Negyedik fejezet

Nem volt szerencséje Robert követte. Kris besietett az első boltba amit meglátott egy parfümériába a vevőket fényesen kivilágított kirakat csábította a boltba.
- Csak nem szépítőszert akar vásárolni? - kérdezte Rob, amikor beérte a lányt. - Magának egyáltalán nincs szüksége ilyesmire. Az arca tökéletes, és a bőre olyan, akár a selyem.
- Milyen költői! - fintorgott Kris.
Rob azonban zavartalanul folytatta:
- Amikor először megpillantottam rögtön feltűnt, hogy nem festi az arcát kirívóan.De nincs is ilyesmire szüksége, különösen amit a szemét illeti.
- Szeretném, ha végre magamra hagyna - sziszegte Kris.
- Nem tehetek mást, maradnom kell - válaszolta Rob. - Maga nagyon szórakoztató.
- Sajnos, én ugyanezt nem mondhatom el magáról.- Kris megállt egy illatszerekkel teli pultnál, és oldalról megsemmisítő pillantást vetett  a férfira.- Vagy ez még nem tűnt fel?
Ezúttal Rob nem mosolyodott el.
- Jaj, dehogynem. De nem vagyok ijedős.
- Talán ha bokán rúgom, az csodát tesz.
- Maga csakugyan egy kis méregzsák - mondta halkan Rob- Furcsa idáig két nőtípus érdekelt igazán, csak még nem tudom eldönteni, melyiket részesítsem előnyben -Lassan, tetőtől talpig végigmérte Krist. - A szűzies szőke lánykákat vagy a szenvedélyes vadmacskákat.  Mindig is olyan nőről álmodoztam, aki egyesíti magában a kettőt. Azon az éjszakán pedig, amikor magát megláttam tudtam, hogy valóra vált az álmom, bár ezt csak akkor tapasztalhattam meg igazán miután berángattam magát abba a szoba szerűségbe. Kris, ha akarta ha nem, borzongás futott végig az egész testén és képek gyorsan leperegtek a szeme előtt  és úgy érezte, hogy a teste lángol.
- Attól tartok, már nem tud leállítani. Meg akarom kapni magát.
Kris némán meredt rá. Teljesen összezavarodott. Még soha életében nem beszélt vele így senki.
- Megveszem magának ezt a parfümöt - állt elő a váratlan ötlettel Rob, és felemelte az egyik üveget - Ez a kedvenc illatom. Biztos vagyok benne, hogy remekül illik majd magához.
Rob, egyik kezében az üveggel, gyengéden hátrasimította Kris barna haját, és közben hozzáért a lány nyakához. Kris hol fázott, hol melege lett, és furcsa izgalom járta át testét.
- Meg kell találnom az ütőerét, kedves -magyarázta Rob, és ujjai végigsimították a lány bőrén,. míg meg nem lelte a lüktető vénát.- Na ugye - állapította meg elégedetten - el sem lehet téveszteni...
- Azonnal vegye le rólam a kezét! -Kris  még mindig képtelen volt megmoccanni.
Rob csak mosolygott. Aztán megnyomta a szórófejet az üveg tetején,és illatfelhőbe burkolta Krist, aki a nehéz illattól alig kapott levegőt.
- Minden egyes érzékeny pontját meg fogom találni -suttogta Rob - Egyiket a másik után. A bőre melegsége juttatja igazán érvényre az illatokat, tudta ezt?
Rob megragadta Kris csuklóját, egy darab a kékesen kígyózó ereket tanulmányozta, aztán kutatóan a szemébe mélyesztette pillantását.
- Ha majd a szeretőm lesz, minden éjszaka  illatfelhőt varázsolok maga köré - hajol közelebb  a lányhoz - A parfüm lesz a hálóinge.
Kris végre felébredt a bénultságából, és összeszedte magát.
- Mit képzel? Hogy merészel így beszélni velem? -háborgott - Ha azonnal nem hagy békén, kiabálok! Majd a biztonsági őr...
-...megvetteti velem ezt az üveg parfümöt -szakította félbe barátságosan Rob.
- Nem! - nézett rá Kris dühtől villámló szemmel. - Utálom! Magára emlékeztetne.
- Akkor valami egészen nagy üveggel veszek magának - erőszakoskodott Rob - Tartsa a hálószobájában, és lefekvés előtt használja. Akkor az ágyban állandóan rám gondol majd.
Kris égő arccal, a megjegyzést válasz nélkül hagyva, sarkon fordult és elrohant. Szavakkal nem bírja legyőzni ezt a férfit. Az a legjobb megoldás, ha egyszerűen faképnél hagyja.
Számított rá, hogy Rob megint követni fogja, de nem ez történt. Amikor bevásárlás után az utcán megérezte a parfümöt, ismét haragra gyulladt. Ez a Robert Pattinson megtestesült pimaszság. Még hogy a szeretője legyek!- dúlt-fúlt magában Kris. Most már valóban sajnálta, hogy nem pofozta fel ezt a szemtelen frátert. Kris hazament kipakolt, lehallgatta az üzenet rögzítőjét amin az anyja kereste négyszer hogy menjenek el együtt egy partira. Ezt egyből el is vetette semmi kedve nem volt megint jópofázni és feszengeni egy szűk ruhában inkább itthon marad és megnéz egy filmet  vagy átolvassa a következő expedíciója anyagát. Így egy erős kávé mellett  neki állt olvasgatni elemezni, hogy lehetne a legsikeresebb ez az út.
    Másnap Kris épp a nappaliban takarított, amikor a ház előtt megpillantotta a fehér sport kocsit. Dühösen az ablakhoz lépett. Délelőtt tizenegyre járt az idő, a nap már magasan állt, fogalmam se volt mit akarhat tőle ez a pasas. Mielőtt a férfi kopoghatott vagy csengethetett volna, Kris az előszobába sietett. fagyos tekintettel nyitott ajtót.
- Mit óhajt?
- Viszont látni magát- mosolygott a férfi - Mi egyebet is akarhatnék?
- Meglehetősen nehéz a felfogása. Megmondtam már, hogy látni sem bírom.
- Azért szaladt rögtön ajtót nyitni, mielőtt még...
- Mert megszeretem volna kérni, hogy tűnjön innen és ne zaklasson tovább, mert semmit sem akarok magától.
- Szóval akkor még mindig nem akar eljönni velem vacsorázni?
- Nem! -ismételte Kris élesen. A lány hátat fordított Robnak hátha veszi a célzást és eltűnik de nem ez történt. Rob a lány mögé lépett, és félresimította hosszú barna haját a tarkójáról.
- Nem használja a parfümöt amit küldettem magának?
A lány dühösen sarkon perdült
- Ne merészeljen!
-Miért nem használja a parfümöt?
- Ki nem állhatom az illatát - válaszolta metsző hangon - Magára emlékezet.
- Mit csinált vele? Kiöntötte?
- De ki ám! -vágta rá
- Öngól! - nevetett Rob - most az egész ház illatozik, igaz?
- Egyszer majd csak elpárolog végre -vágott vissza - Éppúgy mint maga!
- Tévedés! Míg meg nem kaptam, amit akarok, nem szabadul meg tőlem. Kris egészen a falig hátrált.
- És...mit akar? - kérdezte ijedten, egyáltalán nem tetszett neki az a szikra amit a férfi szemében látott.
Rob egy pillantást vetett a lány ajkára, majd a halványkék póló alatt nyugtalanul hullámzó mellére.
- Le akarok feküdni magával, sőt magamnak akarom teljesen ahogy van, testestül lelkestül.-mondta halkan
Kris hirtelen úgy érezte, nem kap levegőt, Bénultan meredt Robra.
- Ha...ha maga azt képzeli, hogy én...-dadogta. -Álmomban sem... Eszembe sem jutna...
De Rob már Kris derekát ölelte.
- Hagyjon! Eresszen el!
A lány azonban hiába tiltakozott, Rob magához szorította. Kris szíve majd kiugrott a helyéről.
- Vacsorázunk együtt ma este- kérte Rob megtévesztő szelídséggel -Különben addig csókolom még teljesen el nem alél...
Kris megbabonázva nézett fel rá.
- Kiabálok...
- Csak bátran! -Rob lassan a lány fölé hajolt, és bár a lány riadóztathatta volna az egész szomszédságot, szótlanul állt, és egyetlen hangot sem tudott kinyögni, amikor a férfi szája az övé felé közeledett. Zúgott a füle, és lázas izgalommal várta, hogy Rob megcsókolja. Végre a férfi szája birtokba vette ajkát. Kris testét mintha villamos áram járta volna át, a lány mintegy önkívületben kinyitotta ajkát. Furcsa gyengeség vett rajta erőt, és lehunyt szemmel, támaszt keresve kapaszkodott Rob széles vállába. A férfi csókja követelőző, mérhetetlenül izgató volt, Kris szinte nem is tudott betelni vele.