ő maga nem hitt a szerelembe. Úgy vélte régen, hogyha létezik is egyáltalán, akkor pusztító erő. És hiába érzet Kristen iránt furcsa bizsergést tudta jól, hogy nem szerelmes nem lehet az, csupán testi vágy.
Az esküvő simán lezajlott, és most Rob magángépén Dél-Franciaországba utaztak, hogy felszálljanak a Monaco partján horgonyzó vitorlásra. A férfi összehuzott szemmel figyelte a feleségét, aki alvás közben egészen lelazult. Tekintete elidőzött az asszony hosszú szempilláján, lendületes vonalú telt, érzéki ajkán, végül keblének hajlatán, amely kirajzolódott kék selyemkosztüm alatt.
lelki szemei előtt látta, ahogy Kristen a csodálatos, fehér menyasszonyi ruhában odalép hozzá az oltár elé. Ez a kép örökre bevésődött az emlékezetébe. Az, hogy csodaszép volt, nem kifejezés. Boldogságtól sugárzó arca és fénylő szép szeme láttán Robnak elállt a lélegzete. A puszta emléktől is hevesebben vert a szíve. Legszívesebben csókkal ébresztette volna fel, de ha már ilyen sokáig várt , akkor lehet még egy kis türelemmel, amíg elérik a vitorlást, ahol zavartalan, szenvedélyes éjszaka vár rájuk.
A helikopter a vitorlás fedélzetén szállt le. Rob a karjában vitte le a feleségét egészen a szalonig, csak ott tette le a földre.
- Isten hozott a fedélzeten! - mondta, majd lehajolt, és megcsókolta. Kris a férje nyaka köré fonta a karját, és szorosan belekapaszkodott.
- Csal lassan! - nyögte a férfi.- Remélem, az ágyig még kibírom.
Az asszony nevetve elhúzódott, és körülnézett.
- Micsoda óriási hajó! Voltam már olyan kutatóhajon, amely feleekkora sem volt.
- Azért ennyire nem kell minden szavamat komolyan venni! Gyere vissza hozzám!
Kris odaadóan a férjéhez simult, és behunyta szemét. Rob újra az ajkára szorította az ajkát, miközben a karjába kapta. Kris alig vette észre, hogy beléptek a kajütbe. Minden idegszálával Robot figyelte, aki már lerántotta róla a kosztümkabátot, és a keblét simogatta.
- Jaj, mióta várok már erre! -sóhajtott a férfi, miközben a hajszálvékony csipkekölteményt is eltávolította az útból. - Csodaszép! - kiáltott fel elragadtatva.
Kris érezte, hogy földre hullik a szoknyája, és Rob lefekteti az ágyra.
- El se tudod képzelni, mennyire kívánlak -mondta a férfi szenvedélyesen, és pillanatok alatt megszabadul a ruházatától. Az asszony szégyenlősen összefonta karját a mellén.
- Hadd nézzelek! - kérte a férfi, aztán megfogta felesége csuklóját, és elhúzta a kebléről. Az asszony egész testében remegett.
- Nem kell ilyen félénknek mutatkoznod -mormolta a férfi - Szebb vagy, mint ahogy álmodtam - mondta, és csodálattal nézett rajta végig tetőtől talpig.
Kris teljesen fel volt villanyozva, a szeme úgy fénylett,mint a zafír. Attól félt, hogy nagyon zavarban lesz, amikor először kell a férje előtt meztelenül mutatkoznia. Ehelyett heves izgalom vett rajta erőt.
- Órák hosszat elnéznélek. És hamarosan minden tekintetben a feleségem leszel - mondta a férfi, és odafeküdt Kris mellé.
Ami ezután következett, olyan tökéletesen új volt Krisnek, hogy egészen valószerűtlennek tűnt. Úgy képzelte, hogy a szerelmi aktus a szív, a test és lélek varázslatos egyesülése, csupa gyengédség és tisztelet. Ehelyett vad és szenvedélyes érzések lettek úrrá rajta.
- Érints meg! - biztatta a férje.
Kris némi vonakodás után engedelmeskedett, aztán egy szenvedélyes csók teljesen elbódította. Férje példáját követve ő is buzgón simogatni kezdte a párja széles vállát, izmost hátát. Amikor pedig Rob csókokkal halmozta el a keblét, ő a férfi selymes hajába mélyesztette az ujjait, és közelebb húzta magához a fejét.
A férfi végigcsókolta a felesége egész testét, abban pedig egyre magasabbra csapott a láng. Kris még egyszer magához húzta Rob fejét, hogy ajkuk egymásra tapadjon, aztán elérkezett a döntő pillanat. Kris pici fájdalmat érzett, és összerándult. A férfi arcára döbbent ült ki, és egy pillanatra teljesen megdermedt. Aztán óvatosan elkezdett visszahúzódni.
- Kérlek, maradj! - unszolta az asszony- Akarlak. Szeretlek.
A férfi egész teste megfeszült. Mély lélegzetet vett, aztán óvatosan apránként folytatta, amit elkezdett. Kris körül megszűnt a világ. nem létezett más,mint a hihetetlen, ismeretlen érzések. Miután elérték az érzékek viharának csúcspontját, Rob felsóhajtott, és a felesége a vállára hajtotta a fejét.
Kris gyengéden átkarolta. Átszellemült mosoly játszott az ajka körül. Rob most már a legigazibb értelmében a férje.
Lassanként lecsendesültek a gyönyör hullámai. Ahogy a szívverése és lélegzete megnyugodott, Kris ábrándosan elmosolyodott. Nem győzött csodálkozni, hogy képes a szinte önkívületig fokozódó szenvedélyre.Gyengéden elsimította egy fürtöt a férje homlokából.
- Sohasem hittem volna, hogy a szerelem ilyen...ilyen lehet. Mindent szeretek rajtad. - Kris az ujjai hegyével simogatta Rob arcát.
Rob félkönyökére támaszkodott.
- Miért nem mondtad, hogy még szűz vagy?
- Fontos ez? Most már valóban férj és feleség vagyunk.
Kris arcáról lehervadt a mosoly, ahogy Rob szemébe nézett. Abban már nem a vágy tüze égett, hanem döbbent tekintettel fürkészte az arcát.
- Ez hogyan lehetséges?Hiszen egyszer már menyasszony voltál!
Kris elakarta magyarázni, hogy eddig sohasem vonzotta a szeretkezés, sőt egyenesen képtelennek tartotta magát a szenvedélyre sőt Mike után már a szerelemre is. Hirtelen azonban belhasított egy gondolat.
- Honnan tudod?
- Bizonyára említette valaki, de ez nem fontos. Meg kellett volna mondanod, hogy számodra ez az első alkalom.
- Miért? Akkor talán nem is szeretkeztél volna velem? - incselkedett Kris, és egyik ujját ingerlően végig húzta a férje mellkasán.
- De igen csak óvatosabb lettem volna, ha tudom.
- Majd legközelebb óvatosabb leszel. - Kris szeme huncutul csillogott. Magához húzta a férje fejét, hogy megcsókolja.
- Az az érzésem, ahhoz képest, hogy kezdő vagy, gyorsan tanulsz.
- Remélem is. Mikor kezdődik a következő oktatás?
Rob mosolygott.
- Úgy látszik, felébresztettem benned az alvótigrist. Tudnod kell azonban, hogy a férfiaknak hosszabb időre van szükségük, hogy újra erőre kapjanak.
Viszont az is köztudott, hogy a bátorítás lényegesen lerövidíti a várakozási időt.
- Komolyan? - Kris ajka és ujjai azonnal buzgón hozzáláttak a bátorításhoz. Így aztán a várakozási idő egykettőre véget ért.
Az idő minden jelentőségét elvesztette számukra, ahogy szenvedélyesen, de gyengéden elmerültek a szerelmi játékban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)