11. fejezet

Rob ajkai körül elégedett mosoly játszott. Diadalmasan nézte Kristent, aki a mellette lévő ülésen aludt. Mától kezdve egyedül őhozzá tartozik. Most már a felesége.
Egy héttel a lánykérés után, egy május végi, napsütéses szerdai napon a nyilvánosság kizárásával megesküdtek. Clive Deveral az ünnepi alkalomra készségesen megnyitotta egykor igen előkelő, de már kissé lepusztult vidéki kastélyát. A Körülbelül ötven vendég a rokonságból és a család barátaiból került ki. Valamennyien egybehangzóan az év legcsodálatosabb ünnepségének nyilvánították a fogadást, a menyasszonyt álomszépnek,a vőlegényt tökéletesnek találták.
Rob már az esküvő előtt megrendelte felesége új nevére az útlevelet Tom még éppen időben hozta el, a házassági anyakönyvi kivonattal együtt, mielőtt Monte-Carlóba repültek.
Rob elérte a célját, melyet első találkozásukkor kitűzött. Feleségül vette John Stewart lányát. Ezen a napon a legmegnyugtatóbb módon megbosszulta a családját ért igazságtalanságot. Kristen Stewart most már Pattinson. Rob szemügyre vette a mellette alvó alakot. Kifejezetten csinos. Ha nem lettek volna a múlt fájdalmas eseményei, akkor talán nem veszi el, de az biztos, hogy a szeretője lesz és talán egyszer szerelmes lesz bele, de így ez lehetetlen. Nem szabad beleszeretnie. Rob elgondolkozott végül is örül, hogy feleségül vette. Kristen okos, jól nevelt, sikeres a pályáján és nem utolsó sorban szép. Azonkívül nem kell attól félnie, hogy beleavatkozik az életvitelébe. Különösen, ha megtudja a házasság valódi indítékát.
Ám a beteljesített bosszú valahogy mégsem töltötte el Robot a várt elégtétellel. Az a keserűség amely testvére intézetbe zárásától emésztette, éppen csak egy kicsit enyhült.
Ebben a pillanatban döntőt, hogy eredeti szándékával ellentétben egyelőre nem leplezi le, miért vette el valójában Kristent. Elég, ha ő maga tudja, hogy betartotta esküjét. Valószínűleg attól enyhült meg, hogy Kristen csakugyan elragadó volt. Újdonsült felesége állandó szerelmi vallomásai inkább csak mulattatták., ő maga nem hitt a szerelembe. Úgy vélte régen, hogyha létezik is egyáltalán, akkor pusztító erő. És hiába érzet Kristen iránt furcsa bizsergést tudta jól, hogy nem szerelmes nem lehet az, csupán testi vágy.
Az esküvő simán lezajlott, és most Rob magángépén Dél-Franciaországba utaztak, hogy felszálljanak a Monaco partján horgonyzó vitorlásra. A férfi összehuzott szemmel figyelte a feleségét, aki alvás közben egészen lelazult. Tekintete elidőzött az asszony hosszú szempilláján, lendületes vonalú telt, érzéki ajkán, végül keblének hajlatán, amely kirajzolódott kék selyemkosztüm alatt.
lelki szemei előtt látta, ahogy Kristen a csodálatos, fehér menyasszonyi ruhában odalép hozzá az oltár elé. Ez a kép örökre bevésődött az emlékezetébe. Az, hogy csodaszép volt, nem kifejezés. Boldogságtól sugárzó arca és fénylő szép szeme láttán Robnak elállt a lélegzete. A puszta emléktől is hevesebben vert a szíve. Legszívesebben csókkal ébresztette volna fel, de ha már ilyen sokáig várt , akkor lehet még egy kis türelemmel, amíg elérik a vitorlást, ahol zavartalan, szenvedélyes éjszaka vár rájuk.

A helikopter a vitorlás fedélzetén szállt le. Rob a karjában vitte le a feleségét egészen a szalonig, csak ott tette le a földre.
- Isten hozott a fedélzeten! - mondta, majd lehajolt, és megcsókolta. Kris a férje nyaka köré fonta a karját, és szorosan belekapaszkodott.
- Csal lassan! - nyögte a férfi.- Remélem, az ágyig még kibírom.
Az asszony nevetve elhúzódott, és körülnézett.
- Micsoda óriási hajó! Voltam már olyan kutatóhajon, amely feleekkora sem volt.
- Azért ennyire nem kell minden szavamat komolyan venni! Gyere vissza hozzám!
Kris odaadóan a férjéhez simult, és behunyta szemét. Rob újra az ajkára szorította az ajkát, miközben a karjába kapta. Kris alig vette észre, hogy beléptek a kajütbe. Minden idegszálával Robot figyelte, aki már lerántotta róla a kosztümkabátot, és a keblét simogatta.
- Jaj, mióta várok már erre! -sóhajtott a férfi, miközben a hajszálvékony csipkekölteményt is eltávolította az útból. - Csodaszép! - kiáltott fel elragadtatva.
Kris érezte, hogy földre hullik a szoknyája, és Rob lefekteti az ágyra.
- El se tudod képzelni, mennyire kívánlak -mondta a férfi szenvedélyesen, és pillanatok alatt megszabadul a ruházatától. Az asszony szégyenlősen összefonta karját a mellén.
- Hadd nézzelek! - kérte a férfi, aztán megfogta felesége csuklóját, és elhúzta a kebléről. Az asszony egész testében remegett.
- Nem kell ilyen félénknek mutatkoznod -mormolta a férfi - Szebb vagy, mint ahogy álmodtam - mondta, és csodálattal nézett rajta végig tetőtől talpig.
Kris teljesen fel volt villanyozva, a szeme úgy fénylett,mint a zafír. Attól félt, hogy nagyon zavarban lesz, amikor először kell a férje előtt meztelenül mutatkoznia.  Ehelyett heves izgalom vett rajta erőt.
- Órák hosszat elnéznélek. És hamarosan minden tekintetben a feleségem leszel - mondta a férfi, és odafeküdt Kris mellé.
Ami ezután következett, olyan tökéletesen új volt Krisnek, hogy egészen valószerűtlennek tűnt. Úgy képzelte, hogy a szerelmi aktus a szív, a test és lélek varázslatos egyesülése, csupa gyengédség és tisztelet. Ehelyett vad és szenvedélyes érzések lettek úrrá rajta.
- Érints meg! - biztatta a férje.
Kris némi vonakodás után engedelmeskedett, aztán egy szenvedélyes csók teljesen elbódította. Férje példáját követve ő is buzgón simogatni kezdte a párja széles vállát, izmost hátát. Amikor pedig Rob csókokkal halmozta el a keblét, ő a férfi selymes hajába mélyesztette az ujjait, és közelebb húzta magához a fejét.
A férfi végigcsókolta a felesége egész testét, abban pedig egyre magasabbra csapott a láng. Kris még egyszer magához húzta Rob fejét, hogy ajkuk egymásra tapadjon, aztán elérkezett a döntő pillanat. Kris pici fájdalmat érzett, és összerándult. A férfi arcára döbbent ült ki, és egy pillanatra teljesen megdermedt. Aztán óvatosan elkezdett visszahúzódni.
- Kérlek, maradj! - unszolta az asszony- Akarlak. Szeretlek.
A férfi egész teste megfeszült. Mély lélegzetet vett, aztán óvatosan apránként folytatta, amit elkezdett. Kris körül megszűnt a világ. nem létezett más,mint a hihetetlen, ismeretlen érzések. Miután elérték az érzékek viharának csúcspontját, Rob felsóhajtott, és a felesége a vállára hajtotta a fejét.
Kris gyengéden átkarolta. Átszellemült mosoly játszott az ajka körül. Rob most már a legigazibb értelmében a férje.
Lassanként lecsendesültek a gyönyör hullámai. Ahogy a szívverése és lélegzete megnyugodott, Kris ábrándosan elmosolyodott. Nem győzött csodálkozni, hogy képes a szinte önkívületig fokozódó szenvedélyre.Gyengéden elsimította egy fürtöt a férje homlokából.
- Sohasem hittem volna, hogy a szerelem ilyen...ilyen lehet. Mindent szeretek rajtad. - Kris az ujjai hegyével simogatta Rob arcát.
Rob félkönyökére támaszkodott.
- Miért nem mondtad, hogy még szűz vagy?
- Fontos ez? Most már valóban férj és feleség vagyunk.
Kris arcáról lehervadt a mosoly, ahogy Rob szemébe nézett. Abban már nem a vágy tüze égett, hanem döbbent  tekintettel fürkészte az arcát.
- Ez hogyan lehetséges?Hiszen egyszer már menyasszony voltál!
Kris elakarta magyarázni, hogy eddig sohasem vonzotta a szeretkezés, sőt egyenesen képtelennek tartotta magát a szenvedélyre sőt Mike után már a szerelemre is. Hirtelen azonban belhasított egy gondolat.
- Honnan tudod?
- Bizonyára említette valaki, de ez nem fontos. Meg kellett volna mondanod, hogy számodra ez az első alkalom.
- Miért? Akkor talán nem is szeretkeztél volna velem? - incselkedett Kris, és egyik ujját ingerlően végig húzta a férje mellkasán.
- De igen csak óvatosabb lettem volna, ha tudom.
- Majd legközelebb óvatosabb leszel. - Kris szeme huncutul csillogott. Magához húzta a férje fejét, hogy megcsókolja.
- Az az érzésem, ahhoz képest, hogy kezdő vagy, gyorsan tanulsz.
- Remélem is. Mikor kezdődik a következő oktatás?
Rob mosolygott.
- Úgy látszik, felébresztettem benned az alvótigrist. Tudnod kell azonban, hogy a férfiaknak hosszabb időre van szükségük, hogy újra erőre kapjanak.
Viszont az is köztudott, hogy a bátorítás lényegesen lerövidíti a várakozási időt.
- Komolyan? - Kris ajka és ujjai azonnal buzgón hozzáláttak a bátorításhoz. Így aztán a várakozási idő egykettőre véget ért.
Az idő minden jelentőségét elvesztette számukra, ahogy szenvedélyesen, de gyengéden elmerültek a szerelmi játékban.

Főnix 2...

Igazából akartam még hozzá írni de sajnos már nincs hozzá erőm ne haragudjatok pont ezért nem is ellenőriztem le. Felpakoltam mert láttam, hogy szeretnétek. Lehet, hogy majd a héten még teszek hozzá és ki is javítom addig is jó olvasást hozzá.

 
- Kris? -hebegtem.
- Szia Rob! Rég találkoztunk - mosolygott rám titokzatosan....

Nem akartam elhinni, hogy valóban az a személy áll a küszöbön akit látok. Tudtam, hogy mondanom kellett volna valamit neki vagy legalább beinvitálni esetleg meg kérdezni, hogy mégis mit keress itt! Úgy döntöttem az utóbbi mellett maradok.
- Mégis mit keresel itt? - hebegtem össze vissza.
- Vacsorázni jöttem! - olyan természetesen ejtette ezt ki mintha én egy vadbarom lennék amiért nem értem az össze függést. És tényleg nem! Mégis mit keres itt az a nő akit délután a játszótéren ismertem meg. esetleg örült vagy mi a fene?! Gondolat menetemből anyám hangja rázott fel.
- Ohhh, kicsi Kris azt hittem már sose érsz ide - sipítozta anyám és ha lehet még jobban meg lepődtem - És miért álltok itt az ajtóban? Fiam már a puszta jómodort sem ismered? - dorgált meg anyu miközben félre tolt és szó szerint be ráncigálta a lányt az ajtón. Most már azt gondoltam, hogy én örültem meg. Lassan mentem be a szobába és amikor beértem nem bírtam mosolygás nélkül megállni a látottakat. A lányom Kris nyakában csüngött és ahogy meg tudtam ítélni elég szorosan ölelte. Amikor felnéztem tőlük anyám mosolygós ugyan akkor értetlen arcával találtam szembe magam.
- Ti ismeritek egymást? - kérdezte és Kris és köztem járata a tekintetét. Meg akartam előzni de az én kis Becky-m megelőzőt.
- Tudod nagyi Krissel a játszótéren futottunk össze.
- Értem én milyen furcsa is a világ - ingatta a fejét és rám kacsintott, nem értettem épp meg akartam kérdezni mikor újra megszólalt - Mindjárt meg beszéljük, de most már ideje asztalhoz ülni. Gyertek! - intett felénk és elindult Kris követe Becky pedig nem engedte el a kezét így kézen fogva mentek előttünk. Éppen az ebédlő előtt jártunk amikor apa csatlakozott hozzánk és  már meg se lepődtem ahogy Krist üdvözölte.
- Hogy megnőttél kislány és ami nem meglepő gyönyörű vagy bár 20 éve is látszott, hogy mellőled kergetni kelessz a férfiakat. - 20 éve?? A kérdőjelek már sorakoztak a fejembe de megvártam, hogy mindenki helyett foglaljon és elkezdjünk vacsorázni. Megsem lepődtem amikor Becky kijelentette, hogy csakis Kristen mellé hajlandó leülni.
- Szóval össze találkoztatok a játszótéren? - kérdezte anyu minden tudóan.
- Igen, Clare! Véletlenül össze találkoztunk és Robbal elbeszélgetünk.
- És nem jöttél rá, hogy már ismered? - Ismer engem? Nem értettem, hogy ismerhetne, de akkor egy gyöngyöző kacagás el terelte a figyelmem. Kris ahogy hátra vetett fejjel kacagott eszméletlenül helyes volt sőt szép volt.
-Hisz még én se sejthetem, hogy az a helyes férfi a padon az elragadó kislányával, ugyan az aki 20 évvel ezelőtt a homokozóban játszottam.
Ledöbbentem kezdett valami derengeni mintha tényleg lett volna egy kislány akivel kiskoromban nagyon jóban voltam. Mintha anyáék is emlegették volna egyszer kétszer.
- Még hogy csak játszottatok, amikor Rob 6 éves volt te Kristen folyton csókokkal bombáztad pedig igen fiatal voltál hozzá. - apa hangosan hahotázott. Gyorsan Krisre kaptam a fejem és láttam, hogy elpirosodik az arca és a szemét is lesütötte. Bárcsak most akarna meg csókolni. Mégis mi a fene ütött belém! Ilyenekre gondolnom sem szabad hisz most döntöttem el, hogy Beckyre fogok koncentrálni, egy ideig legalábbis,
- Jajj, Richard ne hozd zavarba a gyerekeket!
- Mijaz a cók??? - kérdezte édes lányom mindig a közepébe ezt az anyjától örökölte. Kathy is mindig rá érzet a dolgokra. Lehet nem akarta de sikerült neki elég sokszor ezáltal kínos kérdést feltenni e a lányunk ebben is ő rá hasonlít ez meg mosolyogtatott. Csak azt tudnám a lányomnak mit is feleljek, de kihúztak a csávából.
- Úgy mondjuk, hogy csók és ne, cók. Amikor papa lefektett téged mindig ad neked puszit, ugye? - kérdezte Kristen és nem értettem mit akar ebből kihozni.
- Igen! De nem cak akkoj hanem, mijelöt elmed dogozdába vagy boldba és nem tud magávaj vinni. Olankor is. De akkoj is mi az a cók. - ragaszkodott az eredeti témához és teljes testtel Kris felé fordult.
- A csók ugyan olyan, mint a puszi csak a felnőttek akkor adják egymásnak amikor szeretik a másikat és a szájukra így...- és azzal egy cuppanos puszit adott Beck szájára. Lányom elpirult majd hangos kacagásba kezdet. Mind csatlakoztunk hozzá és valami bizsergés járta át a testem, ahogy vissza gondoltam az előző jelentere. Becky rám kapta a tekintettét majd nagyon lassan vissza fordult Kris felé.
- Apának is! - jelentette kis mire nekem lefagyott az arcomról a mosoly, a többiek pedig elhallgattak.
- Kicsim ilyet nem szabad mondani, hogy nekem is! Nem ismerjük nagyon egymást Kristennel és így nem adhat nekem csókot. - segélykérően körülnéztem de senki sem mutatott affinitást arra, hogy közbe avatkozzon.
- Krijs én akajom hogy adj apunka is cókot mint nekem! - Kris lányomról rám kapta a tekintetét és most ő nézet rám segélykérően mire én csak a vállamat huzogattam. Most meg kapja az előbb ő sem siettet nekem segíteni. Mosolyogtam rá ördögien. Mire ő felhuzta az egyik szemöldökét és furcsa szikrák kezdtek pattogni a szemben. És furcsa mosoly jelent meg az arcán. majd oda fordult a lányomhoz.
- Jól van kicsim, akkor apukád is kap egy csókot - nem tetszett ez a helyzet, lefagytam nem tudtam mozdulni sem. Tehetetlenül néztem, ahogy Kris  egyre közelebb ér, majd lassan lehajol hozzám és már vártam a végzetem egy csókot ettől a tüneményes lánytól. Még el sem érte a szám amikor az egész testemet egy nagyon furcsa érzés járta át ne bizsergés volt az biztos attól százszor erősebb. És akkor megtörtént csak sajnos nem az amit reméltem én is kaptam egy cuppanós gyors puszit a számra. Ki kellett nyitnom a szemem ahhoz hogy lássam a többiek mit vettek észre érzelmi tusámból, ezzel csak az volt a gond, hogy nem tudom mikor csuktam be. Kinyitottam és egy csoda szép szempárral találtam szembe magam ami üdítően huncutul csillant meg. Ekkor tudatosult bennem, hogy a szüleim és a lányom is kacag az előbb történteken. Kris pedig mosolyog. Nem bírtam nem őt bámulni ami egy idő után úgy látom neki is feltűnt mert az egyik szemöldökét kérdőn felhúzta. A legnagyobb baj, hogy már én sem értek semmit...Kathy kérlek segíts!

10. fejezet

Sziasztok csajok! Hát meghoztam a fejit nem éppen a legjobb pedig annyira megvolt bennem, hogy kellene összehozni mégsem érzem, hogy sikerült volna. Remélem azért egy picit át tudtam adni a dolgot és ha minden igaz a következő is csak jövőhétvégén jön. Ha szeretnétek főnixből van egy újabb fejezet és azt felteszem hét közepén és akkor nem maradtok friss nélkül sokáig.
Puszi nektek. Jó olvasást!

 
Robert már megint az íróasztalánál ült, mint öt hónappal ezelőtt most is saját magát bámulta a tükörben.És gondolkodott. Sokak szerint a férfiak félnek a házasságtól ez egyáltalán nem így van nem a házasságtól félnek, hanem  félünk magunkat elkötelezni! Én mégsem tehetek semmit ellene más szabad akaratából döntött, hogy feleségül veszi szíve választottját. Nekem még ez sem adatott meg, muszájból cselekedtem valami külső erő miatt. Amikor azt hittem van egy vetélytársam eszembe jutott, hogy valaki keresztül húzhatja a számításomat ugyan akkor azt éreztem, hogy nem akarom Krist elveszíteni. Nem értem magamat...tudom, hogy nem szabadna így éreznem, akkor miért nem tudom meg keményíteni a szívemet?! A csókjai, ahogy mellettem van, pár centire és érzem, hogy elepedek érte. Pedig ezt nem szabadna éreznem és mégis! Holnap elveszem Krist! Nem akartam tovább várni egy hetet adtam neki, hogy megrendezze az esküvőnket. Mindenbe szabad kezet kapott, felőlem aztán lehet kis vagy éppen nagy esküvő, lehetnek 100-an akár 1000-en is csak annyit akartam, hogy gyors legyen a szertatás maga. Semmi képen sem adhatok arra esélyt, hogy Kris meggondolhassa magát, nem szabad neki. A nagy nőcsábász Robert Pattinsonnak bekötik a fejét, ki hitte volna! Házasság és én, érdekes. Bárki bármit is mond, minden férfiban valahol ott van az a bizonyos vadász ösztön. Az újságok általában tele vannak a hódításimmal kevesen tudják, hogy ez nem igaz! Sose fektettem le egy nőt se csak úgy! Mindig volt valami ami meg fogott benne, de olyat, mint amit Kristen iránt érzek, soha nem éreztem és ez meg rémít. Össze vagyok zavarodva! A gondolataim össze vissza járnak. A családom nem lesz jelen az esküvőm Krisnek ezt úgy magyaráztam ki, hogy anyám nagyon beteg nem tudja meg tenni a hosszú utat. Megígértette velem, hogy nászút után elmegyünk hozzá, bár nem hinném, hogy ő azután még akarna majd bármit is csinálni velem. Terveim közt szerepel ugyanis, hogy a nászút után elmondom neki miért is vettem el. A tervezetnek amit elkészítettem anno, már a fő pontja meg van! Kölcsönöztem Johnnak, hogy tudjanak terjeszkedni, fedezetnek persze a céget adta. Repülni tudtam volna a boldogságtól amikor aláírtuk a szerződést. Hamarosan a bosszúm révbe ér és már senki sincs aki meg tudná akadályozni.
Legjobb barátja hétfőn megláttogadta és most elgondolkozott az akkori beszélgetésen. Eriket már a gimi óta ismerte, ha ő maga nagy nőcsábász Erik falja a nőket nem csak most már 16 éves korukban is csak a szexre hajtott és hát mit is várjon az ember egy fiatal tesztoszteronba túltermelt fiútól. De már felnőttek csak hogy Erik ebből azóta sem nőt ki.

- Szóval megnősülsz, haver!? - a hangsúlyból maga Rob sem tudta volna eldönteni, hogy barátja kijelentette ezt vagy esetleg kérdezte.
- Igen, a hétvégén már nős ember leszek - ahogy Eriket nézte felhúzta a szemöldökét Erik egy tollal játszott az ujjai között. Rob már ismerte annyira a férfit, hogy tudja jól csak megjátssza az érdektelenséget. 18 éves korukban megfogadták, hogy nagyon gazdag emberek lesznek és ezt mind a saját akaratukból fogják elérni! Soha nem fogják hagyni, hogy akárki ki használja őket főleg nem egy nő. Rob sejtette Erik most azt hiszi engedi magát kihasználni - ohhh ha tudná szegény.
- Gyors....á már értem - Rob igazán kételkedett benne, hogy értené a férfi főleg úgy hogy semmit sem tud a nővéréről sem a bosszúról.- Terhes - jelentette ki Erik magabiztosan. Rob először döbbenten nézet barátjára, majd hangos hahotába kezdett.
- Lehetetlen!
- Már miért lenne lehetetlen hisz te is tudod haver, hogy a gyógyszer meg a gumi nem véd százszázalékosan...ha csak nem meddő a csaj.
- Tudom, hogy nem százszázalékosak - szakította félbe őt Rob - nem terhes és nem is meddő és mielőtt meg kérdeznéd én is teljesen egészséges férfi vagyok! De akkor is lehetetlen.
- Már, hogy lenne lehetetlen amikor....- a férfi arcán először megrökönyödés majd megdöbbenés végül pedig megértés és hitetlenkedés látszott -....hacsak ....csak nem...ááá az lehetetlen....nem mondod, hogy a nagy Robert Pattinson még nem.....- de Rob most is félbeszakította.
- Nyugodj meg haver mielőtt szívinfarktust kapsz 29 évesen! Mit mondanék anyádnak, hogy a fia nem bírta elviselni a gondolatott, hogy várni akartam a testi kapcsolattal míg elveszem a barátnőmet!
Erik hangosan nevetni kezdett a gondolat, hogy Rob még nem tesztelte le az árút nagyon tetszett neki.
- Már értem azért akarod elvenni, hogy meg tudd dugni!- Robnak itt elpattant az a bizonyos cérna, gallérjánál fogva rántotta fel barátját és suttogni kezdett, halkan beszélt de mégis veszedelmes éllel a hangjában.
- Jól jegyezd meg ember! Először és utoljára mondom el, hogy nem azért veszem el, hogy meg tudjam dugni, hogy a te szavaiddal éljek. Kris észbontó nő. Okos, önfejű, makacs teremtés, de ezzel szemben imádni való, szerény és gyönyörű.
- Akkor szerelmes vagy! -huzta el a száját miközben lefeszegette Rob ujját a gallérjárol. 
- Nem vagyok!
-Ha nem vagy szerelmes nem is tudod jó e egyáltalán vele a szex? Mi a fenének veszed el! Senki sem szeret manapság zsákba macskát venni, haver. Te megőrültél most már semmi kétségem efelől.
- Vele akarom leélni az életem! - mondta Rob. Istenem mekkora hazugságot mondtam most.
- Nem veheted úgy el, hogy nem tudod működni fog e a kémia.
- Tudod Erik sokszor csókoltam már az évek során, de igazán csak akkor mikor Krist csókoltam meg. Most már tudom ahhoz, hogy egy csók igazán jó legyen azzal kell megtörténnie aki jelent számodra valamit! Fogalmam sincs, hogy Kris mit is jelent számomra igazán csak azt tudom, hogy amikor őt csókolom a bizsergés eget rengető és ígéret egy szebb jövőre! Kémia vagy van vagy nincs de nálunk ez több mint Kémia ez lassan nem tűzijáték hanem atom robbanás...így azt gondolom, hogy a szexel semmi probléma nem lehet ezek után. - Rob tudta, hogy most nem hazudott a barátjának tényleg így érezte de mivel ezt nem szabad, így fogta jó mélyre bezárta magában és még a kulcsot is eldobta ennek nem szabad elő törnie soha!

Rob lenézet az íróasztalára. A papír és a toll már vagy két órája mag előtt hevert de még most se tudta mit írhatna. Sose volt még olyan, hogy nem tudta meg fogalmazni a gondolatait és most itt ül és fogalma sincs mit írjon pedig meg kell írnia az esküje szövegét.
 
Kezdetben  Isten megteremté a mennyet és a földet, legalábbis ezt mondják... - Nem ez nem jó! Rob fogta és áthúzta az egész mondatott mégsem kezdődhet így az eskü szövege. Ebbe az egészbe meg inkább ne keverjük bele az Istent.Gondolta Rob.

Egy bölcs ember egyszer azt mondta, bármit megkaphatsz az életben, ha minden mást feláldozol érte. - Áá ez meg hülyeség mégsem irhatom, hogy feláldoztam valamit Kristen miatt mert ez így nem igaz. Maximum  a szabadságom, de akkor is ez sem lehet az eleje törjed a fejed Rob törjed. Fogta és ezt is áthúzta.

Ki korán kell aranyat lel. Kétszer ad, ki gyorsan ad. Mind ismerjük a közmondásokat. És lám igazak, én is korán keltem és a legdrágább kincset találtam meg, Kristent. - Bolond vagy Rob egy értelmes mondatod nincs ami megállná a helyét egy esküvőn. Ezt is áthúzta. Arcát a kezébe temette és gondolkozott. Majd előkapta Kris naplóját hátha abból ihletett nyer.

Öt órával később elégedetten és boldogan kelt fel az íróasztala mögül és nyújtózkodott egyet. Eredményesen telt el végül is a délutánja Kris naplója valóban segített. Tudta, hogy mit szeretne a lány hallani...lehet, hogy nem éppen az esküvőjén, de ide is megfelel. Megint furcsa érzés kerítette hatalmában, mint máskor most is úgy érezte ez a lelkiismeret furdalás! Érdekes lenne hisz a lelkét már eladta! Ezekkel a sorokkal utoljára boldoggá akarja tenni Krist mert ami ezután következik az minden lesz csak nem éppen boldog....
Háborúban mindig vannak szerencsétlen áldozatok sajnos ez most Kristen lesz! Ezzel a gondolattal indult haza felé, hogy utoljára kiélvezze az egyedül létett. Miközben haza felé tartott az eskü szövegét memorizálta magában.

" Nem tudhatod előre, hogy melyik lesz életed legfontosabb napja. Amiről azt hiszed, hogy fontos lesz, az úgysem olyan lesz, mint ahogyan azt elképzelted. Ez egy az átlagos napok közül. A legfontosabb nap is normálisan kezdődik. Azokat a napokat a végük teszi a legfontosabbá. Ígérhetném, hogy szeretni és tisztelni foglak, hogy veled leszek betegségben és egészségben, mondhatnám, míg a halál el nem választ, de nem fogom. Ilyeneket csak az optimista párok mondanak. Teli remény, de én nem optimistán állok itt az esküvőmön, sem reménnyel telve. Én nem vagyok optimista, és nem is reménykedem, én elszánt vagyok, szikla szilárd, és tudom, hogy boldogok leszünk mert csak elhatározás kérdése az egész és én elhatároztam, hogy életem végéig te leszel a társam. Egyet azonban most megígérhetek neked: valami felejthetetlen élményt nyújtok majd számodra a házasságunk alatt. " Rob elmosolyodott majd úgy gondolta üzen valamit a lánynak hátha a szél elviszi hozzá: Kristen Stewart a legjobbat reméld... de a legrosszabbra számíts ! Abban a pillanatban Kristen megborzongott, miközben az erkélyén a holdat nézte és valami baljós érzés fogta el. Megrémült és maga sem tudta pontosan mitől.Így inkább bement és lefeküdt aludni, hisz két nap múlva lesz az esküvője.

Főnix

Tudom, hogy nem erre szavaztatok de én úgy gondoltam, hogy kiteszem ha már megírtam! Nem egy új fejezet de azért nagyon örülnék neki, hogy pont ezért kommentálnátok! Nem kértem még sose és nem is fogom csak ehhez most nagyon jól esne. Köszi szépen előre is:) És akkor most már olvashatjátok:


                                                        Főnix


Akad amit nem gyógyít meg az idő sem... Én Robert Pattinson tudom igazán, mit is jelent ez. Nézem őt, szőkésbarna haja loknikban hullik le egészen a válláig, amikor kacag ezek a loknik gyönyörűen hullámoznak baba arca körül. Kacagása zene füleimnek. Semmi sem mutatja mennyire szenved, mert nem is teszi. Nem fogja fel milyen bánat, tragédia ért minket. Annyira...annyira irigylem őt ezért! Nem érzi a veszteséget amit én mindennap. Folyton azt érzem, hogy széttép belűről meg akarok halni. De nem tehetem mert itt van ő, neki köszönhetem, hogy nem haltam bele a fájdalomban. Erőt ad nekem és valamennyire kitölti az űrt. És ő nem más mint a két éves lányom, Becky, aki most vidáman játszik a homokozóban. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ő nem érzi, hogy az anyja nincs többé... a feleségem nincs többé...
Azt mondják a párunkat elveszíteni nehéz; Mihez kezdesz, ha életed egy része hirtelen eltűnik? Nyilván az a dolgunk, hogy tovább lépjünk, de hogyan? Hogyan lépsz tovább, ha megjelenik egy űr, amit nem tudsz kitölteni? A világon mindennél jobban szerettem őt. Csak éppen nem fogtam fel milyen kincset kaptam az élettől, milyen drága kincset és milyen törékenyt is egyben. Egészen addig, még össze nem tört...és vele együtt az illúzió is, hogy mindez egy törhetetlen dolog. Hiányzik hiába van belőle nekem egy kicsinyített másolatom, hiányzik...nagyon szavakkal ki sem lehet fejezni. A mozgása, ahogy minden reggel hanyagul a konyha pulton issza a kávéját. A mosolya amivel megkorholni szokott. Ahogy esténként rajtam alszik, a fél teste mindig rajtam volt a lába a derekam köré tekeredve, a karja a mellemen....a feje pedig a vállam gödrébe. Úgy utáltam ezt, hogy engem tekint párnának és most akár az életemet is odaadnám azért, hogy akár az egész testével rajtam feküdjön, de ezeket a dolgokat már soha többé nem teszi. Nem hiszem, hogy valaha is könnyebb lesz. Csak hozzá szokok a veszteséghez, az ürességhez és megtanulok vele élni. A lényeg, hogy Becky itt van nekem. Milyen szép volt amikor közölte terhes majd kiugrottam a bőrömből. Lányt szerettem volna, ahogy ő is. Meg is kapta csak sajnos sosem tarthatta a karjai közt, nem láthatja felnőni a lányát.
9 hónapig szerette...
9 hónap jutott csak nekik...
És én is csak 4 évet kaphattam belőle. Hol van az igazság? Hogy történhet meg a mai világban, hogy egy nő bele hal a szülésbe. Kathy-vel ez történt a feleségem bele halt a szülésbe. És nekem igazán nem maradt semmi utána Becky-n kívül csak a düh, kétségbe esés, fájdalom, magány! Azzal, hogy itt hagyott elvitte a másik felem. Üvölteni támad kedvem, de itt a játszótéren elég nevetségesen nézne ki. Fel nézek és hirtelen egy gyönyörű szempárban találom magam. Lefagyok...képtelen vagyok megmozdulni pedig a lányom egy idegen nővel beszélgetett. Nagyon szépek voltak együtt a nő nem lehetett több 26 évesnél barna haja hullámokban omlott le a derekáig szép volt. Megrázom a fejem... egyszer... kétszer...háromszor mire sikerül vissza térnem a valóságba, de addigra a nő előttem áll mosolyog. Nem mondhatnám egy kifejezetten gyönyörű nőnek aranyos volt az egyszer biztos ahogy így ált előttem. Kathy eredeti szőke hajával, tengerkék szemével földöntúli szépség volt...de sajnos csak volt. Benne pedig van valami...a kisugárzásában...nem tudnám meg fogalmazni...de nem is akarom.Felém nyújtja a kezét:
- Kristen. - szólalt meg a végén.
- Rob - fogadtam végül el a kezét és egy erőteljes kéz szorításban volt részem. Látszott rajta, hogy magabiztos személyiség de nekem nem volt vele kedvem csevegni, mégis valami oknál fogva hagytam, hogy mellém telepedjen le a padra.
- Nagyon szép a kislányod. Elbűvölő, ha nekem is lesz remélem ugyan iylen cserfes lesz. Olyan édesen pöszít. A feleségeddel büszke lehetsz rá.
- A feleségem belehalt a szülésbe, de igazán büszke lenne rá -morogtam a választ felé. Senkivel nincs kedvem beszélgetni erről a témáról kb. 2 éve. Főleg nem egy idegennel!
- Oh! nagyon sajnálom nem akartam feltépni a sebeket Becky ezt kihagyta úgy beszélt a mamájáról, mintha még élne! Tényleg sajnálom - mentegetőzőt amiből kezdet egy kicsit elegem lenni.
- Mert én is úgy beszélek róla vele! - morogtam neki.
- Nem hiszem, hogy ez olyan jó ötlet lenne! Később, ha egy picit nagyobb lesz össze fogod ezzel zavarni...
- Nem tudom mi közöd van ehhez...már megbocsájts - vágtam közbe.
- Igazából semmi de tapasztalatból tudom, hogy egy idegennel könnyebb megbeszélni ezeket a dolgokat, mint a  családdal akik folyton aggódnak miattad és csak segíteni akarnak! Én nem, csak meghallgatlak. Pontosan, hogy történt?
- Ha ennyire tudni akarod az orvosok meg én vagyok érte a felelős!
- Nem hinném, hogy az orvosok hibáztak és főleg nem hinném, hogy ő rájuk haragszol! Sokkal inkább magadra meg még valaki másra....- tette hozzá sejtelmesen és ahogy a szemébe néztem színtiszta eltökéltséget láttam. Ez a nő tényleg azt hiszi, hogy a lányomra haragszom?! Megőrült!
- Te azt képzeled, hogy a lányom hibáztatom, örült vagy! Nem tudom minek kellene egy idegenke magyarázkodnom? De ha tényleg tudni akarod imádom őt., miatta éltem túl ezt a két évet neki szüksége van rám. A szemeiben a feleségem szemeit látom, ahogy mosolyog Kathy mosolyog rám...szeretem őt!
- Nem hittem, hogy Beckyt hibáztatod!
- Jobb is! Kathy akarta őt pedig tudta, hogy belehalhat.
- Szóval te nem akartad?
- Dehogy nem! Csak nem Kathy halála árán. Ő volt a múltam, ő a jelenem, és ő lesz a jövőm örökre. Ő nem engem választott, arra a sorsra ítélt, hogy egyedül neveljem fel a lányunkat. Még most is a fülembe csengnek a szavai, ahogy arról győzköd, hogy tartsuk meg a babát.

Igen, még ha történne velem valami, te attól ugyanaz maradsz és fel tudod nevelni egyedül is ezt a gyereket! Talán neked és nekem és minden közös percünknek ez volt az értelme, hogy most itt legyünk. Hogy létre hozzuk ezt az új életet mert lehet, hogy ez az élet megváltoztatja a világot.! Nem baj, hogy szereted őt és nem baj ha szeretni fogod azok után is!Az még nem jelenti azt, hogy engem nem szeretsz!

- Olyan igaz volt, néha gyűlölöm magam, mert szeretem Beckyt pedig elvette tőlem Kathyt.
- Én sem engedtem volna, hogy ezt a tüneményt elvegyék tőlem, hisz test a testemből... vér a véremből és ami a legfontosabb a szerelmemből egy darab. Lehet, hogy a feleséged nem élte túl, de ahogy Te is mondod ott van Beckybe! Minden egyes mozdulatában, tettében és később a beszédében is! - ahogy néztem, ő a lányom nézte elmerengve könnyem szemmel nem értettem, hogy egy idegen, hogy érezheti át ennyire a helyzetemet!
- Te is olyan ostoba vagy akkor mint ő! Lehetett volna gyerekünk még vagy adoptálunk! De neki Becky kellett. Ne értsd félre most, hogy itt van nem adnám de akkor is... - Nagyon mérges voltam, ha megtehetem volna felpattanok és elfutok de nem tehetem! Nem hiszem el ő is Kathy-nek adott igazat. Hisz itt hagyott engem, Beckyt anya nélkül! Annyira...de annyira haragszom rá! És akkor ott rá jöttem.... Kristen felé néztem és láttam mosolyog, mintha tudná most mi játszódik le bennem. Biztos vagyok benne érezte mi játszódik le bennem. Igaza volt egy idegennek igaza volt. Két éven keresztül nem tudtam miért nem tudom elengedni őt... haragudtam rá nagyon mert nem engem választott. Nem haragudhatok rá tovább el kell őt engednem végleg, hisz nem hagyott egyedül a világ legcsodálatosabb ajándékát neki köszönhetem, mert ő merte vállalni a halált csak azért, hogy a lányunk... a közös lányunk élhessen. Eldöntöttem elengedem!
Már nem ő a jelenem, és nem ő a jövőm már Becky az, egy ideig biztosan csak ő de még csak 30 éves vagyok talán megtalálom azt a nőt akit Kathy küld nekünk kettőnknek. Idővel talán... Szeretlek Kathy!
Észre se vettem, hogy a nagy felismeréstől felpattantam a padról, Kristen is követett így le kellet rá néznem, ő csak mosolygott. Becky rohant hozzánk oda:
- Apu menünk, naji és papi várnak jánk! Tudod naji montya vacsoja vendégünk jesz!
- Akkor én megyek is szia Becky jót beszélgetünk - kacsintott rá majd egy puszit nyomot a homlokára ebben a lányban volt valami különleges.
- Szia Rob - köszönt el tőlem is, felém hajolt egy puszira és én közben egy halk köszönömöt súgtam neki.
Ez a lány segített túl lépnem a fájdalmon úgy hogy nem is ismert igazán. Ezt sose fogom neki elfelejteni az már egyszer biztos. Mire feleszméltem már otthon voltunk Anya elvitte a lányom meg fürödni még én megterítettem. Apu mint mindig meccset nézet ami mosolygásra késztetett. Óra mű pontossággal 8-kor megszólalt a csengőnk.
- Kisfiam nyisd ki mi is mindjárt megyünk! - kiabált le anya az emeltről. Elmentem kinyitni az ajtót és felvettem egy illedelmes mosolyt, de amikor megtettem ezt, az arcomra fagyott a mosoly. Egy félénk mosollyal találtam szembe magam, amit már ismertem.
- Kris? -hebegtem.
- Szia Rob! Rég találkoztunk - mosolygott rám titokzatosan....


Fin 

9. fejezet

Kris a régi szobájában semmi sem változott minden úgy volt ahogy 2 évvel ezelőtt hagyta.
Kris telt ajak körül titokzatos mosoly bujkált, ahogy a pipereasztalnál ült, és az arcát festette. Rob már több, mint egy hete távol volt, és ő nagyon várta a viszontlátást. Szabályosan majd elepedt utána. Már megint Rob! Mindig Robon gondolkodott és a kapcsolatukon. Most is az történ mint ilyenkor mindig elragadta a gondolatok árja:

     Igazából nem tudom még mindig kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek. Szárnyalok a boldogságtól mégsem tudom neki kimondani, hogy szeretem. Soha ilyet nem tapasztaltam 4 hónap alatt teljesen elvarázsolt. Egy teljes egésznek érzem magam vele. Amikor elvitt, olyan helyekre ahová kis korom óta vágytam el se akartam hinni. Azt hittem én lettem a mesebeli hercegnő ő pedig a saját bejárású lovagom...pedig nem, nem mesében élünk én nem vagyok hercegnő és ő nem a lovagom. Mégis úgy viselkedik! Most, hogy nincs velem, olyan vagyok, mint egy örült. Hiányzik. Ki kellene mondanom, hogy : "Szeretlek" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó ahhoz képest amit érzek. Sehol! Méltatlan a valósághoz! Korábbi rajongásom Mike iránt semmi sem volt ahhoz képest, amit most érzek Rob iránt. Ez a kicsiny kis idő elég volt ahhoz, hogy tudjam ő az igazi! Mégis ki lenne, ha nem ő? Kitalálja a gondolataimat, egy a világ képünk, ugyan úgy gondolkodik ahogy én! És még azok iránt a dolgokért rajong amikért én? Ki, ha ő nem! 
  
       Volt azonban valami, ami zavarba ejtette Krist. Tulajdonképpen arra számított, hogy a kapcsolatuk már az első hónapban teljesen bizalmassá válik Meglepetésére azonban a kapcsolatok még 4 hónap után sem teljesedett be. Rob közeledése a továbbiakban egy-egy futó búcsúcsókban merült ki. Még az is megtörtént, hogy egy filmbemutató után Rob készségesen közölte az újságírókkal, hogy szoros kapcsolat fűzi őket egymáshoz. Kris számára ez egy bizonyíték volt, szereti őt a férfi. Robnak holnap haza kell érnie, Kris abban reménykedett majd akkor teljesül a vágya és végre egymáséi lesznek. Hiszen mégis csak 12 napig nem látták egymást.
Neki azonban először részt kell vennie a nagybátyja Clive Deveral tiszteletére rendezett születésnapi ünnepségen. Az édesanyja fivére agglegény volt, és a születésnapján először hagyományos széles családi körben vacsorázott, aztán a klubjában ment, ahol egykori tengerésztársakkal felelevenítették a régi emlékeket, és alaposan leitták magukat. Kris mindig különösen kicsípte magát a kedvéért, mivel tudta, hogy az öreg úr szívesen veszi magát körül ragyogóan szép hölgyekkel. Kris szerette a nagybátyját, és sok iskolai szünetet töltött nála a lincolnshire-i Deveral Hallban vagy meglehetősen düledező villájában, Korfu szigetén.
 Amikor gyermekkori álma, hogy balerina legyen, meghiúsult, a nagybátyja tanította meg rá, hogy nem szabad elérhetetlen dolgokra pazarolni az időt, hanem előre kell nézni. Ő keltette fel az érdeklődést a vízi sportok és a régészet iránt, aminek következtében aztán megérett benne az elhatározás, hogy tengeri régész lesz.
Kris a fülébe tette a gyémánt fülbevalóját, és mosolyogva nézte a tükörképét. A pánt nélküli, néhány centiméterrel térd fölött végződő ezüstlamé ruha  úgy állt rajta, mintha rá öntötték volna. Hozzá szédítően magas sarkú, fliterrel díszített cipőt viselt, amely érvényre juttatta a lába szépségét. Ez tetszeni fog  a bácsikámnak, mosolygott magában, ahogy lement a lépcsőn, hogy csatlakozzon az összegyülekezett családi körhöz. Éppen leért a lépcső aljára, amikor megszólalt a csengő.
- Majd én ajtót nyitok, Mandy! - kiáltotta oda a házvezetőnőnek, aki izgatottan szaladt elő a konyhából.
Amikor aztán kinyitotta az ajtót, tágra kerekedett a szeme.
- Rob! Hogy kerülsz ide? Azt hittem, csak holnap este jössz vissza.
- Úgy látszik, így is az utolsó pillanatban érkeztem. - A férfi sötét szemében különös fény csillogott, ahogy szemügyre vette a lányt. - Káprázatosan festesz. Alig hiszem, hogy egy itthon töltött kedélyes este kedvéért csípted ki magadat. Ki a vetélytársam? - A férfi arcán harag tükröződött. Váratlanul karjaiba vonta Krist, és olyan vadul csókolta meg, hogy neki elakadt a lélegzete.
- Ez most miért történt? -kérdezte a lány, amikor a férfi végre felemelte a fejét.
- Azért, hogy emlékeztesselek rá, hozzám tartozol. Tehát ki az?
- Hiszen te féltékeny vagy! - Kris el volt ragadtatva a gondolattól. - Komolyan azt hiszed, hogy valaki mással találkozom? Nincs semmi okod a féltékenységre, nincs semmiféle másik férfi. A nagybátyám születésnapja tiszteletére rendeztünk összejövetelt. Gyere, ünnepelj velünk!
- nem is tudom, mit mondjak. Borzasztóan hiányoztál! - A férfi majd felfalta a tekintetével, aztán karon fogta és bevezette az előcsarnokba.
- Sürgősen beszélnem kell apáddal.
- Akkor ma szerencséd van, ma véletlenül tiszteletét tette itthon. Gondolom anya keze van a dologban! -mosolyodott el a lány gúnyosan - Mégis miért?
- Feleségül akarlak venni, és a beleegyezését akarom kérni.
- Tessék?
- Jól hallottad. -A férfi magához szorította a lányt. - Légy a feleségem Kris! Nem tudok tovább várni.
     A lány szeme örömkönnyekkel telt meg. Attól félt, hogy ez a férfi, akit teljes szívéből szeret, már soha nem akar ágyba bújni vele. Most azonban hirtelen értelmet nyert minden. Rob a számtalan kalandjáról szóló híresztelések ellenére csodálatra méltó önmegtartóztatást tanúsított, mert ő mindenkinél többet jelent a számra. Feleségül akarja venni. Szereti.
- Igen! - kiáltotta boldogan, és a férfi nyaka köré fonta a karját. -Ó, igen!
Rob maga is meglepődött a váratlan lánykérésen. Eredetileg úgy tervezte, hogy megadja a módját, és egy meghitt vacsora keretében húzza Kris ujjára a gyűrűt. Ezen az estén azonban a lány olyan csábító és kívánatos volt, hogy azonnal cselekednie kellett. Azt semmiképpen sem akarta bevallani, hogy egy lehetséges vetélytárs miatt féltékenység volt a tette indítéka.
 John kilépett a szalonból, és csodálkozva nézett rájuk.
Rob egyenesen a szemébe nézett, és kihúzta magát.
- Megkérte Krist, hogy legyen a feleségem, és ő igent mondott.
- Ez igaz? - nézett John beható tekintettel a lányára. - Csakugyan ő számodra az igazi?
- Ő bizony - felelte Kris, sugárzott a boldogságtól.
- Akkor áldásom rátok - Ezzel John újra Rob felé fordult: - Idősebb és jóval tapasztaltabb vagy, mint a kis lányom. Ha bármi módon fájdalmat okozol neki, velem találod magad szemben.
Kétség sem fért hozzá, hogy ez célzás volt Rob szoknyavadász hírére.
- Az életem árán is megvédelmezem.
- Tekintettel Kris vakmerő foglalkozására és könnyelműségére, nem irigyellek.
- De igazán, apa! Még elriasztod mielőtt az  ujjamra húzza a gyűrűt.
- Semmi sem riaszt el. -biztosította a lányt komolyan Rob - és a férjedként minden elképzelhető módon támogatni foglak, a hivatásodba is.
- Hagyd már abba a széptevést! - Vigyorgott John -  Inkább gyere és ismerkedj meg a család többi tagjával! Mindjárt megünnepeljük az eljegyzéseteket is, és egyben ízelítőt kapsz abból, mire számíthatsz a családunkban.
    Rob pontosan tudta, mire számíthat, végül is alapos kutatásokat végzett az egész családra vonatkozóan. Ebből persze semmit sem árult el, amikor bemutatták neki a jelenlévőket. Rob számára egy kicsit kínos volt személyesen találkozni mindazokkal, akiket a magánnyomozó jelentéséből jól ismert. Meglepetésére valami olyan zavaró érzés motoszkált benne, amely gyanúsan hasonlított a lelkiismeret-furdaláshoz.
    Az est folyamán egyre nehezebbnek találta, hogy ne szeresse ezeket az embereket, akik kivétel nélkül tárt karokkal fogadták be a családba, és szívből jövően gratuláltak az eljegyzéshez.

Friss

A nyolcadik fejezet teljes terjedelmével fent van! Amiit kérdezni szeretnék az az, hogy mi legyen a meglepi egy új fejezet vagy egy novella? Örülnék ha komiba bele írnátok minek örülnétek jobban. puszi nektek!

Sziasztok! A mai Friss sajnos elmarad nem úgy alakultak a dolgok holnap Zh-zom és még nem tudtam igazán felkészülni rá:(  Marad a pénteki dátum de az már ezer százalék és kaptok majd egy kis meglepit is mellé ha minden össze jön:) puszi nektek és tényleg sajnálom mert látom vártátok:(