2011. február 18., péntek
Friss
A nyolcadik fejezet teljes terjedelmével fent van! Amiit kérdezni szeretnék az az, hogy mi legyen a meglepi egy új fejezet vagy egy novella? Örülnék ha komiba bele írnátok minek örülnétek jobban. puszi nektek!
2011. február 16., szerda
2011. február 13., vasárnap
8. fejezet
Kristen
Lehet egyáltalán tudni, hogy mikor jön el az igazi? Lehet, hogy már eljött, de nem vettem észre? Ha lehet tudni mégis honnan? Esetleg vannak jelek? Egy tűzijáték, ami a fekete eget, több gyönyörű színre festi be? Fogalmam sincs! Milyen az igazi? Az az igazi, aki mellet nyugodt az ember és biztonságban érzi magát, vagy a nyugalom és a biztonság egyenlő azzal, hogy nincs tűzijáték? A tétovázás lehet azt jelzi, hogy nem az igazi jött el, vagy csak azt, hogy még nem állunk készen? És ha én most nem állok készen mikor fogok? 30; 40; 50; vagy netán 60 évesen leszek csak készen? És mi van akkor, ha soha? Egyedül fogok ülni a verandán őszen és azon gondolkodom , lehet meg kellett volna elégednem a langyos vizel, minthogy a tűzijátékot keresem? És akkor nem maradtam volna egyedül? De mi van akkor, ha meg van a tűzijáték most és kiderül, hogy ez a pasi nem az a pasi akire én vártam! Nem tudom le élni vele az életem? Akkor megint egyedül maradok tűzijáték ide vagy oda! Ez az egész "szerelem mind halálig" téma csak zsákbamacska lenne? De én utálom a zsákbamacskát pontosan 12 éves korom óta tudtam mit szeretnék! Először is régész akartam lenni ami sikerült is, másodszor is családanya! Két gyerek egy férj aki szeret minket! És most ott állok, hogy van egy férfi az életemben és semmit sem tudok!Sose voltam az a türelem rózsát terem típus...igazából szarok a rózsára! 4 hónapja Robert Pattinson elkényeztet, soha ilyen boldog nem voltam. De mégis néha úgy érzem egy-egy mondatánál, hogy valami nagyon nem stimmel! A szemében olykor olyan tűz lobog amely megijeszt és nem félek beismerni ezt. Aztán el is felejtem mindezt amikor a legnagyobb álmom váltja valóra: Párizsba vacsora az Eiffel torony legtetején! 10 éves korom óta erre vágytam és ő teljesítette. Nem ez volt az első alkalom, hogy úgy érzetem ismeri minden gondolatom és vágyam. Ilyenkor úgy érzem lehet beleszerettem.
Robert
" Az univerzum talán nem mindig játszik tisztességesen, de legalább pokoli jó a humora"
Rob már vagy századszorra tanulmányozta ezt az idézettet amely a napló legelső oldalán virított. A mondat betűi igen kuszák és gyerekesek voltak nem is csoda hisz egy 9 éves gyerektől mit várjon az ember gondolkodott Rob. A napló olvasása közben millió egy érzés kerítette hatalmába. Azt a felét mely gyűlölte Kristent boldogította, hogy ismeri a lány minden egyes gondolatát egészen 20 éves koráig, a másikat amely pedig titkon kedvelte az viszont pokolba küldte érte.Kristen sebezhetővé vált azzal, hogy Rob ismerte minden egyes gondolatát és el is döntötte, hogy ezt teljes mértékben ki is fogja használni.Rob még egyszer elolvasta az idézetet. Ő volt az egyedüli talán aki ezt teljes mértékben megértette.
- Pokoli jó humora van az egyszer biztos.Itt van ez a nő gyűlölnie kellene, mégsem képes rá! Ez így nem igaz Pattinson mi a francról beszélsz már megint - csapott az asztalára - Igazán megy neked Kris gyűlölése vagyis a terveiden ez látszik meg! - beszélt magához. Majd az íróasztal fiókjából elővett egy aktát és kinyitotta. Ebben szerepelt az a terv amely Kristen elcsábításának minden egyes pontjára kiterjedt. 4 hónapot vett át az a pár lap... a terv alap ötletét nem más mint Kristen adta. Pontosabban a naplója, amikor Rob először olvasta meg akadt a szeme a vágyainál meg álmainál s ő akkor ott eldöntötte teljesíti ezeket.
" Kedves naplóm! Úgy szeretnék egyszer az Eiffel torony tetején vacsorázni. Ott olyan lehet mintha a csillagok közt, nem gondolod? Szeretnék lenézni a városra Dadus azt mondja, hogy az egyszerűen gyönyörű lehet. "
Rob szája gonosz mosolyra húzódott ez volt az első amit teljesített egy kislány álmai közül. Emlékszik Kris arcára amikor levette a szeméről a kendőt s meglátta hol vannak. Látta az elérzékenyülést rajta és majd nem ő is elérzékenyült. De nem ő ezt nem teheti meg a bosszú az első és ahogy mondják a cél szentesíti az eszközt.
És most az eszköz sajnálatos módon Kristen lett. Rob megfogott egy tolat és pipát tett a bejegyzés mellé épp úgy mint amikor egy üzleti ügyet lerendezett. És a következő bejegyzésre ugrott:
" Egyszer ha barátom lesz nem akarom, hogy olyan legyen mint Bill! Ő folyton húzgálja a hajam és csiped. Nem szeretem őt hisz bánt, de Dadus azt mondja, hogy mindenkit szeretni kell mert Istenke ezt mondja. Szerintem Istenkét sosem csipkedték mert akkor biztos nem mondana ilyet, az fix! Dadus még azt is mondja azért tesz ilyet Bill mert szeret engem és csak így tudja kimutatni én nem akarom, hogy így mutassa ki. Ha egyszer igazi barátom lesz akkor ő nem fog csipkedni tudom jól elvisz majd a vidámparkba, hogy elfelejtsem a gondjaimat és vidám legyek... Dadus is mindig így tesz. Szeretem Dadust. "
Ahogy Rob ezt olvasta ki tudta volna nyuvasztani azt a Bill gyereket. Hiába lehetett a srác tizenkét éves és Kris is nem akarta, hogy piszkálja őt. Valami védelmi ösztön egyből bekapcsolt nála. Hogy elterelje erről gondolatait, inkább vissza emlékezet a párbeszédre ami a lány és közte zajlott amikor elmondta neki hova mennek:
- A vidámparkba? Minek megyünk mi a vidámparkba?- a lány döbbent arcától Rob elmosolyodott.
- Azért kincsem, hogy egy picit kikapcsolódjunk és szórakozunk! Most el akarom felejteni a gondjaimat újra gondtalan gyerek akarok lenni veled együtt. Vidám, boldog akarok lenni és azt akarom, hogy Te is az legyél!
- Én akor sem hiszem el, hogy a nagy Robert Pattinson újra gyerek akar lenni. - mosolyodott el a lány és Robra nézett.
- De, én egy kisfiú akarok lenni aki ma papás-mamást játszik majd .
- Te hülye vagy! .- volt a lány válasza miközben halkan kuncogott tovább már nem beszélgetek az út során.
Robnak el kellett ismernie, hogy olyan jól mint akkor sosem szórakozott és élete egyik legjobb napja volt. Ehhez a bejegyzéshez is tett egy pipát. Majd a következőre ugrott:
" Kedves naplóm! Ma a Niagara víz esésről tanultunk. Tanárnő hozott róla képeket is! Gyönyörű! De tényleg az .Te tudtad, hogy több mint 12 000 évvel ezelőtt keletkezett? És képzeld a Mennydörgő víz nevet az Indiánok adták neki. Egyszer én is el akarok oda jutni! Tanárnéni azt mondta, hogy van ott egy nagyon magas torony amelyről csodálatos a kilátás. Dadus azt mondta, ha valamit nagyon akarok teljesül és én ezt nagyon akarom. El akarok oda is jutni..."
Rob tudta, hogy nem sietheti el a dolgokat hisz az igen feltűnő lett volna. Így az ilyen kirándulások közt egy hónap mindig ki maradt nehogy Kris gyanút fogjon. Nagyon büszke volt magára mert a lány egyszer sem fogott gyanút. Amikor bevezette ezt a tervet épp vacsoráztak:
- Kristen, nem tudom Te, hogy vagy vele de el kellene mennünk kirándulni!
- Hmm... végül is mehetünk. Hova gondoltad?
- A Niagara vízeséshez - ahogy ezt kimondta a lány kezéből kiesett a villa és kiguvad szemekkel bámult rá - Mi a baj? Te már láttad? Mert nem muszáj oda mennünk, csak én még nem, és szerintem szép lehet.
- Ne...ne..em látttam- hebegte a lány - csak nem gondoltam volna. hogy téged is ezek érdekelnek az elmúlt hónapokban egyre inkább azt gondolom, hogy mi nagyon hasonlítunk egymásra.- mosolyodott el a lány és evett tovább.
Rob, ahogy vissza tért a jelenbe elborzadt egy másodpercre magától, hogy lehet ennyire hazug. Majd erőt vett magán és ki pipálta ezt a bejegyzést is majd hátra dőlt. És elgondolkodott ezeken kívül rengeteg helyen jártak még egy színház, egy piknik, egy mozi, egy kis esti sétáz is beiktatott és mindet úgy ahogy a lány szerette volna. Robnak magának is be kellett ismernie, hogy igazán jól eset amikor egy egy ilyen programnál a férfiak irigy pillantással méregették. Melyik férfi nem örült volna, ha egy olyan nő, mint Kris vonul végig mellette akárhol.
De végül is ez semmit sem jelent számára mert nem szabad, hogy jelentsen. Folyton folyvást ezek a gondolatok kavarogtak a fejében ha pedig nem akkor igazán sajnálta a kicsi Kristent. Ahogy végig olvasta a naplót észre vette, hogy soha egyetlen szót sem ejt igazán a családjáról. Maximum egy elejtet mondat itt ott. A Dadusról viszont annál többet:
" Kedves naplóm! Szomorú vagyok már megint Camnak letelt a szünete megy vissza a bentlakásos iskolába! Nagyon fog hiányozni mert csak ő foglalkozik velem...Dadus azt mondja, hogy nem sokára itt a téli szünet láthatom, de én most azt kérem karácsonyra, hogy legyünk igazi család és azt, hogy Camnak se kelljen vissza menni többet....mert tudom szegény utálja.."
"...anyu már megint nincs itthon és elfejtette, hogy ma balett vizsgám volt és apa se jött el pedig Dadus felhívta őket előtte mindig azt mondja sok a dolguk...szerintem pedig csak mert kicsi vagyok azért nem érdeklem őket majd ha nagy leszek..."
" Minő meglepetés anyám ma megjelent a diplomaosztómon ki hitte volna?! Na és mi történt még, na mi? Apa nem ő megint nem jelent meg! Az üzlet a legfontosabb semmi és senki! Tudok jót is írni Cam végre haza költözött, most már nem leszek egyedül..."
A sorok tartalma borzalmas volt Rob számára nem tudta elképzelni, hogy egyes szülök, hogy bánhatnak így gyerekeikkel! Min csodálkozik, hisz John számára fontosabb volt szertőt tartani, mint a lánya diplomaosztója! Nevetséges.... egyre dühösebb lett és tudta itt az idő...itt a bosszúra... az édes bosszú...elég jól csinálta a dolgait a terve szokatlanul hamar bevált. Tudta jól Kris nem fog majd nemet mondani...ha vacillál is majd nemet akkor sem fog mondani! Itt az idő...
Lehet egyáltalán tudni, hogy mikor jön el az igazi? Lehet, hogy már eljött, de nem vettem észre? Ha lehet tudni mégis honnan? Esetleg vannak jelek? Egy tűzijáték, ami a fekete eget, több gyönyörű színre festi be? Fogalmam sincs! Milyen az igazi? Az az igazi, aki mellet nyugodt az ember és biztonságban érzi magát, vagy a nyugalom és a biztonság egyenlő azzal, hogy nincs tűzijáték? A tétovázás lehet azt jelzi, hogy nem az igazi jött el, vagy csak azt, hogy még nem állunk készen? És ha én most nem állok készen mikor fogok? 30; 40; 50; vagy netán 60 évesen leszek csak készen? És mi van akkor, ha soha? Egyedül fogok ülni a verandán őszen és azon gondolkodom , lehet meg kellett volna elégednem a langyos vizel, minthogy a tűzijátékot keresem? És akkor nem maradtam volna egyedül? De mi van akkor, ha meg van a tűzijáték most és kiderül, hogy ez a pasi nem az a pasi akire én vártam! Nem tudom le élni vele az életem? Akkor megint egyedül maradok tűzijáték ide vagy oda! Ez az egész "szerelem mind halálig" téma csak zsákbamacska lenne? De én utálom a zsákbamacskát pontosan 12 éves korom óta tudtam mit szeretnék! Először is régész akartam lenni ami sikerült is, másodszor is családanya! Két gyerek egy férj aki szeret minket! És most ott állok, hogy van egy férfi az életemben és semmit sem tudok!Sose voltam az a türelem rózsát terem típus...igazából szarok a rózsára! 4 hónapja Robert Pattinson elkényeztet, soha ilyen boldog nem voltam. De mégis néha úgy érzem egy-egy mondatánál, hogy valami nagyon nem stimmel! A szemében olykor olyan tűz lobog amely megijeszt és nem félek beismerni ezt. Aztán el is felejtem mindezt amikor a legnagyobb álmom váltja valóra: Párizsba vacsora az Eiffel torony legtetején! 10 éves korom óta erre vágytam és ő teljesítette. Nem ez volt az első alkalom, hogy úgy érzetem ismeri minden gondolatom és vágyam. Ilyenkor úgy érzem lehet beleszerettem.
Robert
" Az univerzum talán nem mindig játszik tisztességesen, de legalább pokoli jó a humora"
Rob már vagy századszorra tanulmányozta ezt az idézettet amely a napló legelső oldalán virított. A mondat betűi igen kuszák és gyerekesek voltak nem is csoda hisz egy 9 éves gyerektől mit várjon az ember gondolkodott Rob. A napló olvasása közben millió egy érzés kerítette hatalmába. Azt a felét mely gyűlölte Kristent boldogította, hogy ismeri a lány minden egyes gondolatát egészen 20 éves koráig, a másikat amely pedig titkon kedvelte az viszont pokolba küldte érte.Kristen sebezhetővé vált azzal, hogy Rob ismerte minden egyes gondolatát és el is döntötte, hogy ezt teljes mértékben ki is fogja használni.Rob még egyszer elolvasta az idézetet. Ő volt az egyedüli talán aki ezt teljes mértékben megértette.
- Pokoli jó humora van az egyszer biztos.Itt van ez a nő gyűlölnie kellene, mégsem képes rá! Ez így nem igaz Pattinson mi a francról beszélsz már megint - csapott az asztalára - Igazán megy neked Kris gyűlölése vagyis a terveiden ez látszik meg! - beszélt magához. Majd az íróasztal fiókjából elővett egy aktát és kinyitotta. Ebben szerepelt az a terv amely Kristen elcsábításának minden egyes pontjára kiterjedt. 4 hónapot vett át az a pár lap... a terv alap ötletét nem más mint Kristen adta. Pontosabban a naplója, amikor Rob először olvasta meg akadt a szeme a vágyainál meg álmainál s ő akkor ott eldöntötte teljesíti ezeket.
" Kedves naplóm! Úgy szeretnék egyszer az Eiffel torony tetején vacsorázni. Ott olyan lehet mintha a csillagok közt, nem gondolod? Szeretnék lenézni a városra Dadus azt mondja, hogy az egyszerűen gyönyörű lehet. "
Rob szája gonosz mosolyra húzódott ez volt az első amit teljesített egy kislány álmai közül. Emlékszik Kris arcára amikor levette a szeméről a kendőt s meglátta hol vannak. Látta az elérzékenyülést rajta és majd nem ő is elérzékenyült. De nem ő ezt nem teheti meg a bosszú az első és ahogy mondják a cél szentesíti az eszközt.
És most az eszköz sajnálatos módon Kristen lett. Rob megfogott egy tolat és pipát tett a bejegyzés mellé épp úgy mint amikor egy üzleti ügyet lerendezett. És a következő bejegyzésre ugrott:
" Egyszer ha barátom lesz nem akarom, hogy olyan legyen mint Bill! Ő folyton húzgálja a hajam és csiped. Nem szeretem őt hisz bánt, de Dadus azt mondja, hogy mindenkit szeretni kell mert Istenke ezt mondja. Szerintem Istenkét sosem csipkedték mert akkor biztos nem mondana ilyet, az fix! Dadus még azt is mondja azért tesz ilyet Bill mert szeret engem és csak így tudja kimutatni én nem akarom, hogy így mutassa ki. Ha egyszer igazi barátom lesz akkor ő nem fog csipkedni tudom jól elvisz majd a vidámparkba, hogy elfelejtsem a gondjaimat és vidám legyek... Dadus is mindig így tesz. Szeretem Dadust. "
Ahogy Rob ezt olvasta ki tudta volna nyuvasztani azt a Bill gyereket. Hiába lehetett a srác tizenkét éves és Kris is nem akarta, hogy piszkálja őt. Valami védelmi ösztön egyből bekapcsolt nála. Hogy elterelje erről gondolatait, inkább vissza emlékezet a párbeszédre ami a lány és közte zajlott amikor elmondta neki hova mennek:
- A vidámparkba? Minek megyünk mi a vidámparkba?- a lány döbbent arcától Rob elmosolyodott.
- Azért kincsem, hogy egy picit kikapcsolódjunk és szórakozunk! Most el akarom felejteni a gondjaimat újra gondtalan gyerek akarok lenni veled együtt. Vidám, boldog akarok lenni és azt akarom, hogy Te is az legyél!
- Én akor sem hiszem el, hogy a nagy Robert Pattinson újra gyerek akar lenni. - mosolyodott el a lány és Robra nézett.
- De, én egy kisfiú akarok lenni aki ma papás-mamást játszik majd .
- Te hülye vagy! .- volt a lány válasza miközben halkan kuncogott tovább már nem beszélgetek az út során.
Robnak el kellett ismernie, hogy olyan jól mint akkor sosem szórakozott és élete egyik legjobb napja volt. Ehhez a bejegyzéshez is tett egy pipát. Majd a következőre ugrott:
" Kedves naplóm! Ma a Niagara víz esésről tanultunk. Tanárnő hozott róla képeket is! Gyönyörű! De tényleg az .Te tudtad, hogy több mint 12 000 évvel ezelőtt keletkezett? És képzeld a Mennydörgő víz nevet az Indiánok adták neki. Egyszer én is el akarok oda jutni! Tanárnéni azt mondta, hogy van ott egy nagyon magas torony amelyről csodálatos a kilátás. Dadus azt mondta, ha valamit nagyon akarok teljesül és én ezt nagyon akarom. El akarok oda is jutni..."
Rob tudta, hogy nem sietheti el a dolgokat hisz az igen feltűnő lett volna. Így az ilyen kirándulások közt egy hónap mindig ki maradt nehogy Kris gyanút fogjon. Nagyon büszke volt magára mert a lány egyszer sem fogott gyanút. Amikor bevezette ezt a tervet épp vacsoráztak:
- Kristen, nem tudom Te, hogy vagy vele de el kellene mennünk kirándulni!
- Hmm... végül is mehetünk. Hova gondoltad?
- A Niagara vízeséshez - ahogy ezt kimondta a lány kezéből kiesett a villa és kiguvad szemekkel bámult rá - Mi a baj? Te már láttad? Mert nem muszáj oda mennünk, csak én még nem, és szerintem szép lehet.
- Ne...ne..em látttam- hebegte a lány - csak nem gondoltam volna. hogy téged is ezek érdekelnek az elmúlt hónapokban egyre inkább azt gondolom, hogy mi nagyon hasonlítunk egymásra.- mosolyodott el a lány és evett tovább.
Rob, ahogy vissza tért a jelenbe elborzadt egy másodpercre magától, hogy lehet ennyire hazug. Majd erőt vett magán és ki pipálta ezt a bejegyzést is majd hátra dőlt. És elgondolkodott ezeken kívül rengeteg helyen jártak még egy színház, egy piknik, egy mozi, egy kis esti sétáz is beiktatott és mindet úgy ahogy a lány szerette volna. Robnak magának is be kellett ismernie, hogy igazán jól eset amikor egy egy ilyen programnál a férfiak irigy pillantással méregették. Melyik férfi nem örült volna, ha egy olyan nő, mint Kris vonul végig mellette akárhol.
De végül is ez semmit sem jelent számára mert nem szabad, hogy jelentsen. Folyton folyvást ezek a gondolatok kavarogtak a fejében ha pedig nem akkor igazán sajnálta a kicsi Kristent. Ahogy végig olvasta a naplót észre vette, hogy soha egyetlen szót sem ejt igazán a családjáról. Maximum egy elejtet mondat itt ott. A Dadusról viszont annál többet:
" Kedves naplóm! Szomorú vagyok már megint Camnak letelt a szünete megy vissza a bentlakásos iskolába! Nagyon fog hiányozni mert csak ő foglalkozik velem...Dadus azt mondja, hogy nem sokára itt a téli szünet láthatom, de én most azt kérem karácsonyra, hogy legyünk igazi család és azt, hogy Camnak se kelljen vissza menni többet....mert tudom szegény utálja.."
"...anyu már megint nincs itthon és elfejtette, hogy ma balett vizsgám volt és apa se jött el pedig Dadus felhívta őket előtte mindig azt mondja sok a dolguk...szerintem pedig csak mert kicsi vagyok azért nem érdeklem őket majd ha nagy leszek..."
" Minő meglepetés anyám ma megjelent a diplomaosztómon ki hitte volna?! Na és mi történt még, na mi? Apa nem ő megint nem jelent meg! Az üzlet a legfontosabb semmi és senki! Tudok jót is írni Cam végre haza költözött, most már nem leszek egyedül..."
A sorok tartalma borzalmas volt Rob számára nem tudta elképzelni, hogy egyes szülök, hogy bánhatnak így gyerekeikkel! Min csodálkozik, hisz John számára fontosabb volt szertőt tartani, mint a lánya diplomaosztója! Nevetséges.... egyre dühösebb lett és tudta itt az idő...itt a bosszúra... az édes bosszú...elég jól csinálta a dolgait a terve szokatlanul hamar bevált. Tudta jól Kris nem fog majd nemet mondani...ha vacillál is majd nemet akkor sem fog mondani! Itt az idő...
2011. február 11., péntek
7. fejezet
Kris rémülten kapkodott a levegő után. A férfi pedig gyorsan félig nyílt ajkára szorította a száját. Forró volt, gyengéd és mégis határozott. Kris beleremegett. Behunyta a szemét, a férfi nyaka köré fonta a karját, és ujjait selymes fekete hajába mélyesztette. A férfi egyre elmélyültebben csókolta, lángra lobbantva a szenvedély parazsát. Végül felemelte a fejét, és levette a lány kezét a nyakáról.
- Most már induljunk el inkább!
Kris kábán nézett rá. Csakugyan Rob nyaka köré fonta a karját, és hozzá simult? A szenvedély hevét szégyenpír váltotta fel.
- Ezt miért csináltad? - kérdezte zavartan.
- Jobb a csókon gyorsan túl esni az este elején, mint egész vacsora alatt áhítozni utána. Ne vágj ilyen durcás arcot Kris! Hisz mind a ketten tudjuk, hogy egymásnak vagyunk teremtve!
- Én most csak azt tudom, hogy fel kellett volna jól képelnem téged!
- Nem tetted meg és ennek csak egy oka lehet annyira elvarázsoltalak, hogy eszedbe nem jutott eddig.
-Borzasztóan beképzelt vagy!
- Bizony de azért kedvelsz!
Az előkelő étteremben a vacsora kitűnő volt. Rob pedig rendkívül szellemes társalgónak bizonyult. Igaz Kris azt nem tagadhatta, hogy beképzeltsége határtalan volt. Elmesélte, hogy az év nagy részében a vállalat New York-i székhelye és a londoni, sydneyi meg athéni leányvállalatok között ingázik. A téli hónapokban azonban, ha teheti a perui birtokán tölti. Lassanként Krisbe feloldódott minden feszültség, és mire az este véget ért, észrevétlenül szinte beleszeretett Robba. A lány néha úgy érezte a férfi mintha mindent tudna róla és a gondolataiban is képes lenne olvasni ez történt a vacsora elején mikor az életről beszéltek és a férfi monológja teljesen megindította, ő is ugyan így vélekedett az életről.
Kris vissza pörgette az időt a fejében még egyszer át akarta gondolni amit a férfi mondott neki a vacsora elején az életről és magáról:
- Most igazán normális vagy nem tudnál mindig ilyen lenni, Rob? Egy kis kedvesség másokkal és Te is boldogabb lennél!
- Szerintem Kris a boldogságot nem adják ingyen, harcolni kell érte, ne várd, hogy az öledbe pottyanjon.
Az életedet a gondolataid, alakítják. Ha folyton negatív vagy, mindig mindent negatívan fogsz látni. Sokkal jobb, ha pozitív vagy a világ megszépül. Ha valaki dagonyázni akar a rosszban- hát csak tessék, de akkor ne csodálkozzon, hogy nem történik vele semmi jó. Te nem így gondolod? Tudod piszok sokat gályáztam azon, hogy olyannak lássanak az emberek amilyenek én akarom...pszt..ne szólj bele..igen Kris szerintem legalábbis a mai világban kegyetlennek kell lenni. Hisz vagy Te taposol el másokat vagy téged taposnak el! Én mindig pozitívan álltam a dolgokhoz, de sosem felejtettem el, hogy hova kell jutnom, muszáj kegyetlennek lenni ebben a világban. Régebben sokat dolgoztam azon, hogy eltudjam magam ilyenek is fogadni. És most már tudom, hogy mások miként vélekednek rólam, de nem érdekel 28 éves koromra ki építettem egy olyan céget amit, másoknak egy élet alatt sem sikerül. Kris kérlek ne néz így rám ...Tudod mit Kris úgy érzem van még menthető vagyok, nem?
Ahogy vissza gondolt arra a beszélgetésre elmosolyodott igen szerinte menthető ez a férfi bármilyen beképzelt nagyképű még menthető és szerethető!
- Á csak nem elmosolyodott valaki? Ismerd el, hogy jól mulattál ma este! - mondta a férfi, amikor hazavitte, és megállt a ház előtt. -Mégsem vagyok az a szörnyeteg, akinek eleinte tartottál.
Kris, aki kissé becsípett az elfogyasztott néhány pohár pezsgőtől, átszellemülten mosolygott.
- Csakugyan jól mulattam. És nem is voltál annyira beképzelt és nagyképű, mint a múltkor!
-Az lehet, de azért ugye megengeded, hogy holnap is érted jöjjek? - A férfi szemében érzéki láng lobogott, és szenvedélyesen magához húzta a lányt.
- Igen- suttogta Kris, és várakozásteljesen figyelte, ahogy a férfi lehajol hozzá, és megcsókolja.
Ez a csók még izgatóbb volt, mint a vacsora előtti. Kris vágyakozóan simult Robhoz, és karját a nyaka köré fonta. Aztán megremegett a gyönyörtől, ahogy a férfi keze a keblére tévedt. Az ellen sem tiltakozott, amikor Rob félre húzta a válláról a ruhája pántját, hogy keze és ajka a meztelen keblét becézhesse. Azt se bánta volna, ha ez sosem ér véget. Inkább Rob sűrű hajába mélyesztette az ujjait, és jobban magához szorította a fejét. Közben a férfi keze egyre messzebb kalandozott a testén, már a szoknyája alatt járt. Végül egy olyan ponthoz ért, ahol hirtelen megrettent.
- Jaj, mit csinálok? -kiáltott fel Rob, és gyorsan elhúzódott. Kris rábámult. teljes odaadással dőlt hátra az ülésen, s szeme vadul csillogott, és sápadt bőre kigyúlt az izgalomtól. A férfi gyorsan megizgatta a lány összekuszált ruháját. Visszahúzta a helyére a pántot, sőt a körgallért is gondosan vállára terítette, hogy takarja keblét.
- Ez így jobb lesz - morogta komoran.
A lány teste még mindig lüktetett az izgalomtól. Lassanként azonban ráébredt, hogy Rob távolról sincs annyira felzaklatva mint ő.
- Sajnálom, Kristen. nem akartam ilyen messzire menni. Főként nem itt a kocsiban. -Rob elsimított egy fürtöt a lány homlokából - Megígértem a bátyádnak, hogy vigyázzok rád!
- Tessék? Cam képes volt arra az arcátlanságra... Megölöm! - Kris zavara hirtelen átcsapott a bátyja iránti haragba. - Elfelejti, hogy felnőtt vagyok, és tudok magamra vigyázni!
- Egészen biztosan - csillapította a férfi - De most menjünk inkább be, mielőtt teljesen elvesztem az önuralmamat. - Kiszállt, és kisegítette a lányt, aztán átkarolta a derekát, és a bejárati ajtóhoz vezette. - Jobb, ha nem megyek be veled. -Ezzel könnyű csókot nyomott Kris homlokára - Holnap felhívlak.
A lányban zűrzavaros gondolatok és érzések kavarogtak: zavar, harag, kielégítetlenség. Elő kotorta a kulcsot, kinyitotta az ajtót és szó nélkül bement.
Rob a kormány kerékre csapot, ahogy haladt haza. Ez az este tökéletes volt számára régebben egy ilyen randiért eladta volna a lelkét, de most már nem tudja ....a lelkét már rég eladta az ördögnek amit Krisnek mondott mind hazugság volt egy szépen felépített színjáték amihez nagyban hozzá járult a magánnyomozó, aki mindent kiderített a lányról. Sőt sokkal többet egy fénymásolatot szerzet a lány naplójáról. Szépen bemagolta Kris összes gondolatát, így amikor vacsora közben feltette a kérdést, tudta mit kell felelnie. Elmondta a lány gondolatait más szavakkal és amikor a szemébe nézett látta, hogy nyert ügye van! Kár, hogy így már nem is olyan édes a bosszú...vagyis de Kristen Stewart nem fogja megállítani. Ő is ugyan olyan lesz mint az apja, ha nem most akkor idővel! Hiába győzködte magát a kocsi úton. Soha ilyen szánalmasan nem érezte magát becsapja Krist és ettől nagyon rossz érzése támadt. Nem!- mondta magában - Vagyunk, akik vagyunk! Hazudunk másoknak, arrogánsak, kéjsóvárak és tele vagyunk hibákkal. De a legfőbb hiba, ha valaki olyannak hazudunk, mint Kristen Stewart. Nem baj, amit egyszer a fejembe veszek azt véghez is viszem tönkre teszem őket ezen semmi és senki nem változtathat....
... De végül a hibáink utolérnek minket...és abban semmi köszönet nem lesz....
- Most már induljunk el inkább!
Kris kábán nézett rá. Csakugyan Rob nyaka köré fonta a karját, és hozzá simult? A szenvedély hevét szégyenpír váltotta fel.
- Ezt miért csináltad? - kérdezte zavartan.
- Jobb a csókon gyorsan túl esni az este elején, mint egész vacsora alatt áhítozni utána. Ne vágj ilyen durcás arcot Kris! Hisz mind a ketten tudjuk, hogy egymásnak vagyunk teremtve!
- Én most csak azt tudom, hogy fel kellett volna jól képelnem téged!
- Nem tetted meg és ennek csak egy oka lehet annyira elvarázsoltalak, hogy eszedbe nem jutott eddig.
-Borzasztóan beképzelt vagy!
- Bizony de azért kedvelsz!
Az előkelő étteremben a vacsora kitűnő volt. Rob pedig rendkívül szellemes társalgónak bizonyult. Igaz Kris azt nem tagadhatta, hogy beképzeltsége határtalan volt. Elmesélte, hogy az év nagy részében a vállalat New York-i székhelye és a londoni, sydneyi meg athéni leányvállalatok között ingázik. A téli hónapokban azonban, ha teheti a perui birtokán tölti. Lassanként Krisbe feloldódott minden feszültség, és mire az este véget ért, észrevétlenül szinte beleszeretett Robba. A lány néha úgy érezte a férfi mintha mindent tudna róla és a gondolataiban is képes lenne olvasni ez történt a vacsora elején mikor az életről beszéltek és a férfi monológja teljesen megindította, ő is ugyan így vélekedett az életről.
Kris vissza pörgette az időt a fejében még egyszer át akarta gondolni amit a férfi mondott neki a vacsora elején az életről és magáról:
- Most igazán normális vagy nem tudnál mindig ilyen lenni, Rob? Egy kis kedvesség másokkal és Te is boldogabb lennél!
- Szerintem Kris a boldogságot nem adják ingyen, harcolni kell érte, ne várd, hogy az öledbe pottyanjon.
Az életedet a gondolataid, alakítják. Ha folyton negatív vagy, mindig mindent negatívan fogsz látni. Sokkal jobb, ha pozitív vagy a világ megszépül. Ha valaki dagonyázni akar a rosszban- hát csak tessék, de akkor ne csodálkozzon, hogy nem történik vele semmi jó. Te nem így gondolod? Tudod piszok sokat gályáztam azon, hogy olyannak lássanak az emberek amilyenek én akarom...pszt..ne szólj bele..igen Kris szerintem legalábbis a mai világban kegyetlennek kell lenni. Hisz vagy Te taposol el másokat vagy téged taposnak el! Én mindig pozitívan álltam a dolgokhoz, de sosem felejtettem el, hogy hova kell jutnom, muszáj kegyetlennek lenni ebben a világban. Régebben sokat dolgoztam azon, hogy eltudjam magam ilyenek is fogadni. És most már tudom, hogy mások miként vélekednek rólam, de nem érdekel 28 éves koromra ki építettem egy olyan céget amit, másoknak egy élet alatt sem sikerül. Kris kérlek ne néz így rám ...Tudod mit Kris úgy érzem van még menthető vagyok, nem?
Ahogy vissza gondolt arra a beszélgetésre elmosolyodott igen szerinte menthető ez a férfi bármilyen beképzelt nagyképű még menthető és szerethető!
- Á csak nem elmosolyodott valaki? Ismerd el, hogy jól mulattál ma este! - mondta a férfi, amikor hazavitte, és megállt a ház előtt. -Mégsem vagyok az a szörnyeteg, akinek eleinte tartottál.
Kris, aki kissé becsípett az elfogyasztott néhány pohár pezsgőtől, átszellemülten mosolygott.
- Csakugyan jól mulattam. És nem is voltál annyira beképzelt és nagyképű, mint a múltkor!
-Az lehet, de azért ugye megengeded, hogy holnap is érted jöjjek? - A férfi szemében érzéki láng lobogott, és szenvedélyesen magához húzta a lányt.
- Igen- suttogta Kris, és várakozásteljesen figyelte, ahogy a férfi lehajol hozzá, és megcsókolja.
Ez a csók még izgatóbb volt, mint a vacsora előtti. Kris vágyakozóan simult Robhoz, és karját a nyaka köré fonta. Aztán megremegett a gyönyörtől, ahogy a férfi keze a keblére tévedt. Az ellen sem tiltakozott, amikor Rob félre húzta a válláról a ruhája pántját, hogy keze és ajka a meztelen keblét becézhesse. Azt se bánta volna, ha ez sosem ér véget. Inkább Rob sűrű hajába mélyesztette az ujjait, és jobban magához szorította a fejét. Közben a férfi keze egyre messzebb kalandozott a testén, már a szoknyája alatt járt. Végül egy olyan ponthoz ért, ahol hirtelen megrettent.
- Jaj, mit csinálok? -kiáltott fel Rob, és gyorsan elhúzódott. Kris rábámult. teljes odaadással dőlt hátra az ülésen, s szeme vadul csillogott, és sápadt bőre kigyúlt az izgalomtól. A férfi gyorsan megizgatta a lány összekuszált ruháját. Visszahúzta a helyére a pántot, sőt a körgallért is gondosan vállára terítette, hogy takarja keblét.
- Ez így jobb lesz - morogta komoran.
A lány teste még mindig lüktetett az izgalomtól. Lassanként azonban ráébredt, hogy Rob távolról sincs annyira felzaklatva mint ő.
- Sajnálom, Kristen. nem akartam ilyen messzire menni. Főként nem itt a kocsiban. -Rob elsimított egy fürtöt a lány homlokából - Megígértem a bátyádnak, hogy vigyázzok rád!
- Tessék? Cam képes volt arra az arcátlanságra... Megölöm! - Kris zavara hirtelen átcsapott a bátyja iránti haragba. - Elfelejti, hogy felnőtt vagyok, és tudok magamra vigyázni!
- Egészen biztosan - csillapította a férfi - De most menjünk inkább be, mielőtt teljesen elvesztem az önuralmamat. - Kiszállt, és kisegítette a lányt, aztán átkarolta a derekát, és a bejárati ajtóhoz vezette. - Jobb, ha nem megyek be veled. -Ezzel könnyű csókot nyomott Kris homlokára - Holnap felhívlak.
A lányban zűrzavaros gondolatok és érzések kavarogtak: zavar, harag, kielégítetlenség. Elő kotorta a kulcsot, kinyitotta az ajtót és szó nélkül bement.
Rob a kormány kerékre csapot, ahogy haladt haza. Ez az este tökéletes volt számára régebben egy ilyen randiért eladta volna a lelkét, de most már nem tudja ....a lelkét már rég eladta az ördögnek amit Krisnek mondott mind hazugság volt egy szépen felépített színjáték amihez nagyban hozzá járult a magánnyomozó, aki mindent kiderített a lányról. Sőt sokkal többet egy fénymásolatot szerzet a lány naplójáról. Szépen bemagolta Kris összes gondolatát, így amikor vacsora közben feltette a kérdést, tudta mit kell felelnie. Elmondta a lány gondolatait más szavakkal és amikor a szemébe nézett látta, hogy nyert ügye van! Kár, hogy így már nem is olyan édes a bosszú...vagyis de Kristen Stewart nem fogja megállítani. Ő is ugyan olyan lesz mint az apja, ha nem most akkor idővel! Hiába győzködte magát a kocsi úton. Soha ilyen szánalmasan nem érezte magát becsapja Krist és ettől nagyon rossz érzése támadt. Nem!- mondta magában - Vagyunk, akik vagyunk! Hazudunk másoknak, arrogánsak, kéjsóvárak és tele vagyunk hibákkal. De a legfőbb hiba, ha valaki olyannak hazudunk, mint Kristen Stewart. Nem baj, amit egyszer a fejembe veszek azt véghez is viszem tönkre teszem őket ezen semmi és senki nem változtathat....
... De végül a hibáink utolérnek minket...és abban semmi köszönet nem lesz....
2011. február 7., hétfő
6.fejezet / kitérő - Rob/
Rob irodájában akkor sem lehetett volna fagyosabb a hangulat, ha a nyitott terasz ajtón át jeges szélvihar söpört volna végig. Rob dühösen nézte magát a szemben lévő tükörben amely a tölgyfa asztal felett volt.
- Szó sem lehet róla! - közölte ellentmondás nem tűrő hangon, és hogy nagyobb nyomatékot adjon a szavainak, az öklével hatalmasat csapot az asztalra. Nem jó ez így, gondolta már magában beszél, ez a nő elveszi az eszét. Az asztalon már megszokott módon a Stewart akta volt, mindenképpen tönkre akarta tenni Johnt és ez a cégen keresztül nem megy hát akkor a lányát szerzi meg . De volt egy kis bökkenő Kristen nem olyan nő volt ahogy elképzelte. Apuci pici lányának hitte, aki mindent meg kap amit akar és akkor amikor akarja. Ledér nőszemélynek képzelte, aki mindennap más férfival hempereg az ágyában és miért ne lehetett volna így hiszen gyönyörű.
-Miket beszélek már megint, az Istenért! - dühöngött miközben beletúrt a hajába, önkéntelen mozdulat volt. Gyerek kora óta, ha zavarban volt vagy, ha ideges volt folyton a hajához kapott. Ahogy most elnézte magát a tükörben kiábrándító képet mutatott. Három napja nem borotválkozott, sőt még zuhanyzás is kimaradt az öltönye gyűrött és büdös. A bál óta az irodájában volt és keresett valami fogást a Stewart cégen,de semmi az ég világon semmire sem jutott. A bál elején pedig minden olyan könnyűnek tűnt, szép kis terve volt. Elveszi feleségül Kristent szépen magába bolondítja és ráveszi őt és drága apósát, hogy a cég nagy mértékben terjeszkedjen amihez az anyagi fedezettet majd ő nyújtja és amikor már teljesen a hatalmában van a cég tönkre teszi...Szerencséje volt mert Johnnak fogalma sem lehet ki az a Robert Pattinson valójában. Az anyja elmesélte, hogy Viktóriával sosem beszéltek családról. Igaz egy kis félelme még így is volt mi van ha felismeri a nevét, de nem így történt amikor egy éve bemutatkozott a férfinek azon semmit sem lehetett észre venni. Nagyon szép terv volt, de nem számolt Kristennel. Nem úgy viselkedett ahogy elvárható lett volna.Nem omlott a lábai elé pedig már megszokta, hogy a nők imádják és Istenítik. Ha jobban belegondol nagyon ember számba se vette és goromba volt. Ez tetszett is neki végre valami új, ami nem unalmas a férfiaknak teszik ha harcolni kell a kihívás mindig boldogabbá teszi őket. Amikor azonban a szoba szerűségben megcsókolta rájött, hogy mégsem lesz ez olyan könnyű, valami hihetetlen érzés kerítette magával ami egyszerre vitte fel az egekbe és döngölte bele a földbe. Olyan érzése támadt ami csak a családja nő tagjainál fordult még elő...meg akarta őt védeni mindentől és szeretni akarta amíg a csak lehet.
- Már megint ostobaságokat gondolok, beszélek -ráncolta össze homlokát és nézett bele egyenesen a képmása szemébe, de mintha az a képmás egy másik embert ábrázolt volna vagy inkább a fiatal Robot aki boldog volt: hitt a csodákban a szerelemben. Rob kinyitotta a száját mondani akart valamit magának, de aztán becsukta majd ezt elismételte még néhányszor. Aztán egy darabig megint csak magát nézte de végül megszólalt.
- Hiányzik az, aki valaha voltam. Bízni akarok újra, érted? És igaz barátokat akarok, olyanokat akik voltak régen. Áááá kész hülye vagyok! Az önsajnálat bénít. A keserűség megöli a lelket. Csak egy valamivel kell most foglalkoznom a bosszúval. Az édes bosszúval.
És ezzel belevetette magát az aktába. Saját magának sem akarta bevallani azért bújja az aktát mert nem akarja elvenni Kristent és azért nem akrta elvenni a lányt mert félt, nagyon félt attól,hogy a saját csapdájába esik és beleszeret. Mert azt el kellett ismernie, hogy az a csók nem egy egyszerű csók volt abba benne volt minden amit valaha egy nőtől várt...
Három órával később az akta neki csapódott a tükörnek és Rob egy megvadult bikára emlékeztette saját magát. Rájött ugyanis, hogy a Stewart cégen tényleg semmi fogás nincs vagyis egy választása van még pedig a házasság. Meg keményíti magát és harcba szál a nő szívéért, hogy utána elvegye amit akar! Rob jól tudta most már nincs menekvés a cég az övé lesz, a lány szintén és ezáltal John megfizet azért amit tett a családjával. Nem szabad viszonzás nélkül hagyni mások tetteit. Erre való a hála és a bosszú...
És ő most marad inkább a bosszúnál! Tárcsázta is a magánnyomozót akit már egyszer alkalmazott, hogy derítsen ki mindent Kristen Stewartról. Kik a barátai? Kik az ellenségei? Mit szeret? Hol szeret vacsorázni? Milyen virágot szeret egyszóval mindent azt is megparancsolta, hogy a volt vőlegényétől is szerezzen információt de csak óvatosan.Mindent tudni akart a lányról. Most nem hibázhatott egy pici hiba ugyanis végzetes lehet az is elég gond, hogy nem tud elvonatkoztatni attól, hogy Kristen mennyire ellenállhatatlan. Pedig muszáj lesz neki ezzel ugyanis nem ronthatja el a tervét. A lánynak kell belé szeretnie és nem fordítva.
- Szó sem lehet róla! - közölte ellentmondás nem tűrő hangon, és hogy nagyobb nyomatékot adjon a szavainak, az öklével hatalmasat csapot az asztalra. Nem jó ez így, gondolta már magában beszél, ez a nő elveszi az eszét. Az asztalon már megszokott módon a Stewart akta volt, mindenképpen tönkre akarta tenni Johnt és ez a cégen keresztül nem megy hát akkor a lányát szerzi meg . De volt egy kis bökkenő Kristen nem olyan nő volt ahogy elképzelte. Apuci pici lányának hitte, aki mindent meg kap amit akar és akkor amikor akarja. Ledér nőszemélynek képzelte, aki mindennap más férfival hempereg az ágyában és miért ne lehetett volna így hiszen gyönyörű.
-Miket beszélek már megint, az Istenért! - dühöngött miközben beletúrt a hajába, önkéntelen mozdulat volt. Gyerek kora óta, ha zavarban volt vagy, ha ideges volt folyton a hajához kapott. Ahogy most elnézte magát a tükörben kiábrándító képet mutatott. Három napja nem borotválkozott, sőt még zuhanyzás is kimaradt az öltönye gyűrött és büdös. A bál óta az irodájában volt és keresett valami fogást a Stewart cégen,de semmi az ég világon semmire sem jutott. A bál elején pedig minden olyan könnyűnek tűnt, szép kis terve volt. Elveszi feleségül Kristent szépen magába bolondítja és ráveszi őt és drága apósát, hogy a cég nagy mértékben terjeszkedjen amihez az anyagi fedezettet majd ő nyújtja és amikor már teljesen a hatalmában van a cég tönkre teszi...Szerencséje volt mert Johnnak fogalma sem lehet ki az a Robert Pattinson valójában. Az anyja elmesélte, hogy Viktóriával sosem beszéltek családról. Igaz egy kis félelme még így is volt mi van ha felismeri a nevét, de nem így történt amikor egy éve bemutatkozott a férfinek azon semmit sem lehetett észre venni. Nagyon szép terv volt, de nem számolt Kristennel. Nem úgy viselkedett ahogy elvárható lett volna.Nem omlott a lábai elé pedig már megszokta, hogy a nők imádják és Istenítik. Ha jobban belegondol nagyon ember számba se vette és goromba volt. Ez tetszett is neki végre valami új, ami nem unalmas a férfiaknak teszik ha harcolni kell a kihívás mindig boldogabbá teszi őket. Amikor azonban a szoba szerűségben megcsókolta rájött, hogy mégsem lesz ez olyan könnyű, valami hihetetlen érzés kerítette magával ami egyszerre vitte fel az egekbe és döngölte bele a földbe. Olyan érzése támadt ami csak a családja nő tagjainál fordult még elő...meg akarta őt védeni mindentől és szeretni akarta amíg a csak lehet.
- Már megint ostobaságokat gondolok, beszélek -ráncolta össze homlokát és nézett bele egyenesen a képmása szemébe, de mintha az a képmás egy másik embert ábrázolt volna vagy inkább a fiatal Robot aki boldog volt: hitt a csodákban a szerelemben. Rob kinyitotta a száját mondani akart valamit magának, de aztán becsukta majd ezt elismételte még néhányszor. Aztán egy darabig megint csak magát nézte de végül megszólalt.
- Hiányzik az, aki valaha voltam. Bízni akarok újra, érted? És igaz barátokat akarok, olyanokat akik voltak régen. Áááá kész hülye vagyok! Az önsajnálat bénít. A keserűség megöli a lelket. Csak egy valamivel kell most foglalkoznom a bosszúval. Az édes bosszúval.
És ezzel belevetette magát az aktába. Saját magának sem akarta bevallani azért bújja az aktát mert nem akarja elvenni Kristent és azért nem akrta elvenni a lányt mert félt, nagyon félt attól,hogy a saját csapdájába esik és beleszeret. Mert azt el kellett ismernie, hogy az a csók nem egy egyszerű csók volt abba benne volt minden amit valaha egy nőtől várt...
Három órával később az akta neki csapódott a tükörnek és Rob egy megvadult bikára emlékeztette saját magát. Rájött ugyanis, hogy a Stewart cégen tényleg semmi fogás nincs vagyis egy választása van még pedig a házasság. Meg keményíti magát és harcba szál a nő szívéért, hogy utána elvegye amit akar! Rob jól tudta most már nincs menekvés a cég az övé lesz, a lány szintén és ezáltal John megfizet azért amit tett a családjával. Nem szabad viszonzás nélkül hagyni mások tetteit. Erre való a hála és a bosszú...
És ő most marad inkább a bosszúnál! Tárcsázta is a magánnyomozót akit már egyszer alkalmazott, hogy derítsen ki mindent Kristen Stewartról. Kik a barátai? Kik az ellenségei? Mit szeret? Hol szeret vacsorázni? Milyen virágot szeret egyszóval mindent azt is megparancsolta, hogy a volt vőlegényétől is szerezzen információt de csak óvatosan.Mindent tudni akart a lányról. Most nem hibázhatott egy pici hiba ugyanis végzetes lehet az is elég gond, hogy nem tud elvonatkoztatni attól, hogy Kristen mennyire ellenállhatatlan. Pedig muszáj lesz neki ezzel ugyanis nem ronthatja el a tervét. A lánynak kell belé szeretnie és nem fordítva.
2011. február 5., szombat
5. fejezet
24 óra és most már 24 óra 1 perc az anyja csacsogását már nem is érzékelte vissza tért a 24 órával ezelőtti eseményekhez amikor Rob ajkai az övéhez értek. El se hitte miközben a férfi ilyen érzékien csókolta a gondolatai szellek szárnyán szálldogáltak. Óriási hibát követett el hisz elárulta a férfinak azzal a tettével, hogy hozzá simult és szenvedélyesen viszonozta a csókot számára sem közömbös. De az a csók. A férfi megcsókolta az arcát, a szempilláját, nyelve a fülcimpája körül kalandozott.És amikor másodszor is megcsókolta a lábából kiszállt minden erő, elfelejtett lélegezni, gondolkodni. Mindez csupán néhány másodpercig tartott, Kris mégis teljesen összezavarodott. Igaz, hogy zavarba ejtően jóképű ez a Robert Pattinson, de javíthatatlan szoknyavadász hírében állt.Mindazok után, amit halott róla, hihetetlenek tűnt, hogy még mindig akadnak nők, akik hajlandók szóba állni vele. Még pedig nem is kevesen. A kalandjai mindig könnyekkel végződtek.Természetesen a hölgyek könnyeivel. És ő most a lakásában éppen ezzel a férfival csókolózik nem is akárhogyan, majd felfalják egymást. Ennek tudatában Kris akkorát taszított a férfin, hogy az a folyosó másik oldalához vágódott.
- Ne! Mégis mit képzelsz magadról?
- Kris akár mennyire is küzdesz ellenne Te is nagyon jól tudod, hogy nekem kellesz és amit én akarok az meg-is fogom kapni. - Azzal sarkon fordult és szép lassan kisétált a házból. Kris fel sem fogta hogy a férfi átváltott tegezésre mással foglalkozott ugyanis megrémítette a különös hangsúly de az adott pillanatban nem akart ezzel foglalkozni csak egy jó erős kávéra vágyott és arra, hogy most ne kelljen ezzel foglalkozni.
És ennek már 24 órája ...
24 órája Rob minden órában telefonál...
24 órája minden egyes órában kap egy csokor rózsát...
24 órája fogalma sincs mit csináljon...
-Jaj , Kris, szánd már meg végre azt a szegény embert, és menj el vele vacsorázni! -rántotta ki Jules unszolása a képzelet világából. - Unom már állandóan fogadni a telefonhívásait. Egész reggel óta minden órában csöng. Ha ez így volt este is csodálom, hogy nem alszol el állva, kicsim. - simogatta meg Jules a lánya fejét.
- Anya este amikor meguntam fogtam és némára állítottam, de ami igaz az igaz kitartó - gondolkodott hangosan Kris.
-Értem! Azonkívül az egész ház tele van a rózsáival, amelyeket minden órában küldözget. Még szénanáthát kapok tőle.
- Egyszerű a megoldás. Már sokszor mondtam, hogy nyugodtan dobd ki őket. Engem cseppet sem zavar. Vagy pedig menj anyu haza reggel óta itt vagy és már délután 5 óra van. Nem mintha zavarna csak tudod...ááá felejsd el de zavar.Főleg az, hogy rá akarsz beszélni Robertre.
- Olyan nő még nem született, akit Robert Pattinson hidegen hagyna. Az a bajod, hogy a Mikkal szerzett tapasztalatok után félsz bárkivel komolyabb kapcsolatba bonyolódni, édes lányom. Évek óta nem jársz egyetlen férfival sem néhány hétnél tovább ha az információim helyesek.
-Félek? - Kris a szívére tette a kezét. - Én senkitől sem félek, de felismerem, ha az ördög jön velem szembe. Robert nem az a fajta férfi, akivel egy józan nő kapcsolatot kezd.
- Hagyd a csudába a józan észt és élvezd kicsit az életet! Igaz mint anya ezt nem nekem kellene mondanom de egy kis kaland senkinek sem árt anno fénykoromban nekem sem ártott -kacsintott rá Jules Krisre.
- Nem is tudom! - ez veszélyes lehet gondolkodott el Kris de egyszer talán neki sem ártana egy kis izgalom.
- Én azt mondom lányom találkozzál vele!
- Ha még egyszer telefonál, és meghív, akkor talán elfogadom. meg vagy elégedve?
-Mit akarsz elfogadni? -toppant be Cam.
- Hát ezt nem hiszem el, nem hiába költöztem el otthonról azt hiszitek ide bármikor be toppanhatok???
Mi a francot keresel itt? A kulcsot nem azért adtam, hogy bármikor jöhess mehess a házamban! - akadt ki Kris.
- Nyugi hugi fontos ügyben jöttem! - válaszolta félszegen Cam.
- Na és mi ügyben???- dühöngött tovább a lány
- Uhhh azt még ki gondolom!
-Ááááá Cam! Andersen már meghalt úgyhogy ne költs nekem mesét!
- Gyerekek! Ezt most hagyjátok abba. -szólította fel őket Jules.- Kris találkozni fog Roberttel - magyarázta Jules.
- Okos dolog ez, húgocskám? - komolyodott el Cam. -Ne érts félre, kitűnő ember, akinek hatalmas a szaktudása. A közreműködése nagy segítséget jelentett a cégnek, de mint férfi veszedelmes. Mindenki igyekszik a feleségét és lányait elzárni előle.
- Hát ez hihetetlen! Meg kellene próbálnotok összehangolni a véleményeteket és tanácsaitokat- mosolygott Kris, és kiment a szobából. Alighogy eldöntötte ad egy esélyt Robnak megszólalt a telefon. Kris ezúttal felvette.
- Átkozottul nehéz magát elérni -kezdte a beszélgetést Rob. - Én azonban szerettem a kihívásokat. Eljön velem ma este vacsorázni?
Kris pedig azt tette, amit már órák óta szeretett volna, és amit Julesnak megígért : Igent mondott!
A telefonbeszélgetés után Kris haza küldte az anyját és bátyját. Majd lefeküdt aludni.
- Nagyon csinos, Kris.
- Köszönöm - motyogta a lány udvariasan, de némileg izgatottan. Rob a bálon is jól nézett ki, most világosszürke öltönyében, hófehér ingében és selyem nyakkendővel egyszerűen lenyűgöző volt.
- Korán jött - mondta Kris némileg szemrehányóan.
A férfi elengedte a megjegyzést a füle mellett, megállt előtte, és tetőtől talpig végigmérte. Aztán találkozott a tekintetük, és a lánynak elállt a lélegzete a szikrázó szempárban ülő kifejezés láttán.
Rob most sem tudott úrrá lenni azon a hatáson, amelyet ez a nő kiváltott belőle. Eddig egy fényképen látta, ahol zsákszerű ruhát viselt, aztán pedig testhez álló, csábító ruhában, kibontott hajjal.
Most maga volt a megtestesült báj és kifinomultság. A haját most laza kontyba fésülte. A visszafogottan alkalmazott, de tökéletes festék hatásosan kiemelte nagy, fénylő szemét, és telt ajkának rózsás fényt kölcsönzött. A ruha előkelő szalonból származott, ahogyan azt Rob szakértő szeme azonnal felismerte. fehér színe kiemelte a lány sötét haját és bőrét. A ruha elég hosszú volt ahhoz, hogy ne tűnjön közönségesnek, de elég rövid, hogy megmozgassa a férfiak képzeletét.
- Az, hogy csinos, nem kifejezés. Maga csodaszép! Minden férfi engem fog irigyelni a vendéglőben.- Rob kivette Kris kezéből a fehér kasmír körgallért, és a lány vállára terítette. - Mehetünk? - kérdezte.
Kris némán bólintott, és elfogadta a férfi karját. Rob egy ezüstszürke Bentlyhez vezette, udvariasan besegítette, majd maga is beült. Aztán kérdő tekintettel nézett a lányra. Kris látta, hogy a férfi úgy bámul rá, mint egy szerelmes kamasz. Zavarában kimondta azt, ami elsőnek a nyelvére jött:
- Hova akar tulajdonképpen vinni?
- Vacsorázni - nevetett Rob. Aztán megfogta a lány állát, és felemelte a fejét, hogy a szemébe nézzen. - Végső soron azonban az ágyamba.
(Kris vacsora ruhája)
- Ne! Mégis mit képzelsz magadról?
- Kris akár mennyire is küzdesz ellenne Te is nagyon jól tudod, hogy nekem kellesz és amit én akarok az meg-is fogom kapni. - Azzal sarkon fordult és szép lassan kisétált a házból. Kris fel sem fogta hogy a férfi átváltott tegezésre mással foglalkozott ugyanis megrémítette a különös hangsúly de az adott pillanatban nem akart ezzel foglalkozni csak egy jó erős kávéra vágyott és arra, hogy most ne kelljen ezzel foglalkozni.
És ennek már 24 órája ...
24 órája Rob minden órában telefonál...
24 órája minden egyes órában kap egy csokor rózsát...
24 órája fogalma sincs mit csináljon...
-Jaj , Kris, szánd már meg végre azt a szegény embert, és menj el vele vacsorázni! -rántotta ki Jules unszolása a képzelet világából. - Unom már állandóan fogadni a telefonhívásait. Egész reggel óta minden órában csöng. Ha ez így volt este is csodálom, hogy nem alszol el állva, kicsim. - simogatta meg Jules a lánya fejét.
- Anya este amikor meguntam fogtam és némára állítottam, de ami igaz az igaz kitartó - gondolkodott hangosan Kris.
-Értem! Azonkívül az egész ház tele van a rózsáival, amelyeket minden órában küldözget. Még szénanáthát kapok tőle.
- Egyszerű a megoldás. Már sokszor mondtam, hogy nyugodtan dobd ki őket. Engem cseppet sem zavar. Vagy pedig menj anyu haza reggel óta itt vagy és már délután 5 óra van. Nem mintha zavarna csak tudod...ááá felejsd el de zavar.Főleg az, hogy rá akarsz beszélni Robertre.
- Olyan nő még nem született, akit Robert Pattinson hidegen hagyna. Az a bajod, hogy a Mikkal szerzett tapasztalatok után félsz bárkivel komolyabb kapcsolatba bonyolódni, édes lányom. Évek óta nem jársz egyetlen férfival sem néhány hétnél tovább ha az információim helyesek.
-Félek? - Kris a szívére tette a kezét. - Én senkitől sem félek, de felismerem, ha az ördög jön velem szembe. Robert nem az a fajta férfi, akivel egy józan nő kapcsolatot kezd.
- Hagyd a csudába a józan észt és élvezd kicsit az életet! Igaz mint anya ezt nem nekem kellene mondanom de egy kis kaland senkinek sem árt anno fénykoromban nekem sem ártott -kacsintott rá Jules Krisre.
- Nem is tudom! - ez veszélyes lehet gondolkodott el Kris de egyszer talán neki sem ártana egy kis izgalom.
- Én azt mondom lányom találkozzál vele!
- Ha még egyszer telefonál, és meghív, akkor talán elfogadom. meg vagy elégedve?
-Mit akarsz elfogadni? -toppant be Cam.
- Hát ezt nem hiszem el, nem hiába költöztem el otthonról azt hiszitek ide bármikor be toppanhatok???
Mi a francot keresel itt? A kulcsot nem azért adtam, hogy bármikor jöhess mehess a házamban! - akadt ki Kris.
- Nyugi hugi fontos ügyben jöttem! - válaszolta félszegen Cam.
- Na és mi ügyben???- dühöngött tovább a lány
- Uhhh azt még ki gondolom!
-Ááááá Cam! Andersen már meghalt úgyhogy ne költs nekem mesét!
- Gyerekek! Ezt most hagyjátok abba. -szólította fel őket Jules.- Kris találkozni fog Roberttel - magyarázta Jules.
- Okos dolog ez, húgocskám? - komolyodott el Cam. -Ne érts félre, kitűnő ember, akinek hatalmas a szaktudása. A közreműködése nagy segítséget jelentett a cégnek, de mint férfi veszedelmes. Mindenki igyekszik a feleségét és lányait elzárni előle.
- Hát ez hihetetlen! Meg kellene próbálnotok összehangolni a véleményeteket és tanácsaitokat- mosolygott Kris, és kiment a szobából. Alighogy eldöntötte ad egy esélyt Robnak megszólalt a telefon. Kris ezúttal felvette.
- Átkozottul nehéz magát elérni -kezdte a beszélgetést Rob. - Én azonban szerettem a kihívásokat. Eljön velem ma este vacsorázni?
Kris pedig azt tette, amit már órák óta szeretett volna, és amit Julesnak megígért : Igent mondott!
A telefonbeszélgetés után Kris haza küldte az anyját és bátyját. Majd lefeküdt aludni.
- Nagyon csinos, Kris.
- Köszönöm - motyogta a lány udvariasan, de némileg izgatottan. Rob a bálon is jól nézett ki, most világosszürke öltönyében, hófehér ingében és selyem nyakkendővel egyszerűen lenyűgöző volt.
- Korán jött - mondta Kris némileg szemrehányóan.
A férfi elengedte a megjegyzést a füle mellett, megállt előtte, és tetőtől talpig végigmérte. Aztán találkozott a tekintetük, és a lánynak elállt a lélegzete a szikrázó szempárban ülő kifejezés láttán.
Rob most sem tudott úrrá lenni azon a hatáson, amelyet ez a nő kiváltott belőle. Eddig egy fényképen látta, ahol zsákszerű ruhát viselt, aztán pedig testhez álló, csábító ruhában, kibontott hajjal.
Most maga volt a megtestesült báj és kifinomultság. A haját most laza kontyba fésülte. A visszafogottan alkalmazott, de tökéletes festék hatásosan kiemelte nagy, fénylő szemét, és telt ajkának rózsás fényt kölcsönzött. A ruha előkelő szalonból származott, ahogyan azt Rob szakértő szeme azonnal felismerte. fehér színe kiemelte a lány sötét haját és bőrét. A ruha elég hosszú volt ahhoz, hogy ne tűnjön közönségesnek, de elég rövid, hogy megmozgassa a férfiak képzeletét.
- Az, hogy csinos, nem kifejezés. Maga csodaszép! Minden férfi engem fog irigyelni a vendéglőben.- Rob kivette Kris kezéből a fehér kasmír körgallért, és a lány vállára terítette. - Mehetünk? - kérdezte.
Kris némán bólintott, és elfogadta a férfi karját. Rob egy ezüstszürke Bentlyhez vezette, udvariasan besegítette, majd maga is beült. Aztán kérdő tekintettel nézett a lányra. Kris látta, hogy a férfi úgy bámul rá, mint egy szerelmes kamasz. Zavarában kimondta azt, ami elsőnek a nyelvére jött:
- Hova akar tulajdonképpen vinni?
- Vacsorázni - nevetett Rob. Aztán megfogta a lány állát, és felemelte a fejét, hogy a szemébe nézzen. - Végső soron azonban az ágyamba.
2011. február 1., kedd
Sziasztok
Ne haragudjatok, hogy eltűntem most jöttem rá, hogy vizsgaidőszakom van :D na jó ez így nem igaz! A lényeg hogy biztos vagyok benne vagy Február 4 v 5 jön a feji. Virág addigra mindent elintézek hogy jó legyen! Uhh el is szégyellem magam ennyit késni vele:S puszi neketek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)